Nagyon jó átfogó képet ad a kortárs irodalom , írok helyzetéről a mai Magyarországon. Hálásan köszönöm. Én biztosan , hogy megveszem a könyvet nagyon érdekel. A történelem sajnos ismétli önmagát. ... Sok sikert a jövőben!!
Nagyon kedvelem Tóth Krisztina írásait, épp, mert súlyosak a témái. De ez IS irodalom, méghozzá remek, de szerintem a "kikapcsoló" irodalom IS lehet nagyszerű. Vagyis a komoly és az"aszpirinirodalom" egyaránt szükséges, és lehet nagyszerű!
Igazad van, Haver! Egy óra alatt bármi megtörténhet... Minek is kockáztatni, hogy a tárgyilagos, értő figyelem püffögtette agytekervények munkálatai alatt szinonima szótárunk a fejünkre essen, és végül csak reflexszerű böffenetekre fussa, ha azt azonnal-melegében is kifüstölhetjük magunkból?
Általános alsóban fekete pontot kaptam, sőt! ráírta a tanítónéni a dolgozatra: "én"-el nem kezdünk mondatot. Itt szinte minden mondat így kezdődk. Furcsa... Egyébként , innen is fölmerül a kérdés a "művelt nyugat" irányába : hogyan tűrheti az a társadalom, ami ott történik? Gondolnám, az egészséges életösztön csak lázad, de nem. Talán oka ennek az ottani kollaboráns entellektüel, ahonnan irodalmi befolyásolás (is) érkezik az "alsóbb néprétegekbe"?
Az első mondatra reflektálnék: Mivel kezdődjenek a mondatai, ha egyszer vele beszélget a riporter, és az ő véleményére kíváncsi? Ez egyáltalán nem furcsa, hanem ez a normális.
Nem szeretem az "alázat", "alázatos" kifejezéseket. Az ember ne legyen alázatos, legfeljebb a természettel, az univerzummal szemben, de még ott is... Még akkor is óvatosan kellene használni ezt a szót. Az embertásaival kapcsolatban pedig viselkedjen tisztelettel, szerénységgel, de soha ne alázattal., ne legyen alázatos. A természetet is inkább tisztelni és óvni kellene, nem alázatosnak lenni azzal szemben. Ez valami undorító, feudális csökevény, az emberhez nem méltó, maga a szó is taszító, hacsak nem magával a körülöttünk lévő világgal kapcsolatban használjuk, amelyhez képest az ember porszemnyi sincs. A természeti katasztrófával, vagy egy szürkemedvével szemben sem alázattal kellene lenni, hanem szerénységgel, tisztelettel, óvatossággal, és kellő félemlemmel, de nem megalázkodással. Az alázatos ember elvonulhat egy kolostorba szerzetesnek, és imádkozhat egész nap, de ez soha nem vitte volna előre az embert, az emberiséget sehová. Tehát nem alázat, hanem tisztelet és kellő szerénység, én így érezném helyesnek... Ez az én tiszteletteljes és szerény véleményem. :)
"Túl lelassult" Az irodalmat nem is a zsibongás telepein kell keresni. "Jó neki, hogy megteheti" Ha egy író nem érdek/hatalomfirkász, és mégis meg tud élni írásaiból, az legtöbbször rendíthetetlen hivatástudatból fakadó állhatatosság, korrumpálhatatlanság, idealizmus, és némi gyakorlatiasság eredménye.
Ez a kommentelő hány könyvet rághatott át töviről hegyire, míg ez a leleményességet sem mellőző megállapítás végre megszületett a fejében? Vajon vannak még kortárs és klasszikus gondolatok ott, a fejében? Erről a témáról is? Vagy ebben a pöszörgő sóhajban egyúttal véleménye egészét tisztelhetjük?
A kisúr az "f" betűt éppen úgy hagyta ki a szerzőt minősíteni próbáló jelzőből, ahogy az érdemi gondolatot magából a kommentből. Egyébként ehhez a hangszín-óbégatáshoz azok a felhabzott, szajkózásra is hajlamos véleményszegények nyúlnak, akiket valamiért irritál a megszólaló személye, de épkézláb észrevétel híján, a formaságok minősítési szintjén rekedve mondatszerűségek köpködésében érzik könnyebbnek magukat. Azt hiszik, nem magukat írják le... Szegények. ☹
Nagyon jó átfogó képet ad a kortárs irodalom , írok helyzetéről a mai Magyarországon. Hálásan köszönöm. Én biztosan , hogy megveszem a könyvet nagyon érdekel. A történelem sajnos ismétli önmagát. ... Sok sikert a jövőben!!
Nagyon köszönöm a beszélgetést, sok okos meglátást kaptam!! ❤
Értékes beszélgetés volt. Köszönöm.
Köszönöm, hogy Tóth Krisztinát jobban megismerhettem!
Nagyon kedvelem Tóth Krisztina írásait, épp, mert súlyosak a témái.
De ez IS irodalom, méghozzá remek, de szerintem a "kikapcsoló" irodalom IS lehet nagyszerű.
Vagyis a komoly és az"aszpirinirodalom" egyaránt szükséges, és lehet nagyszerű!
Imádom Tóth Krisztina regényeit, novelláit, ez a beszélgetés is visszaigazolta milyen reélisan gondolkozó értékes ember
Köszönjük!
A progresszív liberálisnak mondott burokban mozog a a szerző, ezért a címbéli kérdés.
En azt kerdezem a riport megnezese nelkul csupan a focim elolvasasa utan hogy miert nem csinal az europai tarsadalom valamit…
Eddig nem ismertem a hölgyet, de élmény volt hallgatni őt.
Mi lesz a cime a Bp.150. éves évford. alkalm. kiad.könyvnek ?
Budapest Nagyregény
3 percet se bírtam ezt a nyafit
Igazad van, Haver! Egy óra alatt bármi megtörténhet...
Minek is kockáztatni, hogy a tárgyilagos, értő figyelem püffögtette agytekervények munkálatai alatt szinonima szótárunk a fejünkre essen, és végül csak reflexszerű böffenetekre fussa, ha azt azonnal-melegében is kifüstölhetjük magunkból?
@@Etherminism ó,sajnálom, hogy nem bírtál még egy sort, rég volt az utolsó?
Szeretem az írónőt a Nők lapját jaratom szívesen olvasom az írásait.
Általános alsóban fekete pontot kaptam, sőt! ráírta a tanítónéni a dolgozatra: "én"-el nem kezdünk mondatot. Itt szinte minden mondat így kezdődk. Furcsa...
Egyébként , innen is fölmerül a kérdés a "művelt nyugat" irányába : hogyan tűrheti az a társadalom, ami ott történik? Gondolnám, az egészséges életösztön csak lázad, de nem. Talán oka ennek az ottani kollaboráns entellektüel, ahonnan irodalmi befolyásolás (is) érkezik az "alsóbb néprétegekbe"?
Az első mondatra reflektálnék: Mivel kezdődjenek a mondatai, ha egyszer vele beszélget a riporter, és az ő véleményére kíváncsi? Ez egyáltalán nem furcsa, hanem ez a normális.
Nem szeretem az "alázat", "alázatos" kifejezéseket. Az ember ne legyen alázatos, legfeljebb a természettel, az univerzummal szemben, de még ott is... Még akkor is óvatosan kellene használni ezt a szót. Az embertásaival kapcsolatban pedig viselkedjen tisztelettel, szerénységgel, de soha ne alázattal., ne legyen alázatos. A természetet is inkább tisztelni és óvni kellene, nem alázatosnak lenni azzal szemben. Ez valami undorító, feudális csökevény, az emberhez nem méltó, maga a szó is taszító, hacsak nem magával a körülöttünk lévő világgal kapcsolatban használjuk, amelyhez képest az ember porszemnyi sincs. A természeti katasztrófával, vagy egy szürkemedvével szemben sem alázattal kellene lenni, hanem szerénységgel, tisztelettel, óvatossággal, és kellő félemlemmel, de nem megalázkodással. Az alázatos ember elvonulhat egy kolostorba szerzetesnek, és imádkozhat egész nap, de ez soha nem vitte volna előre az embert, az emberiséget sehová. Tehát nem alázat, hanem tisztelet és kellő szerénység, én így érezném helyesnek... Ez az én tiszteletteljes és szerény véleményem. :)
Nagyon jó gondolatmenet.
Tóth Krisztina nekem is túl lelassult. Jó dolog aki ezt megteheti.
"Túl lelassult"
Az irodalmat nem is a zsibongás telepein kell keresni.
"Jó neki, hogy megteheti"
Ha egy író nem érdek/hatalomfirkász, és mégis meg tud élni írásaiból, az legtöbbször rendíthetetlen hivatástudatból fakadó állhatatosság, korrumpálhatatlanság, idealizmus, és némi gyakorlatiasság eredménye.
@@Etherminism Sokszor az idő rövidsége miatt zenét, podcastot hallgatok, továbbá hírportálokat olvasok/ismeret terjesztő filmeket a TV-ből melléje.
Mire gondol a költőnő, reméljük nem arra, amire a lévai költő.
A mostani költészkedés inkább csak puncirodalom.
Ez a kommentelő hány könyvet rághatott át töviről hegyire, míg ez a leleményességet sem mellőző megállapítás végre megszületett a fejében?
Vajon vannak még kortárs és klasszikus gondolatok ott, a fejében?
Erről a témáról is?
Vagy ebben a pöszörgő sóhajban egyúttal véleménye egészét tisztelhetjük?
Túl egyszerű és afekta.....🫣☹️
Orbancka nyali vagy😂
Egyàltalàn nem!
A kisúr az "f" betűt éppen úgy hagyta ki a szerzőt minősíteni próbáló jelzőből, ahogy az érdemi gondolatot magából a kommentből.
Egyébként ehhez a hangszín-óbégatáshoz azok a felhabzott, szajkózásra is hajlamos véleményszegények nyúlnak, akiket valamiért irritál a megszólaló személye, de épkézláb észrevétel híján, a formaságok minősítési szintjén rekedve mondatszerűségek köpködésében érzik könnyebbnek magukat.
Azt hiszik, nem magukat írják le... Szegények. ☹
A helyén kellene kezelni a dolgokat........ nem tárgyilagos.