Ez a beszéd! Régen volt ilyen kicsattanóan megosztó, és őszinte adás! Imádom amikor ilyen dinamikus témák vannak, amikor az ember úton útfélen tud azonosulni a hozzászólókkal! Amikor belepofázok Robi vagy Eszter hozzászólásaba, és Oszi kimondja amit én, és fordítva! Tüzijáték!!! Jaj de jó volt! Tinkja!
A kapcsolat éppen azért nem lehet miniházasság, mert a házasság nem egy szimpla kapcsolat ahol mindenféle kis egyezmények szerint kölcsönösen kivesszük a másikból amire szükségünk van és cserébe ezért adunk valamit magunkból a másiknak. Talán ez a súlyos fogalmi zavar okozza a problémákat. A házasság egy eskü. Megesküszöl, hogy azzal az emberrel örök szövetséget kötsz itt a földi létben. Nem csak a köv. akárhány évedre, hanem az azt megelőzőkre is. (Mivel tudom, hogy a kvantumfizikai alapok sem mennek, ezért ez még nehezen lehet érthető.) A család meg olyan, amiben nincs "friss gyerek" :D azt a gyereket 40 évesen is megviseli a szülei válása, és igen, a szar kapcsolatuk is, ha együtt maradnak, azért nem mindegy kivel vállal az ember bármit is. Nem erkölcsi kötelesség megmaradni valaki mellett, vagyis házasságra nem kötelezhető senki. De ha valaki megesküszik arra, hogy jóban-rosszban, egészségben-betegségben, akkor ahhoz tartania kell magát ha úgy gondol magára, mint emberi lényre. Akit visszatart az esetleges féllábúság, szexmentesség, elhízás, meddőség az nem alkalmas a házasságra. Az kb. ahhoz hasonló, mint amikor valakinek a 10 éves gyereke megvakul, és ezért elmegy kicserélni egy látó árvára. Sajnálom azokat az embereket, akik nem találkoztak még olyan emberrel, akit önmagánál jobban tud szeretni. 50-100 év valakivel egy életen át, az semmi. Nem is lehetséges olyasformán, hogy mindketten változnak. Mivel ezt állandó kapcsolatuk alatt tették, így egy részük olyannyira egynek tekinthető, hogy már nemigen lehet szétválogatni, leválasztani egymásról őket. Valaki mások lesznek mindig, és az egyetlen ami állandó, az a kettőjük egysége. Akkora stabilitás ez, ami nélkül eltévedne az ember önmagában. Mert azt hiszem az ember valójában nem egy egysége az egésznek, hanem valami sokkal nagyobbhoz tartozik. A házasság olyan, mint ennek egy leegyszerűsített változata.
@@eg4514 Teljesen egyéni megítélés alá esik ki miként tekint magára. Részemről a kimondott szónak is mindig súlya van, olyan esküt pedig nem teszek amihez nem tudom tartani magam. Ehhez persze szükség van önálló döntési képességre. Akik azt sem tudják mikor mit csinálnak, mit vállalnak, mire képesek vagy nem képesek, azokat nincs miért számon kérni, és persze magukat sem fogják tudni. Tekinthetnek magukra akármiként, nem lesz jelentősége.
@@JusztinaLBerta Ennyi. Ha elkezd verbálisan, érzelmileg és/vagy fizikailag bántalmazni a házastársad, akkor vele kell maradni mert megfogadtad. Ha alkoholista lesz vagy szerencsejáték-függő, akkor tűrjed mert az lett a mondás hogy forever together. Megcsal, nemi beteggé tesz? Molesztálja a közös gyereket? Ez van. Alá van írva, nincs kibúvó. 😌 Jó lesz!!
Nekem ez egy kulcsmondat "Sajnálom azokat az embereket, akik nem találkoztak még olyan emberrel, akit önmagánál jobban tud szeretni. " Köszönöm, hogy leírta!
@@eg4514 Ezért is írtam, ha figyeltél, hogy ha az ember nem tudja mit csinál, akkor nyilván nem felelős a tetteiért. Ha te egy számodra tök ismeretlen emberrel simán összekötöd az életed, meg még gyereket is vállalsz tőle, akkor a probléma nem a kapcsolatban keletkezett, hanem jóval előtte. Ahhoz azért kell egy nagy adag igénytelenség, vagy egy súlyos személyiségzavar, hogy valaki anélkül, hogy tartalmilag is megismerne egy másik embert, már testi-lelki közösséget vállaljon vele. A bántalmazó ember mindig is bántalmazó volt, 1-2 évnél tovább ezt nem tudják titkolni, persze más kérdés, hogy tudomásul veszi-e a jeleket valaki. Egy ember függősége betegség, és igen, egy házastárs megpróbál segíteni kigyógyulni ebből, és nem tesz úgy, mintha neki személy szerint semmiféle ráhatása nem lett volna eddig a másik életére, mert tudod a függőség az nem megjelenik egyik napról a másikra, hanem kialakul. Azt is tisztázni kellene mit jelent a megcsalás, de a másik fél hazugságban tartása, megbetegítése, a család tagjainak szándékos bántalmazása, hogy te is megértsd úgymond "egyoldalú szerződésszegés" amiben már nincs mit felbontanod mert maga az egység mint olyan nem létezik. Ezért is nevezték ezt "törésnek" mert a váláshoz a két fél egyenrangú akarata kellene. Nem tudom átmegy-e a különbség. Nincs, nincs aláírva. A házassági eskü valójában nem egy szerződés, hanem fogadalom. Amikor ezt megteszed, nem kételkedsz a másik fél szavahihetőségében, szándékaiban, nincsenek záradékok, és azután sem gyanakszol, nem feltételezel rosszat, nem gyártasz hozzá B-tervet, mert tudod magadról, hogy a te szándékaid tiszták és őszinték, és nincs okod rá, hogy a másik embert ennél kevesebbnek, alávalóbbnak értékeld. Felvállalod ezzel a lehetséges törést és sérüléseket, de nem az emberi méltóságod feladását, vagyis nem lehet olyan, hogy neked viselned vagy tűrnöd kellene a bántalmazást vagy megalázást, de az igen ritkán fordul elő, hogy az addig rendes férj és apuka egyik reggel gyermekmolesztáló, feleségverő alkoholistaként ébred, szóval ja, nem árt odafigyelni egymásra, és beszélni naponta 5 mondatot őszintén. Nem tudom az egyéni sérelmeid lehetővé tették- e a témára koncentrálást, de a műsor nem a családon belüli erőszakról szólt, hanem a rövid kapcsolatok olyasféle okairól mint a meghízás. És ja, ja akinek ez egy indok a forever together megvalósíthatatlanságára, az ne házasodjon. Nem kötelező.
6 éve a legjobb barátom az exem. Ez egyfajta filterként is funkcionál, a birtoklási mániások messze elkerülnek. Több párom is volt már, akivel nagyon jól kijöttek, akár nélkülem is csináltak programot.
Én hasonlóképpen. Az exeim közül pár máig igaz barátom, szintén ismerik egymást, közös kocsmázás, laza programozás simán együtt. Ehhez a kérdéshez elég sztereotíp módon álltak hozzá, pedig mennyiféle helyzet létezik.
Valaki szóljon Robinak, hogy az elnyelés a lehető legrosszabb szóhasználat. A szülőtől kapott mocskot, amit nem akarunk továbbadni, azt feldolgozni kell és elfogadni. Ezt úgy lehet az egyik legegyszerűbben lemérni, hogy a gyerekkori emlékek, amik számunkra valami negatív töltetű érzelmet váltanak ki, a megfelelő feldolgozás után, már nem okoznak ilyet. Nehéz szavakba önteni, ezt az ember érzi. Azonban elnyelni (ha valóban így gondolta és nem csak rossz szót használt) az a legrosszabb amit tehet az illető.
Szar, de ha valóban nála szakad meg a lánc azt megszenvedi. Lehet azt mondani, hogy elnyeli. Továbbadni lenne a legkenyelmesebb ösztönállatként. Sajnos a visszaköszönő emlékek miatt ez mindenképp elnyelés.
ezt az elméletet nagyon sokszor elmondja Robi, nem értem, miért nem szól neki valaki, hogy ugyanúgy megvoltak a félrelépések, szeretők, ágyasok, nyitott kapcsolatok stb., csak nem nyíltan....
Sziasztok! Csak szeretném kiegészíteni: a papoknak igenis van saját jövedelmük+ örökölhetnek mert örökölni lehet a szülõktõl és a rokonoktòl/ismerõsöktõl egyaránt. Cölibátus esetén, örökösök híján az így szerzett tulajdonokat ha szeretné átirathatja az egyházra...
Szerintem Robi olyat állít tényként Michael Jacksonról, amire sosem volt bizonyíték. Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme addig, amíg bűnössége be nem bizonyosodik.
Azta 😮Eszti milyen kedves ,aranyos, s jófej. De sajnos nem mindig ilyen egyszerű,mert sose felejtetted el anyàd vagy apàd mit tett veled vagy épp ellened . Lehetsz persze akkor is jó fej. De nem könnyű. 🥹 Nem biztos ,hogy a lelki fájdalom , emlekeiden túl tudsz lépni. Attól függ mi volt az oka? Súlyos volt vagy nem . Nagyon rossz volt vagy csak kicsit. Ez bonyolultabb kicsit. De örülök, ha neki ilyen nem volt. Mert akkor ilyen könnyen nem mondaná .
Hmm..én egy jó ideig úgy gondoltam, hogy az anyám egy jó barát, elmondhatok neki mindent. Aztán egyszer csak szembesített: nem kíváncsi a dolgaimra..meglepett. Szarul esett. Azóta rájöttem el kell engednünk a szülőket...a megértésük véges.
Sajnálom hogy ez a tapasztalatod. Én már abszolút jó barátként tekintek a szüleimre, majdnem minden nap beszélünk. Ha felmerül bennem hogy valamit vonakodnék nekik elmondani, akkor BIZTOS hogy csakazértis elmondom, hogy lássák hogy engem nem zavar ha nem értenek velem egyet. Nem gyerek vagyok, az életemben az lesz amit én akarok, nekik sajna már nincs beleszólásuk - úgyhogy nem is értem hogy mit lehetne “szülősködni”, ha már a “gyerek” önálló. Ha valaki nem kíváncsi a dolgaidra, akkor legyen az bárki a magánéletben (szülő, barát, párkapcsolat), azzal meg kell szakítani a kapcsolatot. Ha valakivel nem érzed jól magad, akkor nem kell hogy az életedben legyen.
@@eg4514 itt van az életemben, csak semmi lényegeset nem mondok el neki...szeretem, de felfogtam, h nehezen viseli a problémáimat...vannak emberek, akiket nem kéne terhelni....nekem ilyen anya jutott. Gyenge idegzetű.
😂 Én mondjuk örülök, hogy a se füle se farka mondandójú Berta meghívásáról leszoktak, és többet jön a full vicces és okos Zs. Ági. És jó, hogy Eszter is újra itt van.
Vannak olyan problémák egy párkapcsban, amik nem orvosolhatók. Pl. ilyen lehet, ha az egyik fél már nem tudja szeretni a másikat. Idézet Popper Pétertől: "az érzelmek nem állnak akaratlagos szabályozás alatt." Nem tudom elhatározni, hogy holnaptól kezdve szeretni fogom XY-t, ha ma még ki nem állhatom. Ettől függetlenül eldemózhatom, hogy szeretem és benne maradok egy párkapcsban, de tudomásul kell venni, hogy ott már nem a szeretet miatt vagyok együtt a másikkal. Kompromisszumra kényszerülök. Már nem szeretem XY-t, de együtt maradok vele, mert pl. a közös gyermek, a közös vagyon, mert nincs éppen jobb nála, stb, stb. Ezen már az olyan párterápia se tud segíteni, ahol azt mondják, hogy szeresd jobban a párodat. Vagy szeretem XY-t, vagy nem szeretem. Érdemes szem előtt tartani a popperi idézetet.
Az a baj az ilyen szeretem, nem szeretem bináris kódolású gondolatokból levezetett állításokkal, hogy eleve nem definiálható benne a fő cselekvés. Szeretni ugyanis egyszer lehet. Egyszer megszeretsz valakit, ha az tényleg szeretet, mindig megmarad. Innentől kezdve pedig a fenti megállapítás teljesen értelmetlen.
Ez igaz és egyet is értek, de ahogy fentebb írták a szeretet az megmarad (hacsak nem nagyon félreismerted a személyt) - a vágy megléte pedig változó, lássuk be hogy 20 éven át nehéz 7/24-ben lángolni. 😌 Ha már Popper, akkor nyilván tudod hogy arról is beszélt, hogy időnként minden kapcsolat rohad. Ha olyan kapcsolatot akarsz, amely soha nem rohad, akkor mindig az elején kell lenned, és nagyon sok kapcsolatod lesz. Szóóval… talán inkább arról van szó, hogy nem biztos hogy rögtön pakolni kell, ha egy nap azt konstatálod hogy nem csordul a nyálad ha a másikra nézel. Vannak időszakok, senkivel nem lehet hosszú távon minden szivárványos.
@@eg4514 Akkor ezek szerint vannak olyan szerencsés emberek, akik az ilyen szavakat és azok mögöttes tartalmát, mint pl. a kiábrándulás nem is ismerik. Aztán az újra megszeretést, újra beleszeretést sem ismerik. És így tovább és így tovább. Én az élethosszig tartó változásban hiszek és ebbe nálam belefér pl. a kiábrándulás érzése is. Az életem során már többször is találkoztam ezzel az érzéssel. Sajnos ilyen szerencsétlen vagyok, hogy nàlam nem mindig tart ki örökre a kialakult szeretet érzése. Igen ismertem Poppertől a rohadó kapcsolat szindrómát, meg azt is, hogy egy kapcsolat addig tart, amíg úton - lehetőleg közös úton - vannak a felek. Ezt is nagyon nehéz fenntartani és könnyű belecsúszni egy megszokásba, egy rutinszerűségbe, egy olyan állapotba, ahol mindig ugyan azok a végszavak ismétlődnek egy már halott kapcsolatban. Ilyen is volt az életemben, de szerencsénkre rengeteg hasznos tanáccsal ellátott bennünket a bizonytalanság guruja és ha padlóra is kerülünk néha, azért igyekszünk mindig újra felállni. Újra szeretni Élni. Hiszen az élet egy csoda, csak nyitottnak kell lenni az ajándékaira.
@@laszlobarany5368 Szerintem mindenki ismeri a kiábrándultság érzését. 🙂 Mindössze arra próbáltam rávilágítani, hogy nem biztos hogy így kell hozzáállni a dolgokhoz, hogy “ma konstatálom hogy tetszik szóval elveszem feleségül, aztán holnap konstatálom hogy kiábrándultam és elválok”. 😌 Mindenféle variáció létezik.
Azért ritkán látszik ennyire tisztán, hogy megy át a fogyasztási kultúra megközelítése, a leselejtezés szemlélete a párkapcsolatokról való gondolkodásba. 😒A párkapcsolat ebben a megközelítésben egy olyan valami, aminek fogyasztási életciklusa van (a vita csak abban van, hogy kinél hány év az a szavatosság idő, amíg a minőségét megőrzi). Ha elhasználódik a másik teste, kopik a szexuális vonzereje, hát akkor bizony megérett az idő a cseréjére, ugyanúgy ahogy az autónknak vagy a kanapénknak. Keressünk nosza másikat. Ez egy olyan lehangolóan sivár gondolkodásmód egy kapcsolatról.... Mennyire mély és egymásnak sokat adó tartalmas kapcsolat lehet az, ahol egy megereszkedett hasnál felmerül a kérdés, hogy akkor így hogyan is tovább együtt?
..ki, kit csonkolna?? ..testileg, érzelmileg..A szülőket miért nem értesíti a fia, amikor megnősül..? ..ki a hibás?? Tetszett az Adás, hangulatos, mély, és nagyokat röhögtem!! Pulitzer díjat érdemeltek!! :)
Teljesseggel abszurd felvetes. Akkor minden egyedulallo szemely potencialisan pedofil. Es honnan van hirtelen adat a gorog es a romai katolikusok ugyeit illetoen kulon is?
A hivök jo része a papokra hagyja a vagyonát.Igy lesznek egyre gazdagabbak ...Bár több adohatosági vizsgálat zajlik orvosok ügyeiben is mert a magányos betegek rájuk iratják vagyonukat.üdv.
Így van. Volt egy egyházi ügyekben járatos ismerősöm, aki elmondta, hogy az egyházaknak nem az amúgy többszáz milliárdos állami támogatások a legnagyobb bevétele, hanem az, hogy rengeteg öregember rájukiratja a házát, lakását, vagyonát. Amikor az emberek öregek lesznek, tudatosan vagy tudattalanul kezdenek félni a haláltól, az ismeretlentől és akkor jönnek ők, akik elhitetik velük, hogy ők jóban vannak a nagyfőnökkel és ha jóban lesznek velük, akkor szólhatnak a nagyfőnöknél az érdekükben. Az egyházra iratják a vagyonukat és a gyerekeik és unokáik nem örökölnek semmit, aztán ezután már le se szarják az egyházak az adományozót. Nekünk is lenne most egy házunk a pesti kertvárosban, ha ezek a szélhámosok nem hülyítik be a nagyszüleinket. Ez egyszerűen közönséges szélhámosság.
Nagyon unalmas az amikor egyházi kérdésekben nyilvánul meg Puzsér. Mindig ugyanaz a mantra és kifakadás. Egyszerűen 5 perc elteltével, már nem vagyok képes tovább hallgatni!
Görög katolikus nem = római katolikus, náluk nincs pápa, hanem pópa. Két külön (katolikus) egyház nem kéne összemosni a kettőt. Református is katolikus ott is engedélyezett a lelkészeknek a házasodás.
Rosszul tudod. Akikről te beszélsz, azok az ortodoxok. A görög katolikusok elfogadják a pápa fennhatóságát, és egyházuk a római egyház része gyakorlatilag.
Simán eltörölhetnék a cölibátust, tekintve, hogy sosem volt szentírási követelmény a nőtlenség. Sőt, az erkölcstelenség elterjedése miatt a Biblia azt javasolja, hogy "minden férfinak legyen meg a maga felesége" (1Korintus 7:2).
Lehet nem volt követelmény, csak ajánlás. Nem azért mert a szex olyan fú de bűnös és erkölcstelen dolog lenne, hanem mert minden ami vele jár eltereli a figyelmet a melóról. Elég sok tudós, filozófus, és egyáltalán nem szent ember is inkább élt mindentől távol, hogy legyen energia a lényegre. Mert a világ elég nagy, a dolgok megértéséhez meg kevés egy élet, és ha csak egy-egy részletének is szeretnél úgy igazán a mélyére ásni, akkor nem férnek bele ilyen fszágok mint a valentin napi bonbonvásárlás, meg a fodrászhoz kísérgetés, hogy még azt is fejben tartsd mikor ki hány éves, hogy hívják, milyen színű és hosszú volt múlt héten a haja. Az élet tele van ilyen teljesen lényegtelen, töménytelen mennyiségű felesleges információhalmazokkal, amiket képtelenség kikerülni, ha úgy élsz mint egy ember. A papoknak nem dolguk emberként élni, de ebben döntésre kell jutniuk, hogy miként akarnak létezni. Ha simán egy templomban akarják terjeszteni az igét, akkor elmennek lelkésznek. Megkeresztelik a porontyokat, áldoztatnak, esküvőznek, temetnek, gyóntatnak, és emellett simán lehetnek családfők, apukák, férjek, és pont ugyan azokat a hibákat és bűnöket elkövethetik mint akárki más, mint egy tanár, gyógytornász, vagy légiutas kísérő. A papok azok inkább olyasfélék lennének mint a szerzetesek. Szó szerint az egész életükkel adóznak Isten mibenlétének kikutatásáért. Nem csak úgy, mint mondjuk egy csillagász, amelyik megpróbálja bemérni a végtelent és megkeresni annak szabályrendszerét, hogy egyetlen képletbe foglalhassa, hanem még hinnie is kell. Sajnos erről nincsenek valós statisztikák, de elég valószínű, hogy azok a papok, akik elég sokáig kutatták Istent, legalább egyszer megbizonyosodtak arról, hogy nincs Isten. Ezt egy pap vagy túléli lelkileg, vagy nem. Na ha ez épp egy feleség és néhány kisgyermek mellett történik, akkor elég nagy lehet belőle a baj. Aztán meg fordítva is működik a dolog, mert mikor egy papnak ki kell állnia a hite mellett mindenkivel és bármivel szemben, akkor mindenkinek jobb az úgy, ha nincs mivel megzsarolni őt. Mert azért az mindig úgy volt, hogy a vallási vezetők bírtak egyféle elég nagy hatalommal. Ha előre tudod, hogy egy pozíció betöltésével olyan helyzetbe kerülhetsz, amivel a gyerekeidnek ártasz, akkor nyilván a legjobb döntés ha vagy nem vállalod azt a pozíciót, vagy nem vállalsz gyereket. Sőt az a legjobb, ha nem kötődsz emberi lényhez túl szorosan. Ezért volt ajánlás inkább nem belebonyolódni ebbe a párválasztós, családos hajcihőbe, hiszen az leköti az ember életének 67,3%-át, a többi meg semmire sem elég. Oké, hogy most ez a rendszer pont nem így működik, és a papok sem úgy viselkednek ahogy a papok, meg semmi sem az mint aminek eredetileg oda lett gondolva, ettől még ezek oka nem feltétlen alaptalan.
@@proverbiaXXI_XXX A hit már eleve egy bizonyosságból indul, vagyis a hívők nem "elhiszik" hogy van Isten, hanem tudják. A hitük abban a valakiben van, akiről tudnak, és ez azon alapul kb. hogy Isten az alap jó, és minden ami van az tőle van, tehát jó. (Ami nem jó, az mindennek a jónak a hiánya.) Amikor az ember azt gondolja ő mennyire alkalmas lenne papnak, akkor azzal a bizonyossággal indul, hogy ő tud Istenről és mindent is tudni akar még róla. Aztán amikor jól beleártja magát a teológiába, egyházismeretekbe, vallástörténelembe, akkor egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ez az egész borzasztóan emberi. Hogy a csodák sosem voltak természetfeletti történések, hogy az ember bármibe vetett hite önmagában pont olyan erős Isten nélkül is mint Istennel. Kiderül, hogy az emberek egymás iránti könyörületessége, hűsége, jósága, önfeláldozása valóban evolúciós érdekek mentén fejlődhet, nem szükséges hozzá egyisten, azisten, vagy istenségek sokasága. Hogy az emberi természet része a kreálmányaikhoz való ragaszkodásuk, a valami nagyobb és erősebb keresése, a biztonság és elfogadás felé terelődés. Hiába keresed azt az Istent akiben hiszel, mert minél többet akarsz megismerni belőle, annál inkább embereket találsz helyette, és általában lebontódnak az utolsó kis morzsáig, ahol is szintén nem lesz ott az Isten, és olyankor a pap meggyőződik róla, hogy amiről tudta hogy van, az nincsen sehol. Hasonló ez, mint mikor a tudósok addig-addig számolgatják a létezés mikéntjét, hogy közben véletlenül rátalálnak Istenre. Mert mindkettő egy meggyőződésből indul. A vanból meg a nincsből. Akik szerint akár lehetne is de nekik mindegy, azok számára azért nincs, mert nyilván nem tudnak róla, hogy van. Vagyis ez az Isten kérdés mindig egyfajta személyes meggyőződése az embernek arról, hogy ő tud róla hogy van, vagy nem tud róla hogy lenne. Amikor valaki arról tud hogy nincs, az mindig egy nagyon furcsa helyzet, hiszen olyan mintha azt állítanád, hogy valaki akivel még sosem találkoztál semmilyen formában, az nem létezhet soha, semmikor, senkinek. De egy pap számára az a bizonyos személy nagyon is létezőnek bizonyul, és mikor kiderül, hogy sehol sincs ott jobban vagy kevésbé, semmikor sem volt közelebb vagy távolabb, nem lehet többet és jobban tudni róla hetvenezer oldal áttanulmányozásával, imák mormolásával, szenteltvíz locsolgatásával, olyankor hajlamos úgy értékelni a helyzetet az ember, hogy ez az Isten, akiben ő hisz, sohasem létezett. Erről meg is tud bizonyosodni. Pont így. Azt hitte, hogy ismer valakit, de kiderült, hogy azt akit ismert, tényleg csak képzelte. Aztán van hogy ezen túlteszi magát az ember, és pap lesz, de van hogy sosem találja meg Istent, és ezzel rosszabb helyzetbe kerül mint azok akik nem is keresték és tudni sem akartak róla. Akik elvesztik Istent, szinte menthetetlenek. Jobb ha nem rántanak ilyenkor magukkal senkit.
@@JusztinaLBerta Ha már egyszer bizonyosságot szerzett róla, akkor utána hogy bizonyosodhat meg a nemlétéről? Ez nem önellentmondás? Ha pl. én már TUDOM rólad, hogy létezel, akkor meggyőzhetne bármi is az ellenkezőjéről?
@@proverbiaXXI_XXX Talán valami hasonló tévedésből. Most pl. azt tudod, hogy kapcsolatba kerültél valakivel, és ehhez egy személyt társítasz, akiről feltételezed, hogy hozzád hasonló működésű, gondolkodó, érző, amiről itt simán meggyőződhetsz. Miközben lehetek akár több személy is, vagy nem is személy hanem beszélgető program, vagy egy kollektív tudat ami reagál valamilyen formában, amit a te tudatod a számodra érthető formában képez le, megmutatod másoknak és az ő elég hasonló agyuk is elég hasonló módon képezi le. Bár ha belegondolok egy egyszerű verssort is képesek vagyunk 75féle értelmezésben látni, pedig azok aztán csak szavak egymás után, elég konkrét meghatározásokkal. Vagy pl. mennyien tudni vélik, hogy egy karakter tulajdonságai megegyeznek az őt alakító színésszel, és tényleg elhiszik, hogy az a személy létezik és él a mozivásznon túl is. Szóval ha ilyen egyszerűbb dolgokban ilyen nagyokat tudunk tévedni, akkor a felfoghatatlant vajon mennyire ismerhetjük félre? Simán lehet, hogy annyira, hogy a végén kiderül, hogy nem is olyan, nem is az, nincs is úgy ahogy mi tudtuk. Ha valaki elég kitartóan kutakodik, mindig kiderül, hogy csak bot van meg vászon, sehol a zászló. Pedig az aztán csak ilyen két összetevős kis dolog, nem annyira világmindenséget magába foglaló valami.
Sok példa van rá, hogy terhesség alatt és után 10-15öt felszednek és baromi nehezen adják le. Ez örökölt hajlam. Akkor derül ki, kinek milyen "lapot osztottak", amikor már benne vannak. Ettől még persze sok olyan is van aki megúszhatná de inkább elengedi magát, a terhesség és a gyerek pedig amolyan szabadkártyaként vannak felhasználva, és végül az apát hibáztatják (ha épp tőle akarnak megszabadulni).
Nagy tekintély és megbecsülésben vannak a papok egy nincs anyagi gondjuk, dolgozniuk se nagyon kell mert házvezetőnőjük van aki főz mos takarít rájuk, szolgálati autó lakás stb...Nem kell dolgozniuk (nem is nagyon tudnának mert semmihez nem értenek, nekem az egyik pap ismerősöm villanyszerelőnek tanult de kis túlzással egy villanykörtét se tud becsavarni) Eddig is arany életük volt de így, hogy most nőzni is lehet, most én is meggondolom, hogy elmegyek papnak :D Kiv leszek mi lesz a vége mert annó azért törölték el mert az egyháznak túl sokba kerültek a prostik meg a tömérdek gyerek eltartása és ugye annak öröklését is biztosították.
Milyen legyen egy műsorvezteő+ énekesnő? Visszafogottan,nyusziként elég fura lenne. 👍🏼🥹 Eszti pont így tökéletes... Néha ő is mond furàkat, de sebaj mindig senki sem tökéletes... De az sem zavaró. Sőt tök okos,vicces meg kedves . Ez így pont jó. 😀
![A férjhez jutás méltóságának húsz kárhozati foka [ÖM #370]](http://i.ytimg.com/vi/8ATvug1KxNI/mqdefault.jpg)
![A férjhez jutás méltóságának húsz kárhozati foka [ÖM #370]](/img/tr.png)
Végre
Már nagyon vártam olyan adást ahol kevesebb a politika és több a hétköznapi megosztó téma
Nagyon nagyon teszik
Több ilyent ❤️❤️❤️
Pp
Ez a beszéd! Régen volt ilyen kicsattanóan megosztó, és őszinte adás! Imádom amikor ilyen dinamikus témák vannak, amikor az ember úton útfélen tud azonosulni a hozzászólókkal! Amikor belepofázok Robi vagy Eszter hozzászólásaba, és Oszi kimondja amit én, és fordítva! Tüzijáték!!! Jaj de jó volt! Tinkja!
Nem zsibbadt el a nyelved?
Végre Eszter! ❤
Bíztam benne, hogy végre végérvényesen megszabadultak tőle :(
kedvencem ❤️
Minek a végére képzeled oda őt?
A legjobb Eszti💚
@@taker00Akkor ne hallgasd őt. :( Ilyen egyszerű. Mindenkinek mindenki nem tetszhet .
"Lehet, hogy szétmentetek volna... ő maga szét is ment, részben..."
Nem kellene nevetni rajta, de muszáj. Remek adás volt.
Régóta az egyik legjobb adás volt!
A kapcsolat éppen azért nem lehet miniházasság, mert a házasság nem egy szimpla kapcsolat ahol mindenféle kis egyezmények szerint kölcsönösen kivesszük a másikból amire szükségünk van és cserébe ezért adunk valamit magunkból a másiknak. Talán ez a súlyos fogalmi zavar okozza a problémákat. A házasság egy eskü. Megesküszöl, hogy azzal az emberrel örök szövetséget kötsz itt a földi létben. Nem csak a köv. akárhány évedre, hanem az azt megelőzőkre is. (Mivel tudom, hogy a kvantumfizikai alapok sem mennek, ezért ez még nehezen lehet érthető.) A család meg olyan, amiben nincs "friss gyerek" :D azt a gyereket 40 évesen is megviseli a szülei válása, és igen, a szar kapcsolatuk is, ha együtt maradnak, azért nem mindegy kivel vállal az ember bármit is. Nem erkölcsi kötelesség megmaradni valaki mellett, vagyis házasságra nem kötelezhető senki. De ha valaki megesküszik arra, hogy jóban-rosszban, egészségben-betegségben, akkor ahhoz tartania kell magát ha úgy gondol magára, mint emberi lényre. Akit visszatart az esetleges féllábúság, szexmentesség, elhízás, meddőség az nem alkalmas a házasságra. Az kb. ahhoz hasonló, mint amikor valakinek a 10 éves gyereke megvakul, és ezért elmegy kicserélni egy látó árvára. Sajnálom azokat az embereket, akik nem találkoztak még olyan emberrel, akit önmagánál jobban tud szeretni. 50-100 év valakivel egy életen át, az semmi. Nem is lehetséges olyasformán, hogy mindketten változnak. Mivel ezt állandó kapcsolatuk alatt tették, így egy részük olyannyira egynek tekinthető, hogy már nemigen lehet szétválogatni, leválasztani egymásról őket. Valaki mások lesznek mindig, és az egyetlen ami állandó, az a kettőjük egysége. Akkora stabilitás ez, ami nélkül eltévedne az ember önmagában. Mert azt hiszem az ember valójában nem egy egysége az egésznek, hanem valami sokkal nagyobbhoz tartozik. A házasság olyan, mint ennek egy leegyszerűsített változata.
Szép idea. 🤭 Aaakkor ezek szerint az emberek egy szép százaléka már nem tekinthet magára emberi lényként Jusztina L. Berta szerint. Jaj ne. 🤭
@@eg4514 Teljesen egyéni megítélés alá esik ki miként tekint magára. Részemről a kimondott szónak is mindig súlya van, olyan esküt pedig nem teszek amihez nem tudom tartani magam. Ehhez persze szükség van önálló döntési képességre. Akik azt sem tudják mikor mit csinálnak, mit vállalnak, mire képesek vagy nem képesek, azokat nincs miért számon kérni, és persze magukat sem fogják tudni. Tekinthetnek magukra akármiként, nem lesz jelentősége.
@@JusztinaLBerta Ennyi. Ha elkezd verbálisan, érzelmileg és/vagy fizikailag bántalmazni a házastársad, akkor vele kell maradni mert megfogadtad. Ha alkoholista lesz vagy szerencsejáték-függő, akkor tűrjed mert az lett a mondás hogy forever together. Megcsal, nemi beteggé tesz? Molesztálja a közös gyereket? Ez van. Alá van írva, nincs kibúvó. 😌 Jó lesz!!
Nekem ez egy kulcsmondat "Sajnálom azokat az embereket, akik nem találkoztak még olyan emberrel, akit önmagánál jobban tud szeretni. " Köszönöm, hogy leírta!
@@eg4514 Ezért is írtam, ha figyeltél, hogy ha az ember nem tudja mit csinál, akkor nyilván nem felelős a tetteiért. Ha te egy számodra tök ismeretlen emberrel simán összekötöd az életed, meg még gyereket is vállalsz tőle, akkor a probléma nem a kapcsolatban keletkezett, hanem jóval előtte. Ahhoz azért kell egy nagy adag igénytelenség, vagy egy súlyos személyiségzavar, hogy valaki anélkül, hogy tartalmilag is megismerne egy másik embert, már testi-lelki közösséget vállaljon vele.
A bántalmazó ember mindig is bántalmazó volt, 1-2 évnél tovább ezt nem tudják titkolni, persze más kérdés, hogy tudomásul veszi-e a jeleket valaki. Egy ember függősége betegség, és igen, egy házastárs megpróbál segíteni kigyógyulni ebből, és nem tesz úgy, mintha neki személy szerint semmiféle ráhatása nem lett volna eddig a másik életére, mert tudod a függőség az nem megjelenik egyik napról a másikra, hanem kialakul.
Azt is tisztázni kellene mit jelent a megcsalás, de a másik fél hazugságban tartása, megbetegítése, a család tagjainak szándékos bántalmazása, hogy te is megértsd úgymond "egyoldalú szerződésszegés" amiben már nincs mit felbontanod mert maga az egység mint olyan nem létezik. Ezért is nevezték ezt "törésnek" mert a váláshoz a két fél egyenrangú akarata kellene. Nem tudom átmegy-e a különbség.
Nincs, nincs aláírva. A házassági eskü valójában nem egy szerződés, hanem fogadalom. Amikor ezt megteszed, nem kételkedsz a másik fél szavahihetőségében, szándékaiban, nincsenek záradékok, és azután sem gyanakszol, nem feltételezel rosszat, nem gyártasz hozzá B-tervet, mert tudod magadról, hogy a te szándékaid tiszták és őszinték, és nincs okod rá, hogy a másik embert ennél kevesebbnek, alávalóbbnak értékeld. Felvállalod ezzel a lehetséges törést és sérüléseket, de nem az emberi méltóságod feladását, vagyis nem lehet olyan, hogy neked viselned vagy tűrnöd kellene a bántalmazást vagy megalázást, de az igen ritkán fordul elő, hogy az addig rendes férj és apuka egyik reggel gyermekmolesztáló, feleségverő alkoholistaként ébred, szóval ja, nem árt odafigyelni egymásra, és beszélni naponta 5 mondatot őszintén.
Nem tudom az egyéni sérelmeid lehetővé tették- e a témára koncentrálást, de a műsor nem a családon belüli erőszakról szólt, hanem a rövid kapcsolatok olyasféle okairól mint a meghízás. És ja, ja akinek ez egy indok a forever together megvalósíthatatlanságára, az ne házasodjon. Nem kötelező.
Ez volt az egyik legzsenialisabb adas, koszonom, udv, Aszodi Judit
Király volt az adás :*
6 éve a legjobb barátom az exem. Ez egyfajta filterként is funkcionál, a birtoklási mániások messze elkerülnek. Több párom is volt már, akivel nagyon jól kijöttek, akár nélkülem is csináltak programot.
Én hasonlóképpen. Az exeim közül pár máig igaz barátom, szintén ismerik egymást, közös kocsmázás, laza programozás simán együtt. Ehhez a kérdéshez elég sztereotíp módon álltak hozzá, pedig mennyiféle helyzet létezik.
@@lindakovacs6862 Az én baráti körömben ez ilyen magyar hozzáállás, máshonnan valósi ismerőseim valahogy nem furcsállják ezt annyira.
Biztos hogy csonkolással fogok álmodni. Köszi Robi. :D
Vagy Csonka Picivel.
0:22 Cölibátus eltörlése; 29:16 Nem kívánatos plusz kilók; 48:39 Tartozom a családomnak?
Valaki szóljon Robinak, hogy az elnyelés a lehető legrosszabb szóhasználat. A szülőtől kapott mocskot, amit nem akarunk továbbadni, azt feldolgozni kell és elfogadni. Ezt úgy lehet az egyik legegyszerűbben lemérni, hogy a gyerekkori emlékek, amik számunkra valami negatív töltetű érzelmet váltanak ki, a megfelelő feldolgozás után, már nem okoznak ilyet. Nehéz szavakba önteni, ezt az ember érzi.
Azonban elnyelni (ha valóban így gondolta és nem csak rossz szót használt) az a legrosszabb amit tehet az illető.
Szar, de ha valóban nála szakad meg a lánc azt megszenvedi. Lehet azt mondani, hogy elnyeli. Továbbadni lenne a legkenyelmesebb ösztönállatként.
Sajnos a visszaköszönő emlékek miatt ez mindenképp elnyelés.
Szó sincs arról, hogy régen "életre szóló kötödés volt". Egyszerűen csak egymás mellett kellett élniük, a társadalmi nyomás miatt.
ezt az elméletet nagyon sokszor elmondja Robi, nem értem, miért nem szól neki valaki, hogy ugyanúgy megvoltak a félrelépések, szeretők, ágyasok, nyitott kapcsolatok stb., csak nem nyíltan....
Udv. a Keleti partrol 🇺🇸 sracok+ Eszter 🥰. Ez a mokas vitatkozas nagyon szorakoztato volt.
Robinak kulon egy nagy oleles ❤️
Eszter ❤
Érdekes, Robi mindig a tudatosságról, a reflexióról beszél. Ehhez képest a 41:00-nál elhangzó igazság mélyen meglepi.
Sziasztok! Csak szeretném kiegészíteni: a papoknak igenis van saját jövedelmük+ örökölhetnek mert örökölni lehet a szülõktõl és a rokonoktòl/ismerõsöktõl egyaránt. Cölibátus esetén, örökösök híján az így szerzett tulajdonokat ha szeretné átirathatja az egyházra...
Lehet-e Apu azért iszik, mert te sírsz rendezvényt tartani úgy, hogy az egyikük csonkolva van, a másik pedig meghízott?
Ez zseniális lett
Eszter ,ha ott van,Osziékból is a legjobbat hozza ki
Saját és gyermekei kárára senki nem köteles eltartani egyelten rokonát sem
Abban a példázatban az is benne volt hogy akinek nem volt lakodalomhoz illő ruhája azt számonkérték
Szerintem Robi olyat állít tényként Michael Jacksonról, amire sosem volt bizonyíték. Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme addig, amíg bűnössége be nem bizonyosodik.
Azta 😮Eszti milyen kedves ,aranyos, s jófej. De sajnos nem mindig ilyen egyszerű,mert sose felejtetted el anyàd vagy apàd mit tett veled vagy épp ellened . Lehetsz persze akkor is jó fej. De nem könnyű. 🥹 Nem biztos ,hogy a lelki fájdalom , emlekeiden túl tudsz lépni. Attól függ mi volt az oka? Súlyos volt vagy nem . Nagyon rossz volt vagy csak kicsit. Ez bonyolultabb kicsit. De örülök, ha neki ilyen nem volt. Mert akkor ilyen könnyen nem mondaná .
Elég fura, hogy a magány és az egyedüllét közti különbséget Robinak kellett elmagyarázni a többieknek. 🧐 17:50
Hmm..én egy jó ideig úgy gondoltam, hogy az anyám egy jó barát, elmondhatok neki mindent. Aztán egyszer csak szembesített: nem kíváncsi a dolgaimra..meglepett. Szarul esett. Azóta rájöttem el kell engednünk a szülőket...a megértésük véges.
🥹😿
Azért érdekelne ez hogy következik be. Hogy lehet hogy egyszer csak nem kíváncsi a dolgaidra
@@enciion5043 kamuzott a gyerekének? Nem lehet? Persze ez gusztustalan. 😿
Sajnálom hogy ez a tapasztalatod.
Én már abszolút jó barátként tekintek a szüleimre, majdnem minden nap beszélünk. Ha felmerül bennem hogy valamit vonakodnék nekik elmondani, akkor BIZTOS hogy csakazértis elmondom, hogy lássák hogy engem nem zavar ha nem értenek velem egyet. Nem gyerek vagyok, az életemben az lesz amit én akarok, nekik sajna már nincs beleszólásuk - úgyhogy nem is értem hogy mit lehetne “szülősködni”, ha már a “gyerek” önálló.
Ha valaki nem kíváncsi a dolgaidra, akkor legyen az bárki a magánéletben (szülő, barát, párkapcsolat), azzal meg kell szakítani a kapcsolatot. Ha valakivel nem érzed jól magad, akkor nem kell hogy az életedben legyen.
@@eg4514 itt van az életemben, csak semmi lényegeset nem mondok el neki...szeretem, de felfogtam, h nehezen viseli a problémáimat...vannak emberek, akiket nem kéne terhelni....nekem ilyen anya jutott. Gyenge idegzetű.
Ivós játékhoz jelige: CSONKOLT 😀
Csonka Berta vajon kinél karácsonyozik....? 😂😂😂😂
😂 Én mondjuk örülök, hogy a se füle se farka mondandójú Berta meghívásáról leszoktak, és többet jön a full vicces és okos Zs. Ági. És jó, hogy Eszter is újra itt van.
@@domokosgaal6357 Lehet ide is kellett egy Ringo Starr 😁😁😁
Csonka Picinél
Ehhez a csonkolt adáshoz szerintem Csonka Bertát sziveskedjetek legközelebb meghívni. Kezeit csonkolom.
Inkàbb ne 🥹. Őt nem bírtam sose hallgatni. Csonka Pici jöhet . De sose fog szerintem.
Vannak olyan problémák egy párkapcsban, amik nem orvosolhatók. Pl. ilyen lehet, ha az egyik fél már nem tudja szeretni a másikat. Idézet Popper Pétertől: "az érzelmek nem állnak akaratlagos szabályozás alatt." Nem tudom elhatározni, hogy holnaptól kezdve szeretni fogom XY-t, ha ma még ki nem állhatom. Ettől függetlenül eldemózhatom, hogy szeretem és benne maradok egy párkapcsban, de tudomásul kell venni, hogy ott már nem a szeretet miatt vagyok együtt a másikkal. Kompromisszumra kényszerülök. Már nem szeretem XY-t, de együtt maradok vele, mert pl. a közös gyermek, a közös vagyon, mert nincs éppen jobb nála, stb, stb. Ezen már az olyan párterápia se tud segíteni, ahol azt mondják, hogy szeresd jobban a párodat. Vagy szeretem XY-t, vagy nem szeretem. Érdemes szem előtt tartani a popperi idézetet.
Az a baj az ilyen szeretem, nem szeretem bináris kódolású gondolatokból levezetett állításokkal, hogy eleve nem definiálható benne a fő cselekvés. Szeretni ugyanis egyszer lehet. Egyszer megszeretsz valakit, ha az tényleg szeretet, mindig megmarad. Innentől kezdve pedig a fenti megállapítás teljesen értelmetlen.
@@JusztinaLBerta Minthogy a dislike-ot effektíve megszüntették, ezért ez itt egy dislike comment.
Ez igaz és egyet is értek, de ahogy fentebb írták a szeretet az megmarad (hacsak nem nagyon félreismerted a személyt) - a vágy megléte pedig változó, lássuk be hogy 20 éven át nehéz 7/24-ben lángolni. 😌
Ha már Popper, akkor nyilván tudod hogy arról is beszélt, hogy időnként minden kapcsolat rohad. Ha olyan kapcsolatot akarsz, amely soha nem rohad, akkor mindig az elején kell lenned, és nagyon sok kapcsolatod lesz.
Szóóval… talán inkább arról van szó, hogy nem biztos hogy rögtön pakolni kell, ha egy nap azt konstatálod hogy nem csordul a nyálad ha a másikra nézel.
Vannak időszakok, senkivel nem lehet hosszú távon minden szivárványos.
@@eg4514 Akkor ezek szerint vannak olyan szerencsés emberek, akik az ilyen szavakat és azok mögöttes tartalmát, mint pl. a kiábrándulás nem is ismerik. Aztán az újra megszeretést, újra beleszeretést sem ismerik. És így tovább és így tovább. Én az élethosszig tartó változásban hiszek és ebbe nálam belefér pl. a kiábrándulás érzése is. Az életem során már többször is találkoztam ezzel az érzéssel. Sajnos ilyen szerencsétlen vagyok, hogy nàlam nem mindig tart ki örökre a kialakult szeretet érzése.
Igen ismertem Poppertől a rohadó kapcsolat szindrómát, meg azt is, hogy egy kapcsolat addig tart, amíg úton - lehetőleg közös úton - vannak a felek. Ezt is nagyon nehéz fenntartani és könnyű belecsúszni egy megszokásba, egy rutinszerűségbe, egy olyan állapotba, ahol mindig ugyan azok a végszavak ismétlődnek egy már halott kapcsolatban. Ilyen is volt az életemben, de szerencsénkre rengeteg hasznos tanáccsal ellátott bennünket a bizonytalanság guruja és ha padlóra is kerülünk néha, azért igyekszünk mindig újra felállni. Újra szeretni Élni. Hiszen az élet egy csoda, csak nyitottnak kell lenni az ajándékaira.
@@laszlobarany5368 Szerintem mindenki ismeri a kiábrándultság érzését. 🙂 Mindössze arra próbáltam rávilágítani, hogy nem biztos hogy így kell hozzáállni a dolgokhoz, hogy “ma konstatálom hogy tetszik szóval elveszem feleségül, aztán holnap konstatálom hogy kiábrándultam és elválok”. 😌 Mindenféle variáció létezik.
Azért ritkán látszik ennyire tisztán, hogy megy át a fogyasztási kultúra megközelítése, a leselejtezés szemlélete a párkapcsolatokról való gondolkodásba. 😒A párkapcsolat ebben a megközelítésben egy olyan valami, aminek fogyasztási életciklusa van (a vita csak abban van, hogy kinél hány év az a szavatosság idő, amíg a minőségét megőrzi).
Ha elhasználódik a másik teste, kopik a szexuális vonzereje, hát akkor bizony megérett az idő a cseréjére, ugyanúgy ahogy az autónknak vagy a kanapénknak. Keressünk nosza másikat. Ez egy olyan lehangolóan sivár gondolkodásmód egy kapcsolatról.... Mennyire mély és egymásnak sokat adó tartalmas kapcsolat lehet az, ahol egy megereszkedett hasnál felmerül a kérdés, hogy akkor így hogyan is tovább együtt?
Szombat és vasárnap is dolgozom.
Vegre FAM!
😂
..ki, kit csonkolna?? ..testileg, érzelmileg..A szülőket miért nem értesíti a fia, amikor megnősül..? ..ki a hibás?? Tetszett az Adás, hangulatos, mély, és nagyokat röhögtem!! Pulitzer díjat érdemeltek!! :)
Végre Csonka és Kövér egy műsorban! 😂
Miért lenne az elfolytas következménye szexuális abberacio?
Teljesseggel abszurd felvetes. Akkor minden egyedulallo szemely potencialisan pedofil.
Es honnan van hirtelen adat a gorog es a romai katolikusok ugyeit illetoen kulon is?
Mert így működik a pszichéd
@@hngryviirider8710 de ez faszság. semmilyen szakirodalom nem támasztja alá. csak újra egy jó alkalom hogy a klérust kicsit gyalázhassuk.
Ez a nem vágytunk rá, mert még nem volt, ez tökre hülyeség. Akkor hogyan álmodunk meg bármit is?
Örökre szóló papi hivatás? Múltkor Hodász András lemondott vagy felmondott vagy mi...
Kevesebb csonkolas, koverezes, tobb lett volna.
Annyira felszínes hogy 100 évig fog élni
A hivök jo része a papokra hagyja a vagyonát.Igy lesznek egyre gazdagabbak ...Bár több adohatosági vizsgálat zajlik orvosok ügyeiben is mert a magányos betegek rájuk iratják vagyonukat.üdv.
Így van. Volt egy egyházi ügyekben járatos ismerősöm, aki elmondta, hogy az egyházaknak nem az amúgy többszáz milliárdos állami támogatások a legnagyobb bevétele, hanem az, hogy rengeteg öregember rájukiratja a házát, lakását, vagyonát. Amikor az emberek öregek lesznek, tudatosan vagy tudattalanul kezdenek félni a haláltól, az ismeretlentől és akkor jönnek ők, akik elhitetik velük, hogy ők jóban vannak a nagyfőnökkel és ha jóban lesznek velük, akkor szólhatnak a nagyfőnöknél az érdekükben. Az egyházra iratják a vagyonukat és a gyerekeik és unokáik nem örökölnek semmit, aztán ezután már le se szarják az egyházak az adományozót. Nekünk is lenne most egy házunk a pesti kertvárosban, ha ezek a szélhámosok nem hülyítik be a nagyszüleinket.
Ez egyszerűen közönséges szélhámosság.
@@gaborbakos7058 Ez így biztos hülyeség!
Robi akadj már le a csonkolt lábról, nem vicces , már túltolod!
en lassan 15 eve baratsagban vagyok az exemmel, tenyleg baratsag. ennyi.
Nagyon unalmas az amikor egyházi kérdésekben nyilvánul meg Puzsér. Mindig ugyanaz a mantra és kifakadás. Egyszerűen 5 perc elteltével, már nem vagyok képes tovább hallgatni!
Görög katolikus nem = római katolikus, náluk nincs pápa, hanem pópa. Két külön (katolikus) egyház nem kéne összemosni a kettőt. Református is katolikus ott is engedélyezett a lelkészeknek a házasodás.
A pópa csak a pap románul :D Pápa helyett patriarchák vannak jellemzően nemzeti rangon.
Rosszul tudod. Akikről te beszélsz, azok az ortodoxok. A görög katolikusok elfogadják a pápa fennhatóságát, és egyházuk a római egyház része gyakorlatilag.
Ennyi “abuzáló és/vagy alkoholista apa” verzét rég hallottam..
Robi szörnyű. Csonkoljunk!
A szexuális forradalom csak egy következménye tünete. A fő tényező a városiasodás.
Ázsiában közel keleten a mai napig ha valaki egyszer özvegy lett azt kizárja a közösség.
Memetikai evolúció.
A Robi által emlegetett Evangélium szelleme nem állhat ellentmondásban az Írással... mégis szembeállítja őket
Erre most nem mondok semmit. Az nálam dicséretnek számít. Vagy anniyra szar volt hogy kritizálni se érdemes.
Pedig mondhatnál, mert ez így kevés! Nem tudjuk, mi a bajod a műsorral, így vitatkozni se tudunk.
Simán eltörölhetnék a cölibátust, tekintve, hogy sosem volt szentírási követelmény a nőtlenség. Sőt, az erkölcstelenség elterjedése miatt a Biblia azt javasolja, hogy "minden férfinak legyen meg a maga felesége" (1Korintus 7:2).
Lehet nem volt követelmény, csak ajánlás. Nem azért mert a szex olyan fú de bűnös és erkölcstelen dolog lenne, hanem mert minden ami vele jár eltereli a figyelmet a melóról. Elég sok tudós, filozófus, és egyáltalán nem szent ember is inkább élt mindentől távol, hogy legyen energia a lényegre. Mert a világ elég nagy, a dolgok megértéséhez meg kevés egy élet, és ha csak egy-egy részletének is szeretnél úgy igazán a mélyére ásni, akkor nem férnek bele ilyen fszágok mint a valentin napi bonbonvásárlás, meg a fodrászhoz kísérgetés, hogy még azt is fejben tartsd mikor ki hány éves, hogy hívják, milyen színű és hosszú volt múlt héten a haja. Az élet tele van ilyen teljesen lényegtelen, töménytelen mennyiségű felesleges információhalmazokkal, amiket képtelenség kikerülni, ha úgy élsz mint egy ember. A papoknak nem dolguk emberként élni, de ebben döntésre kell jutniuk, hogy miként akarnak létezni. Ha simán egy templomban akarják terjeszteni az igét, akkor elmennek lelkésznek. Megkeresztelik a porontyokat, áldoztatnak, esküvőznek, temetnek, gyóntatnak, és emellett simán lehetnek családfők, apukák, férjek, és pont ugyan azokat a hibákat és bűnöket elkövethetik mint akárki más, mint egy tanár, gyógytornász, vagy légiutas kísérő. A papok azok inkább olyasfélék lennének mint a szerzetesek. Szó szerint az egész életükkel adóznak Isten mibenlétének kikutatásáért. Nem csak úgy, mint mondjuk egy csillagász, amelyik megpróbálja bemérni a végtelent és megkeresni annak szabályrendszerét, hogy egyetlen képletbe foglalhassa, hanem még hinnie is kell. Sajnos erről nincsenek valós statisztikák, de elég valószínű, hogy azok a papok, akik elég sokáig kutatták Istent, legalább egyszer megbizonyosodtak arról, hogy nincs Isten. Ezt egy pap vagy túléli lelkileg, vagy nem. Na ha ez épp egy feleség és néhány kisgyermek mellett történik, akkor elég nagy lehet belőle a baj. Aztán meg fordítva is működik a dolog, mert mikor egy papnak ki kell állnia a hite mellett mindenkivel és bármivel szemben, akkor mindenkinek jobb az úgy, ha nincs mivel megzsarolni őt. Mert azért az mindig úgy volt, hogy a vallási vezetők bírtak egyféle elég nagy hatalommal. Ha előre tudod, hogy egy pozíció betöltésével olyan helyzetbe kerülhetsz, amivel a gyerekeidnek ártasz, akkor nyilván a legjobb döntés ha vagy nem vállalod azt a pozíciót, vagy nem vállalsz gyereket. Sőt az a legjobb, ha nem kötődsz emberi lényhez túl szorosan. Ezért volt ajánlás inkább nem belebonyolódni ebbe a párválasztós, családos hajcihőbe, hiszen az leköti az ember életének 67,3%-át, a többi meg semmire sem elég. Oké, hogy most ez a rendszer pont nem így működik, és a papok sem úgy viselkednek ahogy a papok, meg semmi sem az mint aminek eredetileg oda lett gondolva, ettől még ezek oka nem feltétlen alaptalan.
@@JusztinaLBerta Hogy lehet "megbizonyosodni" arról, hogy nincs Isten?
@@proverbiaXXI_XXX A hit már eleve egy bizonyosságból indul, vagyis a hívők nem "elhiszik" hogy van Isten, hanem tudják. A hitük abban a valakiben van, akiről tudnak, és ez azon alapul kb. hogy Isten az alap jó, és minden ami van az tőle van, tehát jó. (Ami nem jó, az mindennek a jónak a hiánya.) Amikor az ember azt gondolja ő mennyire alkalmas lenne papnak, akkor azzal a bizonyossággal indul, hogy ő tud Istenről és mindent is tudni akar még róla. Aztán amikor jól beleártja magát a teológiába, egyházismeretekbe, vallástörténelembe, akkor egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ez az egész borzasztóan emberi. Hogy a csodák sosem voltak természetfeletti történések, hogy az ember bármibe vetett hite önmagában pont olyan erős Isten nélkül is mint Istennel. Kiderül, hogy az emberek egymás iránti könyörületessége, hűsége, jósága, önfeláldozása valóban evolúciós érdekek mentén fejlődhet, nem szükséges hozzá egyisten, azisten, vagy istenségek sokasága. Hogy az emberi természet része a kreálmányaikhoz való ragaszkodásuk, a valami nagyobb és erősebb keresése, a biztonság és elfogadás felé terelődés. Hiába keresed azt az Istent akiben hiszel, mert minél többet akarsz megismerni belőle, annál inkább embereket találsz helyette, és általában lebontódnak az utolsó kis morzsáig, ahol is szintén nem lesz ott az Isten, és olyankor a pap meggyőződik róla, hogy amiről tudta hogy van, az nincsen sehol. Hasonló ez, mint mikor a tudósok addig-addig számolgatják a létezés mikéntjét, hogy közben véletlenül rátalálnak Istenre. Mert mindkettő egy meggyőződésből indul. A vanból meg a nincsből. Akik szerint akár lehetne is de nekik mindegy, azok számára azért nincs, mert nyilván nem tudnak róla, hogy van. Vagyis ez az Isten kérdés mindig egyfajta személyes meggyőződése az embernek arról, hogy ő tud róla hogy van, vagy nem tud róla hogy lenne. Amikor valaki arról tud hogy nincs, az mindig egy nagyon furcsa helyzet, hiszen olyan mintha azt állítanád, hogy valaki akivel még sosem találkoztál semmilyen formában, az nem létezhet soha, semmikor, senkinek. De egy pap számára az a bizonyos személy nagyon is létezőnek bizonyul, és mikor kiderül, hogy sehol sincs ott jobban vagy kevésbé, semmikor sem volt közelebb vagy távolabb, nem lehet többet és jobban tudni róla hetvenezer oldal áttanulmányozásával, imák mormolásával, szenteltvíz locsolgatásával, olyankor hajlamos úgy értékelni a helyzetet az ember, hogy ez az Isten, akiben ő hisz, sohasem létezett. Erről meg is tud bizonyosodni. Pont így. Azt hitte, hogy ismer valakit, de kiderült, hogy azt akit ismert, tényleg csak képzelte. Aztán van hogy ezen túlteszi magát az ember, és pap lesz, de van hogy sosem találja meg Istent, és ezzel rosszabb helyzetbe kerül mint azok akik nem is keresték és tudni sem akartak róla. Akik elvesztik Istent, szinte menthetetlenek. Jobb ha nem rántanak ilyenkor magukkal senkit.
@@JusztinaLBerta Ha már egyszer bizonyosságot szerzett róla, akkor utána hogy bizonyosodhat meg a nemlétéről? Ez nem önellentmondás? Ha pl. én már TUDOM rólad, hogy létezel, akkor meggyőzhetne bármi is az ellenkezőjéről?
@@proverbiaXXI_XXX Talán valami hasonló tévedésből. Most pl. azt tudod, hogy kapcsolatba kerültél valakivel, és ehhez egy személyt társítasz, akiről feltételezed, hogy hozzád hasonló működésű, gondolkodó, érző, amiről itt simán meggyőződhetsz. Miközben lehetek akár több személy is, vagy nem is személy hanem beszélgető program, vagy egy kollektív tudat ami reagál valamilyen formában, amit a te tudatod a számodra érthető formában képez le, megmutatod másoknak és az ő elég hasonló agyuk is elég hasonló módon képezi le. Bár ha belegondolok egy egyszerű verssort is képesek vagyunk 75féle értelmezésben látni, pedig azok aztán csak szavak egymás után, elég konkrét meghatározásokkal. Vagy pl. mennyien tudni vélik, hogy egy karakter tulajdonságai megegyeznek az őt alakító színésszel, és tényleg elhiszik, hogy az a személy létezik és él a mozivásznon túl is. Szóval ha ilyen egyszerűbb dolgokban ilyen nagyokat tudunk tévedni, akkor a felfoghatatlant vajon mennyire ismerhetjük félre? Simán lehet, hogy annyira, hogy a végén kiderül, hogy nem is olyan, nem is az, nincs is úgy ahogy mi tudtuk. Ha valaki elég kitartóan kutakodik, mindig kiderül, hogy csak bot van meg vászon, sehol a zászló. Pedig az aztán csak ilyen két összetevős kis dolog, nem annyira világmindenséget magába foglaló valami.
Robi, uqye nem mosdatod őket ?
Szerintem egy 3-4 kilós magzat nem indokolja, hogy az anya felszedjen 15-20kg zsírfelesleget.
Sok példa van rá, hogy terhesség alatt és után 10-15öt felszednek és baromi nehezen adják le. Ez örökölt hajlam. Akkor derül ki, kinek milyen "lapot osztottak", amikor már benne vannak. Ettől még persze sok olyan is van aki megúszhatná de inkább elengedi magát, a terhesség és a gyerek pedig amolyan szabadkártyaként vannak felhasználva, és végül az apát hibáztatják (ha épp tőle akarnak megszabadulni).
Nem, az tényleg nem. :D A bioszkönyvek segíthetnek az okok felderítésében.
Rajtam is van felesleg sajnos
A cölibátus célja az volt hogy ne osztódjon az egyház vagyona! Sermmi lelki oka nem volt, az csak a máz rajta!
Nagy tekintély és megbecsülésben vannak a papok egy nincs anyagi gondjuk, dolgozniuk se nagyon kell mert házvezetőnőjük van aki főz mos takarít rájuk, szolgálati autó lakás stb...Nem kell dolgozniuk (nem is nagyon tudnának mert semmihez nem értenek, nekem az egyik pap ismerősöm villanyszerelőnek tanult de kis túlzással egy villanykörtét se tud becsavarni) Eddig is arany életük volt de így, hogy most nőzni is lehet, most én is meggondolom, hogy elmegyek papnak :D
Kiv leszek mi lesz a vége mert annó azért törölték el mert az egyháznak túl sokba kerültek a prostik meg a tömérdek gyerek eltartása és ugye annak öröklését is biztosították.
Talán Gyurcsány jobban kezeli az életet!!!
🤣
🤣
Ez a nő túl harsány!!!
Milyen legyen egy műsorvezteő+ énekesnő? Visszafogottan,nyusziként elég fura lenne. 👍🏼🥹 Eszti pont így tökéletes... Néha ő is mond furàkat, de sebaj mindig senki sem tökéletes... De az sem zavaró. Sőt tök okos,vicces meg kedves . Ez így pont jó. 😀
A homoszexualitással magának és másnak is árt az ember...