A Jevons-paradoxon megfigyelhető volt, amikor a vizet bevezették a házakba, rögtön a tízszeresére nőtt a felhasználás. A rezsicsökkentés is inkább pazarlásra ösztönözte az embereket a megtakarításból származó korszerűsítés (pl.: hőszigetelés) helyett.
Szerintem diktatúrának hívják a megoldást. Ameddig az emberekre van bízva miből mennyit vehetnek addig max a pénztárcájuk szab határt és a terveik. Ha fejadagok lennének, napi x alkalommal az tervezhető és fixen számolható adat. A változó az emberek és a szabad akarat :D Erre szokták azt mondani hogy Emberi tulajdonság :D
Gyönyörű példák vannak a világtörténelemben és napjainkban is, milyen pompás eredményre vezetnek a diktatúrák. Még ha feltételezzük is, hogy egy, a hatalmától nem megrészegülő, értelmes, józan gondolkodású, évtizedeken át konzisztensen mindenhez értő diktátor is kerül a hatalomra (ilyen még nem volt), akkor is tovább kell adni a stafétát néhány évtized után, és sok sikert egy ugyanilyen személy megtalálásához; már csak azért is, mert a demokráciával ellentétben az utód kijelölése nem (feltétlenül) rátermettség alapján történik (tudom, a demokráciában se mindig - jelenleg a diktatúra "felsőbbrendűségéről" van szó). Szintén csak egy ideális világban, de minimum hasonló eséllyel működhet egy erős oktatási rendszer, ahol az emberekbe nem csak lexikális adatot vernek bele, hanem még fiatalkorban megtanítják nekik, hogyan gazdálkodjanak éretten _ÉS_ környezettudatosan a pénzükkel. Felvilágosult, intelligens társadalomban ez egyáltalán nem lenne kérdés. ...Csak ugye, amíg egy politikusnak nem érdeke az oktatásba fektetni (hiszen az eredménye majd csak 8-10+ év múlva látszik meg, amikor már ki tudja, hol lesz képviselőnk), vagy amíg a nagyvállalatok egyenesen ellenérdekeltek abban, hogy az embereket kigyógyítsák az eszetlen pénzköltésből, addig itt egy fél kavics nem fog megmozdulni. "Itt" alatt a bolygót értem.
Én nem gondolom feltétlenül így. Attól, hogy valamit szabályozunk, még nem feltétlenül lesz diktatúra. Pl. ha ellopok egy autót, és ezért megbüntet az állam, azt még nem nevezzük diktatúrának - persze, biztos attól is függ, kit kérdezünk erről, de többnyire nem.:) De alapvetően én inkább úgy közelíteném meg, hogy mit tartunk büntetendőnek, és mit jutalmazunk, illetve mit tekintünk értéknek. A neoliberalizmus gyakorlatilag mindent jutalmaz, ami és aki élénkíti a gazdaságot, más értékmérő itt nincs, ez pedig egyre kevésbé tűnik jó iránynak - környezeti és társadalmi szempontból egyaránt.
![Bibók Bea: Mi történik, ha a szülő nem engedi felnőni a gyereket? [4K] | Karizma Podcast #106](http://i.ytimg.com/vi/mwKSOkAI7is/mqdefault.jpg)
![Bibók Bea: Mi történik, ha a szülő nem engedi felnőni a gyereket? [4K] | Karizma Podcast #106](/img/tr.png)
A Jevons-paradoxon megfigyelhető volt, amikor a vizet bevezették a házakba, rögtön a tízszeresére nőtt a felhasználás. A rezsicsökkentés is inkább pazarlásra ösztönözte az embereket a megtakarításból származó korszerűsítés (pl.: hőszigetelés) helyett.
Szerintem diktatúrának hívják a megoldást. Ameddig az emberekre van bízva miből mennyit vehetnek addig max a pénztárcájuk szab határt és a terveik. Ha fejadagok lennének, napi x alkalommal az tervezhető és fixen számolható adat. A változó az emberek és a szabad akarat :D Erre szokták azt mondani hogy Emberi tulajdonság :D
Gyönyörű példák vannak a világtörténelemben és napjainkban is, milyen pompás eredményre vezetnek a diktatúrák. Még ha feltételezzük is, hogy egy, a hatalmától nem megrészegülő, értelmes, józan gondolkodású, évtizedeken át konzisztensen mindenhez értő diktátor is kerül a hatalomra (ilyen még nem volt), akkor is tovább kell adni a stafétát néhány évtized után, és sok sikert egy ugyanilyen személy megtalálásához; már csak azért is, mert a demokráciával ellentétben az utód kijelölése nem (feltétlenül) rátermettség alapján történik (tudom, a demokráciában se mindig - jelenleg a diktatúra "felsőbbrendűségéről" van szó).
Szintén csak egy ideális világban, de minimum hasonló eséllyel működhet egy erős oktatási rendszer, ahol az emberekbe nem csak lexikális adatot vernek bele, hanem még fiatalkorban megtanítják nekik, hogyan gazdálkodjanak éretten _ÉS_ környezettudatosan a pénzükkel. Felvilágosult, intelligens társadalomban ez egyáltalán nem lenne kérdés.
...Csak ugye, amíg egy politikusnak nem érdeke az oktatásba fektetni (hiszen az eredménye majd csak 8-10+ év múlva látszik meg, amikor már ki tudja, hol lesz képviselőnk), vagy amíg a nagyvállalatok egyenesen ellenérdekeltek abban, hogy az embereket kigyógyítsák az eszetlen pénzköltésből, addig itt egy fél kavics nem fog megmozdulni. "Itt" alatt a bolygót értem.
Én nem gondolom feltétlenül így. Attól, hogy valamit szabályozunk, még nem feltétlenül lesz diktatúra. Pl. ha ellopok egy autót, és ezért megbüntet az állam, azt még nem nevezzük diktatúrának - persze, biztos attól is függ, kit kérdezünk erről, de többnyire nem.:)
De alapvetően én inkább úgy közelíteném meg, hogy mit tartunk büntetendőnek, és mit jutalmazunk, illetve mit tekintünk értéknek. A neoliberalizmus gyakorlatilag mindent jutalmaz, ami és aki élénkíti a gazdaságot, más értékmérő itt nincs, ez pedig egyre kevésbé tűnik jó iránynak - környezeti és társadalmi szempontból egyaránt.
Szerintem jobb lett volna ha a video helyett inkabb galambpostat hasznalnank, meg lovakat, meg pl. kikapcsolhattak volna a lampat... stb.
Semmiképp.:) A technológia nagyon jó dolog, csak jobb volna értékek mentén használni, nem puszta pénzmozgások alapján.