Ökrös Csaba: Gyimesi halottsirató
HTML-код
- Опубликовано: 28 сен 2009
- Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Köszönjük, Csabi! Emlékezni fogunk rád.
Ökrös Csabának örökre kiesett áldott kezéből a vonó. Kedves Fiatalok, vegyétek fel és folytassátok. Ne csak az emlékét, a szívbemarkolóan szép játékát is őrizzétek meg. Ha ezt meg akarjuk őrizni, folytatni kell. Ezt senki más nem tudja így, csak aki ezen a földön gyökerezett.
Nyugodj békében, Csabi!
Köszönöm szépen!
A Kis Robi meghalt!
Emlékem Ökrös Csabáról:
www.amm-gubcsi.hu/container/gallery/dsc_0093_1561705970.jpg
Az Isten nyugosztalja még az emlékét is!
Ez a kedvenc hegedűs számom Gyimesből. Azt hiszem, ezt beteszem a Kárpáti Kuruksétrába is, húzhatja Surya (napisten) és Indra (égi király, az időjárás ura) a nyílágyon haldokló Pitama Bhishmának.
Ez olyan jó, hogy gyanús .. (hülyéskedem)
kösz
Ha jól sejtem, akkor ez a felvétel Halmos Béla temetésén késült, még 2013-ban.
Ehhez képest 2009-ben lett feltöltve :/
@@lpolarisl219 CsT
Cseh Tamás temetésén készült a kép.
"Eddig kísértem én el a barátokat, nincs tovább." / Cseh Tamás
Azért a mennyben is elkél egy gitár és egy hegedű...
Nyugodj békében.
A Farkasréti temetőben.
Ó Jézus.