És ha valakit bántalmaztak otthon akkor hogyan tudja elmondani, hogy őszinte maradjon, de ne bántsa meg a szüleit. Nagyon elgondolkodtató ez a videó számomra, mert engem Anya bántott fizikailag is, de főleg verbálisan szinte minden nap gyerekkoromban. Ebben felnőve azt hittem ez a normális nem tehetek mást, csak tisztelni a szüleimet és tűrni, hagyni, hogy Anya ezt tegye velem. Miután nekem is lett gyerekem, azt éreztem, hogy én is kezdek úgy viselkedni, mint ő ráadásul egész életemben féltékeny voltam a férjemre és a kisfiamra is. Anyósommal is csak romlott a kapcsolatom. Én nem akartam ezt folytatni. Utána néztem annak, hogy miért vagyok féltékeny. Rátaláltam a "Mérgező szülők" című könyvre. Levélben leírtam Anyának mindent, amit velem tett teljesen őszintén és azért nem személyesen, mert egyszerűen féltem tőle. Én sosem lázadtam ellene, sosem feleseltem vissza, sosem mertem neki elmondani mi bántott, úgyhogy legalább a levélben képes voltam megírni neki mindent. Utána annyira kiakadt, hogy éreztem a válaszaiban a kiabálásait, veréseit, amit egész életemben kaptam tőle úgyhogy jól döntöttem, hogy levelet írtam. Én úgy gondolom, hogy úgy bánnak velünk mások, ahogy mi is velük. Tiszteletet is úgy lehet kiérdemelni, ha mi is tiszteljük a másikat. Ha egy Anya nem tiszteli a gyerekét, és úgy neveli fel, hogy rossz, állandóan veri és üvöltözik vele, lekurvázza és megalázza, akkor hogy várja el a gyerekétől, hogy tisztelje? Én megértem, Anyát is hiszen vele is így bántak az ő szülei, ezt kapta otthonról. Én megpróbálok mindent megtenni, hogy ne folytatódjon ez generációról generációra. Remélem sikerülni fog!
Kedves Anna! Minden elismerésem, hogy eljutottál a tudatosságnak erre a szintjére! Engem ugyan nem vertek otthon, de a pszichoterror mindennapos volt. Bár nem anyukám, hanem a párja részéről. De a helyzetet végeredményben anyukám tartotta fenn. Felnőtt fejjel én is azon küszködök, hogy próbáljam legyőzni a belém ivódott mintákat. Nekem pont ez az egyik hibám, hogy nem veszem észre, amikor beletaposok valaki lelkébe a túl nyers őszinteséggel. És hiába tudom ezt már rég, a tudatalatti automatizmusok még mindig bekapcsolnak. Én próbálok szakmai segítséggel javítani magamon, de még úgy is nagyon nehéz és hosszadalmas a folyamat. Nem tudom, illdomos-e itt ilyesmit ajánlani, de a családállítás szerintem a Te esetedben lehet, hogy segíthet. Illetve nagyon jó könyv szerintem erre az Örökölt sors - elnézést, ha ezzel a konkurenciát reklámozom! Sok sikert és kitartást az elhatározásodhoz! A gyermeked megérdemli!
Anna SzP ne aggodj nem vagy vele egyedül anyám velem is durva volt kislány koromban...de megbocsàtottam neki mert tudom milyen élete volt akkor.😔 Nincs is gyerekem lehet ez is ok...🤔
Én azt hoztam otthonról, hogy mindent meg lehet mondani, de nem mindegy hogyan, milyen stilusban. Miután a kimondott szavak olyanok, mint az eldobott kővek, ahova leesik, ott nyomott hagy.
Kedves Kitti! Nagyon szépen köszönöm ezt a videót (is)! Teljesen egyetèrtek veled, úgy gondolom, valòban bölcs dolog megfontolni, mit, hogyan közlünk másokkal. Règen szembeszàlltam volna mindenkivel az igazamèrt, ma màr tudom, hogy ha egy is az igazság, mindenki más úton nyeri el, és meg kell találni a megfelelõ hangot a többi emberekkel való kommunikálás során. Szerintem ez nem több, mint tisztelet kérdèse. Amúgy arra is rájöttem az èvek allatt, hogy egyszerūen csak meg kell nézni, hova mennyi energiát teszünk. Azzal, hogy én nyers vagyok, csak fölösleges vitàkat indítok el, a helyett inkább olyan helyre fektetem az erõmet, ahová èrdemes.
Ahogy M. Rosenberg mondta: A szavak ablakok, vagy falak. Hiszem, hogy az életünket alapvetően meghatározza, miként kommunikálunk az emberekkel, sőt - önmagunkkal. Köszönöm, hogy megerősítettél a hitemben. Szerintem az igazság szubjektív, ezért érdemes meghallgatni, átgondolni a mások "igazát", de nem feladni magunkat, hogy a kapcsolatunk "jól" működjön. Úgy tapasztalom, tovább jutunk a kapcsolatok építésében, ha az érzelmekre, és a szükségletekre koncentrálunk.
Nekem volt egy esetem ugyanis egy szomszéddal, iskolatárssal egymásra találtunk a facebookon! Tényleg nagyon őszinte ember vagyok! Én özvegy koros nő vagyok! Ezzel a haverrel 40-éve nem is hallottunk egymás felől, talán nem is akartunk csak így hozta a sors . A lényeg hogy nyolc hónapon keresztűl vádolt, féltékenykedett, leckéztetett engem és közben ő egy nős ember! Haverként maximálisan meg értettem, bátorítottam, mert ő egy nagyon- nagyon beteg ember! Sajnos ötször kinyomtam és vissza jött hogy még leckéztessen engem! Öreg emberek vagyunk, de meddig kell tűrnie egy embernek ahhoz hogy ne tűnjön durvának? Én senkivel nem akarok, nem szeretnék párkapcsolatot teremteni, de beszélgetni szabad-e egyáltalán bárkivel is, mert én úgy látom hogy nem!
Van az őszinteségtől nagyobb hibám is éspedig hogy nagyon tudom sajnálni az embereket, úgy megesik a szívem minden elesett vagy beteg emberen! Ilyen vagyok!
Sajnos gyakran bele esem ebbe a hibába! Ezért gyakran már nem merem elmondani a gondolataimat. Igyekszem tanulni Tőled, a videóból. Remélem, hogy sikerül finomítani a stílusomon. Köszönet!
Nagyon nehéz téma. Én olyan családban nőttem fel ahol az "élni és élni hagyni" elv érvényesült. Tehát minimális (vagy inkább felszínes) kommunikáció és ezért ritkán voltak ütközések, viták. Ez akkor természetesen nem hiányzott de most a harmincas éveim közepén már erőteljesen előjön. Mivel megtanultam, hogy ha nem mondok semmit akkor vita sincs. De ez oda vezet, hogy nagyon nehéz sokszor őszintének lenni és kimondani a szavakat. Már előre stresszelek a reakciótól mivel nem tanultam meg milyen egy vitába keveredni. Persze sokszor kiderül, hogy a félelmeim alaptalanok de "zsigerből" nem tudok sokszor őszintének lenni. Egy kedves barátom ébresztett rá lassan erre de szabadulni a harmincéves mintáktól embert próbáló feladat.
Egy alap igazsàgnak tartom,hogy mindenki úgy kezelje a màsikat,mint ahogy szeretné, hogy a màsik öt kezelné… Az egyéni szabadsàgunk, szólàsszabadsàgunk hatàra ott van, ,ahol a màsiké kezdödik…középen… Màs kutúràltan véleményt nyilvànitani, màs lebunkózni a màsikat…Teljesen osztom az ön véleményét, mint àltalàban mindig….ill. legtöbbször..
Sajnos úgy vettem észre, hogy akik azt mondják magukról, hogy ők kimondják, amit gondolnak ők hátrálnak meg, amikor valamit el kellene mondaniuk... Szeretnek köntörfalazni és kerülgetni a forrókását, ahelyett, hogy elmondanák őszintén, hogy mit akarnak... a virágnyelven megfogalmazott mondatokból az ember nem fogja érteni!
Eléggé magamra ismertem. Én nekem szokásom a kommunikációt információközölésre/összegyűjtésre használni. Nos, emiatt volt már, hogy megsértettem embereket. (Önfelmetés: szakmai okokból szoktam így kommunikálni.)
Nagyon szépen köszönöm a telyes őszinteség igazsággal jár például nekem ami a szivemen az a számon is rengeteg embert ismerek több K b 1000 nél sok személy történet is de visszajelzést meg ezidáig még nem kaptam csak mindig jokkat kellemes szép hétvégét kívánok neked a legnagyobb szeretettel jó éjt
Igen, nagyon nem mindegy hogy finoman e, és az sem hogy a masik kéri e a véleményed es ugy mondod! Pl az önismereti csoportba azert megy az ember hogy tükröt tartsanak neki. De amikor valaki csak mert nem kedvel jön a kéretlen vélemenyevel őszinteségként hangoztatva meg hogy 'ő nem puhapöcs ő meg mondja milyen vagyok' kérdés nélkül, az altalaban csak bántani akar! Mert mindenkinek van vélemenye a masikról, a negatív vélemény általaban kölcsönös, de nem kène vele dobálozni mint a kövekkel.
Alapvetően igazak az elhangzottak,viszont érdekes,hogy környezetemből több olyan embert is ismertem,akik azokhoz ragaszkodtak a legjobban,akik porig alázták,sértegettek (az őszinteség jegyében). Én hiába mondtam egy másik véleményt,gondolatot annak csak percekig volt hatása,sőt inkább az adott illető mellett tették le a voksukat,mindig visszatértek a "rosszhoz". Amikor már nem beszéltem ezekkel az emberekkel ők továbbra is maradtak ezekben a romboló emberi kapcsolatokban legyen az baráti vagy párkapcsolat. Röviden a feltétlen szeretet vagy rajongás a másik iránt sok mindent felülír.
Mi van azokkal a közlésekkel, amik a másik számára kifejezetten kínos, vagy éppen kényelmetlen, stb. tulajdonságokról, viselkedésről szól, ami speciel minket bánt, fájdalmas, káros, ellenben a másik ezerrel hárítja, bagatellizálja, sőt, ha csak megemlítjük, azonnal visszatámad, visszavág? (Amúgy ez azért fontos, mert ha ennyire fontos, hogy HOGYAN kommunikálunk le a másik felé valamit, ha az ilyen káros lehet, fájó, stb. akkor ezáltal válik fontossá, hogy bizony az is fájó, ha valamit mondunk, közlünk... és a másik szarik bele...)
kedves Kitti, én ezt tök értem, persze, legyünk is empatikusak. De ez CSAK egy darabig működik... Ugyanis amikor pl. van a családban és sérült gyerek és a lelkünk ezzel nem, képes megküzdeni, illetve ez egy olyan jellegű dolog, ami napi szintű probléma.... és azt tapasztalod, hogy az emberek nagyon kevés százaléka empatikus veled szemben ebben a helyzetben, illetve tojnak a TE érzéseidre, akkor ne haragudj, de nekem már nem megy, hogy én másokkal emnpatikus legyek. Ebben a helyzetben, ennyi idő után (11 év) erre se energia, se idő. Nyilván az ember azt adja, amit kap és fordítva!
Van az őszinteség és van pl. a befolyásolás. Őszinte akarsz lenni vagy a másikat befolyásolni? A tudatos kommunikáció hogy lehet őszinte? Néha észrevehető, hogy valaki valamilyen tanult módszer segítségével kommunikál. Borzasztó, mert hiteltelenné válik minden szava.
Nagyon nehéz kellően szofisztikáltan előadni a mondanivalónkat, még akkor is, amikor úgy gondoljuk, hogy ismerjük a másik embert. Azonban amikor felszínesen ismerjük csak és a kritikánk éles lenne, akkor pláne nagyon nehéz úgy elmondani, hogy az megfelelő legyen... Nekem sokat kellett tanulni és még mindig tanulok finomabban kommunikálni, és vannak helyzetek mégis, amikor nem lehet kiszámítani, hogy a másik hogyan fog erre reagálni. Annyi minden van egy-egy ember mögött, hogy az felmérhetetetlen. Rólam még mindig azt mondják, hogy nyers vagyok. Igyekszem, de már nekem is kezd kissé bántó vagy zavaró lenni az, hogy próbálkozom és még mindig nem elég finom egy pár (szerintem) nagyon érzékeny embernek. Jó, nem lehet mindenkihez igazodni, de nehéz megtartani azt, hogy konkrétan is beszéljek meg finoman is. Azt vettem észre, hogy érdekérvényesítésnél és érzelmek kifejezésénél a legnehezebb - nem csak nekem, másoknak is. Remélem, hogy a további visszajelzések alapján fogok még tudni ezen csiszolni, bár néha azt érzem, hogy már százszoros fék van a nyelvemen (és egyáltalán nem káromkodásról vagy bántalmazó beszédről van szó természetesen) és még mindig kevés :/
Igen hasznos az őszintesèq ,de a maqa idejèben .Sajnos 23 èv utàn volt valaki öszinte velem,azota se tudom tultenni maqam rajta .Azthittem velem nemfog ilyen megtörténni,nemtudom ha valaha tulfogom tenni maqam rajta.
Őrült fontos téma, hálásan köszönöm! Minden szavaddal egyetértek!! :))
Csodálatos jóérzés volt halgatni érdemes meg megszívlelendő köszönöm!
És ha valakit bántalmaztak otthon akkor hogyan tudja elmondani, hogy őszinte maradjon, de ne bántsa meg a szüleit. Nagyon elgondolkodtató ez a videó számomra, mert engem Anya bántott fizikailag is, de főleg verbálisan szinte minden nap gyerekkoromban. Ebben felnőve azt hittem ez a normális nem tehetek mást, csak tisztelni a szüleimet és tűrni, hagyni, hogy Anya ezt tegye velem. Miután nekem is lett gyerekem, azt éreztem, hogy én is kezdek úgy viselkedni, mint ő ráadásul egész életemben féltékeny voltam a férjemre és a kisfiamra is. Anyósommal is csak romlott a kapcsolatom. Én nem akartam ezt folytatni. Utána néztem annak, hogy miért vagyok féltékeny. Rátaláltam a "Mérgező szülők" című könyvre. Levélben leírtam Anyának mindent, amit velem tett teljesen őszintén és azért nem személyesen, mert egyszerűen féltem tőle. Én sosem lázadtam ellene, sosem feleseltem vissza, sosem mertem neki elmondani mi bántott, úgyhogy legalább a levélben képes voltam megírni neki mindent. Utána annyira kiakadt, hogy éreztem a válaszaiban a kiabálásait, veréseit, amit egész életemben kaptam tőle úgyhogy jól döntöttem, hogy levelet írtam. Én úgy gondolom, hogy úgy bánnak velünk mások, ahogy mi is velük. Tiszteletet is úgy lehet kiérdemelni, ha mi is tiszteljük a másikat. Ha egy Anya nem tiszteli a gyerekét, és úgy neveli fel, hogy rossz, állandóan veri és üvöltözik vele, lekurvázza és megalázza, akkor hogy várja el a gyerekétől, hogy tisztelje? Én megértem, Anyát is hiszen vele is így bántak az ő szülei, ezt kapta otthonról. Én megpróbálok mindent megtenni, hogy ne folytatódjon ez generációról generációra. Remélem sikerülni fog!
Kedves Anna! Minden elismerésem, hogy eljutottál a tudatosságnak erre a szintjére! Engem ugyan nem vertek otthon, de a pszichoterror mindennapos volt. Bár nem anyukám, hanem a párja részéről. De a helyzetet végeredményben anyukám tartotta fenn. Felnőtt fejjel én is azon küszködök, hogy próbáljam legyőzni a belém ivódott mintákat. Nekem pont ez az egyik hibám, hogy nem veszem észre, amikor beletaposok valaki lelkébe a túl nyers őszinteséggel. És hiába tudom ezt már rég, a tudatalatti automatizmusok még mindig bekapcsolnak. Én próbálok szakmai segítséggel javítani magamon, de még úgy is nagyon nehéz és hosszadalmas a folyamat. Nem tudom, illdomos-e itt ilyesmit ajánlani, de a családállítás szerintem a Te esetedben lehet, hogy segíthet. Illetve nagyon jó könyv szerintem erre az Örökölt sors - elnézést, ha ezzel a konkurenciát reklámozom!
Sok sikert és kitartást az elhatározásodhoz! A gyermeked megérdemli!
Kedves Anna! Az, hogy eljutottál eddig a felismerésig az már egy lépés afelé, hogy ne folytatódjon ez. Nem egyszerű feladat de sok sikert hozzá.
Anna SzP ne aggodj nem vagy vele egyedül anyám velem is durva volt kislány koromban...de megbocsàtottam neki mert tudom milyen élete volt akkor.😔 Nincs is gyerekem lehet ez is ok...🤔
Köszönöm az őszinte, tiszta és szeretettel teli üzenetet!
Én azt hoztam otthonról, hogy mindent meg lehet mondani, de nem mindegy hogyan, milyen stilusban. Miután a kimondott szavak olyanok, mint az eldobott kővek, ahova leesik, ott nyomott hagy.
Köszönöm Kitty, ezt a pár nagyon bölcs, rövidre fogott, tömör mondatot. Nekem sokat segített! Gondolom, másoknak is, akik figyelmesen meghallgatták.
Kedves Kitti! Nagyon szépen köszönöm ezt a videót (is)! Teljesen egyetèrtek veled, úgy gondolom, valòban bölcs dolog megfontolni, mit, hogyan közlünk másokkal. Règen szembeszàlltam volna mindenkivel az igazamèrt, ma màr tudom, hogy ha egy is az igazság, mindenki más úton nyeri el, és meg kell találni a megfelelõ hangot a többi emberekkel való kommunikálás során. Szerintem ez nem több, mint tisztelet kérdèse. Amúgy arra is rájöttem az èvek allatt, hogy egyszerūen csak meg kell nézni, hova mennyi energiát teszünk. Azzal, hogy én nyers vagyok, csak fölösleges vitàkat indítok el, a helyett inkább olyan helyre fektetem az erõmet, ahová èrdemes.
Ahogy M. Rosenberg mondta: A szavak ablakok, vagy falak. Hiszem, hogy az életünket alapvetően meghatározza, miként kommunikálunk az emberekkel, sőt - önmagunkkal. Köszönöm, hogy megerősítettél a hitemben. Szerintem az igazság szubjektív, ezért érdemes meghallgatni, átgondolni a mások "igazát", de nem feladni magunkat, hogy a kapcsolatunk "jól" működjön. Úgy tapasztalom, tovább jutunk a kapcsolatok építésében, ha az érzelmekre, és a szükségletekre koncentrálunk.
Nekem volt egy esetem ugyanis egy szomszéddal, iskolatárssal egymásra találtunk a facebookon! Tényleg nagyon őszinte ember vagyok! Én özvegy koros nő vagyok! Ezzel a haverrel 40-éve nem is hallottunk egymás felől, talán nem is akartunk csak így hozta a sors . A lényeg hogy nyolc hónapon keresztűl vádolt, féltékenykedett, leckéztetett engem és közben ő egy nős ember! Haverként maximálisan meg értettem, bátorítottam, mert ő egy nagyon- nagyon beteg ember! Sajnos ötször kinyomtam és vissza jött hogy még leckéztessen engem! Öreg emberek vagyunk, de meddig kell tűrnie egy embernek ahhoz hogy ne tűnjön durvának? Én senkivel nem akarok, nem szeretnék párkapcsolatot teremteni, de beszélgetni szabad-e egyáltalán bárkivel is, mert én úgy látom hogy nem!
Van az őszinteségtől nagyobb hibám is éspedig hogy nagyon tudom sajnálni az embereket, úgy megesik a szívem minden elesett vagy beteg emberen! Ilyen vagyok!
Sajnos gyakran bele esem ebbe a hibába! Ezért gyakran már nem merem elmondani a gondolataimat. Igyekszem tanulni Tőled, a videóból. Remélem, hogy sikerül finomítani a stílusomon. Köszönet!
koszonom a videoidat...sokat segitenek egy elvalt pasi mely gondolkodasaiban meditacioiban...
Ilan szingli vagy? 😉
Az őszinteség tapintat nélkül csak kegyetlenség.
Köszönöm, tanulságos.
Nagyon hasznos gondolatok! Ez kell a népnek, mert az olyan buta mondásokban él,mint ami a szívemen, az a számon.
Köszönöm !Most erre volt szükségem!
Sokan keverik az őszinteséget a tapintatlansággal.
Valamint a könyörtelenséggel.
Nagyon nehéz téma. Én olyan családban nőttem fel ahol az "élni és élni hagyni" elv érvényesült. Tehát minimális (vagy inkább felszínes) kommunikáció és ezért ritkán voltak ütközések, viták. Ez akkor természetesen nem hiányzott de most a harmincas éveim közepén már erőteljesen előjön. Mivel megtanultam, hogy ha nem mondok semmit akkor vita sincs. De ez oda vezet, hogy nagyon nehéz sokszor őszintének lenni és kimondani a szavakat. Már előre stresszelek a reakciótól mivel nem tanultam meg milyen egy vitába keveredni. Persze sokszor kiderül, hogy a félelmeim alaptalanok de "zsigerből" nem tudok sokszor őszintének lenni. Egy kedves barátom ébresztett rá lassan erre de szabadulni a harmincéves mintáktól embert próbáló feladat.
Egy alap igazsàgnak tartom,hogy mindenki úgy kezelje a màsikat,mint ahogy szeretné, hogy a màsik öt kezelné…
Az egyéni szabadsàgunk, szólàsszabadsàgunk hatàra ott van, ,ahol a màsiké kezdödik…középen…
Màs kutúràltan véleményt nyilvànitani, màs lebunkózni a màsikat…Teljesen osztom az ön véleményét, mint
àltalàban mindig….ill. legtöbbször..
Minden szavad kincs!
Köszönöm🙏 Ezt tanulom. 🙏
Szuper volt ez a példa! 🙏🏻
ahogy palferi mondja; ha van kegyes hazugsag, akkor van kegyes őszinteség is ;)
Kitti rajongó lettem!
Nagyon köszönöm !!
Engem épít!!!!!!
Nagyon jól áll ez a szín :)
Koszonjuk szepen Kitti! Teljes mertekben egyetertek es IGEN rengeteg minden mulik a kommunikacion. Nekem epp az eletem...
Sajnos úgy vettem észre, hogy akik azt mondják magukról, hogy ők kimondják, amit gondolnak ők hátrálnak meg, amikor valamit el kellene mondaniuk... Szeretnek köntörfalazni és kerülgetni a forrókását, ahelyett, hogy elmondanák őszintén, hogy mit akarnak... a virágnyelven megfogalmazott mondatokból az ember nem fogja érteni!
Eléggé magamra ismertem. Én nekem szokásom a kommunikációt információközölésre/összegyűjtésre használni. Nos, emiatt volt már, hogy megsértettem embereket. (Önfelmetés: szakmai okokból szoktam így kommunikálni.)
.... igazad van :(
Az élet az nagy csibészség tudni kell kivel szemben és miben lehetünk őszinték a cél az jó igen aki ezt nem tudja hamar bajba kerülhet tuti
Hálásan köszönöm doktornő az építő és új felismeréseket felölelő felvételeket😊
Helyes. Az őszinteség és a bunkóság között azért elég nagy a különbség...
Exem azt hitte őszinte volt pedig csak bunkó most már tudom.
Nagyon szépen köszönöm a telyes őszinteség igazsággal jár például nekem ami a szivemen az a számon is rengeteg embert ismerek több K b 1000 nél sok személy történet is de visszajelzést meg ezidáig még nem kaptam csak mindig jokkat kellemes szép hétvégét kívánok neked a legnagyobb szeretettel jó éjt
👍👌
A kor sem kifogás, hogy "én már öreg vagyok, nem fogok megváltozni".
Bátyám le kellene szokni az ivásról!
-Öreg vagyok én má ahho!
-De hát sohasem késő!
-Akko meg még ráérek.
Nagyon halk a hang...
Érdekes, másnak nem halk és itt nem is ez a lényeg :)
Kár hogy halk🌺
Igen, nagyon nem mindegy hogy finoman e, és az sem hogy a masik kéri e a véleményed es ugy mondod! Pl az önismereti csoportba azert megy az ember hogy tükröt tartsanak neki. De amikor valaki csak mert nem kedvel jön a kéretlen vélemenyevel őszinteségként hangoztatva meg hogy 'ő nem puhapöcs ő meg mondja milyen vagyok' kérdés nélkül, az altalaban csak bántani akar! Mert mindenkinek van vélemenye a masikról, a negatív vélemény általaban kölcsönös, de nem kène vele dobálozni mint a kövekkel.
Igen nagyon nem mindegy a hogyan!
A saját tapasztalataim alapján épít és rombol is...
Az oszinteseg szepit es tombol
Alapvetően igazak az elhangzottak,viszont érdekes,hogy környezetemből több olyan embert is ismertem,akik azokhoz ragaszkodtak a legjobban,akik porig alázták,sértegettek (az őszinteség jegyében). Én hiába mondtam egy másik véleményt,gondolatot annak csak percekig volt hatása,sőt inkább az adott illető mellett tették le a voksukat,mindig visszatértek a "rosszhoz". Amikor már nem beszéltem ezekkel az emberekkel ők továbbra is maradtak ezekben a romboló emberi kapcsolatokban legyen az baráti vagy párkapcsolat.
Röviden a feltétlen szeretet vagy rajongás a másik iránt sok mindent felülír.
Van az az őszinteség amikor nem biztos, hogy érdekli a másikat. Pl: neki nem tetszik a blúzom vagy hasonlók.
A kommunikációt lehet és kell is tanulni. Pl az én-közlés sokat segít.
Íràsban sokkal nehezebb szépiteni az őszinte véleményt....sajnos tapasztalatom hogy bárhogy fogalmaztam ugrottak rá...meg ugye a klisék....🤔
Bocsánat, elírtam a nevedet. Természetesen Kitti😀
a válasz az idő...
Én voltam olyan coachnál, aki a földbedöngölést használta terápiás módszer gyanánt! Mondanom sem kell: nem vált be! De nem kívánom senkinek!
Ezért nem működik Csernus se.
Sajnos nagyon sokan a "díszcsomagolásból" nem tudják kiszűrni a lényeget és a tényeket, bármennyire is próbálkozunk....
Nagyot dobna a tetszésünkön - az biztos - ha lehetne hallani...
Mi van azokkal a közlésekkel, amik a másik számára kifejezetten kínos, vagy éppen kényelmetlen, stb. tulajdonságokról, viselkedésről szól, ami speciel minket bánt, fájdalmas, káros, ellenben a másik ezerrel hárítja, bagatellizálja, sőt, ha csak megemlítjük, azonnal visszatámad, visszavág?
(Amúgy ez azért fontos, mert ha ennyire fontos, hogy HOGYAN kommunikálunk le a másik felé valamit, ha az ilyen káros lehet, fájó, stb. akkor ezáltal válik fontossá, hogy bizony az is fájó, ha valamit mondunk, közlünk... és a másik szarik bele...)
Vigyázni kell, mert a sínekre kötözött ember mosolya lehet, hogy nem őszinte!
Én sajnos gyakran vagyok túl nyersen őszinte. Arra jutottam, hogy bizonyos esetekben jobb hallgatni, mint mindenképpen elmondani a véleményünket.
kedves Kitti, én ezt tök értem, persze, legyünk is empatikusak. De ez CSAK egy darabig működik...
Ugyanis amikor pl. van a családban és sérült gyerek és a lelkünk ezzel nem, képes megküzdeni, illetve ez egy olyan jellegű dolog, ami napi szintű probléma.... és azt tapasztalod, hogy az emberek nagyon kevés százaléka empatikus veled szemben ebben a helyzetben, illetve tojnak a TE érzéseidre, akkor ne haragudj, de nekem már nem megy, hogy én másokkal emnpatikus legyek. Ebben a helyzetben, ennyi idő után (11 év) erre se energia, se idő. Nyilván az ember azt adja, amit kap és fordítva!
Van az őszinteség és van pl. a befolyásolás. Őszinte akarsz lenni vagy a másikat befolyásolni?
A tudatos kommunikáció hogy lehet őszinte?
Néha észrevehető, hogy valaki valamilyen tanult módszer segítségével kommunikál. Borzasztó, mert hiteltelenné válik minden szava.
Ostoba vagy, én meg őszinte 😉
NLP?
Nagyon nehéz kellően szofisztikáltan előadni a mondanivalónkat, még akkor is, amikor úgy gondoljuk, hogy ismerjük a másik embert. Azonban amikor felszínesen ismerjük csak és a kritikánk éles lenne, akkor pláne nagyon nehéz úgy elmondani, hogy az megfelelő legyen... Nekem sokat kellett tanulni és még mindig tanulok finomabban kommunikálni, és vannak helyzetek mégis, amikor nem lehet kiszámítani, hogy a másik hogyan fog erre reagálni. Annyi minden van egy-egy ember mögött, hogy az felmérhetetetlen. Rólam még mindig azt mondják, hogy nyers vagyok. Igyekszem, de már nekem is kezd kissé bántó vagy zavaró lenni az, hogy próbálkozom és még mindig nem elég finom egy pár (szerintem) nagyon érzékeny embernek. Jó, nem lehet mindenkihez igazodni, de nehéz megtartani azt, hogy konkrétan is beszéljek meg finoman is. Azt vettem észre, hogy érdekérvényesítésnél és érzelmek kifejezésénél a legnehezebb - nem csak nekem, másoknak is. Remélem, hogy a további visszajelzések alapján fogok még tudni ezen csiszolni, bár néha azt érzem, hogy már százszoros fék van a nyelvemen (és egyáltalán nem káromkodásról vagy bántalmazó beszédről van szó természetesen) és még mindig kevés :/
Oszinten de elfoghato korettel nagyon fontos a leleknek.
én ugy gondolom hogy néha 1-1 füllentés sokkal jobb mint az öszinteség..én ezt nm kondolom ugy ahogy ön
Igen hasznos az őszintesèq ,de a maqa idejèben .Sajnos 23 èv utàn volt valaki öszinte velem,azota se tudom tultenni maqam rajta .Azthittem velem nemfog ilyen megtörténni,nemtudom ha valaha tulfogom tenni maqam rajta.
Biztosan túl lesz rajta, sok erőt kívánok hozzá! Higgye el sikerülni fog, az emberben sokkal-sokkal több erő van, mint azt valaha is gondolná. :)
És mi van akkor ha a másik ember annyira " buta", hogy nem foglalkozik a másik érzéseivel sőt még talán élvezi is hogy csak rosszat mond róla!?
Azzal az emberrel nem kell foglalkozni.
@@xdxdxdxd4575 de együtt dolgozol vele