Igen, ezek tudatában nagyon meg kell gondolni mit is akarok es hogyan. Viszont olyan szigorú kritériumok alakultak ki bennem, hogy félő így egyedül maradok.
Ez egy teljesen természetes érzés szerintem, amin mindenki átmegy egy ilyen kapcsolódás után! Aki egyszer megégette magát, mindig fenntartásokkal megy majd a tűz közelébe. Ugyanakkor ezeket érdemes újra és újra végiggondolni, akár mindenféle kérdéseket feltéve magunknak, hogy mi volt előzőleg, és hogyan lehetünk képesek arra, hogy nyissunk. Így leszünk alkalmasak arra, hogy kilássunk a beszűkült, félelemmel teli világunkból (amikor valamitől félünk, akkor a nagyon-nagyon beszűkül a látásmódunk, és a lehetőségeink). Ha belegondolsz, minden ilyen tapasztalat nélkül is "félelmetes" a kapcsolódás bárkivel is, hiszen soha semmire nincs garancia... és valahogy innét kell kiindulni. Szép lassan képesek leszünk balanszírozni az életünkben: lebontani a falakat, de közben megőrizve természetesen a rettentő élmények utáni tanulságokat, és ébernek maradni (paranoia 🙂 nélkül)
Magyarországon a tekintélyelvű gyereknevelés volt divatban évtizedeken keresztül. Abban a családmodellben az asszonynak is megvan a helye. Ha egy gyerek azt látja, hogy az anyja cseléd, nincs szava, az apja dönt mindenben, vajon mennyire tudja elképzelni, hogy egyenrangú párkapcsolatban élni jobb? Ha el is tudja képzelni, vajon tud-e benne mit kezdeni, amikor nem ezt a példát látta? Nemcsak nem ezt a példát látta, de nyilván nem lehettek határai, nyitott könyvnek kellett lennie a szülei előtt... Vajon mennyire tud majd határokat húzni egy kapcsolatban? Az alkoholista (nem hiszem, hogy bizonygatnom kell, hogy ebben a témában élen járunk) szülők mellett kodependens gyerekek nőnek fel javarészt. Mert mindenki tojáshéjakon járkál, hogy elkerülhesse a haragját... Magyarországon az emberek 30%-a biztonságos kötődésű. A maradék 70% nem. :(
Annyira imádom az előadásmódod. Mindig veled nevetek. 😊 Az empátiával kapcsolatos meglátásodon ledöbbentem, hogy mennyire megállja a helyét. Hiszen valóban : ez lenne a legfontosabb, hogy magunkkal legyünk jók, elfogadóak és arra figyeljünk, hogy nekünk mi a jó. Ismét köszönöm szépen! ❤
Köszönöm szépen! Nem, nincs ebben semmi nárcisztikus, ezt a mai videóm végén is elmondom, biztos, ami biztos. Hátha egyszer mindenkinek átmegy az üzenet! 😍🌷
Valószínűleg meg fogtok kövezni, de nem értem ( gyerekként és szülőként sem... ), hogy mi a baj a tekintélyelvűséggel. Valóban konzervatív, de az évtizedek/századok során működött, és nem lett minden így felnövő gyerek nárci. Ezt valami más váltja ki, talán a tekintély, minusz érzelem. Így értem.
A gyerek azért tiszteljen, mert összeségében bízhat bennem, lojális vagyok hozzá, megvédem (azzal is, hogy kereteket, azaz szabályokat vagy határokat állítok fel), valamint kíváncsi vagyok rá, érzelmileg érvényesítem stb. stb. stb. Ja, és én is tisztelem őt. A tekintélyelvű családban az van, amit apu mond, asszonynak a konyhában a helye, és ugyanúgy "kuss a neve", mint a gyereknek. Itt KÖTELEZŐ tisztelni a szülőt. Nyilván van hierarchia egy családban, hiszen jó esetben a szülő hozza a szabályokat és tartatja be, de mindezt a legjobb, ha pozitív fegyelmezéssel, a jó megerősítésével éri el. Hát ez így nagyon dióhéjban. A tekintélyelvű gyereknevelés konkrétan alattvalókat és lázadókat nevel, ez a gond vele.
![FNAF Into the Pit has A LOT of Unused Graphics | LOST BITS [TetraBitGaming]](http://i.ytimg.com/vi/6YhZCRdipl4/mqdefault.jpg)
Mindegyik előadás nagyon jó volt, de ez eddig a legjobb. Köszönöm szepen!❤
Igen, ezek tudatában nagyon meg kell gondolni mit is akarok es hogyan. Viszont olyan szigorú kritériumok alakultak ki bennem, hogy félő így egyedül maradok.
Ez egy teljesen természetes érzés szerintem, amin mindenki átmegy egy ilyen kapcsolódás után! Aki egyszer megégette magát, mindig fenntartásokkal megy majd a tűz közelébe.
Ugyanakkor ezeket érdemes újra és újra végiggondolni, akár mindenféle kérdéseket feltéve magunknak, hogy mi volt előzőleg, és hogyan lehetünk képesek arra, hogy nyissunk. Így leszünk alkalmasak arra, hogy kilássunk a beszűkült, félelemmel teli világunkból (amikor valamitől félünk, akkor a nagyon-nagyon beszűkül a látásmódunk, és a lehetőségeink).
Ha belegondolsz, minden ilyen tapasztalat nélkül is "félelmetes" a kapcsolódás bárkivel is, hiszen soha semmire nincs garancia... és valahogy innét kell kiindulni. Szép lassan képesek leszünk balanszírozni az életünkben: lebontani a falakat, de közben megőrizve természetesen a rettentő élmények utáni tanulságokat, és ébernek maradni (paranoia 🙂 nélkül)
Szia Nóra! Nagyon sok hasznos tanácsot kaptam! Hálásan köszönöm! ❤
Köszönöm a kedves visszajelzést, örülök neki! 🌷
Mintha ujra kéne járnom
Koszonom a videokat a segitseget❤️
Kedves Nóra! Mindig kapok valami újat az előadásaidtól. Nagyon tartalmasak, közérthetőek.Hálás köszönet.❤🙏
Kedves Lujza, köszönöm szépen a visszajelzésedet, jóleső! 🌷
Köszönöm kedves Nóra 🙏❤️
Ha komolyan veszélyeztettek azok, akiknek a szülei nem mutattak jó példát...akkor itt igazán nagyon sok a veszélyeztetett ember.
Magyarországon a tekintélyelvű gyereknevelés volt divatban évtizedeken keresztül. Abban a családmodellben az asszonynak is megvan a helye. Ha egy gyerek azt látja, hogy az anyja cseléd, nincs szava, az apja dönt mindenben, vajon mennyire tudja elképzelni, hogy egyenrangú párkapcsolatban élni jobb? Ha el is tudja képzelni, vajon tud-e benne mit kezdeni, amikor nem ezt a példát látta? Nemcsak nem ezt a példát látta, de nyilván nem lehettek határai, nyitott könyvnek kellett lennie a szülei előtt... Vajon mennyire tud majd határokat húzni egy kapcsolatban?
Az alkoholista (nem hiszem, hogy bizonygatnom kell, hogy ebben a témában élen járunk) szülők mellett kodependens gyerekek nőnek fel javarészt. Mert mindenki tojáshéjakon járkál, hogy elkerülhesse a haragját...
Magyarországon az emberek 30%-a biztonságos kötődésű. A maradék 70% nem. :(
❤Köszönöm!❤
Szívesen, én is köszönöm a visszajelzést! 🌷
❤köszönöm szépen ❤
Annyira imádom az előadásmódod. Mindig veled nevetek. 😊
Az empátiával kapcsolatos meglátásodon ledöbbentem, hogy mennyire megállja a helyét.
Hiszen valóban :
ez lenne a legfontosabb, hogy magunkkal legyünk jók, elfogadóak és arra figyeljünk, hogy nekünk mi a jó.
Ismét köszönöm szépen! ❤
Vagy ez nárcisztikusan hangzott? 🙈
Köszönöm szépen! Nem, nincs ebben semmi nárcisztikus, ezt a mai videóm végén is elmondom, biztos, ami biztos. Hátha egyszer mindenkinek átmegy az üzenet! 😍🌷
@@punkostinora Nos valóban, egy nárcisztikusban fel sem merült volna ez a kérdés...
🙏
Köszönet a munkádért kedves Nóra.
Nagyon szeretem hallgatni az előadásaidat.
Köszönet a kedves visszajelzésekért, fontos drive, ha hasznosnak érezhetem a “missziómat”! 😍🌺
Köszönet a videoert😊. Nagyon aktuàlis a tèma. Szèpen felvàzolja, hogy miket kell tudatositania a màsik oldalon àllò fèlnek is.
Köszönöm, kedves Ilona, jó látni itt! 🌷
Valószínűleg meg fogtok kövezni, de nem értem ( gyerekként és szülőként sem... ), hogy mi a baj a tekintélyelvűséggel. Valóban konzervatív, de az évtizedek/századok során működött, és nem lett minden így felnövő gyerek nárci. Ezt valami más váltja ki, talán a tekintély, minusz érzelem. Így értem.
A gyerek azért tiszteljen, mert összeségében bízhat bennem, lojális vagyok hozzá, megvédem (azzal is, hogy kereteket, azaz szabályokat vagy határokat állítok fel), valamint kíváncsi vagyok rá, érzelmileg érvényesítem stb. stb. stb. Ja, és én is tisztelem őt. A tekintélyelvű családban az van, amit apu mond, asszonynak a konyhában a helye, és ugyanúgy "kuss a neve", mint a gyereknek. Itt KÖTELEZŐ tisztelni a szülőt.
Nyilván van hierarchia egy családban, hiszen jó esetben a szülő hozza a szabályokat és tartatja be, de mindezt a legjobb, ha pozitív fegyelmezéssel, a jó megerősítésével éri el. Hát ez így nagyon dióhéjban.
A tekintélyelvű gyereknevelés konkrétan alattvalókat és lázadókat nevel, ez a gond vele.
❤❤❤❤❤❤❤❤
❤
❤👍
Kenyérrel dobálni ! Azt már nem! Ehhez a Német kenyérhez semmi közük!
❤
❤