Mi bánt, magyar?
HTML-код
- Опубликовано: 2 окт 2024
- Katt a feliratkozáshoz! / @wmnmagazin
Facebook: / wmnmagazin
A WMN.hu magazin Hello, WMN! rendezvénysorozatának 2017. május 15-i műsora. Műsorvezető: D. Tóth Kriszta, a WMN.hu alapító-főszerkesztője. Beszélgetőtársak: Hadas Kriszta szerkesztő-riporter, Fábián Juli énekes, Fenyvesi Zoltán színész, a Wheelchairguy blog alapítója, Dr. Bánki György pszichiáter, Réz András esztéta.
Durva ezt a beszélgetést igy hallgatni,hogy Juli meghalt! :(
Amit én látok a magyarban az az, hogy nagyon magyarázkodósak vagyunk. Képesek vagyunk úgy elmesélni egy történetet, hogy közben elmesélek 6 másik történetet is, gondolván azt, hogy így talán jobban megértik, vagy hitelesebb, akár az, hogy megtudom ezzel győzni magam, hogy na igen most már biztos vagyok a dolgomban, hogy átadtam a storymat az embereknek, mert úgy kerek nekik is ahogy nekem és ezért képes vagyok hülyére magyarázunk egy egyszerű történetet.
Ahogy elnézem ezt az előadást is és benne a beszélő egyéneket, de főképp a nem szakembereket, hanem akik a tapasztalataikról beszélnek azokkal történik meg ez a helyzet. Őket erről kérdeztél, Őket ezért hívták, nem róluk van szó! A szó azon forog, hogy mi magyarok ha nem magyarázkodhatunk akkor nem érezzük ELISMERVE magunkat, mert meg vagyunk győződve, hogy el fognak ítélni, mert nem voltam világos valaki számára. Most hirtelen nem tudom a megfelelésről (illetve annak kényszeréről) írok-e vagy a magyarázkodásról. Vagyis az emberekben benne van, hogy nem akar nem világosak/ érthetőek lenni valaki számára. A kérdés, hogy azzal most magadat eteted-e vagy másokat terhelsz, de nem is erről van szó. A videóban az a rész, hogy ég a ház és mindenki keresi az okát és magyarázkodnak feleslegesen hogy ki a hibás, miért így, miért úgy és közben a tűzoltó ki sincs hívva, ez egy nagyon jó meghatározása a magyaroknak. Mi magyarok olyanok vagyunk, hogy ha valami trauma ér akkor egyből magyarázkodunk, magunknak, el kell hitessük magunkkal, hogy ez így vagy úgy azért történt mert...és akkor rendben is van ez. Pedig az életünk része a születés, a tragédia is és a saját tragédiánk vagyis a halálunk is. Ennél természetesebb dolog az önismeretre nem nagyon ismerek. Pedig ez a végső dolog a legbiztosabb az életünkben. Erről szól a mondás, hogy "Legalább olyan biztos, mint a halál." DE szerintem ez azért van, mert nem merünk egyedül maradni, nem merünk egyedül maradni a problémáinkkal, pedig szerintem az embernek kell az a fajta testi lelki változás amit ezek a helyzetek hordoznak. Ez rengeteg lemondással jár, mert hát ne hogy már pont egy magyart próbálnál rábeszélni arra, hogy lemondjon az egójáról és a büszkeségéről. Na hát kicsit sok félék vagyunk, és újjal mutogatósak. De azt megtanultam, hogy hiába mutogatsz valakire 1 újjal, mert közben 3 újjal magad felé mutatsz. Na és akkor ezt el kell fogadni. (És ha már mutogat az ember akkor vállalja.)
Igazából ez az előadás olyan témaköröket boncol, hogy nem tudom h Kriszta egyáltalán kap-e választ a kérdéseire, mert egyik másik szereplő hatással van egymásuk véleményére. Egyik meghall valami életre szólót vagy meghatározót ami mellett nem tud elmenni de olyan jó dolgok születnek meg az emberben, hogy muszáj erről beszéljenek. És szerintem lehet h a kérdések figyelmen kívül maradnak, de a tapasztalásokban, a történetekben leszűrhetőek a válaszok. De ez ennek a beszélgetésnek a szépsége, hogy jól lett elindítva és kérdések nélkül is önmagáért működik a kommunikáció.
És ami még látványos, hogy a Hello WMN Elviszlek magammal képes egy tök idegen átlag emberrel 30 perces beszélgetést csinálni, mert annyira szeretünk magunkról beszélni. Ehhez a műsorhoz nem biztos, hogy kell egy közismert személy, illetve, de fontos. Bennem csak az játszódott le egy pillanatra, hogy szerintem egy idegennel is jól működne. Pont azért, mert olyan egyén vagy ego orientáltak vagyunk, hogy eszünkbe sem jut visszakérdezni.
Nekem volt olyan tapasztalatom, hogy úgy beszélgettem el egy barátnőmmel, hogy egyszer az egyik mondott valamit a saját történetéből AMIRE a válasz a másik ember saját története volt. És kb így beszélgettünk 1 órán keresztül, hogy közünk nem volt arról h a másik mit mond. Nem is hallottuk egymást, csak arra vágytunk, hogy magunkból kimondhassuk a saját problémáinkat. Ez szerintem ismerős mindenkinek.
Valahogy rá kéne ébrednie az embereknek,hogy apró dolognak is lehet örülni! Például, ahol élek a házam gerendája alatt kikeltek a rozsdafarkú"gyerekek",a szülők etetnek hallatlan kitartással. Boldogság,hogy az unokám sikeresen befejezte az második évet glsagowi egytemen.Boldogság,hogy egy hónapja van egy új kiskutyám,akit nevelhetek,boldogság,hogy sikeres a fiam a munkájában,boldogság,hogy süt a nap.Öröm ,hogy olvashatom Törőcsik Mari életrajzi könyvét.Minden érdekel,de nem engedem a napi apró ,tiszta örömöket a politikai szennyel bepiszkítani.
Az én véleményem szerint: 60. percnél Réz András mérhetetlen egyszerűségénél Hadas Kriszta majdnem felállt, többször nézett D. Tóth Krisztára, aki nem kezelte a helyzetet. Kár volt érte.... ( Dr. Bánki György segített be Fábián Julinak nagy empátiával, köszönet érte! )
Juli ❤️❤️❤️❤️❤️❤️ végtelenül sajnálom, hogy már nincs... felfoghatatlan 😭😭😭
Olyan értékes a munkátok WMN!
Réz András nyilván nem tudta, hogy kibe fojtja bele a szót, és hogy ezt a filmet Juliért nézzük és fogjuk még nézni sokáig összeszorult torokkal.
nagyon érdekes, mert szerintem részben, már készült szerintem a halálra
Nekünk is tenni kell,hogy boldognak érezzük magunkat.Más ezt nem oldja meg.Inkább mi segítsünk példákkal. Nem szabad örökké panaszkodni! Köszönöm a műsort!
Óóóóó, Julika is itt van még. :O De jó! :)
Mindenki örökli az önbizalomhiányt. Ebből jön sok minden: a tehetetlenség, a visszaigazolás-keresés, az irigység, a másiknak rosszat kívánok, mert én is sz*rban vagyok effektus, a másik életével foglalkozok effektus, a pletykálkodás, a másik leszólása - kritizálása, a frusztráltság, a másik lelkébe gázolása, a bizonyítási kényszer, a másik hibáztatása, a másoktól függés.
Ezen felül meg sokat dolgozunk kevés pénzért. De nem teszünk ellene
én azon bosszankodtam eme beszélgetésen, hogy milyen technikus ül ött valahol hátul, aki egy árva mikrofont nem tud úgy behangosítani, hogy az ne gerjedjen,
sÍpoljon ???????????
Kern András megmondta, '62 óta, mióta ő színpadon van, valami baj volt a mikrofonnal a Ki mit tud felvételén. Azóta a Holdra fel tudtak menni, és borzasztó milyen technika van már, de a hangberendezés az 62 óta ugyanolyan sz@r :D (Krizshow - Kern András 2017.10.26.)
Hát Réz András jo nagy hülyeséget mondott es sajnos nem lett igaza :/
Érdekelt a téma és kíváncsian vártam a beszélgetést. De nem tudok szó nélkül elmenni az a beszólás mellett a gyász kapcsán, hogy nehogy már egy szinten vegyük az állatokat az emberrel. Tudom, hogy sokan még mindig úgy gondolkodnak, hogy az emberiség az élet császára és mindenre is előjoga van. Amellett, hogy most nem ezt emelném ki, nagyon károsnak tartom ezt a gondolkodást, mert ez vezetett oda, hogy annyi minden(ki)t kipusztítottunk a földön. Ha és amennyiben így lenne, az "csak" annyit jelentene, hogy visszavonhatatlan felelőséggel tartozunk felé.
De amiért nagyon rosszul esett ez a kijelentés, főleg egy ilyen beszélgetésben, mert az az üzenete, hogy van nagyobb és kisebb gyász és "központilag" meghatározható, hogy melyiknek mennyi érvénye van, hogy adott esetben ki mennyire lehet szomorú. Tudom, hogy aki nem tapasztalta meg, hogy milyen egy állatot szeretni, az adott esetben ezt nem érti. De ne akarjuk már a másik embernek meghatározni, hogy egy szeretett lény vagy bármi elvesztése neki mennyire fájhat. Egyébként sem gondolom, hogy szerencsés ebbe is belevinni a versenyszellemet. Adabszurdum azt is el tudom fogadni, hogy ha vki a kedvenc cípői vagy autója elvesztése miatt omlik össze. Nem az a dolgunk, hogy ítélkezzünk más emberek fájdalma felett. Nem tudhatjuk, hogy nekik mit jelentett, akit vagy amit elvesztett. A társállatok mélyen be tudnak olvadni egy család életébe, sokunknál családtagokká válnak és elvesztésük nem kevesebb, mint egy szeretett családtag elvesztése.
És félév múlva Juli nem élt. Milyen fájdalom lehetett már benne. 🥺
A téma ugyan olyan érvényes aktuális négy évvel később is
Hálás köszönet a 2 óra "mosolygásért", nagyon jó volt és főleg tanulságos! :-)
Imádom visszanézni :)
Juli … rip
A férfiak sajnos túlbeszélik a műsort, főleg Réz András... Kedves DTK közbe kellett volna szólni és nem hagyni. A kérdezni tudás mellett a legnagyobb erény a hallgatni tudás - ha nem megy tanulni kell, de nem jópofizni állandóan! A csúnya beszéd, pedig se jól nem áll, se nem sikk...
Réz András,kellemetlen ember, káromkodással akar nagyokat mondani de semennyire sem érdekes,sőt kifejezetten rosszul érzem magam amikor ő beszél!
Olyan hihetetlen, h meg abban az evben meghalt Juli....😮
Fábián Juli ma 5 éve ment el
Hát mit ne mondjak,nagyon trágár szavakat használnak,remélem nem ez jellemzi a tanult magyar embert!!!
ez a köznyelv, nem használtak többet, mint kellett volna, és öncélúan sem káromkodtak.
Nekem így tetszett ahogy van! Kár hogy most találtam csak meg. De jó hogy ilyen vegyes volt! Hisz ebből áll a világ. Vegyük észre és fogadjuk el- mindenk más- és ez által tesszük szép szinessé!! Mosolyogj!!! :D
Nem gondoltám volna,hogy Réz Andrásnak a szíve helyén nem réz,hanem kő van..
.Pasiérzéketlenség a köbön! Annak van jelene,illetve jövője,aki beengedi az életébe,az érzéseibe a múltját!
Én a Rézt+Ágit is nagyon szerettem, de ez már Taplóság - bárkinek,b
Ki lett torolve a hozzaszolasom......
Nagyon tetszett!
milyen kàr hogy Rez 2x is belefolytotta Juliba a szòt amikor a halàlròl beszèl.kezdek ideges is lenni rà, mert màr majdnem èpp megtudhattam volna most èppen hol van Juli, vagy mit is gondol ròla.mert olyan nehèz ezt elfogadni hogy elment, pedig ennek màr 4 napja.
Réz egy kőbunkó itt, sokkal jobban érdekelne Juli véleménye és nem asztéta úr gondolatai és hülye történetei
meglepett milyen savanyú a Hadas Kriszta:((
: )
"Te is szarul vagy? én is " 😂😂😂
?
gabor simon nézd végig és megtudod. Azért írtam ide mert nagyon tetszett, és tényleg így van. Magyarországon így kezdődik egy beszélgetés, ha egyáltalán megszólítanak...
💛 | Köszönöm a feltöltést.