Először azt mondod nincs ego, nem lehet lebontani. Aztán azt mondod, hogy addig ne akarja lebontani amíg meg sem szerezte. Az egész problematika gyökere az amit "téves azonosulásnak" hívnak, de ezt írja le a "tévedések 12-es hálója" is, pontosabban azt, hogy ez a tévedés hogyan jön létre, hogyan töredezik részekre az egész, ami igazából sosem töredezik sehány részre, csak mivel tévedésbe esünk, elkezdjük akként látni, észlelni, választ adni rá stb. Az ego-t nem kell megszerezni, mert nem cél, ellenben nem is lehet megszerezni, csak azt lehet tévesen hinni, hogy van. A "legyen a te hited szerint" pont erről szól, hogy a "hiteink" szerint kezdjük látni magunkat és a világot valamilyennek. Mindegy, mert ez a felület nem ad lehetőséget lényegi eszmecserére. Amit a végén mondasz arról hogy milyen a "gyakorló", azzal teljesen egyetértek. Futnak neki is a programok, csak már nem rángatják. Már látja, érzékeli hogy azok csak programok, nem azonosul velük. Ezzel együtt is rendkívül értékes tanítást adsz - amit közös gyökereink végett is - nagyon értékelek.
4 года назад+10
Teljesen igazad van. Lényegében az ego integrálásának a fázisai szerint az első lépés, amikor azt hisszük, hogy én azonos vagyok az egóval, aztán bűntudatból vagy akár a spiritualitás miatt elfojtjuk, és eljátsszuk, mintha nem lenne, aztán rájövünk, hogy az elfojtás komoly akadály az úton. Utána finoman engedjük, hogy legyen olyan az egónk, amilyen, de próbáljuk már az önellentmondó, önsorsrontó stratégiákat kezelni. Végül pedig túllépünk rajta, azaz többé válunk, mint amire hajlamosít, és ekkor látunk rá arra, hogy valójában kivetítés, egyfajta azonosulás, tehát lényege az üresség. Ez az én felismerésem, lehet, hogy hibás, de a mostani tapasztalatom alapján ilyen sorrendiséget látok. Köszönöm a meglátásaidat.
Az ego számomra nem más mint amikor valaki jobb, okosabb vagy szebb akar nálad lenni. Vagyis kontrázik. Enélkül, vagyis ilyen késztetések nelkül is elérhetjük a letezést, az ego mentes letezest. Amikor csak vagyok es jo ugy ahogy vagyok... Nemde?
Adtam egy like-ot, nagyrészt válaszoltál egy korábbi kérdésemre. Összességében tetszett. Ezen felül mit gondolsz, miképpen alakulhatott ki a legtöbb ál-buddhista, new age, neo-spiri, szankrétikus /sokszor katyvasz, zagyva/ irányzatokban az ego-ellenesség? Hiszen ilyet a keleti irányzatok képviselői közül soha egy személy, guru, tanító sem mondott sohasem. Üdvözlettel, Gyuri. Köszönöm a választ előre is.
4 года назад+10
Az ego-ellenesség hátterében bűntudatkeltést vélek, és sokszor azért csinálják, hogy egy olyan közösségbe kényszerítsék a gyakorlókat, amelyek könnyen irányíthatók. Ez a hozzáállás gyengévé tesz, és megakadályozza, hogy a saját tapasztalatainkból tanuljunk. Van benne talán valami a régi nyugati mártíromságból is, az önfeláldozás eszményéből.
Köszönöm, nagyon érthető, természetes és megszívlelendő.
Először azt mondod nincs ego, nem lehet lebontani. Aztán azt mondod, hogy addig ne akarja lebontani amíg meg sem szerezte. Az egész problematika gyökere az amit "téves azonosulásnak" hívnak, de ezt írja le a "tévedések 12-es hálója" is, pontosabban azt, hogy ez a tévedés hogyan jön létre, hogyan töredezik részekre az egész, ami igazából sosem töredezik sehány részre, csak mivel tévedésbe esünk, elkezdjük akként látni, észlelni, választ adni rá stb. Az ego-t nem kell megszerezni, mert nem cél, ellenben nem is lehet megszerezni, csak azt lehet tévesen hinni, hogy van. A "legyen a te hited szerint" pont erről szól, hogy a "hiteink" szerint kezdjük látni magunkat és a világot valamilyennek. Mindegy, mert ez a felület nem ad lehetőséget lényegi eszmecserére. Amit a végén mondasz arról hogy milyen a "gyakorló", azzal teljesen egyetértek. Futnak neki is a programok, csak már nem rángatják. Már látja, érzékeli hogy azok csak programok, nem azonosul velük. Ezzel együtt is rendkívül értékes tanítást adsz - amit közös gyökereink végett is - nagyon értékelek.
Teljesen igazad van. Lényegében az ego integrálásának a fázisai szerint az első lépés, amikor azt hisszük, hogy én azonos vagyok az egóval, aztán bűntudatból vagy akár a spiritualitás miatt elfojtjuk, és eljátsszuk, mintha nem lenne, aztán rájövünk, hogy az elfojtás komoly akadály az úton. Utána finoman engedjük, hogy legyen olyan az egónk, amilyen, de próbáljuk már az önellentmondó, önsorsrontó stratégiákat kezelni. Végül pedig túllépünk rajta, azaz többé válunk, mint amire hajlamosít, és ekkor látunk rá arra, hogy valójában kivetítés, egyfajta azonosulás, tehát lényege az üresség. Ez az én felismerésem, lehet, hogy hibás, de a mostani tapasztalatom alapján ilyen sorrendiséget látok. Köszönöm a meglátásaidat.
Király 😀 köszi
Az ego számomra nem más mint amikor valaki jobb, okosabb vagy szebb akar nálad lenni. Vagyis kontrázik. Enélkül, vagyis ilyen késztetések nelkül is elérhetjük a letezést, az ego mentes letezest. Amikor csak vagyok es jo ugy ahogy vagyok... Nemde?
Adtam egy like-ot, nagyrészt válaszoltál egy korábbi kérdésemre. Összességében tetszett. Ezen felül mit gondolsz, miképpen alakulhatott ki a legtöbb ál-buddhista, new age, neo-spiri, szankrétikus /sokszor katyvasz, zagyva/ irányzatokban az ego-ellenesség? Hiszen ilyet a keleti irányzatok képviselői közül soha egy személy, guru, tanító sem mondott sohasem. Üdvözlettel, Gyuri. Köszönöm a választ előre is.
Az ego-ellenesség hátterében bűntudatkeltést vélek, és sokszor azért csinálják, hogy egy olyan közösségbe kényszerítsék a gyakorlókat, amelyek könnyen irányíthatók. Ez a hozzáállás gyengévé tesz, és megakadályozza, hogy a saját tapasztalatainkból tanuljunk. Van benne talán valami a régi nyugati mártíromságból is, az önfeláldozás eszményéből.
Ugy vèlem ,hogy lelkekben kell gondolkodni s nem testekben.