Kézműves kedd - körmönfonás

Ősztől tavaszig a falusi leányok fonóházakba jártak, ahol a len-és kenderfeldolgozás fontos állomásához érkeztek: a szöszt, amit egy guzsalyra erősítettek, megfonták. Ezután a fonalat orsóra pödörték.
Miután a fonal elkészült, fel kellett motollálni, majd megszapulták, azaz forró hamulúggal kimosták. Ezután a fonalat tiszta vízzel kiöblítették és a napon szárították meg.
Gyapjúfonalat is készítettek a juhok lenyírt, kimosott, kártolt gyapjából. A fonalat orsóra tekerték, amit később felváltott a rokka használata.
A szövés és a fonás ősidők óta női feladat volt. A 19. században, illetve még a 20. század elején is az évkör fontos mozzanatának számított. Októbertől a fonókban, guzsalyasokban a lányok, asszonyok megfonták a szükséges mennyiségű fonalat, amelyet farsang és húsvét között használtak fel. Ruházatuk, házi szőtteseik, (terítők, ágyneműk, törülközők, szőnyegek) szinte teljes mértékben saját készítésűek voltak. Amit nem tudtak maguk megcsinálni, azt takácsoktól, szabómesterektől vásárolták meg.
A következő videón három egyszerű technikát ismerhettek meg, amivel kis szalagot, karkötőt készíthettek. Bár egyszerű, de figyelni kell! Legyetek körmönfontak!