Az életnek nincs értelme. Nemcsak az emberi életnek nincs, de az egyszerűség kedvéért maradjunk most az egyes ember életénél. A hétköznapi, és nem hétköznapi foglalatosságok, mint a munkavégzés, az összes velejáró nyűggel (felkelés, munkába járás, zsarnokoskodó főnökök, intrikus kollégák, stb.) a tévénézés, politizálás, színházba, kocsmába járás, versenysportok, hobbik, mint pl. a bélyeggyűjtés, pecázás, stb., stb., stb., mind, mind, csak arra valók, hogy ezt az alapigazságot - többnyire sikerrel - elfedjék az átlagember előtt. Az egyes ember életének is sokkal inkább oka van, minthogy célja, értelme lenne. TGM sok-sok ideológiai vargabetűt követően mintha kezdené felismerni ezt az alapigazságot, de egyelőre óvakodik attól, hogy nyilvánosan kijelentse.
"Hogyne tisztelte volna Hans Castorp a munkát! Természetellenes lett volna, ha nem tiszteli. A dolgok állása szerint feltétlenül és a legnagyobb mértékben tisztelnie kellett, rajta kívül voltaképp nem is volt semmi tisztelnivaló, a munka volt az az elv, mely szerint az ember megállta vagy nem állta meg a helyét, a munka volt a kor abszolútuma, úgyszólván önmagát válaszolta meg. Hans Castorp munkatisztelete tehát vallásos jellegű volt, és - már amennyire ő maga tudta - feltétlen és kétségbevonhatatlan. Más kérdés azonban, hogy szerette-e; mert szeretni nem tudta, akármennyire tisztelte, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tett jót neki. A megfeszített munka idegeit tépázta, csakhamar kimerítette, s őszintén beismerte, hogy voltaképp sokkal jobban szereti a szabad időt, a kötetlent, amelyen nem csüngenek a fáradalmak ólomsúlyai, az időt, amely nyitottan terülne elébe, nem tagolva fogcsikorgatva leküzdendő akadályokkal. Ez az ellentmondás a munkához való viszonyában igazából feloldásra vár. Úgy volt-e vajon, hogy teste, valamint szelleme - elsősorban szelleme és azon át teste is - szívesebben, kitartóbban hajlott volna a munkára, ha lelke mélyén, ott, ahol maga sem ismerte ki magát, hinni tud a munkában mint feltétlen értékben s mint önmagát megválaszoló elvben, és ha ebben a hitében megnyugvást talál? Ezzel ismét felvetődik Hans Castorp középszerű vagy több-mint-középszerű voltának kérdése, amelyre azonban nem akarunk határozottan válaszolni." Thomas Mann A Varázshegy
Minden tisztánlátás hiábavalósága. Az ember, emberi ésszel megítélve, egyszerűen szánalmasan nevetséges; van-e más ész is, amely megítélhetné őt? Vajon működő energia-e az ész, s ha az ész szakadatlanul kétségbe vonja az embert, nem kell-e ebből az emberben működő negáló erőkre, vagyis az ember feltétlenül bekövetkező pusztulására következtetni? A világban folyó küzdelmet nem lehet-e felfogni úgy is, hogy a ráció küzd az anyag renyheségével, azaz, hogy a ráció tulajdonképpen a fennmaradásért küzd az úgyszintén a fennmaradást szolgáló ösztönerőkkel, melyeket ha leküzdenie nem sikerül, akkor kénytelen magát a fennmaradást elítélni, s az ítéletet, az ösztönerők segítségével, végrehajtani? Így nézve, a világ (s amit belőle látok) kétségkívül elnyerheti értelmét. Csak nagyon meg kell erőltetnem a szememet… Kertész Valaki más Szóval majd mindenki hiába él, de jobb ha ezt nem tudja
A munkához Az élet: idő, amit nagyrészt fölösleges dolgokkal töltünk ki. A "szent ember" fő jellemvonása talán nem is annyira a megszállottság, a monománia; inkább az időpocsékolástól való irtózás. Az idő a lényegtelen jegyét viseli, míg be nem telik förtelmes parancsa, az öregség és a halál. - Európában mindent a munkával, helyesebben a munkaszolgálattal oldanak meg. Átmenni az aluljárón, és szembetalálkozni a nyüzsgéssel. Hová sietnek? - ez nem a halálra vonatkozó olcsó kérdés; hanem hogy ennyire fontos nekik a lényegtelen. A reggeli fölkelés, aztán a higiéné; a család; majd a járművek; nyolc óra munka - többnyire az egzisztenciához nem tartozó, lényegtelen tevékenység -, aztán a bevásárlás, újra a járművek, némi - lehetőleg az egzisztenciát megintcsak nem érintő - szórakozás, jó esetben egy szeretkezés és végül az alvás vagy az éjszakai álmatlanság. Leélni az életet úgy, hogy egyáltalán nem vesznek részt az életükben, és azt, ami történik, végül mégiscsak annak kell tekinteniük, ami: az életüknek. - Végezetül csak sikerült kibújnom e személytelen sors alól: az én legnagyobb kalandom mégiscsak én vagyok. Ahogy elgondoltam, s ahogy megépítettem. A dac: mindennek ellenére. Lent dolgozva, a bányamélyben; némaság, összeszorított fogak. Most - bár még mindig "történek" - lényegében elkészültem; s ezzel eltelt 55 év, és a halál bármikor elvehet magamtól. Gályanapló
A tudósokban és a tudományban nem hinni kell, hanem bízni lehet a tudomány működésében, amely az egyes tudósok tévedéseit is korrigálni képes, és magát folyamatosan ellenőrizve és korrigálva ismeri meg a valóságot. A sebészben sem hiszek, amikor a kése alá fekszem, hanem bízom benne, hogy a tudása és tapasztalata elég arra, hogy jól végrehajtsa a műtétet. A hit nem azonos a bizalommal, a hitnek nincs szüksége logikára és bizonyítékokra, mert akkor már nem hit lenne, hanem tudás. A bizalom nem hit, mert korábbi tapasztalatra épül, részben logikusan, és részben persze érzelmi alapon. Tehát ilyen értelemben a tudás és a hit között van valahol.
Tamás Gáspár Miklós az utolsó magyar, mint Ady Kodály Fülep Lajos Balázs Béla Várkonyi Nándor Weöres vagy Jankovics Marcell, ez a hitvány kor fel sem fogja, hogy ki ő
TGM hozta a szokott kiváló formáját. Mivel nem ő vezette a beszélgetést, sajnos nem mindig tudott végigvenni minden gondolatmenetet. Becsülettel visszautasította vagy helyreigazitotta viszont a kérdező téveszméinek többségét. Ez a szerencsétlen nő borzalmas. Tudatlan, felszines és felkészületlen
Szórakoztató hallgatni TGM-et. Megértem, már megint csalódnia kellett, most éppen a nagykommunistaforradalom maradt el érdeklődés hiányában. Amiket mond egyrészt triviális, már az Írások is megemlítik , hogy semmi sem új a nap alatt. Másrészt azt is tudjuk, hogy bár látszólag minden ugyanaz valójában minden változik. Persze a tudatlanság az igénytelenséggel összekapcsolódva tényleg borzasztó de a tömegemberek mindig is ilyesmik voltak, lásd pl Ortega.
@@zsuzsannaszilagyi537 Persze, ez is igaz. De az is feltétel, hogy érdeklődés legyen :). Amíg az emberek döntő többsége önző addig a kapitalizmus valamilyen formája fog működni. Ezt nagyon nem látta át Marx és követői sem. Bár valamit később megsejtettek amikor a kommunista embertípust emlegették. Szerintem hamarabb találjuk meg az ufókat mint az előbb említettet. :))
A nagytiszteletű TGM- ből a három kedves moderátor sem tudott kihúzni egy a bármiféle megoldás irányába mutató értelmes mondatot! A t. TGM egy örvény, veszélyes közel menni hozzá, netán hallgatni, mert lehúz!
@@agnesnagykasza3391 Ez egy hülye megközelítés. A diagnózissal együtt jár az útmutatás is. Ez a kiút a diagnózisból, kivéve , ha minden rendben van. Különben nincs értelme a diagnózisnak. Érted?!? Te szarul vagy, ez van fogadd el, szervusz! Ez így gondolom neked sem elégséges.
Ha megszabadulunk a terméketlen napi ügyektől,a politikától,akkor azonnal az értékek közelébe jutunk, akárcsak a diétás,akinek egyszerre csak az a szerve is jelentkezik,amelyre eddig nem ügyelt,s most helyet követel magának a gondolatai között. Vagy egy másik példával megvilágîtva: Pilinszky írja - "Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat., mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. " Vagyis aki a problémákat annak tekinti, amik (vagyis felismeri őket), annak el kell tekintenie a problémák megoldásától; a probléma nem a problémákban rejlik, hanem valahol kívülük. A felbomló Róma problémáját például egyedül Krisztus tudta megfogalmazni, mert eltekintett a problémák pragmatikus kezelésétől; és végül igaza lett, félelmetes sorsa a gyökeres megújulás reménytelenségét és parancsoló szükségességét tanúsítja
@@tibordessefy1528 Ha megszabadulunk a terméketlen napi ügyektől,a politikától,akkor azonnal az értékek közelébe jutunk, akárcsak a diétás,akinek egyszerre csak az a szerve is jelentkezik,amelyre eddig nem ügyelt,s most helyet követel magának a gondolatai között. Vagy egy másik példával megvilágîtva: Pilinszky írja - "Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat., mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. " Vagyis aki a problémákat annak tekinti, amik (vagyis felismeri őket), annak el kell tekintenie a problémák megoldásától; a probléma nem a problémákban rejlik, hanem valahol kívülük. A felbomló Róma problémáját például egyedül Krisztus tudta megfogalmazni, mert eltekintett a problémák pragmatikus kezelésétől; és végül igaza lett, félelmetes sorsa a gyökeres megújulás reménytelenségét és parancsoló szükségességét tanúsítja
aki a problémákat annak tekinti, amik (vagyis felismeri őket), annak el kell tekintenie a problémák megoldásától; a probléma nem a problémákban rejlik, hanem valahol kívülük. A felbomló Róma problémáját például egyedül Krisztus tudta megfogalmazni, mert eltekintett a problémák pragmatikus kezelésétől; és végül igaza lett, félelmetes sorsa a gyökeres megújulás reménytelenségét és parancsoló szükségességét tanúsítja
A felbomló Róma Krisztus után még négyszáz évig "bomlott", és utána a Kelet-Római Birodalom még sokszáz évig továbbra is állt. Krisztus nem a "felbomló Róma problémájában" élt, hanem a rómaiak által leigázott Izraelben, ami leginkább a "zsidók problémája" volt..
@@Patreides9 Nos, ha a klubrádiós riporterek felkészültek lennének, ismernék TGM egyik fontos, kereszténységről szóló írását.Amit nem tudott kifejteni miattuk, idemásolom A régi keresztyén vallás tehát nem evilági. Nem üldözi és nem védelmezi a melegeket és a menekülteket (bár mellékesen elítéli az üldözést, valamennyire). Nem liberális, nem konzervatív, nem kommunista (bár a kevés ideig - a küszöbön álló végítéletig - tartó történelemre vonatkozó ideiglenes doktrínája persze kommunista, de végcélja nem a szabad közösség, hanem az üdvözülés). Az egyházak ma - a római egyház is - „a világ”-hoz („e világ”-hoz) fordulnak ihletért. Lehet, hogy ez nem hanyatlás, mindenesetre az önállóság elvesztése. Mindenesetre óriási változás, amely régen elkezdődött - hiszen a „szekularizáció” nem állt meg az egyház intézményi határainál, s a politikai hatalmát vesztett egyház a XVIII. századtól kezdve éles küzdelmet vívott sokakkal, főleg (de nemcsak) balfelé - , és most az évtizedek óta a klerikalizmus ellen fordult jezsuita rend képviselője, Jorge Mario Bergoglio (sz. 1936, Buenos Aires), a „fölszabadítási teológiához” helyenként és időnként közel álló szerzetes a pápa (ami több históriai okból is hallatlan), aki evvel a változással ambivalens viszonyban áll. Ő sok tekintetben nagyon is hagyományos hívő és hitvalló, akit azonban a társadalmi igazságtalanság elleni politikai szenvedély (az egyház múltjának egyik vonulata) is hevít. (Sok pápát az ellenkezője hozott tűzbe, hogy tapintatosan fejezzük ki magunkat. Medicieket, sőt: a sötét hírű Borgiákat: III. Callixtust, VI. Sándort, X. Incét…) Az oltáriszentség maga is szekularizációs, evilági jelkép (a „valóságos jelenlét” éppenséggel nem a keresztyén vallás radikálisan túlvilági karakterét erősíti), de nem a középkorral, hanem a reformáció elvontnak, racionalisztikusnak érzett természetével szemben, amely elvetette a szentek kultuszát, a szentkép- és ereklyetiszteletet. Ennek a taktikának a sikere épp mostanában látszik jól, amikor zarándoklatok és körmenetek visznek tömegeket materiális-mágikus szimbólumok közelébe, olyan tömegeket, amelyek a szónak se hagyományos, se mai köznyelvi értelmében nem vallásosak, hanem csak babonás (és persze szórakozásra vágyó, magányos, elhagyatott, életunt) istentagadók. merce.hu/2021/09/11/isten-hozta-ferenc-testvert/
TGM már megint bebizonyította, hogy az önbecsülése nagyobb mint a valós teljesítménye. Mindenki műveletlen, tudatlan aki nem úgy ítéli meg a világ összefüggéseit mint ő, miközben gyakran mond a saját szűklátókörűsége miatt butaságokat. Persze ehhez joga van neki is.
Pedig részben igaza van. Csak az a szomorú, hogy a honfitársai kárára szeretne káoszt. A világvége csak akkor jó ha keresztény vagy. Ellentmond a saját maga által is vallott ateista progressziónak.
Teljesen egyenlőtlen erőviszonyok beszélgetése. A nők minősíthetetlenül buták. Tragédia a Klubrádió. TGM-mel lehet vitatkozni, kritizálni, de ezt a nívótlanságot azért nem bírtam 23 percnél tovább.
-Nekem pont ellenkező a véleményem a nökl képviselték a véleményem ! TGM úgy viselkedett mintha nála lenne a bölcsek köve , nagyon cink volt és minimum néha hozzá tehette volna , hogy szerintem ! Szerintem ! Borzasztó volt ...
Lehet, hogy buták, lehet, hogy nem. De, hogy nem tudnak interjúalanyt kérdezni, az biztos. Minden magyar nyelvű beszélgetésműsor meghallgatása (az egy Partizán kivételével) fizikai fájdalommal jár. Bocsánat, igazad van: most, a 16. percben bevizonyosodott, hogy tényleg buták. Még ez is.
Ki ez a két szerencsétlen, tudattalan, felkészületlen, proli műsorvezető? Azért kedves az a beszélgetés mert TGM minden egyes kérdést tisztába tesz, miután feltették neki.
Isten nyugosztalja, nagyon fog hiányozni a magyar közéletből.
Az életnek nincs értelme. Nemcsak az emberi életnek nincs, de az egyszerűség kedvéért maradjunk most az egyes ember életénél. A hétköznapi, és nem hétköznapi foglalatosságok, mint a munkavégzés, az összes velejáró nyűggel (felkelés, munkába járás, zsarnokoskodó főnökök, intrikus kollégák, stb.) a tévénézés, politizálás, színházba, kocsmába járás, versenysportok, hobbik, mint pl. a bélyeggyűjtés, pecázás, stb., stb., stb., mind, mind, csak arra valók, hogy ezt az alapigazságot - többnyire sikerrel - elfedjék az átlagember előtt. Az egyes ember életének is sokkal inkább oka van, minthogy célja, értelme lenne. TGM sok-sok ideológiai vargabetűt követően mintha kezdené felismerni ezt az alapigazságot, de egyelőre óvakodik attól, hogy nyilvánosan kijelentse.
"Hogyne tisztelte volna Hans Castorp a munkát! Természetellenes lett volna, ha nem tiszteli. A dolgok állása szerint feltétlenül és a legnagyobb mértékben tisztelnie kellett, rajta kívül voltaképp nem is volt semmi tisztelnivaló, a munka volt az az elv, mely
szerint az ember megállta vagy nem állta meg a helyét, a munka volt a kor abszolútuma, úgyszólván önmagát válaszolta meg. Hans Castorp munkatisztelete tehát vallásos jellegű volt, és - már amennyire ő maga tudta - feltétlen és kétségbevonhatatlan. Más kérdés azonban, hogy szerette-e; mert szeretni nem tudta, akármennyire tisztelte, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tett jót neki. A megfeszített munka idegeit tépázta, csakhamar kimerítette, s őszintén beismerte, hogy voltaképp sokkal jobban szereti a szabad időt, a kötetlent, amelyen nem csüngenek a fáradalmak ólomsúlyai, az időt, amely nyitottan terülne elébe, nem tagolva fogcsikorgatva leküzdendő akadályokkal. Ez az ellentmondás a munkához való viszonyában igazából feloldásra vár. Úgy volt-e vajon, hogy teste, valamint szelleme - elsősorban szelleme és azon át teste is - szívesebben, kitartóbban hajlott volna a munkára, ha lelke mélyén, ott, ahol maga sem ismerte ki magát, hinni tud a munkában mint feltétlen értékben s mint önmagát megválaszoló elvben, és ha ebben a
hitében megnyugvást talál? Ezzel ismét felvetődik Hans Castorp középszerű vagy több-mint-középszerű voltának kérdése, amelyre azonban nem akarunk
határozottan válaszolni."
Thomas Mann A Varázshegy
Minden tisztánlátás hiábavalósága. Az ember, emberi ésszel megítélve, egyszerűen szánalmasan nevetséges; van-e más ész is, amely megítélhetné őt? Vajon működő energia-e az ész, s ha az ész szakadatlanul kétségbe vonja az embert, nem kell-e ebből az emberben működő negáló erőkre, vagyis az ember feltétlenül bekövetkező pusztulására következtetni? A világban folyó küzdelmet nem lehet-e felfogni úgy is, hogy a ráció küzd az anyag renyheségével, azaz, hogy a ráció tulajdonképpen a fennmaradásért küzd az úgyszintén a fennmaradást szolgáló ösztönerőkkel, melyeket ha leküzdenie nem sikerül, akkor kénytelen magát a fennmaradást elítélni, s az ítéletet, az ösztönerők segítségével, végrehajtani?
Így nézve, a világ (s amit belőle látok) kétségkívül elnyerheti értelmét. Csak nagyon meg kell erőltetnem a szememet…
Kertész Valaki más
Szóval majd mindenki hiába él, de jobb ha ezt nem tudja
A munkához
Az élet: idő, amit nagyrészt fölösleges dolgokkal töltünk ki. A "szent ember" fő jellemvonása talán nem is annyira a megszállottság, a monománia; inkább az időpocsékolástól való irtózás. Az idő a lényegtelen jegyét viseli, míg be nem telik förtelmes parancsa, az öregség és a halál. - Európában mindent a munkával, helyesebben a munkaszolgálattal oldanak meg. Átmenni az aluljárón, és szembetalálkozni a nyüzsgéssel. Hová sietnek? - ez nem a halálra vonatkozó olcsó kérdés; hanem hogy ennyire fontos nekik a lényegtelen. A reggeli fölkelés, aztán a higiéné; a család; majd a járművek; nyolc óra munka - többnyire az egzisztenciához nem tartozó, lényegtelen tevékenység -, aztán a bevásárlás, újra a járművek, némi - lehetőleg az egzisztenciát megintcsak nem érintő - szórakozás, jó esetben egy szeretkezés és végül az alvás vagy az éjszakai álmatlanság. Leélni az életet úgy, hogy egyáltalán nem vesznek részt az életükben, és azt, ami történik, végül mégiscsak annak kell tekinteniük, ami: az életüknek. - Végezetül csak sikerült kibújnom e személytelen sors alól: az én legnagyobb kalandom mégiscsak én vagyok. Ahogy elgondoltam, s ahogy megépítettem. A dac: mindennek ellenére. Lent dolgozva, a bányamélyben; némaság, összeszorított fogak. Most - bár még mindig "történek" - lényegében elkészültem; s ezzel eltelt 55 év, és a halál bármikor elvehet magamtól.
Gályanapló
A tudósokban és a tudományban nem hinni kell, hanem bízni lehet a tudomány működésében, amely az egyes tudósok tévedéseit is korrigálni képes, és magát folyamatosan ellenőrizve és korrigálva ismeri meg a valóságot. A sebészben sem hiszek, amikor a kése alá fekszem, hanem bízom benne, hogy a tudása és tapasztalata elég arra, hogy jól végrehajtsa a műtétet. A hit nem azonos a bizalommal, a hitnek nincs szüksége logikára és bizonyítékokra, mert akkor már nem hit lenne, hanem tudás. A bizalom nem hit, mert korábbi tapasztalatra épül, részben logikusan, és részben persze érzelmi alapon. Tehát ilyen értelemben a tudás és a hit között van valahol.
Okos beszéd, természetesen egyetértek.
Tamás Gáspár Miklós az utolsó magyar, mint Ady Kodály Fülep Lajos Balázs Béla Várkonyi Nándor Weöres vagy Jankovics Marcell, ez a hitvány kor fel sem fogja, hogy ki ő
Milyen értelemben "utolsó magyar" TGM? Így, önmagában üres és patetikus kijelentésnek hangzik, főleg a felsorolt nevek társaságában.
@@veszelyjudit
Maga sem fogta fel
Ez így van.
a kádárista idők nem késztették állásfoglalásra az embereket, bezzeg ma... ehh... halottról jót vagy semmit
A múltat illetőn ilyen hiányos ismeretű, a jelent illetőn ennyire naiv kérdezővel messzire nem megyünk.
TGM hozta a szokott kiváló formáját. Mivel nem ő vezette a beszélgetést, sajnos nem mindig tudott végigvenni minden gondolatmenetet. Becsülettel visszautasította vagy helyreigazitotta viszont a kérdező téveszméinek többségét.
Ez a szerencsétlen nő borzalmas. Tudatlan, felszines és felkészületlen
Valid = érvényes.
TGM szépen, csendesen óvja, védi a magyar nyelvet.
Szórakoztató hallgatni TGM-et. Megértem, már megint csalódnia kellett, most éppen a nagykommunistaforradalom maradt el érdeklődés hiányában. Amiket mond egyrészt triviális, már az Írások is megemlítik , hogy semmi sem új a nap alatt. Másrészt azt is tudjuk, hogy bár látszólag minden ugyanaz valójában minden változik. Persze a tudatlanság az igénytelenséggel összekapcsolódva tényleg borzasztó de a tömegemberek mindig is ilyesmik voltak, lásd pl Ortega.
Ha a marxi ismeretelméletet ismered, akkor megvan a magyarázat. Nem az érdeklődés hiányzik, hanem a feltételek.
@@zsuzsannaszilagyi537 Persze, ez is igaz. De az is feltétel, hogy érdeklődés legyen :). Amíg az emberek döntő többsége önző addig a kapitalizmus valamilyen formája fog működni. Ezt nagyon nem látta át Marx és követői sem. Bár valamit később megsejtettek amikor a kommunista embertípust emlegették. Szerintem hamarabb találjuk meg az ufókat mint az előbb említettet. :))
A nagytiszteletű TGM- ből a három kedves moderátor sem tudott kihúzni egy a bármiféle megoldás irányába mutató értelmes mondatot!
A t. TGM egy örvény, veszélyes közel menni hozzá, netán hallgatni, mert lehúz!
a filozófusnak nem feladata utat mutatni, diagnózist ad.
@@agnesnagykasza3391 Ez egy hülye megközelítés. A diagnózissal együtt jár az útmutatás is. Ez a kiút a diagnózisból, kivéve , ha minden rendben van. Különben nincs értelme a diagnózisnak. Érted?!? Te szarul vagy, ez van fogadd el, szervusz! Ez így gondolom neked sem elégséges.
Ha megszabadulunk a terméketlen napi ügyektől,a politikától,akkor azonnal az értékek közelébe jutunk, akárcsak a diétás,akinek egyszerre csak az a szerve is jelentkezik,amelyre eddig nem ügyelt,s most helyet követel magának a gondolatai között.
Vagy egy másik példával megvilágîtva:
Pilinszky írja
- "Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat., mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
"
Vagyis aki a problémákat annak tekinti, amik (vagyis felismeri őket), annak el kell tekintenie a problémák megoldásától; a probléma nem a problémákban rejlik, hanem valahol kívülük. A felbomló Róma problémáját például egyedül Krisztus tudta megfogalmazni, mert eltekintett a problémák pragmatikus kezelésétől; és végül igaza lett, félelmetes sorsa a gyökeres megújulás reménytelenségét és parancsoló szükségességét tanúsítja
@@tibordessefy1528
Ha megszabadulunk a terméketlen napi ügyektől,a politikától,akkor azonnal az értékek közelébe jutunk, akárcsak a diétás,akinek egyszerre csak az a szerve is jelentkezik,amelyre eddig nem ügyelt,s most helyet követel magának a gondolatai között.
Vagy egy másik példával megvilágîtva:
Pilinszky írja
- "Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat., mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
"
Vagyis aki a problémákat annak tekinti, amik (vagyis felismeri őket), annak el kell tekintenie a problémák megoldásától; a probléma nem a problémákban rejlik, hanem valahol kívülük. A felbomló Róma problémáját például egyedül Krisztus tudta megfogalmazni, mert eltekintett a problémák pragmatikus kezelésétől; és végül igaza lett, félelmetes sorsa a gyökeres megújulás reménytelenségét és parancsoló szükségességét tanúsítja
Így érzem én is. Nincs változás, nincs semmi jó, nincs ...
aki a problémákat annak tekinti, amik (vagyis felismeri őket), annak el kell tekintenie a problémák megoldásától; a probléma nem a problémákban rejlik, hanem valahol kívülük. A felbomló Róma problémáját például egyedül Krisztus tudta megfogalmazni, mert eltekintett a problémák pragmatikus kezelésétől; és végül igaza lett, félelmetes sorsa a gyökeres megújulás reménytelenségét és parancsoló szükségességét tanúsítja
A felbomló Róma Krisztus után még négyszáz évig "bomlott", és utána a Kelet-Római Birodalom még sokszáz évig továbbra is állt. Krisztus nem a "felbomló Róma problémájában" élt, hanem a rómaiak által leigázott Izraelben, ami leginkább a "zsidók problémája" volt..
@@Patreides9
Nos, ha a klubrádiós riporterek felkészültek lennének, ismernék TGM egyik fontos, kereszténységről szóló írását.Amit nem tudott kifejteni miattuk, idemásolom
A régi keresztyén vallás tehát nem evilági. Nem üldözi és nem védelmezi a melegeket és a menekülteket (bár mellékesen elítéli az üldözést, valamennyire). Nem liberális, nem konzervatív, nem kommunista (bár a kevés ideig - a küszöbön álló végítéletig - tartó történelemre vonatkozó ideiglenes doktrínája persze kommunista, de végcélja nem a szabad közösség, hanem az üdvözülés).
Az egyházak ma - a római egyház is - „a világ”-hoz („e világ”-hoz) fordulnak ihletért.
Lehet, hogy ez nem hanyatlás, mindenesetre az önállóság elvesztése. Mindenesetre óriási változás, amely régen elkezdődött - hiszen a „szekularizáció” nem állt meg az egyház intézményi határainál, s a politikai hatalmát vesztett egyház a XVIII. századtól kezdve éles küzdelmet vívott sokakkal, főleg (de nemcsak) balfelé - , és most az évtizedek óta a klerikalizmus ellen fordult jezsuita rend képviselője, Jorge Mario Bergoglio (sz. 1936, Buenos Aires), a „fölszabadítási teológiához” helyenként és időnként közel álló szerzetes a pápa (ami több históriai okból is hallatlan), aki evvel a változással ambivalens viszonyban áll. Ő sok tekintetben nagyon is hagyományos hívő és hitvalló, akit azonban a társadalmi igazságtalanság elleni politikai szenvedély (az egyház múltjának egyik vonulata) is hevít. (Sok pápát az ellenkezője hozott tűzbe, hogy tapintatosan fejezzük ki magunkat. Medicieket, sőt: a sötét hírű Borgiákat: III. Callixtust, VI. Sándort, X. Incét…)
Az oltáriszentség maga is szekularizációs, evilági jelkép (a „valóságos jelenlét” éppenséggel nem a keresztyén vallás radikálisan túlvilági karakterét erősíti), de nem a középkorral, hanem a reformáció elvontnak, racionalisztikusnak érzett természetével szemben, amely elvetette a szentek kultuszát, a szentkép- és ereklyetiszteletet. Ennek a taktikának a sikere épp mostanában látszik jól, amikor zarándoklatok és körmenetek visznek tömegeket materiális-mágikus szimbólumok közelébe, olyan tömegeket, amelyek a szónak se hagyományos, se mai köznyelvi értelmében nem vallásosak, hanem csak babonás (és persze szórakozásra vágyó, magányos, elhagyatott, életunt) istentagadók.
merce.hu/2021/09/11/isten-hozta-ferenc-testvert/
Nihilista, de jól beszél..
talán ajánlható olvasmány még az emítetteken kívül pl.: Lev Tolsztoj: Gyónás
TGM már megint bebizonyította, hogy az önbecsülése nagyobb mint a valós teljesítménye. Mindenki műveletlen, tudatlan aki nem úgy ítéli meg a világ összefüggéseit mint ő, miközben gyakran mond a saját szűklátókörűsége miatt butaságokat. Persze ehhez joga van neki is.
Pedig részben igaza van. Csak az a szomorú, hogy a honfitársai kárára szeretne káoszt. A világvége csak akkor jó ha keresztény vagy. Ellentmond a saját maga által is vallott ateista progressziónak.
békében nyugodjon :(
A szokásos energiavámpír... már sajnálom, hogy meghallgattam. Hiába okos, hiába bölcs elveszi az ember lelkesedését, optimizmusát.
Nem volt interjú TGM-mel Tusvanyos után?
Vagy a nyári időszakban?
- Hiányzik az eszmefuttatása.
8:25-8:40 TGM itt nem mondott igazat. Házasságot ígyszexualitást fontos dolognak tartotta.
TGM-hez azert nem egy ovonenit kellett volna rendelni.
Saját magát hogy bírja elviselni?
Ennyi baromságot öt évvel ezelött hallottam utoljára. Akkor is őt hallgattam...
minden hülyeség amit nem ért az ember
@schwainehund Azért tartod baromságnak, mert ez olyan magas neked, mint malacnak a zsebóra.
“Videos” … mondja itt nekem az opció …de akkor ez így ennyi. Ez nem videó.
a napi rutin az igazi
Teljesen egyenlőtlen erőviszonyok beszélgetése. A nők minősíthetetlenül buták. Tragédia a Klubrádió. TGM-mel lehet vitatkozni, kritizálni, de ezt a nívótlanságot azért nem bírtam 23 percnél tovább.
-Nekem pont ellenkező a véleményem a nökl képviselték a véleményem ! TGM úgy viselkedett mintha nála lenne a bölcsek köve , nagyon cink volt és minimum néha hozzá tehette volna , hogy szerintem ! Szerintem ! Borzasztó volt ...
Egy ilyen energiavámpírral szemben nagyon nehéz okosnak lenni. Elveszi az ember életkedvét is.
Lehet, hogy buták, lehet, hogy nem. De, hogy nem tudnak interjúalanyt kérdezni, az biztos. Minden magyar nyelvű beszélgetésműsor meghallgatása (az egy Partizán kivételével) fizikai fájdalommal jár. Bocsánat, igazad van: most, a 16. percben bevizonyosodott, hogy tényleg buták. Még ez is.
Nem szabad ennyire kiürülni. Persze, undok dolog az öregség, de a nihilizmus sem nemes bosszú.
Hàt, ezt borzalom.
követők
Ki ez a két szerencsétlen, tudattalan, felkészületlen, proli műsorvezető? Azért kedves az a beszélgetés mert TGM minden egyes kérdést tisztába tesz, miután feltették neki.
proli mindhárom
Eddig bírtam a hülyeséget 27.perc....