Kedves Kitti! A kezdetektől követem a bejegyzésedet. Én a házasságomban futottam bele olyan helyzetbe, ami végül 28 év után váláshoz vezetett. Ahhoz a generációhoz tartozom, akit úgy neveltek:" a férjedhez, anyósodhoz költözve inkább nyeljél, mert Te mentél oda. Így elkerülheted a nagyobb problémákat." A kapcsolatunk vége fele már arra jöttem rá: hiszen, nem a saját életemet élem! Hol vagyok Én? Végül, nem én rúgtam fel a házasságunkat, hanem a volt férjem talált a baráti társaságból valakit. Az elköltözésem után pár héttel már "rendbe akarta rakni" a kapcsolatunkat. Nem mentem vissza. Én azóta élek. Sportoltam, lefogytam, meditáltam, naplóban kiírtam a fájdalmamat, elfogadtam a barátok lelki támogatását. Másod diplomát szereztem. Legtöbbször élvezem, amit csinálok. Felelevenítettem egy kommunikációs technikát, és jobban vállalom az érzéseimet, a szükségleteimet - MAGAMAT. Próbálom a határaimat tágítani. A félelmeimet leküzdeni. Élvezem, ha sikerül valami, amit elértem. Senki kedvéért nem fogom magamat annyira feladni, mint korábban!
Helyes !!!!!!!!! És sajnos nagyon sok ember nyeli nyeli tűrni nem akarok a vallásra kitérni de sajnos vannak bennne szemetlada emberek midneki tudja én hallottam oylat akinek mondtak sose vallj el ... mert azt nem szabad stb..... NA EZEKET AZ EMEBREKET MINDET LELONEM, meg meg sorolhatnám ide a sok huyleeget e terén de most a házassága volt a téma ... gratulalok !!
Kedves Kitti.En egy 25 eves srac vagyok. Teljesen igazat adok neked es koszonom a videot. Engem edesapam 13 eves koromig napi szinten bantalmazott es valahogy kialakult bennem egy olyan mechanizmus hogy minden konfrontaciot kerulok es nem allok bele egy vitaba , meg akkor sem ha van egy teljesen mas velemenyem. Valahogy a bekessegre vagytam. Es az agressziot nem tudom kezelni. Felek tole. Azonban ez a sok ki nem mondott szo egy fekelyes bélbetegseget okozott nalam es ra kellett jonnom hogy ki kell adnom magambol a dolgokat. Nem feltetlenul azert mert hiszem hogy megvaltozik akarmi is csak azert hogy ne maradjon bennem. En kiadjam. Probalok erre fokuszalni es jobb. Es erdekes nem vesztettem el embereket magam korul viszont a sajat hangulatom sokkal jobb . Koszonom a videokat
Szerintem ezzel az érzéssel azok akik ilyen apa mellett nöttek fel vagyunk egy páran és pont ugyanugy érzünk bizonyos szituációkban ahogy te is. Rengeteget foglalkozok azzal ,hogy ebböl ,hogy lehet kijönni de ez beleégett a retinánkba is annak idején szerintem egy gyerekkort elfelejteni még egy élet is kevés nemhogy egy fél .
Hasonló gyerekkorom volt, mint neked, viszont az én édesapámnak alkohol problémái is voltak. Szintén fekélyes vastagbélgyulladással küzdök 20 éves korom óta. Nagyon érdekesnek találom qa videót is és a hozzászólásodat is. Nekem soha nem okozott gondot kiállnom magamért, rendszeresen kiadom magamból azokat a dolgokat, amelyek "kikívánkoznak" belőlem egy-egy vita során. Viszont ilyenkor robbanok és nincs középút.... de én magam sem tudnék megalkuvó lenni. Ki kell beszélnem mindent, akkor nyugszom meg.
Kedves Kitti! A videóban elhangzott, hogy többen a munkahelyület féltik. Erről szeretném elmesélni a közelmúltban átélt tapasztalatomat. Új vezetőt kaptunk. Borzasztóan indult a közös munka. Kollégámhoz voltam hasonlítva, ő így dolgozik, neki ez így megy, és így tovább. Több érzést is kiváltott ez a szituáció. Rettegtem attól, hogy az új vezető a csoportvezető felé negatív visszajelzést ad rólam. Féltettem a munkám, valamint azt is, hogy így milyen kép alakul ki rólam. A másik érzés: a harag. Ezt rávetítettem kollégámra. Kemény munka kellett hozzá, hogy ne haragudjak rá azért, amiről nem is tehet. Állandóan az ő nevét és teljesítményét hallottam. Teljesen másképp dolgozom, mint a ő, szerintem ez így jó. Mindig hamarabb végzett, mióta új vezetőt kaptunk, mint én. Nekem jöttek a visszajelzések, például mérjem az időt, hogy min csúszok el. És a végén egy véletlen beszélgetésből kiderült, hogy az egyes feladatoknál sokkal több mindent megnéztem, mint ő. Ez nem az ő hibája. Nem volt tisztázva a munkamódszer, az elvégzendő munkamennyiség , egy adott feladattal milyen mélységig foglalkozzunk. Ezt jeleztem is az új vezetőnek, ha az adott munka előtt tisztázzuk, nem kellett volna ezt a sok stressz átélnem. Javasoltam neki, a legnagyobb tisztelettel, hogy az összehasonlítás helyett célszerűbb lett volna leülni velem, megbeszélni, hogy dolgozom, milyen módszerekkel, és kiderült volna, hogy a nem megfelelő tájékoztatás/kommunikáció miatt történhetett meg ez. Azt is elmondtam neki, hogy projektben csak csapatként tudunk jól teljesíteni, nem a kollégákat "megversenyeztetve", hogy ki végez gyorsabban. Továbbá azt is jeleztem neki, stresszben nem tudok dolgozni, rontja a teljesítményemet. Volt kockázata ennek a beszélgetésnek, azonban többet nyertem vele. Felírta a javaslatomat a fejlesztendő területei közé. Szerintem ezt vezetőként kimondani, elismerni tiszteletreméltó dolog. Onnantól kezdve mindent megbeszélünk, miből mennyit kell elvégezni. Több tiszteletet kaptam. Szakmailag elkezdett elismerni. Kikérte a véleményemet. Még idő kell hozzá, hogy kiheverjem azt az időszakot, míg össze voltam mérve mással, mert rettentően rossz érzés, de úgy gondolom, amit lehetett megtettem annak érdekében, hogy ez változzon. Üdvözlettel, András
András Kràller Nagyon klassz vagy, hogy egyrészt leírtad, másrészt észrevetted mindezt, és elgondolkodtál mindazon, ami történt veled. Szerintem kihoztad ebből a legjobbat. Legyél büszke erre. Hasonlóan szoktam elemezni az én kis helyzeteimet az életben, igyekszem magammal kezdeni az elemzést, hiszen csak azt érzem, ismerem igazán, és csak saját magamon tudok változtatni. Abból tanulunk a legtöbbet, hogy nem vagyunk egyformák. Ehhez viszont jó az, ha mindenki betartja a játékszabályokat. 😊
Nagyon igazad van, Kitti! Sajnos borzasztó, hogy ha az ember szembemegy a tömeggel bármiben (interneten pláne), akkor verbálisan kicsinálják. Rettentő kevés az elfogadó ember, aki tolerálja, ha másnak más a véleménye valamiről. Legtöbbször a válasz gyűlölködés és ész nélküli fröcsögés.
Az én felettesem, egy 60-hoz közeli nő, akinek veszettül fáj a lába, verbálisan bántalmazza az egész csoportot. Azzal takarózik, hogy vezető beosztásban van, és sok a feszültség benne. Embertelenül, igazságtalanul beszél velünk, és mártírt csinált magából. Ha odaállnék elé azzal, amit mondtál, fel se fogná, mit szeretnék. Annyira civilizálatlan hárpia, hogy mindenki fél tőle, és mindenki utálja. Az ilyen embernek hiába beszélsz. Csak bántani tud. Szerintem keményen nárcisztikus. És ezt a sok olvasás és videó alapján merem kijelenteni. Nem hasraütés szerűen.
Ezt az videót régebben hallgattam meg, és valószínűleg a Lelkem megjegyezte a szavaidat, ugyanis most épp egy munkahelyen fellépő helyezetben sikerült képviselnem saját magam pontosan olyan módon, ahogyan ezt most elmondtad. Köszönöm. ❤
Mennyire igaz, minden gondolat, profi konfliktuskerülő voltam, kemény munka volt, míg eljutottam odáig, hogy „megengedem, átengedem, elengedem”. Mi változott? Pont a munkám kapcsán történtek jelentős változások, tisztelet, jobb pozíció, több fizetés. Valamint megtudtam mit gondolnak rólam a főnökeim, mit érek, mi az, ami miatt értékesnek tartanak, így irányt is mutattak hol számítanak rám. Ajánlom mindenkinek, amiről itt Kitti beszél, nyugodtan átgondolva a szolgálati út betartásával jelezni a nézőpontunkat, ha nincs változás, lépjünk feljebb, (volt, hogy a HR manager-ig mentem) végül, ha semmibe vesznek, magunknak kell lépni. Az életünk a miénk, mi vagyunk a vezérigazgatók, mindenki más csak beosztott, még a főnökünk is, a döntéseket mi hozunk, ha nem döntünk az is egy döntés (még életünk párja is csak társtulajdonos őt is mi választottuk :-)). Mindig van másik út, csak nem akarjuk észrevenni, mert kényelmes a jelen vagy, mert félünk az ismeretlentől stb. magyarázkodni nagyon tudunk :-). Gyerekkori tanárom mondogatta „a magyarázat olyan minta hátsófelünk, mindenkinek van és kellemetlen szagú” igaz nem pont ezekkel a szavakkal. :-) Tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyű, jómagam is gyakran visszacsúszom, de ilyenkor eszembe jutnak Kitti szavai: „Merj Bátran Élni”! Kedves Kitti köszönőm! (minden nap)
4 év után felmondtam. Nem tudtam azonosulni a munkahelyemmel, pedig nagyon jól kerestem. A biztonságot abszolút feladtam, és ha ezt nem tettem volna meg, nem találtam volna arra rá, amit kerestem már oly rég! Beíratkoztam egy iskolába és gyógymasszőrnek fogok tanulni, attól függ mikor kezdődik a suli úgy költözünk haza 900 kmt.
Én úgy gondolom, hogy ezek a videók minket segítenek, önismeretet adnak és tanítanak, sok olyan dolog van amit az átlag ember nem tud, mert nem tanították meg neki ,ezek itt ilyen dolgok ! Nem támadni kell, ha nem elgondolkodni rajta! Örülhetünk, hogy ilyen tanításokat kapunk, érhető nyelven, mert a való életben nem cél, hogy tudj dolgokat, inkább az acél, hogy hogy maradj buta!!! Köszönöm, hogy leírhattam.
Kedves Kitti! 50 évig ezt csináltam...otthon, szüleimmel, párommal, munkahelyem......aztán összeakadtam egy nárcisztikussal ....aki után.....soha többet ... Vállani kell mindent. Ha nem tesszük akkor nem élünk.
Jó. Én épp most gyakorlom. Az őszinteség kitakarítja a szemetet az életünkből. Arra jutottam, hogy óriási erény, ha néha tudunk "senkik" lenni. (Értsd: senki, tehát nincs vesztenivalója, vagyis nyugodtan kimondhatja amit gondol. Nem kell félnie a presztizsvesztéstől.) Konstruktívan és asszertíven nincs valós veszélye a véleményünk kimondásakor. Többségében pusztán a félelmek a fejünkben az ami gátol.
Igen. Teljesen igazad van! Orvosírnokként dolgoztam. Néha a főnökeim nem helyesen megfogalmazott mondatot diktáltak. Ők nem vették észre, de én megkérdeztem, hogy biztos, hogy ezt így gondolta? Jó lesz ez így? Nem mondtam, hogy jajj, ez most mi?! Hanem kérdeztem. Aztán persze örültek, hogy észrevettem a pontatlanságot. Az érzéseimet is felvállalom. Minden jószándékú barátom visszahúzódásra int. De miért? Hogy sérülhetek? Igen. Sokszor így jártam. De akkor, ott jól éreztem magam attól, hogy adtam a másiknak. Lehet én már a ló másik oldala vagyok a témában. 😁 Persze nyilván van, amikor én is inkább visszahúzódom... de sokszor bánom, hogy azt az ötletet, azt az ölelést nem adtam meg időben.
Nem csak ez a baj az elfolytással, hanem az is, hogy előbb, utóbb felrobbanunk mint a bomba, sokkal nagyobb károkat okozva, magunknak és másoknak is. Sajnos tapasztaltam,tönkre tette a testvéremmel a kapcsolatunkat talán örökre.
Asszertivitás tréning. Az egész országra ráférne. :\ Merj nemet mondani, olyankor amikor annak van értelme! Most nem akarom Kittit idézni, de amikor a Lipóton a profoknak elent-mondott, az egy remek példa :D
Pont ez a baj a magyarokkal. Jobb csöndben maradni, mert kirúgnak, ellehetetlenítenek, stb. És ezért nem változik az életünk, ezért nem lesz jobb, ezért néznek hülyének minket a politikusok, ezért nem tudunk jól élni. Nem merünk lépni, megszólalni, kiállni magunkért. Nem lépünk, mert úgyse, és különben is a munkám, az egzisztenciám veszne el. És azt csinálnak velünk amit akarnak, és kihasználnak, az életünk meg rossz lesz. Merjünk változtatni, kiállni magunkért!
Kedves Geri! Miért terelsz? Rólad van szó és mindnyájunkról, de személy szerint. Arról, hogy Te vállald Magad és a véleményedet. A kommented épp azt példázza, ahogy elbújsz a " magyarok" csoportja mögé, és kollektív véleményként beszélsz! Pont akkor, mikor Kitti arra bátorít mindenkit, hogy a saját véleményét mondja. Nem MI, hanem Én! Próbáld megérteni, mert így Kitti önzetlen segítőkészsége nagy érték!
Ismét egy remek video, köszönjük szépen. :) Régen én sem mertem kiállni magamért és elmondani a véleményemet, de ez szerencsére sokat változott, valóban felszabadító érzés.
Nagyon érdekes ezt a kis videó. Főleg az említett kommentek amik alátámasztják azt a benyomasomat hogy nagyon sokan nem merik felvállalni a véleményüket. Szerintem ennek a magyar közéletre is van hatása
Szupi videó volt, köszönöm a bátorságod, hogy megosztasz ilyeneket! :) Szerintem, ha szeretettel, tisztelettel kezeljük a többieket, főnökeinket, beosztottjainkat... akkor igenis jó, ha merjük magunkat adni. Elsőre nagyon fura amúgy, de ha sikerül pl egy munkahelyen szeretetteljes légkört kialakítani, és mindenki beleadja a szorgalmát, kreativitását, akkor csúcs dolgok jöhetnek ki. :) Idillinek hangzik, de nem az, meg lehet csinálni, csak sokszor nem fogunk bele, mert azt hisszük kevesek vagyunk. Pedig nem. Csak önfejlesztés, felelősség vállalás, kitartás, szeretet, szorgalom, és sok munka, mindössze ennyi kell. De még ez is kevesebb energia, mint a folyamatos félelem. Elsőre ijesztő, de ha szeretettel, tényleg eredményesen dolgozunk, akkor az jelentős hatással van a karrierünkre. A főnökök, kollégák is szeretnek olyan személytől "vásárolni", aki jó lelkű, őszinte, és odateszi magát. Még azt is elfogadják, ha bénázik valaki, csak lássák, hogy akar. Sőt az ilyet segíti is mindenki. Az akaratot, mosolyt, szeretetet meg nem lehet megjátszani. Abszolút nem a bólogatás a lényeg, hanem, hogy valami értéket adj a többieknek. Akarj segíteni másoknak. Ha pedig valaki destruktív rendszeresen, nagy hangú, kiabál, elnyom... sőt, általában az ilyenek teljesítménye el is marad...színházat játszanak, tényleges teljesítmény helyett. Ha valaki ilyen destruktív, akkor lehet nincs más választás, el kell távolítani. Legalábbis én mást még nem talátam, mert az ilyenek rendszerint annyira bemagyarázták maguknak, hogy csak nekik van igazuk, hogy nem tudtam változtatni rajta. Fontos, hogy a konstruktív kollégák pedig biztonságban érezzék magukat, merjenek kreatívak lenni, önmaguk lenni, és akkor szuper teljesítményt is adnak le. Ha jön egy vevő, az megérzi, hogy a kollégák büszkén mutatják-e be a munkájukat, vagy félelemben... Olyan jó azt látni, ahogy mesélik a kollégák, hogy medicsérte őket egy vevő vagy auditor. :) Jó érzés na. :) Tökéletes persze nincs, de sokszor tényleg már magát a próbálkozást is díjjazzák az emberek. Bátornak kell lenni, kedvesnek, segítőkésznek, a többi meg jön a sok pofára eséssel, bénázással együtt persze, de pont emiatt elképesztő, folyamatos fejlődéssel. :D Ezt nem lehet megjátszani, csak őszintén önmagunkat vállalva lehet szerintem.
Teljesen egyetértek! Szerintem a fölvállalod önmagad, az teszazzá ami vagy, amit képviselsz. Én a munka helyemen is mindig ki nyilvánitom ha nem értek egyet dolgokkal! Mert nem is tudnék másként tenni, és nem rúgnak ki érte, hanem valahol értékelik hogy ki merek állni és föl vállalom önmagam. Mert ha mindig csak bólogatnánk azzal csak azt érjük el hogy butának gondolnak. És azt gondolják á ezzel az emberrel bármit megtehetünk.
Azokkal vedd körül magad, akik értik, hogy miről beszélsz. A többiekkel pedig légy nagyvonalú, hiszen ovódában fölösleges előadást tartani, ugysem értik, max hülyének néznek, de emiatt ne szenvedj és görcsölj. Fogadd el, hogy csak kevés ember képes felfogni téged, de az bőven elég.
Minel tobb helyzetben probaljuk ki magunkat, annal szelesebb koru onismeretre es elettapasztalatra teszunk szert. "Merj batran elni" :) Koszonjuk kedves Kitti ezt a videot is. :)
Köszönöm ezt a videót. Az utóbbi időben rengeteg görcsösséget okozó szituációba keveredtem, mert nem mondtam ki azt amit gondolok. Bár még mindig van olyan társaság ahol nem kifizetődő kimondani mindent, mert adott esetben kiforgathatják a szavaimat és teljesen más történetet, történeteket kreálnának a mondataimból!
For example a photographer can capture a picture from many angles and aspects, each image outlining, making a slightly or even substantially different statement. From Buddhism I learnt that there is no such thing as THE ultimate truth. The world is far more complicated than one CONTRA the other...
Kedves Kitti! Köszönöm a legújabb videót. Szerintem is érdemes megpróbálni felvállalni a véleményünket bár sokszor nehezen megy...Még az iskolában megtanuljuk, hogy mindenhez alkalmazkodni kell, különben sok esetben büntetés a vége...És ez bennünk marad. A vélemény felvállalásra visszatérve azt tudom mondani, hogy elõzõ munkahelyeken megtapasztaltam, hogy egyes vezetõk nem szeretik a konstruktív de velük egyet nem értõ véleményeket meghallgatni. Viszont egyszer(!) sikerült elérni vele, hogy olyan jellegû változást idézzek elõ, ami a munka körülményeit jobbá tette...Már ezért az egy esetért bõven megérte...Meg amúgy is, mert ha mindig elkerüljük a külsõ konfliktusokat elõidézzük a belsõket.
Ebben a videoban közvetve az is benne van hogy el kell fogadnunk másságot, a külömböző véleményt, hogy az emberek tudjanak önmaguk lenni, ne kényszerítsük őket egyenruhába. Csak akkor mersz önmagad lenni ha te magad is el tudod fogadni a másságot, az egyéniséget, hisz minden ember más, Te is fogadd el azt aki önmaga mert lenni, ne nézd irigyen és ne bűntesd a bátorságáért
👍♥️Köszönöm ! Szomorú , sajnos a világ erről szól! Ha igaz emberként működsz a világban és elmondod a véleményedet nem biztos ,hogy jól jársz ,be kell állni a birkák közé ,amire SOHA NEM VOLTAM KÉPES!! NEM IS JÁRTAM JÓL ,DE LEGALÁBB EMBER TUDTAM MARADNI ÉS A SAJÁT IGAZ UTAMAT TUDOM JÁRNI!! SAJNOS EZ A VILÁG ELNYOMJA AZ EMBEREKET ÉRZELEM NÉLKÜLI ROBOTOKKÁ TESZI!
Köszi a videót! Nagyon jó, és szinte állandóan aktuális ez a téma. Megérne egy teljes előadást, mert rengeteg árnyalata van. A család és az iskola lenne a legjobb helyszín, hogy a gyerek gyakorolja az elfogadó, de önnmagát felvállaló komunikaciot. A megerősítést, vagy a megszegyenites nélküli korrigálást. Sok esetben nincs idő csak vezényszavakra, viszont a "hibákat" komoly számonkérés kíséri. Szerintem sokunknak ismerős: mitmodtálhogybeszélhetszígykitőltanultadeztmidjartszájbaváglaghallodtemitbeszélszfogdbeaszádnefeleselj... stb , talán a legrombolobb a megsemmisítő, mit gondolsz te magadról . Minták, sémák amiken keresztül igyekszünk egymást látni. A nagy homályban tapogatozva ,ha netalán egymashoz ér a kezünk, merjük e egymást megölelni, vagy reflexből visszaratjuk .
Kedves Kitti! Klasszikus konfliktuskerülőként a közelmúltban kezdtem el fölvállalni a saját véleményemet (gondolataimat) olyan esetben is, amikor biztosan éreztem, hogy ez vitához fog vezetni. Bár a konfrontáció némi kényelmetlenséggel járt, alapvetően valóban jó érzés volt az, hogy én indulatoktól mentesen el tudtam mondani a beszélgetőpartneremnek, hogy az adott élethelyzetben miért cselekedtem úgy, ahogy. Nem értett velem egyet, de nem is ez volt a célom. Mindössze a saját szemszögemből nézve elmondtam, hogy mit miért csináltam. Ez a konfrontáció vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy 1) a beszélgetőpartnerem igazából nem ismer; 2) ha jobban megismerne, lehet, hogy nem tudna elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Mindenesetre a vita alapjául szolgáló szituáció által (ami egy jóval enyhébb mértékű konfrontáció volt) tudtam egy hosszabb ideje a "levegőben lógó", lezáratlan, általam addig fel nem dolgozható történetet békében lezárni, elengedni. A komoly véleményütköztetés által a beszélgetőpartneremről sikerült megtudnom egy elég fontos dolgot: szerinte butaság az, hogy az ilyen tisztázatlan helyzeteket megpróbáljuk rendezni, illetve hogy törekedjünk annak a lezárására, ami nem működik... A történtek ellenére meg tudom erősíteni, hogy nem bánom, hogy fölvállaltam a saját véleményemet, mert értékes tapasztalattal lettem gazdagabb ezáltal. Nagyon jókor talált rám az Ön videoja :)
🤔Jópár esetben megfigyeltem már ha csapatról van szó, a "kollégák" nem díjazzák az innovatív és kreatív ötleteket amik ki vannak próbálva egyénileg és beválnak mint kiderül a kísérletezes során.🤭 Pedig nagyon is megkönnyítenék, egyszerűsítenék, egyben meggyorsítanák a munkàt. Ez is a vita forrása általában. Erről szól a mondás: Mindenki másképp (máshogyan) csinálja! De ők nem sejtik ezt sajnos. 🙃
Ez tetszik ez a videód. Én egy olyan ember vagyok, aki mer és tud vitázni. Viszont talán ezért is, néha irigylem akik meghúzódnak csendben a sarokban.. Valahogy ők tényleg nincsenek támadva, vagy akár kibeszélve. Ez nekem mindig a nagy dilemmám, viszont így hogy beleállok dolgokba, komolyan is vesznek,..
Kicsit érdemes megrágnod ezt, mert óriási igazság van benne: "A vélemény sokkal inkább minősíti a véleményezőt, mint akiről mondják." (Leginkább eleinte azon érhető tetten, amikor saját magadról látod be, hogy a véleményed nem megalapotott. Minden ember fejében szűrők vannak. Ezen keresztül - óhatatlanul torzítjuk a világról alkotott képet. Így alakul ki a véleményÜNK.)
Hát igen, mikor felállsz és be mersz szólni és a hátad mögött mindenki csendben van, nem mernek melléd állni, pedig ugyanaz a véleményük, mint neked, de csak csendben merik vállalni. És akkor a vezetés szemében úgy nézel ki, mint aki csak egyedül okozza a bajt és csak NEKI van ilyen véleménye...
Én mindig vállalom magam, de rájöttem, hogy bizonyos helyzetekben jobb csendben maradni. Nem vagyok túl népszerű, de általában értékelik az őszinteségemet és tudják, hogy mindig azt mondom, amit gondolok, hátsó szándékok nélkül.
3:50 nagyon jó. Csak az a gond hogy ez nem magyarországon megvalósítható itt még nincs kultúrája az "én felvállalásnak" mint pl. Amerikaban már az anyatejjel azt öntik a gyerekbe. Nagyon sok idő kell még sajnos ehhez. De talán ha minél többet van proponálva ez a fajta gondolkodásmód magunk és mások felé, akkor előbb utóbb megszokjuk és mindennapossá válik!
Kedves Kitti! Nagyon szeretem a videoidat. Eszembe jutott par dolog ennek kapcsan. Tavaly panikbetegsegem alakult ki a munkahelyi stressztol es a megfelelesi kenyszertol a munkahelyen,azota mar sikeresen tuljutottam ezeken a dolgokon es siman nemet mondok barmire,de a barati korben meg mindig nem megy es nehezen allok bele a vitakba ha valaki baromsagot mond vagy nem ertek vele egyet. Inkabb rahagyom, mert rettegek a kellemetlen helyzettol ami kialakulhat es felek felremegy a baratsag ez miatt. Ennek mi lehet a fo oka es hogyan lehet ezen javitani? Koszonom valaszod!
Pontosan ezért adtam a könyvemnek azt a címet, hogy AJÁNDÉK MAGADNAK. Kevesen vannak, akik önmaguk mernek lenni. :-( Legtöbb embernek a félelem irányítja a tetteit. Saját magunk érdekében érdemes önmagunknak lenni!
Kedves Kitti! Én abszolút egyetértek ezekkel a gondolataiddal ( is ), nem tudom, mit nem lehet ezen érteni... Konstruktívan hozzászólva viszont behoznék egy másik nézőpontot is: én olyan típus vagyok, aki fel meri vállalni a véleményét. Nem félek konfrontálódni, viszont időnként tapasztalom magamon, hogy elfáradok ebben. Természetesen nem arra gondolok. hogy állandó harci készültségben kell lenni, inkább arra, amikor az ember olyan élethelyzetben/pozícióban van, amikor ezek az úgynevezett viták elkerülhetetlenek. Pl.: ha valaki a szakmájában nem hajlandó megalkudni, vagy a családi életben kénytelen valamilyen formában védeni magát. Neked mi a véleményed erről? Nagyon szívesen vennék egy videót ugyanebben a témában, ebből az aspektusból. megközelítve. Egyebekben szeretném megköszönni a munkádat. El kell mondjam, hogy nagyon sokat tanulok az általad feltöltött tartalmakból - vagyis tőled. Volt olyan mélypontom, amin a te mondataid segítettek át. Megnyerő modorod, kellemes személyiséged csak hab a tortán. :) Egyszóval: hálásan köszönöm!
Ismerni kell a másikat, a fogadó felet (hatalom, beosztás, státusz), stílusát, szokásait, stb., ehhez alkalmazkodva, kúltúráltan, intelligensen csomagolva el lehet és el kell mondanunk azt, amit gondolunk! Különben az egésznek semmi értelme!
3 év után felmondtam, de úgy hogy felvállaltam a sok rossz érzést, a sok bántást, és kimondtam sok olyan dolgot,amit senki más nem mert. Sokáig tűrtem,de a végén felszabadító volt. Leírhatatlanul jó érzés.
Kedves Kitti Nekem is volt egy munkahelyem ki alltam magamert de sajnos nem tartottak tiszteletben es a kolleganom folyamatosan piszkalt kritizalt az elejen bele alltam de egy ido utan mar nagyon faraszto volt es ra hagytam kezdtem nagyon rosszul erzni magam a boromben es ugy dontottem fel mondok. Az uj munkahelyemen fel vallaltam hogy engem dicserettel jobban lehet osztonozni mint folyamatos nyomassal stresszel de nem viselte jol ki rugott de nem banom mert nem akarok olyan helyen lenni ahol nem tisztelik a velemenyem.
Minden kudarc mögött értékes tanulság rejlik. - Napoleon Hill Ahogy valamit csinálsz, úgy csinálsz mindent. - Ismeretlen Érdemes összevetni e kettőt. Még a végén tanulhatsz valamit magadról. Am jól tetted, hogy kiálltál magadért.
Sajnos az én korosztályomat erre is nevelték.. 46 éves vagyok. A férjem 50.Ő egy igazi bólogató jános. Szomorú de az iskolákban és otthon is anno nem lehetett hangunk, véleményünk.Köpeny,kisdobos - uttörő nyakkendő volt kötelező. Ha nem vettem fel a köpenyt osztályfőnöki intő. Egyszer nyolcadikban kilakkozott körmökkel mentünk iskolába a barátnőmmel. Hazaküldött az egyik tanár, hogy azonnal mossuk le.
Olyan jó lenne a hallottak alapján ilyen konstruktiv kommunikaciót folytatni emberekkel.. csak az a problema, hogy szerintem lehetsz kedves egy emberrel es jo szandekkal indithatsz konstruktiv kommunikaciot, ha a masik fel nem kepes ra es a masik lenyomasaval ervenyesul esetleg. Nehezen kezelik az emberek a nem pozitiv eszreveteleket.
Nagyon sokan nem tudják asszertívan érvényesíteni a véleményüket egy adott dologról (például a munkahelyen), mert könnyen felfokozott érzelmi állapotba kerülnek és/vagy nem tudják helyesen kifejezni önmagukat, ezért inkább nem is konfrontálódnak egymással az emberek.
Ez nagyon igaz hogy a " vitakultúrában van mit fejlődni." Sokan nem tudnak aggessziómentesen, bèkèsen kommunikálni, vèlemènyt nyilvánítani. Vagy elfogadni hogy a másik ember máskèpp látja a dolgot, ès ezt tiszteletben tartom. Mièrt nem oktatnak ilyet a közèpiskolában?
Engem azért leptettek elő, mert meg mertem mondani , ha valami szerintem nem volt jó. Persze kultúráltan. Szerintem ez abszolút a haladás, fejlődés eszköze.
Sajnos rossz tapasztalataim vannak ebben a rémában, amikor felvállaltam a véleményemet, vagy változtatást kezdeményeztem, durva kiközösítés kett belőle, az emberekben hihetetlenül erős a félelem és a megfelelési kényszer.
Kedves Kitti. En egyet ertek veled. En szerintem te a tapintotsagrol beszeltel. Amibe egyet ertek. Neha van mikor foleg a munkahelyen a megbeszeles idopontja szamit ( vagyis valaszd ki mikor hozod fel a dolgot). Bocsanat a rosdas magyaromert.
Kedves Kitti! A kezdetektől követem a bejegyzésedet. Én a házasságomban futottam bele olyan helyzetbe, ami végül 28 év után váláshoz vezetett. Ahhoz a generációhoz tartozom, akit úgy neveltek:" a férjedhez, anyósodhoz költözve inkább nyeljél, mert Te mentél oda. Így elkerülheted a nagyobb problémákat." A kapcsolatunk vége fele már arra jöttem rá: hiszen, nem a saját életemet élem! Hol vagyok Én? Végül, nem én rúgtam fel a házasságunkat, hanem a volt férjem talált a baráti társaságból valakit. Az elköltözésem után pár héttel már "rendbe akarta rakni" a kapcsolatunkat. Nem mentem vissza. Én azóta élek. Sportoltam, lefogytam, meditáltam, naplóban kiírtam a fájdalmamat, elfogadtam a barátok lelki támogatását. Másod diplomát szereztem. Legtöbbször élvezem, amit csinálok. Felelevenítettem egy kommunikációs technikát, és jobban vállalom az érzéseimet, a szükségleteimet - MAGAMAT. Próbálom a határaimat tágítani. A félelmeimet leküzdeni. Élvezem, ha sikerül valami, amit elértem. Senki kedvéért nem fogom magamat annyira feladni, mint korábban!
Gratulálok!😊
👍
De még mindig a férjed nevét viseled. ;)
Helyes !!!!!!!!! És sajnos nagyon sok ember nyeli nyeli tűrni nem akarok a vallásra kitérni de sajnos vannak bennne szemetlada emberek midneki tudja én hallottam oylat akinek mondtak sose vallj el ... mert azt nem szabad stb..... NA EZEKET AZ EMEBREKET MINDET LELONEM, meg meg sorolhatnám ide a sok huyleeget e terén de most a házassága volt a téma ... gratulalok !!
@@krisztianborbely6743 😲 nagyon szemfüles! Nekem fel sem tűnt, annyira a tartalomra koncentráltam... 👍
“A hajó nagyobb biztonságban van a kikötőben, de a hajókat nem ezért építik.” - P. C.
De a hajóknak nincs lelkük és a hajók nem szenvednek, ettől függetlenül tűpontos hasonlat:D:D:D
Csaba Kiss i
Sok Huho tudod mi az a metafora😅😂
Kedves Kitti.En egy 25 eves srac vagyok. Teljesen igazat adok neked es koszonom a videot. Engem edesapam 13 eves koromig napi szinten bantalmazott es valahogy kialakult bennem egy olyan mechanizmus hogy minden konfrontaciot kerulok es nem allok bele egy vitaba , meg akkor sem ha van egy teljesen mas velemenyem. Valahogy a bekessegre vagytam. Es az agressziot nem tudom kezelni. Felek tole.
Azonban ez a sok ki nem mondott szo egy fekelyes bélbetegseget okozott nalam es ra kellett jonnom hogy ki kell adnom magambol a dolgokat. Nem feltetlenul azert mert hiszem hogy megvaltozik akarmi is csak azert hogy ne maradjon bennem. En kiadjam. Probalok erre fokuszalni es jobb. Es erdekes nem vesztettem el embereket magam korul viszont a sajat hangulatom sokkal jobb .
Koszonom a videokat
Szerintem ezzel az érzéssel azok akik ilyen apa mellett nöttek fel vagyunk egy páran és pont ugyanugy érzünk bizonyos szituációkban ahogy te is. Rengeteget foglalkozok azzal ,hogy ebböl ,hogy lehet kijönni de ez beleégett a retinánkba is annak idején szerintem egy gyerekkort elfelejteni még egy élet is kevés nemhogy egy fél .
Hasonló gyerekkorom volt, mint neked, viszont az én édesapámnak alkohol problémái is voltak. Szintén fekélyes vastagbélgyulladással küzdök 20 éves korom óta. Nagyon érdekesnek találom qa videót is és a hozzászólásodat is. Nekem soha nem okozott gondot kiállnom magamért, rendszeresen kiadom magamból azokat a dolgokat, amelyek "kikívánkoznak" belőlem egy-egy vita során. Viszont ilyenkor robbanok és nincs középút.... de én magam sem tudnék megalkuvó lenni. Ki kell beszélnem mindent, akkor nyugszom meg.
Kedves Kitti!
A videóban elhangzott, hogy többen a munkahelyület féltik. Erről szeretném elmesélni a közelmúltban átélt tapasztalatomat.
Új vezetőt kaptunk. Borzasztóan indult a közös munka. Kollégámhoz voltam hasonlítva, ő így dolgozik, neki ez így megy, és így tovább. Több érzést is kiváltott ez a szituáció. Rettegtem attól, hogy az új vezető a csoportvezető felé negatív visszajelzést ad rólam. Féltettem a munkám, valamint azt is, hogy így milyen kép alakul ki rólam. A másik érzés: a harag. Ezt rávetítettem kollégámra. Kemény munka kellett hozzá, hogy ne haragudjak rá azért, amiről nem is tehet. Állandóan az ő nevét és teljesítményét hallottam. Teljesen másképp dolgozom, mint a ő, szerintem ez így jó. Mindig hamarabb végzett, mióta új vezetőt kaptunk, mint én. Nekem jöttek a visszajelzések, például mérjem az időt, hogy min csúszok el. És a végén egy véletlen beszélgetésből kiderült, hogy az egyes feladatoknál sokkal több mindent megnéztem, mint ő. Ez nem az ő hibája. Nem volt tisztázva a munkamódszer, az elvégzendő munkamennyiség , egy adott feladattal milyen mélységig foglalkozzunk. Ezt jeleztem is az új vezetőnek, ha az adott munka előtt tisztázzuk, nem kellett volna ezt a sok stressz átélnem.
Javasoltam neki, a legnagyobb tisztelettel, hogy az összehasonlítás helyett célszerűbb lett volna leülni velem, megbeszélni, hogy dolgozom, milyen módszerekkel, és kiderült volna, hogy a nem megfelelő tájékoztatás/kommunikáció miatt történhetett meg ez. Azt is elmondtam neki, hogy projektben csak csapatként tudunk jól teljesíteni, nem a kollégákat "megversenyeztetve", hogy ki végez gyorsabban. Továbbá azt is jeleztem neki, stresszben nem tudok dolgozni, rontja a teljesítményemet.
Volt kockázata ennek a beszélgetésnek, azonban többet nyertem vele. Felírta a javaslatomat a fejlesztendő területei közé. Szerintem ezt vezetőként kimondani, elismerni tiszteletreméltó dolog.
Onnantól kezdve mindent megbeszélünk, miből mennyit kell elvégezni. Több tiszteletet kaptam. Szakmailag elkezdett elismerni. Kikérte a véleményemet. Még idő kell hozzá, hogy kiheverjem azt az időszakot, míg össze voltam mérve mással, mert rettentően rossz érzés, de úgy gondolom, amit lehetett megtettem annak érdekében, hogy ez változzon.
Üdvözlettel, András
András Kràller Nagyon klassz vagy, hogy egyrészt leírtad, másrészt észrevetted mindezt, és elgondolkodtál mindazon, ami történt veled. Szerintem kihoztad ebből a legjobbat. Legyél büszke erre. Hasonlóan szoktam elemezni az én kis helyzeteimet az életben, igyekszem magammal kezdeni az elemzést, hiszen csak azt érzem, ismerem igazán, és csak saját magamon tudok változtatni. Abból tanulunk a legtöbbet, hogy nem vagyunk egyformák. Ehhez viszont jó az, ha mindenki betartja a játékszabályokat. 😊
@@gabriellabardos8030 Köszönöm kedves szavaidat! Jó érzéssel tölt el, hogy vannak ilyen éretten gondolkodó és jóérzésű emberek, mint te! 😊
Nagyon igazad van, Kitti! Sajnos borzasztó, hogy ha az ember szembemegy a tömeggel bármiben (interneten pláne), akkor verbálisan kicsinálják. Rettentő kevés az elfogadó ember, aki tolerálja, ha másnak más a véleménye valamiről. Legtöbbször a válasz gyűlölködés és ész nélküli fröcsögés.
Az én felettesem, egy 60-hoz közeli nő, akinek veszettül fáj a lába, verbálisan bántalmazza az egész csoportot. Azzal takarózik, hogy vezető beosztásban van, és sok a feszültség benne. Embertelenül, igazságtalanul beszél velünk, és mártírt csinált magából. Ha odaállnék elé azzal, amit mondtál, fel se fogná, mit szeretnék. Annyira civilizálatlan hárpia, hogy mindenki fél tőle, és mindenki utálja. Az ilyen embernek hiába beszélsz. Csak bántani tud. Szerintem keményen nárcisztikus. És ezt a sok olvasás és videó alapján merem kijelenteni. Nem hasraütés szerűen.
Ezt az videót régebben hallgattam meg, és valószínűleg a Lelkem megjegyezte a szavaidat, ugyanis most épp egy munkahelyen fellépő helyezetben sikerült képviselnem saját magam pontosan olyan módon, ahogyan ezt most elmondtad.
Köszönöm. ❤
Mennyire igaz, minden gondolat, profi konfliktuskerülő voltam, kemény munka volt, míg eljutottam odáig, hogy „megengedem, átengedem, elengedem”. Mi változott? Pont a munkám kapcsán történtek jelentős változások, tisztelet, jobb pozíció, több fizetés. Valamint megtudtam mit gondolnak rólam a főnökeim, mit érek, mi az, ami miatt értékesnek tartanak, így irányt is mutattak hol számítanak rám. Ajánlom mindenkinek, amiről itt Kitti beszél, nyugodtan átgondolva a szolgálati út betartásával jelezni a nézőpontunkat, ha nincs változás, lépjünk feljebb, (volt, hogy a HR manager-ig mentem) végül, ha semmibe vesznek, magunknak kell lépni. Az életünk a miénk, mi vagyunk a vezérigazgatók, mindenki más csak beosztott, még a főnökünk is, a döntéseket mi hozunk, ha nem döntünk az is egy döntés (még életünk párja is csak társtulajdonos őt is mi választottuk :-)). Mindig van másik út, csak nem akarjuk észrevenni, mert kényelmes a jelen vagy, mert félünk az ismeretlentől stb. magyarázkodni nagyon tudunk :-). Gyerekkori tanárom mondogatta „a magyarázat olyan minta hátsófelünk, mindenkinek van és kellemetlen szagú” igaz nem pont ezekkel a szavakkal. :-) Tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyű, jómagam is gyakran visszacsúszom, de ilyenkor eszembe jutnak Kitti szavai: „Merj Bátran Élni”! Kedves Kitti köszönőm! (minden nap)
4 év után felmondtam. Nem tudtam azonosulni a munkahelyemmel, pedig nagyon jól kerestem. A biztonságot abszolút feladtam, és ha ezt nem tettem volna meg, nem találtam volna arra rá, amit kerestem már oly rég! Beíratkoztam egy iskolába és gyógymasszőrnek fogok tanulni, attól függ mikor kezdődik a suli úgy költözünk haza 900 kmt.
Én úgy gondolom, hogy ezek a videók minket segítenek, önismeretet adnak és tanítanak, sok olyan dolog van amit az átlag ember nem tud, mert nem tanították meg neki ,ezek itt ilyen dolgok ! Nem támadni kell, ha nem elgondolkodni rajta! Örülhetünk, hogy ilyen tanításokat kapunk, érhető nyelven, mert a való életben nem cél, hogy tudj dolgokat, inkább az acél, hogy hogy maradj buta!!! Köszönöm, hogy leírhattam.
Kedves Kitti! 50 évig ezt csináltam...otthon, szüleimmel, párommal, munkahelyem......aztán összeakadtam egy nárcisztikussal ....aki után.....soha többet ... Vállani kell mindent. Ha nem tesszük akkor nem élünk.
Jó. Én épp most gyakorlom. Az őszinteség kitakarítja a szemetet az életünkből. Arra jutottam, hogy óriási erény, ha néha tudunk "senkik" lenni. (Értsd: senki, tehát nincs vesztenivalója, vagyis nyugodtan kimondhatja amit gondol. Nem kell félnie a presztizsvesztéstől.) Konstruktívan és asszertíven nincs valós veszélye a véleményünk kimondásakor. Többségében pusztán a félelmek a fejünkben az ami gátol.
Nagyon értékesek ezek a videók és nagyon sokat adnak ! :))
Igen. Teljesen igazad van!
Orvosírnokként dolgoztam. Néha a főnökeim nem helyesen megfogalmazott mondatot diktáltak. Ők nem vették észre, de én megkérdeztem, hogy biztos, hogy ezt így gondolta? Jó lesz ez így?
Nem mondtam, hogy jajj, ez most mi?! Hanem kérdeztem. Aztán persze örültek, hogy észrevettem a pontatlanságot.
Az érzéseimet is felvállalom. Minden jószándékú barátom visszahúzódásra int. De miért? Hogy sérülhetek? Igen. Sokszor így jártam. De akkor, ott jól éreztem magam attól, hogy adtam a másiknak. Lehet én már a ló másik oldala vagyok a témában. 😁
Persze nyilván van, amikor én is inkább visszahúzódom... de sokszor bánom, hogy azt az ötletet, azt az ölelést nem adtam meg időben.
Nem csak ez a baj az elfolytással, hanem az is, hogy előbb, utóbb felrobbanunk mint a bomba, sokkal nagyobb károkat okozva, magunknak és másoknak is. Sajnos tapasztaltam,tönkre tette a testvéremmel a kapcsolatunkat talán örökre.
Asszertivitás tréning. Az egész országra ráférne. :\
Merj nemet mondani, olyankor amikor annak van értelme!
Most nem akarom Kittit idézni, de amikor a Lipóton a profoknak elent-mondott, az egy remek példa :D
Pont ez a baj a magyarokkal. Jobb csöndben maradni, mert kirúgnak, ellehetetlenítenek, stb. És ezért nem változik az életünk, ezért nem lesz jobb, ezért néznek hülyének minket a politikusok, ezért nem tudunk jól élni. Nem merünk lépni, megszólalni, kiállni magunkért. Nem lépünk, mert úgyse, és különben is a munkám, az egzisztenciám veszne el. És azt csinálnak velünk amit akarnak, és kihasználnak, az életünk meg rossz lesz. Merjünk változtatni, kiállni magunkért!
Érdemes volna beszélgetnünk. Ezzel maximálisan egyet értek.
sites.google.com/site/hepahetkoeznapiemberekpartaja/
Kedves Geri! Miért terelsz? Rólad van szó és mindnyájunkról, de személy szerint. Arról, hogy Te vállald Magad és a véleményedet. A kommented épp azt példázza, ahogy elbújsz a " magyarok" csoportja mögé, és kollektív véleményként beszélsz! Pont akkor, mikor Kitti arra bátorít mindenkit, hogy a saját véleményét mondja. Nem MI, hanem Én! Próbáld megérteni, mert így Kitti önzetlen segítőkészsége nagy érték!
Igen, ráadásul azt sem védik meg, akire mások rászállnak. Mert ugye féltik a helyüket. :\
Mi köze ehhez a jelenséghez annak, hogy magyarok vagyunk? Ez emberi, nem pedig nemzeti sajátosság.
Ismét egy remek video, köszönjük szépen. :) Régen én sem mertem kiállni magamért és elmondani a véleményemet, de ez szerencsére sokat változott, valóban felszabadító érzés.
Teljesen. Igaza van Almási Kittinek. Sokág én csak bólógattam. Bele is rokkantam. Na azóta kinyitom a számat. És igenis elmondom amit akarok.
Nagyon érdekes ezt a kis videó. Főleg az említett kommentek amik alátámasztják azt a benyomasomat hogy nagyon sokan nem merik felvállalni a véleményüket. Szerintem ennek a magyar közéletre is van hatása
Nagyon aktuális volt a téma! Épp tegnap beszélgettem egy számomra igen fontos emberrel. Aztán másnap nézem a videó címet 😅
Köszönjük szépen
Szupi videó volt, köszönöm a bátorságod, hogy megosztasz ilyeneket! :)
Szerintem, ha szeretettel, tisztelettel kezeljük a többieket, főnökeinket, beosztottjainkat... akkor igenis jó, ha merjük magunkat adni. Elsőre nagyon fura amúgy, de ha sikerül pl egy munkahelyen szeretetteljes légkört kialakítani, és mindenki beleadja a szorgalmát, kreativitását, akkor csúcs dolgok jöhetnek ki. :)
Idillinek hangzik, de nem az, meg lehet csinálni, csak sokszor nem fogunk bele, mert azt hisszük kevesek vagyunk. Pedig nem. Csak önfejlesztés, felelősség vállalás, kitartás, szeretet, szorgalom, és sok munka, mindössze ennyi kell. De még ez is kevesebb energia, mint a folyamatos félelem. Elsőre ijesztő, de ha szeretettel, tényleg eredményesen dolgozunk, akkor az jelentős hatással van a karrierünkre. A főnökök, kollégák is szeretnek olyan személytől "vásárolni", aki jó lelkű, őszinte, és odateszi magát. Még azt is elfogadják, ha bénázik valaki, csak lássák, hogy akar. Sőt az ilyet segíti is mindenki. Az akaratot, mosolyt, szeretetet meg nem lehet megjátszani. Abszolút nem a bólogatás a lényeg, hanem, hogy valami értéket adj a többieknek. Akarj segíteni másoknak.
Ha pedig valaki destruktív rendszeresen, nagy hangú, kiabál, elnyom... sőt, általában az ilyenek teljesítménye el is marad...színházat játszanak, tényleges teljesítmény helyett. Ha valaki ilyen destruktív, akkor lehet nincs más választás, el kell távolítani. Legalábbis én mást még nem talátam, mert az ilyenek rendszerint annyira bemagyarázták maguknak, hogy csak nekik van igazuk, hogy nem tudtam változtatni rajta.
Fontos, hogy a konstruktív kollégák pedig biztonságban érezzék magukat, merjenek kreatívak lenni, önmaguk lenni, és akkor szuper teljesítményt is adnak le. Ha jön egy vevő, az megérzi, hogy a kollégák büszkén mutatják-e be a munkájukat, vagy félelemben... Olyan jó azt látni, ahogy mesélik a kollégák, hogy medicsérte őket egy vevő vagy auditor. :) Jó érzés na. :)
Tökéletes persze nincs, de sokszor tényleg már magát a próbálkozást is díjjazzák az emberek. Bátornak kell lenni, kedvesnek, segítőkésznek, a többi meg jön a sok pofára eséssel, bénázással együtt persze, de pont emiatt elképesztő, folyamatos fejlődéssel. :D Ezt nem lehet megjátszani, csak őszintén önmagunkat vállalva lehet szerintem.
Teljesen egyetértek! Szerintem a fölvállalod önmagad, az teszazzá ami vagy, amit képviselsz. Én a munka helyemen is mindig ki nyilvánitom ha nem értek egyet dolgokkal! Mert nem is tudnék másként tenni, és nem rúgnak ki érte, hanem valahol értékelik hogy ki merek állni és föl vállalom önmagam. Mert ha mindig csak bólogatnánk azzal csak azt érjük el hogy butának gondolnak. És azt gondolják á ezzel az emberrel bármit megtehetünk.
Uhh én merem vállalni magam, de rengeteget szenvedek emiatt. Mert eléggé más vagyok és másképp gondolkodok, mint a legtöbb ember körülöttem.
Azokkal vedd körül magad, akik értik, hogy miről beszélsz. A többiekkel pedig légy nagyvonalú, hiszen ovódában fölösleges előadást tartani, ugysem értik, max hülyének néznek, de emiatt ne szenvedj és görcsölj. Fogadd el, hogy csak kevés ember képes felfogni téged, de az bőven elég.
Minel tobb helyzetben probaljuk ki magunkat, annal szelesebb koru onismeretre es elettapasztalatra teszunk szert. "Merj batran elni" :) Koszonjuk kedves Kitti ezt a videot is. :)
Köszönöm ezt a videót. Az utóbbi időben rengeteg görcsösséget okozó szituációba keveredtem, mert nem mondtam ki azt amit gondolok. Bár még mindig van olyan társaság ahol nem kifizetődő kimondani mindent, mert adott esetben kiforgathatják a szavaimat és teljesen más történetet, történeteket kreálnának a mondataimból!
Köszönöm, hasznos volt.
For example a photographer can capture a picture from many angles and aspects, each image outlining, making a slightly or even substantially different statement. From Buddhism I learnt that there is no such thing as THE ultimate truth. The world is far more complicated than one CONTRA the other...
Nagyon Jo, melyrehato es elkondolkoztato gondolatok arrol, mennyire nincsenek az emberek hozzaszokva a nyilt kommunikaciohoz...
Kedves Kitti! Köszönöm a legújabb videót. Szerintem is érdemes megpróbálni felvállalni a véleményünket bár sokszor nehezen megy...Még az iskolában megtanuljuk, hogy mindenhez alkalmazkodni kell, különben sok esetben büntetés a vége...És ez bennünk marad. A vélemény felvállalásra visszatérve azt tudom mondani, hogy elõzõ munkahelyeken megtapasztaltam, hogy egyes vezetõk nem szeretik a konstruktív de velük egyet nem értõ véleményeket meghallgatni. Viszont egyszer(!) sikerült elérni vele, hogy olyan jellegû változást idézzek elõ, ami a munka körülményeit jobbá tette...Már ezért az egy esetért bõven megérte...Meg amúgy is, mert ha mindig elkerüljük a külsõ konfliktusokat elõidézzük a belsõket.
Ebben a videoban közvetve az is benne van hogy el kell fogadnunk másságot, a külömböző véleményt, hogy az emberek tudjanak önmaguk lenni, ne kényszerítsük őket egyenruhába. Csak akkor mersz önmagad lenni ha te magad is el tudod fogadni a másságot, az egyéniséget, hisz minden ember más, Te is fogadd el azt aki önmaga mert lenni, ne nézd irigyen és ne bűntesd a bátorságáért
👍♥️Köszönöm ! Szomorú , sajnos
a világ erről szól! Ha igaz emberként működsz a világban és elmondod a véleményedet nem biztos ,hogy jól jársz ,be kell állni a birkák közé ,amire
SOHA NEM VOLTAM KÉPES!!
NEM IS JÁRTAM JÓL ,DE LEGALÁBB
EMBER TUDTAM MARADNI ÉS A SAJÁT IGAZ UTAMAT TUDOM JÁRNI!! SAJNOS EZ A VILÁG ELNYOMJA AZ EMBEREKET
ÉRZELEM NÉLKÜLI ROBOTOKKÁ TESZI!
Nagyon jó.köszönöm🙂
Köszi a videót!
Nagyon jó, és szinte állandóan aktuális ez a téma. Megérne egy teljes előadást, mert rengeteg árnyalata van.
A család és az iskola lenne a legjobb helyszín, hogy a gyerek gyakorolja az elfogadó, de önnmagát felvállaló komunikaciot. A megerősítést, vagy a megszegyenites nélküli korrigálást.
Sok esetben nincs idő csak vezényszavakra, viszont a "hibákat" komoly számonkérés kíséri.
Szerintem sokunknak ismerős:
mitmodtálhogybeszélhetszígykitőltanultadeztmidjartszájbaváglaghallodtemitbeszélszfogdbeaszádnefeleselj... stb , talán a legrombolobb a megsemmisítő, mit gondolsz te magadról .
Minták, sémák amiken keresztül igyekszünk egymást látni. A nagy homályban tapogatozva ,ha netalán egymashoz ér a kezünk, merjük e egymást megölelni, vagy reflexből visszaratjuk .
A munkahelyek is jó helyszín, hisz ott töltjük életünk nagy részét és a leg kevésbé merünk önmagunk lenni, napi 9 óra álarc, vagy védőburok,
Kedves Kitti! Klasszikus konfliktuskerülőként a közelmúltban kezdtem el fölvállalni a saját véleményemet (gondolataimat) olyan esetben is, amikor biztosan éreztem, hogy ez vitához fog vezetni. Bár a konfrontáció némi kényelmetlenséggel járt, alapvetően valóban jó érzés volt az, hogy én indulatoktól mentesen el tudtam mondani a beszélgetőpartneremnek, hogy az adott élethelyzetben miért cselekedtem úgy, ahogy. Nem értett velem egyet, de nem is ez volt a célom. Mindössze a saját szemszögemből nézve elmondtam, hogy mit miért csináltam. Ez a konfrontáció vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy 1) a beszélgetőpartnerem igazából nem ismer; 2) ha jobban megismerne, lehet, hogy nem tudna elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Mindenesetre a vita alapjául szolgáló szituáció által (ami egy jóval enyhébb mértékű konfrontáció volt) tudtam egy hosszabb ideje a "levegőben lógó", lezáratlan, általam addig fel nem dolgozható történetet békében lezárni, elengedni. A komoly véleményütköztetés által a beszélgetőpartneremről sikerült megtudnom egy elég fontos dolgot: szerinte butaság az, hogy az ilyen tisztázatlan helyzeteket megpróbáljuk rendezni, illetve hogy törekedjünk annak a lezárására, ami nem működik... A történtek ellenére meg tudom erősíteni, hogy nem bánom, hogy fölvállaltam a saját véleményemet, mert értékes tapasztalattal lettem gazdagabb ezáltal. Nagyon jókor talált rám az Ön videoja :)
🤔Jópár esetben megfigyeltem már ha csapatról van szó, a "kollégák" nem díjazzák az innovatív és kreatív ötleteket amik ki vannak próbálva egyénileg és beválnak mint kiderül a kísérletezes során.🤭 Pedig nagyon is megkönnyítenék, egyszerűsítenék, egyben meggyorsítanák a munkàt. Ez is a vita forrása általában. Erről szól a mondás: Mindenki másképp (máshogyan) csinálja! De ők nem sejtik ezt sajnos. 🙃
Ez tetszik ez a videód. Én egy olyan ember vagyok, aki mer és tud vitázni. Viszont talán ezért is, néha irigylem akik meghúzódnak csendben a sarokban.. Valahogy ők tényleg nincsenek támadva, vagy akár kibeszélve. Ez nekem mindig a nagy dilemmám, viszont így hogy beleállok dolgokba, komolyan is vesznek,..
Kicsit érdemes megrágnod ezt, mert óriási igazság van benne: "A vélemény sokkal inkább minősíti a véleményezőt, mint akiről mondják." (Leginkább eleinte azon érhető tetten, amikor saját magadról látod be, hogy a véleményed nem megalapotott. Minden ember fejében szűrők vannak. Ezen keresztül - óhatatlanul torzítjuk a világról alkotott képet. Így alakul ki a véleményÜNK.)
Hát igen, mikor felállsz és be mersz szólni és a hátad mögött mindenki csendben van, nem mernek melléd állni, pedig ugyanaz a véleményük, mint neked, de csak csendben merik vállalni. És akkor a vezetés szemében úgy nézel ki, mint aki csak egyedül okozza a bajt és csak NEKI van ilyen véleménye...
Tényleg érdekes, hogy az ilyen embereket miért nem támadják és beszélik ki. Szerintem az impulzivitást kiszagolják. :D
Én mindig vállalom magam, de rájöttem, hogy bizonyos helyzetekben jobb csendben maradni. Nem vagyok túl népszerű, de általában értékelik az őszinteségemet és tudják, hogy mindig azt mondom, amit gondolok, hátsó szándékok nélkül.
Igaza van, már én.is!!!! Jobb mert őnazonos az ember igazán tisztelik.is.
Jaj, ez nagyon tetszik! 👍Egész életében én vagyok a megmondó 🤔, nem is vagyok túl népszerű. 🙂
🙏🙏🙏
3:50 nagyon jó. Csak az a gond hogy ez nem magyarországon megvalósítható itt még nincs kultúrája az "én felvállalásnak" mint pl. Amerikaban már az anyatejjel azt öntik a gyerekbe. Nagyon sok idő kell még sajnos ehhez. De talán ha minél többet van proponálva ez a fajta gondolkodásmód magunk és mások felé, akkor előbb utóbb megszokjuk és mindennapossá válik!
Kedves Kitti! Nagyon szeretem a videoidat. Eszembe jutott par dolog ennek kapcsan. Tavaly panikbetegsegem alakult ki a munkahelyi stressztol es a megfelelesi kenyszertol a munkahelyen,azota mar sikeresen tuljutottam ezeken a dolgokon es siman nemet mondok barmire,de a barati korben meg mindig nem megy es nehezen allok bele a vitakba ha valaki baromsagot mond vagy nem ertek vele egyet. Inkabb rahagyom, mert rettegek a kellemetlen helyzettol ami kialakulhat es felek felremegy a baratsag ez miatt. Ennek mi lehet a fo oka es hogyan lehet ezen javitani? Koszonom valaszod!
Pontosan ezért adtam a könyvemnek azt a címet, hogy AJÁNDÉK MAGADNAK. Kevesen vannak, akik önmaguk mernek lenni. :-( Legtöbb embernek a félelem irányítja a tetteit. Saját magunk érdekében érdemes önmagunknak lenni!
👍
Kedves Kitti!
Én abszolút egyetértek ezekkel a gondolataiddal ( is ), nem tudom, mit nem lehet ezen érteni...
Konstruktívan hozzászólva viszont behoznék egy másik nézőpontot is: én olyan típus vagyok, aki fel meri vállalni a véleményét. Nem félek konfrontálódni, viszont időnként tapasztalom magamon, hogy elfáradok ebben. Természetesen nem arra gondolok. hogy állandó harci készültségben kell lenni, inkább arra, amikor az ember olyan élethelyzetben/pozícióban van, amikor ezek az úgynevezett viták elkerülhetetlenek.
Pl.: ha valaki a szakmájában nem hajlandó megalkudni, vagy a családi életben kénytelen valamilyen formában védeni magát.
Neked mi a véleményed erről? Nagyon szívesen vennék egy videót ugyanebben a témában, ebből az aspektusból. megközelítve.
Egyebekben szeretném megköszönni a munkádat. El kell mondjam, hogy nagyon sokat tanulok az általad feltöltött tartalmakból - vagyis tőled. Volt olyan mélypontom, amin a te mondataid segítettek át.
Megnyerő modorod, kellemes személyiséged csak hab a tortán. :)
Egyszóval: hálásan köszönöm!
Ismerni kell a másikat, a fogadó felet (hatalom, beosztás, státusz), stílusát, szokásait, stb., ehhez alkalmazkodva, kúltúráltan, intelligensen csomagolva el lehet és el kell mondanunk azt, amit gondolunk! Különben az egésznek semmi értelme!
ha a hatalom, beosztás, státuszhoz akarsz alkalmazkodni soha sem fogod vállalni önmagad ha isten őrizz külömböző vagy, más vagy,
3 év után felmondtam, de úgy hogy felvállaltam a sok rossz érzést, a sok bántást, és kimondtam sok olyan dolgot,amit senki más nem mert. Sokáig tűrtem,de a végén felszabadító volt. Leírhatatlanul jó érzés.
Hol talalhatoak, a videoban emlitett hozzaszolasok?
Kedves Kitti
Nekem is volt egy munkahelyem ki alltam magamert de sajnos nem tartottak tiszteletben es a kolleganom folyamatosan piszkalt kritizalt az elejen bele alltam de egy ido utan mar nagyon faraszto volt es ra hagytam kezdtem nagyon rosszul erzni magam a boromben es ugy dontottem fel mondok. Az uj munkahelyemen fel vallaltam hogy engem dicserettel jobban lehet osztonozni mint folyamatos nyomassal stresszel de nem viselte jol ki rugott de nem banom mert nem akarok olyan helyen lenni ahol nem tisztelik a velemenyem.
A bejegyzésben elhangzott egy nagyon fontos fogalom: „Vita-kultúra“.
Egyszerű!
Csodálatos jóérzés halgatni és meg fontolando
Én legtöbbször kiálltam magamért és mindig én kerültem ki vesztesként.
Ha fontos vagy magadnak , akkor igazából nem lehetsz vesztes.
Nem igazán vesztes, sokat nyertél, önmagadat jobban tiszteled, sok elégtétel van ebben, jó érzés, másképp nem tennéd
Minden kudarc mögött értékes tanulság rejlik. - Napoleon Hill
Ahogy valamit csinálsz, úgy csinálsz mindent. - Ismeretlen
Érdemes összevetni e kettőt. Még a végén tanulhatsz valamit magadról. Am jól tetted, hogy kiálltál magadért.
Sajnos az én korosztályomat erre is nevelték.. 46 éves vagyok. A férjem 50.Ő egy igazi bólogató jános. Szomorú de az iskolákban és otthon is anno nem lehetett hangunk, véleményünk.Köpeny,kisdobos - uttörő nyakkendő volt kötelező. Ha nem vettem fel a köpenyt osztályfőnöki intő. Egyszer nyolcadikban kilakkozott körmökkel mentünk iskolába a barátnőmmel. Hazaküldött az egyik tanár, hogy azonnal mossuk le.
Olyan jó lenne a hallottak alapján ilyen konstruktiv kommunikaciót folytatni emberekkel.. csak az a problema, hogy szerintem lehetsz kedves egy emberrel es jo szandekkal indithatsz konstruktiv kommunikaciot, ha a masik fel nem kepes ra es a masik lenyomasaval ervenyesul esetleg.
Nehezen kezelik az emberek a nem pozitiv eszreveteleket.
Érdekes téma
Merem vállalni, de eddig nem volt kifizetődő... valóban a munkában ez nem jött be :(
Nagyon sokan nem tudják asszertívan érvényesíteni a véleményüket egy adott dologról (például a munkahelyen), mert könnyen felfokozott érzelmi állapotba kerülnek és/vagy nem tudják helyesen kifejezni önmagukat, ezért inkább nem is konfrontálódnak egymással az emberek.
Ez nagyon igaz hogy a " vitakultúrában van mit fejlődni." Sokan nem tudnak aggessziómentesen, bèkèsen kommunikálni, vèlemènyt nyilvánítani. Vagy elfogadni hogy a másik ember máskèpp látja a dolgot, ès ezt tiszteletben tartom.
Mièrt nem oktatnak ilyet a közèpiskolában?
Igen sajnos a halgatàsban elveszitjük önmagunkat😔
Engem azért leptettek elő, mert meg mertem mondani , ha valami szerintem nem volt jó. Persze kultúráltan. Szerintem ez abszolút a haladás, fejlődés eszköze.
Aki nem tud nemet mindani, annak az igen-je sem jelent semmit.
Én úgy csinálom ahogy te mondod! (És nem minden János bólogat! Csak annyi amennyi Kitti is bólogat!)
Sajnos rossz tapasztalataim vannak ebben a rémában, amikor felvállaltam a véleményemet, vagy változtatást kezdeményeztem, durva kiközösítés kett belőle, az emberekben hihetetlenül erős a félelem és a megfelelési kényszer.
Kedves Kitti Koszonom
Kedves Kitti. En egyet ertek veled. En szerintem te a tapintotsagrol beszeltel. Amibe egyet ertek. Neha van mikor foleg a munkahelyen a megbeszeles idopontja szamit ( vagyis valaszd ki mikor hozod fel a dolgot). Bocsanat a rosdas magyaromert.
No, én kinyitom a számat rendesen, bár általában igyekszem kulturáltan, de nekem inkább ezt kell visszafognom:)