Keleti Filozófia

Ebben a videóban egy különleges utazásra hívunk, amely a keleti filozófia mélységeibe kalauzol. Felfedezzük, hogyan látják ezek az ősi tanítások az emberi szenvedés okait, a boldogság és a belső béke elérésének útját. Miközben a nyugati filozófia sokszor a racionalitásra helyezi a hangsúlyt, a keleti filozófiák inkább a természetes harmónia, a belső tudatosság és a spirituális fejlődés fontosságát emelik ki. Ha érdekel, hogyan segíthetnek ezek az ősi bölcsességek a mai világban is megtalálni a belső békét, tarts velünk!
#filozófia #buddhizmus #kultúra #önismeret

[@EasySelfDefenseSystema]

Az hogy a buddhizmus szerint nincs atman és az hogy a hinduizmus azt mondja az atman és a brahman ugyanaz lényegében véve ez a két kijelentés ugyan azt jelenti.

[@PizzaésFilozófia]

Bár a hinduizmus és a buddhizmus hasonló fogalmakkal dolgozik, a két kijelentés mögött mélyen eltérő filozófiai alapok rejlenek. A hinduizmusban az Átman az egyéni lélek, amely végső soron azonos a Brahmannal, az univerzális létezővel. Ez a végső felismerés jelenti a felszabadulást, amikor az egyén megszabadul a világ illúzióitól és a szenvedéstől, mert rájön, hogy a mélyebb szinten minden egy.
A buddhizmus viszont azt tanítja, hogy nincs állandó, önálló lélek, hanem minden létező állandó változásban van. Tehát míg a hinduizmus az egységre törekszik egy örök lényeggel, a buddhizmus szerint nincs ilyen állandó létező, csak az üresség. Így, bár felületesen hasonlónak tűnhetnek, a két nézet mély filozófiai különbségeket képvisel.

[@EasySelfDefenseSystema]

@@PizzaésFilozófia
De a buddhizmus szerint ez az üresség nem a mindent át ható tudatosság, ami csak tudat és semmi más. És ezért keresik meditáció a is az üres tudatot?

[@PizzaésFilozófia]

Az üresség(sunyata/súnjata) a buddhizmusban leginkább inkább arra utal, hogy minden jelenség legyen az fizikai vagy mentális függő keletkezésű, és nincs állandó, önállóan létező lényegük. A függő keletkezés azt jelenti, hogy minden dolog és esemény más dolgoktól függ, hogy létezzen. Például egy fa csak akkor nőhet, ha van hozzá talaj, víz, napfény és mag. Hasonlóan, az érzéseink, gondolataink és élményeink is más tényezők hatására jönnek létre, például külső események, emberek, körülmények vagy a saját korábbi tapasztalataink révén. Ez úgy érthető, hogy bármi, amit tapasztalunk gondolatok, érzések, problémák nem állandó, és nem határoznak meg minket örökre.
A meditációban nem egy "üres tudat" elérése a cél, hanem annak felismerése, hogy minden tapasztalat, beleértve a tudatot is, átmeneti és nem rendelkezik saját önálló léttel. A gyakorlók így megértik, hogy minden, ami felmerül az elmében: gondolatok, érzelmek, érzékletek múlandóak és üres a lényegük.
Az üresség segít megérteni, hogy ne ragaszkodjunk túlságosan a dolgokhoz, mert minden változik, és nincs állandó én, amihez folyamatosan kötődnünk kellene, hiszen az én és a világ illúzióitól való eloldódás által a tudat békére lelhet.

[@EasySelfDefenseSystema]

@@PizzaésFilozófia
Értem köszönöm.
Talán a brahman nem jelenség. Talán a minden fizikai és szellemi létezőn túl lévő de mégis minden létező belőle származó Tudatosság vagy valami. És itt nem az általunk talasztalt tudattól beszélek ami jelenség csupán. Szóval talán h az nem tartozik a jelenségek közé akkor innen nézve az csupán üresség. Szóval mindegy nem akarom ezt tovább szálazni mert ebben a tér idő dimenzióba ahol vagyunk csak a valóság árnyékait látjuk, szavakban pedig még annyit sem tudunk foglalni. Szóval nekem a két dolog nem mond ellent egymásnak. Köszönöm

[@PizzaésFilozófia]

Valóban elgondolkodtató a Brahman fogalmának kapcsolata az ürességgel. A Brahman, mint a mindenen túlmutató, de mindenből eredő tudatosság, valóban nem tapasztalható a hétköznapi értelemben vett tudatosságként. Az is igaz, hogy a valóságot, ahogy mi érzékeljük, sokszor csak árnyékként fogjuk fel, ahogy ezt a platóni barlanghasonlat is kifejezi.
Az, hogy a Brahmant a jelenségeken túlra helyezed, és az ürességgel összekötöd, egy mély gondolat. Ez az a pont, ahol sok keleti filozófiai rendszer összefonódik: mindegyik megpróbál túllépni a dualizmuson, és eljutni a végső valóság lényegéhez, amely túl van azokon a kategóriákon, amelyeket mi, a tér-idő keretei között tapasztalunk.