SNI-s gyerekek kontra oktatási rendszer | A 29. iskola fogadta a sajátos nevelési igényű gyerekeket
HTML-код
- Опубликовано: 1 сен 2022
- Sajátos nevelési igényű gyerekeknek iskolát találni ma Magyarországon sokszor kihívás - ahogy azt Barabás Melindáék esete is mutatja. Melindáéknak két SNI-s gyerekük van, és röviddel a tanévkezdés előtt még mindig nem tudták, hová fognak iskolába járnia a lányaik. 28 intézményt kerestek fel, mire találtak egyet, amely befogadta az ikerpárt. Számos szülő küzd hasonló problémával, és fordul jogvédő szervezetekhez jogi segítséget kérve. A gyermekek oktatásának megszervezése ugyanis állami feladat, de mivel a legtöbb iskolában nincs elég szakember, és az intézményeknek sem kötelező felvállalni egy ilyen feladatot, gyakran a könnyebb ellenállás felé mozdulnak, és elutasítják a „problémás” gyerekek felvételét. Szakemberek szerint a helyzet csak egyre rosszabb lesz, mivel évről évre nő a sajátos nevelési igényűnek nyilvánított gyerekek száma Magyarországon.
#SNI #oktatás #iskolarendszer
Hat éve ugyanebben a helyzetben voltunk. Kerestünk iskolát látássérült lányunknak. Sehol nem fogadták lakóhelyünkön, költöznünk kellett. Ha már kell, akkor 2000km balra. Angliában annyit kérdeztek egy teljesen normális primary schoolban, hogy mire van szüksége, hogy amikor kezd szeptemberben, minden ott legyen. Idén kezdi a secondaryt, above average összértékeléssel. Szerintem jól döntöttünk.
Ez a jobbik eset amikor van pénz a fejlesztésre. De mi van amikor nics??? Velük mi lesz?😢
Ilyen esetekben egy iskolabuszhoz hasonló rendszer segítene, hogy ha van valahol iskola, amelyik fogadja a gyereket, akkor az iskolát támogatni kellene abban, hogy el tudja vinni otthonról az olyan SNI-s gyereket, amelyik pl. nem mehet kisérő nélkül, ill. nem képes rá. Ez miért nem jutott a nagyokosok eszébe?
Szomorú ez a helyzet. Sajnos még a "szimpla" oktatás is veszélyben van. Szerencsére a lányoknak sikerült, hála édesanyjuk kitartásának.
a körzetes iskolarendszer pártján állok. (plusz alternatív iskolák engedélyezése, egy-két átjárhatósági és kimeneti szabályozással. no és tanszabadság!) pénz kérdése - nem a család, hanem az állam részéről! - mert az a normális és az egyetlen elfogadható, amiről The Content Creator beszámol a hozzászólásában. sok erőt a szülőknek, jó fejlődést és sikeres iskoláskort a lányoknak!
*A politikai akarat, segítség, és anyagi sose lesz meg ilyen kormányzás alatt. Ők inkább a maguk zsebét tömik ahelyett, hogy másnak segítenének.*
Ugyanolyan aranyosak, mint a többi!😑😇
A mi történetünk: Németországban élünk, már 10 éve. 15 éves a fiunk. Dongalábas.
Korábban TÈVESEN diagnosztizálták ADHS-el és 80-as IQ-val, emiatt lernförder (kisegítö , tanulásproblémás iskola) iskolába kellett járnia. Miután kiderült, hogy az IQ-ja 118-nál több, csak nem lehet rendesen mérni, mert az agya gyorsabban jár,mint a szája (beszéd) és a keze (írás) valamint egyáltalán nem ADHS-es, még csak nem is hiperaktív, kértük,hogy normál iskolába helyezzék át, ebben az ergoterapeuta is egyetértett velünk.
A Schulamt (Iskola Hivatal) azt válaszolta, hogyTIZEDIK OSZTÀLY VÈGÈIG NEM LEHETSÈGES, HOGY A FIÙNK ISKOLÀT VÀLTSON, felülvizsgálni a fiúnk fejlödését sem szükséges...
Másik városba költöztünk, ahol egy normál iskola felvette. Ùgy vették fel, hogy inklusiv angebot (személyre szabott ajánlat) keretében hetente 2x1 órát gyógypedagógus foglalkozik a gyerekkel és kap egy Schulbegleitungot ( iskolai kisérö) .
Ez pont a Covid miatt nagyrészt otthoni tanévben volt. Online oktatás volt, de a gyógypedagógus májusig nem jelentkezett, hiába írtunk az iskolának, Schulamtnak.
Amikor rendes oktatás volt, a SCHULBEGLEITUNG MOBBINGOLTA a fiúnkat, szóban minden nap bántalmazta, fizikailag is, háromszor. Letelt a tanév, letelt az Inklusiv Angebot.Nem kértünk újat.
2021. 10.15-étöl az ISKOLA FELFÜGGESZTETTE A TANKÖTELES FIÙNK ISKOLÀBA JÀRÀSHOZ / OKTATÀSHOZ VALÒ JOGÀT , hivatkozva arra, hogy DONGALÀBAS és 2 perccel késöbb ér oda A iskolából a B iskolába,mint a többi gyerek, emiatt a többi gyerek nem kapja meg a nekik járó oktatást.....
2021.10.15 - 2022.04.05-ig a fiúnk OTHHON; OKTATÀS NÈLKÜL és legális státusz nélkül tanult. Közben a Schulamt és az iskola mindent megpróbált, hogy a fiúnkat visszaírassuk egy förderschulba. Az iskola szándékosan leminösítette a fiúnkat, a tesztjeit meghamisították, az aláírását meghamisították.
Fenyegettek mindenfélével. Ráakartak kényszeríteni, hogy egy olyan iskolába írassuk a gyereket, aminek szó szerint az a neve, hogy az Èlet Iskolája és ott olyan dolgokat tanítanak,mint a mosás, fözés, takarítás, ami a valódi élethez kell, de olyat nem ,amit a rendes iskolákban, így semmilyen végzettsége sem lett volna a gyereknek, csak 7 osztály...
Hiába fordultam az Oktatási Minisztériumhoz, a Migráns Minisztériumhoz, a Polgármesterhez, Jegyzöhöz, helyi és országos újságokhoz, televíziókhoz, német szervezetekhez,több,mint 10 ügyvédhez, mindenhonnan elhajtottak vagy nem válaszoltak.
Bár már 2021.12.21-én felajánlottak egy középiskolát a fiúnknak, ténylegesen csak 2022.04.05-töl járhatott az új iskolába, ami a város másik végén van és másfél óra (2 busz) az út odáig.
Arra a kérdésre,hogy mi tartott eddig, mikor a fiúnk egy korábbi osztálytársa a régi iskolából az új iskolába ( ugyanabba az osztályba) 2 nap alatt átmehetett, nem kaptunk választ.
Végül 2022.április 6-án feljelentettem a Schulamtot és a régi iskolát.
A Rendörség tovább küldte az ügyet az Ügyészségnek, akik elsöre megszüntették az eljárást,mert a Rendörségre beadott bizonyítékok alapján nem történt büncselekmény. Ekkor panaszt tettem az az Ügyészségen, hogy a pendrive-ot,amin minden bizonyíték volt ( e-mailek, levelek, annak a 6 hónapnak az összes levelezése a tanárokkal, házik beküldése - heti 1 E-mailban jött a tananyag és ennyi volt az oktatás - ) a rendör egyszerüen nem volt hajlandó elvenni és amire az Ügyészség hivatkozott törvényre, én ugyanarra hivatkozva kértem az ügy újbóli megnyitását, mellékelve a pendrive egy másolatát. Ez 2 hónapja volt, semmi választ nem kaptam.
Egy ügyvéd elismerte, hogy büncselekmények történtek. Sajnos itt Németországban egy ügyvéd sem mer nekimenni a Schulamtnak vagy a Jugendamtnak. Itt a külföldieknek csend a nevük. Nincsenek olyan jogaik,mint a németeknek. Ha pedig egy szülö ellent mer mondani a Schulamtnak vagy a Jugendamtnak, akkor megpróbálják ellehetetleníteni, kicsinálni, megtörni.
Még januárban röhögve mondta a Schulamtban az osztályvezetö, hogy nyugodtan menjünk a Rendörségre , maximum egy bocsánatkérést kaphatunk...NEM KAPTUNK; AZÒTA SE.
Közben a Facebookon olvasva és levelezve számtalan esetben kiderült, hogy az esetünk nem egyedi, hanem mondhatnám,hogy sajnos mindennapos. Az ilyen esetek nem kerülnek bele az újságokba, a tv müsorokba,mert akkor borulna a rendszer. Azért nem mutatták be például a mi esetünket sem, mert akkor rengeteg szülö számtalan hasonló történetet írna meg és akkor kénytelenek lennének változtatni a rendszeren, de nincs elég szakember ( se).
Példáúl a tanároknak és a Schulamt , Jugendamt munkatársainak fogalma sem volt a dongalábról, még akkor sem, amikor megmutattuk, oda adtuk a német nyelvü orvosi papírokat..... Az ADHS-röl sincs fogalmuk se, így nem is ismerték fel, hogy nem ADHS-es a gyerek.
ez nagyon durva sztori :( Lehet az országváltás segítene...
Nahát... és a dongalábra milyen kezelést kapott a gyerek? Az én kislányom is dongalábbal született, de 2 naposan elkezdték neki a gipszkezelést. Megvan vele a kálváriánk, de abszolút teljes életet tud élni a gyerek, pár műtéti hegen kívül már nem látszik semmi. (Persze ezért minden nap tenni kell, hogy így legyen)
@@LittleLust1 Nálunk is volt gipszelés, achilles ín mütét, másik mütét...Jelenleg 8 csavar van a bal térdében, hogy megállítsa ideiglenesen a bal lába növekedését,hogy utolérje a jobb lába. A fiúnknak 5 számmal és 2 centivel kisebb a jobb lába,mint a bal. Ettöl függetlenül rendesen tud járni. Az iskola is tisztában volt mindennel...
@@MrDxx7 Jelenleg biztos, jól fizetö munkahelyem van egy német nagy vállaltnál. Németországon belül fölösleges lenne váltani,mert a Schulamt mindenhova megküldené az elözményeket. Ausztria talán szóba jöhetne, de ott egyáltalán nem ismerünk senkit és nem merjük kockáztatni a mostani biztos munkahelyemet. Az is segítene, ha itt , helyben végre valaki igazságot szolgáltatna a fiúnknak és végre békén hagynának minket.
@@gyulalaszlo9414 Bíróság, ha nem adnak igazat, fellebbezés, majd Strasbourg. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján lehet esély nyerni. A strasbourgi bíróságig nem ér el a Schulamt keze sem. A német állam is megér egy misét, ott a jelek szerint az oktatásügy olyan, mint nálunk az egészségügy. Szar. De szerencsére sok kivételt is ismerek: ki kell fogni a jót, de ha valakinek pechje van, az nagyon sokáig el tudja kísérni pont az említettek miatt. Papíron minden rendben, közben a rendszer belülről rohad.
Angliát, Dániát, Svédországot, Norvégiát érdemes górcső alá venni. Volt ismerősöm, aki pont ezért váltott kétszer is országot. Én már ott tartok, hogy pont ezért nem vagyok és nem is leszek hajlandó Magyarországon gyereket vállalni, mert SNI gyerekkel vállalhatatlan tortúra az egész élet. A családban meg hemzsegnek a különböző problémáktól érintett gyerekek...
Ja, a német médiából tudom, hogy a Jugendamtnak olyan túlhatalma van, hogy azt hiszik, ők szarták a világot, pedig csak hataloméhes bürokraták.
28 éves fogyatékkal élő vagyok 78% egészség károsodásom van megállapítva.
Én is SNI vagyok
SNI vagyok van látás hallás probléma persze ehhez jön hozzá a tanulási zavar figyelem zavar kevert specifikus fejlődési zavar is. most azt gondolom ahogy ha valaki felnőttkorára is SNI marad vagyis ADHD ami nekem is van annak nehéz élete lesz plusz ha olyan baja van ami nekem megjegyezném a munkaadók nem nagyon akarnak olyan embereket alkalmazni akiknek valamilyen zavaruk van például a másik hogy egy munkahelyen érettségit kérnek amire azt mondom aki SNI vagyis ADHD ezek az emberek nem fognak érettségizni mert nem képesek persze van aki igen de nem mindenki itt kellene egy olyan jogszabály hogy aki ADHD attól nem kérhetnek ilyen fajta végzettséget azt is figyelembe kell venni hogy az iskolai rendszer nem ezekre az SNI épül így nem fognak tudni haladni a tananyaggal azt is meg kell említeni hogy általános iskolába nem lehet elvárni ugyanazt a teljesítményt egy SNI gyermektől mint a egészségesektől illetve még aki egészséges gyerek attól is sokat várnak el és a mennyiségű tantárgy amit a gyerek nyakába raknak annak a nagyrészt nem fogja használni az életben és amit lehet ma tapasztalni hogy nem az életre készítik fel a gyerekeket az iskolában minek kell alsó tagozatban leckét adni a gyereknek semmi értelme nincsen felső tagozatban se kellene mert az a mennyiség amit a gyerek az órán ül az is sok teljes oktatási reformra lenne szükség be kellene vezetni azt amit Angliában csinálnak hogy csak azt tanítják meg ami az életben kell onnan tudom hogy Angliában életem és van olyan iskola ahol az SNI gyerekekkel foglalkoznak meg van a normál iskola de fontos megjegyezni azt is hogy a két iskola egyebe van építve így átadnak járni a gyerekek így az egészséges meg az SNI megismerik egymást és eltudják fogadni a másikat vagyis az elfogadásnak a megtanulást szolgálja tehát empatikus lesz a gyermek felnőttkorára amit még az SNI kapcsolatban érdemes tudni hogy például Angliában nem adtak házifeladatot a gyermeknek csak ritkán és max olyat amit megtud könnyen csinálni és nem volt az a fajta teher ami itthon tapasztalható hogy másnapra kell a leckét megcsinálni és az SNI gyerek mellé kirendelnek segéd tanárt aki vele foglalkozik illetve ha látás sérült akkor megoldják azt hogy az iskolától kap Laptopót amit úgy állítanak be hogy jólegyen a gyereknek például nekem volt olyan hogy a laptopot úgy csinálták meg hogy a billentyűzetet sárga matrica volt rajta így a betűket jól láttam és a gépen még azt is megcsinálták hogy a háttér milyen színű legyen nekem sárga színű volt a háttér mert fényérzékeny vagyok a fehér színre. illetve azt is megoldották hogy a segéd tanárral külön teremben tanuljak mivel figyelem zavaros vagyok és úszás óra volt nekem meg külön óra a segéd tanárral mikor utolsó éves voltam a suliba akkor nem kellet vizsgázni nagyon csak 1 db tantárgyból és segítséget is kaptam hozzá vagyis a segéd tanár ült mellettem művészet órám volt amin festeni kellet meg mást is de nem volt nehéz. iskola busz jött értünk anno volt amikor az iskola igazgató jött értem és vitt el az iskolába vagy olyan is volt amikor a segéd tanár vitt el vásárolni anyák napja miatt hogy anyunak legyen ajándék iskolai fellépés is volt nekünk színházban is léptem fel meg biztosítottak mindent amire szükségem volt mivel nem beszéltem angolul így a meetingeken tolmácsot rendeltek ki hozzám volt amikor süteménnyel kínáltak meg vagy kávéval meg olya is volt hogy az óra keretében elmentünk megnézni egy bírósági tárgyalást is. annyira máshogy állnak az SNI gyerekekhez az Angliai oktatás más de nagyon jó volt abban az időben ajándékot is kaptunk a tanároktól a busz sofőrtől is aki vitt minket az iskolába máshogyan bánnak a gyerekekkel nem nyomják tele a fejüket minden féle hülyeséggel csak azt tanítják meg ami fontos az életben lehetne mit átvenni az Angoloktól remélem sok embernek
Maradok Tisztelettel
Kovács Dominik Zsolt
A kormányra nem szabad várni. Az egész oktatás nagy bajban van (ahogy az eü is), szegregáltban is lehet jól tanulni, sikereket elérni. És onnan is van kiút, persze itt a CP nagy baj, ha csak sima dys-es vagy auti lenne, könnyebben venné fel a "normál" iskola is, de itt úgy látom, mindkét kislány segítségre szorul mozgásban is. Esetleg a Pető intézet?
Nálunk volt ilyen történet is. Az iskolánk nem akadálymentes, hihetetlen erő és kitartás kell ahhoz, hogy mozgatni tudjunk egy CP-s gyereket. De mi még jól állunk, mert van pedasszisztensünk is és a GYES-en lévőkkel együtt összesen talán most már 6(!) gyógypedes végzettségű tanárunk. A probléma inkább abban van, hogy a szülő is néha ugat hozzá nem értő módon, meg felülről a hivatal is, de van, hogy sajnos a tanító is próbál olyankor is szembe menni dolgokkal, amikor törvény szerint nem lehet. A szülő retteg attól, hogy a gyereke meg lesz bélyegezve, pedig pont a mi iskolánk tűzzel-vassal harcol az ellen, hogy az SNI státusz meg legyen bélyegezve. Egyrészt kapunk egy kis plusz pénzt, másrészt a szakértői vélemény egyben kontrollt is jelent, ill. a segítség megadásának módját ki tudjuk okoskodni. De az ostoba szülő még nálunk is retteg gyakran az SNI státusztól.
Az, hogy a mozgás-, látási, hallási fogyatékosságokkal Pestre kell menni, az egy abszurdum. Főleg a mozgásproblémák jelentenek iszonyú nagy gondot. Ezek esetén az állam feladata lenne az, hogy megszervezzék a felülvizsgálatra a gyerek Bp.-re utaztatását, ha valóban nem tudják megoldani, hogy legalább a megyeszékhelyeken legyen mondjuk a mozgásra szakosodott szakértő, aki írhat ilyen véleményt. Az, hogy Bivalybasznádon nincs emelő a vonatra, az, hogy néha napokkal korábban le kell jelenteni, ha emelni kell a kerekesszéket, az, hogy mondjuk hogy jut be oda a gyerek, ahol van emelő: kedves anyuka, oldd meg! Bezzeg ha nincs papír, egyből jön a bünti. Itt a fizikai segítség majdhogynem fontosabb, mint az anyagi. Egy siket vagy vak gyerek még meg tud tanulni közlekedni, tájékozódni, de egy CP-s esetén a fizikai segítség elengedhetetlen. Nyilván a korai fejlesztés is az lenne, de vidéken nincs szakember.
A szurdopedagógiával is az a baj, hogy Magyarországon a régi iskola hívei még mindig nem látják be azt, hogy nem lehet arra alapozni, ami nincs, mert nem tud kifejlődni: egy teljesen siket gyereknél az ismeretátadást csak a jelnyelvre alapozva lehet hatékonyan véghez vinni, beleértve bármilyen hangzó nyelv elsajátítását. Annak a siket gyereknek, akinek pl. az anyanyelve a magyar jelnyelv, minden hangzó nyelv éppolyan idegen nyelv, mint nekem a német, az angol, a kínai vagy a hottentotta. De más meg nemigen tud lenni, mert a nyelvfejlődés elégtelen lesz vagy be sem indul, ha a hallás nincs jelen megfelelő mértékben.