Bianka, minden együttérzésem a tiéd. Nagyon erős vagy. Még nincs gyermekem de köszönöm, hogy megosztottad a történetedet! Egy csipetnyi együttérzés, egy apró kérdés, “hogy vagy?”, és máris jobb hely ez a világ…
Én is mint mindenki úgy indultam neki, hogy a kórház, mert ott mindenki tud mindent és ez a természetes folyamat része, majd megnéztem a "Hoztam-e világra" youtube csatorna összes videóját amiben a nők mesélnek a szülésélményükről. Én nem akartam ezt sem magamnak sem a gyermekemnek így otthonszültem békességben és támogatásban. Hozzáteszem szerintem mindenkinek kellene terápia mert bizony a szülést nagyon tudja akadályozni ha lelki szinten baj van. Én is jártam előtte úgy érzem ezért is sikerült! Személyesen véleményem, hogy minden NŐ dönthessen arról hogyan szeretne szülni ha ennek nincs egészségügyi akadálya.
Köszönöm!!! Mintha ròlam szòlna a törtèneted. A felismerèsedet is köszönöm Ràjöttem, hogy nem vagyok kèsz a feldolgozàssal, így 46 èvesen sem. Hogy erről nekem beszèlnem kell, mèg, írnom, sokat. Hogy a 21 èves fiamat is bevonhatnàm, akivel erről eddig nagyon keveset beszèltem. Köszönöm!
Nagyon megfogott amit mondtál, hogy minden azért van, hogy én hamarosan találkozhassak a kislányommal, és ez sok mindenre képessé tesz aminek nem is szabadott volna megtörténnie. Nagyon köszönöm, hogy elmesélted.❤
Óriási tanítás az utolsó 5 perc, a teljes megengedés, a kontroll elengedése. Szép kerekre összeállt a történeted, a gyógyulás! Más területemre láttam most rá ezáltal nagyon mélyen! Fantasztikus nő vagy, köszönöm hogy hallhattam mindezt!
Köszönöm! Sajnálom ami veled történt.A hideg futkos a hátamon miközben hallgatlak , mintha rólam mesélnél az első szülésednél . 2 császármetszésem volt,az első gyerekemmel 24 óra vajjúdás után bekötötték az oxitocint reggel 8-tól délután 6-ig, brutális fájdalmaim voltak,a szülésznő mindennek lehordott,hogy ez nem is kontrakció,utólag magyarázta meg az orvosom ,hogy rossz összehúzódásaim voltak,csak a nagy fájdalom volt de a méhem nem préselt lefele. Mivel 6 cm-nél megálltam,toltak a műtőbe. A gyerekemet 2 óra múlva mutatták meg. A második császárom brutális volt,mindent éreztem,végig remegtem a műtőasztalon,meg sem mutatták a babámat csak mondták,hogy jól van. Későre varrtak össze,a megörzőben könyveket pakoltak a hasamra mert nagyon vérzett a hegem . Este 10:20-kor született a lányom, éjfél körül toltak a megörzőbe,másnap reggel 8-kor hozták először a karjaimba. Akkor azt hittem nagyon erős vagyok,a szopizás,kötődés jól ment. Sokáig azt éreztem velem van baj,hogy nekem voltak túl nagy elvárásaim a szüléssel kapcsolatban .40 éves korom után tudatosult bennem,hogy mind2 szülésem traumatikus volt,a gyerekeim 18 és 15 évesek,de még mindig van mit feldolgozni.
Szerintem az első szülés mindig nehezebb, mint a második. Ha császár, ha nem. Az elmondott két szülési folyamat között gyakorlatilag nincs különbség. Mindkét helyen ugyan azt tették. Szerintem a különbség ott van, hogy az anyuka, hogy élte meg. Nem mindig úgy jönnek össze a dolgok, ahogy elképzeljük. Mindenkinek egyéni a megélése, de én hiszem, hogy az orvosok és szülésznők nem rosszat akarnak nekünk és a protokollok sem véletlenül alakultak úgy ahogy. Az én első szülésem is egy nagyon nehéz szülés volt, de maximálisan megbíztam az orvosban és a szülésznőben is. A második szülés könnyebb volt, de ez általában így szokott lenni. A legfontosabb, hogy a mama és a baba is jól legyen. A szülési élnények alakulásában a legnagyobb részt a kommunikáció hozza. Nagyon fontos volna, hogy megfelelően elmondják elmagyarázzák, mi fog történni, de ezt ne keverjük össze azzal, hogy a szülés bizonyos kritikus szakaszaiban a szülő nő képes megfelelő döntéseket hozni saját magáról és a babájáról, hacsak nem orvos.
Kalap sz@rt nem érnek a protokollok. Nem lenne szabad szülést indítani. Mindennek megvan a maga ideje. Ez a baba nem véletlenül nem jött még. A komplikációk java része a beavatkozások miatt van. A szülés egy természetes folyamat. Csak hagyni kell, hogy zavartalanul lezajlódjon.
Megnéztem és végig sírtam. Hihetetlenül erős és bátor és tabu döntögető. Miközben néztem a női traumákat is láttam benne. Hogy édesanyám illetve nagymamám miket nem mondtak el anno mivel nekem is azt tanították, hogy nő nem sír és a szülés gyönyörű dolog. Senki sem mondta el, hogy azért ez nem teljesen így van. Igaz az én szülésem jó élmény volt, de ettől függetlenül sok tabu övezi a szülést. A másik gondolatom a kórház volt. Nem akarok politizálni, hiszen a rendszer évek óta rossz, de tényleg fontos lenne, ha ránk figyelnének oda és a háborítatlan szülésre, hisz ez az élmény főleg az első gyerek megszületése valóban sok mindent meghatároz. Köszönöm a videót míg így reggel is a hatása alatt vagyok.
Bennem csak az merül fel, hogy hogyan lehet, hogy egy nő élete egy ennyire különleges szakaszában egy könyvet, vagy youtube videót sem vesz a kezébe. Tudom, hogy félelmetes, nekem is az, de ettől szerintem sokkal rosszabb a tudatlanság, mert ezáltal nincs döntési lehetőség. Ezenkívül a férjem ugyanúgy tisztában van minden lehetséges dologgal. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került. Hol van ilyenkor az apuka. Szívem megszakad. Minden jót kívánok. Lehet tudni ez melyik kórház?
Bianka, minden együttérzésem a tiéd. Nagyon erős vagy. Még nincs gyermekem de köszönöm, hogy megosztottad a történetedet!
Egy csipetnyi együttérzés, egy apró kérdés, “hogy vagy?”, és máris jobb hely ez a világ…
Én is mint mindenki úgy indultam neki, hogy a kórház, mert ott mindenki tud mindent és ez a természetes folyamat része, majd megnéztem a "Hoztam-e világra" youtube csatorna összes videóját amiben a nők mesélnek a szülésélményükről. Én nem akartam ezt sem magamnak sem a gyermekemnek így otthonszültem békességben és támogatásban. Hozzáteszem szerintem mindenkinek kellene terápia mert bizony a szülést nagyon tudja akadályozni ha lelki szinten baj van. Én is jártam előtte úgy érzem ezért is sikerült! Személyesen véleményem, hogy minden NŐ dönthessen arról hogyan szeretne szülni ha ennek nincs egészségügyi akadálya.
Köszönöm!!! Mintha ròlam szòlna a törtèneted. A felismerèsedet is köszönöm Ràjöttem, hogy nem vagyok kèsz a feldolgozàssal, így 46 èvesen sem. Hogy erről nekem beszèlnem kell, mèg, írnom, sokat. Hogy a 21 èves fiamat is bevonhatnàm, akivel erről eddig nagyon keveset beszèltem.
Köszönöm!
Nagyon megfogott amit mondtál, hogy minden azért van, hogy én hamarosan találkozhassak a kislányommal, és ez sok mindenre képessé tesz aminek nem is szabadott volna megtörténnie. Nagyon köszönöm, hogy elmesélted.❤
Óriási tanítás az utolsó 5 perc, a teljes megengedés, a kontroll elengedése. Szép kerekre összeállt a történeted, a gyógyulás!
Más területemre láttam most rá ezáltal nagyon mélyen!
Fantasztikus nő vagy, köszönöm hogy hallhattam mindezt!
Köszönöm! Sajnálom ami veled történt.A hideg futkos a hátamon miközben hallgatlak , mintha rólam mesélnél az első szülésednél . 2 császármetszésem volt,az első gyerekemmel 24 óra vajjúdás után bekötötték az oxitocint reggel 8-tól délután 6-ig, brutális fájdalmaim voltak,a szülésznő mindennek lehordott,hogy ez nem is kontrakció,utólag magyarázta meg az orvosom ,hogy rossz összehúzódásaim voltak,csak a nagy fájdalom volt de a méhem nem préselt lefele. Mivel 6 cm-nél megálltam,toltak a műtőbe. A gyerekemet 2 óra múlva mutatták meg. A második császárom brutális volt,mindent éreztem,végig remegtem a műtőasztalon,meg sem mutatták a babámat csak mondták,hogy jól van. Későre varrtak össze,a megörzőben könyveket pakoltak a hasamra mert nagyon vérzett a hegem . Este 10:20-kor született a lányom, éjfél körül toltak a megörzőbe,másnap reggel 8-kor hozták először a karjaimba. Akkor azt hittem nagyon erős vagyok,a szopizás,kötődés jól ment. Sokáig azt éreztem velem van baj,hogy nekem voltak túl nagy elvárásaim a szüléssel kapcsolatban .40 éves korom után tudatosult bennem,hogy mind2 szülésem traumatikus volt,a gyerekeim 18 és 15 évesek,de még mindig van mit feldolgozni.
Nagyon szépen köszönöm ezt a videót. ❤
Nagyon hasonlóan indult az én anyaságom is. Akkor azt hittem, mennyire egyedül vagyok ezzel, pedig mennyire nem! Ölelés Neked! ❤
Köszönöm az őszinte gondolatokat!💖 Megerősített abban, hogy Magyarországon nem szabad kórházban szülni. Kívánok teljes lelki felépülést!🙏
❤❤❤ Köszönöm neked az őszinteséged.
Szerintem az első szülés mindig nehezebb, mint a második. Ha császár, ha nem. Az elmondott két szülési folyamat között gyakorlatilag nincs különbség. Mindkét helyen ugyan azt tették. Szerintem a különbség ott van, hogy az anyuka, hogy élte meg. Nem mindig úgy jönnek össze a dolgok, ahogy elképzeljük. Mindenkinek egyéni a megélése, de én hiszem, hogy az orvosok és szülésznők nem rosszat akarnak nekünk és a protokollok sem véletlenül alakultak úgy ahogy. Az én első szülésem is egy nagyon nehéz szülés volt, de maximálisan megbíztam az orvosban és a szülésznőben is. A második szülés könnyebb volt, de ez általában így szokott lenni. A legfontosabb, hogy a mama és a baba is jól legyen. A szülési élnények alakulásában a legnagyobb részt a kommunikáció hozza. Nagyon fontos volna, hogy megfelelően elmondják elmagyarázzák, mi fog történni, de ezt ne keverjük össze azzal, hogy a szülés bizonyos kritikus szakaszaiban a szülő nő képes megfelelő döntéseket hozni saját magáról és a babájáról, hacsak nem orvos.
Kalap sz@rt nem érnek a protokollok. Nem lenne szabad szülést indítani. Mindennek megvan a maga ideje. Ez a baba nem véletlenül nem jött még. A komplikációk java része a beavatkozások miatt van. A szülés egy természetes folyamat. Csak hagyni kell, hogy zavartalanul lezajlódjon.
Megnéztem és végig sírtam. Hihetetlenül erős és bátor és tabu döntögető. Miközben néztem a női traumákat is láttam benne. Hogy édesanyám illetve nagymamám miket nem mondtak el anno mivel nekem is azt tanították, hogy nő nem sír és a szülés gyönyörű dolog. Senki sem mondta el, hogy azért ez nem teljesen így van. Igaz az én szülésem jó élmény volt, de ettől függetlenül sok tabu övezi a szülést. A másik gondolatom a kórház volt. Nem akarok politizálni, hiszen a rendszer évek óta rossz, de tényleg fontos lenne, ha ránk figyelnének oda és a háborítatlan szülésre, hisz ez az élmény főleg az első gyerek megszületése valóban sok mindent meghatároz. Köszönöm a videót míg így reggel is a hatása alatt vagyok.
Bennem csak az merül fel, hogy hogyan lehet, hogy egy nő élete egy ennyire különleges szakaszában egy könyvet, vagy youtube videót sem vesz a kezébe. Tudom, hogy félelmetes, nekem is az, de ettől szerintem sokkal rosszabb a tudatlanság, mert ezáltal nincs döntési lehetőség. Ezenkívül a férjem ugyanúgy tisztában van minden lehetséges dologgal.
Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került. Hol van ilyenkor az apuka. Szívem megszakad. Minden jót kívánok. Lehet tudni ez melyik kórház?
🤍🤍🤍🤍🤍