Kedves Julcsi! Annyira hálás vagyok nektek ezért a videóért! Szerintem sokunk gondolatait, érzéseit és megéléseit hangosítottátok ki. Nekem most sokat adott, hogy tudtam kapcsolódni hozzátok és egy kis erőt is, hogy ne adjam fel, érdemes keresni az anyatársakat, mert kincset érnek! Egy regény tudnék még ide írni, annyi gondolat merült fel bennem. Kérlek folytassatok még ezt a beszélgetést, akár ebben akár más témában, és osszátok meg velünk!
Pont a héten beszélgettünk erről hárman - gyermektelenként, hogy mennyire nehéz azt szépen kezelni, mikor egy barátból szülő válik, és folyamatosan csak arra van igénye, hogy mindenki meghallgassa a problémáit, megerősítette, hogy az ő problémái mennyire validak és rendszeresen meglapogassa a vállát, hogy ő milyen szuper teremtmény, amiért mindezt kibírja. És kb ennyiből áll a kapcsolódás részéről, hiszen egy gyermektelennek ugyan mi baja lehet, vagy mi a gyerekkel minimálisan is hasonlóan fontos történhetne vele.... És sajnos a ti beszélgetésetekből is az jön le, hogy addig kell valaki, amíg tökéletesen belesimul a ti igényeitekbe, a ti szükségleteitekbe. De amint ez nem így van, amikor már nem kaptok tőle valódi vagy mentális supportot, amikor már "problémás" az illető, onnantól kezdve nem lesz számotokra érték és simán "elengeditek". Hát lehet, hogy ezért van, hogy az emberek előbb utóbb lemorzsolódnak az anyák mellől, mert azt érezzük, hogy csak addig és azért kellünk, amíg valamilyen téren hasznosak vagyunk számotokra.
Sok mindenről nem esett elég szó a videóban, mert ez a téma rendkívül összetett. Ebben a beszélgetésben most kifejezetten erre az élethelyzetre fókuszáltunk az anyai szemszögből és az összekapcsolódás pozitívumairól. Bőven lehetett volna beszélni arról is (és remélem, hogy a folytatásban fogunk is), hogy felelősséggel vagyunk a már meglévő barátságainkért is. Nekem sokat volt a fejemben mielőtt szülő lettem, hogy igen, ez egy nagy változás lesz sok szempontból (persze előre elképzelni nem lehet pontosan), de a barátaim életében is fognak történni nagy dolgok és nem akarok nem ott lenni nekik. Úgy érzem, hogy mindent megtettem, hogy a lehetőségeimhez képest megadjam nekik a figyelmet és érdeklődést, amit tudok ebben a helyzetben is. Hogy ebben megszületik-e a kölcsönös megértés, két emberen múlik. Sajnos ez egy érzékeny egyensúly és nem a szülőség az egyetlen, ahol olyan perspektíva váltás történik (akarva-akaratlanul), hogy ez meglátszik egy barátságon. Például egy új párkapcsolat is okozhat eltávolodást, egy külföldre költözés, egy életmódváltás, egy tragédia. Hiszek benne, hogy minden érzés valid, abban is, hogy felelősséggel tartozunk egymás miatt, de így is van, hogy egy kapcsolat nem éli túl ezt a változást, bármi is lehet az. Nagyon sajnálom, hogy neked/nektek ilyen a megélésetek és igen, erről is érdemes beszélni. Biztos vagyok benne, hogy anyák is hibáznak ebben és tényleg így viselkednek, ahogy ezt leírod. És olyan is van, hogy valaki nem tudja elfogadni (mert nem tudja átélni), hogy megtörténik ez a változás és ott törtik el valami a kapcsolatban. Szóval szerintem ez egy oda-vissza felelősség, ami könnyen félremegy. De lehet hogy csak egy időre és remélhetőleg van visszaút. Ha pedig nincs, annak valószínűleg több oka van mint egy ilyen élethelyzet változás. Szerintem azért is jók az anyai kapcsolódások, ahogy erről beszéltünk is a videóban, mert az anyának kielégítik ezt a teljesen természetes és nagyon sokat érő kapcsolódást és szükségletet, a nem-anya barátokkal pedig azt a másik nagyon is élő szükségletet, amit korábban a barátságból kölcsönösen megkapott a két fél. Személyes tapasztalatból tudom, hogy ez nagyon tud működni. A legközelebbi barátaim közül többen nem szülők és semmiféle csorbát nem szenvedett a kapcsolatunk.
Nekem kétgyermekes anyaként is furcsa volt az hallani Nóritól, hogy ha valakinek gyereke születik, akkor biztos minden nőben megmozdul valami és azt fogja keresni, hol tud segíteni. Szerintem ezt már meghaladtunk, nem mindenkit érdekel az anyaság, és (surprise) a te gyereked meg végképp nem. Ilyet elvárni még egy "ideális" világban sem lehet. Szerintem az a jobb, amit Julcsi is mondott, megélésekről lehet beszélni, de ha csak ez viszi el az egész barátságot, hogy te most anya vagy, ne csodálkozz, hogy a másik fél nem tud hozzád kapcsolódni. Ha viszont meg sem lehet kb említeni, amiben anyaként vagy, mert a másik gyermektelen fél abszolút nem nyitott rá, érdemes neki is elgondolkodni, hogy miért alakul ki ez a fajta drasztikus elutasítás a téma iránt.
Csak hallgasd meg ezt a beszélgetést úgy, hogy nem AZ ANYA szemszögéből nézed a mondottakat. Én személy szerint egyik másik mondattól kifejezetten szomorú lettem. . . Tényleg az a "mi KELL az anyának" hozzáállás...
@@anvica79 Ebből a nézőpontból nem valid megosztani a megélésünket? A videó nem valami ellen szól, hanem valami mellett. Mi okozott benned szomorúságot?
Nagyon sajnálom ha neked voltak ilyen tapasztalataid, ez borzasztóan nehéz lehetett. Melyik részéből érezted hogy a lányok azt sugallják, hogy a gyermektelen barátokkal nem történthet olyan fontos dolog? Vagy ez neked volt a tapasztalatod? Én úgy gondolom ez teljesen barátság és kommunikáció kérdése, persze az anyaság nem azt jelenti hogy nem tudsz rosszat tenni és az anyaság validálja ha rosszul bánsz valakivel, ez egyértelmű. Csupán arról van szó, hogy ez egy testileg és lelkileg is borzasztóan megterhelő időszak és igen, szüksége van az embernek az extra támogatásra a közeli barátaitól, főleg a korai hónapokban. Tényleg sajnálom ha neked volt olyan tapasztalatod hogy valaki azért szakította meg veled a kapcsolatod mert "nem simultál bele" a másik igényeibe, de talán itt nem feltétlen az anyaság játszott szerepet, aki sajnos nem tudja a társas kapcsolatait megfelelően kezelni anyaság előtt, nem biztos hogy utána képes lesz ezekre, sőt. Úgy gondolom ha még erről is van szó, azt igenis lehet normálisan kezelni, akar anya az illető, akár nem. És mégegy gondolat, itt szerintem a lányoknak sem arra volt kihegyezve a mondandója (habár csak egyszer néztem végig) hogy a nem anyuka barátok nem értik meg az anyukákat, hanem hogy jól esik az embernek olyanokkal kapcsolódni, akik hasonló dolgokon mennek épp át, amivel szerintem bárki tud azonosulni, akár anya, akár nem.
Fuh, de jókor jött ez nekem most! Most lesz 5 hónapos a kisfiam, borzalmas éjszakánk volt, hálistennek hétvége van, a férjem el tudta kicsit vinni, hogy tudjak pihenni és olyan volt ez a beszélgetés mint amit pont egy ilyen énidős programra készült ❤ Momz app letöltve (budapesti, vagy akár 3. kerületi anyukák, hit me up). Ja, és imádom hogy a hátterben esik a hó ❄️
![Seungmin "그렇게, 천천히, 우리(As we are)" | [Stray Kids : SKZ-PLAYER]](http://i.ytimg.com/vi/kAzmhLHePqU/mqdefault.jpg)
Még még még! Persze csak, ha kedvetek van hozzá! Nagyon köszönöm! ❤ Jó volt hallgatni Titeket! Anyatársa(ka)t mindenkinek! 🤗
Kedves Julcsi! Annyira hálás vagyok nektek ezért a videóért! Szerintem sokunk gondolatait, érzéseit és megéléseit hangosítottátok ki. Nekem most sokat adott, hogy tudtam kapcsolódni hozzátok és egy kis erőt is, hogy ne adjam fel, érdemes keresni az anyatársakat, mert kincset érnek! Egy regény tudnék még ide írni, annyi gondolat merült fel bennem. Kérlek folytassatok még ezt a beszélgetést, akár ebben akár más témában, és osszátok meg velünk!
Pont a héten beszélgettünk erről hárman - gyermektelenként, hogy mennyire nehéz azt szépen kezelni, mikor egy barátból szülő válik, és folyamatosan csak arra van igénye, hogy mindenki meghallgassa a problémáit, megerősítette, hogy az ő problémái mennyire validak és rendszeresen meglapogassa a vállát, hogy ő milyen szuper teremtmény, amiért mindezt kibírja.
És kb ennyiből áll a kapcsolódás részéről, hiszen egy gyermektelennek ugyan mi baja lehet, vagy mi a gyerekkel minimálisan is hasonlóan fontos történhetne vele....
És sajnos a ti beszélgetésetekből is az jön le, hogy addig kell valaki, amíg tökéletesen belesimul a ti igényeitekbe, a ti szükségleteitekbe. De amint ez nem így van, amikor már nem kaptok tőle valódi vagy mentális supportot, amikor már "problémás" az illető, onnantól kezdve nem lesz számotokra érték és simán "elengeditek".
Hát lehet, hogy ezért van, hogy az emberek előbb utóbb lemorzsolódnak az anyák mellől, mert azt érezzük, hogy csak addig és azért kellünk, amíg valamilyen téren hasznosak vagyunk számotokra.
Sok mindenről nem esett elég szó a videóban, mert ez a téma rendkívül összetett. Ebben a beszélgetésben most kifejezetten erre az élethelyzetre fókuszáltunk az anyai szemszögből és az összekapcsolódás pozitívumairól. Bőven lehetett volna beszélni arról is (és remélem, hogy a folytatásban fogunk is), hogy felelősséggel vagyunk a már meglévő barátságainkért is. Nekem sokat volt a fejemben mielőtt szülő lettem, hogy igen, ez egy nagy változás lesz sok szempontból (persze előre elképzelni nem lehet pontosan), de a barátaim életében is fognak történni nagy dolgok és nem akarok nem ott lenni nekik. Úgy érzem, hogy mindent megtettem, hogy a lehetőségeimhez képest megadjam nekik a figyelmet és érdeklődést, amit tudok ebben a helyzetben is. Hogy ebben megszületik-e a kölcsönös megértés, két emberen múlik. Sajnos ez egy érzékeny egyensúly és nem a szülőség az egyetlen, ahol olyan perspektíva váltás történik (akarva-akaratlanul), hogy ez meglátszik egy barátságon. Például egy új párkapcsolat is okozhat eltávolodást, egy külföldre költözés, egy életmódváltás, egy tragédia. Hiszek benne, hogy minden érzés valid, abban is, hogy felelősséggel tartozunk egymás miatt, de így is van, hogy egy kapcsolat nem éli túl ezt a változást, bármi is lehet az. Nagyon sajnálom, hogy neked/nektek ilyen a megélésetek és igen, erről is érdemes beszélni. Biztos vagyok benne, hogy anyák is hibáznak ebben és tényleg így viselkednek, ahogy ezt leírod. És olyan is van, hogy valaki nem tudja elfogadni (mert nem tudja átélni), hogy megtörténik ez a változás és ott törtik el valami a kapcsolatban. Szóval szerintem ez egy oda-vissza felelősség, ami könnyen félremegy. De lehet hogy csak egy időre és remélhetőleg van visszaút. Ha pedig nincs, annak valószínűleg több oka van mint egy ilyen élethelyzet változás. Szerintem azért is jók az anyai kapcsolódások, ahogy erről beszéltünk is a videóban, mert az anyának kielégítik ezt a teljesen természetes és nagyon sokat érő kapcsolódást és szükségletet, a nem-anya barátokkal pedig azt a másik nagyon is élő szükségletet, amit korábban a barátságból kölcsönösen megkapott a két fél. Személyes tapasztalatból tudom, hogy ez nagyon tud működni. A legközelebbi barátaim közül többen nem szülők és semmiféle csorbát nem szenvedett a kapcsolatunk.
Nekem kétgyermekes anyaként is furcsa volt az hallani Nóritól, hogy ha valakinek gyereke születik, akkor biztos minden nőben megmozdul valami és azt fogja keresni, hol tud segíteni. Szerintem ezt már meghaladtunk, nem mindenkit érdekel az anyaság, és (surprise) a te gyereked meg végképp nem. Ilyet elvárni még egy "ideális" világban sem lehet. Szerintem az a jobb, amit Julcsi is mondott, megélésekről lehet beszélni, de ha csak ez viszi el az egész barátságot, hogy te most anya vagy, ne csodálkozz, hogy a másik fél nem tud hozzád kapcsolódni. Ha viszont meg sem lehet kb említeni, amiben anyaként vagy, mert a másik gyermektelen fél abszolút nem nyitott rá, érdemes neki is elgondolkodni, hogy miért alakul ki ez a fajta drasztikus elutasítás a téma iránt.
Csak hallgasd meg ezt a beszélgetést úgy, hogy nem AZ ANYA szemszögéből nézed a mondottakat.
Én személy szerint egyik másik mondattól kifejezetten szomorú lettem. . .
Tényleg az a "mi KELL az anyának" hozzáállás...
@@anvica79 Ebből a nézőpontból nem valid megosztani a megélésünket? A videó nem valami ellen szól, hanem valami mellett. Mi okozott benned szomorúságot?
Nagyon sajnálom ha neked voltak ilyen tapasztalataid, ez borzasztóan nehéz lehetett. Melyik részéből érezted hogy a lányok azt sugallják, hogy a gyermektelen barátokkal nem történthet olyan fontos dolog? Vagy ez neked volt a tapasztalatod? Én úgy gondolom ez teljesen barátság és kommunikáció kérdése, persze az anyaság nem azt jelenti hogy nem tudsz rosszat tenni és az anyaság validálja ha rosszul bánsz valakivel, ez egyértelmű. Csupán arról van szó, hogy ez egy testileg és lelkileg is borzasztóan megterhelő időszak és igen, szüksége van az embernek az extra támogatásra a közeli barátaitól, főleg a korai hónapokban. Tényleg sajnálom ha neked volt olyan tapasztalatod hogy valaki azért szakította meg veled a kapcsolatod mert "nem simultál bele" a másik igényeibe, de talán itt nem feltétlen az anyaság játszott szerepet, aki sajnos nem tudja a társas kapcsolatait megfelelően kezelni anyaság előtt, nem biztos hogy utána képes lesz ezekre, sőt. Úgy gondolom ha még erről is van szó, azt igenis lehet normálisan kezelni, akar anya az illető, akár nem.
És mégegy gondolat, itt szerintem a lányoknak sem arra volt kihegyezve a mondandója (habár csak egyszer néztem végig) hogy a nem anyuka barátok nem értik meg az anyukákat, hanem hogy jól esik az embernek olyanokkal kapcsolódni, akik hasonló dolgokon mennek épp át, amivel szerintem bárki tud azonosulni, akár anya, akár nem.
Fuh, de jókor jött ez nekem most! Most lesz 5 hónapos a kisfiam, borzalmas éjszakánk volt, hálistennek hétvége van, a férjem el tudta kicsit vinni, hogy tudjak pihenni és olyan volt ez a beszélgetés mint amit pont egy ilyen énidős programra készült ❤
Momz app letöltve (budapesti, vagy akár 3. kerületi anyukák, hit me up).
Ja, és imádom hogy a hátterben esik a hó ❄️
❤❤❤❤❤❤