Római levél 57. - 2024.06.05.

#szelabibliaiskola #drkovátsgyörgy #rómailevél
Római levél. 57. találkozó. Róma 16,5-16. (A 16. fejezet folytatása.) 🙂
"Köszöntsétek az én szerelmetes Epenétusomat, aki Akhája zsengéje a Krisztusban." (Róma 16,5.) :)
--Amikor egy helyen elkezdünk egy munkát, nagyon sokat számít, hogy ki lesz velünk, ki adja oda magát az Úr Jézusnak először. Ki „nyitja meg a sort”. Így emlékezik Pál Epenétusra.
--Nagyon fel tud lobbanni a szeretet, és egész életünkben úgy emlékezünk meg róla, hogy „ő volt az első”, aki által „megindult a sor”.
--Hát, az milyen hatalmas dolog, ha még hűséges is ez az „első gyümölcs” - kitart évtizedeken át, a „rosszban” is.
--Tényleg azt kell mondanunk: „végtelenül szeretett Epenétus”...
--Én is emlékszem az „elsőimre” (pontosabban azokra, akikkel többet foglalkoztam megtérésük után is)... egy építész fiatalember, ha jól remélem, azóta is az Úré, a HIT gyülekezetébe tartozik. De ebben az időben voltak lányok is a könyvtárból, ahol együtt tanultunk (róluk nem tudok, nem is nagyon építettem őket a későbbiekben), Anna is idetartozik, s őelőtte Böbe is, ők az Úréi, és hálás vagyok, hogy részt vehettem a megmenekülésükben. Az évfolyamon többen is döntöttek az Úr Jézus mellett, vagyis kifejezésre juttatták, hogy Őt hívják segítségül, de tartós, maradandó életváltozásról nem tudok. Azaz, később üzente H.Peti, hogy „a mag kikelt” - ő azóta is egy gyülekezet egyik vezetője, nagyon hálás vagyok érte is. Mások vezették az Úr Jézushoz, mások gondoskodtak felépítéséről, én a magvetésben lehettem részes. De óriási áldás ez is. És akkor sorra jutnak eszembe emberek, fiatalok, akik a 80-as évek második felében tértek meg, s akiknek segíthettem elindulni a tanítványság útján... vannak, akik megmaradtak, vannak, akikről nem tudok, és volt egy-kettő, aki nagyon csúnyán visszafordult. De az, hogy „megszülettek”, felejthetetlen, és ameddig lélegzenek, az ember nem mond le róluk... ugye?
...
A teljes tanítás elolvasható itt:
kovatsgy.hu/bl...