Magamra ismertem, de szerencsére már pár évvel ezelőtt. Terápia megvolt pár hónap alatt, igaz lett volna még mit csinálni, de anyagilag megterhelő kiadás egy átlagos fizetés mellé is... az úton elindított, egyedül is tudok gyógyulni a továbbiakban 😊
A nagy probléma az, hogy sok ilyen családban a lecsúszás is kódolva van (ha lebetegszik az egyik szülő vagy függőséggel küzd, akkor jó eséllyel nem fog tudni normálisan dolgozni), a terápia pedig pont azokhoz nem jut el az ára miatt, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.
Huh…ferjem kerdezte mirol beszeltek, azt mondtam hogy rolam gyerekkent. Igy kozel 40hez meg mindig huzom a terapiat mert nem egyszeru ezt igy ujra elni es melyebben bele menni.
12 часов назад+2
Mélyen elgondolkodtatott. Nem tudom nálunk hol csúszhatott el a dolog. Nagyobbik gyerekem mindig óvta a nála nem sokkal 2,5 évvel fiatalabb testvérét, holott mindig jeleztem, hogy itt vagyok. Határozott, döntést tudni hozó embernek tartom magam. Valóban bevontam a nagyobb lányom sok mindenbe, de csak akkor amikor ő szerette volna. pl etetés, pelenkázás. Soha nem mondtam nekik, hogy te nagy, te kicsi vagy, add oda neki mert...., mégis anyáskodni szeretett volna. Pont ezért, határozott kérésem volt, hogy az ovis vegyes csoportban ne legyenek egy csoportba, hogy mindketten "gyerekek" lehessenek. Most a lányaim 16 és 14 évesek. A 16 vágyik a tesója társaságára, a 14 éves pedig köszöni, éli maga világát.
Elképesztő a bátorságot,hogy ilyen témát választottál.Igaz nem néztem meg,mert az első pár szó után leállítottam.A 66 évem nem fogadja el a lityi-lötyi beszélgetéseket. Mi a végzettséged?
Tök megnyugtatóak ezek a videók... Még ha nem is érdekel a téma különösebben, csak olyan kellemes hallgatni, ahogy Karen beszél akármiről... 🙂
Köszönöm a videót Karen!
Magamra ismertem, de szerencsére már pár évvel ezelőtt. Terápia megvolt pár hónap alatt, igaz lett volna még mit csinálni, de anyagilag megterhelő kiadás egy átlagos fizetés mellé is... az úton elindított, egyedül is tudok gyógyulni a továbbiakban 😊
A nagy probléma az, hogy sok ilyen családban a lecsúszás is kódolva van (ha lebetegszik az egyik szülő vagy függőséggel küzd, akkor jó eséllyel nem fog tudni normálisan dolgozni), a terápia pedig pont azokhoz nem jut el az ára miatt, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.
46 eves vagyok es minden ram illet. Ugy latszik terapiara kell mennem. Meg IBS em autoimmun betegsegem is van. Ledobbentem.
Huh…ferjem kerdezte mirol beszeltek, azt mondtam hogy rolam gyerekkent. Igy kozel 40hez meg mindig huzom a terapiat mert nem egyszeru ezt igy ujra elni es melyebben bele menni.
Mélyen elgondolkodtatott. Nem tudom nálunk hol csúszhatott el a dolog. Nagyobbik gyerekem mindig óvta a nála nem sokkal 2,5 évvel fiatalabb testvérét, holott mindig jeleztem, hogy itt vagyok. Határozott, döntést tudni hozó embernek tartom magam. Valóban bevontam a nagyobb lányom sok mindenbe, de csak akkor amikor ő szerette volna. pl etetés, pelenkázás. Soha nem mondtam nekik, hogy te nagy, te kicsi vagy, add oda neki mert...., mégis anyáskodni szeretett volna. Pont ezért, határozott kérésem volt, hogy az ovis vegyes csoportban ne legyenek egy csoportba, hogy mindketten "gyerekek" lehessenek. Most a lányaim 16 és 14 évesek. A 16 vágyik a tesója társaságára, a 14 éves pedig köszöni, éli maga világát.
jó lett :)
…
Elképesztő a bátorságot,hogy ilyen témát választottál.Igaz nem néztem meg,mert az első pár szó után leállítottam.A 66 évem nem fogadja el a lityi-lötyi beszélgetéseket.
Mi a végzettséged?
Miért kellene, hogy végzettsége legyen, ő a kérdező. Ha 66 évesen ennyi sütnivalója sincs, akkor baj van!
@@katisoos58 az én végzettségem ennél a videónál szerintem kevésbé releváns, a pszichológus beszélgetőpartneremé annál inkább :)