Kedvesek, köszönet a beszélgetésért. Én nagymamakorban lévő, háromgyermekes anya vagyok. Két gyerekem biztosan nem vállal gyereket. Kiváló barátnőim vannak, akik nem tudtak, vagy nem akartak gyereket, és teljes, klassz életet élnek. Én nem szeretnék unokát - több okból sem. És így is teljes és klassz életem van/lesz. Gratulálok Nektek, és kívánok sikereket a jövőben.
Nagyon köszönöm, annyira kevés megerősítés érkezik és hatalmas szükség van arra, hogy lássunk 40-50-60+os nőket is, akik boldog és teljes életet élnek gyerek nélkül, vagy értik, hogy mi miért érezzük így magunkat és támogatnak minket 💓
Tőlem is kèrdeztèk Magyar országon folyton mièrt nem vállalok gyereket, volt egy barátnőm szó szerint kinèzett emiatt sok rágalom èrt engem emiatt. Itt Nèmet országban is kèrdeztèk tőlünk a párommal elmondtuk hogy gondjaink voltak èn èjszakás munkát vègeztem a párom nappal dolgozott a hètvègèn nem voltunk együtt, segítsègünk nem lett volna szüleink nem támognak minket egyszerűen nincs mire vállalni. Ès mostmár 44. Èves vagyok az már nagymama kor. Beletörődtünk hogy nekünk már nem lesz. A Nèmet annyit mondott nem baj az hogy így törtènt, ne bánd egy cseppet sem.
A kollektív magyar női tudattalan hangjait hallhattuk (szerintem). Az elmúlt százötven év női életutak fájdalma visszhangzik, amivel szerintem egyet tudunk tenni: magunkat gyógyítjuk, így a tudattalant is. Aztán amikor meggyógyoltunk, akkor kitisztul, és félelmek nélkül látjuk azt, hogy szeretnénk-e vagy sem gyermeket. Amit mindenki maga dönt el, és tiszteletben kell tartani.❤
Végre egy férfi hozzászólás :) Szóval: kulturált beszélgetés volt és teljesen igazat adok nektek, hogy mindenkinek magának kell megválasztani, hogyan szeretné élni az életét. Én 38 évesen váltam el, előtte kb 5 évig nem sikerült a volt feleségemnek teherbe esni. Lehet, ez is közrejátszott, de az biztos, hogy a sokak által "baba projektnek" nevezett dolog el tudja rontani a kapcsolatot és a lelkesedést is és nem csak a gyerekvállalás tekintetében. Én férfiként úgy gondolok magamra, hogy jelenleg gyerektelen vagyok, és egyre több az esélye az idő előrehaladtával, hogy ez így marad - habár nem törekszem a gyerekvállalásra, de ha jönne, örülnék neki - nyilván csak akkor, ha a feleségem/barátnőm/partnerem is szeretné. Harmadik dolog amit kiemelnék: tanító diplomám van és mint ilyen, nagyon sok gyerekpszichológiát és pedagógiát tanultam. Azóta tolom a véleményem, hogy minden szülőnek már középiskolai szinten kellene ilyeneket tanulnia, mert sokszor a fejemet fogom, hogy akár tanult emberek is hogyan bánnak a gyerekeikkel - nem képesek felmérni a helyzetet a gyerek szemszögéből, sokan ösztönből "nevelik" fegyelmezéssel a gyereket, mondván velem is így csinálták mégis ember lett belőlem - OK de ez nem érv - mondom én. Az edukáció viszont mindenki előtt ott van.
Ujjongtam, nevettem a kimondott gondolataitokon! Hiánypótló beszélgetés volt. Iszonyat hálás vagyok érte Nektek! Több ilyenre lenne szükség. Osztottam is tovább a barátaimnak, mi nagyon sokat szoktunk erről beszélni. 🤍 🙌🏻 Köszi
Teljes mértékben át tudom érezni azt, amit Eszter mondott annak a kapcsán, hogy "elveszett élethelyzetben" akart gyereket. Annyira könnyűnek látszik az, hogyha nem találod az iránytűt magadban, hogy márpedig ez a default iránytű, ez biztos jó lesz, és legalább valamilyen iránytű. A videóban rengeteg okosság elhangzik, de talán ez rezonált velem a legjobban. Köszönöm nektek 💜
"Pont ezt szoktam amúgy mindig válaszolni, amikor azt mondják, hogy önzőség, hogy nem akarsz gyereket.. Mondom, nem az az önzőség, hogy te meg igen, hogy egy tátongó űrt az életedben egy másik emberrel töltsél be, sok esetben annak az embernek a kárára.." - Ez maximálisan így van!
Köszönet a beszélgetésért, még hallgattam volna tovább is. Amikor rendszeresen találkozom azzal az állásponttal, hogy "Nem akarsz/lehet gyereked? Akkor nem is vagy igazi nő...", akkor igenis szükség van ezekre a tabukat döntögető beszélgetésekre. Hiába tudod belül, hogy mekkora hülyeség, ha eleget hallod, elkezded elhinni. Muszáj ezekről beszélni.
"ennyire még sosem voltak egyedül hagyva az anyák rendszer szinten" Annyira igaz. A mamám 52 évesen nyugdíjba ment, tudott oviba jönni értünk, nyári szünetben kb végig nála voltunk stb. Anyukam most 62 éves, napi 8.5 orában dolgozik, örülünk ha nyáron egy hetet be tud vállalni a 3 honapos iskolai szünetben... Es nem azért mert nem akar, hanem mert nem tud.
jól esett meghallgatni ezt a beszélgetést. megvívtam már a harcaim szerencsére, és mostanság ritkán nyaggatnak a szüléssel. de kellett hozzá idő. nagyon sokat segített, hogy Viki, te nyíltan beszélt erről a streamekben. hatalmas nyomás rajtam, mivel a családban és ismerettségi körben szinte kivétel nélkül mindenhol az "élet rendje" zajlik a házasság-ház-gyerek szentháromsággal. és nagyon nehéz volt belátni, majd felvállalni a tényt, hogy nem akarok gyereket. szóval ezúton is köszönöm a korábbiakat és ezt a podcast epizódot is.
Én mint 2 gyerekes anyuka mondom, hogy totál megértelek titeket. Sőt, szerintem sokkal jobb, hogy “előre” gondolkodtok, mert én nem egy anyuka szájából hallottam, hogy megbánta. És ez nagyon szívbemarkoló. Van barátnőm, akinek gyakorlatilag ezért nincs anyukája, mert mindig ( tudat alatt) őt hibáztatta. Előzzük meg hogy tramatizalt emberek szülessenek! Én mindig szerettem volna gyereket, most is imadom őket,és pont ez az, ha ez az erős érzés nem lenne bennem, nem bírnám csinálni. Viszont, amíg nincs gyereked, nem tudod mennyire feltölt egy mosoly, egy ölelés, vagy csak rád néz. Onnantól kezdve elvesztél, és egyszerűen nem fontos az, ami előtte az volt (pl: munka). Szerintem egy gyerekkel egy új ember születik. És ezt is fel kell dolgozni, el kell fogadni. Erre nem képes mindenki. Plusz, a szülőség az amikor te adsz, és nem vársz cserébe semmit. Szerintem. Ezt szintén nagyon nehéz feldolgozni, hogy ezért ne várj se köszönetet és hálát. Ui: 3 éve nem alszom, miközben engem is a 8 órás alvás töltött fel :D
Csajok! Én 30 éves vagyok és van egy 4 hónapos babánk a párommal. Szerencsére lakhatás ügyileg biztonságban vagyunk, a szüleim által, amiért örökre hálás leszek Nekik! Én örökbe fogadott, egyke gyermek vagyok, de Nekem Ők a családom, az Édesanyám és az Édesapám. Be vallom őszintén, sokáig rágódtam azon, legyen-e gyermekem, avagy sem.. A gazdasági helyzet, a labilis párkapcsolatok világában élünk.. Mégis belevágtam, de nem biztos, hogy szeretnék még egy gyermeket, mert nagyon nehéz és kihívásokkal, állandó aggódással teli az élet szülőként. Én és a Párom így döntöttünk, hogy belevágunk egy nehéz, kihívásokkal teli kalandba. Amikor a lányomra nézek, elönt a szeretet és a boldogság, teljesebbnek érzem az életem, de a munkából belecsöppenni az anyai létbe, lelkileg nehéz számomra. Még mindig! Teljesen megértem, ha valaki nem akar gyermeket vállalni, mert rengeteg lemondással, időnként küzdelemmel és sok-sok nehézséggel jár. Emellett boldogok vagyunk és a szüleim is. Nagyon vágytak már unokára, de ezt SOSEM mondták/erőltették! Ettől függetlenül, nem biztos, hogy még egyszer belevágok abba, hogy egy értelmes, kedves és intelligens embert próbáljak meg felnevelni, ebben a világban, amiben ma élünk!
Hú, majdnem felsikítottam mikor megláttam ezt a részt. Imádom a témát is, fontos erről beszélni. ❤Viszont mikor megláttam Esztert ❤… a youtube csatornájára a vége fele találtam rá és nagyon sajnáltam, hogy nincs ott több videó. Többször gondoltam rá, hogy ilyen értékes gondolatokkal bíró emberek miért hagyják abba, meg hogy vajon hova tűnt ez a lány. :) Hát itt vagytok ti nők ketten beszélgetve… még a munkától is elment a kedvem. Azonnal megnézlek benneteket. 😊
"Az én döntésem következményére nem tarthat igényt valaki, aki egy másik döntést hozott meg." Pontosan, és ez nem jó vagy rossz, mindenki úgy dönt, ahogy szeretne, de utána ne várja el senki, hogy rosszul érezzem magam a saját választásom következményei miatt. Nekem még nincs gyerekem, lehet, nem is lesz, de pl. megkaptam már, mikor a reggeli rutinomról beszéltem, hogy "na próbáld meg ezt gyerekkel". És akkor nagyon kicsinek éreztem magam egy darabig, konkrétan elszégyelltem magam, hogy hát igen, nekem milyen könnyű.. pedig semmi rossz szándék nem volt ebben a hozzászólásban, mégis átjárt ez a fura érzés, hogy nekem nem lehet nehéz semmi, hiszen egy anyához képest, nekem mindig könnyebb lesz. Nem egyszerű téma, és nagyon összetett... Köszönet ezért a videóért, én konkrétan jegyzeteltem :)
Nagyon köszönöm ezt a részt! Gyerekvállalás előtt állunk a férjemmel és sokat volt ez téma. Hogy mik az érvek és ellenérvek. Még most is mikor már rég eldöntöttük, hogy igen, akarunk vállalni van olyan, hogy elbizonytalanodunk (főleg én). De miközben ezt a részt hallgattam teljesen biztos lettem benne, hogy szeretnék. Minden felhozott ellenérvnél azt éreztem, hogy jó tudom, de azért akarom, megoldom. Azt éreztem, most már régóta előszőr, hogy ezekre a nehézségekre mind vágyom. Azt nem tudom hányszor 😂 majd kiderül, de szeretném. Szerencsére már többet van szó a gyermekvállalás nehézségeiről, arról viszont nem hogy dönthet az ember másképp, mondhat nemet. És örülök, hogy ennek a lehetőségnek teljes tudatában mondhatom azt, hogy szeretném. És annak is örülök, hogy nem kell bosszankodnom azért mert valaki nem vállal 😂 sőt teljesen meg tudom érteni. ❤
Sziasztok! Nagyon köszi a beszélgetést, csomó érdekes pontot hoztatok fel olyanokat is kimondva, amiket nem merne mindenki ilyen nyíltan felvállalni.👍🏻 Én teljesen egyetértek azzal, hogy csak az szüljön, aki tényleg szeretne, és nekik tegyük könnyebbé a folyamatot. Viszont azt nem gondolom, hogy az anyaság csak lemondással járna, a környezetemben csomóan élvezik is és nem a gyerek kirepülését várják, de ez tényleg nagyon személyes, egyéni ügy. Ha már “női körök”-ről volt szó, az Egyenlítő Alapítvány is beszél hasonló témákról és egy biztonságos női tér teremtése a célkitűzésük, csekkoljátok le ha érdekel.☺️💜
Nagyon jó volt! Legyen folytatás! Legyen sorozat! ❤ - nagyon jó végre ilyen véleményeket is hallgatni :) Én érdekes helyzetben vagyok, mert amikor a filozófia szintjén elmélkedem a kérdésről, akkor mindig az van bennem, hogy én nagyon szeretnék életet tovább adni és milyen jó és izgalmas lehet ez és olyan kíváncsi vagyok, meg van is bennem gyerekek, állatok, növények, kicsi aranyos dolgok iránt egy rakat szeretet, - de amikor a pragmatikus realitá szintjén gondolkodom erről akkor úgy érzem hogy hu nagyon nem szeretnék.. valahogy nem is tudom elképzelni hogy egy napomból órák menjenek el egy gyermekre, nagyon leszívna, nem is tudnám csinálni se a munkámat se az egyéb dolgaimat. Az egész életemet le tudnám úgy élni, hogy nincs gyerekem de majd egyszer leesz. 😅 még 90 éves koromban is így éreznék szerintem.. - folyamatosan 60-40% arányban változik ez. Tényleg fura mert pl a gyerekkönyveket kb 20 éves korom óta gyűjtöm hogy aa milyen király gyerekkönyv na majd a gyereknek - meg ilyenek.. a kis játékokat is😅 - de ha arról lenne szó hogy a hétköznapjaim része legyen egy gyerek folyamatosan hát dehhogyis.. hu nagyon nem.. szóval nemtudom mivan ilyenkor.. rengeteget gondolkodok ezen. Hogy én valahogyan szeretném szolgálni az életet meg az élet tovább adását csak nem anyaként hanem apaként 😅 ahogy elhangzott a videóban is.. mert az egy sokkal lazább , sokkal tarthatóbb, sokkal életbe illeszthetőbb valami.. bár nemtudom, az is necci..
Jaj lányok ❤ Még csak a 14. percnél tartok, de annyira tudok azonosulni azzal a gondolattal (is), hogy az emberek ferde szemmel néznek azokra, akik megváltoztatják a véleményüket valamiben (lehet az bármi). Miért ne lehetne elfogadni azt, hogy állandó változásban, fejlődésben vagyunk, és igen, ebbe az is beletartozhat, ha valaki egy bizonyos korig akart gyereket, de utána megváltozott a véleménye. Vagy fordítva, egy bizonyos korig nem akart, utána meg igen. Szerintem az, hogyha valakinek megváltozik a véleménye valamivel kapcsolatban, az becsülendő dolog, mert az azt jelenti, hogy megkérdőjelezett dolgokat saját magával kapcsolatban és van önreflexiója. Nektek lányok pedig köszönöm, hogy egy ilyen tabutémáról beszélgettek ❤
Ilyenkor úgy örülök, hogy Angliában élek. Kétszer szültem már és mind a kétszer a legjobb kezekben voltam. Először nekem is gátmetszés volt, másodiknál pedig szakadtam, de inkább a vágást választom, mert az sokkal gyorsabban gyógyult. De mindent ki lehet bírni. Most meg már minden olyan mint régen volt, csodálatos a természet. Amúgy milyen igaz, hogy aki nem akar gyereket annak tényleg inkább ne legyen. Teljesen egyetértek veletek. Csak akkor szüljön valaki, ha akarja a gyereket, csak azért mert szeretni fogja feltétel nélkül. Ne azért szüljön valaki, hogy a gyerek szeresse őt, ez nem biztos, hogy így lesz és nagyot fog csalódni. (Sőt, biztos, hogy nem lesz így) Nekem ösztönből jött, hogy szeretnék anya lenni, bár ennek az is fontos része, hogy találtam egy jó férjet, akivel boldog vagyok, akibe szerelmes vagyok. Ha nem lenne így, akkor lehet másképp gondoltam volna a gyerekvállalást. Szóval kell a biztos pont az életben, legyen valaki, akire tudsz támaszkodni. Lehet tényleg csak szerencsés vagyok, mert az én férjem csodálatos apa is. Például én esténként dolgozom részmunkaidőben és ilyenkor a férjem intéz mindent az esti fürdetéstől és altatásig. Angliában például csak 9 hónapig jár a gyes, úgyhogy itt gyorsan vissza kell menni dolgozni a nőknek. Eddig mindig irigykedtem, hogy Magyarországon milyen sokáig otthon lehetnek az anyukák, de akkor az tényleg nagy kiesés a karrier szempontjából. Akár akar valaki gyereket, akár nem az a lényeg, hogy boldog legyen.
Én is örülök, hogy Angliában élek és itt szültem. De sajnos itt a GYES Európában a legrosszabb. Szerencsére a férjem jól keres, ezért itthon maradhatok egy évig. Viszont ez az egy év is nagyon kevés. Kicsit aggódunk, hogy hogy oldjuk meg egy év után. Egyikünk sem gondolja úgy, hogy jó ötlet beadni egy 2-3 év alatti gyereket bölcsődébe. Aki tanult fejlődéslélektant, az tudja miért.
Nagyon jo beszélgetés volt, en élveztem! Én teljesen megertelek titeteket. 2 gyerekes fiatal anyuka vagyok es vannak nehézségek igen, es hatalmas energia kell a gyerekekhez, sokszor azt érzem, nem bírom. De ez is egy időszak, ami elmúlik. Legyen még folytatás 😊 UI: én már több mint 4 éve nem alszom
A legegyszerűbben Popper Péter fogalmazta meg, amikor megkérdezték tőle, milyen céllal akarjon valaki gyereket. És ő azt mondta, hogy az egyetlen legegészségesebb motiváció a család akarásáért a MERT CSAK. Ami alatt azt értette, hogy sok gyerek célal születik ami bélyeget nyom az életére. Mert nem akarok dolgozni, mert el akarok költözni az anyamtól, mert menteni akarom a párkapcsolatomat stb. Nagyon egyszerű a képlet. Ha nincs bennetek a csakazértis, minden nehézségek ellenére akarok gyereket érzés, ne csináljátok❤❤❤
Köszi Csajok 😘 ez fantasztikus beszélgetés volt ❤ rengeteg olyan dolgot kimondtatok ami engem is feszít belülről és gondolom még sokakat. Mentettem is a vidit 🥰
Köszönöm a bátor beszélgetést. Kár hogy nem pár évvel ezelőtt készült el. Egy kétéves fiú apja vagyok. Anno azért mentem bele, mert úgy éreztem már a korom kapcsán már itt az idő (akkor 28 éves voltam) illetve a feleségem akart. Utólag biztosan nem mentem volna bele akár egy válás árán sem. Az első évet nem élveztem aztán ahogy nőtt a kölyök úgy azért élvezetesebbé vált a dolog, úgyhogy már nem bánom is gy. Azóta azt vallom vagy 100% igen vagy ne legyen gyereke. Útóirat: nem lesz tesó...
Nagyon szuper ez a videó! Igazán jól összefoglaltátok a lényeget. Én 31 éves vagyok, kicsi korom óta tudom, hogy nem szeretnék gyereket. Hiába telik rajtam az idő, de egyáltalán nincs meg bennem az anyaság utáni vágy. Bár valakiknek a gyerek testesíti meg az életük értelmét.... Valahogy úgy gondolom, hogy, ha ez nálam is így lenne, az egy nagyon szegényes élet lenne.
Nem követem a csatornát. a RUclips feldobta ajánlottként és a címe miatt belenéztem. Na már most ennek az lett a vége, hogy nem bírtam abbahagyni a nézését és már a csatornát is követem. Nagyon jó beszélgetés lett!
Sziasztok! 9 éves gyermekem van, a második férjemmel szerettünk volna még egyet, azonban a kialakult endometriózis miatt több lombik után sem sikerült, és a kezelések + endo következménye egy jelentős életminőség romlás is lett az egészségem romlásával párhuzamban. Először rettenetes kudarcként éltem meg és szinte szégyelltem.. azon kaptam magam, hogy magam sem hiszem el hogy teljes értékű vagyok így is és beégett az agyamba hogy elmulasztok egy kötelességet ha nem járok sikerrel, aminek persze depresszió lett a vége. A fentiek miatt megviselte a szűkebb családunkat is ez az időszak. Nagyon hosszú és kemény munka volt mire ezeket a gyerekkor óta beégett “alapvetéseket” felül tudtam írni és elhittem hogy - leegyszerűsítve - nem kell hogy a gyerekvállalásról szóljon az élet. Ma már sokkal boldogabb és teljesebb életem van nekem és a családunknak is. Köszönöm a videót, sok hasznos és támogató gondolatot osztottatok meg, amiért nagyon hálás vagyok ❤ Nagyon fontos az a fajta támogatás, amit nyújtotok 🥰, mert ebben a kérdéskörben egy nő nagyon könnyen elhiheti, hogy vele van baj, amiért arra a következtetésre jut, hogy nem akar/tud (több) gyermeket vállalni. Ez pedig biztosan nagyon káros akár a már családban lévő gyermekekre akár magára a családra nézve..
Nagyon köszi. Soha nem akartam gyereket, egyetlen másodpercre nem éreztem azt, hogy akarnék és egészen biztos vagyok benne, hogy ez nem fog megváltozni. És köszi, jól vagyok. :)
Ez addig a percig szép és jó amig aktiv vagy de amikor eljön az a nem várt életkor hogy otthon ülsz és senki nem nyitja rád az ajtót senki nem segit. Igy ha akkor is majd ezt fogod mondani hogy "És köszi, jól vagyok. :)" akkor tényleg igazad volt.
Erről is beszèltek a lànyok, h nem azèrt kell gyereket szülni, h vki ràd nyissa az ajtót, nem a gyerek az egyetlen kapcsolat. Ezt azèrt is mondom, m èn tàvol lakom anyàmtól ès nagyon hàlàs vagyok, h rengeteg baràtnője van akikkel rendszeresen összejàrnak, meglàtogatjàk egymàst ès programoznak is. Úgyhogy nem kelt bennem lelkiismeret furdalàst h nem làtogatom naponta.
Mondhatok még valamit? Legalább nem vagyunk, nem leszünk másfél havonta taknyos -lázas betegek, attól, hogy a gyermek 3-12 éves koráig hazahord minden betegséget az oviból suliból. Oké, kb. 9 éves korától kezdve kevesebbet hord haza de akkor is egy téli szezonban biztos jön 1-1 betegség. Két gyerek, dupla adag. Én egy évig bírtam au-pairként 3 gyerekkel ottlakva, és fizikailag elfáradtam a folyamatos betegségek miatt. Felmondtam. És addig sem akartam gyereket, de azután végképp nem és ennek már 10 éve és azóta sem lett gyerekem. Direkt tesztelni akartam, milyen élesben. Hát megláttam...
Nem mindenkinek az az életfeladata hogy anya legyen...❤birom mikor mondják hogy az az igazi ertelme az életnek. Es ha nem? Attól még lehet valaki teljes értékű,boldog, masokat segitő ember...
Sajnos az ide kommentelő gyerekpártiak legalább fele nem értette meg, miről szól ez a beszélgetés. Ahogy a videóban is szó volt róla, ez a nézőpont (marmint a tudatos gyerektelenség) a tarsadalom egy kis szeletének választása. Ez a video nem a sajat nezopontjuk népszerusitese, nem a gyerekvallalás ellen szól. Arról szól, hogy ŐK miert választották ezt az eletformát, es hogyan akarja oket meggyőzni lepten-nyomon a tobbsegi tarsadalom ennek ellenkezőjéről, mikozben ok senkit nem akarnak meggyozni arrol, h a masik ne vallaljon gyereket, csak élni akarnak így, ahogy vannak. Szerintem sem kell mindenkinek gyerek. Nezzunk szet, hanyan vannak allami gondozasban, es hányaknak volt gyotrelmes a gyerekkora es reszben a felnottkora is, mert olyan anya szulte oket, akinek nem kellett volna gyerek, de ez a nezopont vállalhatatlan volt sajat maga es a kornyezete szamara is. Hany gyerek nő fel alkoholista és/vagy bántalmazó szülők mellett... Nincs baja a beszelgetoknek a gyerekvallalassal, egy szoval nem akartak errol lebeszelni senkit. Elmondják, hogy ők miert nem, es tamogatast nyujtanak azoknak, akik egyedul erzik magukat a kornyezetukben ezzel a nezoponttal. Ui: "ki gondoz majd, ha oreg leszel?" Tobb opcio lehetséges: egy intezmény dolgozói, baratok, szomszedok, vagy az orokség fejében az, akit választanak.
Jó a téma. Ha lesz még vele foglalkozva, akkor érdekelne pl egy férfi álláspontja is. Hogy ő pl miért nem akar. Vagy ő, hogy látja ezt az egész témát. Lehetne férfi vendég is ebben a témában.
Intelligens beszélgetést, intelligens hölgyektől, de én azért egy dolgot kicsit hiányoltam. Mégpedig egy harmadik felet, akinek van gyermeke, mert így elég egyoldalú lett a beszélgetés, ami persze a videó témája, de szerintem egy gyerekes anyuka véleménye a dolgokról simán bele fért volna, vagy gyerekes anyukaként számomra érdekesebb lett volna. Mert én teljesen meg tudom érteni mindenki állás pontját és nem is ítélekezem, mindenki azt csinál amit akar... Ettől függetlenül nagyon jó kis beszélgetés, élvezhető, csak egy észrevétel volt! 😊
Még bő 20 perc van hátra, de már nem bírom megállni, hogy ne kommenteljek 😅 Szerintem megvan az év podcastja pedig még csak február van :D Ezt tuti, hogy minimum még egyszer végig hallgatom, annyira jókat mondtok! De amiért írok: - Az én tapasztalatom, hogy a férfiakat is számon kérik, nem csak engem, hanem generále, csak máshogy, de ugyanolyan nyomasztó nekünk is! -Remélem, hogy lesz majd feminista férfi vendéged is kibeszélni ezt a témát! (ugye lesz?:D)
Le a kalappal Blanka elott, hogy a kenyelmes csaladi feszekbol fejest ugrott az ismeretlenbe. Nagyon oszinte, jo kis beszelgetes volt. Hajra Blanka, sok sikert az eletben.
Szerintem meg aki akar gyereket annak legyen, aki meg nem akar annak ne legyen. 🤷♀️ Ilyen rohadt egyszerűnek kéne lennie az egésznek. Miért kell bizonygatni, hogy melyik jobb, melyik kevésbé. Miért akarok, vagy miért nem akarok.. Nekem vannak gyerekeim, de több barátunk van akinek meg nincs. És? Tegyenek úgy ahogy jónak látják. Teljesen megértem azt az oldalt is. Miért kell egymásra erőltetni a saját nézőpontunkat??? Mindennek van előnye és hátránya is.
Tegnapelőtt beszélgettünk a játszótéren egy másik anyukával (teljesen véletlenül derült ki, hogy egy napon születtek a gyerekeink), hogy mennyire szomorú, hogy mindketten az orvosok miatt vacillálunk a második gyereken :/
Évekig gondolkoztam, hogy szeretnék-e gyereket. Végül egy mellett döntöttem. Vállalkozó vagyok és sikerült beilleszkednünk az életünkbe. Az első 1,5 év kemény volt. (Most lesz 3 éves). Jelenleg azt hallgatom, hogy mi az, hogy nem lesz testvére? :D Egy gyerek nem gyerek stb..... Mivel igen határozott vagyok ezért gyorsan le szoktam zárni ezt a témát.
Sose akartam gyereket. Nagyon nem. Aztán amikor valahogy kihagytam 3 db fogamzásgátlót, mire letelt a 2 hét, hogy most akkor terhes lettem vagy nem, átkattant bennem minden. Nem lettem akkor terhes, de onnantól akartam. Most 2 héten belül születik a kisfiam🩵
Kevésszer látok ilyen nőket, akiknek nem az élete értelme a gyerek. Sok nő van úgy, hogy ha nem lehet gyereke, akkor inkább férfi sem kell. És ilyenkor derül ki, hogy nem is társ kellett neki, hanem gyerek. Ez lépten-nyomon látszik. És a férfi is azért “legyen”, hogy a főprojekthez örömmel, aktívan asszisztáljon. Ebből azt látni, hogy az ilyen nő nem is szerette igazán sosem a férjét, és mint társ sosem volt neki igazán fontos. Rajtatok látszik, hogy a kapcsolat számít, és hogy inkább ketten legyetek boldogok. Jó látni ilyen nőket, akik társcentrikusak.
Mindig is _nagyon_ viccesnek tartottam, hogy a Katolikus egyház nyilatkozik arról, miképpen vállaljanak a nők családot - ami évszázadok óta elvárja az "elhivatott" papoktól, apácáktól, ne legyen gyerekük 🙃🙃 Érdekes volt egy olyan blogot megtalálni, ahol a szerző nagyon jól dokumentálta, mekkora tortúra volt egy nőnek elköttetnie a petevezetékét - illetve, mennyire mindent megtettek belföldön, hogy "meggyőzzék", így szinte természetesen sodródott külföldre. Egy 15perces műtétért. A dolog másik éle, egy ismerőst szinte kirúgtak a klinikáról, mert GYEREKET AKAR, de elmúlt 40. Nem nyerhet senki :")
Sziasztok. Huu nagyon érdekes és elgondolkodtató volt ezt végig nézni/hallgatni. Pár év múlva esetleg lehetne készíteni egy újabb ilyet, hogy akkor ki hogyan látja ezt a dolgot. 😊
Csajok, köszönöm ezt a tabudöntögető podcastet! Elegem van, hogy "termékeny korú nőként" állandóan megkapom a kérdést, hogy "és mikorra tervezed a babát?". És ha nem tervezem? Miért lett ez ennyire evidens kérdés? Miért turkálnak a méhemben? Ez még nem is annyira durva, de a kolléganőmet faggatta az egyik FÉRFI vendége, és ő megmondta neki, hogy nem akar gyereket. Erre a pasi teljesen felháborodott, és közölte, hogy "most 5 pontot csökkent a szemében, a gyerek az élet értelme"... ÉS? Mi köze hozzá? Elképesztő! Várom a Childfree Club-ot, szóljatok, én mindenképp csatlakozni fogok, bőven van miről beszélgetni! 😅
Többségében egyet értek veletek, én is tudatosan vagyok gyermektelen mostmár. Engem gyerek koromban annyira traumatizált egy szüléses videó, hogy én semmi pénzért sem szülnék. Az örökbefogadással nem lenne bajom, kimaradnának az első nem alvós időszakok, amúgy is megmentő típus vagyok. Viszont nincs férjem, nincs vagyonom, így erről szó sem lehet. Nincs igényem gyerekre, viszont ha lenne örökbefogadott azt biztosan nagyon szeretném. Ja még valami annyira félek, hogy beteg gyerekem születne, ezért sem szeretnék szülni. Szerintem nem attól az én gyerekem, mert én hordtam ki és szültem meg. Amióta elmultam 30 azóta nem nagyon kérdezgetik a gyereket. Nekem a legnehezebb, hogy a szüleim és párom anyukája szeretnének unokát, viszont így nem lesz. Nem mondják, de tudom, hogy elgyászolják ezt a tényt. Másik alkoholista szülő gyereke vagyok, ezért nem lennék jó anya, mert sosem volt megfelő kapcsolódási mintás, ezért nem tudnék megadni mindent a gyereknek.
Szerintem itt a kommentelők között többen nem értik, milyen nyomás nehezedik azokra a nőkre, akik nem vállalnak gyereket vagy éppen egyedülállók és ezért kell mindig egy kicsit éreztetni velük, hogy ők "félemberek", hogy velük "valami nincs rendben". És igen, amíg ilyen szinten át van itatva a mindennapi élet azzal az elvárással, hogy egy nőnek kell többet megtenni a kapcsolatokért, a családért, addig nincs miről beszélnünk. Még egy albérlőtárs is többet tesz a közös életért, hogy a háztartási feladatok felét magára vállalja, és nem "kegygyakorlás" keretében. És egy barát is többet vállal a lelki feladatokból, nem egy idealizált érzelmi vámpír, aki jó esetben is csak mindig egy kicsivel többet vesz el, mint amennyit ad, ez a normálisnak mondott férfikép.
Egy fontos pontot nem érintettetek a beszélgetésben: mi van azokkal a nőkkel, akik szeretnének gyereket, de egyszerűen nem találnak egy olyan párt, aki szintén szeretne? Ez 2 emberen múlik, es a ferfiak szerepe sosincs kiemelve, miért csak a nő hibája ha pl nem lett gyereke? Szerintem ez is egy nagyon fontos kérdés.
Mivel az èn apàm kiszàllt a gyereknevelèsből ès anyàm egyedül nevelt fel (nagyszülők màr meghaltak) alapfèlelmem, h az èn pàrom is magamra hagy a gyerekkel. És ebben a csalàd baràt orszàgban az egyedülàlló szülők làthatatlanok. Nincs semmilyen segítsèg, mèg a gyerektartást is ki lehet jàtszani ha apuka zsebbe kèri a fizetèsèt v minimàlbèrre van bejelentve a többit meg borítèkba kapja.😅 EZÈRT IS TETSZETT amikor azt mondtàtok szívesebben lennètek apàk, mint anyàk. 😂
Nem, az is sokat szül, aki nagy családot szeretne. Ne általánosítsunk. És egy nőt se ismerek itt Angliában, aki kiszervezte a gyereknevelést kelet-európai nőknek. Amúgy jó beszélgetés.
Fajelmélet...nos azért az elgondolandó, hogy jó e az, hogy 20-30 év múlva a roma származásúak lesznek többségben, és akik nem szülnek idős korukra "rájuk számíthatnak". (Mondom ezt úgy hogy ismerek rendes és tisztességes romákat is, de tisztában kell lenni, hogy a többségre ez nem igaz) Ha az integrációs programok beválnak a jövőben esküszöm egy szót sem szólok többet.
35 percet bírtam belőle.. Ennyi idő alatt bőven rájottem hogy sajnálatos módon fogalmatok sincs a dolgokról, és mások álltál leírt vagy igaz vagy nem storykat vesztek teljesen tényként. Nagyon Sajnálom h így gondoljátok a dolgot. Eszternek üzenem a vizsgálatnál nem kell mindenkinek lehuzott bugyival állni, mert mint a terhesgondozóba és mind magán úton egyéni vizsgálat van.
Szerintem is rendkívül sok szélsőséges dolgot hoztak fel példaként, és teljesen általánosítva azt... Ugyanakkor azon a ponton, amikor kijelentették, hogy valójában csak azzal kielégítő a beszélgetés ebben a témában, aki hasonlóan gondolkodik, számomra csak azt jelenti, hogy kizárólag a helyeslően bólogatás szükséges az önigazoláshoz. Mindenki úgy dönt, ahogyan szeretne, az hogy ez helyes-e mindig csak utólag derül ki, ugyanis senkinek fogalma sincs arról, milyen szülőnek lenni, egészen addig, míg nem lesz az.
Egyetértek! Csak a rosszat keresik ebben a témában. Minden pozitívumot elhessegetnek még a gondolatát is, ha bárki pozitívat mond a gyerekvállalásról azt semmisnek vagy rábeszélésnek tekintik. Javaslom kövessetek pozitív példákat is és ne csak a rosszat vegyétek észre ebben a témában. És miért gondoljátok azt hogy akinek gyereke van mindenki tátongó űrt tölt be az életébe? Nagyon vicces mármár komikus néhány felvetésetek.
@@bibus1105 Hamarosan anya leszek. Már csak pár hét és itt a kismanónk. Minden percét élvezem a terhességnek. Ha kinn lesz lesznek nehézségek? Lesznek! Fáradt leszek? Az nem kifejezés! Megfogom magam kérdőjelezi hogy jól csinálom e? Igen! DE Van egy csodálatos férjem aki támogat és segíteni fog, csodálatos családom akik szintén támogatni fognak. Szóval minden nehézséggel együtt is várom hogy itt legyen a várva várt kisember.
Ilyen szélsőségesen fogalmazni szerintem irreális, hogy valakinek fogalma nincs a dolgokról aki másként gondolkodik valamiről. Itt szubjektív, eltérő tapasztalatok vannak, eltérő személyiségek, eltérő traumák stb. Rengetegen vannak akiknek szörnyű tapasztalatai vannak a terhességgel, szüléssel kapcsolatos vizsgálatok során. Mostmár sajnos magánban is, ami eddig nem volt jellemző. :/ - adjuk meg nekik a jogot az érzéseikhez. Nem hinném, hogy téged befolyásol az hogy mások gondolkodhatnak másként is mint te. Miért sajnálod őket? Ők jól érzik magukat így, te is jól érzed magad úgy ahogy te vagy. Senki nem szenved kárt semmiben azzal ha követi a saját szabad akaratát.
@@hajnalkanagy8367 Szerintem senki nem általánosított, pont elhangzik az elején, hogy senkinek semmi bántódása nincs attól, ha ezt a kérdést máshogyan látják.
Szerintem nehéz erről úgy beszélni, hogy valaki ne érezze megsértve magát, mert annyira intim téma, hogy ki miként dönt, és egyik döntés sem könnyű. Ugyanúgy önzőnek gondolom azt, aki azért nem vállal gyereket, mert "sokat akar aludni", mint ahogy azt, aki azért, hogy kijavítsa a "szülei hibáit', miközben azokat meg nem tartom annak, akik akárhogy döntenek indokok nélkül, vagy olyan indokkal, hogy "csak mert", "így érzik", az összes érv mellett vagy ellenére. Szerintem a legtöbb nyomás családon belül onnan ered, hogy örülni akarunk másoknak, közös témákat keresünk, amikkel kapcsolódni tudunk, és különböző generációknál ez egy ilyen pont. Anyukád, nagymamád ritkán fogja azt mondani neked, hogy ne legyen gyereked, mert ők is megbánták.. és sajnos van ilyen is. Kívánom azoknak az embereknek, akik nem akarnak gyereket, hogy legyenek türelmesek azokkal, akik nem értik ezt meg és azoknak, akiknek elképzelhetetlen, hogy más ne így vagy úgy csinálja a dolgait, hogy gyakoroljanak egy kis önismeretet és elengedést, hogy rájöjjenek, hogy miért érdeklik annyira mások döntései és koncentráljanak a sajátjaikra.
Hasonlóan gondolom. Megértem azt aki, anyagi okok miatt pl nem akar, vagy valami gyerekkori trauma miatt, de ne is legyünk meglepődve, hogy "importálni" kell embereket, mert fogyunk. Később jön rá az ember család szerepére (vagy nem), mikor szűkül a baráti köre, és szerintem ezért is fontos már 18-20 év körül tudatosan építkezni, akár anyagilag, és nem mondjuk 30+ nál realizálni, hogy szinte nincs semmim. Végül még az nem szimpi ahogy bizonyos médiumok kezelik a gyerekvállalást, és szinte ösztönzik, hogy ne vállalj.
Az, hogy egyre kevesebb magyar él Magyarországon szerintem egy más téma. Ha több szempontból élhetőbb és lehetőséggekkel teli lenne, nem a külföldi fizetés, emberek hozzáállása csábítanák el a fiatalokat. Szerintem az is hülye ok (már bocsánat), hogy gyereke legyen valakinek, hogy pótolja, aki elmegy, mert ha a gyerekednek jobb lehetősége adódik külföldön, akkor nem fogod megtagadni tőle, hogy menjen vagy nem engeded neki és megtörik a kapcsolatotok, és úgy éli le az egész életét hogy bánja, hogy nem ment.
@@weefungarian3789 Nem is kényszerítenék senkit, hogy maradjon, ha szeretne magának jobb életszínvonalat, és itt nem tudja elérni. Egy személyes vélemény volt részemről, nekem ezt rossz látni, hogy fogyunk, mert a tágabb baráti körömben is szeretnének gyereket, de egyéb okok miatt nem jön össze.
A tèma nem az volt, h ne vàllaljanak a nők gyereket. Inkàbb arról szól, h ne azt bànd h gyereket szültèl, igenis mondjàk el az anyàk, h ez nehèz ès csak akkor vàllald ha meg tudsz bírkózni a következmènyekkel. Szerintem az is egy jó teszt kèrdès, h Egyedül is vàllalnàd a gyereket? Mert azt is èrdemes àtgondolni, h mi van ha az apa lelèp v meghal. Az egyedülàlló szülőket mèg jobban magàra hagyja a tàrsadalom...
Kedves Lányok! Végignéztem az egész videót és egy dolgot nagyon hiányolok. Arról nem beszéltetek, hogy milyen pozitív dolgokról mondanak/mondhatnak le a gyermektelen emberek. És nem arra gondolok, hogy ki fogja időskorotokban rátok nyitni az ajtót, hanem arra a végtelen szeretetre, amit egy kicsi gyermek érez és mutat a szüleinek. Arra, hogy neki Te vagy az egész világ és feltétlenül szeret a hibáiddal együtt is és Ő az, aki miatt jobb ember ás jobb szülő is akarsz lenni és aki miatt pl.a környezetünk megóvásáért is érdemes küzdeni. Nekünk két kislányunk van és a szüléssel kapcsolatosan sem tapasztaltam sem "erőszakot", csak empátiát és megértést, pedig voltak komplikációk (Pécsett szültem mindkétszer).
Nem tudom hàny èves a gyereked de biztos lehetsz benne, h előbb-utóbb làtni fogja a hibàidat ès kialakul a kritikus gondolkodàsa is vagyis kritizàlni fog, sőt talàn szègyelni ès utàlni is. Szóval ha csak az az èrved, h majd Ő feltètel nèlkül fog szeretni tèged, ( amivel màr egy feladatot adtàl neki) akkor ki kell, h àbràndítsalak. Rengeteg gyerek van aki gyűlöli az anyjàt ès szóba se àll vele felnőttkènt.
@@ivettschmidt7071 Szóval szerinted azért ne legyen valakinek gyereke, mert az majd felnőttként tükröt tart neki és szembesíti a saját hibáival??? Erre még reagálni sem érdemes.... Tudod mit, akkor ha Neked ez az indok megfelel, akkor ne legyél Anya! Nem elvárom a lányaimtól a feltétel nélküli szeretetet, hanem megadom nekik, így arra törekszem, hogy az a kiábrándult, negatív, megkeseredett jövő, amit te jósolsz, az ne következzen be!
Èn erre a kommentedre reagàltam "és nem arra gondolok...hanem arra a vègtelen szeretetre, amit egy kicsi gyermek èrez ès mutat a szüleinek. Arra, h neki Te vagy az egèsz vilàg ès feltètel nèlkül szeret a hibàiddal együtt is Ő az, aki miatt jobb ember ès jobb szülő akarsz lenni..." Szerinted ezek azok a pozitív dolgok amikről lemondanak a gyerek nèlküliek. Szerinted sose tapasztalhatjàk meg a feltètel nèlküli szeretetet meg hogy elfogadjàk őket a hibàikkal együtt ès egyàltalàn nem akarnak jobb emberè vàlni. Ez azèrt is rossz üzenet m van akinek nem lehet gyereke, akkor szerinted Ők sose fogjàk jól èrezni magukat a bőrükben, sose fognak fejlődni jobb emberrè vàlni? Èn jól èrzem magam a bőrömben ès jobb emberrè akarok vàlni, (hàla a teràpiànak) a környezetemre is vigyàzni akarok ès nem azért, mert van egy gyerekem. Ezèrt is sèrtő amit írsz, m a boldog àllapotot, gyerek nèlkül is meg lehet talàlni. Ha olyat írtàl volna amit gyerek nèlkül tènyleg nem lehet megtapasztalni, azt mondanàm igazad van de nem írtàl egyetlen olyan pozitívumot se amit nem lehet àtèlni gyerek nèlkül.
Nem akarlak elkeseríteni, de ma már nem ajánlják, nem tanácsolják, hogy ágyban fekvő beteget, az eddig egészséges lelkületű felnőtt gyerek pelenkázza. Nyilván senki nem kívánja ezt a felnőtt gyerekének, hogy ilyen megalázó helyzetbe kerüljön. Szülőnek -gyereknek az a célja, hogy legyen elkülönített pénz ápoló személyzetre. Nyilván ahol nincs pénz, a gyerek fogja pelenkázni, de akkor az járhat is pszichológushoz később mert ez örök trauma. Más téma, hogy a gyerek rányitja az ajtót vagy telefonál, ha kedvelik egymást, abban igazad van, de ezzel példálozni, hogy nem lesz ki bepelenkázza,ne haragudj ez hülyeség. Akinek gyereke van, azt is egy idegen ápoló pelenkázza majd. Másrészt nézd már meg a mai generációt. Elhiszed, hogy szaros pelenkát fognak kihúzni beteg anyjuk alól,meg ott ágyban mosdatni, törölgetni, gyógyszerek miatt sokszor hasmenés van, vagy elviselhetetlen a széklet szaga is mert a sok gyógyszer az "méreg" és bizony annak szaga van a székletben. Légyszi kicsit gondolkodj. Civil embernek nem való ez a látvány, de a mai generáció számára ez a tevékenység eleve szóba se jöhet.
Ezek szerint Téged a gyermeked fog? És ha felnő és külföldre költözik mert ott kap munkát/talál párt? Vagy ha az lesz a vágya hogy teknősöket mentsen a világ másik végén? Vagy ha a 3-4-5 saját gyereke mellett erre nem lesz lehetősége? Akkor is húzzon haza a szüleit pelenkázni mert végülis meg lett csinálva,nehogy már egy szakképzett ápoló végezze ezt,vakarjon csak a gyerek ki a szarból? De ez a fos gondolkodás…
Általában azokat is kedves gondozók pelenkázzák, akiknek egyébként több gyermekük, unokájuk van. Vannak kivételek, de a környezetem 95%-ban ezt tapasztalom, s biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül...
Kedvesek, köszönet a beszélgetésért. Én nagymamakorban lévő, háromgyermekes anya vagyok. Két gyerekem biztosan nem vállal gyereket. Kiváló barátnőim vannak, akik nem tudtak, vagy nem akartak gyereket, és teljes, klassz életet élnek. Én nem szeretnék unokát - több okból sem. És így is teljes és klassz életem van/lesz. Gratulálok Nektek, és kívánok sikereket a jövőben.
Nagyon köszönöm, annyira kevés megerősítés érkezik és hatalmas szükség van arra, hogy lássunk 40-50-60+os nőket is, akik boldog és teljes életet élnek gyerek nélkül, vagy értik, hogy mi miért érezzük így magunkat és támogatnak minket 💓
Tőlem is kèrdeztèk Magyar országon folyton mièrt nem vállalok gyereket, volt egy barátnőm szó szerint kinèzett emiatt sok rágalom èrt engem emiatt. Itt Nèmet országban is kèrdeztèk tőlünk a párommal elmondtuk hogy gondjaink voltak èn èjszakás munkát vègeztem a párom nappal dolgozott a hètvègèn nem voltunk együtt, segítsègünk nem lett volna szüleink nem támognak minket egyszerűen nincs mire vállalni. Ès mostmár 44. Èves vagyok az már nagymama kor. Beletörődtünk hogy nekünk már nem lesz. A Nèmet annyit mondott nem baj az hogy így törtènt, ne bánd egy cseppet sem.
A kollektív magyar női tudattalan hangjait hallhattuk (szerintem). Az elmúlt százötven év női életutak fájdalma visszhangzik, amivel szerintem egyet tudunk tenni: magunkat gyógyítjuk, így a tudattalant is. Aztán amikor meggyógyoltunk, akkor kitisztul, és félelmek nélkül látjuk azt, hogy szeretnénk-e vagy sem gyermeket. Amit mindenki maga dönt el, és tiszteletben kell tartani.❤
Végre egy férfi hozzászólás :) Szóval: kulturált beszélgetés volt és teljesen igazat adok nektek, hogy mindenkinek magának kell megválasztani, hogyan szeretné élni az életét. Én 38 évesen váltam el, előtte kb 5 évig nem sikerült a volt feleségemnek teherbe esni. Lehet, ez is közrejátszott, de az biztos, hogy a sokak által "baba projektnek" nevezett dolog el tudja rontani a kapcsolatot és a lelkesedést is és nem csak a gyerekvállalás tekintetében.
Én férfiként úgy gondolok magamra, hogy jelenleg gyerektelen vagyok, és egyre több az esélye az idő előrehaladtával, hogy ez így marad - habár nem törekszem a gyerekvállalásra, de ha jönne, örülnék neki - nyilván csak akkor, ha a feleségem/barátnőm/partnerem is szeretné.
Harmadik dolog amit kiemelnék: tanító diplomám van és mint ilyen, nagyon sok gyerekpszichológiát és pedagógiát tanultam. Azóta tolom a véleményem, hogy minden szülőnek már középiskolai szinten kellene ilyeneket tanulnia, mert sokszor a fejemet fogom, hogy akár tanult emberek is hogyan bánnak a gyerekeikkel - nem képesek felmérni a helyzetet a gyerek szemszögéből, sokan ösztönből "nevelik" fegyelmezéssel a gyereket, mondván velem is így csinálták mégis ember lett belőlem - OK de ez nem érv - mondom én. Az edukáció viszont mindenki előtt ott van.
Ujjongtam, nevettem a kimondott gondolataitokon! Hiánypótló beszélgetés volt. Iszonyat hálás vagyok érte Nektek! Több ilyenre lenne szükség. Osztottam is tovább a barátaimnak, mi nagyon sokat szoktunk erről beszélni. 🤍 🙌🏻 Köszi
Teljes mértékben át tudom érezni azt, amit Eszter mondott annak a kapcsán, hogy "elveszett élethelyzetben" akart gyereket. Annyira könnyűnek látszik az, hogyha nem találod az iránytűt magadban, hogy márpedig ez a default iránytű, ez biztos jó lesz, és legalább valamilyen iránytű. A videóban rengeteg okosság elhangzik, de talán ez rezonált velem a legjobban.
Köszönöm nektek 💜
Nagyszerű beszélgetés volt! Èn sem akartam korábban gyermeket es nem is gondoltam meg magam. Igy eltem boldog, kiegyensúlyozott életet ❤
"Pont ezt szoktam amúgy mindig válaszolni, amikor
azt mondják, hogy önzőség, hogy nem akarsz gyereket..
Mondom, nem az az önzőség, hogy te meg igen, hogy egy tátongó
űrt az életedben egy másik emberrel töltsél be, sok esetben
annak az embernek a kárára.." -
Ez maximálisan így van!
Köszönet a beszélgetésért, még hallgattam volna tovább is. Amikor rendszeresen találkozom azzal az állásponttal, hogy "Nem akarsz/lehet gyereked? Akkor nem is vagy igazi nő...", akkor igenis szükség van ezekre a tabukat döntögető beszélgetésekre. Hiába tudod belül, hogy mekkora hülyeség, ha eleget hallod, elkezded elhinni. Muszáj ezekről beszélni.
"ennyire még sosem voltak egyedül hagyva az anyák rendszer szinten"
Annyira igaz. A mamám 52 évesen nyugdíjba ment, tudott oviba jönni értünk, nyári szünetben kb végig nála voltunk stb. Anyukam most 62 éves, napi 8.5 orában dolgozik, örülünk ha nyáron egy hetet be tud vállalni a 3 honapos iskolai szünetben... Es nem azért mert nem akar, hanem mert nem tud.
Mi pedig 85 eves korunkban fogunk nyugdíjba menni, miközben azt hallgatjuk, hogy a világtörténelem folyamán sosem volt még ennyire jó dolog élni.
jól esett meghallgatni ezt a beszélgetést. megvívtam már a harcaim szerencsére, és mostanság ritkán nyaggatnak a szüléssel. de kellett hozzá idő. nagyon sokat segített, hogy Viki, te nyíltan beszélt erről a streamekben. hatalmas nyomás rajtam, mivel a családban és ismerettségi körben szinte kivétel nélkül mindenhol az "élet rendje" zajlik a házasság-ház-gyerek szentháromsággal. és nagyon nehéz volt belátni, majd felvállalni a tényt, hogy nem akarok gyereket. szóval ezúton is köszönöm a korábbiakat és ezt a podcast epizódot is.
Én mint 2 gyerekes anyuka mondom, hogy totál megértelek titeket. Sőt, szerintem sokkal jobb, hogy “előre” gondolkodtok, mert én nem egy anyuka szájából hallottam, hogy megbánta. És ez nagyon szívbemarkoló. Van barátnőm, akinek gyakorlatilag ezért nincs anyukája, mert mindig ( tudat alatt) őt hibáztatta. Előzzük meg hogy tramatizalt emberek szülessenek!
Én mindig szerettem volna gyereket, most is imadom őket,és pont ez az, ha ez az erős érzés nem lenne bennem, nem bírnám csinálni.
Viszont, amíg nincs gyereked, nem tudod mennyire feltölt egy mosoly, egy ölelés, vagy csak rád néz. Onnantól kezdve elvesztél, és egyszerűen nem fontos az, ami előtte az volt (pl: munka). Szerintem egy gyerekkel egy új ember születik. És ezt is fel kell dolgozni, el kell fogadni. Erre nem képes mindenki.
Plusz, a szülőség az amikor te adsz, és nem vársz cserébe semmit. Szerintem. Ezt szintén nagyon nehéz feldolgozni, hogy ezért ne várj se köszönetet és hálát.
Ui: 3 éve nem alszom, miközben engem is a 8 órás alvás töltött fel :D
Legyen folytatása!!! ❤❤❤❤
Imadtam. Köszönöm nektek💜
Csajok! Én 30 éves vagyok és van egy 4 hónapos babánk a párommal. Szerencsére lakhatás ügyileg biztonságban vagyunk, a szüleim által, amiért örökre hálás leszek Nekik! Én örökbe fogadott, egyke gyermek vagyok, de Nekem Ők a családom, az Édesanyám és az Édesapám. Be vallom őszintén, sokáig rágódtam azon, legyen-e gyermekem, avagy sem.. A gazdasági helyzet, a labilis párkapcsolatok világában élünk.. Mégis belevágtam, de nem biztos, hogy szeretnék még egy gyermeket, mert nagyon nehéz és kihívásokkal, állandó aggódással teli az élet szülőként. Én és a Párom így döntöttünk, hogy belevágunk egy nehéz, kihívásokkal teli kalandba. Amikor a lányomra nézek, elönt a szeretet és a boldogság, teljesebbnek érzem az életem, de a munkából belecsöppenni az anyai létbe, lelkileg nehéz számomra. Még mindig! Teljesen megértem, ha valaki nem akar gyermeket vállalni, mert rengeteg lemondással, időnként küzdelemmel és sok-sok nehézséggel jár. Emellett boldogok vagyunk és a szüleim is. Nagyon vágytak már unokára, de ezt SOSEM mondták/erőltették! Ettől függetlenül, nem biztos, hogy még egyszer belevágok abba, hogy egy értelmes, kedves és intelligens embert próbáljak meg felnevelni, ebben a világban, amiben ma élünk!
Hú, majdnem felsikítottam mikor megláttam ezt a részt. Imádom a témát is, fontos erről beszélni. ❤Viszont mikor megláttam Esztert ❤… a youtube csatornájára a vége fele találtam rá és nagyon sajnáltam, hogy nincs ott több videó. Többször gondoltam rá, hogy ilyen értékes gondolatokkal bíró emberek miért hagyják abba, meg hogy vajon hova tűnt ez a lány. :) Hát itt vagytok ti nők ketten beszélgetve… még a munkától is elment a kedvem. Azonnal megnézlek benneteket. 😊
"Az én döntésem következményére nem tarthat igényt valaki, aki egy másik döntést hozott meg."
Pontosan, és ez nem jó vagy rossz, mindenki úgy dönt, ahogy szeretne, de utána ne várja el senki, hogy rosszul érezzem magam a saját választásom következményei miatt. Nekem még nincs gyerekem, lehet, nem is lesz, de pl. megkaptam már, mikor a reggeli rutinomról beszéltem, hogy "na próbáld meg ezt gyerekkel". És akkor nagyon kicsinek éreztem magam egy darabig, konkrétan elszégyelltem magam, hogy hát igen, nekem milyen könnyű.. pedig semmi rossz szándék nem volt ebben a hozzászólásban, mégis átjárt ez a fura érzés, hogy nekem nem lehet nehéz semmi, hiszen egy anyához képest, nekem mindig könnyebb lesz. Nem egyszerű téma, és nagyon összetett... Köszönet ezért a videóért, én konkrétan jegyzeteltem :)
Nagyon köszönöm ezt a részt! Gyerekvállalás előtt állunk a férjemmel és sokat volt ez téma. Hogy mik az érvek és ellenérvek. Még most is mikor már rég eldöntöttük, hogy igen, akarunk vállalni van olyan, hogy elbizonytalanodunk (főleg én). De miközben ezt a részt hallgattam teljesen biztos lettem benne, hogy szeretnék. Minden felhozott ellenérvnél azt éreztem, hogy jó tudom, de azért akarom, megoldom. Azt éreztem, most már régóta előszőr, hogy ezekre a nehézségekre mind vágyom. Azt nem tudom hányszor 😂 majd kiderül, de szeretném.
Szerencsére már többet van szó a gyermekvállalás nehézségeiről, arról viszont nem hogy dönthet az ember másképp, mondhat nemet. És örülök, hogy ennek a lehetőségnek teljes tudatában mondhatom azt, hogy szeretném. És annak is örülök, hogy nem kell bosszankodnom azért mert valaki nem vállal 😂 sőt teljesen meg tudom érteni. ❤
Sziasztok!
Nagyon köszi a beszélgetést, csomó érdekes pontot hoztatok fel olyanokat is kimondva, amiket nem merne mindenki ilyen nyíltan felvállalni.👍🏻
Én teljesen egyetértek azzal, hogy csak az szüljön, aki tényleg szeretne, és nekik tegyük könnyebbé a folyamatot. Viszont azt nem gondolom, hogy az anyaság csak lemondással járna, a környezetemben csomóan élvezik is és nem a gyerek kirepülését várják, de ez tényleg nagyon személyes, egyéni ügy.
Ha már “női körök”-ről volt szó, az Egyenlítő Alapítvány is beszél hasonló témákról és egy biztonságos női tér teremtése a célkitűzésük, csekkoljátok le ha érdekel.☺️💜
Nagyon jó volt! Legyen folytatás! Legyen sorozat! ❤ - nagyon jó végre ilyen véleményeket is hallgatni :) Én érdekes helyzetben vagyok, mert amikor a filozófia szintjén elmélkedem a kérdésről, akkor mindig az van bennem, hogy én nagyon szeretnék életet tovább adni és milyen jó és izgalmas lehet ez és olyan kíváncsi vagyok, meg van is bennem gyerekek, állatok, növények, kicsi aranyos dolgok iránt egy rakat szeretet, - de amikor a pragmatikus realitá szintjén gondolkodom erről akkor úgy érzem hogy hu nagyon nem szeretnék.. valahogy nem is tudom elképzelni hogy egy napomból órák menjenek el egy gyermekre, nagyon leszívna, nem is tudnám csinálni se a munkámat se az egyéb dolgaimat. Az egész életemet le tudnám úgy élni, hogy nincs gyerekem de majd egyszer leesz. 😅 még 90 éves koromban is így éreznék szerintem.. - folyamatosan 60-40% arányban változik ez. Tényleg fura mert pl a gyerekkönyveket kb 20 éves korom óta gyűjtöm hogy aa milyen király gyerekkönyv na majd a gyereknek - meg ilyenek.. a kis játékokat is😅 - de ha arról lenne szó hogy a hétköznapjaim része legyen egy gyerek folyamatosan hát dehhogyis.. hu nagyon nem.. szóval nemtudom mivan ilyenkor.. rengeteget gondolkodok ezen. Hogy én valahogyan szeretném szolgálni az életet meg az élet tovább adását csak nem anyaként hanem apaként 😅 ahogy elhangzott a videóban is.. mert az egy sokkal lazább , sokkal tarthatóbb, sokkal életbe illeszthetőbb valami.. bár nemtudom, az is necci..
Jaj lányok ❤ Még csak a 14. percnél tartok, de annyira tudok azonosulni azzal a gondolattal (is), hogy az emberek ferde szemmel néznek azokra, akik megváltoztatják a véleményüket valamiben (lehet az bármi). Miért ne lehetne elfogadni azt, hogy állandó változásban, fejlődésben vagyunk, és igen, ebbe az is beletartozhat, ha valaki egy bizonyos korig akart gyereket, de utána megváltozott a véleménye. Vagy fordítva, egy bizonyos korig nem akart, utána meg igen. Szerintem az, hogyha valakinek megváltozik a véleménye valamivel kapcsolatban, az becsülendő dolog, mert az azt jelenti, hogy megkérdőjelezett dolgokat saját magával kapcsolatban és van önreflexiója. Nektek lányok pedig köszönöm, hogy egy ilyen tabutémáról beszélgettek ❤
Jaj de jó kis beszélgetés volt!
Köszi csajok!❤
Ilyenkor úgy örülök, hogy Angliában élek. Kétszer szültem már és mind a kétszer a legjobb kezekben voltam. Először nekem is gátmetszés volt, másodiknál pedig szakadtam, de inkább a vágást választom, mert az sokkal gyorsabban gyógyult. De mindent ki lehet bírni. Most meg már minden olyan mint régen volt, csodálatos a természet.
Amúgy milyen igaz, hogy aki nem akar gyereket annak tényleg inkább ne legyen. Teljesen egyetértek veletek. Csak akkor szüljön valaki, ha akarja a gyereket, csak azért mert szeretni fogja feltétel nélkül. Ne azért szüljön valaki, hogy a gyerek szeresse őt, ez nem biztos, hogy így lesz és nagyot fog csalódni. (Sőt, biztos, hogy nem lesz így)
Nekem ösztönből jött, hogy szeretnék anya lenni, bár ennek az is fontos része, hogy találtam egy jó férjet, akivel boldog vagyok, akibe szerelmes vagyok. Ha nem lenne így, akkor lehet másképp gondoltam volna a gyerekvállalást.
Szóval kell a biztos pont az életben, legyen valaki, akire tudsz támaszkodni. Lehet tényleg csak szerencsés vagyok, mert az én férjem csodálatos apa is. Például én esténként dolgozom részmunkaidőben és ilyenkor a férjem intéz mindent az esti fürdetéstől és altatásig. Angliában például csak 9 hónapig jár a gyes, úgyhogy itt gyorsan vissza kell menni dolgozni a nőknek.
Eddig mindig irigykedtem, hogy Magyarországon milyen sokáig otthon lehetnek az anyukák, de akkor az tényleg nagy kiesés a karrier szempontjából.
Akár akar valaki gyereket, akár nem az a lényeg, hogy boldog legyen.
Én is örülök, hogy Angliában élek és itt szültem. De sajnos itt a GYES Európában a legrosszabb. Szerencsére a férjem jól keres, ezért itthon maradhatok egy évig. Viszont ez az egy év is nagyon kevés. Kicsit aggódunk, hogy hogy oldjuk meg egy év után. Egyikünk sem gondolja úgy, hogy jó ötlet beadni egy 2-3 év alatti gyereket bölcsődébe. Aki tanult fejlődéslélektant, az tudja miért.
Nagyon jo beszélgetés volt, en élveztem! Én teljesen megertelek titeteket. 2 gyerekes fiatal anyuka vagyok es vannak nehézségek igen, es hatalmas energia kell a gyerekekhez, sokszor azt érzem, nem bírom. De ez is egy időszak, ami elmúlik. Legyen még folytatás 😊
UI: én már több mint 4 éve nem alszom
A legegyszerűbben Popper Péter fogalmazta meg, amikor megkérdezték tőle, milyen céllal akarjon valaki gyereket.
És ő azt mondta, hogy az egyetlen legegészségesebb motiváció a család akarásáért a MERT CSAK. Ami alatt azt értette, hogy sok gyerek célal születik ami bélyeget nyom az életére. Mert nem akarok dolgozni, mert el akarok költözni az anyamtól, mert menteni akarom a párkapcsolatomat stb. Nagyon egyszerű a képlet. Ha nincs bennetek a csakazértis, minden nehézségek ellenére akarok gyereket érzés, ne csináljátok❤❤❤
Köszi Csajok 😘 ez fantasztikus beszélgetés volt ❤ rengeteg olyan dolgot kimondtatok ami engem is feszít belülről és gondolom még sokakat. Mentettem is a vidit 🥰
Köszönöm a bátor beszélgetést. Kár hogy nem pár évvel ezelőtt készült el. Egy kétéves fiú apja vagyok. Anno azért mentem bele, mert úgy éreztem már a korom kapcsán már itt az idő (akkor 28 éves voltam) illetve a feleségem akart. Utólag biztosan nem mentem volna bele akár egy válás árán sem. Az első évet nem élveztem aztán ahogy nőtt a kölyök úgy azért élvezetesebbé vált a dolog, úgyhogy már nem bánom is gy. Azóta azt vallom vagy 100% igen vagy ne legyen gyereke.
Útóirat: nem lesz tesó...
Nehéz lehet ebben a helyzetben lenni :(
Azt lehet tudni, mi okozta a csalódást?
Nagyon szuper ez a videó! Igazán jól összefoglaltátok a lényeget. Én 31 éves vagyok, kicsi korom óta tudom, hogy nem szeretnék gyereket. Hiába telik rajtam az idő, de egyáltalán nincs meg bennem az anyaság utáni vágy. Bár valakiknek a gyerek testesíti meg az életük értelmét.... Valahogy úgy gondolom, hogy, ha ez nálam is így lenne, az egy nagyon szegényes élet lenne.
Nem követem a csatornát. a RUclips feldobta ajánlottként és a címe miatt belenéztem. Na már most ennek az lett a vége, hogy nem bírtam abbahagyni a nézését és már a csatornát is követem. Nagyon jó beszélgetés lett!
Sziasztok!
9 éves gyermekem van, a második férjemmel szerettünk volna még egyet, azonban a kialakult endometriózis miatt több lombik után sem sikerült, és a kezelések + endo következménye egy jelentős életminőség romlás is lett az egészségem romlásával párhuzamban.
Először rettenetes kudarcként éltem meg és szinte szégyelltem.. azon kaptam magam, hogy magam sem hiszem el hogy teljes értékű vagyok így is és beégett az agyamba hogy elmulasztok egy kötelességet ha nem járok sikerrel, aminek persze depresszió lett a vége.
A fentiek miatt megviselte a szűkebb családunkat is ez az időszak.
Nagyon hosszú és kemény munka volt mire ezeket a gyerekkor óta beégett “alapvetéseket” felül tudtam írni és elhittem hogy - leegyszerűsítve - nem kell hogy a gyerekvállalásról szóljon az élet.
Ma már sokkal boldogabb és teljesebb életem van nekem és a családunknak is.
Köszönöm a videót, sok hasznos és támogató gondolatot osztottatok meg, amiért nagyon hálás vagyok ❤
Nagyon fontos az a fajta támogatás, amit nyújtotok 🥰, mert ebben a kérdéskörben egy nő nagyon könnyen elhiheti, hogy vele van baj, amiért arra a következtetésre jut, hogy nem akar/tud (több) gyermeket vállalni. Ez pedig biztosan nagyon káros akár a már családban lévő gyermekekre akár magára a családra nézve..
A megosztó témákról különösen lényeges beszélgetni, köszönöm ezt a videót ❤ Feliratkoztam a csatornára is 😊
Nagyon köszi.
Soha nem akartam gyereket, egyetlen másodpercre nem éreztem azt, hogy akarnék és egészen biztos vagyok benne, hogy ez nem fog megváltozni. És köszi, jól vagyok. :)
Ez addig a percig szép és jó amig aktiv vagy de amikor eljön az a nem várt életkor hogy otthon ülsz és senki nem nyitja rád az ajtót senki nem segit. Igy ha akkor is majd ezt fogod mondani hogy "És köszi, jól vagyok. :)" akkor tényleg igazad volt.
Erről is beszèltek a lànyok, h nem azèrt kell gyereket szülni, h vki ràd nyissa az ajtót, nem a gyerek az egyetlen kapcsolat. Ezt azèrt is mondom, m èn tàvol lakom anyàmtól ès nagyon hàlàs vagyok, h rengeteg baràtnője van akikkel rendszeresen összejàrnak, meglàtogatjàk egymàst ès programoznak is. Úgyhogy nem kelt bennem lelkiismeret furdalàst h nem làtogatom naponta.
Mondhatok még valamit? Legalább nem vagyunk, nem leszünk másfél havonta taknyos -lázas betegek, attól, hogy a gyermek 3-12 éves koráig hazahord minden betegséget az oviból suliból. Oké, kb. 9 éves korától kezdve kevesebbet hord haza de akkor is egy téli szezonban biztos jön 1-1 betegség.
Két gyerek, dupla adag.
Én egy évig bírtam au-pairként 3 gyerekkel ottlakva, és fizikailag elfáradtam a folyamatos betegségek miatt. Felmondtam. És addig sem akartam gyereket, de azután végképp nem és ennek már 10 éve és azóta sem lett gyerekem.
Direkt tesztelni akartam, milyen élesben. Hát megláttam...
Köszönöm ! Mást nem is tudok mondani , így tovább ❤
Nem mindenkinek az az életfeladata hogy anya legyen...❤birom mikor mondják hogy az az igazi ertelme az életnek. Es ha nem? Attól még lehet valaki teljes értékű,boldog, masokat segitő ember...
Nem a gyerek az élet értelme anélkül is lehet az ember boldog stb.......
Sajnos az ide kommentelő gyerekpártiak legalább fele nem értette meg, miről szól ez a beszélgetés. Ahogy a videóban is szó volt róla, ez a nézőpont (marmint a tudatos gyerektelenség) a tarsadalom egy kis szeletének választása. Ez a video nem a sajat nezopontjuk népszerusitese, nem a gyerekvallalás ellen szól. Arról szól, hogy ŐK miert választották ezt az eletformát, es hogyan akarja oket meggyőzni lepten-nyomon a tobbsegi tarsadalom ennek ellenkezőjéről, mikozben ok senkit nem akarnak meggyozni arrol, h a masik ne vallaljon gyereket, csak élni akarnak így, ahogy vannak. Szerintem sem kell mindenkinek gyerek. Nezzunk szet, hanyan vannak allami gondozasban, es hányaknak volt gyotrelmes a gyerekkora es reszben a felnottkora is, mert olyan anya szulte oket, akinek nem kellett volna gyerek, de ez a nezopont vállalhatatlan volt sajat maga es a kornyezete szamara is. Hany gyerek nő fel alkoholista és/vagy bántalmazó szülők mellett... Nincs baja a beszelgetoknek a gyerekvallalassal, egy szoval nem akartak errol lebeszelni senkit. Elmondják, hogy ők miert nem, es tamogatast nyujtanak azoknak, akik egyedul erzik magukat a kornyezetukben ezzel a nezoponttal. Ui: "ki gondoz majd, ha oreg leszel?" Tobb opcio lehetséges: egy intezmény dolgozói, baratok, szomszedok, vagy az orokség fejében az, akit választanak.
Jó a téma. Ha lesz még vele foglalkozva, akkor érdekelne pl egy férfi álláspontja is. Hogy ő pl miért nem akar. Vagy ő, hogy látja ezt az egész témát. Lehetne férfi vendég is ebben a témában.
Hiánypótló, nagyon érdekes beszélgetés volt, köszi!
Intelligens beszélgetést, intelligens hölgyektől, de én azért egy dolgot kicsit hiányoltam. Mégpedig egy harmadik felet, akinek van gyermeke, mert így elég egyoldalú lett a beszélgetés, ami persze a videó témája, de szerintem egy gyerekes anyuka véleménye a dolgokról simán bele fért volna, vagy gyerekes anyukaként számomra érdekesebb lett volna. Mert én teljesen meg tudom érteni mindenki állás pontját és nem is ítélekezem, mindenki azt csinál amit akar... Ettől függetlenül nagyon jó kis beszélgetés, élvezhető, csak egy észrevétel volt! 😊
Még bő 20 perc van hátra, de már nem bírom megállni, hogy ne kommenteljek 😅
Szerintem megvan az év podcastja pedig még csak február van :D Ezt tuti, hogy minimum még egyszer végig hallgatom, annyira jókat mondtok! De amiért írok:
- Az én tapasztalatom, hogy a férfiakat is számon kérik, nem csak engem, hanem generále, csak máshogy, de ugyanolyan nyomasztó nekünk is!
-Remélem, hogy lesz majd feminista férfi vendéged is kibeszélni ezt a témát! (ugye lesz?:D)
Klassz beszélgetés! :)
Le a kalappal Blanka elott, hogy a kenyelmes csaladi feszekbol fejest ugrott az ismeretlenbe. Nagyon oszinte, jo kis beszelgetes volt. Hajra Blanka, sok sikert az eletben.
Szerintem meg aki akar gyereket annak legyen, aki meg nem akar annak ne legyen. 🤷♀️ Ilyen rohadt egyszerűnek kéne lennie az egésznek. Miért kell bizonygatni, hogy melyik jobb, melyik kevésbé. Miért akarok, vagy miért nem akarok.. Nekem vannak gyerekeim, de több barátunk van akinek meg nincs. És? Tegyenek úgy ahogy jónak látják. Teljesen megértem azt az oldalt is. Miért kell egymásra erőltetni a saját nézőpontunkat??? Mindennek van előnye és hátránya is.
Tegnapelőtt beszélgettünk a játszótéren egy másik anyukával (teljesen véletlenül derült ki, hogy egy napon születtek a gyerekeink), hogy mennyire szomorú, hogy mindketten az orvosok miatt vacillálunk a második gyereken :/
Évekig gondolkoztam, hogy szeretnék-e gyereket. Végül egy mellett döntöttem. Vállalkozó vagyok és sikerült beilleszkednünk az életünkbe. Az első 1,5 év kemény volt. (Most lesz 3 éves).
Jelenleg azt hallgatom, hogy mi az, hogy nem lesz testvére? :D Egy gyerek nem gyerek stb.....
Mivel igen határozott vagyok ezért gyorsan le szoktam zárni ezt a témát.
Hiánypótló, várom a folytatást!:)
Sose akartam gyereket. Nagyon nem. Aztán amikor valahogy kihagytam 3 db fogamzásgátlót, mire letelt a 2 hét, hogy most akkor terhes lettem vagy nem, átkattant bennem minden. Nem lettem akkor terhes, de onnantól akartam. Most 2 héten belül születik a kisfiam🩵
34:20 na ezzel tényleg nem tudok nyilakozni, létkérdés! 😆😁
Na erre lennék kiváncsi mit reagálna Fókuszcsopi Ádám.
Kevésszer látok ilyen nőket, akiknek nem az élete értelme a gyerek.
Sok nő van úgy, hogy ha nem lehet gyereke, akkor inkább férfi sem kell. És ilyenkor derül ki, hogy nem is társ kellett neki, hanem gyerek. Ez lépten-nyomon látszik. És a férfi is azért “legyen”, hogy a főprojekthez örömmel, aktívan asszisztáljon.
Ebből azt látni, hogy az ilyen nő nem is szerette igazán sosem a férjét, és mint társ sosem volt neki igazán fontos.
Rajtatok látszik, hogy a kapcsolat számít, és hogy inkább ketten legyetek boldogok. Jó látni ilyen nőket, akik társcentrikusak.
Mindig is _nagyon_ viccesnek tartottam, hogy a Katolikus egyház nyilatkozik arról, miképpen vállaljanak a nők családot - ami évszázadok óta elvárja az "elhivatott" papoktól, apácáktól, ne legyen gyerekük 🙃🙃
Érdekes volt egy olyan blogot megtalálni, ahol a szerző nagyon jól dokumentálta, mekkora tortúra volt egy nőnek elköttetnie a petevezetékét - illetve, mennyire mindent megtettek belföldön, hogy "meggyőzzék", így szinte természetesen sodródott külföldre. Egy 15perces műtétért. A dolog másik éle, egy ismerőst szinte kirúgtak a klinikáról, mert GYEREKET AKAR, de elmúlt 40. Nem nyerhet senki :")
Sziasztok.
Huu nagyon érdekes és elgondolkodtató volt ezt végig nézni/hallgatni. Pár év múlva esetleg lehetne készíteni egy újabb ilyet, hogy akkor ki hogyan látja ezt a dolgot. 😊
Csajok, köszönöm ezt a tabudöntögető podcastet! Elegem van, hogy "termékeny korú nőként" állandóan megkapom a kérdést, hogy "és mikorra tervezed a babát?". És ha nem tervezem? Miért lett ez ennyire evidens kérdés? Miért turkálnak a méhemben?
Ez még nem is annyira durva, de a kolléganőmet faggatta az egyik FÉRFI vendége, és ő megmondta neki, hogy nem akar gyereket. Erre a pasi teljesen felháborodott, és közölte, hogy "most 5 pontot csökkent a szemében, a gyerek az élet értelme"... ÉS? Mi köze hozzá? Elképesztő! Várom a Childfree Club-ot, szóljatok, én mindenképp csatlakozni fogok, bőven van miről beszélgetni! 😅
Többségében egyet értek veletek, én is tudatosan vagyok gyermektelen mostmár.
Engem gyerek koromban annyira traumatizált egy szüléses videó, hogy én semmi pénzért sem szülnék.
Az örökbefogadással nem lenne bajom, kimaradnának az első nem alvós időszakok, amúgy is megmentő típus vagyok. Viszont nincs férjem, nincs vagyonom, így erről szó sem lehet.
Nincs igényem gyerekre, viszont ha lenne örökbefogadott azt biztosan nagyon szeretném.
Ja még valami annyira félek, hogy beteg gyerekem születne, ezért sem szeretnék szülni.
Szerintem nem attól az én gyerekem, mert én hordtam ki és szültem meg.
Amióta elmultam 30 azóta nem nagyon kérdezgetik a gyereket.
Nekem a legnehezebb, hogy a szüleim és párom anyukája szeretnének unokát, viszont így nem lesz. Nem mondják, de tudom, hogy elgyászolják ezt a tényt.
Másik alkoholista szülő gyereke vagyok, ezért nem lennék jó anya, mert sosem volt megfelő kapcsolódási mintás, ezért nem tudnék megadni mindent a gyereknek.
Szerintem itt a kommentelők között többen nem értik, milyen nyomás nehezedik azokra a nőkre, akik nem vállalnak gyereket vagy éppen egyedülállók és ezért kell mindig egy kicsit éreztetni velük, hogy ők "félemberek", hogy velük "valami nincs rendben".
És igen, amíg ilyen szinten át van itatva a mindennapi élet azzal az elvárással, hogy egy nőnek kell többet megtenni a kapcsolatokért, a családért, addig nincs miről beszélnünk. Még egy albérlőtárs is többet tesz a közös életért, hogy a háztartási feladatok felét magára vállalja, és nem "kegygyakorlás" keretében. És egy barát is többet vállal a lelki feladatokból, nem egy idealizált érzelmi vámpír, aki jó esetben is csak mindig egy kicsivel többet vesz el, mint amennyit ad, ez a normálisnak mondott férfikép.
Huhh, megint ❤...
Egy fontos pontot nem érintettetek a beszélgetésben: mi van azokkal a nőkkel, akik szeretnének gyereket, de egyszerűen nem találnak egy olyan párt, aki szintén szeretne? Ez 2 emberen múlik, es a ferfiak szerepe sosincs kiemelve, miért csak a nő hibája ha pl nem lett gyereke? Szerintem ez is egy nagyon fontos kérdés.
Ez a legfontosabb kiindulópont! A nő szül, de a párok vállalják a gyermeket, nem A Nő! Ezt még mindig összemossák minden fórumon.
Mivel az èn apàm kiszàllt a gyereknevelèsből ès anyàm egyedül nevelt fel (nagyszülők màr meghaltak) alapfèlelmem, h az èn pàrom is magamra hagy a gyerekkel. És ebben a csalàd baràt orszàgban az egyedülàlló szülők làthatatlanok. Nincs semmilyen segítsèg, mèg a gyerektartást is ki lehet jàtszani ha apuka zsebbe kèri a fizetèsèt v minimàlbèrre van bejelentve a többit meg borítèkba kapja.😅 EZÈRT IS TETSZETT amikor azt mondtàtok szívesebben lennètek apàk, mint anyàk. 😂
Nem, az is sokat szül, aki nagy családot szeretne. Ne általánosítsunk. És egy nőt se ismerek itt Angliában, aki kiszervezte a gyereknevelést kelet-európai nőknek. Amúgy jó beszélgetés.
Fajelmélet...nos azért az elgondolandó, hogy jó e az, hogy 20-30 év múlva a roma származásúak lesznek többségben, és akik nem szülnek idős korukra "rájuk számíthatnak". (Mondom ezt úgy hogy ismerek rendes és tisztességes romákat is, de tisztában kell lenni, hogy a többségre ez nem igaz) Ha az integrációs programok beválnak a jövőben esküszöm egy szót sem szólok többet.
35 percet bírtam belőle.. Ennyi idő alatt bőven rájottem hogy sajnálatos módon fogalmatok sincs a dolgokról, és mások álltál leírt vagy igaz vagy nem storykat vesztek teljesen tényként. Nagyon Sajnálom h így gondoljátok a dolgot. Eszternek üzenem a vizsgálatnál nem kell mindenkinek lehuzott bugyival állni, mert mint a terhesgondozóba és mind magán úton egyéni vizsgálat van.
Szerintem is rendkívül sok szélsőséges dolgot hoztak fel példaként, és teljesen általánosítva azt... Ugyanakkor azon a ponton, amikor kijelentették, hogy valójában csak azzal kielégítő a beszélgetés ebben a témában, aki hasonlóan gondolkodik, számomra csak azt jelenti, hogy kizárólag a helyeslően bólogatás szükséges az önigazoláshoz. Mindenki úgy dönt, ahogyan szeretne, az hogy ez helyes-e mindig csak utólag derül ki, ugyanis senkinek fogalma sincs arról, milyen szülőnek lenni, egészen addig, míg nem lesz az.
Egyetértek! Csak a rosszat keresik ebben a témában. Minden pozitívumot elhessegetnek még a gondolatát is, ha bárki pozitívat mond a gyerekvállalásról azt semmisnek vagy rábeszélésnek tekintik. Javaslom kövessetek pozitív példákat is és ne csak a rosszat vegyétek észre ebben a témában. És miért gondoljátok azt hogy akinek gyereke van mindenki tátongó űrt tölt be az életébe? Nagyon vicces mármár komikus néhány felvetésetek.
@@bibus1105 Hamarosan anya leszek. Már csak pár hét és itt a kismanónk. Minden percét élvezem a terhességnek. Ha kinn lesz lesznek nehézségek? Lesznek! Fáradt leszek? Az nem kifejezés! Megfogom magam kérdőjelezi hogy jól csinálom e? Igen! DE Van egy csodálatos férjem aki támogat és segíteni fog, csodálatos családom akik szintén támogatni fognak. Szóval minden nehézséggel együtt is várom hogy itt legyen a várva várt kisember.
Ilyen szélsőségesen fogalmazni szerintem irreális, hogy valakinek fogalma nincs a dolgokról aki másként gondolkodik valamiről. Itt szubjektív, eltérő tapasztalatok vannak, eltérő személyiségek, eltérő traumák stb. Rengetegen vannak akiknek szörnyű tapasztalatai vannak a terhességgel, szüléssel kapcsolatos vizsgálatok során. Mostmár sajnos magánban is, ami eddig nem volt jellemző. :/ - adjuk meg nekik a jogot az érzéseikhez. Nem hinném, hogy téged befolyásol az hogy mások gondolkodhatnak másként is mint te. Miért sajnálod őket? Ők jól érzik magukat így, te is jól érzed magad úgy ahogy te vagy. Senki nem szenved kárt semmiben azzal ha követi a saját szabad akaratát.
@@hajnalkanagy8367 Szerintem senki nem általánosított, pont elhangzik az elején, hogy senkinek semmi bántódása nincs attól, ha ezt a kérdést máshogyan látják.
Én nem szeretnék gyereket soha 😊 Nem szeretem őket 😊 Inkább tartok kutyát, cicát stb ..mint gyerek!
Szerintem nehéz erről úgy beszélni, hogy valaki ne érezze megsértve magát, mert annyira intim téma, hogy ki miként dönt, és egyik döntés sem könnyű. Ugyanúgy önzőnek gondolom azt, aki azért nem vállal gyereket, mert "sokat akar aludni", mint ahogy azt, aki azért, hogy kijavítsa a "szülei hibáit', miközben azokat meg nem tartom annak, akik akárhogy döntenek indokok nélkül, vagy olyan indokkal, hogy "csak mert", "így érzik", az összes érv mellett vagy ellenére. Szerintem a legtöbb nyomás családon belül onnan ered, hogy örülni akarunk másoknak, közös témákat keresünk, amikkel kapcsolódni tudunk, és különböző generációknál ez egy ilyen pont. Anyukád, nagymamád ritkán fogja azt mondani neked, hogy ne legyen gyereked, mert ők is megbánták.. és sajnos van ilyen is. Kívánom azoknak az embereknek, akik nem akarnak gyereket, hogy legyenek türelmesek azokkal, akik nem értik ezt meg és azoknak, akiknek elképzelhetetlen, hogy más ne így vagy úgy csinálja a dolgait, hogy gyakoroljanak egy kis önismeretet és elengedést, hogy rájöjjenek, hogy miért érdeklik annyira mások döntései és koncentráljanak a sajátjaikra.
Hasonlóan gondolom. Megértem azt aki, anyagi okok miatt pl nem akar, vagy valami gyerekkori trauma miatt, de ne is legyünk meglepődve, hogy "importálni" kell embereket, mert fogyunk. Később jön rá az ember család szerepére (vagy nem), mikor szűkül a baráti köre, és szerintem ezért is fontos már 18-20 év körül tudatosan építkezni, akár anyagilag, és nem mondjuk 30+ nál realizálni, hogy szinte nincs semmim. Végül még az nem szimpi ahogy bizonyos médiumok kezelik a gyerekvállalást, és szinte ösztönzik, hogy ne vállalj.
Az, hogy egyre kevesebb magyar él Magyarországon szerintem egy más téma. Ha több szempontból élhetőbb és lehetőséggekkel teli lenne, nem a külföldi fizetés, emberek hozzáállása csábítanák el a fiatalokat. Szerintem az is hülye ok (már bocsánat), hogy gyereke legyen valakinek, hogy pótolja, aki elmegy, mert ha a gyerekednek jobb lehetősége adódik külföldön, akkor nem fogod megtagadni tőle, hogy menjen vagy nem engeded neki és megtörik a kapcsolatotok, és úgy éli le az egész életét hogy bánja, hogy nem ment.
@@weefungarian3789 Nem is kényszerítenék senkit, hogy maradjon, ha szeretne magának jobb életszínvonalat, és itt nem tudja elérni. Egy személyes vélemény volt részemről, nekem ezt rossz látni, hogy fogyunk, mert a tágabb baráti körömben is szeretnének gyereket, de egyéb okok miatt nem jön össze.
A tèma nem az volt, h ne vàllaljanak a nők gyereket. Inkàbb arról szól, h ne azt bànd h gyereket szültèl, igenis mondjàk el az anyàk, h ez nehèz ès csak akkor vàllald ha meg tudsz bírkózni a következmènyekkel. Szerintem az is egy jó teszt kèrdès, h Egyedül is vàllalnàd a gyereket? Mert azt is èrdemes àtgondolni, h mi van ha az apa lelèp v meghal. Az egyedülàlló szülőket mèg jobban magàra hagyja a tàrsadalom...
Kedves Lányok! Végignéztem az egész videót és egy dolgot nagyon hiányolok. Arról nem beszéltetek, hogy milyen pozitív dolgokról mondanak/mondhatnak le a gyermektelen emberek. És nem arra gondolok, hogy ki fogja időskorotokban rátok nyitni az ajtót, hanem arra a végtelen szeretetre, amit egy kicsi gyermek érez és mutat a szüleinek. Arra, hogy neki Te vagy az egész világ és feltétlenül szeret a hibáiddal együtt is és Ő az, aki miatt jobb ember ás jobb szülő is akarsz lenni és aki miatt pl.a környezetünk megóvásáért is érdemes küzdeni. Nekünk két kislányunk van és a szüléssel kapcsolatosan sem tapasztaltam sem "erőszakot", csak empátiát és megértést, pedig voltak komplikációk (Pécsett szültem mindkétszer).
Nem tudom hàny èves a gyereked de biztos lehetsz benne, h előbb-utóbb làtni fogja a hibàidat ès kialakul a kritikus gondolkodàsa is vagyis kritizàlni fog, sőt talàn szègyelni ès utàlni is. Szóval ha csak az az èrved, h majd Ő feltètel nèlkül fog szeretni tèged, ( amivel màr egy feladatot adtàl neki) akkor ki kell, h àbràndítsalak. Rengeteg gyerek van aki gyűlöli az anyjàt ès szóba se àll vele felnőttkènt.
@@ivettschmidt7071 Szóval szerinted azért ne legyen valakinek gyereke, mert az majd felnőttként tükröt tart neki és szembesíti a saját hibáival??? Erre még reagálni sem érdemes.... Tudod mit, akkor ha Neked ez az indok megfelel, akkor ne legyél Anya! Nem elvárom a lányaimtól a feltétel nélküli szeretetet, hanem megadom nekik, így arra törekszem, hogy az a kiábrándult, negatív, megkeseredett jövő, amit te jósolsz, az ne következzen be!
Èn erre a kommentedre reagàltam "és nem arra gondolok...hanem arra a vègtelen szeretetre, amit egy kicsi gyermek èrez ès mutat a szüleinek. Arra, h neki Te vagy az egèsz vilàg ès feltètel nèlkül szeret a hibàiddal együtt is Ő az, aki miatt jobb ember ès jobb szülő akarsz lenni..."
Szerinted ezek azok a pozitív dolgok amikről lemondanak a gyerek nèlküliek. Szerinted sose tapasztalhatjàk meg a feltètel nèlküli szeretetet meg hogy elfogadjàk őket a hibàikkal együtt ès egyàltalàn nem akarnak jobb emberè vàlni. Ez azèrt is rossz üzenet m van akinek nem lehet gyereke, akkor szerinted Ők sose fogjàk jól èrezni magukat a bőrükben, sose fognak fejlődni jobb emberrè vàlni? Èn jól èrzem magam a bőrömben ès jobb emberrè akarok vàlni, (hàla a teràpiànak) a környezetemre is vigyàzni akarok ès nem azért, mert van egy gyerekem. Ezèrt is sèrtő amit írsz, m a boldog àllapotot, gyerek nèlkül is meg lehet talàlni. Ha olyat írtàl volna amit gyerek nèlkül tènyleg nem lehet megtapasztalni, azt mondanàm igazad van de nem írtàl egyetlen olyan pozitívumot se amit nem lehet àtèlni gyerek nèlkül.
@@ivettschmidt7071 totális félremagyarázás....
Ezt borzasztó volt hallgatni olyantól,akinek foggalma nincs arrol mit jelent gyereket nevelni.....
De ez a lényeg...hogy nem is akarja megtapasztapni 😊
Majd öreg korotokban biztos egy cuki, kedves gondozó fog pelenkázni titeket. Népszerűsítsétek csak a fos gondolkodásotok!
Nem akarlak elkeseríteni, de ma már nem ajánlják, nem tanácsolják, hogy ágyban fekvő beteget, az eddig egészséges lelkületű felnőtt gyerek pelenkázza. Nyilván senki nem kívánja ezt a felnőtt gyerekének, hogy ilyen megalázó helyzetbe kerüljön.
Szülőnek -gyereknek az a célja, hogy legyen elkülönített pénz ápoló személyzetre.
Nyilván ahol nincs pénz, a gyerek fogja pelenkázni, de akkor az járhat is pszichológushoz később mert ez örök trauma.
Más téma, hogy a gyerek rányitja az ajtót vagy telefonál, ha kedvelik egymást, abban igazad van, de ezzel példálozni, hogy nem lesz ki bepelenkázza,ne haragudj ez hülyeség. Akinek gyereke van, azt is egy idegen ápoló pelenkázza majd.
Másrészt nézd már meg a mai generációt. Elhiszed, hogy szaros pelenkát fognak kihúzni beteg anyjuk alól,meg ott ágyban mosdatni, törölgetni, gyógyszerek miatt sokszor hasmenés van, vagy elviselhetetlen a széklet szaga is mert a sok gyógyszer az "méreg" és bizony annak szaga van a székletben.
Légyszi kicsit gondolkodj.
Civil embernek nem való ez a látvány, de a mai generáció számára ez a tevékenység eleve szóba se jöhet.
Ezek szerint Téged a gyermeked fog?
És ha felnő és külföldre költözik mert ott kap munkát/talál párt?
Vagy ha az lesz a vágya hogy teknősöket mentsen a világ másik végén?
Vagy ha a 3-4-5 saját gyereke mellett erre nem lesz lehetősége?
Akkor is húzzon haza a szüleit pelenkázni mert végülis meg lett csinálva,nehogy már egy szakképzett ápoló végezze ezt,vakarjon csak a gyerek ki a szarból?
De ez a fos gondolkodás…
Miert, Te azt szeretned, ha gyereked pelenkazna? Kicsit beteges😉
Általában azokat is kedves gondozók pelenkázzák, akiknek egyébként több gyermekük, unokájuk van. Vannak kivételek, de a környezetem 95%-ban ezt tapasztalom, s biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül...
Ez nem nèpszerűsítès.
Ha viszont vissza nem tèrítendő pènzt ès adókedvezmènyt adna a kormàny a gyermekteleneknek, na az nèpszerűsítès lenne.😂
Gyerek nélkül nem teljes az élet. Boldogságom a10 unokám.
Muszáj de én örömmel teszem.
Mármint a magáé nem lenne teljes! Sokunké nagyon is teljes gyerek nélkül is!
@@ChiliVonat nem is azt írta, hogy a gyerekeiben van öröme...😅😉
És egy olyan ember írja akinek fogalma sincs milyen jó lehet gyerek nélkül....
@@szabokata😂😂😂
@@ChiliVonatbizony❤