Szilágyi Botond: Kritikai politikai gazdaságtan vagy a politikai gazdaságtankritikája?│Überhaupt 50

Ötven éves az egyik legfontosabb magyar marxista filozófiai mű, amely - TGM szavaival - egyben antimarxista is. Az évforduló alkalmából rendezett tudományosan és politikailag is lelkesítő konferencia előadásait közöljük, a felszólalások 50 év távlatából járják körül a könyv filozófiai és történeti jelentőségét, folytatják vagy épp vitába szállnak annak gondolataival.
Az előadás absztraktja:
Szilágyi Botond: Kritikai politikai gazdaságtan vagy a politikai gazdaságtan kritikája?
Az Überhaupt-könyv a marxi kapitalizmuskritika és a marxi alapokon elgondolt szocializmus szisztematikus és átgondolt bírálata, olyan kihívás, amelyet állniuk kell azoknak, akik a marxizmus hagyományából indulnak ki akár elméleti, akár gyakorlati tevékenységükben. Előadásomban elsősorban az érték munkaelméletének Bence, Kis és Márkus által e könyvben megfogalmazott kritikájára fogok reflektálni, különös tekintettel a magyar nyelvű radikális antikapitalista berkekben egyre gyakrabban hírbe hozott értékkritikai perspektívára. Ez a megközelítés ugyanis épp az érték munkaelméletében látja a kritikai elmélet felfrissülésének lehetőségét.
A problémát egyszerűen szemlélteti a Moishe Postone által hangsúlyozott különbség: egyáltalán nem mindegy, hogy kritikai politikai gazdaságtanról vagy a politikai gazdaságtan kritikájáról beszélünk. Postone és a német értékkritikusok szerint Marx legjobb pillanataiban az utóbbit művelte. Ez a különbség kibillenti az Überhaupt egyik központi tézisét, miszerint a marxi kapitalizmuskritika a szocializmus politikai gazdaságtanának koherenciáján áll vagy bukik. A politikai gazdaságtan kritikája ugyanis épp a politikai gazdaságtan fogalmait teszi kérdésessé - és ez az, amit az Überhaupt szerzői nem tesznek meg.
Az értékkritikai perspektíva arra enged következtetni, hogy az érték munkaelméletét és a profitráta süllyedő tendenciáját a kapitalizmus történetiségére vonatkozó állításokként érdemes értelmeznünk. A kapitalista társadalom olyan társadalom, amelyben az emberek dolgoznak, mégpedig történetileg meghatározott módon - és olyan társadalom, amely arra törekszik, hogy csökkentse a dolgozó emberek számát. „A tőke maga a folyamatot végző ellentmondás” - írja Marx. Ez az ellentmondás a kapitalizmus végességének hírnöke, a kapitalizmus sine qua non kategoriális mátrixának „rejtett titka.”
Mivel az Überhaupt szerzői nem a politikai gazdaságtan kritikájának lehetőségére (vagy a benne rejlő lehetőségekre) kérdeznek rá, hanem a kritikai gazdaságtan hogyanjára, ez a történeti-kritikai szempont elsiklik, és a közvetlen munkaidő-gazdálkodás problémáiból visszajutnak a kapitalista kategoriális mátrixba - vagyis nem jutnak ki belőle, amennyiben a közvetlen munkaidő-gazdálkodás ebben az absztrakt formában maga is a kapitalizmus fogalmi horizontján innen található.
Az Überhaupt szerzői a fent vázolt perspektíva általános lehetőségét anticipálva többször jelzik az utópikus gondolkodás elfogadhatatlanságát - a nagy bankók lobogtatása helyett aprópénzzel kellene előállni, mondhatnák. Előadásom második felében erre a problémára szeretnék kitérni. Nézetem szerint az Überhaupt megjelenése óta a klímaválsággal olyan radikális szükséglet jelentkezett, melynek kielégítése (az élet pusztulásának mielőbbi és minél messzemenőbb megakadályozása) a kapitalizmus kategoriális mátrixához képest csakis utópikusnak tűnhet - ettől azonban nem kevésbé szükséges a munka társadalmának radikális és gyors ütemű meghaladása. Minden jel arra mutat, hogy a kortárs árutermelő társadalom tevékenységét drasztikusan csökkenteni kell.
Ennek komoly következményei vannak a szocializmus eszméjére nézvést is. Ha feltételezzük, ahogyan azt Bence, Kis és Márkus teszik, hogy a szocializmus „dinamikus ipari társadalom”, amely a szükségletek sokoldalú és intenzív fejlődését kell megvalósítsa - ebben az esetben a klímaválság radikális szükséglete még a piaci szocializmus kompromisszumát is kizárja. Azonban mind a társadalmi dinamizmust, mind a szükségletek kielégítésének módját radikálisan történeti módon kell megközelítenünk: utóbbi esetében például az Überhauptban mintha végig azzal az előfeltételezéssel volna dolgunk, hogy szükségleteket csakis árukon keresztül lehet kielégíteni…
Az, hogy a klímaválság megoldása összeegyeztethetetlen a kapitalizmus kategoriális mátrixával, az Überhaupt fentebb említett tézisének fordítottjára enged következtetni: nem a szocializmus eszméjének megvalósíthatóságán múlik a kritika érvényessége, hanem a kapitalizmus kíméletlen kritikája az, amely negatíve felfedheti a szocializmus egyáltalán megvalósítható formáját.