Mit bánunk a legvégén? Életkönyvtár - önismereti sorozat. Bronnie Ware: Életkönyv

Поделиться
HTML-код
  • Опубликовано: 19 окт 2024

Комментарии • 7

  • @norajagudits-nagy5275
    @norajagudits-nagy5275 8 месяцев назад

    Köszönöm 💖

  • @kovacsviktoria
    @kovacsviktoria 3 месяца назад

    Hálás vagyok, hogy hallgathatlak! 🙏🏼
    Jókor találtalak meg.

  •  8 месяцев назад

  • @marcius7308
    @marcius7308 8 месяцев назад

    ✨️💖 🕊 👋🙂🌷

  • @Leslie_Von_Strong
    @Leslie_Von_Strong 8 месяцев назад +2

    Szia, érdekes téma ez az egész halál és élet. Élni és nem élni. Mert vannak akik hiába kelnek fel mindennap, nem élnek.
    Az élet ott kezdődik ahol a boldogság megjelenik. Ez egy átható érzés.
    Aki bátran él, és nem felel meg a programozott létnek, annak számolni kell azzal is hogy
    felfordul az élete. Mert azok az emberek akik addig körül vették, elpárolognak.
    Az nagyon nem egyszerű ám és nem minden része happy. Ez egy elég nagy felelősség is valahol
    hogy merek másként élni. De hogy is? Hát úgy ahogy a törvény könyvben nincs leírva.
    Csak hát közben van egy rendszer is amiben benne vagyunk és vannak szabályok amiket nem lehet megmásítani.
    Hiába nekem mondjuk nem tetszik. De nem kell tökéletesen élni, elég csak jól. Úgy feküdjünk le mindennap,
    hogy ha elégedettség nincs is de frusztráltság sem. Ha van elégedettség az nagyon jó.
    Én is a saját bőrömön tapasztaltam azt meg hogy nem szabad mindenben kiszolgálni másokat.
    Ha nem tetszik, arrébb lehet tolni a bringát. Már pedig sokaknak ez a táplálékuk.
    Az hogy kiszolgálják őket és a figyelem rajtuk legyen. HHa ez nincs tovább rohadtul előjön belőlük az igazi énjük.
    Nagyon idióták tudnak lenni emberek amikor nincs táplálék. De ez az ő dolguk :)
    Mert színészkedni azt gyönyörűen tudnak, de egy idő után úgy sem tudják eltakarni miylenek igazából. Na ha kiderült,
    ott kell ott hagyni őket. Ahogy vissza gondolok akik nagyon megnyerők, azok voltak eddig olyanok mint (bocsánat) a xarom.
    Azt kell magunkall megértetni és mindennap el mondani, hogy véges az életünk. Mert alapból
    olyanok vagyunk hogy maga az elme az nem vesz tudomást a halálról. Azt hiszi örökké él.
    Csak kurvára nem így van :D Ezért szoktam én magamat emlékeztetni arra hogy nem éelk örökké. Bár nem vagyok idős,
    (30 vagyok) de sose tudni mikor van vége a dalnak. Egy barátom 23 évesen halt meg. Ki gondolta volna?
    Ment tette a dolgát, azon volt hogy a céljait elérje és sokat el is ért. Aztán egyszer csak leokémiás lett.
    Szegény rengeteget szenvedett a fájdalmaktól. Az orvosok nem tudták meg menteni. Tényleg meg tettek mindent érte.
    És akkor ennyi. Az meg hogy mi van a halál után én tuti nem tudom. De szerintem bnem véletlen nem tudhatunk róla.
    Ha van olyyan hogy teremtő, akkor oka van annak hogy nem tudhatjuk mi van a halál után.
    Engem nem is érdekel mi van a halál után. De figyelembe kell venni hogy van a halál és mindenki átfog rajta menni.
    Nincs vissza játszás ebben az életünkben, tehát egy adott szitura csak egyszer reagálhatunk. Nem lenne rossz ha jól tuddnánk reagálni. Ez fontos. Nekem tuti. Gondolkodni kell, folyton megkérdő jelezni dolgokat, mert úgy vezetnek meg minket ahogy nem szégyellnek, és szeretni.
    Bár a szeretetet is sajnos félre tudják értelmezni emberek. Az érdekes itt az, hogy pl az állatok jobban ismerik a szeretetet
    mint a mostani emberek. Vagy a nyugodtságot is jobban ismerik. Elég csak egy macskával tölteni pár órát.
    Nem pofázik, nem akar megvezetni, nem vibrál. Hízeleg élvezi a simogatást és játék után
    nyugodtan alszik órákig. Neki nem kell pl az alváshoz valeriánát szednie? De érdekes.
    Nem tudom mennyire csapongó amit írtam remélem érthető.