Sokaknak olyan ez a vonzás örvénye, mint az imádság. Édesanyám például nagyon szilárdan hisz benne, erőt ad neki, hogy jó dolgokra gondolhat. Mondjuk ez nem párosul azzal, hogy elnyomja a negatív gondolatait, sőt. Nekem az a tapasztalatom a gondolatokkal és érzésekkel, hogy a naplóvezetés kifejezetten jó hatással van arra, hogy hogyan reagálok a negatív gondolatokra, érzésekre. Ha egyszerűen fel tudom jegyezni a hangulataimat, és leírni, vagy csak lejátszani magamban azt, hogy mit tennék vagy mondanék legszívesebben, akkor sokkal könnyebb odafigyelni a jelenségre és megérteni. Amit még megosztanék ezzel kapcsolatban az az, hogy ez nem hirtelen végbemenő folyamat. Nekem általában kell egy kis idő, hogy megértsem, mi bánt pontosan, és eldöntsem, hogyan reagáljak, ha szükséges. Nagyon vicces tud ez lenni, amikor egy hevült pillanatban azt kiabálom: most nagyon dühös vagyok, és nem tudom, mit mondjak, térjünk erre vissza két nap múlva, jó??! Másik bevált érdekesség, hogy ha találok valami módot arra, hogy cselekvésben nyilvánulhassanak meg az indulataim, akkor olyan, mintha ezzel segítenék magamon, hogy befejezzem a “ciklust”, és ezzel is közelebb kerülök az elfogadáshoz. Azt a megismerést igyekszem az együttérzésem megalapozására alkalmazni, amit előző videódban a karmáról is mondtál: nincsenek jó vagy rossz jelenségek. Vannak szenvedésteli, közönyös, vagy jó összetett jelenségek... és ezért nem kell büntetnem magam... viszont cserébe: figyelhetek. Ennél tisztább együttérzés nincs.
4 года назад+6
Köszönöm szépen az értékes hozzászólást. A vonzás törvénye inkább gyakorlat, ahogy írtad - sokat tud adni az, ha valaki tudja, hogy mit szeretne és a vágyait abba az irányba fókuszálja. A karma működésében elvek, koreográfiák jelennek meg, és ugyanolyan hatással működik benne a vágy, mint a harag vagy a gőg, féltékenység és a kétely. A karma szempontjából a legfontosabb a tudat tisztasága.
Nagyon tetszik, ahogy leírtad ezt a bizonyos hevült pillanatot. Elsőre tényleg viccesen hangzik, beleképzelve egy konfliktusba :) De pont a helyzet miatt ez nagyon komoly önfegyelemre vall szerintem. Amikor van bátorságod és lelkierőd ezt mondani, ahelyett, hogy bármi mást vágnál a másik fejéhez. Szerintem ez már túl van az önismereten, ez már a változtatás komoly eredménye. A cselekvést én is szoktam levezetésnek használni, de sajnos az indulataim néha olyan erősek tudnak lenni, hogy nem sikerül így reagálnom, mint neked. Valójában eszembe sem jutott még egy ilyen megoldás, de nagyon tetszik. Szeretnék eljutni én is egy ilyen szintig az indulatokkal kapcsolatban. Köszönöm, hogy megosztottad ezt itt most.
"Jó "rejtvény" fejtést kivánok"🙏❤️ a most hallottak után nekem lesz mit!!😉 Nem biztos, hogy jó okfejtést fogadtam be eddig?! Semmi probléma. Mindenből tanulunk. Igaz? Hallgatva a tanításod, melyet nagyon köszönök, 🙏jól összezavarodott a gondolom, hogy már ismerem kérdést. Ki fogom bogozni.❤️🙏 Csodaszép napot Neked, Mindenkinek.❤️🙏
A változás ami a világban történik, igazából bennem zajlik. Ha tudunk róla beszélni (mert vannak rá szavak), akkor volt már rá példa, és valószínű hogy ezután is meg fog történni. Vagy fog történni hasonló. A kérdés csak az, hogy mire figyelek, s figyelek-e egyáltalán. Azt veszem észre amire a figyelem vetül. A képzelet teremt valóságot. Aki sokáig egyedül van, az egyedül képzelte el az életét. Ha párt 'teremt' magának, akkor elképzeli magát amint a társa mellette áll. Megengedi hogy odaálljon. És nincs már tovább egyedül. Kettő alkot egyet.
4 года назад+1
Ez szabadakarati elképzelés, ezzel ellentétben áll a determinisztikus, ahol azt mondják, hogy nem azért van párod, mert elképzelted, hanem azért, mert korábbi tetteid következménye. Melyik jobb, és mit szól ehhez a társ?
@ Valahol a kettő közt van az igazság. Mindenki számára van társ, de 'dönthetek' úgy hogy bár számtalanszor találkoztam vele, viszont mindig nemet mondok, és úgy halok meg hogy nem jövök össze vele. (Vagy csak nem most, hanem később. De ami késik, nem múlik.) A szabadakarati elképzelésnek akkor van jelentősége, ha magamat szabotálom a gondolataimmal. Ha összhangban vagyok önmagammal, akkor a determinisztikus elv érvényesül. Viszont manapság az emberek többsége nem kiegyensúlyozott. Nincs meg az összhang. Az Univerzum determinált. De a 'szabad' akaratnak is van jelentősége. Egy lélek eldöntheti meg akar-e születni, mikor, hol, és milyen életutat akar bejárni. Életét születése előtt megtervezi. (Az Univerzum is megtervezte életét születése előtt.) A választás irányított akarat. A szabad akarat döntés. Megengedték, hogy döntsek. A döntés mindig hátráltatja az isteni terv megvalósulását. A választás pedig a döntés megvalósulását. Szabad akaratomból beletörődhetek abba, hogy minden determinált. De valakinek mégiscsak meg kellett határoznia, mi legyen determinálva.
"A hétköznapi gondolatok" nem vonzanak semmit. Rendben. És a nem hétköznapiak? Azok talán mégis. Ha elfogadjuk, hogy minden energia, akkor azt is feltételezhetjük, hogy bizonyos energiák vonzzák, mások meg taszítják egymást, vagy a jelenségek egyéb megnyilvánulását. Nem értem, miért lenne ez tévedés? Az érvelés pedig, hogy mondom, hogy szakadjon rám a plafon, és lám, mégsem, gondolom, csak vicc, mert logikailag nem állja meg a helyét abban a párhuzamban, ahogyan egy gondolat magához vonzhat valamit. Rengeteg feltételnek kell ugyanis összeállni természetesen, de pszichológiából is ismerjük ugye az önmagát megvalósító jóslatokat. (Szintén gondolattal teremtés.) A felelősség nagy, szerencsére nem minden kusza kis gondolatunk valósul meg, és főleg nem feltétlenül olyan formában, ahogy azt "elvárnánk". A plafon ránkszakadhat pl. átvitt értelemben is, és az időbeli eltolódást is figyelembe kéne venni. Ha elindulok Debrecenbe, nem mondhatom azt, hogy lehetetlen odaérni, amiért az első lépéssel nem értem oda. A mágnesre nem mondhatom, hogy nem vonzza a vasat, mert az ökölmágnesem nem szakítja ki a helyéből a radiátort... Véleményem szerint a vonzás működik, de persze nem mindenkinek, és nem minden szinten. Szerencsére.
4 года назад+4
A kérdés az, hogy a vágyak eredményezik a vonzást vagy a félelmek? Mert mindkettőre szokták mondani, hogy "bevonzottad". A buddhizmus szerint a tudat határoz meg mindent, ezért ha valaki a vonzás törvényében hisz, akkor azt fogja látni és tapasztalni. Ha a taszításban hisz, akkor pedig azt. Ezért beszélnek a karma kapcsán ötféle működésről, ahol van vonzás, taszítás, tükrözés, külsőből belső, belsőből külső hatás.
Egyes tanítások azt mondják, hogy az álmokat irányítani lehet és az álmok útján lehet teremteni, azaz megvalósítani a fizikai szinten is dolgokat. Akkor ez mégis megtapasztalható? Ha álomban megy, akkor szerintem meditációban is! Hiszen a tudatosodás egy bizonyos szintjén egyszerűen megtörténik, amit szeretnénk.
4 года назад+3
A kérdés az, hogy ki teremt? A motiváció függvényében teremthetünk olyant is, aminek a következménye katasztrofális.
@ Tiszta szándékmezőből azt kérni, ami életutunkba benne van, megkapható. Számomra ez a teremtés emberi utunkon.👼👼👼Tehát, ahogy mondod, ki kér, s mit kér?😊Ez lényeges.
A vonzásban/karmában azért van egy késleltetettség :) Lehet hogy bevonzol egy képet egy oroszlánról másnap a facebookon :D de már nem tudod hogy ez annak a gondolatnak az eredménye. A halál bevonzásán én is gondolkodtam. Akármit teszünk ez valószínű. Sőt hogy Krisztus bevonzotta a keresztet...Fontos kérdések. Illetve karmája nem csak a korábbi kapcsolatoknak van, hanem a gondolatoknak is.
Krisztus bevonzotta e a keresztet a Judaizmus szerint ez igy volt jo, ahogy volt! Es Judas volt Jezus legjobb tanitvanya! O ertette a legjobban mirol beszelt a tanitasaiban!
Nagyon jól bemutatod a Vonzás Törvényének a hibáit, logikai és tárgyilagos szempontból is. Köszi.
Hálás szeretettel köszönöm a tanításod segítségét. ❤
Sokaknak olyan ez a vonzás örvénye, mint az imádság. Édesanyám például nagyon szilárdan hisz benne, erőt ad neki, hogy jó dolgokra gondolhat. Mondjuk ez nem párosul azzal, hogy elnyomja a negatív gondolatait, sőt. Nekem az a tapasztalatom a gondolatokkal és érzésekkel, hogy a naplóvezetés kifejezetten jó hatással van arra, hogy hogyan reagálok a negatív gondolatokra, érzésekre. Ha egyszerűen fel tudom jegyezni a hangulataimat, és leírni, vagy csak lejátszani magamban azt, hogy mit tennék vagy mondanék legszívesebben, akkor sokkal könnyebb odafigyelni a jelenségre és megérteni. Amit még megosztanék ezzel kapcsolatban az az, hogy ez nem hirtelen végbemenő folyamat. Nekem általában kell egy kis idő, hogy megértsem, mi bánt pontosan, és eldöntsem, hogyan reagáljak, ha szükséges. Nagyon vicces tud ez lenni, amikor egy hevült pillanatban azt kiabálom: most nagyon dühös vagyok, és nem tudom, mit mondjak, térjünk erre vissza két nap múlva, jó??! Másik bevált érdekesség, hogy ha találok valami módot arra, hogy cselekvésben nyilvánulhassanak meg az indulataim, akkor olyan, mintha ezzel segítenék magamon, hogy befejezzem a “ciklust”, és ezzel is közelebb kerülök az elfogadáshoz. Azt a megismerést igyekszem az együttérzésem megalapozására alkalmazni, amit előző videódban a karmáról is mondtál: nincsenek jó vagy rossz jelenségek. Vannak szenvedésteli, közönyös, vagy jó összetett jelenségek... és ezért nem kell büntetnem magam... viszont cserébe: figyelhetek. Ennél tisztább együttérzés nincs.
Köszönöm szépen az értékes hozzászólást. A vonzás törvénye inkább gyakorlat, ahogy írtad - sokat tud adni az, ha valaki tudja, hogy mit szeretne és a vágyait abba az irányba fókuszálja. A karma működésében elvek, koreográfiák jelennek meg, és ugyanolyan hatással működik benne a vágy, mint a harag vagy a gőg, féltékenység és a kétely. A karma szempontjából a legfontosabb a tudat tisztasága.
Nagyon tetszik, ahogy leírtad ezt a bizonyos hevült pillanatot. Elsőre tényleg viccesen hangzik, beleképzelve egy konfliktusba :) De pont a helyzet miatt ez nagyon komoly önfegyelemre vall szerintem. Amikor van bátorságod és lelkierőd ezt mondani, ahelyett, hogy bármi mást vágnál a másik fejéhez. Szerintem ez már túl van az önismereten, ez már a változtatás komoly eredménye.
A cselekvést én is szoktam levezetésnek használni, de sajnos az indulataim néha olyan erősek tudnak lenni, hogy nem sikerül így reagálnom, mint neked. Valójában eszembe sem jutott még egy ilyen megoldás, de nagyon tetszik. Szeretnék eljutni én is egy ilyen szintig az indulatokkal kapcsolatban. Köszönöm, hogy megosztottad ezt itt most.
Köszönöm!🙏
Köszönöm! Nem értjük bizony a karmát! Egó vezet! Ommm! Mennyi mennyi fájdalom! De szeretem de szeretem de szeretem!
😅😂😂🙈
Nagyon jó, köszönöm!
Ismét naccerű :D Élveztem, Köszönöm
szuper volt és köszi a megerősítést!!:))))
köszönöm :)
"Jó "rejtvény" fejtést kivánok"🙏❤️ a most hallottak után nekem lesz mit!!😉 Nem biztos, hogy jó okfejtést fogadtam be eddig?! Semmi probléma. Mindenből tanulunk. Igaz?
Hallgatva a tanításod, melyet nagyon köszönök, 🙏jól összezavarodott a gondolom, hogy már ismerem kérdést. Ki fogom bogozni.❤️🙏
Csodaszép napot Neked, Mindenkinek.❤️🙏
A változás ami a világban történik, igazából bennem zajlik. Ha tudunk róla beszélni (mert vannak rá szavak), akkor volt már rá példa, és valószínű hogy ezután is meg fog történni. Vagy fog történni hasonló. A kérdés csak az, hogy mire figyelek, s figyelek-e egyáltalán. Azt veszem észre amire a figyelem vetül.
A képzelet teremt valóságot. Aki sokáig egyedül van, az egyedül képzelte el az életét. Ha párt 'teremt' magának, akkor elképzeli magát amint a társa mellette áll. Megengedi hogy odaálljon. És nincs már tovább egyedül. Kettő alkot egyet.
Ez szabadakarati elképzelés, ezzel ellentétben áll a determinisztikus, ahol azt mondják, hogy nem azért van párod, mert elképzelted, hanem azért, mert korábbi tetteid következménye. Melyik jobb, és mit szól ehhez a társ?
@ Valahol a kettő közt van az igazság. Mindenki számára van társ, de 'dönthetek' úgy hogy bár számtalanszor találkoztam vele, viszont mindig nemet mondok, és úgy halok meg hogy nem jövök össze vele. (Vagy csak nem most, hanem később. De ami késik, nem múlik.) A szabadakarati elképzelésnek akkor van jelentősége, ha magamat szabotálom a gondolataimmal. Ha összhangban vagyok önmagammal, akkor a determinisztikus elv érvényesül. Viszont manapság az emberek többsége nem kiegyensúlyozott. Nincs meg az összhang.
Az Univerzum determinált. De a 'szabad' akaratnak is van jelentősége. Egy lélek eldöntheti meg akar-e születni, mikor, hol, és milyen életutat akar bejárni. Életét születése előtt megtervezi. (Az Univerzum is megtervezte életét születése előtt.) A választás irányított akarat. A szabad akarat döntés. Megengedték, hogy döntsek. A döntés mindig hátráltatja az isteni terv megvalósulását. A választás pedig a döntés megvalósulását.
Szabad akaratomból beletörődhetek abba, hogy minden determinált. De valakinek mégiscsak meg kellett határoznia, mi legyen determinálva.
Köszönöm
"A hétköznapi gondolatok" nem vonzanak semmit. Rendben. És a nem hétköznapiak? Azok talán mégis. Ha elfogadjuk, hogy minden energia, akkor azt is feltételezhetjük, hogy bizonyos energiák vonzzák, mások meg taszítják egymást, vagy a jelenségek egyéb megnyilvánulását. Nem értem, miért lenne ez tévedés? Az érvelés pedig, hogy mondom, hogy szakadjon rám a plafon, és lám, mégsem, gondolom, csak vicc, mert logikailag nem állja meg a helyét abban a párhuzamban, ahogyan egy gondolat magához vonzhat valamit. Rengeteg feltételnek kell ugyanis összeállni természetesen, de pszichológiából is ismerjük ugye az önmagát megvalósító jóslatokat. (Szintén gondolattal teremtés.) A felelősség nagy, szerencsére nem minden kusza kis gondolatunk valósul meg, és főleg nem feltétlenül olyan formában, ahogy azt "elvárnánk". A plafon ránkszakadhat pl. átvitt értelemben is, és az időbeli eltolódást is figyelembe kéne venni. Ha elindulok Debrecenbe, nem mondhatom azt, hogy lehetetlen odaérni, amiért az első lépéssel nem értem oda. A mágnesre nem mondhatom, hogy nem vonzza a vasat, mert az ökölmágnesem nem szakítja ki a helyéből a radiátort... Véleményem szerint a vonzás működik, de persze nem mindenkinek, és nem minden szinten. Szerencsére.
A kérdés az, hogy a vágyak eredményezik a vonzást vagy a félelmek? Mert mindkettőre szokták mondani, hogy "bevonzottad". A buddhizmus szerint a tudat határoz meg mindent, ezért ha valaki a vonzás törvényében hisz, akkor azt fogja látni és tapasztalni. Ha a taszításban hisz, akkor pedig azt. Ezért beszélnek a karma kapcsán ötféle működésről, ahol van vonzás, taszítás, tükrözés, külsőből belső, belsőből külső hatás.
🙏🕉
Akkor a vonzás törvénye igazából nem is létezik?!
Az egész New Age egy hülyítés.
Egyes tanítások azt mondják, hogy az álmokat irányítani lehet és az álmok útján lehet teremteni, azaz megvalósítani a fizikai szinten is dolgokat. Akkor ez mégis megtapasztalható? Ha álomban megy, akkor szerintem meditációban is! Hiszen a tudatosodás egy bizonyos szintjén egyszerűen megtörténik, amit szeretnénk.
A kérdés az, hogy ki teremt? A motiváció függvényében teremthetünk olyant is, aminek a következménye katasztrofális.
@ Igen. Ezért az álomban "teremtés"- ha lehetséges-, talán egy fokkal biztonságosabb..😊
@ Tiszta szándékmezőből azt kérni, ami életutunkba benne van, megkapható.
Számomra ez a teremtés emberi utunkon.👼👼👼Tehát, ahogy mondod, ki kér, s mit kér?😊Ez lényeges.
A vonzásban/karmában azért van egy késleltetettség :) Lehet hogy bevonzol egy képet egy oroszlánról másnap a facebookon :D de már nem tudod hogy ez annak a gondolatnak az eredménye. A halál bevonzásán én is gondolkodtam. Akármit teszünk ez valószínű. Sőt hogy Krisztus bevonzotta a keresztet...Fontos kérdések. Illetve karmája nem csak a korábbi kapcsolatoknak van, hanem a gondolatoknak is.
Krisztus bevonzotta e a keresztet a Judaizmus szerint ez igy volt jo, ahogy volt! Es Judas volt Jezus legjobb tanitvanya! O ertette a legjobban mirol beszelt a tanitasaiban!
Álmomban mostanában többször is oroszlánokkal "beszégettem", bár soha nem volt ilyen kívánságom! :D
Köszönöm