Síelés 1 percben: Az alaptartás

A síelés mozgásainak elsődleges összetevője, legfontosabb eleme az alaptartás. Nemcsak mint egy iskolai tananyagot kell tudni pár másodpercre bemutatni, hanem olyan szintre kell begyakorolni, hogy ha bármilyen mozgást végzünk a sílécen, erre az alapra épüljenek a mozdulatok. Ha váltani kell az alaptartás és a síelésben megszokott tartásunk között, ne lepődjünk meg, hogy rossz beidegzések sokaságát próbáljuk javítani, de nem túl nagy sikerrel.
A síelés alaptartása lényegében megegyezik a legtöbb sport vagy a kondícionális edzések jellemző testtartásával:
- A medence és az ágyéki gerinc stabil állásszögét elsősorban a farizmok és a ferde hasizmok tónusa biztosítja. A farizmok egyben a csípőízületben az alsó végtag stabilitását is elősegítik, az x-láb (valgus helyzet) ellen dolgozva.
- A háti gerinc görbületét a lapockacsúcsok lezárásával biztosítjuk (pl. trapézizmok alsó szegmense).
- Szerencsés lenne, ha mindehhez társulni tudna az állcsúcs hátrahúzása a helyes nyak- és fejtartáshoz.
A sokat hallott „cicahát” vagy előredőlés a háti görbület növekedését és egyben az ágyéki hajlat kiegyenesedését jelenti, a láb felől jövő erők szempontjából pedig instabil, nagy erőkkel tartható csak, a rázkódásokat az ágyéki gerincre terheli. Ezek miatt kifejezetten egészségtelen, nem is hatékony, ezért kerülendő.
Az alsó végtag szempontjából csípőszéles tartásban állunk, az alszárak párhuzamosak, a sílécek lapon vannak.
A bokaízületben aktív (lábháti hajlítás) van, a sípcsont nem támaszkodik a sícipő nyelvére, sem a vádli a cipő hátuljára. A bokaízület igyekszik ezt a hajlított helyzetet a sícipő segítsége nélkül, izommunkával fenntartani.
A térdízület a térdhajlító izmok munkájával segítve enyhén hajlított (tehát nem egy passzív enyhe guggolás, „rogyasztás”, hanem aktívan hajlított ízület).

[@JanosKoranyi]

A helyes testtartásnál véleményem szerint, a passzív bokahajlítás a legfontosabb, mikor testsúlyunk egy részét ráhelyezzük a bakancsaink nyelvére. Sokkal célszerűbb szerintem, ha mindig tartunk valamennyi nyomást a bakancsaink nyelvén, mint a középhelyzetet javasolni. A centrális, középhelyzet csak illúzió, mert a fiziológiánk nem engedi meg ennek megtartását, a valóságban előre és hátra, jobbra és balra mozgunk egész idő alatt. Ezenkívül a centrális helyzet nem más mint egy tehetetlenségi helyzet, nem tudunk uralkodni sem a bakancsaink sem pedig a léceink fölött ilyenkor. Ahhoz, hogy dominálhassunk a léceink fölött, irányítanunk kell azokat a bakancs nyelvére helyezett nyomással. Ennek előfeltétele az optimálisan behajlított bokák, térdek és csípő ízületek.