Miért nincs KERESZTÁBRÁZOLÁS református templomokban?

„Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek”. (Zsoltár 97,7)
Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Az Isten Lélek, és akik imádják Őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk”. (János 4, 24)
A Magyar Református Egyház mindig is az Ige Egyházának vallotta magát. Mindig az Ige tiszta hirdetésért, és tiszta megértésért küzdött, mert életét szigorúan a bibliai alapelvek határozzák meg. Reformátoraink mindig határozottan küzdöttek a sokféle módon jelentkező bálványimádás ellen. Tudjuk, hogy a reformáció szorította vissza a katolikus torzulásokat, elhajlásokat, eretnekségeket, a bálványozást:
• pl. szentek segítségül hívása, szentképek tisztelete, szenteltvíz, keresztvetés, fülbegyónás, keresztcsókolás, misézés, búcsújárás, rózsafűzér, utolsó kenet, purgatórium, vagy a Jézus testét kiábrázoló korpuszos feszület.
• Augustinus véleménye: „Ne legyen a mi vallásunk emberi alkotások tisztelete”. (De vera religione - Az igaz vallás 55)
***
A református reformáció szakított az oltárképek, szobrok, ereklyék használatával. Azok ugyanis térdepelésre, imádatra, olykor csókolgatásra indítják a vallásos embereket, ezt pedig a Szent Biblia bálványimádásnak tartja.
A református templomokban minden figurális ábrázolás
még a keresztábrázolás is - SZIGORÚAN TILOS.
A KERESZTÁBRÁZOLÁS
Tudjuk, hogy a kereszt a keresztyénség egyik szimbóluma,
de az őskeresztyén közösségek eleinte egyáltalán nem használták
a keresztet jelképükként, hanem sokkal inkább a HALAT.
Számukra azért volt a hal a legnépszerűbb szimbólum, mert a „JÉZUS KRISZTUS, ISTEN FIA, MEGVÁLTÓ” szavak kezdőbetűi görögül kiadták az IKHTHÜSZ, „hal” szót.
A keresztyének sokáig tartózkodtak a keresztábrázolásától, az csak a 3-4. században vált jelképpé, a feszület pedig csak a 6. évszázadban jelent meg.
A világ protestáns egyházaiban a kereszt sohasem feszületjellegű formában jelenik meg, hanem csupán a testet nem hordozó egyszerű keresztábrázolások alakjában.
A protestáns egyházak közül egyedül a magyar reformátusok nem használják a keresztet, mint szimbólumot.
Magyarországon a református reformáció radikálisan eltörölte a képek, szobrok tiszteletét, a fényes szertartásokat, így mindig idegenkedett a keresztábrázolástól is. A kereszt, mint jelkép soha nem jelenik meg a református szakrális-liturgikus épületeken és tárgyakon.
A magyar kálvinista ember a keresztyénség egyetemes jelképkincséből használja a csillagot, a kakast, kalászt, kenyeret, szőlőfürtöt, kelyhet, könyvet (Szent Biblia), pelikánt, bárányt, de nem vállalja, sőt határozottan elveti - a keresztábrázolást, mivel számára a kereszt igen fájdalmas inkvizíciós emlék.
ELKÉPZELHETETLEN például, hogy református ember sírhantjára kereszt kerüljön!
Református sírhantokon, fejfákon, síremlékeken a kereszt helyett jellemzően kinyitott Biblia, bibliai igei idézet, kehely vagy szomorú fűz látható.
Egyes temetőkben a fejfákon olvasható még a tipikusan református sírokra jellemző: A.B.F.R.A. felirat - e szép bizonyságtétel- is.
A rövidítés jelentése: „A BOLDOG FELTÁMADÁS REMÉNYSÉGE ALATT”.
A katolikusok kereszt és képtiszteletéről Kálvin János így nyilatkozik:
„…nem ez a módja az Isten népe tanításának, akiket az Úr egészen más tudománnyal akart taníttatni, mint efféle dajkamesékkel.
A saját igéjének hirdetését,
ezt a mindenkire nézve közös tudományt rendelte arra.
Mi szükség lenne tehát annak a sok FA-, KŐ-, sőt sokszor EZÜST- ÉS ARANYKERESZTNEK felállítására, ha újra meg újra szívükbe vésnék az embereknek, hogy Krisztus a mi bűneinkért adatott halálra, hogy a kereszten, ami kárhoztatásunkat elviselje és a mi vétkeinket lemossa?!
Ebből az egyetlen mondatból többet tanulhatnának, mint ezer KŐ- vagy FAKERESZTBŐl.
De a fösvényeknek eszét, szemét jobban leköti az arany és ezüst, mint az Istennek bármiféle Igéje.”
(Kálvin János: A keresztyén vallás alapvonalai)
A reformáció áldásait, az egész Európát átformáló nagy lelki ébredést, Isten igéjének szabad hirdetését a Római Katolikus Egyház nem nézte jó szemmel. 1545-63-ig Zsinatot tartott Tridentben, ahol hitbeli és teológiai döntéseket hoztak és egyértelműen elhatárolták magukat a reformációtól. Elvetették az Isten által adott csodálatos tételeket:
Sola Scriptura! (Egyedül a Szentírás!)
Sola Gratia! (Egyedül kegyelemből!)
Sola Fide! (Egyedül hit által!)
Solus Christus! (Egyedül Krisztus!)
Az evangéliumi hitet valló protestánsokat átokkal sújtották: 33 pontban kimondták az anatémát (átkot) azokra, akik az evangéliumot képviselték. Fontos tudni, hogy mindezeket a tridenti zsinati határozatokat mindmáig nem vonták vissza.
Sőt, ma is ezekre kell esküt tenni a római katolikus bíborosoknak.
Ezzel elkezdődött a visszakatolizálás, csellel, ravaszsággal, tűzzel-vassal....