MI, MAGYAROK - Az első magyar nyelvű Szentírás - Vizsolyi Biblia

A XVI. század végén kegyelmi állapotban volt Vizsoly község.
A török hódítás nem érte el, érezhető volt a közeli Sárospatak
szellemi kisugárzása, valamint a forgalmas, Lengyelország és
Oroszország felé vezető borúton feküdt. Mindezekre a kor egyház -
újító mozgalmai termékeny hatással voltak. Az Újszövetséget
Károli Gáspár, gönci esperes fordította, az Ószövetség szövegei -
nél lelkésztársai is segítették. Mindez három évig tartott. A vizsolyi
műhely 1588 és 1599 között működött. A munkát a Habsburg cenzúra
engedélye nélkül végezték. Ez hatalmas kockázatot
jelentett minden résztvevő számára, legyen az támogató főúr,
fordító, papírt csempésző borkereskedő vagy éppen nyomdász.
Végül nyolcszáz példányt sikerült kinyomtatni, ezek közül ötvennégy
élte túl a történelem viharait. Huszonnyolc kötetet őriznek
hazai gyűjtemények, a többi külföldi könyvtárak féltve őrzött
kincse. Ez nem csoda, hiszen a Vizsolyi Biblia kéz műves kiadású
reneszánsz könyvritkaság. De igazi értékét mi, magyarok ismerhetjük,
hiszen egyházi, irodalmi és technikatörténeti csúcsteljesítményünkről
beszélünk. Ez a maga korában szamizdat
kiadvány a magyar sajtószabadság első szimbólumának is
tekinthető. Reményik Sándor Károli Gáspár emlékezetének
című versét így zárja: „De türelmén és alázatán által Az örök
isten beszél - magyarul.”
A Hungarikum Bizottság a Vizsolyi Bibliát 2015-ben a hungarikumok sorába emelte.