Váci Mihály: Ezt! Itt! Most! - Lukács Sándor (Vers mindenkinek)
HTML-код
- Опубликовано: 18 окт 2016
- M5 - Minden, ami érték.
Az M5 a közmédia ismeretterjesztő és kulturális csatornája.
Az M5 különös figyelmet fordít anyanyelvünk őrzésére, hagyományaink továbbadására, a szellemi és értékrendi kérdésekre, valamint az igényes szórakoztatásra a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarság számára.
Főbb műsoraink: M5 Híradó, Kult’30 - A fesztivál félóra, Ez itt a kérdés, Multiverzum, Vers mindenkinek, Mesterember
Látogassa meg weboldalunkat:
www.mediaklikk.hu/m5/
Nézzen ránk a Facebookon is:
m5tvhu/?ref=...
#m5tv #versmindenkinek
Nagyszerű vers, nagyszerű előadás! ❤
❤
Gyönyörű vers,s, ahogy elmondja a nagy színész, hitvallás !Köszönöm!🙂
még mindig fantasztikus
Minden vers ggyónyórúí
Osztottam
Szivemhez szol.köszőnónöm.
Nem szabad beszélnem.
Gratulálok! Nagyon szép vers és szép előadás! Öröm, hogy lakóhelyemen, Szigethalmon is hallhattam, az Október 23- i Megemlékező Ünnepélyen!! Köszönöm!
Nem szabad felejteni, mert addig vagy Magyar, ameddig érzed, tudod a magyarok cselekedeteit!
@@evafabian6408 Igen, így van! Köszönöm! E- szerint kell élni! Minden jót kívánok!
Váci Mihály: Ezt! Itt! Most!
Én itt lakom lenn Pest talpa alatt,
és Angyalföld keményen összeszorított
öklében, és a Dob-utcai ágyak
lepedőin alszom, ha felkelnek belőle
a bérlő társak rongyolt mosolyokkal,
és Lágymányos pohárnyi tiszta otthonaiban
iszom a csend édes lélegzetét.
Csak itt, ezen a makacsul kitérő
utcákon indulok el engedelmes útjaimra.
Itt kell a napok hordalékából
kimosni életem maroknyi aranyát;
itt kell szeretnem, ha van kit szeressek,
itt kell vacognom húsz fokos magányom,
itt kell megállnom,
mint a pompeji őrnek,
amíg elönt a város lávafénye.
Énnekem ezt a homloknyi országot,
ezt a kitépett szívnél nem nagyobb hazát,
e népet és e kor meredekjeit
adta sorsomul a lét,
ezt a néhány rövid tavaszt és hosszú telet,
ezt a földet és ezt a levegőt,
s a levegőhöz ezt, ezt a tüdőt,
ezt a rendet és ezt a zűrzavart!
Ebben a földben kell meggyökereznem!
Akácnak homok, gyopárnak a kő,
- nem várhatnak trópusi televényre!
A kőre hullt magnak kőbe kell marni!
A rozs futóhomoknak könyörög!
Barázdával nem vitázhat a mag!
Csirázni kell: rövid az egy tavasz!
Virág lesz vagy trágya,,
de mégis a barázda győz,
a tüdő nem tagadhatja meg a levegőt!
Ó most kell élnem ezt az életet,
Gyorsan forrón mély lélegzettel,
most kell élnem, ha élni sírni,
szeretni és szenvedni akarok!
Ha barátokat akarok karolni,
őket kell szívemre ölelni,
kik most élnek köröttem. Nincs időm
megvárni tökéletes unokáikat,
s nem szerethetem bölcs atyáikat.
Ezt az életet kell megértenem,
forró, piros, tisztító vészeit
átdobogtatni hulló szívemen.
Ezen a kövön vessétek meg ágyam.
Piros és sárga lámpák tilosaiban,
tolongások fájdalmai közt,
a törtetések dárdaerdejében,
itt, ez utak rácsai közt merre menjek?
S az elzúgó napok melyik partjára?
Hova álljak, ha maradok?
Utat, irányt célt itt mutassatok!
Aki előttem akar járni,
itt járjon az! - És itt vezessen
ki azt akarja, hogy kövesem!
Jó
és nem csak azért, mert a sok szánalmas senki, azt mondja, nem jó. hogy a Váci, az olyan, aki semmi jót nem adott az embereknek.
Muszáj mindig "ezt" élnünk?
El akarod felejteni nemzetünk történetét?! 3s ezt még szóvá is teszed???!!! Ki vagy te?
Igen!
S adjuk át az utánunk jövőknek is; bizakodva, hogy mindig szebb és jobb lesz sorsunk!
S ezért teszünk is; ki, ahogy van lehetősége; Szeretettel; Írással; Alkotással; s Előadással!