Érzékfeletti világ világossága. ~~~ . Müalkotáson kivül Egészet soha nem szemlélhetünk. A képzelet addig csapongott kép után a képtelenségben, mig meg nem teremtette a mithoszokat. A lélek pedig e legnagyobb szükség okából átlényegül ihletté, amely a szemlélhetetlen világegész helyébe szemlélhető müegészet alkot. a világegészet nem szemlélhetjük. Szemléletünk számára csak a világegész mozzanatai adottak - a mozzanatok elnyelik szemléletünk elől az egészet, amelyet azonban éppen a mozzanatok alapján értelmünk állit. Szemléletünk átlép az egyik mozzanatról a másikra és igy tovább. Tehát benne volna a végtelen regresszusban, ha nem volna valami, ami megállitaná. Ez a végső a világegész kellene legyen, a világegész azonban nem szemléleti. Tehát azt tételezem, hogy a müvészet nem más, mint nem szemléleti világegész helyére való teremtése egy végső szemléleti egésznek. A világot elnyelik elemei; a világegész nem szemléleti, hanem, mint a valóságelemeknek egységes teljessége, a valóság mögötti tény. Amikor szemlélünk, lényegeket szemlélünk. Nos a lényegszemlélet a valóság különös lényegeinek szemlélete; a világegész pedig a valóság különös lényegeinek egyetemes lényege és csak mint ilyen, csak az összes többi különös lényegéhez képest különös. Tehát a világegészet képviselő müalkotásról csak az összes többi nem-müvészethez és a világegészhez képest alkothatunk magunknak fogalmi kategóriát. Igy mindazoknak az állitásoknak a nagyrészét, amelyet eddig a világra vonatkoztattak az emberek, a müalkotásra értelmesen alkalmazhatjuk. . A müalkotás folyamata tehát azt mutatja, hogy a szemlélet számára alkot egészet, szemléleti végsőt a nem szemléleti, de valóságos világegész helyébe. A müalkotásban pedig az összefüggés kizárólagosan szemléleti valóság. Azaz nem pusztán logikai, hanem metafizikai; nemcsak fogalmi összetétel, hanem szemléleti folyamatosság, egész és végső szemléleti, amelyből éppen megforditva, fogalmi felbontás és logikai elemzés utján olyan igazságokra következtethetünk és olyan fogalmat vonhatunk el, amilyenekre csupán az elrejtőző világegész elemzése utján tehetünk szert. A müalkotás formáján változás nem eshetik anélkül, hogy éppen a müvésziség el ne illanjon belőle. ezek az összefüggések csak ugy érvényesek a müvön (regényen stbin) belül, ha egyetlen szemléleti egészet alkotnak és mint végső szemléleti jelennek meg. A müalkotás tehát mindig a szemlélet határán jár. . Mert a dolgok összefüggése ugy valóságos, ahogyan a világegészet alkotják és minthogy a müegész nem a szemléleti világegésznek szellemi helyettese, az összefüggések a müvön belül is csak ugy érvényesek, ha szemléleti egészet és végsőt alkotnak. Érdekes példa a müvészi állandó változójára valamely népmese elemezése. A táltosparipa parazsat abrakol. Ez olyan tényállitás, amelynek semmiféle valóságos tény a megfelelője nem lehet. A mü egész. Egész pedig az, ami meghatározza a részeket. Nos, ha ez a rész nem valóságos ténynek az állitása, ugy az egésznek a többi része sem lehet az. Igy a táltos ha parazsat abrakol, akkor a patáján sem lehet nyolcvan filléres, szögekkel kovácsolt patkó. Szükséges, hogy a patkó szege gyémánt legyen. Azaz értéke nem mérhető valóságos életünkben használatos értékmérőkkel. A táj, ahol a táltosló megjelenik, csakis selyem füvel lehet benőtt. Már most akinek ilyen a lova, az bizony nem közönséges ember. De a nem közönséges embernek a dolga, a cselekedete, a története, a kalandja, egyszóval semmiféle vonatkozása sem lehet közönséges. Tehát ebből az állitásból, hogy ez a táltos paripa parazsat uzsonnázik, müvészileg szükségszerüen egész, önmagában lezárt világ keletkezik, - világ, amelynek minden pontja archimedeszi pont. Ennek a világnak a tényei nem valóságos tények, amelynek minden pontja archimedeszi pont. Ennek a világnak a tényei nem valóságos tények, azonban - és ez a fontos - e nem valóságos tények összefüggése valóságos és teljesen megfelel a valóságos világ összefüggéseinek. Tehát éppugy szemlélhetjük rajta a valóságos világ összefüggéseit, mint a valóságos tények állitásából szármzó müvön. müalkotással szemben való értelmes követelmény nem az, hogy uj legyen, hanem, hogy valóságos világi (kozmikus) összefüggésekből, társadalmi ellentétekből alkotódjék, még pedig mint ritmusosan szemléleti végső egész, a nem szemléleti, de valóságos és szintén változó világegész helyébe. József Attila
@@juliademeter8429 ajánlom Jordan Peterson könyveit a részletekhez, bár a fenti az önszervező rendszerek elméletéből jön. Nem a káosz vagy a rend élvezetes, hanem az élet, mint történet, ami a kettő határán egyensúlyoz. A harmónia és béke csak egyes relatív rövid időszakok.
@@mihalamm igen rovid idoszakok de lehetne vegtelen is hidd el mert abbol jottunk csak rajottunk hogy letezik kaosz is es az elvezetesebb lett mind a harmonia pedig nem az .
elsősorban nyilván az ember-mivoltunkkal kell azonosítani magunkat, nem pedig a nemzeti őrületekkel ...
Legmesszebb a valóságtól
A tudomány áll,
Pontosan azért mert a
legközelebbről vizsgálja azt.
Túl közelről és csak pontosan.
..... .
~
Az élet titka;
Maga az Élet!
Érzékfeletti világ világossága.
~~~
.
Müalkotáson kivül
Egészet soha nem szemlélhetünk.
A képzelet addig csapongott kép után a képtelenségben, mig meg nem teremtette a mithoszokat. A lélek pedig e legnagyobb szükség okából átlényegül ihletté, amely a szemlélhetetlen világegész helyébe szemlélhető müegészet alkot.
a világegészet nem szemlélhetjük. Szemléletünk számára csak a világegész mozzanatai adottak - a mozzanatok elnyelik szemléletünk elől az egészet, amelyet azonban éppen a mozzanatok alapján értelmünk állit. Szemléletünk átlép az egyik mozzanatról a másikra és igy tovább. Tehát benne volna a végtelen regresszusban, ha nem volna valami, ami megállitaná. Ez a végső a világegész kellene legyen, a világegész azonban nem szemléleti. Tehát azt tételezem, hogy a müvészet nem más, mint nem szemléleti világegész helyére való teremtése egy végső szemléleti egésznek.
A világot elnyelik elemei; a világegész nem szemléleti, hanem, mint a valóságelemeknek egységes teljessége, a valóság mögötti tény. Amikor szemlélünk, lényegeket szemlélünk. Nos a lényegszemlélet a valóság különös lényegeinek szemlélete; a világegész pedig a valóság különös lényegeinek egyetemes lényege és csak mint ilyen, csak az összes többi különös lényegéhez képest különös. Tehát a világegészet képviselő müalkotásról csak az összes többi nem-müvészethez és a világegészhez képest alkothatunk magunknak fogalmi kategóriát. Igy mindazoknak az állitásoknak a nagyrészét, amelyet eddig a világra vonatkoztattak az emberek, a müalkotásra értelmesen alkalmazhatjuk.
.
A müalkotás folyamata tehát azt mutatja, hogy a szemlélet számára alkot egészet, szemléleti végsőt a nem szemléleti, de valóságos világegész helyébe.
A müalkotásban pedig az összefüggés kizárólagosan szemléleti valóság. Azaz nem pusztán logikai, hanem metafizikai; nemcsak fogalmi összetétel, hanem szemléleti folyamatosság, egész és végső szemléleti, amelyből éppen megforditva, fogalmi felbontás és logikai elemzés utján olyan igazságokra következtethetünk és olyan fogalmat vonhatunk el, amilyenekre csupán az elrejtőző világegész elemzése utján tehetünk szert.
A müalkotás formáján változás nem eshetik anélkül, hogy éppen a müvésziség el ne illanjon belőle.
ezek az összefüggések csak ugy érvényesek a müvön (regényen stbin) belül, ha egyetlen szemléleti egészet alkotnak és mint végső szemléleti jelennek meg. A müalkotás tehát mindig a szemlélet határán jár.
.
Mert a dolgok összefüggése ugy valóságos, ahogyan a világegészet alkotják és minthogy a müegész nem a szemléleti világegésznek szellemi helyettese, az összefüggések a müvön belül is csak ugy érvényesek, ha szemléleti egészet és végsőt alkotnak.
Érdekes példa a müvészi állandó változójára valamely népmese elemezése. A táltosparipa parazsat abrakol. Ez olyan tényállitás, amelynek semmiféle valóságos tény a megfelelője nem lehet. A mü egész. Egész pedig az, ami meghatározza a részeket. Nos, ha ez a rész nem valóságos ténynek az állitása, ugy az egésznek a többi része sem lehet az. Igy a táltos ha parazsat abrakol, akkor a patáján sem lehet nyolcvan filléres, szögekkel kovácsolt patkó. Szükséges, hogy a patkó szege gyémánt legyen. Azaz értéke nem mérhető valóságos életünkben használatos értékmérőkkel. A táj, ahol a táltosló megjelenik, csakis selyem füvel lehet benőtt. Már most akinek ilyen a lova, az bizony nem közönséges ember. De a nem közönséges embernek a dolga, a cselekedete, a története, a kalandja, egyszóval semmiféle vonatkozása sem lehet közönséges. Tehát ebből az állitásból, hogy ez a táltos paripa parazsat uzsonnázik, müvészileg szükségszerüen egész, önmagában lezárt világ keletkezik, - világ, amelynek minden pontja archimedeszi pont. Ennek a világnak a tényei nem valóságos tények, amelynek minden pontja archimedeszi pont. Ennek a világnak a tényei nem valóságos tények, azonban - és ez a fontos - e nem valóságos tények összefüggése valóságos és teljesen megfelel a valóságos világ összefüggéseinek. Tehát éppugy szemlélhetjük rajta a valóságos világ összefüggéseit, mint a valóságos tények állitásából szármzó müvön.
müalkotással szemben való értelmes követelmény nem az, hogy uj legyen, hanem, hogy valóságos világi (kozmikus) összefüggésekből, társadalmi ellentétekből alkotódjék, még pedig mint ritmusosan szemléleti végső egész, a nem szemléleti, de valóságos és szintén változó világegész helyébe.
József Attila
Az élet a káosz és a rend határán egyensúlyozó érdekes, minél hoszabb és minél élvezetesebb történet. Öntörték (fraktál)
A kaosz mitol elvezetes???es miert tortenet miert nem csak letezes a harmonia es beke tarsasagaban???
@@juliademeter8429 ajánlom Jordan Peterson könyveit a részletekhez, bár a fenti az önszervező rendszerek elméletéből jön. Nem a káosz vagy a rend élvezetes, hanem az élet, mint történet, ami a kettő határán egyensúlyoz. A harmónia és béke csak egyes relatív rövid időszakok.
@@mihalamm igen rovid idoszakok de lehetne vegtelen is hidd el mert abbol jottunk csak rajottunk hogy letezik kaosz is es az elvezetesebb lett mind a harmonia pedig nem az .