Kapelner Zsolt: Egy másik világ lehetséges?│Überhaupt 50

Ötven éves az egyik legfontosabb magyar marxista filozófiai mű, amely - TGM szavaival - egyben antimarxista is. Az évforduló alkalmából rendezett tudományosan és politikailag is lelkesítő konferencia előadásait közöljük, a felszólalások 50 év távlatából járják körül a könyv filozófiai és történeti jelentőségét, folytatják vagy épp vitába szállnak annak gondolataival.
Az előadás absztraktja:
Kapelner Zsolt: Egy másik világ lehetséges?
Az Überhaupt egyik központi állítása, hogy a fennálló kapitalista társadalom marxi kritikájának csakis az adhat értelmet, ha legalább általános vonásaiban megadható az az alternatív társadalmi berendezkedés, amelyben a kapitalizmus központi ellentmondásai és patológiai - elsősorban az elidegenedés és eldologiasodás - felszámolhatók. Ezen állítás mögött egy általánosabb elv látszik meghúzódni, amely később Márkus György, illetve Kis János gondolkodásában is fontos szerephez jut: a fennálló társadalmi rend radikális átalakításának pártolása, esetleg tevőleges elősegítése csakis akkor lehet elméletileg koherens és gyakorlatilag igazolt, ha - legalább általános vonásaiban - meg tudjuk adni azt az alternatív társadalmi rendszert, amely a fennállót felváltaná, és meg tudjuk mutatni, hogy ez az alternatíva képes lenne a fennálló patológiáinak megszűntetésére újabb és rosszabb patológiák létrehozása nélkül.
Első ránézésre az elv vonzónak tűnhet: a radikális társadalmi változást sürgető elmélész vagy aktivista javaslata jelentős kockázattal jár embertársai számára, így rá nehezedik a bizonyítás terhe, hogy megmutassa, a radikális változás kívánatos és lehetséges. Ugyanakkor úgy vélem, megmutatható, hogy az elv nem bír általános érvénnyel: ahhoz, hogy a fennálló társadalmi rend radikális megváltoztatását követeljük, nem mindig kötelező előzetesen megmutatnunk, hogy egy másik világ lehetséges.
Pontosabban: bizonyos esetekben eljárhatunk úgy, mintha egy másik világ lehetséges volna anélkül, hogy előzetesen - akár általános vonásaiban - megmutattuk volna, hogy hogyan festene ez a világ. Ez igaz minden olyan esetben, amikor a fennálló rend elviselhetetlen, amikor tehát e rend igazságtalanságai olyan mértéket öltenek, hogy a radikális változtatás imperatívusza minden másnál sürgetőbb lesz. Brecht példázatával élve: ha ég a ház, nem kell - és nem is helyénvaló - feltennünk a kérdést, hogy milyen körülmények várnak ránk a házon kívül, el kell hagynunk a házat, amilyen gyorsan csak tudjuk.
Valóban, a radikális társadalmi változást követelő mozgalmak és gondolkodók jellemzően nem csupán azt állítják, hogy egy alternatív társadalmi berendezkedés jelentősen jobb lenne, mint a fennálló, hanem, hogy a fennálló patológiái, igazságtalanságai, és az általa okozott károk immár olyan mértéket öltöttek - avagy hamarosan olyan mértéket öltenek -, hogy a gyökeres változtatás imperatívusza mindent felül fog írni. Ugyanakkor szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a jelenkor társadalmaiban nem uralkodik egyetértés arról, hogy a fennálló viszonyok csakugyan elviselhetetlenek-e ebben az értelemben: a fennálló viszonyok elviselhetetlenségével kapcsolatban észszerű pluralizmus jellemzi a jelenkori társadalmakat.
Felmerül a kérdés: ilyen körülmények között - mikor tehát a fennálló viszonyok elviselhetetlen volta nem nyilvánvaló, e kérdés kapcsán morális bizonytalansággal szembesülünk - a radikális társadalmi változás pártolóiként tartozunk-e ember- és polgártársainknak azzal, hogy megmutatjuk, egy másik világ lehetséges, vagy ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy a fennálló helyzet - még az alternatíva általános vonásokban történő kidolgozása híján is - radikális változást követel, elégséges-e ahhoz, hogy ezt a változást szorgalmazzuk akár elméletben, akár gyakorlatban? Előadásomban ezt a kérdést fogom körüljárni.