Nagyon jók ezek a videók, fontos útmutatást adnak, sokat lehet belőle tanulni és megnyugtató hangja van a doktornőnek! Hála és köszönet mindenkinek, akinek része van a videók elkészítésében, sokat segítenek ezzel. Külön köszönet a színészeknek, akik segítik népszerűsíteni a témát 🙏
Hat ez fantasztikusan jó! Milyen aprosagokon mennyi minden mulik! Persze 30 ev tavlatabol nehezen idezem del a kezdeteket, de az egesz , amit a művészek teremtenek, sajnos nagyon ismerős. Alig varom a következő lépcsőt!
tök jók ezek, egy kis technikai kérdésem lenne, mert nem értem. Hogyan készült? Ki mennyit tudott a jelenetről? Mert utána meg a beszélgetésben úgy csinál mindenki, ha valóban megtörtént volna, de közben meg nyilván legalább részben előre megbeszéltétek, mi fog történni, ha a konkrét szövegkönyvet nem is írtátok le.
Elképesztően izgalmas a sorozat, nagyon szép már most az a fokozatosság ahogy erről a rendkívűl érzékeny témáról kommunikáltok. Egy gondolatom van amire saját kútfőből nem tudok megoldást: mi segíthetné férfitársaimat ahhoz, hogy ne érezzék fenyegetve magukat, ne húzódjanak vissza a mármár általános védekező retorikába, hanem meglássák a csodát abban, hogy így új szemszögöz jutnak aminek ismeretében új képességekre tehetnek szert amivel kiegyensúlyozottabbá, érthetőbbé kezelhetőbbé, egészségesebbé válhatnak a kapcsolatok. Érzem már itt a kommentekben is helyenként, hogy izzik a parázs, pedig az igazán meredek szituációk még hátravannak :)
Örülök, hogy végre használható példával kerül fel az internetre anyag a témában. A legtöbb cikk a témában túl általános. Értemén, hogy minden eset egyedi, de ez kézzelfogható jelenet így sokkal jobban értelmezhető. Egy észrevételt szeretnék megosztani ezzel a videóval kapcsolatban, ami nem került szóba, örülnék ha megemlítenék a sorozat során. Azzal hogy az egyik fél futólag akarja bemutatni a párját édesanyjának, elbagatelizálja az eseményt, lekicsinyíti a személyét ( mármint a párját). Az édesanyával való találkozás fontos esemény, felkészülünk, máshogy ötlözködünk, más témák kerülnek szóba, máshogy beszélünk, esetleg főzünk vacsorát, ami nem egy instant tészta lesz, bekell vásárolni, ki kell takarítani, ha magunkhoz meghívjuk. Ez egyeseknek komoly kilépés a konfortzónából, kiszolgáltatottnak érezheti magát, ha ilyen meglepetést szerveznek a feje felett. A szevezőtől pedig legalább félig tudatos döntés, ha nem is a párja személye ellen történik, de saját akaratának jelenlétét biztosítja ezzel. Kíváncsian vagyok mit gondolnak az alkotók erről. Várom a következő epizódokat :-)
"Elviszlek vacsorázni" Nem meghivlak és szeretném ha együtt vacsoráznánk hanem az egyik viszi a másikat. Mint egy tárgyat vagy amikor a vállamra akasztom és viszem a ridikülömet.
Sokan írják, hogy "Igen, pontosan így kezdődik egy bántalmazó kapcsolat." Szerintem pedig minden kapcsolat így kezdődik. Feszegetjük a határokat, mind a magunkét, mind a partnerét. Úgy gondolom, a következő részekben már egyértelműbb, félreérthetetlenebb helyzeteket láthatunk majd. Ami eddig történt inkább cuki, mint félelmetes. Szervét Tibor fantasztikus, a hangja imádnivaló. Bár nekem hozná azt a pulcsit, asszem nem csak az anyukájához mennénk aznap, de felőlem az egész családját is végig látogathatnánk. 😉😍
Hát ez nagyon jó sorozat. Elgondolkodtató.Hasonló házasságom nekem is. Köztünk 8 év a korkülönbség a férjem javára. Azt gondoltam ez amiatt van, túl féltés gondoskodni akarás.Nálunk volt egy hatalmas fordulópont volt egy nagy munkahelyi balesete ahol maradandóan sérült sajnos😔Szó szerint élet és halál között lebeget 2 hétig. Utána válni akart én viszont nem voltam hajlandó.Ekkor 3 éves volt a lányunk.Elgondolkodott. Miután haza került a kórházból mintha egy másik ember lenne.Szinte naponta beszélünk a múlt hibáiról elmondta mennyire sajnálja a tönkrement éveket. Néha jól jön a sorstól egy pofon hogy elgondolkozzunk.Ettől függetlenül ma is azt szereti ha az van amit ő mond csak én bízonyos szinten beletörődtem már a béke kedvéért
A kezdeményezés szuper👌 Érdekel a pszichológia folyamata,háttere hogy hogyan élhet valaki egy bántalmazó kapcsolatban. Miért nem lép ki belőle,mi "pozitívuma" származhat,és hogy hogyan képes valaki a bantalmazóját szeretni. Érdekes volt megnéznem az első videót,ahol nekem már megvoltak az első jelek,viszont a nők x százaléknak még nem szólal meg a vészharang. Illetve érdekes volt hallani a megváltozott válaszokat. Körülbelül hasonló reakcióm vannak nekem is. A videó segít egy kis empátiát fejlesszünk ebben a témában,annak ellenére is, ha velünk hál' Istennek talán sose fog hasonló történni. Viszont mindezek ellenére úgy gondolom hogy akikhez igazán szólna,ők vagy nem keresnek ismertetőt a témában,vagy magukra sem ismernek sajnos.
De igen. Csakhogy ez picit olyan, mint az alkoholizmus: előbb rá kell döbbenjek miben élek, s hogy ennek teremtő részese vagyok én is. Persze nem a páromnak adott "bosszantó" reakcióimmal Sok esetben azért maradunk benne, mert nincs éppen módunk kilépni. Vagy mert azt hisszük, meg tudjuk menteni a kapcsolatot/a párunkat. (Társfüggő hozzáállás). Szeretni? A bántalmazó fél nem bánt folyamatosan 0-24-ben. Ezért van egy olyan idea a fejünkben, hogy ő nem is ilyen. Ő az a "bálvány" akit szeretünk, csak most rossz napja van, most belérúgott valaki, most beteg, vagy lehet hogy tényleg én nem viselkedem az elvárható módon es én borítom ki.... Meg olyan is van, amikor a döbbenet bénít meg.... Persze ma már szinte mindent másként csinálnék. De elmúlt 30 év, elmúlt a fél életem, már nem tudom a múltat megváltoztatni. Azt tudom tenni, hogy izgatottan nézem a sorozatot, keresem benne a feloldozást a magam számára, és ahol tudom, osztom, hogy más NE KOVESSE EL azokat a hibákát, amiket én.
Amit itt nem írtam le,az az..hogy több éve érdekel a téma,és szinte nem volt a folyamatnak olyan mozzanata amiről még nem olvastam. De egy általam teljesen elfogadhatatlan viselkedés,ez esetben a másik verbális vagy netán fizikai bántalmazás hogyan férhet meg egy kapcsolatban. Én nem tartozok az áldozathibaztatók táborába. Ehelyett kivancsi vagyok a mechanizmuára. Kb kötelezővé tenném már gyermekkorban ezekre felhívni a figyelmet. Illetve megértetni az emberekkel hogy nem mazohisták az szenvedők,hanem megvan ennek is lelki háttere,amivel kezdenünk kell valamit. Nem újjal mutogatni,hogy én így,es így cselekednénk. Örülhetünk hogyha jobb sors jutott nekünk,és megérteni,segíteni aki elakad.
@@sztarayditta98 teljesen egyetértek, tényleg tanítani kéne. Annyi felesleges dolgot tömnek a gyerekek fejébe, és közben ilyen létfontosságú tudás kimarad. Én is gondoltam már erre.
De ugyanez lenne igaz a kapcsolat másik felére. Mi az a pont,amikor ereznie kell hogy abnormális a viselkedése,és mikortól mérgező a "szeretete". Ne váljon a maga belső bizonytalansága miatt bántalmazó,és bűnelkövető.
@@sztarayditta98 szerintem ez olyan jellemtorzulás, amit önmagán nem vesz észre az ember. Az én férjem végig sértett volt és meg nem értett áldozatként tekintett magára. Miközben rajtam voltak a kék foltok és a gyerekeink hordozzák magukban a lelki sebeket. Hangsúlyozom: szerintem, mert a mienk csak egy eset és lehet, hogy nem ugyanez érvényes mindegyik esetre.
Fura, hogy milyen karakterű embereknek nem tetszik ez a kezdeményezés... Talán ezen is érdemes elgondolkodni. Milyen régmúltban történt és eltemetett dolgokra mutat rá.
A Te személyiséged ezek szerint tolerálja ezt a fajta beavatkozást, a másik leuralását, irányítását. Én csodálkoztam, hogy a színészeknek, elmondásuk szerint, nem tűntek fel az apró irányítások.Gondolom, nem ismerik személyesen a bántalmazó kapcsolatot.
Egy kicsit kezdtem úgy érezni, túl van szálazva vagy bonyolítva a helyzet, hiszen ilyenek mindennap történhetnek. Ahogy Szervét Tibor is mondta, ő nem a másik feje felett hoz egy előre kitervelt döntés, vagy épp nem lehetnénk kicsit féltékenyek amikor meghaljuk hogy a párunk egy számunkra esetleg ismeretlen ellentétes nemű valakivel beszél? Vagy épp, hogy gondoskodóak vagyunk és kardigánt hozzunk? Azt gondolom ilyenekkel kapcsolatban szükség van a rugalmasságra. Viszont az egészet nagyon jól tisztázza, hogy Katalin kiemeli, hogy "arányaiban" tolhatja el az egészet ez negatív irányba és szerintem is ez a nagyon fontos. Azt gondolom ha folyton határt húzunk vagy folyton szót emelünk egy nekünk nem tetsző dolog ellen az ugyanolyan káros lehet a kapcsolatra nézve, mintha sosem húzunk határt. A határainkat szerintem nekünk is tudni kell időnként rugalmasan kezelni, szituációtól és arányoktól függően. Egyébként nagyon klasszak ezek a videók :)
Nagyon örülök a sorozatnak. Sokszor ezeket a dolgokat megfogalmazni is nehéz, csak érzi az ember, hogy valami nem ok. Köszönöm!
Nagyon jók ezek a videók, fontos útmutatást adnak, sokat lehet belőle tanulni és megnyugtató hangja van a doktornőnek! Hála és köszönet mindenkinek, akinek része van a videók elkészítésében, sokat segítenek ezzel. Külön köszönet a színészeknek, akik segítik népszerűsíteni a témát 🙏
Már nagyon vártam egy ilyen sorozatot ez fantasztikus hogy ilyen valóságosan eloadjak a valóságot
Hat ez fantasztikusan jó! Milyen aprosagokon mennyi minden mulik! Persze 30 ev tavlatabol nehezen idezem del a kezdeteket, de az egesz , amit a művészek teremtenek, sajnos nagyon ismerős. Alig varom a következő lépcsőt!
tök jók ezek, egy kis technikai kérdésem lenne, mert nem értem. Hogyan készült? Ki mennyit tudott a jelenetről? Mert utána meg a beszélgetésben úgy csinál mindenki, ha valóban megtörtént volna, de közben meg nyilván legalább részben előre megbeszéltétek, mi fog történni, ha a konkrét szövegkönyvet nem is írtátok le.
Elképesztően izgalmas a sorozat, nagyon szép már most az a fokozatosság ahogy erről a rendkívűl érzékeny témáról kommunikáltok. Egy gondolatom van amire saját kútfőből nem tudok megoldást: mi segíthetné férfitársaimat ahhoz, hogy ne érezzék fenyegetve magukat, ne húzódjanak vissza a mármár általános védekező retorikába, hanem meglássák a csodát abban, hogy így új szemszögöz jutnak aminek ismeretében új képességekre tehetnek szert amivel kiegyensúlyozottabbá, érthetőbbé kezelhetőbbé, egészségesebbé válhatnak a kapcsolatok. Érzem már itt a kommentekben is helyenként, hogy izzik a parázs, pedig az igazán meredek szituációk még hátravannak :)
Köszönöm !
Örülök, hogy végre használható példával kerül fel az internetre anyag a témában. A legtöbb cikk a témában túl általános. Értemén, hogy minden eset egyedi, de ez kézzelfogható jelenet így sokkal jobban értelmezhető.
Egy észrevételt szeretnék megosztani ezzel a videóval kapcsolatban, ami nem került szóba, örülnék ha megemlítenék a sorozat során.
Azzal hogy az egyik fél futólag akarja bemutatni a párját édesanyjának, elbagatelizálja az eseményt, lekicsinyíti a személyét ( mármint a párját). Az édesanyával való találkozás fontos esemény, felkészülünk, máshogy ötlözködünk, más témák kerülnek szóba, máshogy beszélünk, esetleg főzünk vacsorát, ami nem egy instant tészta lesz, bekell vásárolni, ki kell takarítani, ha magunkhoz meghívjuk. Ez egyeseknek komoly kilépés a konfortzónából, kiszolgáltatottnak érezheti magát, ha ilyen meglepetést szerveznek a feje felett. A szevezőtől pedig legalább félig tudatos döntés, ha nem is a párja személye ellen történik, de saját akaratának jelenlétét biztosítja ezzel.
Kíváncsian vagyok mit gondolnak az alkotók erről. Várom a következő epizódokat :-)
De vártam már, hogy feltegyétek a következő részt! Köszönöm szépen
"Elviszlek vacsorázni" Nem meghivlak és szeretném ha együtt vacsoráznánk hanem az egyik viszi a másikat. Mint egy tárgyat vagy amikor a vállamra akasztom és viszem a ridikülömet.
Sokan írják, hogy "Igen, pontosan így kezdődik egy bántalmazó kapcsolat." Szerintem pedig minden kapcsolat így kezdődik. Feszegetjük a határokat, mind a magunkét, mind a partnerét. Úgy gondolom, a következő részekben már egyértelműbb, félreérthetetlenebb helyzeteket láthatunk majd. Ami eddig történt inkább cuki, mint félelmetes. Szervét Tibor fantasztikus, a hangja imádnivaló. Bár nekem hozná azt a pulcsit, asszem nem csak az anyukájához mennénk aznap, de felőlem az egész családját is végig látogathatnánk. 😉😍
Hát ez nagyon jó sorozat. Elgondolkodtató.Hasonló házasságom nekem is. Köztünk 8 év a korkülönbség a férjem javára. Azt gondoltam ez amiatt van, túl féltés gondoskodni akarás.Nálunk volt egy hatalmas fordulópont volt egy nagy munkahelyi balesete ahol maradandóan sérült sajnos😔Szó szerint élet és halál között lebeget 2 hétig. Utána válni akart én viszont nem voltam hajlandó.Ekkor 3 éves volt a lányunk.Elgondolkodott. Miután haza került a kórházból mintha egy másik ember lenne.Szinte naponta beszélünk a múlt hibáiról elmondta mennyire sajnálja a tönkrement éveket. Néha jól jön a sorstól egy pofon hogy elgondolkozzunk.Ettől függetlenül ma is azt szereti ha az van amit ő mond csak én bízonyos szinten beletörődtem már a béke kedvéért
Annyira cuki, hogy a hideg ráz-na egy ilyen pasitol!
A kezdeményezés szuper👌
Érdekel a pszichológia folyamata,háttere hogy hogyan élhet valaki egy bántalmazó kapcsolatban.
Miért nem lép ki belőle,mi "pozitívuma" származhat,és hogy hogyan képes valaki a bantalmazóját szeretni.
Érdekes volt megnéznem az első videót,ahol nekem már megvoltak az első jelek,viszont a nők x százaléknak még nem szólal meg a vészharang.
Illetve érdekes volt hallani a megváltozott válaszokat.
Körülbelül hasonló reakcióm vannak nekem is.
A videó segít egy kis empátiát fejlesszünk ebben a témában,annak ellenére is, ha velünk hál' Istennek talán sose fog hasonló történni.
Viszont mindezek ellenére úgy gondolom hogy akikhez igazán szólna,ők vagy nem keresnek ismertetőt a témában,vagy magukra sem ismernek sajnos.
De igen. Csakhogy ez picit olyan, mint az alkoholizmus: előbb rá kell döbbenjek miben élek, s hogy ennek teremtő részese vagyok én is. Persze nem a páromnak adott "bosszantó" reakcióimmal Sok esetben azért maradunk benne, mert nincs éppen módunk kilépni. Vagy mert azt hisszük, meg tudjuk menteni a kapcsolatot/a párunkat. (Társfüggő hozzáállás). Szeretni? A bántalmazó fél nem bánt folyamatosan 0-24-ben. Ezért van egy olyan idea a fejünkben, hogy ő nem is ilyen. Ő az a "bálvány" akit szeretünk, csak most rossz napja van, most belérúgott valaki, most beteg, vagy lehet hogy tényleg én nem viselkedem az elvárható módon es én borítom ki.... Meg olyan is van, amikor a döbbenet bénít meg.... Persze ma már szinte mindent másként csinálnék. De elmúlt 30 év, elmúlt a fél életem, már nem tudom a múltat megváltoztatni. Azt tudom tenni, hogy izgatottan nézem a sorozatot, keresem benne a feloldozást a magam számára, és ahol tudom, osztom, hogy más NE KOVESSE EL azokat a hibákát, amiket én.
Amit itt nem írtam le,az az..hogy több éve érdekel a téma,és szinte nem volt a folyamatnak olyan mozzanata amiről még nem olvastam.
De egy általam teljesen elfogadhatatlan viselkedés,ez esetben a másik verbális vagy netán fizikai bántalmazás hogyan férhet meg egy kapcsolatban.
Én nem tartozok az áldozathibaztatók táborába.
Ehelyett kivancsi vagyok a mechanizmuára.
Kb kötelezővé tenném már gyermekkorban ezekre felhívni a figyelmet.
Illetve megértetni az emberekkel hogy nem mazohisták az szenvedők,hanem megvan ennek is lelki háttere,amivel kezdenünk kell valamit.
Nem újjal mutogatni,hogy én így,es így cselekednénk.
Örülhetünk hogyha jobb sors jutott nekünk,és megérteni,segíteni aki elakad.
@@sztarayditta98 teljesen egyetértek, tényleg tanítani kéne. Annyi felesleges dolgot tömnek a gyerekek fejébe, és közben ilyen létfontosságú tudás kimarad. Én is gondoltam már erre.
De ugyanez lenne igaz a kapcsolat másik felére.
Mi az a pont,amikor ereznie kell hogy abnormális a viselkedése,és mikortól mérgező a "szeretete".
Ne váljon a maga belső bizonytalansága miatt bántalmazó,és bűnelkövető.
@@sztarayditta98 szerintem ez olyan jellemtorzulás, amit önmagán nem vesz észre az ember. Az én férjem végig sértett volt és meg nem értett áldozatként tekintett magára. Miközben rajtam voltak a kék foltok és a gyerekeink hordozzák magukban a lelki sebeket. Hangsúlyozom: szerintem, mert a mienk csak egy eset és lehet, hogy nem ugyanez érvényes mindegyik esetre.
Fura, hogy milyen karakterű embereknek nem tetszik ez a kezdeményezés... Talán ezen is érdemes elgondolkodni.
Milyen régmúltban történt és eltemetett dolgokra mutat rá.
A Te személyiséged ezek szerint tolerálja ezt a fajta beavatkozást, a másik leuralását, irányítását. Én csodálkoztam, hogy a színészeknek, elmondásuk szerint, nem tűntek fel az apró irányítások.Gondolom, nem ismerik személyesen a bántalmazó kapcsolatot.
Ebből egy fordított felállást is megnéznék, amikor a nő a manipulátor.
Bizony, ajjaj, vannak igazi boszik.
szerintem az is tök fura h a fickó nem arra gondol először h az anyukája is elmegy velük vacsizni, h csak úgy "letudják" előtte
15:49 től (is) pontos/fontos útmutatás
Egy kicsit kezdtem úgy érezni, túl van szálazva vagy bonyolítva a helyzet, hiszen ilyenek mindennap történhetnek. Ahogy Szervét Tibor is mondta, ő nem a másik feje felett hoz egy előre kitervelt döntés, vagy épp nem lehetnénk kicsit féltékenyek amikor meghaljuk hogy a párunk egy számunkra esetleg ismeretlen ellentétes nemű valakivel beszél? Vagy épp, hogy gondoskodóak vagyunk és kardigánt hozzunk? Azt gondolom ilyenekkel kapcsolatban szükség van a rugalmasságra.
Viszont az egészet nagyon jól tisztázza, hogy Katalin kiemeli, hogy "arányaiban" tolhatja el az egészet ez negatív irányba és szerintem is ez a nagyon fontos. Azt gondolom ha folyton határt húzunk vagy folyton szót emelünk egy nekünk nem tetsző dolog ellen az ugyanolyan káros lehet a kapcsolatra nézve, mintha sosem húzunk határt. A határainkat szerintem nekünk is tudni kell időnként rugalmasan kezelni, szituációtól és arányoktól függően. Egyébként nagyon klasszak ezek a videók :)
Vajon mért van ennyire régóta egyedül...
Csakhogy férfi - női barátság nincs.