Amit a reformáció már 500 éve ELTÖRÖLT!

„Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek.” (Zsoltár 97,7)
A reformátor őseink hitünk tisztasága érdekében az Ige tiszta hirdetéséért, és tiszta megértéséért küzdöttek.
Életüket és tanításukat szigorúan a bibliai alapelvek határozták meg és mindig határozottan küzdöttek a Katolikus Egyház bibliátlan torzulásaival, tudatos tévelygéseivel szemben. A reformátorok az egyházat gyógyítani akarták, mert az „fejében és tagjaiban" (in capite et membris) BETEG VOLT.
A reformátorok nem haboztak a Római Egyházat hamis egyháznak nevezni, mivel legnagyobb eltévelyedése és bűne az volt, hogy elszakadt a Bibliától, megfeledkezett arról, hogy a hit és egyház kérdésében egyetlen végső tekintély van: Istennek a Szent Bibliában kijelentett Igéje és akarata.
A reformáció nemcsak az igazságot védelmezte, hanem a katolicizmus tévelygéseit is leleplezte és keményen elítélte például a bibliátlan eretnek kegytárgyak bálványozását, mivel azok sokszor térdelésre, imádatra, olykor csókolgatásra indították a babonás vallásos embereket, ezt pedig a Szent Biblia határozottan BÁLVÁNYIMÁDÁSNAK tartja.
„Azok, holmi idegen tanokkal vezetgették a nyomorult népet, és bárgyúságokkal kijátszották azt. A pásztorok nagy hitványsága, a nép butasága következtében minden megtelt ártalmas tévelygéssel, hazugsággal, babonával." „Az EVANGÉLIUMOT ELTEMETTÉK, mintegy KITÖRÖLTÉK az emberek emlékezetéből… elrendelték, hogy a szentekhez forduljanak." (Kálvin J.)
A reformáció áldásait, a nagy lelki ébredést, Isten igéjének szabad hirdetését a Római Katolikus Egyház nem nézte jó szemmel. 1545-63-ig Zsinatot tartott Tridentben, ahol hitbeli és teológiai döntéseket hoztak és egyértelműen elvetették, sőt átokkal sújtották a reformáció Isten által adott csodálatos hittételeit. Ezen a zsinaton az evangéliumi hitet valló protestánsokat átokkal sújtották: 33 pontban kimondták az anatémát (átkot) azokra, akik az evangéliumot képviselték. Ezzel elkezdődött az ellenreformáció, a visszakatolizálás, csellel, ravaszsággal, tűzzel-vassal.
Fontos tudni, hogy ezeket a tridenti zsinati átkokat mindmáig nem vonták vissza. Sőt, ma is ezekre a tridenti zsinati határozatokra kell esküt tenni a római katolikus bíborosoknak.
A reformáció azonnal elhatárolódott minden katolikus tévtanítástól és radikálisan eltörölt minden bibliátlan gyakorlatot és dogmát.
Mindenekelőtt eltörölte a miseáldozatot, mivel katolikus felfogás szerint az áldozás Krisztus golgotai áldozatának megismétlése. Szerintük az ostya Jézus valóságos testévé, a bor Jézus valóságos vérévé változik. (transzubsztantiatio).
A reformáció eltörölte azokat a katolikus szentségeket, melyekre a Biblia alapján nincs konkrét parancs: (bérmálás, fülbegyónás, egyházi „papi" rend, a szentségi házasság, utolsó kenet).
A reformáció eltörölte a tisztítótűzről (purgatórium) szóló bibliátlan tanítást, a halottakért tartandó misét.
Eltörölte a tipikusan katolikus ünnepeket, köztük Szűz Máriának és az összes szenteknek ünnepeit,
a bibliátlan halottak napját, a mindenszentek ünnepét,
a negyvennapos tilalmakkal teli böjtöt, a farsangolást, a karneválozást. stb.
A reformáció eltörölte az eskütevést Szűz Máriára és a szentekre.
A reformátorok által eltörlésre került.
az ereklyék, a képek-szobrok, kegytárgyak tisztelete,
a szentek segítségül hívása,
az oltáriszentség imádás,
a szenteltvíz, a keresztvetés, a letérdelés,
a fülbegyónás, keresztcsókolgatás,
a búcsújárások, a rózsafűzér,
a Jézus testét kiábrázoló korpuszos feszület használata.
A reformáció eltörölte a kenetek és tömjénezők használatát.
Eltörölte a bűnbocsátó-cédulákat, a zarándoklatokat, körmeneteket,
a szentek ereklyéinek, legendáinak, hagyományainak babonasággal kevert vallásos tiszteletét.
De a reformáció radikálisan eltörölte a cölibátust (kötelező papi nőtlenség), a szerzetesrendeket is,
és nem utolsó sorban a pápaság főségét, mivel soha nem fogadhatja el a pápát Krisztus földi helytartójaként.
A reformáció eltörölte a latin nyelvű liturgiát. A Bibliát lefordították nemzeti nyelvekre, hogy az igehirdetés a nép számára érthető legyen.
A református reformátorok eltávolították a templomokból az oltárokat, az oltárképeket, a szobrokat,
az orgonát, a harangokat és megtiltották a liturgikus gyertyák használatát.
Megszüntették a „háttal-misézés” gyakorlatát, valamint a liturgiában a (responsoriumos gyakorlatot) a pap énekére a gyülekezet feleleteit.
Református templomainkat a Biblia tanításához méltó egyszerűség, áttekinthetőség és tisztaság jellemzi. Templomaink általában fehérre meszelt falúak, csak a legszükségesebbek találhatók benne: a padok, a szószék és az úrasztala.
A liturgiánkban nem a külsőség, hanem a prédikáció, Isten élő Igéjének tiszta hirdetése a meghatározó.
Reformált hitünk tanítása csak a Szentírásban foglalt kijelentéseket, mint abszolút tekintélyt fogadja el hitünk és életünk egyedüli zsinór-mértékeként, mivel az Egyház nem taníthat, és nem gyakorolhat semmi olyat, ami nincs összhangban a Szent Bibliával...