Szeretőt tartani olcsóbb mint elválni
HTML-код
- Опубликовано: 9 фев 2025
- Szeretőt tartani olcsóbb, mint elválni?
Miért maradnak sokan boldogtalan párkapcsolatban vagy házasságban? Miért választunk újra és újra olyan partnert, akivel nem találjuk meg a valódi boldogságot? Ebben a videóban pszichológiai és spirituális nézőpontból elemzem a párkapcsolati dinamikákat, a gyerekkori traumák hatását, valamint azt, hogy miért ismételjük meg a múlt fájdalmait.
🔍 Témák, amiket érintek:
✔ Miért nehezebb elválni, mint szeretőt tartani?
✔ Pszichológiai okok a boldogtalan házasságok mögött
✔ Gyermekkori traumák és a párkapcsolati mintázatok
✔ A tudatosság szerepe a kapcsolatokban
✔ Hogyan lépj ki a toxikus kapcsolati körforgásból?
Ha érdekel a pszichológia, tudatosság, mentális egészség, és szeretnéd jobban megérteni a saját kapcsolati döntéseidet, akkor ez a videó neked szól!
📌 Ne felejts el feliratkozni!
📩 Írd meg a véleményed a kommentekben!
#pszichológia #párkapcsolat #házasság #traumafeldolgozás #mentálisegészség #tudatosság
Hasznos gondolatok; köszönjük a videót! Sok olyan dolog elhangzott, amivel egyetértek, mert én is így látom, így azt írnám le tisztelettel, amit kicsit másképp gondolok árnyalatnyilag. Úgy látom, hogy ez a tudatosság a te vesszőparipád kedves, szép kisasszony, de én mégis úgy érzem, hogy ez sajnos nem egy jó út, majdnem jó, de nem. Mert ez a tipikus ráció útja (amit pl. Joós István is emleget, bár nem teljesen értek vele egyet, mert szerintem mindkét félben megvan az ügy és a küldetés, de ajánlom végighallgatni sok videóját, mert van benne sok tanulság, sok mindent átvettünk egymástól), hogy az életet tanulni kell, legyünk minél okosabbak, és a tudással már menni fog minden, és jó lesz. (Én is így gondolkodtam, és egy így van rendjén, mert meg kell győződni erről.) Szóval leginkább azt mondanám, hogy az életet élni kell, nem agyalni rajta. Mert ez az ismerethallmozás is tulajdonképpen egy védekezési stratégia, hogy előre felkészüljünk mindenre. De sajnos az világ nem ilyen egyszerű, hogy tudással mindent megoldunk, mert ezzel a racionális, tudományos hozzáállással nem lehet megoldani semmit (pl. klímaváltozás). Hanem az élet sokkal inkább egy útra hasonlít (népmesei út, Szántai előadásai, a Fehérlófia történet jelképrendszerét pl. nagyon ajánlom, amolyan altatónak jó lesz neked), amely során különböző próbatételekkel a világ megpróbál, általában az mindig aktuálissal, legalább is az ember így látja, mikor még az úton jár. Éppen ezért fölösleges könyveket bújni szerintem, hanem sokkal inkább a világra és magunkra kell figyelni (a mesehős sem azért ér célba, mert elmegy a könyvtárba, meg keleti tanokat olvas, befizet mentális szakemberhez, hanem azért, mert amikor maga is nehéz helyzetben van, képes másokon segíteni, másoknak adni (bajbajutott állatok), időseket meghallgatni, kik útba igazítják, lelkiismeretesen teljesíteni a szolgálatot). Továbbá az a baj, hogy az emberek félnek, ezért hazudoznak egymásnak, becsapják maguknak. Pedig egy rossz kapcsolatot is meg lehet szerintem oldani (amit persze mi magunknak okoztunk korábbi tetteinkkel) az igazság kimondásával. Mert az igazság nem fáj, hanem felszabadít, és mikor rájövünk, hogy hibáztunk, megpróbáljuk kijavítani, vagy csak méltatlannak érezzük helyzetünket és ezt finoman, lelkiismeretesen, önmagunkat, érzéseinket vállalva, a másikon segíteni akarva kimondjuk, amit érzünk, akkor általában a világ is megsegít minket, általában akkor jön meg a kegyelem. (Legalább is én rengetegszer voltam olyan helyzetbe, amikor már úgy éreztem, hogy nincs remény, és hiába küzdök, és végül mindig valami csodával jól zárult le, még máskor, mikor elbíztam magamat, és rossz dolgokat csináltam, az sem sikerült, miben biztos voltam.) Szóval nem kell félni vállalni az érzéseket, mert én úgy gondolom, nem szégyen szeretni mást magunknál jobban (mert sokan attól félnek, hogy ha azt kimondják, hogy a másik jelent nekik mindent, és elveszítik, akkor abba belehalnak, pedig ennek pont az ellenkezője az igaz, hogy ettől szabadulnak fel és törik meg a szenvedésük a másik fél reakciójától függetlenül, és éppen a ki nem mondásába, haragot és önpusztítást tápláló elfojtásába halnak bele), mert szerintem ez a természetes, így van az ember harmóniában a világgal és önmagával. Csak sajnos az emberek féltve a kis törékeny szívüket körbetáncolják magukat, és lövészárkaikból kegyetlen hadat viselnek párjuk ellen, aki valószinüleg pont ugyanígy érez. Ehhez kapcsolódva fontos megjegyezni a pokoljárást és feltámadást, mint ehhez kapcsolódó témát. Ugyanis nem csak a vallásban fordul elő ez, hanem mindenben, pl. a népmesében is a mesehős vagy a királykisasszony gyakran életét veszti és föl kell támasztani, és mikor föltámad hétszerte szebb lesz. De egy nem birtokolt képesség megszerzéséhez is egy ilyen alászállás kell (aki dudás akar lenni...), mivel amikor leérkezik az ember ember lelki kútja fenekére, a teljes sötétségbe és reménytelenségbe, ott támad fel a fény, ott szerzi meg azt, amiért fenn úgy tűnt hiába küzdött, és onnan feljőve a felszínre egy magasabb szinten támad föl, és a megszerzett lelki energiából általában nagy dolgokat visz aztán véghez. (Az az évszakok szimbolikájával is kifejeződik, hiszen a legnagyobb sötétségbe érkezik a megváltó, és a sötét télbe esik a fehér hó, mikor megfagy a természet, mint valami ravatalon.) Mert sajnos az ember csak szenvedés útján kerül közel lelkéhez, önvalójához, mikor a cifra világ nem vonja el figyelmét. Szóval a szenvedés nem egy rossz dolog. Ezen felül még azt mondanám mindenkinek, hogy így nem félve a kudarctól (hiszen, ha mindent megteszünk, és mégsem sikerül, és bánjuk, akkor ez egy erkölcstelen rossz világ, és vele van a baj, nem velünk, persze ha az ember jól cselekszik, akkor nem azért teszi, hogy jól járjon, és sokszor már nem is érdekli, hogy vele mi lesz, úgymond lemond a jutalmáról) el kell indulni egy úton és tapasztalni. Mert, ha az ember halad valahova, akkor nem fecsérli az erejét hülyeségekre, nem saját önismeretében fuldokol, hanem a világgal együtt van akkor, akkor igazán önmaga, ha fiatalként ismeretlen helyeken bandukol. (Ezt neked is ajánlom, ha nem veszed sértésnek, mert úgy érzem, hogy túlteng benned az energia, amit, ha nem tudsz megfelelően becsatornázni, akkor lobogva elemészt mindent a környezetetben, így magadat is. Mert egy ez adottság, aminek helye van a világban, csak az embernek rá kell találnia sorsára, megtalálnia útján elindulva azt, megérezve azt a célt, ami legjobban élteti, amiért érdemes küzdenie. Mert véleményem szerint a pszichológus szakma elsajátítása önmagában nem jó és nem elég, mert az egy fárasztó szellemi munka, nem egy alkotófolyamat, vagy olyan, ami tényleg belülről jön, ha nem tesz bele az ember valami pluszt, amit nem lehet szavakba önteni, de anélkül csak kiég tőle. Nekem ez most a művészet, leginkább a zene, minthogy a népzene, az archaikus népi kultúra érdekel, mert megéreztem valamit (ajánlom neked is Sebestyén Márta zenéit, a Karikás együttes Ez A Világ... albumát, a Zurgó-Rózsát, Moldva-Vettem Violát, Lovász Irén-Világfa, Korsós Kinga, Garmarna-Guds Speleman zenéket, mert a népzenének gyígyító ereje van, legalább is nekem séta közben, vonaton hallgatva ez a kikapcsolódás), és ehhez kapcsolódva brácsán tanulok, ami olyan, mint a tánc, csak mozdulatokkal hangokat indít az ember. De lehetne akármi más, ez egyénfüggő, pl. neked nagyon szép hangod van irodalmi művek felolvasásához, versmondáshoz (pl. gyerekeknek időseknek, akik értékelik), de leghet éneklés, tánc stb., ami kikapcsol, amikor az ember elfelejti önmagát. Mert sajnos a helyes út az szinte sosem a fősodor, sosem az, mi jövedelmező, sikeres meg ilyenek, hanem egy vállalás tartozik hozzá. A helyes eszköz pedig valahogy ez a lelkiség a gyógyításra, amit pl. sokszor Szántai képvisel, nem a puszta okoskodás, hanem esetleg az ebből lett bölcsességgel való kombinálás is feltétlen kell szerintem, mert az igaz szerelem sem jön magától, illetve nem lehet csak úgy megszerezni, hanem áldozatokat vállalva küzdeni kell a másikért, mint a sárkányságából felszabadításra váró királykisasszonyért. Ha meg aztán az ember már túl van a sok küzdésen és szenvedésen, tényleg célba ért, és elvégezte sorsának küldetését, akkor megnyugszik, bölcs és kisimult lesz. Persze nem értek hozzá, csak ezt így érzem, ne vedd készpénznek, hanem járj utána magad mindennek!)
Meg ajánlom még Bedő Imrét is, ha szereted ezt a szabálykövető, keményebb stílust, mert sokszor ő is elég hasonlóan beszél a párkapcsolatokról.
@@HorgasMarcell Azt gondolom a videóban a kedves hölgy a tudatosságot illetően, arra is gondol, hogy ne csak leéljük az eletünket, hanem tenyleg maradjunk benne tudatosak is.
Tervezünk, megfogadunk, betartjuk, akarunk kifejezésekkel tudnám a tudatosságot szinonimálni. (szerintem)
Hiszen ezek nélkül, csak beugrunk a folyóba és megyünk az árral, amerre sodor a víz?
Bár nyílván a túlagyalás sem ok,
Főleg, ha a jó érzelmeinket érzéseinket.nyomja el a tudatosság!?
@@HorgasMarcell Imre mindenért a férfit teszi felelőssé. Még azért is, hogy milyen minőségű az étel, amit a nő a férfi elé tesz. Még Bardócz Zsuzsanna se értett vele egyet.
Bedővel én sem értek egyet, de miért kellene egyetérteni? Szerintem az a jó, ha minél több elgondolást, minél több élet és létértelmezési gondolkodásmódot megismerünk, mert szerintem nincs olyan, ami objektív jó mindenkinek, hanem sokkal inkább olyan az élet, mint az alkotómunka, hogy nincs jó vagy rossz zene, hanem a dalt, mi konstruáljuk hangszerünkkel. (Minthogy minden, amit látunk tudatunkban van benne, ezért igazából nem is tudjuk a világot szubjektív perspektívánkból teljesen objektív módon látni, hanem ha már keleti filozófia, ez a tudat általi szemlélődés maga a világ, a közös lélek tükröződése különböző koordinátarendszerekből leírva, azaz az abszolút metafizikai értelemben van csak, éppen ezen visszacsatolás miatt tudattal nem leírható, csak közelíthető. A művészet pedig erről szól, hívhatjuk a közös lélek egyszerre személyes és egyetemes átélésének, a túlvilág megidézésének, Isten megélésének, a lét értelmének, ha a létet egy filmhez, egy álomhoz hasonlítjuk. Továbbá az abszolút világában megszűnik a kettősség, ami leíráshoz, az időbeliséghez, magához a lét áramlásához kell, ha már metafizikai baromkodás.) Azt, hogy a logikusan felépíttet tudatos életvezetés nem vezet túl sokra, az az én személyes tapasztalatom. Mert a világban általában nem az történik, amit szeretnénk, mert az életet nem lehet ilyen racionális, matematizálható modellekkel jól megragadni, mert véleményem szerint a világ nem logikus, hanem sorsszerű, bárminek a megértéséhez szellemileg kell elindulni, amiből következik a fizikális. (Pl. ha pofonüt valaki, akkor nem kezdek el gondolkozni, hogy milyen sebességgel, milyen vektorral mozgott a keze, mekkora kinetikus energiát adott át, és mi az háttere annak, hogy én pont találkoztam vele, hanem, hogy mi volt az indítéka, lelki, szellemi háttere. Mert egy ember túl bonyolult ahhoz, hogy matematikai modellt készítsünk róla, hanem inkább ráhangolódnunk kell a dolgokra, mint egy komplex neurális hálózatnak.) De mondok/írok példát, hogy érthetőbb legyen. Régebben mindig összeírtam a menetrendeket, és alaposan megterveztem utamat, hogy mindig időben odaérjek valahova. Ebből pedig frusztráció adódott, mert a járatok késtek, nem akkor jöttek, mikor ki voltak írva, nem olyan jött, ami meg volt adva, és ez a sok munka hiábavalónak bizonyult. Azóta a helyi járatok esetén sosem nézem a menetrendet, és érdekes, hogy mindig pont akkor jön, amikor a legjobb nekem, és valahogy ráérzek, hogy mikor kell sietni a megállóhoz, mikor nem. Ha meg lekésem, akkor sem csüggedek, hanem olvasgatok, még jön valami más, és ezzel a módszerrel élvezem az utazást, mi korábban nyűglődés volt, és még jobban is odaérek, mint előtte, meg már másokkal is beszélgetek közben a járatokon, akiken érződik, hogy vevők az ilyesmire, és sokszor így olyan lehetőségeket kaptam az élettől, melyből sok öröm származott. De mondhatnám a sosem pontos időjárásjelentés mellőzését, mert általában szemre meg tudom mondani, hogy milyen idő lesz, és mikor kell elindulni, mielőtt eláznék a viharban. Szóval szerintem az élethez így kellene hozzáállni, és kevesebb öntudatos, önérzetes ember helyett, többen lennénk boldogok is elégedettek. De ez persze csak az én véleményem...
Szóval szerintem az öntudatosság éppen, hogy boldogtalanná tesz, és éppen, hogy az teszi másoktól függővé boldogságunkat. Ehelyett inkább az kell, hogy az élettel karöltve menjünk, ne széllel szemben, hanem fogjuk be vitorlánkkal a világ szelét, állítsuk szörfdeszkánkat a hullám tetejére, élvezzük, ha esik, ha fúj, ha elsodor új tájakra az élet, és tegyük mindig azt, mit jónak látunk, küzdjünk is, de békéljünk is meg. Mert, ha haladunk az élettel, ha utazunk valahova nem csak kint, hanem belül is, akkor általában elégedettebbek leszünk, és másokat is lesz erőnk kihúzni a rossz szokásokból, illetve mások os jönni akarnak velünk, legalábbis én így tapasztalom.
Uuuuh, kedves Hölgyem.
Ismét nagyon komoly es kemény a téma👍🏻
...és sajnos minden ízében, velejében igaz.
Nos,, szerintem lehet igaz szerelem.
Azonban e nélkül, és sajnos ez a jelemzőbb,.... úgy zajlik a nagyvilagban, (s most a férfiak haragudni fognak), hogy kialakul a nagy szerelem. S igen van, igaz szerelem, eleinte.
Majd a sikeres férfi talicskaval hordja haza a pénzt, közben megszületik a közös gyermekük.
Mindannyian, férj és feleség is, ráéreznek a pénz "boldogító" hatására, s ennek függői is lesznek...
Majd erkezik a következő gyermek is...,
Még mindig dagad a csaladi cassa.
Férfi már golfozni jár, Anyuci elhozza, vagy elhozatja a gyermekeket suli után, (ha neki még tart a Fitness, Kondi, Mani-, pedikür, stb.)
Stáuszt fenttartva férjnek, aki már nem csak férj, nem csak apa, de már rég nem igaz szerelem képviselője, egyre fontosabbak az üzleti, baráti, társasági összejövetelek, hiszen a kapcsolati tőke elengedhetetlen a pénzáradat folyamatosságának fentartásához.
Duzzogva, de Anyuci is tudomásul veszi, s elfogadja Apuci távolmaradásait.
Cserébe úgyis, évente 2-3x trópusi nyaralás, 2 évente kocsi csere, hiszen a férj már csak igy tud szeretni.
S persze, igen, megjelennek a barátnők, szeretők.
Férjnek persze nincs lekiismereti problémája a szerető, barátnő kapcsolata miatt, hiszen luxusban v. jómódban "tartja" a családot...
Közben (mint általában) fény derül vagy gyanítható Apuci oldalági kapcsolatai, de hogy, hogy nem 40-50 éves kor környekén jár a pár, s itt ilyenkor elválni valóban nagyon veszélyes és költséges.
Férj sokat veszíthet, nő esetleg nyerhet, de marad még 1 kèrdés...
Az Anyuka gyermekekkel és 40 plusszosan, inkább megbocsát és választja az anyagi biztonságot és érzelmi szegenységet.
S mindent lezárandó következik egy újabb exclusive traveling. Ahol 2 hetig újra ""igaz" szerelembe esik a pár..
Sőt senki se csapott be senkit, senki se csalta meg a másikat.
Mindenki magát csapta be, csak.
A lényeg, hogy élhetnek együtt tovább, hiszen lassan már megöregednek, s mégsem kellene egyedül eltölteni idős éveiket...
Ja, és a kerdes? Hol van, volt az igaz szerelem?
Talan érdeklődés hianyaban elmaradt, mert esetleg jobban érdekelte a feleket a pénz, a siker, a jólét?
Jó hír, hogy van és lehet, azért más lefutása is egy kapcsolatnak.
A videódat a házassagkötőben és mondjuk évente a pároknak levetítve, felszinen lehetne tartani (nagyobb számban) az igaz szerelmet, annyira igaz és jó a videód. 🙂
Sok sikert és kitartást a könyvedhez is!
👍🏻
és aki nem olcsón akarja megúszni a hibái következményeit hanem tisztán, korrektül és egyenesen?
az a "tisztelet a kivételnek" kategóriába esik ahogy azt mondom:)
Nagyon jo.. Az emberi elvek ,erkölcsök, mentàlis es testi harmonia ,az egészseges én muködese. Igazàbol amig elünk tanulunk fejlödünk . Igazbol a belsőertékeinkhez a vilag es tasrsadalmi változás is hozzà tesz nagyban.
A gyerekeket kihagyta.
Lehet, hogy a házástárs már nem az akit az oltárhoz vezetett de a gyerekek az áldozatok minden válasnál. A szerető is őket viseli meg legjobban mert látják a szülőket veszekedni és nekik olyan lelki sebeket okoznak sokan soha nem heverik ki! Ezért lesz az ő életük is elcseszett!
ezért kell a boldogság mellett dönteni akkor is ha néha ehhez társadalmi normákkal kell szembe nézni.
Dehogy olcsóbb ! Hetente egyszer eljárni a legközelebbi a bordélyházba a legolcsóbb. Azokat kellene karóba húzni, akik bezáratták ezt a nagy múltra visszatekintő intézményt.
Nem mondom, hogy agyonlőni, mert azt nem érdemlik.
Bezàrtàk a strip tease bárokat?
Nincs az embereknek pénze 30 ezer Ft egy órára. Főleg nem minden héten. És sok nő nem is úgy néz ki mint a képen. 10 évvel öregebb és kövérebb. Aki menni akar ott vannak a lakáson dolgozó nők.
De jó csaj vagy ❤
Csak egy tanács!
Vegyél egy mikrofont, ami előtted lesz így nem kell tartani a kezedben😊
már rajta vagyok az ügyön :DDD
Én ezt a párkapcsolati választást ,amit gyerekkori érzelmi légkörből hozunk, ezt úgy finomítanám kicsit, hogy a hölgyek, tudattalan apucit keresik, míg a férfiak anyucit.
Ennek a videónak azzal a részével nem értek egyet ebben a formában, hogy a férfiakat mozgatják a sémáik, traumáik mozgatják.
Az a helyzet, hogy a nőket sokkal inkább mozgatják ezek.
Sokkal inkán választanak egy olyan férfit, aki elsőre bizsergést okoz bennük, mint egy olyat, akivel kompatibilisek lehetnének.
Hm, biztosan mindegyikre lehet példát találni, de a hosszab kutatásaim és tapasztalatim azt súgják, hogy a férfiakra másként hatnak a toxikus kötődési minták amiket gyermekkorban alakítottak ki. Egy férfi nem a kompatibilitás hanem a kényelem alapján dönt az esetek nagy százalékában sajnos. De ez nem jó vagy rossz, pusztán egy olyan jelenség amivel foglalkozni-gyógyítani kell.
@MitSoulsClub nem teljesen értem, hogy a férfiak döntését miben gondolod kényelem alapúnak?
Azt gondolom, hogy a legtöbb férfi ismerkedik, próbálkozik közelebb kerülni egyik-másik számára vonzó nőhöz, de a nő dönt végül, többnyire bizsergés alapján. Míg a férfiak 100 nőből kb. 70 felé képesek nyitni, addig a nők 100 férfi közül 5-höz, az elvárásaik miatt.
Se köszönés se ílyesmi..olyan mint potyondi😅
mindegyik videómban köszönök, itt elfelejtettem.
Szerelem elmúlik akkor ezexerint 2 èvente ujrakell hàzasodni...
Igen, sokak szerint minden szerelem 2 évig tart
👌🙌
Nagyon fontos dolog a házassági szerződés. Amiben leírjuk hogy válás esetén ,,én a bútort hordom el, te meg az irhádat."
lol
Az arról szól az értékek felét viszi a nő. Vagy kifizeted neki
@@MitSoulsClubSzia . Gratulálok neked❤ én pontosan ebben vagyok most nőként úgy hogy az igaz szerelmem egy traumakötés és az általa felépített cég miatt maradt benne a régi életében és a gázasságában ugy hogy belem szerekmes ő is ahogy en is belé . Gratulálok a videóhoz és minden szavával egyetértek..esetleg meg lehet találni angol nyelvű anyagot vagy fordítás is erről a videóról valahol mert szeretném neki megmutatatni ❤
@@MitSoulsClubnéhol rosszul ír be a billentyűzetem egy- egy szót vagy betűt elnézést kérek érte ❤
@@edinanagy8948 igen, idővel mindegyiket megcsinálom majd angolul, de egyenlőre csak magyarul van meg sajnos :( köszönöm a kedves vissza jelzést!
1250 Feliratkozó 1 hónap alatt??
már 1260 :D de most mit mondjak..ezt tudtam intézni..:D
Szeretem a videóid, de ez a beállítás bántja a szemem. Mintha egy masszív filter lenne az arcodon, amítől olyan AI robot kinézeted lesz. Kár így elrejteni a szép arcodat...
sajnálom a minőséget, egyenlőre a telefonom van sajnos :D de már rajta vagyok egy profi szetten, hamarosan...
Sokmindent nem jól látsz!!!!
milyen macskád van?
…
Már nincs neki. Most ettem meg.