PMK 2018 | Steigervald Krisztián előadása

A világ Y-osodik, és ezt el kell fogadnunk - beszéljünk a közös jövőnkről!
A generációs különbségek mindnyájunkat érintenek, hiszen nemcsak nekünk kell kezelnünk a fiatalokat és az idősebbeket, hanem őnekik is minket. Nem szabad a másik lenézésével kezdeni, ugyanis az emberek magukat sem ismerik, ez érvényes a kamaszoktól a veteránokig.
Magyarországon 6 csoportba soroljuk a generációkat (Amerikában más a nevezéktan). Ez mesterkélt besorolás, de használható, mert életünk során az adott időszakra jellemző, azonos körülmények hatnak ránk, a család és a neveltetés befolyásoló hatása ugyanakkor nagyon jelentős.
Az egyes generációk élménytartománya eltérő - a veteránokat érik a későbbi hatások is, használják a facebookot - viszont a fiatalabbak nem találkoztak pl. a kazettás magnóval.
Ezek a csoportok:
1945 előttiek: Veteránok. Az ő életükben a gazdasági válság és a háború, az újjáépítés meghatározó volt.
1945-64: Baby-boomerek (az első „önző” generáció). Az újjáépítés, a nők nagyobb aránya és a megemelkedett születésszám a jellemző. Magyarországon erre esik a Ratkó korszak is. Velük kezdődött a korábbi hierarchikus keretek lazulása, az egyén térnyerése, a liberalizáció.
1965-79: X generáció a TV megjelenése, ipari forradalom, a háztartási gépek (porszívó, hűtő, stb.) elterjedése. Az X generáció volt az első, a történelemben, amely a rendszerváltáskor elsöpörte az idősebbeket a vezetésből. Ez számukra is nagyon nehéz volt, mert olyan feladatok elé kerültek, amelyeket korábban még nem végeztek - a végzettség szerepe háttérbe szorult.
Az X generációnál kezdődött, hogy a kortársaktól tanulnak, nem a szülőktől, mert a szülők dolgoztak. Ezért is alakult át a tisztelet fogalma, az időseket is partnerként, haverként kezelik - „lehet, hogy idősebb vagy nálam, de én is leszek idős”. A női szerepek megváltoztak: megjelent a karrierista nő, a szingli, és közben a fontosabb lett a férfiaknál a kozmetika, mint a lányoknál.
1980-1994: Y generáció: 1980 a walkman megjelenése, amely az utcai zenehallgatásra és az elkülönülésre ad lehetőséget. Elindult az elzárkózás, az egyén individualizálódása. Az ego szárnyra kap, de a folyamat a baby-boomerekkel indult el. Korábban az ember a gépezetnek fontos bár, de csak egy eleme volt, most viszont saját magát helyezi előtérbe, csak utána jön a közösség.
1995-2009: Z generáció, az internet térhódítása. Ők ebbe születtek bele, az életüket nem tudják nélküle elképzelni. Az olvasást, a lexikális tudást és a tanulást feleslegesnek tartják, mert a neten sokkal többet megtalálnak. Az oktatásban azokat a képességeket, az érzelmi intelligenciát kellene fejleszteni, amelyeket a robotok nem tudnak elvégezni - a lexikális tudás pedig nem ilyen, abban senki nem éri utol a robotokat.
2000- Alfa generáció: Az okos eszközök léptek a walkman helyébe. A magánélet fogalma teljesen átalakul, a képeket kirakjuk a netre. Nem pszichés ősbizalma van az élethez, hanem digitális. Jobban megbízik a digitális, mint a humán forrásokban. Nem tesznek különbséget a virtuális és a valódi valóság között, nem is értik az idősebbek ilyen jellegű kifogásait. Ez az emberi lelki fejlődés szempontjából nem szerencsés, de ma már nem tudjuk megtenni, hogy 14 éves kor alatt ne adjunk okos eszközt a gyerek kezébe. Az viszont már a mi felelősségünk, hogy nem tanítjuk meg azoknak a biztonságos használatára - maguktól nem fognak rájönni!
Korábban csak három platform, a munka, család, és barátok léteznek. Az internettel viszont számos egyéb platform alakult ki, a közösségi kapcsolatok nagy része áthelyeződött a virtuális térbe.
A közhiedelemmel ellentétben az Y generáció mellett a baby-boomerek is használják a facebookot. elkövetik ugyan a saját, érdekes hibáikat, de a céljukat (az információ továbbítását) elérik.