Ez a gond, hogy ezt problémának tekintik a "kisklubok", ez lenne a cél, hogy a tehetsegét tovább adják, ebben támogassák. Megkerik az árát az átigazolást, és komoly lelki nyomás is van.
Jó volt mint mindig 😉 viszont úgy éreztem mint általában, most (az elso vendéggel Balázzsa) kifejezetten, h Zoltán "ika" (i know all) expert, mert amikor Balázs kétszer elmondta, h mint edző mit gondol milyen nehézségek vannak a clubnál, akkor röviden annyi volt a válasza, h nem úgy van az (szerintem ez elég meg alázo volt) de többi része tényleg nagyon jó volt. Még azt tudnám elképzelni a jövőben, h esetleg olyan elő adást csinálni, ahol be lehessen telefonálni 😉
Izgalmas adás volt. De az utolsó részlegben mikor felmerül, hogy egy játékos es edző (pontosítva is volt, hogy 11-12 évesen, de mondhatjuk utána is) nem jönnek ki az melyikük hibája? Már egyáltalán nem is tudom ez, hogyan lehet kérdés, kezdve onnan mennyire egyenlőtlen felállás egy felnőtt és gyerek között önmagában és ezen túl meg ez egy olyan viszony amiben csak az edzőnek van hatalma abban az értelemben, hogy az uszodában csak neki van szava a gyerekeknek nincs lehetősége javaslatot tenni sem. Egy dolgot tehet elmegy vagy abbahagyja (esetleg a szülei beszelnek az edzővel, de leginkább klub váltást tudnak intézni ők is, ha valamit egyáltalán). Ez a játékos (gyerek) hibája?? Nagyon meredek. Részben ez a nagy problémája a vízilabda (meg sok más sport) utánpótlás szervezésével, hogy 150 éves emberi viszonyokat veszünk normának, hogy mindegy mennyire csinál valamit rosszul egy edző neki van igaza, mert ő az edző. Ráadásul sok olyan utánpótlás edző van akinek semmiféle végzettsége nincs csak ő is vízilabdázott ami semmit nem jelent, edzőnek lenni főleg utánpótlásban egészen más, mint játékosnak. Ráadásul a képzések is hiányosak lehetnek, a pedagógiában amit nem vesz komolyan senki, mert csak a dominancia van. Így alakult ki, hogy évtizedek óta 10-12 éves korban ezek az edzők kiválasztják kiből lesz jó játékos kiből nem. Persze ez önmagában vicc, hiszen ennyi idősen egyszerűen nem lehet megmondani. Van olyan amikor ki is derül konkrétan mekkora tévedés volt valakiről azt mondani nem lesz belőle semmi, Kásás Tamás az egyik ilyen, de az arany csapatból többen is akik egy időre abba is hagyták a vízilabdát, csak valami szerencse vagy akarat folytán visszakerültek és kiderült mennyire alkalmasak. Legtöbbször nem is tudjuk meg kiből lett volna hatalmas játékos. Akik viszont kiválasztottak lesznek gyerek és serdülő bajnokságban szét vannak játszatva legalább a fele lesérül és abba kell hagynia emiatt vagy mentálisan kiég. Valamint saját élményem van azzal, hogy végig néztem sok gyereket tönkretettek, én mentem oda 15 évesen egy ellenem játszó kb 12 éve síró gyerekhez, hogy megvigasztaljam, mert iszonyatos módon ordibáltak vele, hogy egy edzőmeccsen valami jelentéktelen dolgot hibázott. Ez nem kivétel volt, sokszor végig néztem vagy én sírtam a zuhany alatt. Most vagyok 25 éves és 4 hónappal ezelőttig még játszottam is, de nem tudom, hogy vissza tudok-e menni ebbe a világba. Pedig én is sokakat szeretek onnan például a második edzőmet akihez 17 évesen utolsó esélyt adva a dolognak oda kerültem és csak miatta maradtam eddig. De ennek a bántalmazó felfogásnak amiből egy-egy kivétel van (ezeket az edzőket pedig sokszor kiszorítják a rangos helyekről) rossz vége lesz eredmény szinten is. Nő fronton egyre jobban látni is, hogy fogyunk el.
Talán a legjobb adás volt eddig. Jó volt újra látni Grétát, legutóbb a TV tornában láttam, az pedig nem tegnap volt.
Ez a gond, hogy ezt problémának tekintik a "kisklubok", ez lenne a cél, hogy a tehetsegét tovább adják, ebben támogassák. Megkerik az árát az átigazolást, és komoly lelki nyomás is van.
Jó volt mint mindig 😉 viszont úgy éreztem mint általában, most (az elso vendéggel Balázzsa) kifejezetten, h Zoltán "ika" (i know all) expert, mert amikor Balázs kétszer elmondta, h mint edző mit gondol milyen nehézségek vannak a clubnál, akkor röviden annyi volt a válasza, h nem úgy van az (szerintem ez elég meg alázo volt) de többi része tényleg nagyon jó volt. Még azt tudnám elképzelni a jövőben, h esetleg olyan elő adást csinálni, ahol be lehessen telefonálni 😉
Remek adás volt. Vendégnek szívesen látnám és hallanám Czigány Dórát. Hajrá Eger!
Izgalmas adás volt. De az utolsó részlegben mikor felmerül, hogy egy játékos es edző (pontosítva is volt, hogy 11-12 évesen, de mondhatjuk utána is) nem jönnek ki az melyikük hibája? Már egyáltalán nem is tudom ez, hogyan lehet kérdés, kezdve onnan mennyire egyenlőtlen felállás egy felnőtt és gyerek között önmagában és ezen túl meg ez egy olyan viszony amiben csak az edzőnek van hatalma abban az értelemben, hogy az uszodában csak neki van szava a gyerekeknek nincs lehetősége javaslatot tenni sem. Egy dolgot tehet elmegy vagy abbahagyja (esetleg a szülei beszelnek az edzővel, de leginkább klub váltást tudnak intézni ők is, ha valamit egyáltalán). Ez a játékos (gyerek) hibája?? Nagyon meredek.
Részben ez a nagy problémája a vízilabda (meg sok más sport) utánpótlás szervezésével, hogy 150 éves emberi viszonyokat veszünk normának, hogy mindegy mennyire csinál valamit rosszul egy edző neki van igaza, mert ő az edző. Ráadásul sok olyan utánpótlás edző van akinek semmiféle végzettsége nincs csak ő is vízilabdázott ami semmit nem jelent, edzőnek lenni főleg utánpótlásban egészen más, mint játékosnak. Ráadásul a képzések is hiányosak lehetnek, a pedagógiában amit nem vesz komolyan senki, mert csak a dominancia van. Így alakult ki, hogy évtizedek óta 10-12 éves korban ezek az edzők kiválasztják kiből lesz jó játékos kiből nem. Persze ez önmagában vicc, hiszen ennyi idősen egyszerűen nem lehet megmondani. Van olyan amikor ki is derül konkrétan mekkora tévedés volt valakiről azt mondani nem lesz belőle semmi, Kásás Tamás az egyik ilyen, de az arany csapatból többen is akik egy időre abba is hagyták a vízilabdát, csak valami szerencse vagy akarat folytán visszakerültek és kiderült mennyire alkalmasak. Legtöbbször nem is tudjuk meg kiből lett volna hatalmas játékos. Akik viszont kiválasztottak lesznek gyerek és serdülő bajnokságban szét vannak játszatva legalább a fele lesérül és abba kell hagynia emiatt vagy mentálisan kiég.
Valamint saját élményem van azzal, hogy végig néztem sok gyereket tönkretettek, én mentem oda 15 évesen egy ellenem játszó kb 12 éve síró gyerekhez, hogy megvigasztaljam, mert iszonyatos módon ordibáltak vele, hogy egy edzőmeccsen valami jelentéktelen dolgot hibázott. Ez nem kivétel volt, sokszor végig néztem vagy én sírtam a zuhany alatt. Most vagyok 25 éves és 4 hónappal ezelőttig még játszottam is, de nem tudom, hogy vissza tudok-e menni ebbe a világba. Pedig én is sokakat szeretek onnan például a második edzőmet akihez 17 évesen utolsó esélyt adva a dolognak oda kerültem és csak miatta maradtam eddig. De ennek a bántalmazó felfogásnak amiből egy-egy kivétel van (ezeket az edzőket pedig sokszor kiszorítják a rangos helyekről) rossz vége lesz eredmény szinten is. Nő fronton egyre jobban látni is, hogy fogyunk el.