Hoztam e 183. / Klára felszabadító szülései

"Én azt hiszem, hogy előtte nagyon kevéssé voltam kapcsolatban a saját testemmel vagy a saját nőiségemmel, és ettől a szüléstől nagyon megváltozott a saját magamhoz való kapcsolatom, egyszer csak megszerettem a testemet... Akkor jöttek a bábák és azt éreztem, hogy iszonyú hálás vagyok nekik, nélkülük nem tudtam volna megszülni ezt a gyereket. Elkezdtem hálálkodni, hogy nagyon köszi, nagyon szeretlek titeket. De egy nagyon határozott kemény mondással reagált a bábám, hogy ne nekem köszönjed ezt te csináltad. Te magad. Ebben volt egy elutasítás, hogy nem leszek az anyukád, nem fogunk elfogadni paraszolvenciát, végtelen mennyiségű irracionális jóérzést amit ránk akarsz csorgatni, mert nekünk ez a munkánk, de ez a te életed, te szültél, te vagy az anya és te teljesen kompetens vagy. Ez fájt is... meg volt egy ilyen elképesztően nagy felismerés, hogy akkor ezt én csinálom, hogy sok mindenre képes vagyok és egyáltalán nem vagyok kiszolgáltatva annyira a körülményeknek vagy a többi embernek mint hiszem, és hogy nagyon szeretném hogyha gyámolítanának mint egy kislányt valójában egy nagylány, sőt egy felnőtt nő vagyok. Ezt ebben a helyzetben tanultam meg."