Azt hogy értetted, hogy nincs párbeszédes szerkezet? A könyv java része párbeszéd. :) Az egyetlen különbség, hogy nincs idézőjel (mámint az angol kiadásban), illetve gondolatjel (a magyarban). Viszont a dialogue tag-ek (elnézést, de nem tudom mi a magyar megfelelője) ugyanúgy megvannak, illetve ahol nincsenek, ott nem is kell, mert a szövegből érthető, hogy az egy válasz. Én örülök, hogy ez a stílus kezd egyre jobban elterjedni nyugaton. Ki nem állhatom az idézőjeleket/gondolatjeleket, főleg ha sok direkt dialógus követi egymást megszakítás nélkül. Semmit nem ad hozzá, de cserébe borzasztóan elcsúfítja az írás képét. Amúgy nagyon örülök, hogy szembe jött velem ez a könyv itt a csatornán (és értelemszerűen nagyon hálás is, köszönöm :)). Sok kiváló könyvet olvastam az elmúlt években, mégis hosszú idő óta ez volt az első, ami ismét ki tudta váltani belőlem a "na csak még egy oldalt" érzést. Pedig nem indult könnyen a kapcsolatunk. Daverley lassú prózája (az eredeti kiadást olvastam, borzalmasan sok vesszőt használ, sokszor szerintem indokolatlanul is), illetve az igék hiánya a hangulatfestő/leíró részeknél (főleg az olyan egy-két sorosoknák, amikkel a párbeszédeket töri meg) igazán távol áll tőlem (Elisa Shua Dusapin Tél Szokcsóban c. könyvét juttatta eszembe, azt pont a hasonló írás miatt nem bírtam végigolvasni), de szerencsére kitartottam, megszoktam a stílust, és minden mást félredobva daráltam le, mert annyira berántott. Nem titok, én is voltam hasonló szituációban fiatalabb koromban, szóval talán érthető, hogy miért is ragadott ennyire magával, miért éreztem ennyire közel magamhoz a történetet. És igen, van olyan hülye férfi, aki vár. Ha nem is húsz évet, de néhányat simán. A "mi lett volna ha" érzésnél nincs kínzóbb a világon, még akkor sem ha tisztában vagy vele, hogy (ahogy Will barátnője is rámutat a könyvben) valójában csak egy elképzelt dologba vagy szerelmes. SPOILER ALERT A prológust én teljesen el is felejtettem miközben olvastam a könyvet, szóval Josh halála nekem teljes meglepetés volt, a melegsége már nem annyira. Nekem is inkább tűnt öngyilkosságnak, mint balesetnek, de örülök annak, hogy nem lett teljesen egyértelműen letisztázva, akárcsak a könyv vége.
Van az úgy, hogy a borító beborítja a mondanivalót... ha összhangban van a borító a tartalommal, az jó.... De ahhoz bele kell lapozni a boltban ugye, a vevő összetapogatja a kezével, amivel a metróban a mozgólépcsőt s ott a vírus
Azt hogy értetted, hogy nincs párbeszédes szerkezet? A könyv java része párbeszéd. :) Az egyetlen különbség, hogy nincs idézőjel (mámint az angol kiadásban), illetve gondolatjel (a magyarban). Viszont a dialogue tag-ek (elnézést, de nem tudom mi a magyar megfelelője) ugyanúgy megvannak, illetve ahol nincsenek, ott nem is kell, mert a szövegből érthető, hogy az egy válasz. Én örülök, hogy ez a stílus kezd egyre jobban elterjedni nyugaton. Ki nem állhatom az idézőjeleket/gondolatjeleket, főleg ha sok direkt dialógus követi egymást megszakítás nélkül. Semmit nem ad hozzá, de cserébe borzasztóan elcsúfítja az írás képét.
Amúgy nagyon örülök, hogy szembe jött velem ez a könyv itt a csatornán (és értelemszerűen nagyon hálás is, köszönöm :)). Sok kiváló könyvet olvastam az elmúlt években, mégis hosszú idő óta ez volt az első, ami ismét ki tudta váltani belőlem a "na csak még egy oldalt" érzést. Pedig nem indult könnyen a kapcsolatunk. Daverley lassú prózája (az eredeti kiadást olvastam, borzalmasan sok vesszőt használ, sokszor szerintem indokolatlanul is), illetve az igék hiánya a hangulatfestő/leíró részeknél (főleg az olyan egy-két sorosoknák, amikkel a párbeszédeket töri meg) igazán távol áll tőlem (Elisa Shua Dusapin Tél Szokcsóban c. könyvét juttatta eszembe, azt pont a hasonló írás miatt nem bírtam végigolvasni), de szerencsére kitartottam, megszoktam a stílust, és minden mást félredobva daráltam le, mert annyira berántott. Nem titok, én is voltam hasonló szituációban fiatalabb koromban, szóval talán érthető, hogy miért is ragadott ennyire magával, miért éreztem ennyire közel magamhoz a történetet. És igen, van olyan hülye férfi, aki vár. Ha nem is húsz évet, de néhányat simán. A "mi lett volna ha" érzésnél nincs kínzóbb a világon, még akkor sem ha tisztában vagy vele, hogy (ahogy Will barátnője is rámutat a könyvben) valójában csak egy elképzelt dologba vagy szerelmes.
SPOILER ALERT
A prológust én teljesen el is felejtettem miközben olvastam a könyvet, szóval Josh halála nekem teljes meglepetés volt, a melegsége már nem annyira. Nekem is inkább tűnt öngyilkosságnak, mint balesetnek, de örülök annak, hogy nem lett teljesen egyértelműen letisztázva, akárcsak a könyv vége.
A Highgate temető ikrei..ha még nem volt…zsenialis 😊
Van az úgy, hogy a borító beborítja a mondanivalót... ha összhangban van a borító a tartalommal, az jó.... De ahhoz bele kell lapozni a boltban ugye, a vevő összetapogatja a kezével, amivel a metróban a mozgólépcsőt s ott a vírus