Koszonom a riportot, nagyon hasznos volt számomra. Kiemlenem, hogy a nárcisztikus apáról - egy elhangzott mondat szíven utott. A nárcisztikus apa lanyanak egy férfi sem lesz igazan jo. Ez érdekelne bővebben. Készülhet e meg ebben a témában podctast? szeretettel varom! Üdv: Szilvi
Nyilván nincs általános képlet minden egyes szituációra de kaphatnék némi iránymutatást valahonnan arra vonatkozóan hogy kívülállóként meddig mehetek el a segítségnyújtásban egy traumatizáló környezetben élő kisgyermek számára? Csak a megérzéseimre hagyatkozom jelenleg. Szeretném a lehető legtöbb segítséget nyújtani de nyilván határt kell szabnom valahol. Személyes sorsom alakulása nagyon erősen motivál de nem szeretnék többet ártani mint amennyit segítek.
Írj a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyámhatóságnak vagy gyermekjóléti szolgálatnak egy levelet (névtelen bejelentés is lehet), hogy menjenek ki a családhoz, mert gyerek veszélyeztetve van, vizsgálja meg egy pszichológus. Védelembe veszik, ha a szülők nem változatnak. Egyébként feljelentést is írhatsz a rendőrségre kiskorú veszélyeztetése miatt. Nem hagyhatjuk magára a gyerekeket, én tettem már jelzést, meg is lett az eredménye! Azóta a szülők nem ordítanak a gyerekkel. Cselekedj bátran!
Anyám éveken keresztül vert gyerekkoromban, apámtól csak néha kaptam egy-egy pofont, ha "megérdemeltem". Pici gyerekként egyszer visszaütöttem anyámra. Apám, aki egyébként nem volt jelen, épp ott volt, és megpofozott. Azt kiabálta: Nem bánthatod, mert ő az anyád! Évtizedekkel később, terápiában értettem meg, milyen borzasztó hatása volt konkrétan ezeknek a pofonoknak.
Az en apam nagyon rossz volt,paranoid skizofreniaja volt es sokat ivott,tonkre tette magat az alkohollal.Sajnalom,hogy igy alakult.Most nekem van olyan betegsem es nagyon szenvedek.UDV.
Koszonom a riportot, nagyon hasznos volt számomra. Kiemlenem, hogy a nárcisztikus apáról - egy elhangzott mondat szíven utott. A nárcisztikus apa lanyanak egy férfi sem lesz igazan jo. Ez érdekelne bővebben. Készülhet e meg ebben a témában podctast? szeretettel varom! Üdv: Szilvi
Nyilván nincs általános képlet minden egyes szituációra de kaphatnék némi iránymutatást valahonnan arra vonatkozóan hogy kívülállóként meddig mehetek el a segítségnyújtásban egy traumatizáló környezetben élő kisgyermek számára? Csak a megérzéseimre hagyatkozom jelenleg. Szeretném a lehető legtöbb segítséget nyújtani de nyilván határt kell szabnom valahol. Személyes sorsom alakulása nagyon erősen motivál de nem szeretnék többet ártani mint amennyit segítek.
Írj a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyámhatóságnak vagy gyermekjóléti szolgálatnak egy levelet (névtelen bejelentés is lehet), hogy menjenek ki a családhoz, mert gyerek veszélyeztetve van, vizsgálja meg egy pszichológus. Védelembe veszik, ha a szülők nem változatnak. Egyébként feljelentést is írhatsz a rendőrségre kiskorú veszélyeztetése miatt. Nem hagyhatjuk magára a gyerekeket, én tettem már jelzést, meg is lett az eredménye! Azóta a szülők nem ordítanak a gyerekkel. Cselekedj bátran!
Anyám éveken keresztül vert gyerekkoromban, apámtól csak néha kaptam egy-egy pofont, ha "megérdemeltem". Pici gyerekként egyszer visszaütöttem anyámra. Apám, aki egyébként nem volt jelen, épp ott volt, és megpofozott. Azt kiabálta: Nem bánthatod, mert ő az anyád! Évtizedekkel később, terápiában értettem meg, milyen borzasztó hatása volt konkrétan ezeknek a pofonoknak.
Kár, hogy ezek az emberek nem értenek semmit az életből.
Az en apam nagyon rossz volt,paranoid skizofreniaja volt es sokat ivott,tonkre tette magat az alkohollal.Sajnalom,hogy igy alakult.Most nekem van olyan betegsem es nagyon szenvedek.UDV.