Kedves Karen és Ricsi! Nagyon tisztellek benneteket, öröm látni, hallgatni titeket! Kívánom, hogy Isten áldja meg a közös utatokat, maradjon az elhatározás a döntés örök!❤ Szintek vannak -e még? Igen......vannak. És a fogadalom amit kimondtatok egymásnak , nem csak arra az alkalomra szóló beszéd volt, ezt tapasztalni fogjátok ,csodás dolog. A fejlődés számunkra 20 év után kezdett nagyon nyilvánvaló lenni, és most közel a 29.-hez elmondhatom, hogy életünk legboldogabb, kiegyensúlyozottabb éveit éljük. Szeretjük, tiszteljük egymást, a különbözőségeinket ahogy kiegészítjük a másikat, a végtelenbe nyúló beszélgetések, a sok nevetés ( akár kínunkban is, hisz a humor nagy segítség a nehéz helyzetekben). Vannak-e nehéz napok, akár évek? Igen vannak. De ekkor kell vissza emlékezni arra, hogy, hogy éreztünk azon a napon, és ha ezt közösen teszitek a megoldhatatlannak tűnő nehézséget is közösen meg lehet élni, túl lehet élni. Talán az emberek többsége akkor hibázik, amikor azt gondolja a szeretet egy érzés és vagy nagyon van vagy nincs. De vannak pillanatok amikor a szeretet egy döntés és nem pillanatnyi érzelem. Az érzések időnként csalókák. Sok-sok boldog évet, jó tapasztalást, és sok ilyen közös beszámolót kívánok nektek!😘
Csak egy kis érdekesség, "anekdota" arról, én hogyan látom/bennem hogyan változott meg a házassághoz való hozzáállás: amikor kicsi voltam, pontról pontra megterveztem az esküvőmet - dekor, helyszín, ruha, csokor, vacsora, minden de minden megvolt; kivéve a vőlegény, az ő kiléte és egyáltalán jelenléte. Aztán megismertem a jelenlegi (és remélhetőleg jövőbeli is) páromat, és most már, ha az esküvőmre gondolok, szó szerint semmi nem jut eszembe és semmi nem érdekel, csak és kizárólag a vőlegény személye :)
Értékes témák, értékes videók! Gratulálok hozzá! Látom pár évet lekéstem, de sok boldogságot nektek! Ami a házasságot illeti, sokat lehetne róla beszélni, de talán röviden a következő kérdéskörök és gondolatok kapcsolónak hozzá: Alapvetően a gyermekek felnevelésére, a Teremtő Égi Szüleink "mintájára" (SzeR-elemből "az ötödik elem" teremteni) köttetett szent szövetégről beszélhettünk, míg nem csak a szokások és felszínes hagyományok határozták meg a kultúrát! Az ember(iség) szakrális hanyatlásával a szerelemből kötött házasságok és így a gyermekvállalás is egyre ritkultak, társadalmi elvárássá silányult, mára zömében a csok.-kért, hitelért, támogatásért köttetnek elég sok esetben és tisztelet a nagyon kevés kivételnek. De ez csak a jéghegy csúcsa! Ez a szakrális hanyatlása az emberiségnek nem csak ezen szintjén fajult el, hanem ugyanilyen szövetségeknek minősülő testvéri, baráti, jószomszédi viszonyok és kapcsolatok, szeretetközösségek (kaláka) is megszűntek, ahogyan egyre jobban liberalizálódott az emberiség és annak érzelmei! Valamikor, még már több mint ezer éve a Teremtő Égi Szüleink iránti tisztelet és szeretet megnyilvánulása olyan mélyen gyökerezett bizonyos társadalmakban, kultúrákban (amilyen réges-régen a magyaroké is volt), hogy ehhez hasonló szövetséget nemzetségi fokon is megkötöttek, nem csak kis-családi szinten, ahogyan a házasságot! Ezen a szinten is lélekben köttetett a szövetség, mivel ott már csak nagyon "laza" vérségi kapcsolatról beszélhetünk! A kultúra olyan testvéri, szeretet alapon nyugodott, mint Hunor-Magor testvérisége: "Testvér, tegyük össze a hátunk, ketten többre megyünk, mint egyedül!" (Vérszerződés: (Jézus): "Ez az én testem és ez az én vérem!" Jóval még a katolicizmus és a mai "kereszténység" kezdete előtt!) Na ez az érzelemvilág hiányzik már teljesen a mai kor emberéből, ezért is van a sok válással végződő házasság, a szertelen, képmutató és szemfényvesztő, hamis világ mindenütt! Beszélhetnénk még, arról is a házasság kapcsán, hogy milyen érzelemvilágot jelenített meg, egy "régi vágású" vőfély, még nem is olyan rég, amikor a kultúra és hagyomány ha morzsáiban is, de még élt! Röviden ennyi! Nektek azért minden szépet és jót, derűs napokat adjon a Teremtő és nagyon sok boldogságot, ahogy az elején is kívántam! Azért együtt bármi is jön, kicsit könnyebb kibírni! Sziasztok...
Sziasztok! Nekem egyszer azt mondták, hogy az életben három nagy mérföldkő van. A születés a házasság és a halál. Ebből csak a házasság a te/ti döntésed/döntésetek. Meg kell élni a pillanatot és örökké emlékezni rá.
Ez egy olyan szép kapcsolat. :-) Ricsi talpig férfi. Azért emelem ki, mert ennyire fiatal srácot még nem láttam ilyen megfontoltnak, tisztaszívűnek. (Nem azt mondom, hogy Ricsi az egyetlen. :-) ) Karen, jó emberek vagytok, s nem pont e videó alá címzem ezt, inkább csak úgy, nektek. Ismeretlenül is ölellek benneteket. 💚
Jó a végén a Für Elise. :) Mármint nagyon tetszik a videó, egyet is értek az álláspontotokkal, csak gondoltam, leírom, hogy mindig várom a videó végi zenét. Mármint nem azért, hogy vége legyen a vide.....áh, ebből már nem fogok jól kijönni, gondolom, érted a lényeget. 😅
Nagyon szépen gondolgotok a házasságról mind szimbolikájában mind gyakorlati kérdéseiben. Remélem, nagyon nagy próba elé nem állít az élet titeket. Azért van az a mélység és magasság, ami iszonyú embertpróbáló. Mondom ezt 64 évesen egy szörnyű baleset után. Nos- 2 ember kell mindig.
Kedves Karen és Ricsi! A témával kapcsolatos teljes véleményemet nem írhatom le, de megpróbálom, mert bőven sokkal több sor lenne, mint amit kommentekben szoktak írni. (10-12 sor). Tiszteletre méltó a videóitok sokoldalú témaválasztása, és köztük ez témául: a házasság. (Különös tekintettel a mai világ (tévesen ) belemagyarázott sokszínű elméleteibe. Sokan jönnek azzal a szöveggel, hogy csak külsőségért történik, vagy az csak papír. Nem osztom azt a véleményt, hogy mindenki való mindenkihez, csak fejben kell eldönteni, és dolgozni a problémákon. Véleményem kapcsolatokról: alapvetően meg kell lennie egy kölcsönös vonzalomnak, vonzódásnak (AMI MINDKÉT FÉL RÉSZÉRŐL ÉREZHETŐ A MÁSIK FELÉ) és tiszteletnek + egy drive-nak(szereteten alapul, de annak egy felnőttesebb és kifejezéssel is járó gondolati forma) és ezeknek az alapérzéseknek nem szabad eltérniük (nagymértékben meg főleg nem) egymáséitól. (Nem fejtem ki, mert akkor lesz a szöveg olyan terjedelmű, amit az első sorban leírtam.) Akkor lesz belőle idővel házasság, és nem csak "egy sima kapcsolat" , ami 2-3 év után óhatatlanul az ellaposodás útjára lép. (HA NINCS ALAPVETŐEN EZ A 3 ALAPALKOTÓ, VAGY NEM ÚGY VAN ÉRTELMEZVE, AZON AZ EGYETLEN JÓ JELENTÉSSEL, AMIT EZEN SZAVAK IGAZÁBÓL TAKARNAK ) akkor hosszútávú minőségi kapcsolat, ami elköteleződés is, nem fog létrejönni. És annak, hogy alapvető összecsiszolódás után több együttműködés tud létrejönni, nem látom jogosultságát. Meg a" dolgozunk a problémán és jobban összecsiszolódunk" elvet sem tartottam soha hosszú távon megoldásnak. Jobb híján csak személyes példáimat tudom leírni, így ne járjon más -tanulságul : én fiatalon, huszonévesen a naivság és a lehetőségek (ismerkedési) hiánya miatt, illetve más környezeti körülményeim miatt megalkudva választottam az első, amiben kölcsönösség van kapcsolatot, egyéb (fontos) szempontok kihagyásával, (idő sürgetése miatt ), és így 3-szer is sikerül belegyalogolnom olyan szituációkba, amikor azt gondolták, hogy "gazdag papa " gyerekére hajtok, vagy bármikor is érdekelt az, hogy mennyire tömött pénztárcájú a választottam. Holott nálam teljesen más volt a mérce, és egyszer sem voltam - bocs a fogalmazásért - Vajna-timi effektus. Csak úgy nézett ki, csak mindhárom esetben átvert és kihasznált voltam, mert csak úgy néz ki kapcsolatokat kaptam. A szövegem summázása, ha 2-3-4 év után nincs megkérve a lány keze a kapcsolatban, akkor már "almás" az egész, a kapcsolat legmélyén vagy komolyabb szinteken vannak olyan mértékű problémák, amelyek nem biztos, hogy olyan kicsik, aminnek szeretnénk tartani.
Sziasztok, nagyon egyet értek veletek. Nekünk is csak olyan volt az esküvőn, ami mindkettőnknek jó, mivel ez nem másokról szól hanem az egymásnak tett ígéretetekről, elköteleződésről. Nekünk és pár közeli barátunknak szintén, egyébként az esküvő egy szint lépés volt, amit egy újabb rózsaszín ködös időszak követett. Újra fellángolt a kezdeti szerelem pár hónapra, majd szépen szeretetté, összetartozássá csendesült. Szerintem egy házasságban az ember inkább megoldja a konfliktusokat, inkább dolgozik a kapcsolaton, mint egy együtt élés során, hiszen, egy picivel bonyolultabb és fájdalmasabb procedúra kisétálni belőle. Viszont emiatt sok barátommal értünk egyet ebbe, hogy sokkal jobban elmélyült a kapcsolatunk a házasság után, minta több éves együttélés során. Szóval vagyunk egy páran, akik ezt szint lépésként éljük meg, és mivel megoldani akarunk mindent, és dolgozni a kapcsolaton, így igen, úgy érezzük, hogy van szintlépés a házasság után is. Sok boldogságot és kitartást nektek az úton. Találjátok meg az útját, hogy mindig ott legyetek egymásnak és közös fejlődésként együtt fedezzétek fel ezt az utat. 💕
Kedves Karen és Ricsi! Nagyon tisztellek benneteket, öröm látni, hallgatni titeket! Kívánom, hogy Isten áldja meg a közös utatokat, maradjon az elhatározás a döntés örök!❤ Szintek vannak -e még? Igen......vannak. És a fogadalom amit kimondtatok egymásnak , nem csak arra az alkalomra szóló beszéd volt, ezt tapasztalni fogjátok ,csodás dolog. A fejlődés számunkra 20 év után kezdett nagyon nyilvánvaló lenni, és most közel a 29.-hez elmondhatom, hogy életünk legboldogabb, kiegyensúlyozottabb éveit éljük. Szeretjük, tiszteljük egymást, a különbözőségeinket ahogy kiegészítjük a másikat, a végtelenbe nyúló beszélgetések, a sok nevetés ( akár kínunkban is, hisz a humor nagy segítség a nehéz helyzetekben). Vannak-e nehéz napok, akár évek? Igen vannak. De ekkor kell vissza emlékezni arra, hogy, hogy éreztünk azon a napon, és ha ezt közösen teszitek a megoldhatatlannak tűnő nehézséget is közösen meg lehet élni, túl lehet élni. Talán az emberek többsége akkor hibázik, amikor azt gondolja a szeretet egy érzés és vagy nagyon van vagy nincs. De vannak pillanatok amikor a szeretet egy döntés és nem pillanatnyi érzelem. Az érzések időnként csalókák.
Sok-sok boldog évet, jó tapasztalást, és sok ilyen közös beszámolót kívánok nektek!😘
Csak egy kis érdekesség, "anekdota" arról, én hogyan látom/bennem hogyan változott meg a házassághoz való hozzáállás:
amikor kicsi voltam, pontról pontra megterveztem az esküvőmet - dekor, helyszín, ruha, csokor, vacsora, minden de minden megvolt; kivéve a vőlegény, az ő kiléte és egyáltalán jelenléte.
Aztán megismertem a jelenlegi (és remélhetőleg jövőbeli is) páromat, és most már, ha az esküvőmre gondolok, szó szerint semmi nem jut eszembe és semmi nem érdekel, csak és kizárólag a vőlegény személye :)
Értékes témák, értékes videók! Gratulálok hozzá! Látom pár évet lekéstem, de sok boldogságot nektek! Ami a házasságot illeti, sokat lehetne róla beszélni, de talán röviden a következő kérdéskörök és gondolatok kapcsolónak hozzá: Alapvetően a gyermekek felnevelésére, a Teremtő Égi Szüleink "mintájára" (SzeR-elemből "az ötödik elem" teremteni) köttetett szent szövetégről beszélhettünk, míg nem csak a szokások és felszínes hagyományok határozták meg a kultúrát! Az ember(iség) szakrális hanyatlásával a szerelemből kötött házasságok és így a gyermekvállalás is egyre ritkultak, társadalmi elvárássá silányult, mára zömében a csok.-kért, hitelért, támogatásért köttetnek elég sok esetben és tisztelet a nagyon kevés kivételnek. De ez csak a jéghegy csúcsa! Ez a szakrális hanyatlása az emberiségnek nem csak ezen szintjén fajult el, hanem ugyanilyen szövetségeknek minősülő testvéri, baráti, jószomszédi viszonyok és kapcsolatok, szeretetközösségek (kaláka) is megszűntek, ahogyan egyre jobban liberalizálódott az emberiség és annak érzelmei! Valamikor, még már több mint ezer éve a Teremtő Égi Szüleink iránti tisztelet és szeretet megnyilvánulása olyan mélyen gyökerezett bizonyos társadalmakban, kultúrákban (amilyen réges-régen a magyaroké is volt), hogy ehhez hasonló szövetséget nemzetségi fokon is megkötöttek, nem csak kis-családi szinten, ahogyan a házasságot! Ezen a szinten is lélekben köttetett a szövetség, mivel ott már csak nagyon "laza" vérségi kapcsolatról beszélhetünk! A kultúra olyan testvéri, szeretet alapon nyugodott, mint Hunor-Magor testvérisége: "Testvér, tegyük össze a hátunk, ketten többre megyünk, mint egyedül!" (Vérszerződés: (Jézus): "Ez az én testem és ez az én vérem!" Jóval még a katolicizmus és a mai "kereszténység" kezdete előtt!) Na ez az érzelemvilág hiányzik már teljesen a mai kor emberéből, ezért is van a sok válással végződő házasság, a szertelen, képmutató és szemfényvesztő, hamis világ mindenütt! Beszélhetnénk még, arról is a házasság kapcsán, hogy milyen érzelemvilágot jelenített meg, egy "régi vágású" vőfély, még nem is olyan rég, amikor a kultúra és hagyomány ha morzsáiban is, de még élt! Röviden ennyi! Nektek azért minden szépet és jót, derűs napokat adjon a Teremtő és nagyon sok boldogságot, ahogy az elején is kívántam! Azért együtt bármi is jön, kicsit könnyebb kibírni! Sziasztok...
Sziasztok!
Nekem egyszer azt mondták, hogy az életben három nagy mérföldkő van. A születés a házasság és a halál. Ebből csak a házasság a te/ti döntésed/döntésetek. Meg kell élni a pillanatot és örökké emlékezni rá.
Ez milyen szép gondolat❤
Ez egy olyan szép kapcsolat. :-) Ricsi talpig férfi. Azért emelem ki, mert ennyire fiatal srácot még nem láttam ilyen megfontoltnak, tisztaszívűnek. (Nem azt mondom, hogy Ricsi az egyetlen. :-) )
Karen, jó emberek vagytok, s nem pont e videó alá címzem ezt, inkább csak úgy, nektek. Ismeretlenül is ölellek benneteket. 💚
Nagyon szerethető pár vagytok.❤❤❤❤
Ahogy egymásra néztek...:) Nagyon aranyos pár vagytok! Sok boldogságot!
Jó a végén a Für Elise. :) Mármint nagyon tetszik a videó, egyet is értek az álláspontotokkal, csak gondoltam, leírom, hogy mindig várom a videó végi zenét. Mármint nem azért, hogy vége legyen a vide.....áh, ebből már nem fogok jól kijönni, gondolom, érted a lényeget. 😅
Mindig jól esik, amikor valaki észreveszi ❤️
Nagyon szépen gondolgotok a házasságról mind szimbolikájában mind gyakorlati kérdéseiben. Remélem, nagyon nagy próba elé nem állít az élet titeket. Azért van az a mélység és magasság, ami iszonyú embertpróbáló. Mondom ezt 64 évesen egy szörnyű baleset után. Nos- 2 ember kell mindig.
Nagyon cukik vagytok
Kedves Karen és Ricsi!
A témával kapcsolatos teljes véleményemet nem írhatom le, de megpróbálom, mert bőven sokkal több sor lenne, mint amit kommentekben szoktak írni. (10-12 sor).
Tiszteletre méltó a videóitok sokoldalú témaválasztása, és köztük ez témául: a házasság. (Különös tekintettel a mai világ (tévesen ) belemagyarázott sokszínű elméleteibe. Sokan jönnek azzal a szöveggel, hogy csak külsőségért történik, vagy az csak papír.
Nem osztom azt a véleményt, hogy mindenki való mindenkihez, csak fejben kell eldönteni, és dolgozni a problémákon.
Véleményem kapcsolatokról: alapvetően meg kell lennie egy kölcsönös vonzalomnak, vonzódásnak (AMI MINDKÉT FÉL RÉSZÉRŐL ÉREZHETŐ A MÁSIK FELÉ) és tiszteletnek + egy drive-nak(szereteten alapul, de annak egy felnőttesebb és kifejezéssel is járó gondolati forma) és ezeknek az alapérzéseknek nem szabad eltérniük (nagymértékben meg főleg nem) egymáséitól. (Nem fejtem ki, mert akkor lesz a szöveg olyan terjedelmű, amit az első sorban leírtam.) Akkor lesz belőle idővel házasság, és nem csak "egy sima kapcsolat" , ami 2-3 év után óhatatlanul az ellaposodás útjára lép. (HA NINCS ALAPVETŐEN EZ A 3 ALAPALKOTÓ, VAGY NEM ÚGY VAN ÉRTELMEZVE, AZON AZ EGYETLEN JÓ JELENTÉSSEL, AMIT EZEN SZAVAK IGAZÁBÓL TAKARNAK ) akkor hosszútávú minőségi kapcsolat, ami elköteleződés is, nem fog létrejönni.
És annak, hogy alapvető összecsiszolódás után több együttműködés tud létrejönni, nem látom jogosultságát. Meg a" dolgozunk a problémán és jobban összecsiszolódunk" elvet sem tartottam soha hosszú távon megoldásnak. Jobb híján csak személyes példáimat tudom leírni, így ne járjon más -tanulságul : én fiatalon, huszonévesen a naivság és a lehetőségek (ismerkedési) hiánya miatt, illetve más környezeti körülményeim miatt megalkudva választottam az első, amiben kölcsönösség van kapcsolatot, egyéb (fontos) szempontok kihagyásával, (idő sürgetése miatt ), és így 3-szer is sikerül belegyalogolnom olyan szituációkba, amikor azt gondolták, hogy "gazdag papa " gyerekére hajtok, vagy bármikor is érdekelt az, hogy mennyire tömött pénztárcájú a választottam. Holott nálam teljesen más volt a mérce, és egyszer sem voltam - bocs a fogalmazásért - Vajna-timi effektus. Csak úgy nézett ki, csak mindhárom esetben átvert és kihasznált voltam, mert csak úgy néz ki kapcsolatokat kaptam.
A szövegem summázása, ha 2-3-4 év után nincs megkérve a lány keze a kapcsolatban, akkor már "almás" az egész, a kapcsolat legmélyén vagy komolyabb szinteken vannak olyan mértékű problémák, amelyek nem biztos, hogy olyan kicsik, aminnek szeretnénk tartani.
Sajna lemaradtam ezekről a matricákról, de vannak amik fedik a gondolataimat. :)
Csak a legjobbakat tudom kívánni nektek :)
Sziasztok, nagyon egyet értek veletek. Nekünk is csak olyan volt az esküvőn, ami mindkettőnknek jó, mivel ez nem másokról szól hanem az egymásnak tett ígéretetekről, elköteleződésről. Nekünk és pár közeli barátunknak szintén, egyébként az esküvő egy szint lépés volt, amit egy újabb rózsaszín ködös időszak követett. Újra fellángolt a kezdeti szerelem pár hónapra, majd szépen szeretetté, összetartozássá csendesült. Szerintem egy házasságban az ember inkább megoldja a konfliktusokat, inkább dolgozik a kapcsolaton, mint egy együtt élés során, hiszen, egy picivel bonyolultabb és fájdalmasabb procedúra kisétálni belőle. Viszont emiatt sok barátommal értünk egyet ebbe, hogy sokkal jobban elmélyült a kapcsolatunk a házasság után, minta több éves együttélés során. Szóval vagyunk egy páran, akik ezt szint lépésként éljük meg, és mivel megoldani akarunk mindent, és dolgozni a kapcsolaton, így igen, úgy érezzük, hogy van szintlépés a házasság után is.
Sok boldogságot és kitartást nektek az úton. Találjátok meg az útját, hogy mindig ott legyetek egymásnak és közös fejlődésként együtt fedezzétek fel ezt az utat. 💕
Ricsi.
Számomra borzasztóan a házassag fontos es nem maga a szertartás hanem az életre szóló ígéret miatt