Amit ne mondj egy írónak

Na, hát ti is ismeritek hogy van ez. Egyszer alkalmam volt olvasni egy 14 éves lány versét, én meg kapásból kielemeztem, hogy mik az erősségei, miért tetszik. Azt a visszajelzést adta, hogy nahát, végre valaki, aki értékeli, és nem csak ijedten annyit mond, nem depressziós-e (egyébként nem volt az). Legyetek kissé megértőbbek, az írók a műveikben adják át, amit a világban látnak. Akkor is, ha néha belecsúsznak a saját, akár negatív érzéseik.

[@primitivanimaltmese]

Köszönöm az informatív tartalmat!😌

[@marioksmith]

Valakinél betelt a pohár :D
Számomra (és talán ezzel más írok is így vannak) az írás, akárcsak az olvasás, a megismerés, megértés egy formája. Minél többet foglalkozol egy témával íróként, annál jobban megérted az embereket akiket az adott téma, kultúra, szubkultúra stb. érint (és még inkább rájössz, hogy mennyire keveset is tudsz az adott témáról, de ez így van jól). Ezért jó olyan témákról, történetekről írni, amik veled nem történtek meg, vagy akár meg sem történhetnek. Ehhez persze kell egy jó nagy adag empátia, nyitottság, tolerancia, képzelőerő, és persze tanulni akarás (ami persze továbbra sem garantálja a jó végeredményt), de ez a szakma már csak ilyen.
Btw, ha az írók csak a saját életükről írnának sokkal kevesebb (jó) könyv lenne a világban.

[@lowstaar]

ruclips.net/video/nSHmANet3Ag/видео.html
Thomas Bernhard szinte ugyan ezt mondja, van angol felirat (amúgy teljesen véletlen találtam pár napja, nem igazán szoktam könyvet olvasni, inkább a neten olvasgatok angolul, csak pont kerestem valamit ami érdekes épp)

[@Citromlany77]

@@lowstaar egészen véletlen egybeesés 😅 egy író ismerősöm egyik írása alatti kommentek késztettek erre, hátha más is így érez 😀 de jó látni, hogy más is ilyen véleményen van erről