Szia Évi, nagyon tetszett a videó. Nem egyszerű segítséget kérni, mikor van kitől, de így, hogy messze élünk a családtól azt szoktam sajnálni, hogy kimarad a gyerekek életéből az, hogy más felnőttel is időt töltsenek. Szerintem nekik is nagyon jót tesz! 😊 Amúgy nagyon tetszik a videó a minősége, a mosott háttért a kameráddal tudod elérni?
Köszi szépen! Tavaly óta használok egy új objektívet (Canon EF 50mm F1.8 STM), az csinálja ezt a szép elmosott hátteret :) Bizony, ez a másik, hogy annnyira jó a gyereknek, ha minőségi kapcsolatot építhet egyéb rokonokkal is, és ezek százszor jobban működnek (és nyugisabbak is!), ha nincs ott anya/apa!
2 és 4 évesek a gyerekeink. Könnyebb helyzetben vagyunk, mert a segítség gyakran megoldható nálunk. De eleinte nem volt könnyű. Mivel nagyon fontos volt, hogy mindig randizzunk, elkezdtük kihasználni azokat az alkalmakat, amikor valamelyik rokon amúgy is jött látogatóba. Elég hamar rájöttünk, hogy a gyerekek a látogató figyelmét akarják, vagyis felnőtt beszélgetést alvás időkig lehetetlen lefolytatni a látogatóval. Így előtte megkérdeztük mettől-meddig kíván maradni, amint megjött leléptünk itthonról (volt, hogy csak 1-2 óráról volt szó, de mindig kihasználtuk). Nekünk és a gyerekeknek is felüdülés volt. Teljesen felesleges 3,4,5 felnőttnek egyszerre jelen lenni. A felnőtt rokonokkal telefonon is megtudjuk beszélni a dolgainkat, randizni viszont telefonon keresztül nem lehet. Mindenki hozzászokott ehhez a rendszerünkhöz. Csak nagy eseményeknél nem megyünk sehova. És fontos hozzá fűznöm, hogy ha nem vagyunk jelen a látogató is sokkal felszabadultabban tud játszani a gyerekekkel és mindenki feltöltődik. Eleinte nekem nehéz volt az elszakadás, de tudatosan, lépésről lépésre építettem fel/vissza a “szabadságunkat”. Kiegyensúlyozott, boldog család vagyunk. Ez a legfontosabb. Mások erre vonatkozó negatív véleményével pedig nem foglalkozunk. Az számít, hogy nekünk egyéneknek és családnak mi a jó. Természetesen az első legfontosabb lépés, hogy meg tudjunk bízni abban, akire rá hagyjuk a gyerekeket.
Szia Évi! Mi ilyen célből egyszer kértünk 3 órát a nagyszülőktől (mozi, 5. házassági évforduló). Mindig segítettek, ha dolgozni, tanulni mentünk. Csak erre a kérdésre mondtak nemet. :(
Én is egyszer kértem 2 órát anyumtól 2 hónapja lassan, hogy csak egy kicsit lehessünk a férjemmel, és nézzünk itthon egy filmet. Kb ki lettem nevetve és azóta sem...nagy pofára esés volt. Mikor halottak napján a temetőbe mentünk pl szó nélkül vigyáztak rá. Nem értem, de nincs is kedvem rákérdezni..alattunk élnek hozzá teszem, mindenki azt hiszi, hogy van lehetőségem kicsit egyedül lenni, nyugodtan megfőzni legalább de nem. Bocsánat, hogy ide nyivákoltam de jól esett le írni.
Mi nemrég kerestünk egy baby sittert, mert két gyermekkel is háromfelé kell néha szakadnunk. A nagyszülők messze laknak, így egy félórás fogkőlevétel vagy sulis szülői miatt nem lehet őket heti szinten ideutaztatni. És tényleg minden héten van legalább egy olyan tennivaló, ahová az egyik vagy mindkét gyermeket nem lehet magunkkal vinni. Randizni még nem voltunk, de előbb-utóbb talán lesz ilyen is. Ma 1 éves a kisebbik gyermekünk 🥰
Gratu a döntéshez a babysitterrőp, talán neked se lehetett egyszerű, számomra mindig nehéz, amikor elérek a határaimhoz és beismerem, hogy innentől segítségre szorulok. Meghaladjuk magunkat néha így is ❤️ Drukkolok, hogy eljussatok randizni is, ha a nappaliba vagy az erkélyre, de legalább oda 😊
@@BumberakEviköszönöm, nehéz volt eldönteni és belevágni, de nem láttam más megoldást már, annyi az intéznivaló sokszor.Egy nagyon kedves óvónénit találtunk, könnyen összeismerkedtünk és a gyerekek is hamar elfogadták. Tervezem, hogy újra elkezdek gyógytornára járni, mert nagyon rossz a térdem, és a terhesség kezdetén abba kellett hagynom. Van, hogy csak nyugiban lezuhanyozom, befestem a hajam, vagy kimegyek a kertbe kapálni. Egyszer voltam masszázson is, mert az éjjeli ülve alvástól (bárányhimlő első 3 napja) letapadt a lapockám, és egy kanalat nem tudtam megfogni. De kb mindig a közelben vagyok. De az az 1-1 óra csend és magamra figyelés megfizethetetlen. És persze előbb-utóbb egy randit is megpróbálunk összehozni apával, remélem sikerül. Nagyon szerencsés az, akinek a családon belül is kéznél van a segítség. Ha beteg, akkor érkezik az ajtóba a megfőzött ebéd vagy bevásárlás pl. Kitartást minden anyának! Ezek nehéz évek, de a gyermekeink a legnagyobb csodák, hatalmas kincsek az életünkben, akikre mi pl sok-sok évet vártunk ❤
Azért annyi nagyon pozitívat hozzátennék, hogy tervezetten természetesen mi is tudunk számítani a nagyszülőkre, és amíg csak egy gyermekünk volt, sokkal könnyebb volt élni a lehetőséggel. 2 éves korától minden évben utazhattunk kettesben is, nyaraltunk is gyermekkel és gyermek nélkül is. A nehézség inkább a hétköznapokban jelentkezik. Nagyon sokszor dolgoztam én is home office-ban beteg gyermek mellől. Reméljük, ha már a kicsi is nagyobb lesz, akkor megint kicsit könnyebb lesz mozogni, akár mindkettőjüket elvinni nyáron pár napra a nagyszülőkhöz. Szerintem 2-3 év múlva eljön ez az idő 🥰
Egyébként nagyon nehéz családtól segítséget kérni, mert ők nem látnak bele a hétköznapokba, és nem értik, milyen keveset látjuk egymást, vagy hogy a férjemnek nagyon sokszor hétvégén is dolgoznia kell. Tehát sokszor egész héten csak vasárnap délután találkozunk. És akkor már inkább együtt próbálunk lenni négyesben, mert az is kell.
Igen, ezt én is hozzá akartam fűzni, hogy tovább árnyalhatja a képet, ha Apa nem csak a standard 8 órában, plusz esetleg olykor hétvégén is dolgozik. Vannak nem egyszerű helyzetek, a családi segítség pedig aranyat tud érni, ha van, a szülőpári kapcsolat ápolására is.. ❤
@@nixi.bigen, nálunk is ez a helyzet, este 8 körül ér haza, akkor csak vacsi, fürdés, altatás fér bele. Szombat délelőtt úszni mennek a naggyal, majd utána még sokszor bemegy dolgozni. Havi 1-2 alkalommal el is kell utaznia. Örülünk, ha mind együtt vagyunk egy-egy délutánt, vagy ha épp nem vagyunk betegek, akkor összejön egy kis közös program a gyerekekkel. Családlátogatóba még el se jutottunk. Remélem csak a mi életünk ilyen kaotikus, azt nem tudom mi lesz, ha jövőre visszamegyek dolgozni 🙈 én sem dolgoztam soha csak 8 órában, de most valahogy meg kell majd oldani
Nagyon köszönöm mindkettőtöknek, hogy ezt leírtátok, mert ebbe bele sem gondoltam, pedig mennyire igaz, hogy sok esetben nem 40 óra az a teljes munkaidő, és akkor még sokkal kevesebb idővel kell gazdálkodni. És naiv fejemmel persze azt gondolnám, hogy ilyenkor még talán szívesebben besegít a család, mert látják, mekkora a mindennapos közös teher. Köszönöm az emlékeztetőt, hogy milyen kiváltságos helyzet is, amikor a párunk nem túlórázik, esetleg home officeban lehet. Mind a ketten hősök vagytok (és a párotok is!) 🏅
Szia Évi, nagyon tetszett a videó. Nem egyszerű segítséget kérni, mikor van kitől, de így, hogy messze élünk a családtól azt szoktam sajnálni, hogy kimarad a gyerekek életéből az, hogy más felnőttel is időt töltsenek. Szerintem nekik is nagyon jót tesz! 😊
Amúgy nagyon tetszik a videó a minősége, a mosott háttért a kameráddal tudod elérni?
Köszi szépen! Tavaly óta használok egy új objektívet (Canon EF 50mm F1.8 STM), az csinálja ezt a szép elmosott hátteret :)
Bizony, ez a másik, hogy annnyira jó a gyereknek, ha minőségi kapcsolatot építhet egyéb rokonokkal is, és ezek százszor jobban működnek (és nyugisabbak is!), ha nincs ott anya/apa!
2 és 4 évesek a gyerekeink. Könnyebb helyzetben vagyunk, mert a segítség gyakran megoldható nálunk. De eleinte nem volt könnyű. Mivel nagyon fontos volt, hogy mindig randizzunk, elkezdtük kihasználni azokat az alkalmakat, amikor valamelyik rokon amúgy is jött látogatóba. Elég hamar rájöttünk, hogy a gyerekek a látogató figyelmét akarják, vagyis felnőtt beszélgetést alvás időkig lehetetlen lefolytatni a látogatóval. Így előtte megkérdeztük mettől-meddig kíván maradni, amint megjött leléptünk itthonról (volt, hogy csak 1-2 óráról volt szó, de mindig kihasználtuk). Nekünk és a gyerekeknek is felüdülés volt. Teljesen felesleges 3,4,5 felnőttnek egyszerre jelen lenni. A felnőtt rokonokkal telefonon is megtudjuk beszélni a dolgainkat, randizni viszont telefonon keresztül nem lehet. Mindenki hozzászokott ehhez a rendszerünkhöz. Csak nagy eseményeknél nem megyünk sehova. És fontos hozzá fűznöm, hogy ha nem vagyunk jelen a látogató is sokkal felszabadultabban tud játszani a gyerekekkel és mindenki feltöltődik.
Eleinte nekem nehéz volt az elszakadás, de tudatosan, lépésről lépésre építettem fel/vissza a “szabadságunkat”. Kiegyensúlyozott, boldog család vagyunk. Ez a legfontosabb. Mások erre vonatkozó negatív véleményével pedig nem foglalkozunk. Az számít, hogy nekünk egyéneknek és családnak mi a jó.
Természetesen az első legfontosabb lépés, hogy meg tudjunk bízni abban, akire rá hagyjuk a gyerekeket.
Gyönyörű vagy, és ragyogsz ❤❤❤
Köszönöm 🥹😍
Szia Évi! Mi ilyen célből egyszer kértünk 3 órát a nagyszülőktől (mozi, 5. házassági évforduló). Mindig segítettek, ha dolgozni, tanulni mentünk. Csak erre a kérdésre mondtak nemet. :(
Köszönöm, hogy leírtad, szíven ütött elolvasni is, hát még átélni milyen lehetett… Valós probléma ez… :(
Én is egyszer kértem 2 órát anyumtól 2 hónapja lassan, hogy csak egy kicsit lehessünk a férjemmel, és nézzünk itthon egy filmet. Kb ki lettem nevetve és azóta sem...nagy pofára esés volt. Mikor halottak napján a temetőbe mentünk pl szó nélkül vigyáztak rá. Nem értem, de nincs is kedvem rákérdezni..alattunk élnek hozzá teszem, mindenki azt hiszi, hogy van lehetőségem kicsit egyedül lenni, nyugodtan megfőzni legalább de nem. Bocsánat, hogy ide nyivákoltam de jól esett le írni.
Mi nemrég kerestünk egy baby sittert, mert két gyermekkel is háromfelé kell néha szakadnunk. A nagyszülők messze laknak, így egy félórás fogkőlevétel vagy sulis szülői miatt nem lehet őket heti szinten ideutaztatni. És tényleg minden héten van legalább egy olyan tennivaló, ahová az egyik vagy mindkét gyermeket nem lehet magunkkal vinni. Randizni még nem voltunk, de előbb-utóbb talán lesz ilyen is. Ma 1 éves a kisebbik gyermekünk 🥰
Gratu a döntéshez a babysitterrőp, talán neked se lehetett egyszerű, számomra mindig nehéz, amikor elérek a határaimhoz és beismerem, hogy innentől segítségre szorulok. Meghaladjuk magunkat néha így is ❤️ Drukkolok, hogy eljussatok randizni is, ha a nappaliba vagy az erkélyre, de legalább oda 😊
@@BumberakEviköszönöm, nehéz volt eldönteni és belevágni, de nem láttam más megoldást már, annyi az intéznivaló sokszor.Egy nagyon kedves óvónénit találtunk, könnyen összeismerkedtünk és a gyerekek is hamar elfogadták. Tervezem, hogy újra elkezdek gyógytornára járni, mert nagyon rossz a térdem, és a terhesség kezdetén abba kellett hagynom. Van, hogy csak nyugiban lezuhanyozom, befestem a hajam, vagy kimegyek a kertbe kapálni. Egyszer voltam masszázson is, mert az éjjeli ülve alvástól (bárányhimlő első 3 napja) letapadt a lapockám, és egy kanalat nem tudtam megfogni. De kb mindig a közelben vagyok. De az az 1-1 óra csend és magamra figyelés megfizethetetlen. És persze előbb-utóbb egy randit is megpróbálunk összehozni apával, remélem sikerül. Nagyon szerencsés az, akinek a családon belül is kéznél van a segítség. Ha beteg, akkor érkezik az ajtóba a megfőzött ebéd vagy bevásárlás pl. Kitartást minden anyának! Ezek nehéz évek, de a gyermekeink a legnagyobb csodák, hatalmas kincsek az életünkben, akikre mi pl sok-sok évet vártunk ❤
Azért annyi nagyon pozitívat hozzátennék, hogy tervezetten természetesen mi is tudunk számítani a nagyszülőkre, és amíg csak egy gyermekünk volt, sokkal könnyebb volt élni a lehetőséggel. 2 éves korától minden évben utazhattunk kettesben is, nyaraltunk is gyermekkel és gyermek nélkül is. A nehézség inkább a hétköznapokban jelentkezik. Nagyon sokszor dolgoztam én is home office-ban beteg gyermek mellől. Reméljük, ha már a kicsi is nagyobb lesz, akkor megint kicsit könnyebb lesz mozogni, akár mindkettőjüket elvinni nyáron pár napra a nagyszülőkhöz. Szerintem 2-3 év múlva eljön ez az idő 🥰
Egyébként nagyon nehéz családtól segítséget kérni, mert ők nem látnak bele a hétköznapokba, és nem értik, milyen keveset látjuk egymást, vagy hogy a férjemnek nagyon sokszor hétvégén is dolgoznia kell. Tehát sokszor egész héten csak vasárnap délután találkozunk. És akkor már inkább együtt próbálunk lenni négyesben, mert az is kell.
Igen, ezt én is hozzá akartam fűzni, hogy tovább árnyalhatja a képet, ha Apa nem csak a standard 8 órában, plusz esetleg olykor hétvégén is dolgozik. Vannak nem egyszerű helyzetek, a családi segítség pedig aranyat tud érni, ha van, a szülőpári kapcsolat ápolására is.. ❤
@@nixi.bigen, nálunk is ez a helyzet, este 8 körül ér haza, akkor csak vacsi, fürdés, altatás fér bele. Szombat délelőtt úszni mennek a naggyal, majd utána még sokszor bemegy dolgozni. Havi 1-2 alkalommal el is kell utaznia. Örülünk, ha mind együtt vagyunk egy-egy délutánt, vagy ha épp nem vagyunk betegek, akkor összejön egy kis közös program a gyerekekkel. Családlátogatóba még el se jutottunk. Remélem csak a mi életünk ilyen kaotikus, azt nem tudom mi lesz, ha jövőre visszamegyek dolgozni 🙈 én sem dolgoztam soha csak 8 órában, de most valahogy meg kell majd oldani
Nagyon köszönöm mindkettőtöknek, hogy ezt leírtátok, mert ebbe bele sem gondoltam, pedig mennyire igaz, hogy sok esetben nem 40 óra az a teljes munkaidő, és akkor még sokkal kevesebb idővel kell gazdálkodni. És naiv fejemmel persze azt gondolnám, hogy ilyenkor még talán szívesebben besegít a család, mert látják, mekkora a mindennapos közös teher. Köszönöm az emlékeztetőt, hogy milyen kiváltságos helyzet is, amikor a párunk nem túlórázik, esetleg home officeban lehet. Mind a ketten hősök vagytok (és a párotok is!) 🏅