Életem egyik,ha nem a legjobb játék élménye a Ghost of Tsushima. A grafikai megvalósítás csillagos ötös, a gameplay egyszerűen fantasztikus és megunhatatlan a zene magával ragadó. Nehéz tűkön ülve várni a második részt és nagyon remélem,hogy az egy következő szint lesz. Drukkolok a fejlesztő csapatnak! 😉
Nagyon köszönöm, bár a játék engem személy szerint annyira nem mozgat, de a töris rész ... Nagyon szívesen meghallgatnám sokkal hosszabban, részletesebben
Remek videó lett, egy dolgot hiányoltam a végéről, egy spolieres szakaszt, hogy miként döntöttél a végén. Az ezt taglaló, megjelenítő videók alatt remek beszélgetések vannak, hogy melyik passzol a történethez, Dzsin útjához vagy az akkori kor japán kulturájához. A "hagyományőrző" vagy a "szellem"? Szándékosan fogalmazok homályosan, nem akarok lényegi dolgokat lelőni másoknak. Én az utóbbit választottam, főleg azért, mert tetszett a játékban, hogy párhuzam vonható Dzsin és Kotun között, hogy meddig lehet elmenni egy háborúban. Akár egy másik videót is lehetne szánni ennek.
Nem véletlenül tőled jönnek a legvárósabb játéktesztek. Az előadásmódoddal játszi könnyedséggel fenn tudod tartani az érdeklődést, még a rögtönzött töriórákon is. :D
Ez a játék még ma is megállja a helyét. Régen játszottam már vele, nem annyira emlékszem rá, de jó volt most felidézni ezeket a szép emlékeket. Ahogy meghallottam az alávágott zenéjét, egyből előjöttek azok a jó érzések, amik akkor voltak amikor végigvittem. Köszönöm a nosztalgiát! 😊 meg jó hogy kitértél a történelem részére is. 👍🏻
A játék végigjátszása még várat magára, de ettől függetletnül öröm volt hallgatni, amilyen alapossággal körbejártad a történelmi háttér, a játékmenetbeli elemek illetve a narratív koncepciók közötti összefüggéseket. Japán és a történelem, így együtt mindig bejövős téma számomra, de mikor még emellé rátértél, hogy a harcművészet esszenciája hogyan nyílvánul meg a játékmenetben és az animációkban, akkor azért megdobogtattad a szívem. Gondoltam erre a témára nem egyszer; jó látni, hogy nem jártam tévúton, és tényleg van miről beszélni. El tudtam volna hallgatni a történelem órát, a kommentszekciót elnézve sok ember nevében mondhatom ezt, mert - ahogy egy jó tanár - az ok-okozati összefüggésekre és az azokból kirajzolódó összképre helyezted a hangsúlyt, így a száraz részletek elhangzásuk után jelentőséget nyertek. Csak így tovább! :)
A harcművészet a játék legszervesebb részre. A főszereplő Jin Sakai reakciója egy kemény adok-kapok harc után ugyanaz, mint a való életben bárkinek lenne, aki egy kicsit is szereti a küzdősportokat, amikor szabályosan „szét vagy verve” de mosolyogsz, mert egy jót küzdöttél. Meg van tekerve a karod, fáj a hasfalad, még a fejed búbja is vörös, de akkoris, jólesett. De ezt neked nem is kell taglalnom, te a ninjutsu-ban én az ökölvívásban+MMA-ban szerzett tapasztalataink után, a játék közelharci mozgáskultúráját tátott szájjal figyeltem. Ez a része vastagon aláhúzandó és többszörösen kiemelendő, mert tényleg ennyire pontosan még egy játékban sem figyeltek erre. Örülök, hogy tetszett, amint lesz időm rárepülök a Warcraft III videódra, széttagoltam nem akarom megnézni, úgy nem hat eléggé a cucc. Majd ott jelentkezem 😉
Rendkívül jól összerakott videót készítettél,le a kalappal.Nagyon megnéznék tőled egy uncharted sorozat bemutatót a te látásmódoddal,remélem 1x kapunk tőled egy hasonló kifejtést,mint ebben a videóban😁
Köszi az újabb kiváló videót! A történelmi részért külön köszönet! :) A Rise of the Ronint próbáltad? A sajtóban mindenki a Tsushimához hasonlítja, pedig teljesen más korszakban játszódik és a harcrendszer is más..
Remek videó és a történelmi háttér kibontása különösen tetszett, mennyivel tisztelet tudóbban közelitette meg ez a játék a japán identitást mint egy bizonyos UbiSoft alkotás...
Okés. Mármint biztos marha jó, de nem volt normális játékra használható pc-m már egy jó ideje, szóval leárazásoknál csak vásároltam a majd játszom vele mappába. Aztán idén beszereztrm egy felső kategória felső kategoriája pc-t, és volt szerencsém a red dead redemption 2-vel játszani. Miután vége lett, és egy másik emberként leültem a következő majd játszom vele játék elé, ami a ghost of tsushima volt, hát okés... Mármint, biztosan jó játék de a red dead 2 annyira más szint, mintha Angolul elolvasnád shakespeare szonátáit, majd utána, József Attila. Vagy Tolkeint olvasnál és utána Márai Sándort. Nem szeretem a westernt, és a Japán kultúrának sem én vagyok a felkent védőszentje, de ami jó azt elismerem. Egyszerűen a RDR2 után ez egy fapados játék. Ha pl a WoW classic elől ültem volna át, biztosan az év élménye lett volna. Kiemelted a természetben való futkosást és hogy a witcher 3 óta nem volt hasonlóban részed. Szerintem a red dead erre is rávert köröket. Itt most nem azt mondom, hogy a GOT egy közepes játék, csak azt, hogy akármennyire jó egy akármi, akárhányan dicsérik, ha felálsz egy igazi generációdefinitív cím elől, akkor a többi csak félkarú óriás. Pl neked ez egy hasonló élmény, akkor hiába dicsérnek egy másik játékot orrba szájba, és látod te is, hogy alapvetően tök jó, mégis valahogy kevesebb mint a máskk cím. Az is lehet, hogy a világszemlélet és a tanítások amik vannak a két játékban az egyik jobban rezonál velem, vagy közelebbinek érzem magamhoz azt, hogy a vadnyugaton kergetek és követek jó prémmel rendelkező állatokat egy jobb tarisznyáért, mint mongol táborokból összeszedni a vasat aranyat paltinát etc, egy kicsivel jobb pengéért a kardomba. Technikailag ugyan az a kettő, valahogy az egyik mégis több. Vagy itt egy másik példa; technikailag ha lecsupaszítod koppra ugyan az a két dolog; eeeeerabóták a gyereker. Benne van mindkét játékban, ami után mindkét játékban leszámolunk. Az egyikben két hajón csendesen egyiket a másik után leszedegetjük és kiszabadítjuk a lányt. A másikban a tábor minden férfia fegyvert ragad, lóea ül, belovagol Candylandbe a Django elszabadulból, és egy vadnyugati western maffia leszámolást játszhatunk végig. És ha mindkettőt megnézitek youtubon, hát ég és föld a külömbség.
A RDR2 után egy Tsushima olyan mintha átülnél egy fullextrás Honda Civic Type R-ből egy Toyota Priusba. Mind a kettő nagyszerű autó, de nem mindegy, hogy miért vetted egyiket vagy a másikat. Az RDR2 egy masszív openworld sandbox, olyan sok lehetőséggel, hogy abba a játékos szabályosan belefullad. Több száz óra játékidő után is vannak még, akik rejtett tárgyakat, ábrákat, utalásokat találnak még a mai napig is. Jelentősége van a ló simogatásának, a karakteren lévő kosznak, annak, hogy a pisztolya az oldaladon van a tokban, vagy a kezedben. Olyan mellékes feladatokat csinálhatsz, mitna BlackJack, Domino, horgászás, póker, patkódobás, szkander stb. Nyilván ezekkel mind tisztában vagy, de a Tsushima semmilyen, még csak ehhez hasonló tevékenységet sem kínál. Szakai-al nem tudsz babázni, csak az öltözékén tudsz változtatni, de fürdetni nem kell, nem tudsz berúgni és ezt a felsorolást most az unalomig folytathatnám. A lényegen nem változtat, márpedig itt a lényeg, hogy a két játékot nem lehet egy kategóriában összehasonlítani, mert akkor szükségszerűen egy fals eredményre jutsz. Persze hogy a Tsushima egy fapados OpenWorld-nek tűnik egy RDR2 után közvetlenül. A két játék alapkoncepciója is teljesen más. A lovagláson kívül még hasonló játékmechanikai elemet sem tudok mondani. A játék alaptörténete, történelmi kora és úgy az egész setting hivatott arra, hogy téged, mint játékost rávezessen arra, hogy most pontosan mivel is fogsz játszani. Egy igazi spagetti westernnek olyannak kell lennie, mint az RDR2-nek. De egy szamurájos játék, a feudális Japánban nem lehet olyan, mint az RDR2 mert egészen egyszerűen nem működne. Egy Mongol megszállás alatt lévő szigeten nem foghatok be vadlovakat, nem mehetek el kártyázni és nem rabolhatok ki üzleteket. Viszont a rókalyukak felderítésének, haikuk írásának, Torii kapuk felfedezésének éppen azért van értelme, mert Szakai-nak mentális szinten is helyre kell jönnie, ehhez pedig bizony az kell, hogy eme vallásos szamuráj néha tiszteleg a hitének. Értem a véleményed, azt is, hogy miért alakult ki benned, de csak magamat ismételve, ebbe az utcába kár bemenni, ahol mindent mindennel összehasonlítunk, aztán konzekvenciát vonunk le, mert mondom mégegyszer, totálisan fals eredményekre jutunk.
Az RDR2 nagy, kétségtelen, de pont az a játék amit bármikor abba tudok hagyni hogy valami mással foglalkozzak. Mert fárasztóan realisztikus, és főleg tömény. Egyszerűen SOK. És lassú, tetű lassú. Én jobb szeretem a sodró lendületű akciójátékokat, ahol folyamatosan bombáznak ingerekkel. God of War, Devil May Cry például, vagy ha már open world, ott a két Horizon játék. Folyamatos az impulzus. A Tsushima is lassú a fenti címekhez viszonyítva, de összességében még így is jobbnak tartom mint a western szimulátort.
Nekem a Horizonnal betelt egy ponton a serleg, mert pár óráig elszórakoztatott, de amikor egy 16 éves kislány 3-4 nádvesszős íjjal 6 emelet magas fémdinoszauruszokat lövöldöz halomra, iszonyatosan fárasztóvá vált. De ízlések és pofonok. Várom a csicskalángosomat. :'D
Életem egyik,ha nem a legjobb játék élménye a Ghost of Tsushima. A grafikai megvalósítás csillagos ötös, a gameplay egyszerűen fantasztikus és megunhatatlan a zene magával ragadó. Nehéz tűkön ülve várni a második részt és nagyon remélem,hogy az egy következő szint lesz. Drukkolok a fejlesztő csapatnak! 😉
Uh de jo video lett!
Errol megneznek egy 2 oras videot is siman!
Foleg a tortenelmi hatterrol ❤️
Nagyon köszönöm, bár a játék engem személy szerint annyira nem mozgat, de a töris rész ... Nagyon szívesen meghallgatnám sokkal hosszabban, részletesebben
Remek videó lett, egy dolgot hiányoltam a végéről, egy spolieres szakaszt, hogy miként döntöttél a végén. Az ezt taglaló, megjelenítő videók alatt remek beszélgetések vannak, hogy melyik passzol a történethez, Dzsin útjához vagy az akkori kor japán kulturájához. A "hagyományőrző" vagy a "szellem"?
Szándékosan fogalmazok homályosan, nem akarok lényegi dolgokat lelőni másoknak. Én az utóbbit választottam, főleg azért, mert tetszett a játékban, hogy párhuzam vonható Dzsin és Kotun között, hogy meddig lehet elmenni egy háborúban.
Akár egy másik videót is lehetne szánni ennek.
Pont időben mert most akarom elkezdeni🎉
Nem véletlenül tőled jönnek a legvárósabb játéktesztek. Az előadásmódoddal játszi könnyedséggel fenn tudod tartani az érdeklődést, még a rögtönzött töriórákon is. :D
Ennek nagyon örülök, mármnt, hogy a történelmi bemutató is át tudott menni ;)
Ez a játék még ma is megállja a helyét. Régen játszottam már vele, nem annyira emlékszem rá, de jó volt most felidézni ezeket a szép emlékeket. Ahogy meghallottam az alávágott zenéjét, egyből előjöttek azok a jó érzések, amik akkor voltak amikor végigvittem. Köszönöm a nosztalgiát! 😊 meg jó hogy kitértél a történelem részére is. 👍🏻
A játék végigjátszása még várat magára, de ettől függetletnül öröm volt hallgatni, amilyen alapossággal körbejártad a történelmi háttér, a játékmenetbeli elemek illetve a narratív koncepciók közötti összefüggéseket. Japán és a történelem, így együtt mindig bejövős téma számomra, de mikor még emellé rátértél, hogy a harcművészet esszenciája hogyan nyílvánul meg a játékmenetben és az animációkban, akkor azért megdobogtattad a szívem. Gondoltam erre a témára nem egyszer; jó látni, hogy nem jártam tévúton, és tényleg van miről beszélni.
El tudtam volna hallgatni a történelem órát, a kommentszekciót elnézve sok ember nevében mondhatom ezt, mert - ahogy egy jó tanár - az ok-okozati összefüggésekre és az azokból kirajzolódó összképre helyezted a hangsúlyt, így a száraz részletek elhangzásuk után jelentőséget nyertek.
Csak így tovább! :)
A harcművészet a játék legszervesebb részre. A főszereplő Jin Sakai reakciója egy kemény adok-kapok harc után ugyanaz, mint a való életben bárkinek lenne, aki egy kicsit is szereti a küzdősportokat, amikor szabályosan „szét vagy verve” de mosolyogsz, mert egy jót küzdöttél. Meg van tekerve a karod, fáj a hasfalad, még a fejed búbja is vörös, de akkoris, jólesett. De ezt neked nem is kell taglalnom, te a ninjutsu-ban én az ökölvívásban+MMA-ban szerzett tapasztalataink után, a játék közelharci mozgáskultúráját tátott szájjal figyeltem. Ez a része vastagon aláhúzandó és többszörösen kiemelendő, mert tényleg ennyire pontosan még egy játékban sem figyeltek erre.
Örülök, hogy tetszett, amint lesz időm rárepülök a Warcraft III videódra, széttagoltam nem akarom megnézni, úgy nem hat eléggé a cucc. Majd ott jelentkezem 😉
Rendkívül jól összerakott videót készítettél,le a kalappal.Nagyon megnéznék tőled egy uncharted sorozat bemutatót a te látásmódoddal,remélem 1x kapunk tőled egy hasonló kifejtést,mint ebben a videóban😁
Köszönöm!
Ez aztán bemutató a javából, elképesztően részletes. Lehetséges, hogy a Director's Cut-ot én is kipróbálom. Köszönöm!
Talán ez az egyetlen játék, amit kijátszottam és kimaxoltam. Pedig játszottam pár játékot.
Köszi az újabb kiváló videót! A történelmi részért külön köszönet! :)
A Rise of the Ronint próbáltad? A sajtóban mindenki a Tsushimához hasonlítja, pedig teljesen más korszakban játszódik és a harcrendszer is más..
Kimaradt a Ronin, de később még előfordulhat, hogy kipróbálom. Sajnos olyan időszakban jött, amikor nem maradt rá időm.
Ha lesz folytatása az is instant vétel lesz mint ahogy, ez is az volt😅
Az eddigi legjobb tsushima teszt
Remek videó és a történelmi háttér kibontása különösen tetszett, mennyivel tisztelet tudóbban közelitette meg ez a játék a japán identitást mint egy bizonyos UbiSoft alkotás...
Okés. Mármint biztos marha jó, de nem volt normális játékra használható pc-m már egy jó ideje, szóval leárazásoknál csak vásároltam a majd játszom vele mappába. Aztán idén beszereztrm egy felső kategória felső kategoriája pc-t, és volt szerencsém a red dead redemption 2-vel játszani. Miután vége lett, és egy másik emberként leültem a következő majd játszom vele játék elé, ami a ghost of tsushima volt, hát okés...
Mármint, biztosan jó játék de a red dead 2 annyira más szint, mintha Angolul elolvasnád shakespeare szonátáit, majd utána, József Attila.
Vagy Tolkeint olvasnál és utána Márai Sándort.
Nem szeretem a westernt, és a Japán kultúrának sem én vagyok a felkent védőszentje, de ami jó azt elismerem. Egyszerűen a RDR2 után ez egy fapados játék. Ha pl a WoW classic elől ültem volna át, biztosan az év élménye lett volna.
Kiemelted a természetben való futkosást és hogy a witcher 3 óta nem volt hasonlóban részed. Szerintem a red dead erre is rávert köröket.
Itt most nem azt mondom, hogy a GOT egy közepes játék, csak azt, hogy akármennyire jó egy akármi, akárhányan dicsérik, ha felálsz egy igazi generációdefinitív cím elől, akkor a többi csak félkarú óriás.
Pl neked ez egy hasonló élmény, akkor hiába dicsérnek egy másik játékot orrba szájba, és látod te is, hogy alapvetően tök jó, mégis valahogy kevesebb mint a máskk cím.
Az is lehet, hogy a világszemlélet és a tanítások amik vannak a két játékban az egyik jobban rezonál velem, vagy közelebbinek érzem magamhoz azt, hogy a vadnyugaton kergetek és követek jó prémmel rendelkező állatokat egy jobb tarisznyáért, mint mongol táborokból összeszedni a vasat aranyat paltinát etc, egy kicsivel jobb pengéért a kardomba. Technikailag ugyan az a kettő, valahogy az egyik mégis több.
Vagy itt egy másik példa; technikailag ha lecsupaszítod koppra ugyan az a két dolog; eeeeerabóták a gyereker. Benne van mindkét játékban, ami után mindkét játékban leszámolunk.
Az egyikben két hajón csendesen egyiket a másik után leszedegetjük és kiszabadítjuk a lányt.
A másikban a tábor minden férfia fegyvert ragad, lóea ül, belovagol Candylandbe a Django elszabadulból, és egy vadnyugati western maffia leszámolást játszhatunk végig. És ha mindkettőt megnézitek youtubon, hát ég és föld a külömbség.
A RDR2 után egy Tsushima olyan mintha átülnél egy fullextrás Honda Civic Type R-ből egy Toyota Priusba. Mind a kettő nagyszerű autó, de nem mindegy, hogy miért vetted egyiket vagy a másikat. Az RDR2 egy masszív openworld sandbox, olyan sok lehetőséggel, hogy abba a játékos szabályosan belefullad. Több száz óra játékidő után is vannak még, akik rejtett tárgyakat, ábrákat, utalásokat találnak még a mai napig is. Jelentősége van a ló simogatásának, a karakteren lévő kosznak, annak, hogy a pisztolya az oldaladon van a tokban, vagy a kezedben. Olyan mellékes feladatokat csinálhatsz, mitna BlackJack, Domino, horgászás, póker, patkódobás, szkander stb.
Nyilván ezekkel mind tisztában vagy, de a Tsushima semmilyen, még csak ehhez hasonló tevékenységet sem kínál. Szakai-al nem tudsz babázni, csak az öltözékén tudsz változtatni, de fürdetni nem kell, nem tudsz berúgni és ezt a felsorolást most az unalomig folytathatnám.
A lényegen nem változtat, márpedig itt a lényeg, hogy a két játékot nem lehet egy kategóriában összehasonlítani, mert akkor szükségszerűen egy fals eredményre jutsz.
Persze hogy a Tsushima egy fapados OpenWorld-nek tűnik egy RDR2 után közvetlenül. A két játék alapkoncepciója is teljesen más. A lovagláson kívül még hasonló játékmechanikai elemet sem tudok mondani.
A játék alaptörténete, történelmi kora és úgy az egész setting hivatott arra, hogy téged, mint játékost rávezessen arra, hogy most pontosan mivel is fogsz játszani. Egy igazi spagetti westernnek olyannak kell lennie, mint az RDR2-nek. De egy szamurájos játék, a feudális Japánban nem lehet olyan, mint az RDR2 mert egészen egyszerűen nem működne. Egy Mongol megszállás alatt lévő szigeten nem foghatok be vadlovakat, nem mehetek el kártyázni és nem rabolhatok ki üzleteket. Viszont a rókalyukak felderítésének, haikuk írásának, Torii kapuk felfedezésének éppen azért van értelme, mert Szakai-nak mentális szinten is helyre kell jönnie, ehhez pedig bizony az kell, hogy eme vallásos szamuráj néha tiszteleg a hitének.
Értem a véleményed, azt is, hogy miért alakult ki benned, de csak magamat ismételve, ebbe az utcába kár bemenni, ahol mindent mindennel összehasonlítunk, aztán konzekvenciát vonunk le, mert mondom mégegyszer, totálisan fals eredményekre jutunk.
Az RDR2 nagy, kétségtelen, de pont az a játék amit bármikor abba tudok hagyni hogy valami mással foglalkozzak. Mert fárasztóan realisztikus, és főleg tömény. Egyszerűen SOK. És lassú, tetű lassú.
Én jobb szeretem a sodró lendületű akciójátékokat, ahol folyamatosan bombáznak ingerekkel. God of War, Devil May Cry például, vagy ha már open world, ott a két Horizon játék. Folyamatos az impulzus.
A Tsushima is lassú a fenti címekhez viszonyítva, de összességében még így is jobbnak tartom mint a western szimulátort.
Nekem a Horizonnal betelt egy ponton a serleg, mert pár óráig elszórakoztatott, de amikor egy 16 éves kislány 3-4 nádvesszős íjjal 6 emelet magas fémdinoszauruszokat lövöldöz halomra, iszonyatosan fárasztóvá vált. De ízlések és pofonok. Várom a csicskalángosomat. :'D
Cu...cushima. Oké? C...