Thank you so much for this interview.with András Schiff, a great musician, teacher and human being. With autonomous subtitles in English, I could understand a lot.
Remek riport, köszönet Váradi Júliának (és a Klubrádiónak, hogy bár politikai irányultságát kimondottan nem kedvelem, ezt a kultúrálisan igen fontos eseményt lehetővé tette és közreadta). A csodálatos Schiff Andrásnak is köszönöm, hogy nyitott volt a riportra. Mindig kerestem az okát, hogy miért nem játszik "itthon", és kicsivel most már többet tudok erről. Hiányzik. (Mintha lágyulna már szigorú elhatározása.) Jó volt magyarul hallani.
Nagyon örülök ennek a beszélgetésnek. Néhány éve volt szerencsém élőben hallgatni Schiff Andrást Londonban. Régi vágyam volt ez. Mindig is nagyra tartottam mint zongoraművészt és mint embert is. Értékelem a tisztánlátását a politikában is. Ami nem meglepő egy művelt, világjárta művész esetében. Nagyon sok riportot láttam, hallottam az elmúlt években orvosokkal, kutatókkal, művêszekkel, és mind ugyan így látják a helyzetet. Persze belőlük van kevesebb, pláne ha még el is hagyják az országot.
Az ízléstenségről A „nihilizmust” - úgy látszik - meg kellett előzze a minden téren tapasztalható minőségi romlás.Az értékek elértéktelenedésének kísérő szólama a művészetekben is érzékelhető általános tanácstalanság, és „inflációs várakozás”. (A zene területén például: régi hangfelvételek tanúsítják, hogy ott, ahol ma üresség honol, egy-két nemzedékkel előttünk elevenség, lélek, szuggesztió, koncentrált kifejezés uralkodik. És így tovább.) Egy ellenállhatatlan, pusztító erejű, hosszú távra méretezett, és szinte operai külsőségekben megnyilvánuló leépülés jelenetei bontakoznak ki előttünk, - ez a processzus az úgynevezett demokráciák kiteljesedésének párhuzamos cselekménye. És már látszik is a kölcsönhatás: a „demokráciák” léte, működése és fennmaradása az értékek mind szélesebb körű alászállása, elhomályosulása, majd érvénytelenítése árán valósul meg. E jelenség pedig egybevág azzal a tapasztalattal, hogy e rendszerek működését minden szinten a legszélesebben gondolt népesség (rabszolgák) életigényeihez, szellemiségéhez, izléséhez igazítják./E Disneyland pompás díszletei mögött (valahol, a Mikiegerek, Héttörpék és Popey takarásában) a lehető legszígorúbb banditák terveznek, számolnak, döntenek, és ők - Istennel ellentétben - mindvégig velünk is maradnak./ A mindent átható célkitűzés itt az, hogy a rabszolgák azt képzeljék: szabadságukban áll megválasztani azokat a politikai kereteket, amelyek a „szolid, polgári jólétet” (ésatöbbit) garantálják a számukra,és amíg a „tömegek” ezzel a maszlaggal békésen elvannak, az optimaták éjt nappá téve a szisztéma fenntartásán szorgalmatoskodnak. Érthető: ez garantálja számukra a hatalmat, (ami -úgy látszik - a formális hatalom birtokosainak az informálisokkal való bonyolult összefonódását jelenti), a lentről láthatatlan kiváltságokat, amelyeknek csak következménye a pénzforrások szinte korlátlan megszállása és - persze - megcsapolása, hogy így és ekképp további területeket hasítsanak ki maguknak a hatalomból, és da capo.
Váradi Júlia egy katasztrófa. Nagyszerű riportalanyokat választ ki, de mint riporter egy antitalentum. Folyton belebeszél, beleszól, félbeszakít, átfogalmaz, még egyszer elmondja más szóval, amit a riportalany egyszer már elmondott, stb. Miért van erre szükség, miért csinálja? Csakis és kizárólag Schiff András miatt szenvedtem végig őt.
zavaró, hogy a mobilt mindig odanyomja az arcába - azért egy csiptethető mikrofon minimális elvárás lenne. Másrészt hagyja a művész urat mesélni, nem kell mindig belebeszélni...
@@erzsebethorvath173 Teljesen jogos az elvárás, azért egy nem költséges alapfelszereltségről beszélünk, aminek a mellőzése akár az interjút is érdemben befolyásolja: egy száj elé tartott telefon a felszabadult beszélgetés ellen hat.
@@haroldlloyd8621 eleg lett volna tartani, es nem gyenge riporteri teljesitmenyt nyujtani. a riporteriskolaban tananyagkent levetitenem, h mikent nem szabad kerdezni
Se Magyarországra, se az USAba Nincs már sehol semmi van ennek az itthon-nemlétnek egy másik oka is. Én Magyarországon nem találom a helyem. Gyakran megyek száműzetésbe Amerikától Kelet-Ázsiáig bárhová, hogy ne legyek itt, tényleg, akárhová elmegyek, csak itthon ne kelljen lennem, ami a végén persze azzal jár, hogy viszont onnan, ahová így elvetődöm, rendszerint megtörve, még magányosabban, csalódottan és kiábrándulva érkezem vissza újra meg újra. Mert nincs már hely a világon, ahonnan ne megtörve, magányosan, csalódottan és kiábrándulva érkezne haza az afféle alak, mint én. S ami még rosszabb, ebből az is következik, hogy a vágyódásainknak sincs már semmi értelme, mert lassan, sok évnyi kényszerű vándorlás után egyre határozottabban azt súgja valami: nincs hely sem, ahová érdemes lenne elvágyódni. Hogy nincs már sehol semmi. Itthon tehát egy negatív vonzás, külföldön pedig egy pozitív taszítás. És ha mindez úgy hangoznék, mint valami új fejlemény az életemben, akkor itt rögtön hozzáfűzöm: nem csupán most nem találom a helyem itthon, nem találtam én azt korábban sem. Abba születtem bele, hogy azzal az esztétikai és morális érzékenységgel, amire engem ítéltek, ebben az országban nem lehet megmaradni. Elég egy érzékeny, sérülékeny ember az egyik oldalon, s már ott is a halálos veszély a brutális másikon Krasznahorkai
@@csabakovacs7195 Tökéletes helyzetleírás. Ugyanakkor (Ady után szabadon) ha nincs is már semmi hinnivaló, de mégis: szörnyűséges, lehetetlen, hogy senkié, vagy emberé az élet. És vannak oázisok. Zene. Könyvek. A természet. Váratlan pillanatok, felismerések. Stb.
Thank you so much for this interview.with András Schiff, a great musician, teacher and human being. With autonomous subtitles in English, I could understand a lot.
Nagyszerű ember és nagyszerű művész! Bízom benne, hogy egyszer, nem is olyan soká láthatom, hallhatom még itthon, élőben játszani!
Nagyon jó látni, hallani Schiff Andrást! Mindig élmény hallgatni őt!
Schiff Andras is a NATIONAL TREASURE! It was a joy to hear him speaking Hungarian!
Nagyon jó, hogy hallok Schiff Andrással mostani, magyar nyelvű interjút. Köszönöm!
Nagyon örvendtem és köszönöm Andrásnak ezt a magyarul folytatott interjút és köszönöm a megosztását a RUclips-on.
Nagyon tetszett abeszélgetés még sokáig hallgatnám.
Nagyon örvendtem, hogy hallottam végre a művészt, nem csak koncertjein. Köszönöm!
Remek riport, köszönet Váradi Júliának (és a Klubrádiónak, hogy bár politikai irányultságát kimondottan nem kedvelem, ezt a kultúrálisan igen fontos eseményt lehetővé tette és közreadta). A csodálatos Schiff Andrásnak is köszönöm, hogy nyitott volt a riportra.
Mindig kerestem az okát, hogy miért nem játszik "itthon", és kicsivel most már többet tudok erről.
Hiányzik. (Mintha lágyulna már szigorú elhatározása.)
Jó volt magyarul hallani.
Szuper interjú volt, köszönjük!!!
Nagyon örülök ennek a beszélgetésnek. Néhány éve volt szerencsém élőben hallgatni Schiff Andrást Londonban. Régi vágyam volt ez. Mindig is nagyra tartottam mint zongoraművészt és mint embert is. Értékelem a tisztánlátását a politikában is. Ami nem meglepő egy művelt, világjárta művész esetében. Nagyon sok riportot láttam, hallottam az elmúlt években orvosokkal, kutatókkal, művêszekkel, és mind ugyan így látják a helyzetet. Persze belőlük van kevesebb, pláne ha még el is hagyják az országot.
Egyáltalán nem kellene befejezni, kitalálni a Művész Úr szavait, mondatait.
Egyszerűen imádom.Köszönöm szépen az interjút.
Az ízléstenségről
A „nihilizmust” - úgy látszik - meg kellett előzze a minden téren tapasztalható minőségi romlás.Az értékek elértéktelenedésének kísérő szólama a művészetekben is érzékelhető általános tanácstalanság, és „inflációs várakozás”. (A zene területén például: régi hangfelvételek tanúsítják, hogy ott, ahol ma üresség honol, egy-két nemzedékkel előttünk elevenség, lélek, szuggesztió, koncentrált kifejezés uralkodik. És így tovább.) Egy ellenállhatatlan, pusztító erejű, hosszú távra méretezett, és szinte operai külsőségekben megnyilvánuló leépülés jelenetei bontakoznak ki előttünk, - ez a processzus az úgynevezett demokráciák kiteljesedésének párhuzamos cselekménye. És már látszik is a kölcsönhatás: a „demokráciák” léte, működése és fennmaradása az értékek mind szélesebb körű alászállása, elhomályosulása, majd érvénytelenítése árán valósul meg. E jelenség pedig egybevág azzal a tapasztalattal, hogy e rendszerek működését minden szinten a legszélesebben gondolt népesség (rabszolgák) életigényeihez, szellemiségéhez, izléséhez igazítják./E Disneyland pompás díszletei mögött (valahol, a Mikiegerek, Héttörpék és Popey takarásában) a lehető legszígorúbb banditák terveznek, számolnak, döntenek, és ők - Istennel ellentétben - mindvégig velünk is maradnak./ A mindent átható célkitűzés itt az, hogy a rabszolgák azt képzeljék: szabadságukban áll megválasztani azokat a politikai kereteket, amelyek a „szolid, polgári jólétet” (ésatöbbit) garantálják a számukra,és amíg a „tömegek” ezzel a maszlaggal békésen elvannak, az optimaták éjt nappá téve a szisztéma fenntartásán szorgalmatoskodnak. Érthető: ez garantálja számukra a hatalmat, (ami -úgy látszik - a formális hatalom birtokosainak az informálisokkal való bonyolult összefonódását jelenti), a lentről láthatatlan kiváltságokat, amelyeknek csak következménye a pénzforrások szinte korlátlan megszállása és - persze - megcsapolása, hogy így és ekképp további területeket hasítsanak ki maguknak a hatalomból, és da capo.
Nagy formàtumú ember.
Egy nagy művész, aki nyomot hagy a világban.
Mi is szeretnénk érteni. Régen itthon zeneművekkel összekötött előadások is voltak.
Nagyon sok kiváló, sőt nagyszerű zongoraművész van. A ma élők közül a legnagyobbak: Argerich, Perahia, Schiff.
❤
Váradi Júlia egy katasztrófa. Nagyszerű riportalanyokat választ ki, de mint riporter egy antitalentum. Folyton belebeszél, beleszól, félbeszakít, átfogalmaz, még egyszer elmondja más szóval, amit a riportalany egyszer már elmondott, stb. Miért van erre szükség, miért csinálja? Csakis és kizárólag Schiff András miatt szenvedtem végig őt.
Morál és etika👍🙂
zavaró, hogy a mobilt mindig odanyomja az arcába - azért egy csiptethető mikrofon minimális elvárás lenne. Másrészt hagyja a művész urat mesélni, nem kell mindig belebeszélni...
Ön támogatja a Klubrádiót? A minimális elvárásra gondolok.
@@erzsebethorvath173 Teljesen jogos az elvárás, azért egy nem költséges alapfelszereltségről beszélünk, aminek a mellőzése akár az interjút is érdemben befolyásolja: egy száj elé tartott telefon a felszabadult beszélgetés ellen hat.
Nem volt egyszerű az iPhone-t tartani olyan hosszan.
@@haroldlloyd8621 eleg lett volna tartani, es nem gyenge riporteri teljesitmenyt nyujtani. a riporteriskolaban tananyagkent levetitenem, h mikent nem szabad kerdezni
Se Magyarországra, se az USAba
Nincs már sehol semmi
van ennek az itthon-nemlétnek egy másik oka is. Én Magyarországon nem találom a helyem. Gyakran megyek száműzetésbe Amerikától Kelet-Ázsiáig bárhová, hogy ne legyek itt, tényleg, akárhová elmegyek, csak itthon ne kelljen lennem, ami a végén persze azzal jár, hogy viszont onnan, ahová így elvetődöm, rendszerint megtörve, még magányosabban, csalódottan és kiábrándulva érkezem vissza újra meg újra. Mert nincs már hely a világon, ahonnan ne megtörve, magányosan, csalódottan és kiábrándulva érkezne haza az afféle alak, mint én. S ami még rosszabb, ebből az is következik, hogy a vágyódásainknak sincs már semmi értelme, mert lassan, sok évnyi kényszerű vándorlás után egyre határozottabban azt súgja valami: nincs hely sem, ahová érdemes lenne elvágyódni. Hogy nincs már sehol semmi. Itthon tehát egy negatív vonzás, külföldön pedig egy pozitív taszítás. És ha mindez úgy hangoznék, mint valami új fejlemény az életemben, akkor itt rögtön hozzáfűzöm: nem csupán most nem találom a helyem itthon, nem találtam én azt korábban sem. Abba születtem bele, hogy azzal az esztétikai és morális érzékenységgel, amire engem ítéltek, ebben az országban nem lehet megmaradni. Elég egy érzékeny, sérülékeny ember az egyik oldalon, s már ott is a halálos veszély a brutális másikon
Krasznahorkai
@@csabakovacs7195 Tökéletes helyzetleírás. Ugyanakkor (Ady után szabadon) ha nincs is már semmi hinnivaló, de mégis: szörnyűséges, lehetetlen, hogy senkié, vagy emberé az élet.
És vannak oázisok. Zene. Könyvek. A természet. Váratlan pillanatok, felismerések. Stb.
Nem szabadna a közönséget büntetni azzal,hogy nem játszik otthon. A művészet a politika felett áll!
"Ahol egy Donald Trump elnök lehet, az egy ízléstelen világ."
Sciffer maga az izléstelenség......
Ön csak önmagát minősíti ezzel a megnyilvánulással.
Ajánlom figyelmébe pl. Nagy Ferót, Mága Zoltánt az Ön ízlésének ők biztosan megfelelőek.
Csodálatos családi környezetben élt , ami előrevetítette a sikert. 👑👍👑👍
Még a nevét se tudja, de azért hülyeséget tud mondani...:(
Ön szerintem Lisztről is azt hiszi, hogy egy élelmiszer...