Petőfi Sándor - Az Alföld : CoverByGaben (v.2.)

@old_new-f9r
Tudom, hogy korábban már került fel egy "Az Alföld" feldolgozás. Viszont, annak alkotásakor, mint szinte minden esetben, több varriáció közül kell választanom.
Ez a verzió nagyon tetszett már akkor is, és pár napja sorra került a lejátszási listámon, akkor is azt éreztem, hogy ezt is megszeretném osztani.
Remélem, hogy másnak is tetszeni fog! :)
Elemzés:
Petőfi Sándor Az Alföld című verse a költő hazaszeretetét és a magyar táj iránti erős vonzalmát fejezi ki. Az 1844-ben írt költemény dicsőíti az Alföld szépségeit, egyszerűségét, és bemutatja a táj végtelenségét, harmóniáját. Petőfi számára az Alföld nem csupán egy földrajzi hely, hanem az otthon, a szabadság szimbóluma is.
A vers tartalma
A vers kontrasztot állít a Kárpátok zord, vadregényes tája és az Alföld nyugalma közé. A költő az Alföld egyszerű, de nagyszerű elemeit ábrázolja: a végtelen pusztát, a homokos talajt, a messzire látható tanyákat és a pásztorok, jószágok világát. Petőfi számára az Alföld a szabad élet megtestesítője, ahol a természet és az ember harmóniában élnek.
A költő úgy tekint az Alföldre, mint a békés, nyugodt élet helyszínére. A táj fizikai végtelensége a lelki szabadságot is jelképezi, miközben a puszta egyszerűsége nem egyhangúságot, hanem nyugalmat és lehetőséget kínál.
Stílus és forma
A vers négysoros, keresztrímű strófákból épül fel, egyszerű, de emelkedett nyelvezettel. A természetközeli képeket használva Petőfi az Alföld természetes szépségét és nagyszerűségét hangsúlyozza. Szemben a romantikus hegyvidéki tájképekkel, a költő az Alföld egyszerű, tiszta nagyszerűségét emeli ki.
Képek és motívumok
Az Alföld táját Petőfi olyan képekkel jeleníti meg, mint a pásztorok, a jószágok és a tanyák. Ezek mind a természet és az ember közötti harmóniát tükrözik, és azt az egyszerű, de boldog vidéki életet ábrázolják, amely a költő számára a legnagyobb értéket képviseli. A táj nyitottsága és végtelensége az emberi szabadságvágy és a természet közelségét szimbolizálja.
Üzenet
Petőfi számára az Alföld a szülőföld, az otthon és a szabadság szimbóluma. A vers üzenete, hogy az egyszerű természetes élet, a tájhoz való erős kötődés és a szabadság a legfontosabb értékek. Az Alföld végtelen tágassága a fizikai és lelki szabadság megtestesítője, amely a költőt otthon érzi.
Összegzés
Az Alföld Petőfi egyik legszebb tájleíró verse, amely egyszerre fejezi ki a költő hazaszeretetét és a természet szépségének tiszteletét. A költemény mély érzelmi kötődést ábrázol a szülőföldhöz, miközben a természet egyszerű, harmonikus nagyszerűségét ünnepli. A vers az egyszerű, békés élet iránti vágyat és a természet közelségét hangsúlyozza, mindezt a romantikus irodalom egyik legszebb példájaként.
Eredeti szöveg (feldolgozva):
Petőfi Sándor: Az Alföld
Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.
Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.
Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.
A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.
Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.
A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.
A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.
Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hűs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.
Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. -
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sír is fölöttem.