Szia Tamara! Az Akik hóba vetnek nekem is hasonló olvasási érzéseket hozott! Valóban nagyon lassan indul be, de én betudtam annak, hogy a számi szerző kicsit be akart avatni a lassúbb életvitelükbe. Nem tudtam sokat erről a népcsoportról, így ez is tetszett.
Igen, ez igaz. Bár akkor lehetett volna ezeket az oldalakat arra is használni, hogy a történelmükről kicsit többet mesél. Ezt a kitelepítés részt eléggé nagyvonalakban mesélte csak el.
Én anno Veres Attila és Moskát Anita írásainak köszönhetően csöppentem bele a weirdbe, nagyon nehezen megfogható zsáner valóban. Engem sokkal jobban meg tud rázni, pont azért, mert kevesebb benne a fikció és a hatásvadászat, mint egy horrorban, inkább nyugtalanító, mint ijesztő, de emiatt jóval tovább befészkeli magát az ember fejébe. Kleinheincz Csillától én is ezt a novellát olvastam először, abszolút meggyőzött! :) Ha ajánlhatok még weird novelláskötetet a fenti szerzőkön kívül: Nathan Ballingrud: Szörnyvidék c. kötete is megér egy próbát :)
Szia Tamara! Halálom a függővég, főképp, ha tényleg még hírmondóban sincs a következő rész kiadásának dátuma. Időnként belenyúl az ember.😛 Igaz nem márciusban, hanem januárban, de olvastam a Reggel és este c. könyvet Fosse-tól, nekem is nagyon tetszett. A legmegdöbbentőbb mégis a születés utáni hatalmas ugrás, az éppen világrajött gyermek már agg kora. Márciusban több olyan könyvet olvastam, ami igazi meglepetés volt számomra és nem terveztem be, leginkább online olvastam őket. Dumas-tól a Fekete tulipánt, M. E. Matje-től A művészinast, Dániel Annától a Margot királyné goblenjeit, és egy abszolut kedvencet, amibe teljesen véletlenül nyúltam bele: Michelle Harrison-tól Egy csipetnyi mágiát. Olvastam még Hilary Wilson-tól a Fáraók népét, én nagyon szeretem az óegyiptomi kultúrát, történelmet és a márciusi hónapot majdhogynem ez a téma ölelte körül, mert Thor Heyerhdal: Ra expediciókat is olvastam. Heyerhdal könyveit munkásságát nagyon szeretem és a könyvben említett expediciót egy Perui utazó folytatja, csak ő Peruból Egyiptomba utazik az óceánon keresztül egy nádhajóval.
Nekem nagyon nagy csalódás volt a Fóbia, pedig nagyon vártam. Gyorsan lehetett vele haladni, ez igaz, de én azt éreztem, hogy sokszor feleslegesen aprólékos, mert semmit nem tesz vele hozzá mondjuk a karakterhez, az atmoszférához ( nyilván a képiség a szerző fotós voltából fakad). Ennek a felét ki lehetett volna húzni, így nem kellene két kötetesre tervezni a történetet. Mire megjelenik az új kötet, ezt elfelejtem. Például a fizikáról szóló 20 oldal is csak lógott a levegőben. De ami a legnagyobb csalódás volt, hogy én tényleg azt hittem, hogy ez látlelet lesz a vidékről egy értelmiségi nő szemén keresztül, ahol ír ennek a társadalmi okairól, következményeiről (én vidéki nagyvárosban vagyok értelmiségi a Dél-Alföldön, és borzalmas a kultúra és a megmaradt értelmiség helyzete itt), de ebből csak valamiféle sztereotípiát kaptam, felszínt is alig kapargató szituációt. Ilyen könyvárak mellett én biztosan nem fogom megvenni a folytatást.
Igen, a fizikával kapcsolatos dolgok tényleg egy kicsit lógtak a levegőben, de szerintem ennek még lesz fontossága a későbbiekben ( legalábbis az apánál meg Jenőnél is előjön, ezért gondolom). Én is jobban örültem volna, ha mondjuk egy 500 oldalas regényt ír, mint két (?) részt. Engem érdekel a folytatása, újraolvasni nem fogom, majd inkább az olvasónaplómba részletesen leírom a cselekményt, hogy el ne felejtsem.
Teljesen egyetértek, hogy a függő vég, vagy sorozat része jelleget (?) muszáj lenne feltüntetni a könyveken. Én sem kezdenék bele ha tudom, hogy több részes, és még nem jelent meg az összes rész. Ugyanezt csinálom kb. a sorozatokkal is, és nagyon keveés van, amit akkor nézek amikor az évadok eredetileg kijönnek. 😄
Szuper olvasmányaid voltak, Tamara! Több iránt is felkeltetted az érdeklődésemet. Köszönöm az ajánlód! 😊
Ennek nagyon örülök! :))
Szia Tamara! Az Akik hóba vetnek nekem is hasonló olvasási érzéseket hozott! Valóban nagyon lassan indul be, de én betudtam annak, hogy a számi szerző kicsit be akart avatni a lassúbb életvitelükbe. Nem tudtam sokat erről a népcsoportról, így ez is tetszett.
Igen, ez igaz. Bár akkor lehetett volna ezeket az oldalakat arra is használni, hogy a történelmükről kicsit többet mesél. Ezt a kitelepítés részt eléggé nagyvonalakban mesélte csak el.
Én anno Veres Attila és Moskát Anita írásainak köszönhetően csöppentem bele a weirdbe, nagyon nehezen megfogható zsáner valóban. Engem sokkal jobban meg tud rázni, pont azért, mert kevesebb benne a fikció és a hatásvadászat, mint egy horrorban, inkább nyugtalanító, mint ijesztő, de emiatt jóval tovább befészkeli magát az ember fejébe.
Kleinheincz Csillától én is ezt a novellát olvastam először, abszolút meggyőzött! :)
Ha ajánlhatok még weird novelláskötetet a fenti szerzőkön kívül: Nathan Ballingrud: Szörnyvidék c. kötete is megér egy próbát :)
Köszönöm az ajánlást, megnézem mindenképp. Nagyon úgy érzem, hogy az én gyomrom inkább a weird-et tudja jobban emészteni. :D
Szia Tamara!
Halálom a függővég, főképp, ha tényleg még hírmondóban sincs a következő rész kiadásának dátuma. Időnként belenyúl az ember.😛
Igaz nem márciusban, hanem januárban, de olvastam a Reggel és este c. könyvet Fosse-tól, nekem is nagyon tetszett. A legmegdöbbentőbb mégis a születés utáni hatalmas ugrás, az éppen világrajött gyermek már agg kora.
Márciusban több olyan könyvet olvastam, ami igazi meglepetés volt számomra és nem terveztem be, leginkább online olvastam őket. Dumas-tól a Fekete tulipánt, M. E. Matje-től A művészinast, Dániel Annától a Margot királyné goblenjeit, és egy abszolut kedvencet, amibe teljesen véletlenül nyúltam bele: Michelle Harrison-tól Egy csipetnyi mágiát. Olvastam még Hilary Wilson-tól a Fáraók népét, én nagyon szeretem az óegyiptomi kultúrát, történelmet és a márciusi hónapot majdhogynem ez a téma ölelte körül, mert Thor Heyerhdal: Ra expediciókat is olvastam. Heyerhdal könyveit munkásságát nagyon szeretem és a könyvben említett expediciót egy Perui utazó folytatja, csak ő Peruból Egyiptomba utazik az óceánon keresztül egy nádhajóval.
Hú, milyen jókat olvastál! :)) Fossénél tényleg elég érdekes volt, hogy az újszülött lesz végül a főszereplő, ez jó húzás volt tőle. :))
Nekem nagyon nagy csalódás volt a Fóbia, pedig nagyon vártam. Gyorsan lehetett vele haladni, ez igaz, de én azt éreztem, hogy sokszor feleslegesen aprólékos, mert semmit nem tesz vele hozzá mondjuk a karakterhez, az atmoszférához ( nyilván a képiség a szerző fotós voltából fakad). Ennek a felét ki lehetett volna húzni, így nem kellene két kötetesre tervezni a történetet. Mire megjelenik az új kötet, ezt elfelejtem. Például a fizikáról szóló 20 oldal is csak lógott a levegőben. De ami a legnagyobb csalódás volt, hogy én tényleg azt hittem, hogy ez látlelet lesz a vidékről egy értelmiségi nő szemén keresztül, ahol ír ennek a társadalmi okairól, következményeiről (én vidéki nagyvárosban vagyok értelmiségi a Dél-Alföldön, és borzalmas a kultúra és a megmaradt értelmiség helyzete itt), de ebből csak valamiféle sztereotípiát kaptam, felszínt is alig kapargató szituációt. Ilyen könyvárak mellett én biztosan nem fogom megvenni a folytatást.
Igen, a fizikával kapcsolatos dolgok tényleg egy kicsit lógtak a levegőben, de szerintem ennek még lesz fontossága a későbbiekben ( legalábbis az apánál meg Jenőnél is előjön, ezért gondolom). Én is jobban örültem volna, ha mondjuk egy 500 oldalas regényt ír, mint két (?) részt. Engem érdekel a folytatása, újraolvasni nem fogom, majd inkább az olvasónaplómba részletesen leírom a cselekményt, hogy el ne felejtsem.
Teljesen egyetértek, hogy a függő vég, vagy sorozat része jelleget (?) muszáj lenne feltüntetni a könyveken. Én sem kezdenék bele ha tudom, hogy több részes, és még nem jelent meg az összes rész. Ugyanezt csinálom kb. a sorozatokkal is, és nagyon keveés van, amit akkor nézek amikor az évadok eredetileg kijönnek. 😄
Igen, a sorozatokkal én is így vagyok :D
Szia 😊 pontosan a függő vég miatt kezdek bele, csak olyan sorozatokban, amik már lezárultak 🙂
Milyen jól teszed! :))