Mit mond a Szent Biblia a HAMVASZTÁSRÓL?

Mit mond a Szent Biblia a HAMVASZTÁSRÓL?
A Szent Biblia a gyalázatos bűnöket sújtja a tűzzel való megégetéssel.
„Hogyha valamely papnak leánya paráznaságra vetemedik, megszentségteleníti az ő atyját, azért tűzzel égettessék meg.” (3Mózes 21:9)
***
Józsué könyvében a tolvaj Ákánnak és családjának ez volt a büntetése.
„És azt mondta Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az ÚR! És elborította őt egész Izráel kövekkel, majd a megkövezés után megégették őket tűzzel.” (Józsué 7:25)
***
Koporsós temetés vagy hamvasztás?
Pár évtizeddel ezelőtt ez a kérdés még fel sem vetődhetett.
A bibliai időkben a test eltemetése volt elterjedt, rendszerint sírba, barlangba vagy a földbe temették el a holttestet, visszaadva így az anyaföldnek, tudván, hogy Isten porból teremtette azt. (1Mózes 23:19; 35:4; 2Krónika 16:14; Máté 27:60-66).
A halottak elhamvasztásának pogány eredete van.
Hamvasztás (latinul crematio): a holttest elégetése, ősidőktől napjainkig létező temetkezési forma.
A kelták és elődeik halottaikat elégették és urnákban, nagy kiterjedésű sírmezőkön temették el, ezért nevezik műveltségüket urnamező-kultúrának.
A régi Rómában is hamvasztották a halottakat. Caesart, Pompeiust, Augustust, Nérót és más előkelőségeket holtuk után elégették.
Ott is, ahol a buddhista vallás megvetette a lábát, Indiában és Japánban, régóta a holttest elégetése a kedvelt temetkezési forma, mely napjainkig fönnmaradt.
***
A keresztyének az Úr Jézus Krisztus sírjára utalva
és a föltámadás reményének kifejezéséül
kezdettől fogva a földbe temetkeztek (vö. 1Kor 15,36; Jn 12,24).
Az ősegyházban mindig helytelenítették a holttestek elégetését, amelyet Tertullianus egyik írásában „rendkívül förtelmes szokásnak” nevezett.
Nagy Károly császár 782-ben kiadott rendeletében halálbüntetés terhe alatt tiltotta meg a halottégetést.
A 18. századtól a felvilágosodás hatására a feltámadásba vetett hit tagadását kezdték hirdetni.
Ilyen keresztényellenes célzattal először 1876-ban Milánóban az olasz szabadkőművesek égettek halottakat. Ők, mint a hamvasztás támogatói csináltak propagandát a holttestek elégetésének. Ennek eszméjét Európa szerte terjesztették, melynek valódi mozgatója végső soron a keresztyénellenességük volt.
***
Az első gáztüzelésű hamvasztó kemencét Friedrich Siemens 1876-ban Milánóban építette föl.
Az első hazai krematórium 1932-ben Boros József tervei szerint épült föl a debreceni Nagyerdő szélén, de Serédi Jusztinián hercegprímás és Ravasz László református püspök tiltakozása miatt nem helyezték üzembe.
Ez a krematórium csak 1951-ben kezdett működni.
***
„A halottégetés nincs harmóniában a Református Egyház elveivel, mert a temetés ősi bibliai gondolat és keresztyén szokás, a halottégetés pedig pogány eredetű.
A régi zsidóság életében, mint halálbüntetés játszott szerepet, ma pedig éppen a hitetlenség és a materializmus használta fel elsősorban propaganda eszközül arra, hogy az ember teljes megsemmisülését illusztrálja.Az eltemetés ezzel szemben a feltámadást is jelképezi, mert elhelyezik a holttestet, mint egy magot a sírba, hogy azt Krisztus egykor, mint megdicsőült testet, támassza fel.”
Dr. Sebestyén Jenő: Református Etika (442.oldal)
Minden hívő keresztyén ember megvallja hitét az Apostoli Hitvallásban:
„ Hiszek Jézus Krisztusban…. ,aki szenvedett Pontius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették.” Tehát mind életünknek, mind halálunknak az Üdvözítő Jézus Krisztus életét és halálát kell utánoznia, hogy a feltámadásban is Őt követhessük.
***
Megállapíthatjuk, hogy a Szent Biblia semmiképpen sem igazolja a hamvasztást.
Az Isten Igéjében egyetlen esetet sem találunk, mikor Isten elrendelné a halottégetést, mint ami szent akaratának megfelel. Ellenkezőleg.
A Szentírás valamennyi erre vonatkozó példája ítélet, amely súlyos vétekre való tekintettel rendelkezik így, ill. engedi meg azt. Mindig Isten nemtetszésének a jele az ilyenképpen elítélt ember irányában. Az ember számára tehát nincs megengedve, hogy akár a maga, akár a hozzátartozója holttestét elhamvasztassa. Sem ő maga, sem hátramaradott hozzátartozója nincs felhatalmazva arra, hogy az Istentől ajándékozott testet vétkes módon elégettesse…
Aki tudatosan adja át tetemét a hamvasztásnak, minden isteni tanítás és figyelmeztetés ellenére, az bűnt követ el és vétkezik saját teste ellen.
Testünk csak ránk van bízva, és a Teremtő tulajdona marad. Ő rendelkezik felette!
Aki Megváltójában, a feltámadott Jézus Krisztusban bízik tudja, hogy amikor átadja testét az anyaföldnek, rábízza magát arra, aki azt a maga dicsőséges testének hasonlatosságában majd feltámasztja. Legyen áldott Isten ezért a reménységért, amelyből valóság lesz: „ a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és a romolhatatlanságot az evangélium által” (2Timótheus 1,10).”
Paul F. Kiene: Hamvasztás, vagy elföldelés?