"Gyere a pofonodért Editke!" Botrányt okozott egy lájk az Antall József Tudásközpontban
HTML-код
- Опубликовано: 31 янв 2017
- Nem támadta az olimpiát, csak a szabad véleménynyilvánítás mellett szólalt fel, mégis kirúgták a jogászt az Antall József Tudásközpontból. Szert Boglárka a bírósághoz fordul.
A legfrissebb hírekért, videókért, cikkekért látogasson el az atv.hu oldalára, illetve csatlakozzon hozzánk a Facebookon.
Addig azért túl nagy baj talán még sincs, amíg ilyen tiszta erkölcsi tartású emberek léteznek, mint amilyen ez a Szert Boglárka. Az ő esetében persze nagy hiányosság, hogy a magas intellektusát és a magas erkölcsi érzékét csak nagyon messziről kullogva követi a realitásérzéke. A tényleges magyar valóság az, amivel most ilyen otromba módon szembesülni kényszerült a másodantall-vezette, közpénzjellegvesztő "családi" alapítványban.
Aranyból van ez a hölgy. Színaranyból!!!
Bocsánat, de ha van egy "családi alapítvány", egy privát cég, ott a tulaj akárkit akármikor kirúghat. (Legalábbis Nyugat-Európában).
Nyugaton a családi alapítványt nem közpénzből finanszírozzák.
A szabad véleménnyilvánítás alkotmányos jog. Olyan hogy “családi alapítvány”
pedig nincs, az alapítvány lényege ugyanis hogy egy cél érdekében természetes vagy jogi személy(ek) LEMONDANAK egy összegről, ezt az összeget azután az alapító okiratban leírt célokra költheti csak az alapítvány, az alapító(k) nem rendelkezhetnek semmilyen tekintetben az összeg felett, és nem dolgozhatnak az alapítványban.
Ha egy ilyen beszóláson sírva elszalad valaki, akkor nem tudom, melyik jogi egyetemen végzett, mert ott ez még vicc is lehetne. A megalázás nagyon nem itt kezdődik...Emellett volt egyetemistaként nyilván ismeri "a professzornak mindig igaza van" jeligét, valamint közalkamazottként "az arccal a gázsi felé" szösszenetet. Aki ezekkel nem tud azonosulni, kezdjen magánvállalkozásba, vagy addig húzzon fel pléhfát, amíg nem ő diktál. Tudom, hogy ez most sokaknak nem tetszik, de ez a véres valóság. Pont.
Egy szóval sem mondtam, hogy ez a normális. Pont azt mondtam, amit te is, hogy ez a valóság.
Bálint Magyar Én pedig tisztába vagyok a valósággal és hogy mennyire kiszolgáltatott állami szférában a politikának de akkor nem kell csodálkozni hogy a fiatalok mintahogyan én is fogok elmennek külföldre.
Sajnos amíg emberek irányítanak embereket, addig ez mindenhol a világon így lesz. Tisztelet a livételnek, de ez szintén nem országfüggő. Ez is az egyes embereken múlik. Én még fiatal vagyok, dolgoztam egy évet külföldön és nem értem hogyan zsombul bele mindenki. Jól kerestem persze, egyedül voltam mint az ujjam (még mindig jobb, mint 20 négyzetméteren tizedmagammal nyomorogni). Ugyanakkor akkora pofon volt nekem, hogy hiába jöttem egy kultúrkörből, a kutyát többre tartották, mint a "koszos utländer"-t. Mikor az első nap közlik, hogy egy hónap múlva vagy beszélem a helyi nyelvet vagy mehetek, ahova akarok, mert nem akarnak velem angolul/németül beszélni, az kicsit pofonvágja az embert. Persze sokak segítettek ott is pl. a nyelvtanulásban, de nem kaptak több támogatást/segítséget, mint idehaza. És itt nem vagyunk másodrendű állampolgárok, ismerjük a gondolkodásmódot, ÉS van hova hazamenni, akár gyalog is ha kell.
Bálint Magyar Hol dolgoztál külföldön, engem komolyan érdekel?
Svédországban, egy Boden nevű kisvárosban (ez északon van, Luleå mellett), 2005-06-ban. Szellemi, testi fogyatékosok, idősek, kisgyerekek és tinédzserek mellett dolgoztam, egyfajta mindenesként (a helyiek keze alá dolgoztam, takarítás, árufeltöltés, rendezés). Érdekes munkakör volt, még egy évet eltöltöttem volna. Miután megtanultam nagyjából svédül, már volt, aki abszolút elfogadott, hiszen látták rajtam az igyekezetet és a szorgalmat. Tőlük hallottam először a No Go zónákról, de északon persze ilyet nem láthattam, mert nincs. Nem akarták nekem idehaza elhinni, és most, tizenkét évvel később döbbentem rá, hogy odakinnt ez a valóság része.