Skoda Favorit, átmenet a szocializmusból a kapitalizmusba

A Škoda Favorit azon kelet-európai eredetű gépkocsi közé tartozott, amelyet nem egy már létező licensz alapján gyártottak (habár a gyár eredetileg egy újfajta meghajtású motor szabadalmi jogát akarta megvásárolni, de ez meghiúsult, mivel a különböző európai autók miatt túlságosan magas volt az ára).
Csehek és olaszok együttesen készítették el az autót.
A Favorit első igazi bemutatkozására a 29. Nemzetközi Gépipari Vásáron került sor Brnóban, amely 1987. szeptember 16 és 23. között zajlott. A kiállított Favorit 136 L nagy érdeklődést és elragadtatott reakciókat váltott ki a közönségből. Egy évvel később, azaz 1988-ban pedig megkezdődött a gyártás.
A Škoda Favorit volt a márka első olyan modellje, amelynél a motor előre került, valamint az első tengelyhez igazították. A Favorit 136 L négyhengeres, 1,3 1-es motort kapott, 46kW (63 LE) teljesítménnyel.
A Favorit karosszériáját Bertone tervezte, azonban az alváz már a Škoda gyár saját fejlesztése volt. A motor szempontjából az új autónál eredetileg ugyanazt az üzemanyagot tervezték használni, mint a Škoda 120-asnál. 1983 végére azonban az Európai Gazdasági Közösség szigorúbb kibocsátási normákat fogadott el, amely az ólommentes benzin használatát írta elő. A Škodának ezért egy olyan motort kellett építenie, amely megfelelt ennek az új előírásnak.
Ebben a feladatban a Mladá Boleslav-i üzemet a Porsche autógyár segítette ki, amely nem csak rendelkezett ilyen motorral, de gazdag tapasztalata volt annak felfüggesztésében is. Ennek köszönhetően a Favorit sokkal csendesebben működött, mint a többi farmotoros Škoda modell.
Az első kerekek felfüggesztése független volt és tekercsrugókkal, valamint teleszkópos lengéscsillapítókkal erősítették meg.
Eleinte a Favoritot csak az alapmodellben és az LS változatban árulták - utóbbinak gazdagabb volt a felszereltsége, ami jobb üléseket és szebb kárpitozást, a hátsó ülések 1:1 arányú elosztását jelentette. Fejlesztés várt a műszerfalra is, ahová óra helyett fordulatszámmérőt tettek. A motorháztetőhöz az első lökhárítónál szintén két halogén lámpát helyeztek el, a hátsó ablakra szélvédőtörlő került. Amennyiben a vevő tetőablakot vagy digitális órát szeretett volna a mennyezetre szereltetni, ezt külön költség ellenében megtehette. Néhány luxus berendezési elemet a későbbi limitált szériáknál is megtalálhatunk (Silver Line, Black Line stb.).
Motor: benzinmotor, folyadékhűtéses négyhengeres, 8 szelepes OHV vezérlés, 1289 cm3-es
Teljesítmény: 46 kW (62 LE) 5000 fordulat/perc
Legnagyobb sebesség: 150 km/h
Üzemanyag tartály: 47 liter
Üzemanyag-fogyasztás: 6-8 l/100 km
Tengelykapcsoló: száraz, egytárcsás, mechanikus működtetésű
Sebességváltó: mechanikus ötfokozatú, közvetlen, minden fokozat szinkronizált
Első tengely: McPherson-rugóstagok háromszög lengőkarokkal, lengéscsillapítókkal
Hátsó tengely: csavarrugós, hosszlengőkaros torziós rúddal összekötve (stabilizátorként)
Fékek: hidraulikus kétkörös fékrendszer, átlós fékkör
Első: tárcsafék, hátsó: dobfék
Karosszéria önhordó, acél, ötajtós, ötszemélyes, kétterű, hatchback
Hosszúság: 3815 mm
Szélesség: 1620 mm
Magasság: 1415 mm
Tengelytáv: 2450 mm
Kerékszélesség: 1400 mm (elöl), 1365 mm (hátul)
Hasmagasság: 120 mm
Saját tömeg: 840 kg
Megengedett össztömeg: 1290 kg