Köszönöm ezt a videót, ez most nagyon betalált. Ezek a gondolatok folyamatosan ott kavarognak bennem, de nem tudtam volna így, ilyen lényegre törően megfogalmazni őket. Hihetetlen volt hallgatni, minden egyes mondat mintha rólam szólt volna...Mintha valaki végre értené mi mindent érzek ott belül... Köszönöm!
Nagyon tetszett a viedeó! Mind a 8 jelet tapasztaltam magamom. Szenvedek is tőlük. Állami gondozott voltam 5 éves koromtól de előtte egy súlyosan bántalmazó családban éltem. Azokból semmire nem emlékszem. Mint anya sem működtem jól, ezért a gyermekem traumákat élt át, amiknek látom a következményeit. Úgy reagál most felnőtt korában, ahogyan a viedóban hallottam. Megbeszélem vele az ajánlott kapcsolatfelvételt e előtte ezt a videó megtekintését. Ami nem egyszerű, mert nem látja be, hogy probléma van, segítségre van szüksége. Köszönöm, hogy láthattam ezt a viedót.
Most már értek mindent! Valamennyire! 😬Nagyon erős téma volt! Több óráig csak csendben ültem a videó után! Köszönöm az időt és munkát, amit erre szántál! 😇
Год назад+9
A francba! Ez a videó rólam szól. Ezúton szeretnék illusztrációs képnek jelentkezni.
Nagyon kevés emberben lehet megbízni. Egy kezemen meg tudom számolni, hány emberben tudtam, tudok igazán megbízni. Ezt tapasztaltam, de ennek ellenére mindig nyitott vagyok új kapcsolatokra. Gyermekkoromban történt velem rossz dolog, évekig tartott feldolgozni. Nagyon jó az összefoglalás, vannak benne jó tanácsok.
Evtizedek ota gondozott vagyok nem voltam mimdig siket de szeretet ehes igen,ezt haszna'ta ki apai nagyapam mert a testiseg tabu volt O pedig pedofil .Edesanyam vissza lokott karmaiba en bosszultam meg felnott fejjel,nagyon megvertem,Nem banom,jo tanulo voltam mert a tudas tagadt ram mint a kosz otthonrol soha egy biztato szot nem hallottam,anya mindig a munkara hivatkozott pedig otthon dolgozottEdesapam mertekkel italhoz mennekult megertem mert maskép nem tudta volna anyat elviselni aki mindig mást hibaztatott gyulöletre akart nevelni nem sikerültCsak keves embert emgedtem megamhoz ez mai napig meg van 67eves leszek de eddig senki nem kerdezte meg mi a problemam
Engem általános iskolában csesztettek, piszkáltak és folyton egyedül voltam. Kényszerhelyzetben voltam egyedül, majd gimiben még 4 évig nem beszélt senki velem. Aztán hozzászoktam az egyedülléthez és ahhoz hogy nem lehet bízni senkiben. Most meg azt kérdezgetik miért nincsenek barátaim és már rohadtul nehezen tudnék barátkozni.....
Nem vagy az egyedüli. En is hasonló "cipőben" jártam. De sose csüggedj el!Nincs olyan helyzet ahonnal nem tudnál kimászni...Saját tapasztalatból mondom ezt.
Sok ember szenved csendben. Gyógyítani kell magunkat, és kereshetsz egy jó terapeutát is. Hosszabb folyamat lesz, de megéri. Az egész élet amúgy is egy folyamatos tanulási-fejlődési folyamat. Lehet hátrányos érzelmi helyzetből indultál, de ha ezt dobta a gép, akkor ezen kell átjutnod. Kívánok ehhez erőt és kitartást 💙
Ez egy nagyon nehéz téma. Köszönöm az összefoglalót🥰 Én szerencsésnek érzem magam, mert a videód megnézése után több olyan pont is volt, ami az elmúlt hosszú évek terápiáinak köszönhetően már múlóban vannak. Ha megengeded megosztanám egy személyes tapasztalatomat arról, hogy nekem mi az egyik legnehezebb azóta, hogy rádöbbentem én is bántalmazott voltam. 12 évig élsportoltam, ami a mi egyesületünkben együtt járt a rendszeres fizikai bántalmazásokkal, a megszégyenítésekkel, a különböző mentális kényszerítésekkel. (Ajánlom megnézésre a Fehér tenyér című filmet. Hihetetlennek tűnhet, de az első fél óra eseményei tényleg tükrözik a 20-30 évvel ezelőtti valóságot.) Mivel nem láttunk mást, azt hittük ez normális, nyilván valamennyire ellenkeztünk a lehetőségeinkhez mérten, de odáig nem jutottunk el, hogy szülői segítséget kérjünk (direkt írom többes számba, ezek számomra is most derülnek ki, hogy nem csak én nem mondtam otthon) Most, hogy egyre több újság cikk is jelenik meg akár itthon, akár a világ más országaiból, elkezdünk többen beszélgetni és azt tapasztaljuk, hogy először is a környezetünk el sem hiszi, hogy ez megtörténhetett (ide értve a szülőket is) másrészt pedig folyamatosan kapjuk vissza, hogy "ha ez tényleg ilyen rossz volt, akkor miért csak most, akár 20 évvel később akarunk róla beszélni" illetve, hogy "bezzeg a versenyeken elsőnek lenni jó volt"... Nekem ez most néha a legnehezebb, hogy a megtörtént dolgok után még engem tartanak "hazugnak" vagy "hisztisnek", hogy miért akarok 20 évvel ezelőtti dolgokról kérdezni, hiszen "olyan régen volt az már, ki emlékszik arra". Illetve nem egyszer kaptam vissza, hogy "én, puszta rosszindulatból akarok edzői sikerkarriereket utólag besározni". Pedig én semmi ilyesmit nem szeretnék, csak gyógyulni és szabadulni a sokszor iszonyú belső fájdalmaktól... Talán egyszer sikerülni is fog🥰🥰🥰
Megèrtelek teljesen.Nekem is sok dolog most jön fel 46 èvesen.Kii vagyok akadva hogy úristen akkor ezt felsem fogtam,most èrzem hogy ezeknek nem normàlis dolgok amik akkor règen történtek velem.
Kedves Ágnes! Teljesen természetes, hogy gyerekként, fiatalként az ember nem veszi észre ezeket a dolgokat, főleg abban a korban, mikor bántalmazásról nem is volt szó a köztudatban. Most is kevesen ismerik ennek a pszichológiáját, ezért nem tudnak rá megfelelően reagálni. Ezért nem te vagy a hibás.
Sajnos ez így működik, mert ha azok az emberek, akik elkövették a bántalmazást, képesek lennének arra, hogy elismerjék annak tényét, el sem követték volna azt eredetileg. Ezért aztán megy a gázlángolás ezerrel, hirtelen nem emlékeznek a történtekre, megpróbálják átírni a múltat, vádolják az áldozatukat stb. Sajnos ez még a szülőkre is igaz, mert ők sem voltak a helyzet magaslatán, ők sem vették észre a jelekből, hogy gyermekük bántalmazva van, mert nyilván náluk is vakfolt lehetett ezen a területen, így később a felnőtt gyereküket vádolják amiért az "nem szólt" nekik. Természetesen tudatában lehetünk, hogy valahol áldoztok áldozatai vagyunk, és szüleinknek, nevelőinknek nálunknál kevesebb lehetőségük volt feldolgozni a saját traumáikat, így nem is foglalkoztak velük, hanem lenyomták azokat - és persze megismételték őket. Ennek megértése segíthet abban, hogy ne tápláljunk túlzott haragot, de nem jelenti azt, hogy akkor át kell vennünk terheiket a kapcsolat fenntartása végett. Engem iskoláskorom előtti időben bántalmaztak szexuálisan, amiről a családom tudott, és hátat fordított. Sokáig nem is emlékeztem a történtekre, míg végül egy terápián sikerült kiraknom a mozaikokat. Utána felhoztam ezt a családomban, és ugyanez volt, hogy miért nem szóltam akkor, ha ez engem annyira zavart, és miért nem annak szóltam, aki ezt tette velem. Ez már önmagában is egy beteg válasz, hiszen 5 éves lehettem a történtekkor, és a bántalmazó 8 éves koromban meghalt. Vagyis az a szülő maga is bántalmazó, aki ilyesmit vár el kiskorú gyermekétől, és az azóta eltelt évtizedekben sem ismerte ezt fel, hogy akkor ott ő is hibázott. De nem csak ő, hanem az egész társadalmi környezet, a beidegződések mind a trauma eltitkolásában érdekeltek (pl a szexuális zaklatás elévülési ideje az 5 év). Gyakorlatilag lehetetlen egy bántalmazó személyt jogilag is felelősségre vonni, még akkor sem, ha a közvélemény úgy észleli, hogy mostanában a csapból is ez folyik. Az áldozatoknak továbbra is megszégyenítéssel, kitagadással kell szembenézniük a családjukban és a környezetükben, mely magukévá tette a beteg normákat (és melyeket sajnos manapság a politika is egyre jobban támogat). Olyan érzés, mintha egy hajótörést szenvedett embernek sikerülne kiúsznia a cápákkal teli tengerből a biztonságos partra, ahol meg kannibálok fogadják. Egy környezet minél jobban elnyomja, megalázza, ellehetetleníti a bántalmazások áldozatait, annál jobban erősíti, szentesíti sőt dicsőíti az erőszakot. Amikor háborúk törnek ki, azok már nagy tüzek, amiket nehéz eloltani, de azok is elkezdődtek valahol, valamivel.
Agnes! Az "amerikai tornász" lányok botránya juttattad eszembe. Fent van utt Yt n, nagyon részletes dokufilm. Érdemes megnézni. A tanulság amit a magyar embereknek is üzen az az, hogyha a bántalmazás egy állami vagy állam által ellenorzott oktatasi nevelesi intezményben tortenik, akkor el sem hisszuk hogy létezik rendszerbántalmazás. A szulok se vették észre, pedig èvtizedekig ott zajlott előttuk.
Minden jel igaz rám. Anyám nárcisztikus személyiség, ma már tudom mennyi kárt okozott nem csak nekem hanem testvéremnek és édesapánknak is. Nálam még ehhez párosul az étkezési zavar, mivel fiatal tinikorom óta folyamatosan szapult, bántott anyám a súlyom miatt.
@@LucaSzabó-k5o sokszor az agy úgy védekezik hogy "elfeljtődik" az a korszak ahol az embert a trauma érte. Ezt a blokádot amúgy fel lehet oldani, de sokan nem merik😕.
Valószínűleg őt is ilyen beteg lelkű szülők neveltek fel és ezért ez megy vissza menőleg egészen az első ember párig ezen "ördögi"kör ..a generációs" átok "ként ismert jelenség
Sok mindent megértettem ... végre! Egy nárcisztikus anyával nőttem fel. Apukámmal anyám háta mögött mindig kényszeredetten nevettünk azon, hogy anyánkat különös kegyetlensége okán nem vették volna a Gestapohoz fel. Ezzel a mondattal próbáltuk a fájdalmunkat valahogy feldolgozni. Köszönöm a videódat! Éppen a gyógyulás útján vagyok. Ehhez egy másik országba kellett költöznöm, és megszakítanom anyámmal minden kapcsolatot.
Bocsánat csak úgy tűnhet, amit írtam(ne tessék tovább cipelni) félreérthető, arra értettem hogy le lehet tenni a terhet még az életben, én is letettem, amikor úgy döntöttem nem akarom tovább cipelni, tehát lehetséges ez.
15:28 Hihetetlennek? Így élek 40 éve! Gyakolatilag motiválhatatlan vagyok és rettenetesen gyerekesnek látom azt a felnőttet aki bármilyen ajándéknak vagy elért célnak őszintén örül.
Szinte teljesen magamra ismertem ! Az a baj, hogy ezeket én nagyjából tudtam magamról, és idős koromban sem tudom igazán jól érezni magam a bőrömben. Jobban vagyok, mint fiatalabb koromban, de nem úgy, mint kellene. Köszönöm a munkádat!
10 éve járok pszichológushoz, illetve pszichiáterhez gyermekkori traumák miatt, de ebben a 19 percben sokkat többet adtál mint a 2 szakember valaha. Hálásan köszönöm!✨️🧡
Amikor anyám verekedett a nagybátyámmal....szétszakadt a szívem😢..hívták a rendőrséget.20 évvel később agyám rugdosott a földön....a cipővel amit ajándékba vettem neki....azóta nem keresem... őt....
@@Truckeroldfish Nem kellene, ez így van jól, el kell engedni, én sem beszélek apámmal, nagyon jól el vagyok nélküle, a legrégebbi traumám amire emlékszem, hogy beszorítőtt a sarokba, és kvázi el akarta vágni a torkomat egy késsel, mivel minden nap ivott és esténként nem volt túl jó kedve mikor haza jött... Ezért kár gyereket csinálni ilyen szülőknek... Még annak kéne meghunyázkodni, aki áldozat volt?... Felejtős...
ezek nagyon durva dolgok, erre én is csak azt tudom mondani, hogy felejtős, továbblépni, nagy távolságba, és új életet kezdeni, de elfelejteni mégsem lehet sajnos, a sejtjeink emlékeznek mindenre egész életünkben...vagy kezelések és kezelések életünk végéig, vagy nem tudom mit lehet tenni, hogy elmúljanak ezek a sz..ságok, kimenjenek belőlünk... ez a test ennyire sz...r, hogy minden ennyire rögzül benne....
@@anikocsillag1968 Új életet kezdeni sem éri meg, az életnek rengeteg értelme lehetne, de valójában semmi sincs, és ezt ember társainknak köszönhetjük. Milyen szép világban élhetnénk, ha mindenki normális lenne, na de 10ből 9 nem az...
Huh.... Ez a videó nagyon üt és nagyon jó Emese! Az okokat,és saját magam illetve azt a személyt is megláttam benne,akit szeretek .:) Szívből gratulálok!😊
Valoszinuleg mindenkinek van valamilyen traumaja,inkabb az eszkozok hianyoznak a helyzet kezelesehez..mindigvmondom,a szuletes is maga "trauma",igy igaz,nem is erzekeljuk azvesetek nagy hanyadaban,hogy amit megelunk nen "normalis",nem valosagis,csak nekunk .
3 èvtizede keresem a válaszokat,mára szèt tudtam választani a gyerekkoromat a felnőtt koromról.Sokminden a helyére került,de van mèg min dolgoznom úgy èrzem!Ez egy èlet munkája lesz?!Csak az időt sajnálom mert lehetne egèszséges lelkűen élni,az èlet nem túl hosszú és sokmindent ellehet rontani az elején a fent említett problêmàk miatt,amit győzzünk kijavítani pluszban.🙂 Egyébként nagyon jó videó volt,rávilàgítós,tisztán láttatós🙏
Rengeteg jó, érdekes és értékes információt adsz át a videóidban, de annyira gyorsan és tömören mondod el, hogy nem lehet követni, ahogy próbálja az ember összerakni az egyik infót a fejében, te már 8 másik gondolatot mondtál el, amiről az ember lemarad. Szerintem ezek olyannyira komplex és mély témák, hogy ilyen tempóban max egy szakmabeli tudja követni. Egyébként nagyon okos vagy, csak tényleg nehéz követni, még maximális figyelemmel is.
Oreg roka vagyok nyugdijas. Nagyon melypontrol indultam, szadista, alkoholista szulotol. Veres es felelemben voltam 7 evet. Akkor bementem a redorsegre es menedeket keretem. Gyermekotthonban noltemfel, agy es latasiserulesekkel. A mainapig is szenvedek a szem es ideg serulesekkel.... De keresztul kuzdottem az eletem. Celokat tuztem ki es azokat torekedtem megteremteni. Rohatul nehez volt es rengeteg bukassal jart, de legalabb elfoglalt voltam es ugy kevesebb idom volt sirankoznom a fajdalmas gyermekkoromon es a multamon, amit ugy hivok ''Az orkolt sors.'' Vakul gepelek mert vaksivagyok es nem voltam kepes egy nyelvet sem megtanulni normalisan. Nagyon szorgalmas voltam es torekvo. A 70s evekben kidiszidaltam es Ausztraliab vandoroltam. Munkat valaltam valogatasnelkul. Hazasag gyerekek eleg az hozza, hogy a gyerekeinknek olyan jovott voltunk kepesek adni ami nekunk meg az almunkban sem jelenhetet meg... A nyugdijas evek a legjobbak. Udv... australia, Perth-bol..... //
Csak úgy halkan kérdezem meg, hogy létezik olyan ember, aki nem hordoz semmilyen traumát gyerekkorából? Jó előadás egyébként, érdemes volt végig hallgatni.
8 / 8. Kimaradt picit az evés téma. Az ovodába belédtukmált szemét főzelék még le se nyelted de már a ruhádon folyik,hálistennek a szülők is rátettek egy lapáttal. Párom se képes megérteni hogy ne piszkáljon állandóan ezze,várja meg még enni akarok..már az se érdekel ha a kedvencemet csinálják.mindig elérik hogy 5 napigSEMMIT nem eszem. Persze újracirkusz
Nagyon köszönöm ezt a videót!Pár dologra magamra ismertem.Amire emlékszem gyerekkoromra,sok traumán mentem keresztül :apum ideges volt a cukorbetegsége miatt, nem törődött sokat velem,de sokat veszekedett anyummal.Mivel nagyon sok feladat hárult anyumra,ideges volt, és sose játszott velem,nem mutatta ki a szeretetét legtöbbször, amugy fizikaikag törődött velem,de nem dédelgetett, nem játszott velem. Felnőtt koromra ia nagyon sokat kisegitt,de sokszor katonásan viselkedik, mindenben rám akarja tukmálni az akaratát, kontrollál, beleszól mindenben,semmi sem tetszik,mindenben ki akar oktatni,és teli van tanácsokkal, csak az hianyzik hogy nagyon ritkán ért meg, nem érzi át a helyzetem,.Nem tudom köze van-e az erzelmemimnek ehez,de gyakran vagyik melankolikus , az állapota befolyásol.Hiányzik az anya- lánya jó harmonikus kapcsolat .Nem vagyunk haragba, de ez a helyzet. Sokat segit az Istenben való erős bizalmam,kapcsolatom,mert ez vezet ki sokszor a csüggedésből egyedül, hisz legtöbbet a csaladtagjaimban csalódok...és Istenben kapaszkodhatom egyedül és varom hogy Ő fordítsa jóra a nehéz családi kapcsolatom...
A Joistenben bizhatsz! Hany eves vagy? Ha szerinted a Joistened teremtette oket olyannak, majd keddrol szerdara megvaltoznak? Mindenki valamilyen. Van ugy, hogy emberek keptelenek elviselni egymast. Az illetotol fugg, hogy o akar-e bizonyos valakihez kozeledni, vagy inkabb tavolodni!? Inkabb magadon, a sajat lelkibekeden dolgozz, hogy neked mi a jo! De ne akard a megvaltozhatatlant megvaltoztatni, mert az jora nem vezet!
8-ból 5 igaz ràm. Èn màr 60 èv alatt kielemeztem, hogy mièrt vagyok olyan amilyen. Nem vertek, nem szenvedtem hiànyt semmiben, apukàm anyukàm, nagyszüleim szerettek. Èn tùl lettem szabàlyozva mert alapvetően làzadò termèszetem van. Az az èrdekes, hogy az öcsèmet ugyan azok a szemèlyek neveltèk, a környezet ugyan az de ő tejlesen "normàlis", igaz, hogy ő meg mingig "jò gyerek" volt. Szerintem nem sok olyan ember van akit teljesen optimàlis körülmènyek között neveltek. Azt sem hiszem, hogy rosszidulatbòl ès direkt okoznak traumàt a szülők/nagyszülők. A fő trauma nàlam az volt hogy nem csak kicsit hanem teljesen meg akartàk vàltoztatni a szemèlyisègemet ès szègyenkeltèst hasznàltak " mit fognak szólni ....". Tùlzottan empatikus is vagyok ès màsok gondjàt is cipelem. A màsik pedig az hogy 10 èves koromban a szüleim elvàltak, ès a nagyszülők miat "csùnya" vàlàs volt. Làtom, hogy mikor mi törtènt ès mit okozott, de nem vagyok kèpes megvàltozni, hogy jobban èrezzem magam a bőrömben. 😊
Ezeket nagyon nehéz megváltoztatni. Sok idő kell, és nem kevésbé elviselni azokat a fájdalmakat, amiket a gyógyulás felhoz. Egyedül szinte lehetetlennek tartom. Ha megteheted, javasolom, hogy fordulj szakemberhez. Már egy segítő csoport is nagyon sokat jelenthet. Ami a szülőket illeti, valóban nem tudatos a trauma okozása. Ők is tanult mintából "dolgoznak", azt próbálják adni, amiről azt gondolják, hogy működik.
@@eletmenedzsment azt nem tudom felfogni a mai napig, hogy ha már eljutottunk addig, hogy tudjuk hogy tudjuk, azt, hogy a szülők is hozott anyagból dolgoznak, és ők is megszenvedték az érzéseiket, azért, ahogy az ő szüleik éltek és bántak velük, akkor már mi a fészkes fenéért nem tudnak feloldódni ezek a rohadt érzések, amikor már tudjuk, hogy teljesen értelmetlen ezeket érezni és már csak azért se oldódik, és minden egyes k...va helyzetben újra és újra előjön, ez valami átok lehet az emberiségre vagy nem tudom mi...
Nekem megfelelési kényszerem van. Azt tanultam meg a szüleimtől, a bátyámtól hogy mindent meg kell csinálnom nekik csendben, mint a rabszolga csak ne legyen hiszti sértődés balhé.En is kiszoktam kapcsolni az érzéseimet, mert túl nagy poklot éltem át a részeg nárcisztikus apámmal. És ilyenkor az agy lecsap, inkább blokkol, hiszen így el túl, mert féltem féltettem az életemet, az anyám életét. Egyszer a részeg apám kilogatott az erkélyen kiskoromban, kidobott majdnem,. És egyszer csak féltem a mozgólepcson e miatt a trauma miatt lemenni.
Sztem ha elindítottad ezt a videót, akkor 90% ban van benned valami tüske amit így vagy úgy már feldolgoztál vagy be merted ismerni. Aki nem merte el sem indítani....na szerintem ott a nagyobb gond. Béke ✌️
Az indulat szabályozásom már sokat javult a sématerápiának hála, még akkor is, hogy csak pár hónapról beszélünk. A bizalmatlanság pedig még ott lebeg, sajnos. Nem véletlen, hogy tartós párkapcsolatom nemigen tartott 1 évnél tovább, munkaviszonyról egy munkahelyen meg meg sem említem inkább... Otthon engem is kb. azért megkritizáltak, mert nem úgy állt a fülem és mindig belül éreztem, hogy ez a mérték már túlmegy az egészséges határon, csak kicsinek még elkenegettem a szart, hogy "jaj, biztos igaza van, csak a szülőm", stb, de valami eszméletlenül fájt.
igen, nekem is azt mondták mindig hogy dolgozni kell, meg hogy menjek el dolgozni, 3 gyerek mellett, a mai napig kés a gyomromban és a szívemben, sose heverem ki, mindig ezt érzem, ha menni kell a pénzért, de csak végszükség esetén tudom magamat rákényszeríteni, akkor is csak nagyon rövid ideig, sajnos, - ha nem mondták volna, talán most sokkal könnyebb lenne minden, mert saját belátásból tenném, de mindig ott van a kényszerítő nyomasztó félelmetes érzés, sokszor már a rettegés szintjén újra és újra és sosem enyhül és sosem szűnik meg... - másrészt tudom, hogy anyám, apám és bárki a családban ugyanezt élte meg, ugyanezekkel az érzésekkel... nem tudom mi a megoldás, vagy a feloldozás....
Az anyámon és az egyetlen barátomon kívűl nem volt olyan ember egész életemben, aki nem próbált meg hátba szúrni, pedig én soha nem ártottam senkinek... Az emberek nagyon gonoszak tudnak lenni... Én gyüjtöm a traumákat. :D Legalább még tudok nevetni, ha mást nem magamon...
Istenem,de jó,hogy ennyi pszihológus van...🙈Így aztán minél több emberről derül ki,hogy olyan traumát hordoz,amiről még ő sem tud,annál több a munkája ezeknek a "szakembereknek".Ó,de ügyes!A fiatalok körében nagy sikere van ezeknek a fantasztikus felfedezéseknek,megvannak a bűnbakok minden sikertelenségre!
Én alapesetben utálom a pszichiátereket meg a pszichológusokat, mert én az összes terápiámat úgy éltem meg, hogy engem bántalmaznak, meg hogy leszarják az összes szempontomat, de ez nem is volt szar, ezt a nőt ezek alapján nem utálom, és nem érzem rajta azt az erőszakosságot, amit több terápiás helyzetben éreztem. A probléma viszont az, hogy nálam ez a lista 8/6 és a maradék kettő sem hiányzik, hanem csak máshogy rendeződik el. Vagyis én nem tudom szétválasztani az aktuális helyzetet a korábbi traumatikus élményeimtől, mert képtelen vagyok felmérni, hogy mi az aktuális helyzet realitása. Egyszerűen lövésem sincs. Cserébe viszont a korábbi traumáimat meg tudom határozni, meg azt is gyerekkori pszichém különféle szekvenciái tárolódnak a reakcióimban. Viszont hogy most ki vagyok, arról fogalmam sincs. Egyszerűen képtelen vagyok összerakni. A személyiségem jelenidejéből gyakorlatilag semmit nem érzékelek. Gondolom, az van, hogy nálam túl sok a trauma, és nem látok ki belőle.
Előfordul, hogy a trauma következtében kialakult sémák egymás felismerését és gyógyulását gátolják. Ez egy szövevényes rendszerré tud összeállni. Minden együttérzésem.
Na ez a " minden együttérzésem " a legsablonossabb nyilas duma a pszichológusóktól. Egy pszichológus semmilyen kézzel fogható segítséget sem ad, csak hümmög és visszakérdez a bűvös miért szóval... persze leakarja az embereket súlyos tízezrekkel gombolni... Apropó, szépen felmondott tananyag volt ez az pseudo tudományos videó.
Absolute Dragam, soha nem volt megengedve, hogy érzéseimet kimondjam. Nagynenim, nagyon szigorúan nevelt a második világ háború alatt, sok, sok kritikával. Életemet rontottam el mert mindig gyorsan kellet határozni mindenen, nem bíztam magamban, tamaszom nem volt. Ma 84 évesen sírhatok a sírig, valtoztatni a múlton nem tudok.mivel kezdhetnek ma.? a Szülőket elvesztettem kis koromban.
Szuper videó. De hadd osszam meg ezt itt, tudván, hogy felemelhet valakit, aki találkozik vele. A hatékony pénzgazdálkodás gazdaggá tett, és ez minden, amire szüksége van, ha holnap erős pénzügyi jövőt szeretne építeni. 1000 USD-val kezdtem, 3 évvel ezelőtt egy diverzifikált tőzsdére fektettem be, és gyorsan előre haladva mostanra 500 000 USD-t érek, és jelenleg befejezem a 8 lakásos lakásomat. Még csak 35 éves vagyok. A diverzifikált részvénybefektetések mindig nagyon jövedelmezőnek bizonyultak, különösen szakértők segítségével.
Nagyon le vagyok nyűgözve. 35 évesen valamivel több mint 200 000 dollárt érek * a tőzsdén. De amit tettél a *pénzügyeiddel* és a számodra, amit megérdemelsz, az tiszta zseni.
A diverzifikált részvényekbe való *befektetés* igazi nyüzsgés, amely tett. Két aktív részvényportfólióval rendelkezem, és remélem, hogy létrehozok egy harmadikat, ami 120 000 USD fölé emeli a teljes bevételemet.
Jól tetted. Az Önhöz hasonló emberek határozzák meg a mércét a hozzánk hasonló emberek számára, hogy tudják, hogy a pénzügyi stabilitás elérése és a kényelmes státuszból a gazdagsá válás lehetséges a megfelelő *befektetési* tervvel.
@@zychenkonicholas9923 A tapasztalat kulcsszerepet játszik, amikor *befektetés* diverzifikált *tőzsdéken*, ezért van Rachel Hilda, akinek tapasztalata nagyban segített kitartani a diverzifikált *tőzsdén*. Három éven keresztül segített bővíteni portfóliómat a pénzügyi *piacról* szerzett szerteágazó ismeretei alapján.
Én nem foglalkozom pszichoterápiával. A célom ezzel a videóval az, hogy aki magára ismer, merjen segítséget kérni. A traumák feldolgozását nem én végzem. Tehát semmi hasznom nem származik a videóból.
én állami gondozott voltam18 éves koromig!nekem nagyon jó gyerekkorom volt!!!! nekem a felnőtté válás volt nagyon nehéz!!!!! a férfiakról nem is beszélve akiktől undorom van a mai napig!!! nem is tudok eggyütt élni senkivel!!!! legszivesebben megtudnám fojtani őket!!!! közben 50-év alatt drasztikusan megváltozott ez a világ-amit már régóta nem bírok elviselni!!!!! anyámat nem is tudtam megsiratni amikor meghalt!!! apám akkor halt meg amikor megszülettem!!! mitől lennék pozitív gondolkodású??? az emberek egymást ölik!!! háború van az egész világon!!!! mitől van hogy az állatokkal imádok lenni??? van is egy kutyám,és 3-cicám!!! rájöttem hogy alapvetően nem a boldogságra születtem!!! ha boldognak kéne lennem akkor sem érzem,mert attól félek hogy egy pillanat alatt elveszítem!!!!! nem hiszek istenben sem!! az egy nagy humbuk!!!!! az állatok szeretetében hiszek,mert azok őszinték,es ártatlanok!!! az emberekről nem sok jó véleménnyel vagyok!!! 68-évesen nem hiszem hogy meg fogok változni??!! kizárt nak tartom!!! mindennek így kellett történnie,és minden így jó ahogy van!!! de mindentől rettegek ami ebben a világban zajlik!!!!! az egész emberiségtől!!! egyszer elpusztúl úgy is minden!!!!!!!!!!!
nekem tetszik az előadás, az előadásmód is! gyerekkoromban igen voltak, amikor a nagypapámat kikisértük a temetőbe(lovaskocsi vitte 1952) voltam 2,éves pár hónapos!szegényen,szerényel éltünk,amíg apám meg nem halt. (utáltam korám kellni,mert egész héten korán keltem,mert vittek kirándulni a testvérkémmel együtt! )1968 évben első munkahelyem a FővárosiSütőipariVállalat,2, az MÁV.ÉpitésiFőnöség, a 3.a BudapestiPostaigazgatóság. mindenhol jól volt,férjem meghalt, azóta hiános az életem.és mindig jön a CSŐD! akkor nekem most mi is a traumám?2023.május 15.
Ha magadra ismertél valamiben, akkor azzal van dolgod. Ha szeretnéd megtudni, hogy ennek mi lehet az eredete, ahhoz egy szakértői konzultáció kellene, ahol a szakértő megfelelő kérdések mentén segít ennek a felderítésében.
Ez kicsit olyan téma mintha, azt vitatnánk, hogy az ég kék, majd melléállítanánk okokat, hogy miért az, úgy, hogy az tagadhatatlan legyen Kicsit másképp kérdezem, van olyan ember a világon aki nem hordoz traumát magában? Nem hiszem, hogy van. Ez a nem bízol senkiben dolog is egy érdekes téma: A lényeg az lenne, hogy a másokban való bízás megálljon a középpontban nem? Se nem "túlságosan" bízom, se nem "egyáltalán nem" bízom? Megadom neki azt a kellő bizalmat ami elvárható, de nem viszem túlzásba, mivel ismerem az emberi természetet és tudom, hogy vissza fog élni vele, ha csak nincs nagyon mély viszonyom vele Most akkor erre azt lehet mondani, hogy nem bírom senkiben? Ennek nem sok értelme van szerintem Amikor a gepárd keveredik a pumával, az elefánttal és a zsiráffal akkor nem feltétlen fogja egyik állat sem túl jól érezni magát. Amikor megtalálja a társaságát, talán onnantól kezdődhet a bizalom kiépítése. De addig mit csinál? Keresse a maga társaságát, vagy inkább azt mondja, hogy hagyjuk, "jó lesz a zsiráf is, vagy a gepárd, vagy a gorilla"? ..Lehet azt mondani, de az állandó kudarchoz fog vezetni, ennek van értelme? Ha valaki inkább azt mondja, hogy nem szórakozom, hanem inkább "becsukom az ajtókat" addig amíg meg nem találom a társaságom? Akkor ez most trauma vagy inkább józanság, tisztán látás? Amit sokszor traumának élünk meg az inkább sokszor csak lököd az igazság felé
A legtöbb emberben van trauma. A mérték és a mélység is számít, és hogy tud-e változtatni rajta. Ami a bizalmat illeti, a bizalom mélysége változik 2 ember között. Kezdetben van egy alapbizalom, amit te is írsz, aztán idővel kiderül, hogy lehet-e ezt a bizalmat mélyíteni. Ha azt látod a másikon, hogy elég megbízható, akkor a következő szintre lehet emelni azt, amit megosztasz vele, de nem egyből mindent. Fokról fokra kell építeni a bizalom szintjét. Mindig akkor lépj tovább, ha a másikon tapasztalod a jelét annak, hogy megteheted.
Nincs olyan ember aki ne csalódna másokban, vagy önmagában. Mivel mindenki gyarló, ezért csak egy egy bizalmasban is csak részlegesen bízzon meg,csak Istenben lehet teljesen megbízni 👍🏻
Általában a nekem testhezálló témákat letöltöm MP3-ra és munkába meghallgatlak. Sok igazságot vélek felfedezni abban amiket mondasz ,sőt olykor-olykor telitalálat egy-egy gondolatmenet. Szeretem hallgatni a hangodat......
Jó az előadás, csak nekem nagyon nem jó így hallani, hogy úgy mondja, hogy mintha rólam lenne szó, mert tudom mennyire befolyásolható az ember, így nem szeretem, ha úgymond belém beszélik, hogy én ilyen vagyok, hogy ilyenek történtek velem, nekem úgy jön le, mint egy pszcihózis. Természetesen hallom a hangján, hogy nagyon kedvesen mondja, tehát nem ez a szándéka, de mégis nagyon megvisel. Nehéz így végig hallgatni, semmit sem szeretnék, ha belém beszélne bárki. Jobban szeretem úgy hallgatni, hogy arról az emberről van szó, aki így járt. Most már jó párat végig sikerült hallgatni, egyik sem igaz rám, de az tény, hogy az egész életemben nehéz volt, nem csak gyerekként, S ez nem úgy nyilvánul meg nálam, hogy alul értékelem magam, hanem folyamatosan depresszióval küzdök, minden nehezemre esik sokszor, s ebből igazán nehéz kibillentenem magamat.
Nagyon köszönöm még nem volt senki aki igazán melletm lett volna ezért nem tudok mit kezdeni magammal az öreg korban, mindig azt gondolom hogy rossz ember vagyok
Rám nagyrészt tök más jellemzők igazak. A legtöbb gondot az okoz, hogy sokkal több mindenre emlékszem anyám "neveléséből", mint amivel meg tudok birkózni. Folyamatosan azon kell dolgoznom, hogy ne uralja el túlságosan a tudatomat a sok szar emlék. Azt kivánom, bárcsak inkább nevelőintézetbe kerültem volna, miután a húgom megszületett, vagy hogy lenne egy módszer, amivel egyszerüen kiégetnének minden emléket 1x éves korom előttről (lobotómia nem ér :). De azt megfogadtam, hogy ha lesz végre gyerekem, semmit se fogok továbbadni abból a sok szarból, amit anyám zúditott rám. Előfordulhat, hogy én ezt nem látom magamon, de a feleségemet és bárki mást is felhatalmazok, hogy nyugodtan szóljon, ha csak egy fikarcnyit is hasonlit majd a nevelési módszerem az anyáméhoz. El fogok rajta gondolkodni, és tenni fogok ellene.
A videó felénél járok és mint ha rólam szólna eddig 4-ből 4 stimmel. Na a végére 7/8 lett. Azért az sokat elárul hogy egyszer apukám azt kérte mondjak 4 embert akire mindig számíthatok (ő magára, anyukámra meg a 2 testvéremre gondolt) én meg ültem csendben és nem tudtam mit mondani.
Köszönöm. Találtam valamit - El kell távolítani a „fontosságot” és a „jelentőséget”. És a második. Hogyan lehet eltávolítani egy személyről azokat a traumák, amelyeket a magzat kapott az anya pocakjában, amikor az anya terhes volt?
Szia az első jel sajnanem igaz ram nincsen parkapcsolatom es meg tervben sincsen. Sajnos az en gyerekorom semmvolt fenyes ahogy tini korom semm a sem a felnőt korom ,de hat ez van nem de😊
1 év elteltével találtam ezt a videót. Érdekes téma: 38 éves vagyok és önismeret miatt mentem pszichológus(ok)hoz . Túlérzékenységet emelném ki és az önbizalomhianyt. Ha túlérzékeny vagyok akkor traumám van?! Ezért gondolom hogy gyenge személyiség vagyok.
Szia.. Tetszett a videó. Sajnos minden pontban magamra ismertem. Tudnál nekem abban segíteni,hogy nekem van egy olyan meg èrzèsem Èdesapám sexuálisan zaklatott gyermekkoromban,ez miben nyilvánul meg?? Orvosok előtt is baj van ha vetkőznöm kell ès a strandon is törölközöben sètálok.Köszönöm
Nekem olyan traumám volt, hogy anyukám teljesen egyedül volt a világban segítség nélkül, egy idegen városban és fél vagy egy éves koromtól muszáj volt bevinni hajnali 5 órára a bölcsibe, mert nagyon messze talált könyvtárosi munkát egy gyárban és muszáj volt dolgoznia, hogy éhen ne haljunk. Amíg otthon lehettem vele, bár koraszülött voltam, szépen fejlődtem. De ettől kezdve, hogy bölcsibe kellett vinnie, nemhogy nem híztam, hanem fogyni kezdtem. A bölcsiben megállás nélkül sírtam az anyukám után, amit úgy oldottak meg a dadusok, hogy egy nagyon erős nyugtatóval leszedáltak. ( Pipolfennel). Így egész nap csak feküdtem a gyógyszer hatása alatt kábultan, amíg anyukám értem nem jött. Így ment ez 1-2 évig, amíg óvodás nem lettem... Ez rám nagyon traumatikusan hathatott. ( Meg, hogy Apukám csak akkor jött vissza az életünkbe, mikor 3 éves lettem, de 9 éves voltam, mikor elváltak a szüleim - tehát az Apukám elhagyott engem). Emiatt nagyon sokszor pánikba estem párkapcsolatokban, hogy el akarnak hagyni, és tényleg nagyon gyerekesen viselkedhettem. Nem tudom, egy ilyen traumát fel lehet-e dolgozni és hogy, vagy a tudatosítással már rég megtettem? Mindenesetre eljött az a pont az életemben, amikor talán már nem féltem attól, hogy el fognak hagyni - de addig mindig rettegtem ettől és ezért mindig el is hagytak. Mert nagyon gyengének tűnhettem, hogy ennyire rettegek az elhagyástól - ami valószínűleg a csecsemőkori és gyerekkori trauma volt "csak"....
@@materacz590 Ez egy nagy f@x ság ! Ezektől leszel agresszív és ha valaki megbánt az agressziót választod a megbocsájtás ,helyett és igy egy kibírhatatlan ,bogaras ember leszel !
@@materacz590 Trauma már megtörtént sokk feldolgozatlanságát (másoknak el nem mondását, vagy elmodás esetén mások által meg nem értését, komolyan nem vételét) jelenti. Ugyhogy ha az akció és horror játékokkal játszol a jövőben, már nem segít ezen, sőt...
@Máté Rácz Ez inkább fordítva igaz. Az erőszakos filmek és játékok ugyanúgy beépülnek az agyba, mintha valóságosan megtörténtek volna veled. Lehet, hogy látszólag egy időre eltereli a figyelmed a saját problémádról, valójában ezzel elfojtod a problémákat, de nem múlnak el, és visszajönnek többszörös erővel. Ezeket majd újra el akarod nyomni, és még több erőszakos filmet nézel és játékot játszol, ezzel még jobban elfojtod a problémát és belekerülsz egy végtelen körbe. Ez nagyon veszélyes, mert egyre több és több kell belőle, és egyre önpusztítóbbá válik.
..hmm..kiváncsi voltam..tetszett..azonban ha az összes megtalálható egy emberben, akkor az a vég..egyenként nézve pedig mndenki gyermekkori traumát hordoz..
Kedves Zoltán! Valóban nagyon nehéz, ha valakiben megvan mind a 8, de akár 1 is. Viszont ma már meg vannak a módszerek, amik ezen tudnak segíteni, és bizonyított a gyógyulás.
Köszönöm, sokat segített. Az a baj, hogy a pszichológusok többsége csak gyógyszert ír fel, ami nem jó semmire. A megoldás viszont legtöbbször egyszerű és triviális. Mi az eredendő ok? Ha ez megvan, akkor gyerekjáték a megoldás.
A traumák erejét nem szabad lebecsülni. A gyógyszer csak a tüneteket tompítja, a megoldás a terápia, ami nem egyszerű. Mégpedig azért, mert fájdalmas. Minél inkább a mélyére látsz a benned működő dolgoknak, annál több olyan dolog jöhet felszínre, amit eddig nem akartál látni. A legtöbb esetben azért tart hosszú ideig, mert nehéz ezeket a dolgokat látni és elfogadni, és előbb ennek az ellenállásnak kell feloldódnia.
A 8. pont miatti időzavar elégy durva szorongást tud okozni. Ezen traumatikus idővonali lyukak miatt nagyon instabillá válik az egész önkép. Hitelen és váratlanul kapod magad azon, hogy úrisen elúszott az életem, hova tűnt,, hova tűnt az utóbbi 10 év. Az életed idővonalán tátongó hatalmas lyukak miatt nem tudsz rá biztonsággal állni, támaszkodni.
Slusz poén. A gyerekkori traumák miatt torzul, sikertelenül, fájdalmasan megélt korafelnőttkori események emlékei hozzáadódnak az össz egészhez, ugyanúgy traumatikus eseményként rakódik le, így a későbbi felnőttkorban már ezek újratámadásaival is meg kell küdzeni. Ezért fontos a mielőbbi feloldás, hogy ezek mennyisége minél kevesebb legyen.
Sokat bantottak kislanykent mindig.jokislany is voltam sokat csak szenvedtem ahogy most is meg viszem a traumakat es jol mondja egy ember.hogy azt is ki kell javitani betegsegeb es lehettem volna boldogbis ez helyet.hianyoznak az enreszeim es nem is elem meg mi a boldogsag.keresem az utam de nem talalom.
Sok a szöveg! Igaz, hogy ez nagyon bonyolult téma, nem igazán lehet kibogozni . A “szakembertől” pedig Isten óvjon, hogy zombit csináljanak belőled a gyógyszerekkel!
Az anyám kisemmizett hármónkat a testvéreimmel még tizenéves koromban. Utána apám nevelt minket. Harminc év után megjelent hogy szülő tartással pereljen minket. Ja és amíg ő felügyelt minket, minden nap faléccel vagy nadrágszíjjal vertek minket a nevelő apám által, aki hivatásos katona volt. Traumákból kijutott nekünk rendesen. Az érdekelne hogy mivel takaríthatom ki magamból...
Köszönöm ezt a videót, ez most nagyon betalált. Ezek a gondolatok folyamatosan ott kavarognak bennem, de nem tudtam volna így, ilyen lényegre törően megfogalmazni őket. Hihetetlen volt hallgatni, minden egyes mondat mintha rólam szólt volna...Mintha valaki végre értené mi mindent érzek ott belül... Köszönöm!
Nagyon tetszett a viedeó! Mind a 8 jelet tapasztaltam magamom. Szenvedek is tőlük. Állami gondozott voltam 5 éves koromtól de előtte egy súlyosan bántalmazó családban éltem. Azokból semmire nem emlékszem. Mint anya sem működtem jól, ezért a gyermekem traumákat élt át, amiknek látom a következményeit. Úgy reagál most felnőtt korában, ahogyan a viedóban hallottam. Megbeszélem vele az ajánlott kapcsolatfelvételt e előtte ezt a videó megtekintését. Ami nem egyszerű, mert nem látja be, hogy probléma van, segítségre van szüksége. Köszönöm, hogy láthattam ezt a viedót.
Nagyon szépen köszönöm 40 èvnek kellett eltelni , hogy végre segítsen valaki ❤
Bosszantott ez a video, mert igaz, köszönöm.😀
Most már értek mindent! Valamennyire! 😬Nagyon erős téma volt! Több óráig csak csendben ültem a videó után! Köszönöm az időt és munkát, amit erre szántál! 😇
A francba! Ez a videó rólam szól. Ezúton szeretnék illusztrációs képnek jelentkezni.
Köszönöm nagyon jó hasznos előadás.Sajnos még mindig hordozom a gyerekkori traumáimat de én már igy maradok elevickélek vele az életben.
Legjobbkor jött szembe ez a video.😍
Köszönöm. Tiszta és érthető volt. Kértem segítséget, sajnos elküldött a pszichológus. Nem tud segíteni...
Nagyon kevés emberben lehet megbízni. Egy kezemen meg tudom számolni, hány emberben tudtam, tudok igazán megbízni. Ezt tapasztaltam, de ennek ellenére mindig nyitott vagyok új kapcsolatokra. Gyermekkoromban történt velem rossz dolog, évekig tartott feldolgozni. Nagyon jó az összefoglalás, vannak benne jó tanácsok.
Evtizedek ota gondozott vagyok nem voltam mimdig siket de szeretet ehes igen,ezt haszna'ta ki apai nagyapam mert a testiseg tabu volt O pedig pedofil .Edesanyam vissza lokott karmaiba en bosszultam meg felnott fejjel,nagyon megvertem,Nem banom,jo tanulo voltam mert a tudas tagadt ram mint a kosz
otthonrol soha egy biztato szot nem hallottam,anya mindig a munkara hivatkozott pedig otthon dolgozottEdesapam mertekkel italhoz mennekult megertem mert maskép nem tudta volna anyat elviselni aki mindig mást hibaztatott gyulöletre akart nevelni
nem sikerültCsak keves embert emgedtem megamhoz ez mai napig meg van 67eves leszek de eddig senki nem kerdezte meg mi a problemam
Szia! Én is egy ilyen traumáktól gyötört, szerencsétlen izé vagyok. Van kedved ismerkedni? :-)
@@MarkoGergelyImre vannak, akik tudnak segíteni. Kovács Magyar Andrásékat keresd fel, ők segítenek a trauma feloldásában.
@@bernadett_varga Nekem egy barátnő kell, nem érted? A hasonló marhaság jó kiindulási pont lehetne.
Engem általános iskolában csesztettek, piszkáltak és folyton egyedül voltam.
Kényszerhelyzetben voltam egyedül, majd gimiben még 4 évig nem beszélt senki velem. Aztán hozzászoktam az egyedülléthez és ahhoz hogy nem lehet bízni senkiben. Most meg azt kérdezgetik miért nincsenek barátaim és már rohadtul nehezen tudnék barátkozni.....
Nem vagy az egyedüli. En is hasonló "cipőben" jártam. De sose csüggedj el!Nincs olyan helyzet ahonnal nem tudnál kimászni...Saját tapasztalatból mondom ezt.
Nálam is pont ez volt régebben. Át érzem a helyzetet és szörnyű, hogy milyen világban élünk.😖
Sok ember szenved csendben. Gyógyítani kell magunkat, és kereshetsz egy jó terapeutát is. Hosszabb folyamat lesz, de megéri. Az egész élet amúgy is egy folyamatos tanulási-fejlődési folyamat. Lehet hátrányos érzelmi helyzetből indultál, de ha ezt dobta a gép, akkor ezen kell átjutnod. Kívánok ehhez erőt és kitartást 💙
ugyan ez volt velem is meg most is
@@justvivi szeretnél róla beszélni?
Ez egy nagyon nehéz téma. Köszönöm az összefoglalót🥰
Én szerencsésnek érzem magam, mert a videód megnézése után több olyan pont is volt, ami az elmúlt hosszú évek terápiáinak köszönhetően már múlóban vannak.
Ha megengeded megosztanám egy személyes tapasztalatomat arról, hogy nekem mi az egyik legnehezebb azóta, hogy rádöbbentem én is bántalmazott voltam. 12 évig élsportoltam, ami a mi egyesületünkben együtt járt a rendszeres fizikai bántalmazásokkal, a megszégyenítésekkel, a különböző mentális kényszerítésekkel. (Ajánlom megnézésre a Fehér tenyér című filmet. Hihetetlennek tűnhet, de az első fél óra eseményei tényleg tükrözik a 20-30 évvel ezelőtti valóságot.) Mivel nem láttunk mást, azt hittük ez normális, nyilván valamennyire ellenkeztünk a lehetőségeinkhez mérten, de odáig nem jutottunk el, hogy szülői segítséget kérjünk (direkt írom többes számba, ezek számomra is most derülnek ki, hogy nem csak én nem mondtam otthon) Most, hogy egyre több újság cikk is jelenik meg akár itthon, akár a világ más országaiból, elkezdünk többen beszélgetni és azt tapasztaljuk, hogy először is a környezetünk el sem hiszi, hogy ez megtörténhetett (ide értve a szülőket is) másrészt pedig folyamatosan kapjuk vissza, hogy "ha ez tényleg ilyen rossz volt, akkor miért csak most, akár 20 évvel később akarunk róla beszélni" illetve, hogy "bezzeg a versenyeken elsőnek lenni jó volt"...
Nekem ez most néha a legnehezebb, hogy a megtörtént dolgok után még engem tartanak "hazugnak" vagy "hisztisnek", hogy miért akarok 20 évvel ezelőtti dolgokról kérdezni, hiszen "olyan régen volt az már, ki emlékszik arra". Illetve nem egyszer kaptam vissza, hogy "én, puszta rosszindulatból akarok edzői sikerkarriereket utólag besározni". Pedig én semmi ilyesmit nem szeretnék, csak gyógyulni és szabadulni a sokszor iszonyú belső fájdalmaktól...
Talán egyszer sikerülni is fog🥰🥰🥰
Megèrtelek teljesen.Nekem is sok dolog most jön fel 46 èvesen.Kii vagyok akadva hogy úristen akkor ezt felsem fogtam,most èrzem hogy ezeknek nem normàlis dolgok amik akkor règen történtek velem.
Kedves Ágnes! Teljesen természetes, hogy gyerekként, fiatalként az ember nem veszi észre ezeket a dolgokat, főleg abban a korban, mikor bántalmazásról nem is volt szó a köztudatban. Most is kevesen ismerik ennek a pszichológiáját, ezért nem tudnak rá megfelelően reagálni. Ezért nem te vagy a hibás.
Sajnos ez így működik, mert ha azok az emberek, akik elkövették a bántalmazást, képesek lennének arra, hogy elismerjék annak tényét, el sem követték volna azt eredetileg. Ezért aztán megy a gázlángolás ezerrel, hirtelen nem emlékeznek a történtekre, megpróbálják átírni a múltat, vádolják az áldozatukat stb. Sajnos ez még a szülőkre is igaz, mert ők sem voltak a helyzet magaslatán, ők sem vették észre a jelekből, hogy gyermekük bántalmazva van, mert nyilván náluk is vakfolt lehetett ezen a területen, így később a felnőtt gyereküket vádolják amiért az "nem szólt" nekik.
Természetesen tudatában lehetünk, hogy valahol áldoztok áldozatai vagyunk, és szüleinknek, nevelőinknek nálunknál kevesebb lehetőségük volt feldolgozni a saját traumáikat, így nem is foglalkoztak velük, hanem lenyomták azokat - és persze megismételték őket. Ennek megértése segíthet abban, hogy ne tápláljunk túlzott haragot, de nem jelenti azt, hogy akkor át kell vennünk terheiket a kapcsolat fenntartása végett.
Engem iskoláskorom előtti időben bántalmaztak szexuálisan, amiről a családom tudott, és hátat fordított. Sokáig nem is emlékeztem a történtekre, míg végül egy terápián sikerült kiraknom a mozaikokat. Utána felhoztam ezt a családomban, és ugyanez volt, hogy miért nem szóltam akkor, ha ez engem annyira zavart, és miért nem annak szóltam, aki ezt tette velem. Ez már önmagában is egy beteg válasz, hiszen 5 éves lehettem a történtekkor, és a bántalmazó 8 éves koromban meghalt. Vagyis az a szülő maga is bántalmazó, aki ilyesmit vár el kiskorú gyermekétől, és az azóta eltelt évtizedekben sem ismerte ezt fel, hogy akkor ott ő is hibázott. De nem csak ő, hanem az egész társadalmi környezet, a beidegződések mind a trauma eltitkolásában érdekeltek (pl a szexuális zaklatás elévülési ideje az 5 év). Gyakorlatilag lehetetlen egy bántalmazó személyt jogilag is felelősségre vonni, még akkor sem, ha a közvélemény úgy észleli, hogy mostanában a csapból is ez folyik. Az áldozatoknak továbbra is megszégyenítéssel, kitagadással kell szembenézniük a családjukban és a környezetükben, mely magukévá tette a beteg normákat (és melyeket sajnos manapság a politika is egyre jobban támogat). Olyan érzés, mintha egy hajótörést szenvedett embernek sikerülne kiúsznia a cápákkal teli tengerből a biztonságos partra, ahol meg kannibálok fogadják. Egy környezet minél jobban elnyomja, megalázza, ellehetetleníti a bántalmazások áldozatait, annál jobban erősíti, szentesíti sőt dicsőíti az erőszakot. Amikor háborúk törnek ki, azok már nagy tüzek, amiket nehéz eloltani, de azok is elkezdődtek valahol, valamivel.
Semmi nem hiheto nincs benne! Gyakoriak a versenysportolo gyerekek abuzolasa az edzo altal.
Agnes!
Az "amerikai tornász" lányok botránya juttattad eszembe. Fent van utt Yt n, nagyon részletes dokufilm. Érdemes megnézni. A tanulság amit a magyar embereknek is üzen az az, hogyha a bántalmazás egy állami vagy állam által ellenorzott oktatasi nevelesi intezményben tortenik, akkor el sem hisszuk hogy létezik rendszerbántalmazás.
A szulok se vették észre, pedig èvtizedekig ott zajlott előttuk.
Köszönöm szépen nagyon hasznos és elgondolkodtató volt ez a video. 8bol 2 ami igaz rám. Ezek viszont meghatározóak voltak az életemre....
Minden jel igaz rám. Anyám nárcisztikus személyiség, ma már tudom mennyi kárt okozott nem csak nekem hanem testvéremnek és édesapánknak is. Nálam még ehhez párosul az étkezési zavar, mivel fiatal tinikorom óta folyamatosan szapult, bántott anyám a súlyom miatt.
Én nem tudom,hogy hogyan,alig emlékszem óvodás koromra,és csak tizen-éves vagyok...
De igen,rám is igaz mindegyik.
@@LucaSzabó-k5o sokszor az agy úgy védekezik hogy "elfeljtődik" az a korszak ahol az embert a trauma érte. Ezt a blokádot amúgy fel lehet oldani, de sokan nem merik😕.
Valószínűleg őt is ilyen beteg lelkű szülők neveltek fel és ezért ez megy vissza menőleg egészen az első ember párig ezen "ördögi"kör ..a generációs" átok "ként ismert jelenség
Zsanett, a szokokutnal tali, mar nagyon szeretlek!
Sok mindent megértettem ... végre! Egy nárcisztikus anyával nőttem fel. Apukámmal anyám háta mögött mindig kényszeredetten nevettünk azon, hogy anyánkat különös kegyetlensége okán nem vették volna a Gestapohoz fel. Ezzel a mondattal próbáltuk a fájdalmunkat valahogy feldolgozni.
Köszönöm a videódat! Éppen a gyógyulás útján vagyok. Ehhez egy másik országba kellett költöznöm, és megszakítanom anyámmal minden kapcsolatot.
Sajnos nem hallom az eloadast siketkent de lelki traumamat cipelem egy ember olton at
@@janosneszabo3371SOHA NINCS OLYAN ALAGUT AHONNAN NEM LEHET KIJUTNI!SOSE ADD FEL!VALAKI VIGYÁZ RÁNK A BAJAINK IDEJÉN IS!🙏🏻👍🏻
@@janosneszabo3371 Ne tessék tovább cipelni.
Együttérzésem, és kitartást kívánok!
Bocsánat csak úgy tűnhet, amit írtam(ne tessék tovább cipelni) félreérthető, arra értettem hogy le lehet tenni a terhet még az életben, én is letettem, amikor úgy döntöttem nem akarom tovább cipelni, tehát lehetséges ez.
Kedves Emese! Köszönöm a videód! Sokunk nevében sikerült új rálátásokat adni. Köszönöm a munkádat! ❤
Szeretettel üdvözöllek
Köszönöm @viktoria Horvath
Kiszolgáltatott életem van. Mindenki irányít. Utálom ezt. 😢
Nagyon nehéz volt elindítanom ezt a videót, de szerencsére újra és újra szembejött! 🙏
Hála a munkádért, ment a feliratkozás 🥰
Én is hasonlóan éreztem. 😬
Rég volt videó rám ilyen, ekkora hatással, felismeréssel. Köszönöm
15:28 Hihetetlennek?
Így élek 40 éve! Gyakolatilag motiválhatatlan vagyok és rettenetesen gyerekesnek látom azt a felnőttet aki bármilyen ajándéknak vagy elért célnak őszintén örül.
8- 7 sajnos...
Van vele munka bőven! Kitartást mindenkinek.
Kèrj segítsèget,nem kell egyedül megbirkózni vele!
Köszönöm a videót.
Nagyszerű, tanulságos videó. Sok hasznos tanácsal. Köszönöm.
Jajjj! Rólam szól. Mondjuk tudtam, de ezzel így szembesülni, kemény!
Szinte teljesen magamra ismertem ! Az a baj, hogy ezeket én nagyjából tudtam magamról, és idős koromban sem tudom igazán jól érezni magam a bőrömben. Jobban vagyok, mint fiatalabb koromban, de nem úgy, mint kellene. Köszönöm a munkádat!
Super jo volt sokat tanultam
Szia! Teljesen igazad van köszönettel KATI Szegedről ❤
szenzációs, köszönöm
Ezzel a videóval kellett volna kezdenem!😅 Köszönjük!☺
Nagyon érdekes volt. Ha javasolhatpm hogy az e hangot és az a hangot próbálja megkülönböztetni.
Rengeteg igaz ès jó dolgot mondtàl ebben az egèszben csak az volt az ilyesztő hogy elèg sok rèsznèl magamra ismertem....
Ez a video nagyon Jo, super.
Magamra, helyzeteimre ismertem.
8 jel nagyon igaz!
10 éve járok pszichológushoz, illetve pszichiáterhez gyermekkori traumák miatt, de ebben a 19 percben sokkat többet adtál mint a 2 szakember valaha.
Hálásan köszönöm!✨️🧡
Köszönöm ❤
Amikor anyám verekedett a nagybátyámmal....szétszakadt a szívem😢..hívták a rendőrséget.20 évvel később agyám rugdosott a földön....a cipővel amit ajándékba vettem neki....azóta nem keresem... őt....
Kellene
@@Truckeroldfish Nem kellene, ez így van jól, el kell engedni, én sem beszélek apámmal, nagyon jól el vagyok nélküle, a legrégebbi traumám amire emlékszem, hogy beszorítőtt a sarokba, és kvázi el akarta vágni a torkomat egy késsel, mivel minden nap ivott és esténként nem volt túl jó kedve mikor haza jött... Ezért kár gyereket csinálni ilyen szülőknek...
Még annak kéne meghunyázkodni, aki áldozat volt?... Felejtős...
ezek nagyon durva dolgok, erre én is csak azt tudom mondani, hogy felejtős, továbblépni, nagy távolságba, és új életet kezdeni, de elfelejteni mégsem lehet sajnos, a sejtjeink emlékeznek mindenre egész életünkben...vagy kezelések és kezelések életünk végéig, vagy nem tudom mit lehet tenni, hogy elmúljanak ezek a sz..ságok, kimenjenek belőlünk... ez a test ennyire sz...r, hogy minden ennyire rögzül benne....
@@anikocsillag1968 Új életet kezdeni sem éri meg, az életnek rengeteg értelme lehetne, de valójában semmi sincs, és ezt ember társainknak köszönhetjük.
Milyen szép világban élhetnénk, ha mindenki normális lenne, na de 10ből 9 nem az...
@@sziauram52 hát nem az... de azért én nem adnám fel, én nem azért morcogok, mert feladtam, csak azért mert jólesik😀
Én elsírtam magam a végén… szörnyű belegondolni, hogy a kicsi énem mit élhetett át😢
Szegény kis finom lelkű kis énem kislanykent min ment keresztül főleg, hogy elég trau,atípusos volt a traumák is
Huh.... Ez a videó nagyon üt és nagyon jó Emese! Az okokat,és saját magam illetve azt a személyt is megláttam benne,akit szeretek .:) Szívből gratulálok!😊
Valoszinuleg mindenkinek van valamilyen traumaja,inkabb az eszkozok hianyoznak a helyzet kezelesehez..mindigvmondom,a szuletes is maga "trauma",igy igaz,nem is erzekeljuk azvesetek nagy hanyadaban,hogy amit megelunk nen "normalis",nem valosagis,csak nekunk .
3 èvtizede keresem a válaszokat,mára szèt tudtam választani a gyerekkoromat a felnőtt koromról.Sokminden a helyére került,de van mèg min dolgoznom úgy èrzem!Ez egy èlet munkája lesz?!Csak az időt sajnálom mert lehetne egèszséges lelkűen élni,az èlet nem túl hosszú és sokmindent ellehet rontani az elején a fent említett problêmàk miatt,amit győzzünk kijavítani pluszban.🙂
Egyébként nagyon jó videó volt,rávilàgítós,tisztán láttatós🙏
Rengeteg jó, érdekes és értékes információt adsz át a videóidban, de annyira gyorsan és tömören mondod el, hogy nem lehet követni, ahogy próbálja az ember összerakni az egyik infót a fejében, te már 8 másik gondolatot mondtál el, amiről az ember lemarad. Szerintem ezek olyannyira komplex és mély témák, hogy ilyen tempóban max egy szakmabeli tudja követni. Egyébként nagyon okos vagy, csak tényleg nehéz követni, még maximális figyelemmel is.
Igen ki az aki nem sérült gyerekkorában így vagy úgy!
Oreg roka vagyok nyugdijas. Nagyon melypontrol indultam, szadista, alkoholista szulotol.
Veres es felelemben voltam 7 evet. Akkor bementem a redorsegre es menedeket keretem.
Gyermekotthonban noltemfel, agy es latasiserulesekkel. A mainapig is szenvedek a szem es ideg
serulesekkel.... De keresztul kuzdottem az eletem. Celokat tuztem ki es azokat torekedtem megteremteni.
Rohatul nehez volt es rengeteg bukassal jart, de legalabb elfoglalt voltam es ugy kevesebb idom volt
sirankoznom a fajdalmas gyermekkoromon es a multamon, amit ugy hivok ''Az orkolt sors.''
Vakul gepelek mert vaksivagyok es nem voltam kepes egy nyelvet sem megtanulni normalisan.
Nagyon szorgalmas voltam es torekvo. A 70s evekben kidiszidaltam es Ausztraliab vandoroltam.
Munkat valaltam valogatasnelkul. Hazasag gyerekek eleg az hozza, hogy a gyerekeinknek olyan jovott
voltunk kepesek adni ami nekunk meg az almunkban sem jelenhetet meg...
A nyugdijas evek a legjobbak. Udv... australia, Perth-bol..... //
❤️
Jo es szep ez a video de tul altalanos. Azert erdekes nagyon a tema. Üdv
Minden szó igaz!!!
Csak úgy halkan kérdezem meg, hogy létezik olyan ember, aki nem hordoz semmilyen traumát gyerekkorából? Jó előadás egyébként, érdemes volt végig hallgatni.
Az kevesebbet akit nem gyereknek neveltek
Akit ifjukent kezeltek, szerették, az nem a gyerekskatulya levedlesevel tölti idejét
@@Truckeroldfish ...és az milyen sokat számít...
Szinte mindenkinek vannak. A mértéke és a mélysége is számít.
@@Truckeroldfish hhhm ez sem biztos. Mert az lehet ötöd íziglen is .
Vannak, pl. én.
Nagyon nagyon igaz rám
Nagyon okos.
Érdekes a sokk szó, mert olyan mintha abból eredne k**** sok volt, amit érzékeltünk. :)
8 / 8. Kimaradt picit az evés téma. Az ovodába belédtukmált szemét főzelék még le se nyelted de már a ruhádon folyik,hálistennek a szülők is rátettek egy lapáttal. Párom se képes megérteni hogy ne piszkáljon állandóan ezze,várja meg még enni akarok..már az se érdekel ha a kedvencemet csinálják.mindig elérik hogy 5 napigSEMMIT nem eszem. Persze újracirkusz
Nagyon köszönöm ezt a videót!Pár dologra magamra ismertem.Amire emlékszem gyerekkoromra,sok traumán mentem keresztül :apum ideges volt a cukorbetegsége miatt, nem törődött sokat velem,de sokat veszekedett anyummal.Mivel nagyon sok feladat hárult anyumra,ideges volt, és sose játszott velem,nem mutatta ki a szeretetét legtöbbször, amugy fizikaikag törődött velem,de nem dédelgetett, nem játszott velem. Felnőtt koromra ia nagyon sokat kisegitt,de sokszor katonásan viselkedik, mindenben rám akarja tukmálni az akaratát, kontrollál, beleszól mindenben,semmi sem tetszik,mindenben ki akar oktatni,és teli van tanácsokkal, csak az hianyzik hogy nagyon ritkán ért meg, nem érzi át a helyzetem,.Nem tudom köze van-e az erzelmemimnek ehez,de gyakran vagyik melankolikus , az állapota befolyásol.Hiányzik az anya- lánya jó harmonikus kapcsolat .Nem vagyunk haragba, de ez a helyzet. Sokat segit az Istenben való erős bizalmam,kapcsolatom,mert ez vezet ki sokszor a csüggedésből egyedül, hisz legtöbbet a csaladtagjaimban csalódok...és Istenben kapaszkodhatom egyedül és varom hogy Ő fordítsa jóra a nehéz családi kapcsolatom...
A Joistenben bizhatsz! Hany eves vagy? Ha szerinted a Joistened teremtette oket olyannak, majd keddrol szerdara megvaltoznak? Mindenki valamilyen. Van ugy, hogy emberek keptelenek elviselni egymast. Az illetotol fugg, hogy o akar-e bizonyos valakihez kozeledni, vagy inkabb tavolodni!? Inkabb magadon, a sajat lelkibekeden dolgozz, hogy neked mi a jo! De ne akard a megvaltozhatatlant megvaltoztatni, mert az jora nem vezet!
8-ból 5 igaz ràm. Èn màr 60 èv alatt kielemeztem, hogy mièrt vagyok olyan amilyen. Nem vertek, nem szenvedtem hiànyt semmiben, apukàm anyukàm, nagyszüleim szerettek. Èn tùl lettem szabàlyozva mert alapvetően làzadò termèszetem van. Az az èrdekes, hogy az öcsèmet ugyan azok a szemèlyek neveltèk, a környezet ugyan az de ő tejlesen "normàlis", igaz, hogy ő meg mingig "jò gyerek" volt.
Szerintem nem sok olyan ember van akit teljesen optimàlis körülmènyek között neveltek. Azt sem hiszem, hogy rosszidulatbòl ès direkt okoznak traumàt a szülők/nagyszülők. A fő trauma nàlam az volt hogy nem csak kicsit hanem teljesen meg akartàk vàltoztatni a szemèlyisègemet ès szègyenkeltèst hasznàltak " mit fognak szólni ....". Tùlzottan empatikus is vagyok ès màsok gondjàt is cipelem. A màsik pedig az hogy 10 èves koromban a szüleim elvàltak, ès a nagyszülők miat "csùnya" vàlàs volt. Làtom, hogy mikor mi törtènt ès mit okozott, de nem vagyok kèpes megvàltozni, hogy jobban èrezzem magam a bőrömben. 😊
Ezeket nagyon nehéz megváltoztatni. Sok idő kell, és nem kevésbé elviselni azokat a fájdalmakat, amiket a gyógyulás felhoz. Egyedül szinte lehetetlennek tartom. Ha megteheted, javasolom, hogy fordulj szakemberhez. Már egy segítő csoport is nagyon sokat jelenthet. Ami a szülőket illeti, valóban nem tudatos a trauma okozása. Ők is tanult mintából "dolgoznak", azt próbálják adni, amiről azt gondolják, hogy működik.
@@eletmenedzsment azt nem tudom felfogni a mai napig, hogy ha már eljutottunk addig, hogy tudjuk hogy tudjuk, azt, hogy a szülők is hozott anyagból dolgoznak, és ők is megszenvedték az érzéseiket, azért, ahogy az ő szüleik éltek és bántak velük, akkor már mi a fészkes fenéért nem tudnak feloldódni ezek a rohadt érzések, amikor már tudjuk, hogy teljesen értelmetlen ezeket érezni és már csak azért se oldódik, és minden egyes k...va helyzetben újra és újra előjön, ez valami átok lehet az emberiségre vagy nem tudom mi...
Durva..köszi🥰
,könnyen érthető rendkívül hasznos előadás
Koszonom
Nekem megfelelési kényszerem van. Azt tanultam meg a szüleimtől, a bátyámtól hogy mindent meg kell csinálnom nekik csendben, mint a rabszolga csak ne legyen hiszti sértődés balhé.En is kiszoktam kapcsolni az érzéseimet, mert túl nagy poklot éltem át a részeg nárcisztikus apámmal. És ilyenkor az agy lecsap, inkább blokkol, hiszen így el túl, mert féltem féltettem az életemet, az anyám életét. Egyszer a részeg apám kilogatott az erkélyen kiskoromban, kidobott majdnem,. És egyszer csak féltem a mozgólepcson e miatt a trauma miatt lemenni.
Sztem ha elindítottad ezt a videót, akkor 90% ban van benned valami tüske amit így vagy úgy már feldolgoztál vagy be merted ismerni. Aki nem merte el sem indítani....na szerintem ott a nagyobb gond. Béke ✌️
Minden szó igaz
Az indulat szabályozásom már sokat javult a sématerápiának hála, még akkor is, hogy csak pár hónapról beszélünk. A bizalmatlanság pedig még ott lebeg, sajnos. Nem véletlen, hogy tartós párkapcsolatom nemigen tartott 1 évnél tovább, munkaviszonyról egy munkahelyen meg meg sem említem inkább... Otthon engem is kb. azért megkritizáltak, mert nem úgy állt a fülem és mindig belül éreztem, hogy ez a mérték már túlmegy az egészséges határon, csak kicsinek még elkenegettem a szart, hogy "jaj, biztos igaza van, csak a szülőm", stb, de valami eszméletlenül fájt.
Kitartást kívánok. A terápia segíteni fog idővel.
Köszönöm szépen. ❤
Trauma amikkor azt mondják szülők muszály dolgozni... Trauma mikkor mindeki azt képzeli hogy pèndzt kell keresetek
igen, nekem is azt mondták mindig hogy dolgozni kell, meg hogy menjek el dolgozni, 3 gyerek mellett, a mai napig kés a gyomromban és a szívemben, sose heverem ki, mindig ezt érzem, ha menni kell a pénzért, de csak végszükség esetén tudom magamat rákényszeríteni, akkor is csak nagyon rövid ideig, sajnos, - ha nem mondták volna, talán most sokkal könnyebb lenne minden, mert saját belátásból tenném, de mindig ott van a kényszerítő nyomasztó félelmetes érzés, sokszor már a rettegés szintjén újra és újra és sosem enyhül és sosem szűnik meg... - másrészt tudom, hogy anyám, apám és bárki a családban ugyanezt élte meg, ugyanezekkel az érzésekkel... nem tudom mi a megoldás, vagy a feloldozás....
Az anyámon és az egyetlen barátomon kívűl nem volt olyan ember egész életemben, aki nem próbált meg hátba szúrni, pedig én soha nem ártottam senkinek... Az emberek nagyon gonoszak tudnak lenni... Én gyüjtöm a traumákat. :D Legalább még tudok nevetni, ha mást nem magamon...
Istenem,de jó,hogy ennyi pszihológus van...🙈Így aztán minél több emberről derül ki,hogy olyan traumát hordoz,amiről még ő sem tud,annál több a munkája ezeknek a "szakembereknek".Ó,de ügyes!A fiatalok körében nagy sikere van ezeknek a fantasztikus felfedezéseknek,megvannak a bűnbakok minden sikertelenségre!
Mindenki maga dönti el, hogy él-e a segítséggel, amit nyújtanak neki.
Jó megfogalmazás🤔😉
Uristen mindegyik tu pontosan illik ram! Koszonom a feltoltest, mar tudom merre 'induljak'
Ilyen a boksz!
Én alapesetben utálom a pszichiátereket meg a pszichológusokat, mert én az összes terápiámat úgy éltem meg, hogy engem bántalmaznak, meg hogy leszarják az összes szempontomat, de ez nem is volt szar, ezt a nőt ezek alapján nem utálom, és nem érzem rajta azt az erőszakosságot, amit több terápiás helyzetben éreztem. A probléma viszont az, hogy nálam ez a lista 8/6 és a maradék kettő sem hiányzik, hanem csak máshogy rendeződik el. Vagyis én nem tudom szétválasztani az aktuális helyzetet a korábbi traumatikus élményeimtől, mert képtelen vagyok felmérni, hogy mi az aktuális helyzet realitása. Egyszerűen lövésem sincs. Cserébe viszont a korábbi traumáimat meg tudom határozni, meg azt is gyerekkori pszichém különféle szekvenciái tárolódnak a reakcióimban. Viszont hogy most ki vagyok, arról fogalmam sincs. Egyszerűen képtelen vagyok összerakni. A személyiségem jelenidejéből gyakorlatilag semmit nem érzékelek. Gondolom, az van, hogy nálam túl sok a trauma, és nem látok ki belőle.
Előfordul, hogy a trauma következtében kialakult sémák egymás felismerését és gyógyulását gátolják. Ez egy szövevényes rendszerré tud összeállni. Minden együttérzésem.
Na ez a " minden együttérzésem " a legsablonossabb nyilas duma a pszichológusóktól. Egy pszichológus semmilyen kézzel fogható segítséget sem ad, csak hümmög és visszakérdez a bűvös miért szóval... persze leakarja az embereket súlyos tízezrekkel gombolni... Apropó, szépen felmondott tananyag volt ez az pseudo tudományos videó.
Absolute Dragam, soha nem volt megengedve, hogy érzéseimet kimondjam. Nagynenim, nagyon szigorúan nevelt a második világ háború alatt, sok, sok kritikával. Életemet rontottam el mert mindig gyorsan kellet határozni mindenen, nem bíztam magamban, tamaszom nem volt. Ma 84 évesen sírhatok a sírig, valtoztatni a múlton nem tudok.mivel kezdhetnek ma.?
a
Szülőket elvesztettem kis koromban.
Van benne igazság 🤔
Szuper videó. De hadd osszam meg ezt itt, tudván, hogy felemelhet valakit, aki találkozik vele. A hatékony pénzgazdálkodás gazdaggá tett, és ez minden, amire szüksége van, ha holnap erős pénzügyi jövőt szeretne építeni. 1000 USD-val kezdtem, 3 évvel ezelőtt egy diverzifikált tőzsdére fektettem be, és gyorsan előre haladva mostanra 500 000 USD-t érek, és jelenleg befejezem a 8 lakásos lakásomat. Még csak 35 éves vagyok. A diverzifikált részvénybefektetések mindig nagyon jövedelmezőnek bizonyultak, különösen szakértők segítségével.
Nagyon le vagyok nyűgözve. 35 évesen valamivel több mint 200 000 dollárt érek * a tőzsdén. De amit tettél a *pénzügyeiddel* és a számodra, amit megérdemelsz, az tiszta zseni.
A diverzifikált részvényekbe való *befektetés* igazi nyüzsgés, amely tett. Két aktív részvényportfólióval rendelkezem, és remélem, hogy létrehozok egy harmadikat, ami 120 000 USD fölé emeli a teljes bevételemet.
Jól tetted. Az Önhöz hasonló emberek határozzák meg a mércét a hozzánk hasonló emberek számára, hogy tudják, hogy a pénzügyi stabilitás elérése és a kényelmes státuszból a gazdagsá válás lehetséges a megfelelő *befektetési* tervvel.
Érdeklődöm, hogy egy diverzifikált tőzsdén* való *befektetés* elég jövedelmező vállalkozás? Megosztanád, hogyan érted el ezeket a számokat?
@@zychenkonicholas9923 A tapasztalat kulcsszerepet játszik, amikor *befektetés* diverzifikált *tőzsdéken*, ezért van Rachel Hilda, akinek tapasztalata nagyban segített kitartani a diverzifikált *tőzsdén*. Három éven keresztül segített bővíteni portfóliómat a pénzügyi *piacról* szerzett szerteágazó ismeretei alapján.
Köszi,nagyon jó volt ,értelmes, de te tudnál segítség videókat azoknak akiknek nincs penzük szakemberre.😊
Hujujj,akkor hol találjam meg akinek nincs,jáájjj hová kerültem😅😂
Hova kerültél ? egy paciens toborzó videó kommentfalára 😂😂😂
Én nem foglalkozom pszichoterápiával. A célom ezzel a videóval az, hogy aki magára ismer, merjen segítséget kérni. A traumák feldolgozását nem én végzem. Tehát semmi hasznom nem származik a videóból.
én állami gondozott voltam18 éves koromig!nekem nagyon jó gyerekkorom volt!!!! nekem a felnőtté válás volt nagyon nehéz!!!!! a férfiakról nem is beszélve akiktől undorom van a mai napig!!! nem is tudok eggyütt élni senkivel!!!! legszivesebben megtudnám fojtani őket!!!! közben 50-év alatt drasztikusan megváltozott ez a világ-amit már régóta nem bírok elviselni!!!!! anyámat nem is tudtam megsiratni amikor meghalt!!! apám akkor halt meg amikor megszülettem!!! mitől lennék pozitív gondolkodású??? az emberek egymást ölik!!! háború van az egész világon!!!! mitől van hogy az állatokkal imádok lenni??? van is egy kutyám,és 3-cicám!!! rájöttem hogy alapvetően nem a boldogságra születtem!!! ha boldognak kéne lennem akkor sem érzem,mert attól félek hogy egy pillanat alatt elveszítem!!!!! nem hiszek istenben sem!! az egy nagy humbuk!!!!! az állatok szeretetében hiszek,mert azok őszinték,es ártatlanok!!! az emberekről nem sok jó véleménnyel vagyok!!! 68-évesen nem hiszem hogy meg fogok változni??!! kizárt nak tartom!!! mindennek így kellett történnie,és minden így jó ahogy van!!! de mindentől rettegek ami ebben a világban zajlik!!!!! az egész emberiségtől!!! egyszer elpusztúl úgy is minden!!!!!!!!!!!
❤️
nekem tetszik az előadás, az előadásmód is! gyerekkoromban igen voltak, amikor a nagypapámat kikisértük a temetőbe(lovaskocsi vitte 1952) voltam 2,éves pár hónapos!szegényen,szerényel éltünk,amíg apám meg nem halt. (utáltam korám kellni,mert egész héten korán keltem,mert vittek kirándulni a testvérkémmel együtt! )1968 évben első munkahelyem a FővárosiSütőipariVállalat,2, az MÁV.ÉpitésiFőnöség, a 3.a BudapestiPostaigazgatóság. mindenhol jól volt,férjem meghalt, azóta hiános az életem.és mindig jön a CSŐD! akkor nekem most mi is a traumám?2023.május 15.
Ha magadra ismertél valamiben, akkor azzal van dolgod. Ha szeretnéd megtudni, hogy ennek mi lehet az eredete, ahhoz egy szakértői konzultáció kellene, ahol a szakértő megfelelő kérdések mentén segít ennek a felderítésében.
Ez kicsit olyan téma mintha, azt vitatnánk, hogy az ég kék, majd melléállítanánk okokat, hogy miért az, úgy, hogy az tagadhatatlan legyen
Kicsit másképp kérdezem, van olyan ember a világon aki nem hordoz traumát magában?
Nem hiszem, hogy van.
Ez a nem bízol senkiben dolog is egy érdekes téma:
A lényeg az lenne, hogy a másokban való bízás megálljon a középpontban nem?
Se nem "túlságosan" bízom, se nem "egyáltalán nem" bízom?
Megadom neki azt a kellő bizalmat ami elvárható, de nem viszem túlzásba, mivel ismerem az emberi természetet és tudom, hogy vissza fog élni vele, ha csak nincs nagyon mély viszonyom vele
Most akkor erre azt lehet mondani, hogy nem bírom senkiben? Ennek nem sok értelme van szerintem
Amikor a gepárd keveredik a pumával, az elefánttal és a zsiráffal akkor nem feltétlen fogja egyik állat sem túl jól érezni magát. Amikor megtalálja a társaságát, talán onnantól kezdődhet a bizalom kiépítése. De addig mit csinál? Keresse a maga társaságát, vagy inkább azt mondja, hogy hagyjuk, "jó lesz a zsiráf is, vagy a gepárd, vagy a gorilla"?
..Lehet azt mondani, de az állandó kudarchoz fog vezetni, ennek van értelme? Ha valaki inkább azt mondja, hogy nem szórakozom, hanem inkább "becsukom az ajtókat" addig amíg meg nem találom a társaságom?
Akkor ez most trauma vagy inkább józanság, tisztán látás?
Amit sokszor traumának élünk meg az inkább sokszor csak lököd az igazság felé
A legtöbb emberben van trauma. A mérték és a mélység is számít, és hogy tud-e változtatni rajta. Ami a bizalmat illeti, a bizalom mélysége változik 2 ember között. Kezdetben van egy alapbizalom, amit te is írsz, aztán idővel kiderül, hogy lehet-e ezt a bizalmat mélyíteni. Ha azt látod a másikon, hogy elég megbízható, akkor a következő szintre lehet emelni azt, amit megosztasz vele, de nem egyből mindent. Fokról fokra kell építeni a bizalom szintjét. Mindig akkor lépj tovább, ha a másikon tapasztalod a jelét annak, hogy megteheted.
Nincs olyan ember aki ne csalódna másokban, vagy önmagában. Mivel mindenki gyarló, ezért csak egy egy bizalmasban is csak részlegesen bízzon meg,csak Istenben lehet teljesen megbízni 👍🏻
Általában a nekem testhezálló témákat letöltöm MP3-ra és munkába meghallgatlak.
Sok igazságot vélek felfedezni abban amiket mondasz ,sőt olykor-olykor telitalálat egy-egy gondolatmenet.
Szeretem hallgatni a hangodat......
Jó az előadás, csak nekem nagyon nem jó így hallani, hogy úgy mondja, hogy mintha rólam lenne szó, mert tudom mennyire befolyásolható az ember, így nem szeretem, ha úgymond belém beszélik, hogy én ilyen vagyok, hogy ilyenek történtek velem, nekem úgy jön le, mint egy pszcihózis. Természetesen hallom a hangján, hogy nagyon kedvesen mondja, tehát nem ez a szándéka, de mégis nagyon megvisel. Nehéz így végig hallgatni, semmit sem szeretnék, ha belém beszélne bárki. Jobban szeretem úgy hallgatni, hogy arról az emberről van szó, aki így járt. Most már jó párat végig sikerült hallgatni, egyik sem igaz rám, de az tény, hogy az egész életemben nehéz volt, nem csak gyerekként, S ez nem úgy nyilvánul meg nálam, hogy alul értékelem magam, hanem folyamatosan depresszióval küzdök, minden nehezemre esik sokszor, s ebből igazán nehéz kibillentenem magamat.
Nagyon köszönöm még nem volt senki aki igazán melletm lett volna ezért nem tudok mit kezdeni magammal az öreg korban, mindig azt gondolom hogy rossz ember vagyok
Sajnálom és minden együttérzésem.
Én sokszor rossznak èrzem magam. Mikor valaki mond valamit magamra veszem ès rossznak èrzem magam😊
Ismerös
Rám nagyrészt tök más jellemzők igazak. A legtöbb gondot az okoz, hogy sokkal több mindenre emlékszem anyám "neveléséből", mint amivel meg tudok birkózni. Folyamatosan azon kell dolgoznom, hogy ne uralja el túlságosan a tudatomat a sok szar emlék. Azt kivánom, bárcsak inkább nevelőintézetbe kerültem volna, miután a húgom megszületett, vagy hogy lenne egy módszer, amivel egyszerüen kiégetnének minden emléket 1x éves korom előttről (lobotómia nem ér :). De azt megfogadtam, hogy ha lesz végre gyerekem, semmit se fogok továbbadni abból a sok szarból, amit anyám zúditott rám. Előfordulhat, hogy én ezt nem látom magamon, de a feleségemet és bárki mást is felhatalmazok, hogy nyugodtan szóljon, ha csak egy fikarcnyit is hasonlit majd a nevelési módszerem az anyáméhoz. El fogok rajta gondolkodni, és tenni fogok ellene.
Szakember tud segíteni feldolgozni a traumatikus emlékeket. Vannak jó szakemberek.
A videó felénél járok és mint ha rólam szólna eddig 4-ből 4 stimmel. Na a végére 7/8 lett. Azért az sokat elárul hogy egyszer apukám azt kérte mondjak 4 embert akire mindig számíthatok (ő magára, anyukámra meg a 2 testvéremre gondolt) én meg ültem csendben és nem tudtam mit mondani.
😢
Köszönöm. Találtam valamit - El kell távolítani a „fontosságot” és a „jelentőséget”. És a második. Hogyan lehet eltávolítani egy személyről azokat a traumák, amelyeket a magzat kapott az anya pocakjában, amikor az anya terhes volt?
Rögtön az elején telibe talált.
Sajnos igen
Szia az első jel sajnanem igaz ram nincsen parkapcsolatom es meg tervben sincsen.
Sajnos az en gyerekorom semmvolt fenyes ahogy tini korom semm a sem a felnőt korom ,de hat ez van nem de😊
1 év elteltével találtam ezt a videót. Érdekes téma: 38 éves vagyok és önismeret miatt mentem pszichológus(ok)hoz . Túlérzékenységet emelném ki és az önbizalomhianyt. Ha túlérzékeny vagyok akkor traumám van?! Ezért gondolom hogy gyenge személyiség vagyok.
Szia.. Tetszett a videó. Sajnos minden pontban magamra ismertem. Tudnál nekem abban segíteni,hogy nekem van egy olyan meg èrzèsem Èdesapám sexuálisan zaklatott gyermekkoromban,ez miben nyilvánul meg?? Orvosok előtt is baj van ha vetkőznöm kell ès a strandon is törölközöben sètálok.Köszönöm
Kedves Krisztina! Ebben terapeuta tud segíteni neked. A szexuális zaklatást szakértővel kell feldolgozni.
Az lehet hogy nagyon sok igaz rám és 1 éve volt a az a rossz dolog hogy a legjobb barátom elárult és senkivel nem beszéltem meg még mindig
Nekem olyan traumám volt, hogy anyukám teljesen egyedül volt a világban segítség nélkül, egy idegen városban és fél vagy egy éves koromtól muszáj volt bevinni hajnali 5 órára a bölcsibe, mert nagyon messze talált könyvtárosi munkát egy gyárban és muszáj volt dolgoznia, hogy éhen ne haljunk. Amíg otthon lehettem vele, bár koraszülött voltam, szépen fejlődtem. De ettől kezdve, hogy bölcsibe kellett vinnie, nemhogy nem híztam, hanem fogyni kezdtem. A bölcsiben megállás nélkül sírtam az anyukám után, amit úgy oldottak meg a dadusok, hogy egy nagyon erős nyugtatóval leszedáltak. ( Pipolfennel). Így egész nap csak feküdtem a gyógyszer hatása alatt kábultan, amíg anyukám értem nem jött. Így ment ez 1-2 évig, amíg óvodás nem lettem... Ez rám nagyon traumatikusan hathatott. ( Meg, hogy Apukám csak akkor jött vissza az életünkbe, mikor 3 éves lettem, de 9 éves voltam, mikor elváltak a szüleim - tehát az Apukám elhagyott engem). Emiatt nagyon sokszor pánikba estem párkapcsolatokban, hogy el akarnak hagyni, és tényleg nagyon gyerekesen viselkedhettem. Nem tudom, egy ilyen traumát fel lehet-e dolgozni és hogy, vagy a tudatosítással már rég megtettem? Mindenesetre eljött az a pont az életemben, amikor talán már nem féltem attól, hogy el fognak hagyni - de addig mindig rettegtem ettől és ezért mindig el is hagytak. Mert nagyon gyengének tűnhettem, hogy ennyire rettegek az elhagyástól - ami valószínűleg a csecsemőkori és gyerekkori trauma volt "csak"....
Mit tehetünk, hogyan dolgozhatjuk fel ezeket a traumákat?
Rengeteg erőszakos film és játék segít. Olyan magasan lesz az ingerküszöböd hogy a földi problémákat észre sem fogod venni.
@@materacz590 Ez egy nagy f@x ság ! Ezektől leszel agresszív és ha valaki megbánt az agressziót választod a megbocsájtás ,helyett és igy egy kibírhatatlan ,bogaras ember leszel !
@@materacz590 Trauma már megtörtént sokk feldolgozatlanságát (másoknak el nem mondását, vagy elmodás esetén mások által meg nem értését, komolyan nem vételét) jelenti. Ugyhogy ha az akció és horror játékokkal játszol a jövőben, már nem segít ezen, sőt...
@Baracska Tibor Ehhez mindenképpen szakember segítségére van szükség.
@Máté Rácz Ez inkább fordítva igaz. Az erőszakos filmek és játékok ugyanúgy beépülnek az agyba, mintha valóságosan megtörténtek volna veled. Lehet, hogy látszólag egy időre eltereli a figyelmed a saját problémádról, valójában ezzel elfojtod a problémákat, de nem múlnak el, és visszajönnek többszörös erővel. Ezeket majd újra el akarod nyomni, és még több erőszakos filmet nézel és játékot játszol, ezzel még jobban elfojtod a problémát és belekerülsz egy végtelen körbe. Ez nagyon veszélyes, mert egyre több és több kell belőle, és egyre önpusztítóbbá válik.
Mind a 8 jel jellemző rám, mégis a szüleim azok az emberek akiket ha elveszítenék összeroppannék? Ez miért van?
..hmm..kiváncsi voltam..tetszett..azonban ha az összes megtalálható egy emberben, akkor az a vég..egyenként nézve pedig mndenki gyermekkori traumát hordoz..
Kedves Zoltán! Valóban nagyon nehéz, ha valakiben megvan mind a 8, de akár 1 is. Viszont ma már meg vannak a módszerek, amik ezen tudnak segíteni, és bizonyított a gyógyulás.
De most akkor mivan?
8/8😢 akkor most nyertem?🎉
Pár hónapja terápiába járok,és csak remélem még nem késő.
Kedves Gabriella! Együttérzésem. Kitartást kívánok neked. Nem késő.
@@eletmenedzsment köszönöm😊
Sajnálom 😢gyógyulást kívánok neked ❤Gabriella Rigó
Köszönöm, sokat segített. Az a baj, hogy a pszichológusok többsége csak gyógyszert ír fel, ami nem jó semmire. A megoldás viszont legtöbbször egyszerű és triviális. Mi az eredendő ok? Ha ez megvan, akkor gyerekjáték a megoldás.
A traumák erejét nem szabad lebecsülni. A gyógyszer csak a tüneteket tompítja, a megoldás a terápia, ami nem egyszerű. Mégpedig azért, mert fájdalmas. Minél inkább a mélyére látsz a benned működő dolgoknak, annál több olyan dolog jöhet felszínre, amit eddig nem akartál látni. A legtöbb esetben azért tart hosszú ideig, mert nehéz ezeket a dolgokat látni és elfogadni, és előbb ennek az ellenállásnak kell feloldódnia.
A 8. pont miatti időzavar elégy durva szorongást tud okozni. Ezen traumatikus idővonali lyukak miatt nagyon instabillá válik az egész önkép. Hitelen és váratlanul kapod magad azon, hogy úrisen elúszott az életem, hova tűnt,, hova tűnt az utóbbi 10 év. Az életed idővonalán tátongó hatalmas lyukak miatt nem tudsz rá biztonsággal állni, támaszkodni.
Igen...ilyenek vannak
Jelen🙁
Slusz poén. A gyerekkori traumák miatt torzul, sikertelenül, fájdalmasan megélt korafelnőttkori események emlékei hozzáadódnak az össz egészhez, ugyanúgy traumatikus eseményként rakódik le, így a későbbi felnőttkorban már ezek újratámadásaival is meg kell küdzeni. Ezért fontos a mielőbbi feloldás, hogy ezek mennyisége minél kevesebb legyen.
@@ecchstore2939😮
Érintett vagyok a témában,de érdekes módon egyik jel sem jellemző rám.
Bizonyára mindenki hordoz sérelmet,engem túl kontrolláltak, sajnos.😌
Sokat bantottak kislanykent mindig.jokislany is voltam sokat csak szenvedtem ahogy most is meg viszem a traumakat es jol mondja egy ember.hogy azt is ki kell javitani betegsegeb es lehettem volna boldogbis ez helyet.hianyoznak az enreszeim es nem is elem meg mi a boldogsag.keresem az utam de nem talalom.
Csak nekem olyan, mintha nagyrészt elmondta volna, milyen is borderline személyiségzavarral élni?
Sok a szöveg! Igaz, hogy ez nagyon bonyolult téma, nem igazán lehet kibogozni . A “szakembertől” pedig Isten óvjon, hogy zombit csináljanak belőled a gyógyszerekkel!
10:35 Ténleg NAGYON -sok a SZÖVEG..
10:35
Mi az a ecmnesia?
Az anyám kisemmizett hármónkat a testvéreimmel még tizenéves koromban. Utána apám nevelt minket. Harminc év után megjelent hogy szülő tartással pereljen minket. Ja és amíg ő felügyelt minket, minden nap faléccel vagy nadrágszíjjal vertek minket a nevelő apám által, aki hivatásos katona volt.
Traumákból kijutott nekünk rendesen.
Az érdekelne hogy mivel takaríthatom ki magamból...