Fantasztikus volt ez a beszélgetés is nagyon köszönöm!!!🙏🏝️ Nem is tudjuk mennyire szerencsések vagyunk akiknek a családja és gyermekkora jó és rendben volt!🙏 Az ilyen felépülésre vágyó emberek életének a fele már oda van és nincs szép emléke ezt sokan nem érzik át. Sok sikert kívánok mindenkinek!!! Maradok tisztelettel kedves Mindenségit!!!!😍🙏🏝️
Én, mint borderline szívesen beszélgetnék egy dokival együtt kamerák előtt is. Nagyon őszintén és nyíltan vállalom magam, 9 év önismerettel és terápiával, magasan funkcionálóként. 😊
Eddig mindig nagyon lekötöttek az interjúk, ez most valahogy nem sikerült sajnos. Az egyik vendég sajnos elvitte a beszélgetést. Ti mint műsorvezetők, nagyon higgadtan és szépen vezettétek a műsort. Köszönöm.
Ez most nem jött át, úgy éreztem a vendégek is kényelmetlenül érezte magát. Zoli nagyon sokat beszélt és elvitte a beszélgetést. Ha 7 éve jár terápiába, akkor hagyja beszélni a hölgy vendéget.
Engem finoman szólva sem győzött meg Zoli . Annyira erőteljesen bizonygatta, hogy ő már a jó oldalon áll, hogy pont ez kérdőjelezte meg számomra ennek az igazságát. De ez csak az én nézőpontom, emellett őszintén drullokok neki!
szerintem totál felesleges ezen gondolkodni, h. kit is gyoz meg Zoli. Elgondolkodató volt a torténete, az a folyamat amin végig ment/megy és ha megnézed abszolut nem sajnátatja magát ebben, hanem probal ellene tenni. Nyilván ez a fajta bizonygatás fura lehet, de ezzel a pedigrével szerintem abszolut tolerálható, foleg, h. maga is mesélte, h. a figyelem és a dicséret messze elkerulte ot.
Egyre magabiztosabb vagyok afelől, hogy azokba a szar, a nagyon szar érzéseimbe bizony bele kell mennem, mert hiába érzi még a másik, hogy ebből (énbelőlem) ő kimaradna, bizonyság lesz számára, hogy cakkumpakk vállalhatatlan vagyok. De ez csak azért, hogy aki meg ezt helyén tudja kezelni, azzal meg is érdemeljük egymást, hiszen addigra én is eljutottam olyan szintre, hogy nem lesznek, nem lesz annyi áldozatom, de ez utóbbi most, nagyon kardinális kérdés, legfőképp azt kívánom magamnak, hogy minden áldozatom képes legyen és lehetősége is legyen "bosszút állni" illetve bennem megfelelő mértékű, hogy végre tanuljak is, lelkiismeretfurdalást kelteni. Ez a legkevesebb, amit tehetek, s mi a legtöbb: hogy abbahagyom az álságos dumát...
Ez pont olyan átgondolatlan gyanakvás részedről, mint amikor nekem mondják, hogyha kiemelem, hogy sokkal intelligensebb vagyok az átlagnál, akkor “bizonygatom”, és azért nem igaz. 😂 Miközben Mensa HungarIQa tag vagyok, és mérnöki, természettudományos és informatikai szakokon is meg tudtam tanulni a tananyagot, ami magas IQ nélkül elengedhetetlen. Már ha csak valaki szóba áll velem, vagy ránéz a helyesírásomra és a gondolatvezetésemre, látja, hogy rendszerezett és logikus. Lehet, hogy soha az életben nem fogsz olyan nárcisztikussal találkozni, mint Zoli, aki beismeri, hogy nárcisztikus, meg hogy 7 évig terápiába járjon. Neked nem kell Zolival élned, szóval nem értem, miért kellene meggyőzzön téged. Ha te nem akarsz terápiázott nárcisztikusokkal bármiféle kapcsolatban lenni, akkor ne legyél. Senki sem kötelez. Mondom ezt úgy, hogy két elmebeteg szülő nevelt fel engem, és sokat bántalmaztak, szóval nem kicsinyítem a problémát, csak azt mondom, hogyha már egy beteg ember keresi a megoldást, akkor ne legyünk már ellenlábasai.
Robival értek egyet: nekem is elsőre gyanús volt az a bizonyos "érzelmi kitörés". Szinte semmi előjelét nem látni, hogy például igyekezne visszatartani a feltörő könnyeket, nagyobbakat nyelne, stb... Egyből bekapcsolt nálam a piros lámpa. Érzésem szerint bőven van még min dolgoznia. Kitartást neki!
Készítettem Krisztával egy interjút anno, a címe: nárcisztikus a pszichológusnál: megtanulja a pszichoszlenget és azt is ellened fordítja… nekem sajnos ez rémlett fel valahogy a beszelgetésből. Egy régi bnőm is egyértelműen rejtett nárci volt, de járt szakemberhez, és megvolt a látszat, ő mennyire dolgozik magán - a nárcisztikus mennyirén van a hangsúly. Közben a tudását arra használta, hogy kitapogassa az emberek sérülékeny pontjár és szúrjon. Nem tudom, mennyire őszinte ez, vagy egy újabb álarc, és nyilván nem ítélhetem meg egy beszélgetésből, de sajna fenntartással kezelem.
Ma már úgy érzem olyan ez mint a horoszkóp, mindenki felismeri benne a saját igazát és aggatja rosszallójára. A közösségi média algoritmusainak hála pedig 1, 2, 3 tartalom után már ott az 1000-dik is. És mindenki olyan mélyre ásta el egymást, amilyenre csak tudja. De ez is a cél, hisz a kapcsolat alapja a kommunikáció, ez pont az ellenkezőjét hirdeti, no contact. Polarizált családok, megbélyegzett emberek, egyoldalú történetek, melyben a mártírokat piedesztálra emelik. Önfelmentés démonizálás. Asszonysutyorgó színvonalú fórumok, sértett, impulzív döntéseket hozó, felelősséget letoló társadalom. Mintha a világban volna most egy ilyen légkör, családok országok szakadjjatok szét.... Az internetnek hála egyre többen megismerik a pszichológiát, és majd dobálóznak egymásra különböző pszichológiai fogalmakat, majd következik, hogy egymás szemében is hamarosan nárcisztikusokká válnak....
Húha keményítetek ám befelé! A hiánypótló videók mellé, kezd becsúszni a sokkoló jelleg is. Ez jó erősre sikerült! Jól eltud gondolkodni utána az ember saját magán és környezetén😁 Köszönöm
Az "elérzékenyülés", és az azt követő védekező reakció is kemény volt. De amikor a végén Zoli azt mondja Krisztinának, hogy akkor ő most dedikálna neki egyet a könyvéből, csak azért nem szakadt be a plafon, mert a szakember illedelmes, mély bólintással megköszönte ezt a kezdeményezést!
Hát, elnézést, én nárcisztikus apával nőttem fel, sokat bántalmazott, szóval nem a nárcisztikusokat védem, DE enyhe autizmusom van, és az empátiám a bántalmazó, lelki beteg szüleim miatt is túlfejlett. Már Zoli magyarázata előtt is egyből kitaláltam, hogy mitől érzékenyült el, és ha te magad empatikus lennél, akkor le tudtad volna olvasni az arcáról, hogy nagyon rosszulesett neki, amikor megkérdőjelezte az “őszinte” műsorvezető. Nem értem, hogyha eleve ritka és becsülendő, hogy egy nárcisztikus, akit gyerekként és felnőttként folyton bántalmaztak, elmegy terápiába, akkor miért kell előírni, hogy hogyan reagáljon dolgokra. Mindenkinek más megküzdési mechanizmusai alakulnak ki a traumákra, és csak az köt bele, akit soha életében nem bántalmaztak igazán, és alulfejlett az empátiája, vagy pedig bántalmazták, csak lehasította magáról, azaz a saját szenvedését is érvényteleníti, és ezt projektálja rá másokra. Senki sem mondta, hogy alkalmazkodni kell a nárcisztikushoz. Lehet úgy is szemlélni a tetteit, hogy elkönyveljük, hogy ezek megtörténtek, aztán majd az idő eldönti, hogy hogyan kellene értelmezni. Én sok emberen, sőt, a pszichiátria intézményén is azt látom, hogy nem akarnak együttérezni a beteggel, hanem rákennek valamit, hogy miért hibás a működése. Pl. amikor 20 évesen olyan depressziós voltam a szüleim miatt, hogy meg akartam halni, akkor a pszichiáter azt mondogatta, hogy a depresszió “kémiai egyensúlyhiány”. Ekkora bődületes baromságot! Neki is mondtam, hogy az antidepresszáns nem fog meggyógyítani. 5 hónapig szedtem, nem is segített. Az segített, amikor a szüleim kirúgtak otthonról, elkerültem a bántalmazó közegből, és azóta fejlesztem magam. A kirúgás után kb. 2 hónapig nem tudott mosolyogni a jobb arcfelem! A traumák szokatlan működéseket eredményezhetnek. Pont ezért senkit sem érdekel, hogy szerinted vagy az igazságosztó műsorvezető szerint igazi sírást produkált-e Zoli. Megjegyzem, én még nem láttam nárcisztikustól kamu sírást. Ha sírnak, akkor tényleg önmagukat sajnálják, ahogy a normális emberek is általában. Attól függetlenül, hogy a környezetük felé csökkent az empátiájuk, önmaguk felé pont, hogy eltúlzott tud lenni. Nem is az a legnagyobb baj velük, hogy önmagukkal szemben érzéketlenek, hanem az, amikor másokkal azok. Én azt sem értem, hogy más embernek a traumatizáltságán meg az érzéseihez való jogosultságán miért háborodnak fel az emberek. Aki minden emberi megnyilvánulást játszmázásnak gondol, szerintem az önmagából indul ki. Velem nagyon sok empátiahiányos ember megcsinálta már, hogy elmondtam a traumáimat, jogosságot adtam a fájdalmamnak, és megsértődtek azon, hogy megosztottam velük. Nevetséges. Ha nekem egy ember kiönti a lelkét, akkor tudom, hogy: 1) azért tette, mert szüksége van rá a gyógyulásához; 2) az az ő traumája, nehogy már nekem fájjon jobban, hogy VELE mi történt, és nehogy már el akarjam hallgattatni, amikor megtisztelt azzal, hogy elmondta. Az, hogy együttérzel valakinek a traumájával, nem jelenti azt, hogy mindent meg kell engedned neki, vagy hogy ő onnantól manipulálhat téged. Én soha életemben nem engedtem meg dolgokat másoknak arra hivatkozva, hogy ők traumatizáltak. Mindig a saját ingerküszöbömet figyeltem. Pl. a drogosokat is sajnálom, DE nekem túlmegy az ingerküszöbömön az, hogy mellettük folytonos aggodalomban és bizonytalanságban van az ember. Ettől még az ő traumájuk, ami miatt drogoznak, az valid, hiszen nem véletlenül drogoznak. Ugyanígy a nárcisztikus sem ok nélkül lett azzá. Jogosak az érzései, csak az nem, amikor a saját érzéseinek létjogosultságát a másik ember szenvedése fölé helyezi.
7 év terápia nagyon becsülendő. 👍👍👍Ez az idő hatalmas önismerettel áldja meg az embert. Már csak ezèrt is megérte! A gyermekkori komoly sèrülèseket nem lehet csak ùgy elfelejteni meg azon túllépni. Ezèrt becsülöm nagyon hogy ezt az utat választotta. Az Önismeret az Èlet legnehezebb leckèje. Bárcsak sokan követnèk a pèldáját! Èn is ismerek egy nagyon beteg idős nőt, mindenki elmenekül előle. Sajnos az idős korosztályban nagyon sok a sérült ember, de nagyon idegenkednek a pszichológustól mert azt vallja hogy vele semmi gond, hiszen ő grandiózus. Szerintem is ez egy "szégyen központú " téma. Mindenki a környezetèben az egész életèben elmenekült előle. De nem belátó. 80 èves. Csak torol... El kell fogadni őt, DE a legfontosabb, hogy védeni kell magunkat!
Köszönöm a beszélgetést! Milyen jó lenne ha mindenki kiterítené a lapjait őszintén az ismerkedés nagyon kezdeti szakaszán 😊 a helyett hogy hatalmas erőfeszítéssel maszkolna szerinte nem oké dolgokat.
Kedves Emberek! Dehogy kedvesek... PZP vagyok, szeretettel. Sokat gondolkoztam, hogyan is reagálhatnék, illetve kell-e egyáltalán erre a sok elítélő és negatív kommentre. S mégis megteszem, mert valaki itt azt kifogásolta, hogy egészséges ember felháborodna az egyik nekem szegzett kérdés nyomán az interjúban. Hát felháborodok, de megértéssel és elfogadással, indulatok nélkül. Tudjátok, mindannyian a nyelv rabjai vagyunk. A nárcizmushoz szorosan hozzáragadt a bántalmazás és az erőszak. Ezt a szót, hogy "nárcisztikus" bélyegként használjuk ma bárkire, aki késik öt percet. Holott az igazi nárcizmus sokkal ritkább, mintegy 1-3% a teljes népesség körében, vagy csak a mentális betegségek között, ezt most nem tudom pontosan. Szóval felháborít, dehogyis, elkeserít, hogy széles körökben elterjedt a zsigeri indulat, és semmilyen jónak a nem feltételezése a másik emberről. Kedvesek, 7 éve küzdök a lelkemért minden nap egy intenzív terápia keretein belül, és hamarosan abbahagyhatom, mert boldogan élek én és a körülöttem lévők. Azért járok oda, hogy jólesőn megtévesszem a terapeutát? Letojnám 2 hónap után, már rég nem lennék ott. Nem véletlen mondtam a műsorban, hogy címkétleníteni jöttem. Mert bár rendkívül sok nárcisztikus ember árt a körülöttük élőknek valóban, s ezért nem is védem őket, (egyáltalán, semmilyen bántalmazót), nem vagyunk beljebb, ha egymást lenarcisztikusozzuk. Ha rám ezt mondjuk, mert ez a legegyszerűbb, azonnal rám projektálható megannyi személyes sérelem, és az ördög vagyok maga, pedig a műsorban lévők és a kommentelők sem ismernek. Ez a létezés sokszínűségének csodája: egy narcisztikus személyiségszerveződésű ember is lehet jó, megfelelő önvizsgálat és önismeret birtokában, paradox módon akár mélyebb önismerettel és szeretettel, mint akiknek nem kellett ekkora sötétséggel szembemenni, és megküzdeni vele. Mert egész egyszerűen csak emberek vagyunk, mindannyian. Címkék nélkül, ha hajlandóak és érzékenyek vagyunk meglátni. Elkeserít továbbá a szövegértési, és elmeolvasási képessége az ide kommentelőknek. Elvileg, azt szoktuk mondani a színészi szakmában, a "kamerán minden látszik", ám úgy tűnik mégsem. Csak egy nagyon kedves kommentelő írta meg, hogy már az elérzékenyülésem (és nem érzelemkitörés!) előtt, szinte azzal a szomorú, szippantásszerű levegővétellel egy időben megértette, hogy hogyan gondolok a testvéremre, és mennyire fáj az, hogy mi történt közöttünk, és egyáltalán velünk. Azzal, hogy nagyon érzékenyen el is mondtam utána, hogy mi volt ez, és ez csak további magyarázkodásnak tűnik sokaknak, tényleg nem tudok mit kezdeni. Visszatérve, és kicsit átkeretezve a dolgokat, hiszen erről szól egész életem: átkeretezés, becsatornázás, önmagamon való túljutás és megfelelő mederbe terelés, szóval kicsit felejtsük el, hogy nárcisztikus vagyok. Mert az mint mondtam, nagyon nem szimpi, és nem is kell az legyen, a szó eredeti töltetével. De ha azt mondom helyette, van itt egy ember, aki keserű, és évtizedeken át tartó sorozatos családi traumatizáltság és szenvedés nyomán maga sem lesz képes a normális emberi kapcsolatokra, szeretetre, megfelelő életvezetésre, majd ezt felismerve, elmegy segítséget kérni egy terápiába, és hosszú évekig abban kitartva, éjszakákat átzokogva igyekszik jobbá lenni önmagáért és egy boldog életért- na arra azt szoktuk mondani, hogy bravó barátom, le a kalappal! Mert ez példaértékű munka. Befejezve, jól éreztem magam a műsorban, mert szeretettel mentem oda, ám ezzel együtt folyamatosan a "magyarázkodó" szerepét kellett felvegyem. Pedig, utólag rájőve, nem kell. Senkinek sem. Bennem egy jó szomszédot, barátot, jó testvért, és egy kitartó szerelmest ismerhetnek mára a körülöttem élők. Ez nekem elég. Meg az, amikor áldozatok! kérnek segítséget tőlem, hogy jobban megérthessék ezt a működést. Vagy diagnosztizált narcisztikusok, hogy mivel lehetnének motiváltabbak a terápiájukban. Srácok, nagyon köszönöm nektek ezt a beszélgetést, Robi kételkedésével együtt ami, érthető volt. Ugyanígy Krisztáé is, de nem esett jól, főleg egy szakembertől. Ha ezt olvasod, és mégis úgy döntesz, örömmel veszem facebook jelölésed, amit nem fogadtál tőlem. Mert egy ügyért ültem oda veletek a stúdióba: egy jobb magyar mentálhigiéné ügyéért. Jövőre remélem ismét találkozunk. Szeretettel, Zoli
Tök klassz, hogy kommenteltél te is. Jogod van az érzéseidhez, mint ahogy mindenki másnak. Tudod az a baj, hogy nagyon sokan élnek meg komoly, szörnyűséges bántalmazásokat személyiségzavaros emberektől, s így kialakul bennük egy előítélet mindenkivel szemben. Az is a baj, hogy igazából nem ismerik a nárcizmust, nem tanulnak róla, s ezért az ilyen problémával küzdőket gonosztevőként aposztrofálják, mert nem tudják, hogy valójában mi zajlik le egy ilyen emberben, s azt sem, hogy a nárcizmus skálán sokféle “állapot” megtalálható, s nem mindegyik ugyanolyan nehéz. Mondjuk nekem is van egy ismerősöm - szerencsére nem áll közel hozzám - aki patológiás nárcisztikus, de egy igazi szörnyeteg. Hát az ilyen tapasztalatok miatt vesznek egy kalap alá az emberek mindenkit, akinek valamilyen személyiségzavara van, vagy lehet. A félelem a másik ok. Az ember a legvadabb reakciókat akkor adja valamilyen jelenségre, mikor fél tőle, mikor nem ismeri, mikor azt feltételezi, hogy ártani akar neki. Nos, a nárcizmus és vele együtt a nárcisztikus emberek pont ilyen félelmet váltanak ki az emberekből. Nagyon tisztelem azt az erőfeszítést, amit beleraktál abba, hogy változni tudj. S valóban igazságtalan támadni és kétségbe vonni az eredményeidet. De meg kell értsd, hogy a csapból-vízből az folyik, hogy a nárcizmussal szemben tehetetlenek vagyunk, s így védtelenek is azzal szemben. Ezért ez - félelmet generál -, s arra készteti az embereket, hogy elutasítsák, kétségbe vonják egy nàrcisztikus ember szavát, hiszen mint tudjuk, sokan közülük mesterei a manipulációnak és a hazudozásnak. De ez egy sajnálatos módon természetes reakció, amelyet nem szabad magadra venned. Te tudod, hogy honnan hová jutottál, a körülötted élők is tudják. S ez a fontos. Nem győzhetsz meg idegeneket a saját utad őszinteségéről, hiszen nem ismernek, nem tudják, hogy amit mondasz, vagy teszel, az igaz-e. De ez nem is számít, mert csak az igazság számít. S az igazságot te és rajtad kívül még Isten tudja. S ha nincs mit takargatnod, akkor tisztán és szabadon mehetsz tovább. ❤ UI: már azt is nagyra értékelem, hogy egyáltalán felvállaltad a nárcizmusodat, mert manapság az egy halálos bélyeg.
Zoltánt nem hiába szórják ki a castingokon. Ez nagyon gyenge elérzékenyülés volt... :D Főleg ő pofázott végig, a másik 3 hallgatta. Nagyon érdekelheti mások érzelmei.
Fuh.. Először is Zoltánnak gratulálok az alakításért és mert ennyi mindent hajlandó volt bemagolni a személyiségzavarokról. Krisztinának pedig azért, mert végig ülte ezt a hazugságokkal teli beszélgetést. Egy kibaxott szavát nem hitte el. Na.. Azokat az áldozatokat, akik tanultak, rengeteget informálódtak erről az egészről, azokat senki, mondom SENKI sem győzi meg arról, hogy ebből bárki is egy minimálisat fejlődhet. Kigyógyulást direkt nem írtam, mert az lehetetlen! Zoltán jelentkezzen a világ összes táján dolgozó agykutatócsoportjánál, hogy neki sikerült. Sőt! Már abba is hagyja a terápiát, mert neki sikerült 😅 Szegény nem is tudja, hogy hány sebből vérzik a mondandója. Ember, az elérzékenyülést és a sírást, amit az 50. perc körül próbáltál alakítani, azt nem lehet megtanulni. Mert az maga az ember, a legtisztább dolog a világon, lélekből fakad ami neked, nektek nincs. MRI- vel kimutatható, hogy a nárcisztikusoknak hiányoznak az érzelmekért felelős agyi kapcsolatok. Miről beszélünk??? Tudomány versus Pozsgai Zoltán, hagyjuk már.. Ti meg fiúk ne reklámozzátok ezt az embert, mert irdatlan mérgező, fals információkat terjeszt. Már a Kadarkai interjúnál is fogtam a fejemet. Krisztina magával már néztem jó pár interjút és értem én, hogy udvarias és nem akarta a lelőni a műsort, viszont ebben az esetben le kellett volna. Az elején bemondhatta volna, hogy "figyeljenek, mert most fog hazudozni egy tipikus rejtett nárcisztikus".
Szerintem saját magát buktatja le a műsorban, és Robi is megjegyzi, hogy ő is színjátéknak látta a sírást. Nekem az volt az érzésem , hogy úgy figyelik Zolit, mint valami kiserletben, hogy "na, úgy fog-e viselkedni, ahogy várjuk?" És úgy 😅
Te pont olyan vagy, akivel nem barátkoznék, nem létesítenék párkapcsolatot. Szelektív az empátiád, tehát nem valódi. Az igazi érzelmi empátiával rendelkező ember akaratlanul is sajnálja a rossz embereket is! Igen, jól olvastad. Megtanulhat az empatikus ember határokat húzni a rossz emberekkel szemben, de az nem ugyanaz, mint amit te cinikusan ideírtál. Látszik, hogy fel sem fogod, hogy milyen traumákat szenved el egy ember, ami során nárcisztikussá válik. Hiszem, hogy én csak az előnyösebb agyi genetikám miatt nem lettem olyan beteg, mint a szüleim. Nekem olyan az agyam, hogy az igazságot keresi mindig mert enyhén autista vagyok, és az autizmuson belül már csak a női agy előnyei miatt is az átlagnál jobb az érzelmi empátiám, sőt, túlteng. Én nem tudok úgy átlépni más szomorúsága felett, mint te. Nemhogy kinevetni. Megjegyzem, a felhasználóneved meg elég grandiózusra sikerült. Mr. Blackmagic…szeretnél a feketemágia ura lenni, mi? Én megértem, ha dühös vagy a nárcisztikus szülődre/szüleidre, de Zoli nem a szülőd. Egy másik nárcisztikus, aki mellesleg hajlandó volt 7 éven át terápiára járni. Te mire voltál hajlandó legalább 7 éven át? 7 éven át nem nyerészkedési vágyból szenvedteti magát az ember, mert sok energiába kerül ennyi ideig terápiába járni, és a sikerélmény sem feltétlenül garantált. Semmi schwindlerség nincs ebben. Akkor neked is leírom: Hát, elnézést, én nárcisztikus apával nőttem fel, sokat bántalmazott, szóval nem a nárcisztikusokat védem, DE enyhe autizmusom van, és az empátiám a bántalmazó, lelki beteg szüleim miatt is túlfejlett. Már Zoli magyarázata előtt is egyből kitaláltam, hogy mitől érzékenyült el, és ha te magad empatikus lennél, akkor le tudtad volna olvasni az arcáról, hogy nagyon rosszulesett neki, amikor megkérdőjelezte az “őszinte” műsorvezető. Nem értem, hogyha eleve ritka és becsülendő, hogy egy nárcisztikus, akit gyerekként és felnőttként folyton bántalmaztak, elmegy terápiába, akkor miért kell előírni, hogy hogyan reagáljon dolgokra. Mindenkinek más megküzdési mechanizmusai alakulnak ki a traumákra, és csak az köt bele, akit soha életében nem bántalmaztak igazán, és alulfejlett az empátiája, vagy pedig bántalmazták, csak lehasította magáról, azaz a saját szenvedését is érvényteleníti, és ezt projektálja rá másokra. Senki sem mondta, hogy alkalmazkodni kell a nárcisztikushoz. Lehet úgy is szemlélni a tetteit, hogy elkönyveljük, hogy ezek megtörténtek, aztán majd az idő eldönti, hogy hogyan kellene értelmezni. Én sok emberen, sőt, a pszichiátria intézményén is azt látom, hogy nem akarnak együttérezni a beteggel, hanem rákennek valamit, hogy miért hibás a működése. Pl. amikor 20 évesen olyan depressziós voltam a szüleim miatt, hogy meg akartam halni, akkor a pszichiáter azt mondogatta, hogy a depresszió “kémiai egyensúlyhiány”. Ekkora bődületes baromságot! Neki is mondtam, hogy az antidepresszáns nem fog meggyógyítani. 5 hónapig szedtem, nem is segített. Az segített, amikor a szüleim kirúgtak otthonról, elkerültem a bántalmazó közegből, és azóta fejlesztem magam. A kirúgás után kb. 2 hónapig nem tudott mosolyogni a jobb arcfelem! A traumák szokatlan működéseket eredményezhetnek. Pont ezért senkit sem érdekel, hogy szerinted vagy az igazságosztó műsorvezető szerint igazi sírást produkált-e Zoli. Megjegyzem, én még nem láttam nárcisztikustól kamu sírást. Ha sírnak, akkor tényleg önmagukat sajnálják, ahogy a normális emberek is általában. Attól függetlenül, hogy a környezetük felé csökkent az empátiájuk, önmaguk felé pont, hogy eltúlzott tud lenni. Nem is az a legnagyobb baj velük, hogy önmagukkal szemben érzéketlenek, hanem az, amikor másokkal azok. Én azt sem értem, hogy más embernek a traumatizáltságán meg az érzéseihez való jogosultságán miért háborodnak fel az emberek. Aki minden emberi megnyilvánulást játszmázásnak gondol, szerintem az önmagából indul ki. Velem nagyon sok empátiahiányos ember megcsinálta már, hogy elmondtam a traumáimat, jogosságot adtam a fájdalmamnak, és megsértődtek azon, hogy megosztottam velük. Nevetséges. Ha nekem egy ember kiönti a lelkét, akkor tudom, hogy: 1) azért tette, mert szüksége van rá a gyógyulásához; 2) az az ő traumája, nehogy már nekem fájjon jobban, hogy VELE mi történt, és nehogy már el akarjam hallgattatni, amikor megtisztelt azzal, hogy elmondta. Az, hogy együttérzel valakinek a traumájával, nem jelenti azt, hogy mindent meg kell engedned neki, vagy hogy ő onnantól manipulálhat téged. Én soha életemben nem engedtem meg dolgokat másoknak arra hivatkozva, hogy ők traumatizáltak. Mindig a saját ingerküszöbömet figyeltem. Pl. a drogosokat is sajnálom, DE nekem túlmegy az ingerküszöbömön az, hogy mellettük folytonos aggodalomban és bizonytalanságban van az ember. Ettől még az ő traumájuk, ami miatt drogoznak, az valid, hiszen nem véletlenül drogoznak. Ugyanígy a nárcisztikus sem ok nélkül lett azzá. Jogosak az érzései, csak az nem, amikor a saját érzéseinek létjogosultságát a másik ember szenvedése fölé helyezi.
Lehet hogy Zoltán saját maga úgy érzi. hogy fejlődött a korábbi énjéhez képest, de hallgatva őt, pillanatok alatt át jön a továbbra is meglévő nárcizmusa, mert ő nem beszélget, hanem "előad" Mindenki figyelmét kikövetelve.
Erdekes lenne betenni még egy gyógyulóban levő nárcisztikust a beszélgetésbe és megnézni, hogy dolgoznák fel, ha nincs meg az az eléggé nárcisztikusan hangzó szerep, hogy ő a kivételes, az egy a millióból eset, aki képes a gyógyulásra…
@@barcskriszta9146 Nagyon köszi, hogy részt vettél ebben a műsorban. Igazán üdítő volt a szakszerű, empatikus és vicces jelenléted 😀, fogom keresni a veled való beszélgetéseket! Sok sikert kívánok a kreatív alkotásaidhoz!
Én, mint súlyos nárcisztikus bántalmazást megtapasztalt egyén, teljesen felháborítónak tartom azt, ahogy egy álnárcisztikus/ nárcisztikus (vajon melyik?) ember kvázi haknizik a témával. Legalábbis erősen azt a benyomást kelti,és úgy fest ,hogy nem csak bennem.
Én viszont pont a nárcisztikus gondolataira voltam kíváncsi. Tele van az internet azzal, hogy az áldozatok meg a pszichológusok kivesézik a nárcisztikus viselkedését. Az nagyon ritka, hogy egy nárcisztikus tudatosan beszél saját magáról.
Amit "elérzékenyülés"-ként emlegettek, az nekem vizuálisan váratlan tüsszentésnek látszott. Ha elérzékenyülésnek szánták, akkor színészileg is hiteltelen produkció volt. :-(
Van egy vers. Akit ez a téma érdekel - márpedig aki ezt látta azt érdekli - kötelező Szabó Lőrinc: Semmiért egészen című költeménye. Barbinek Péter előadásában letaglózó. ruclips.net/video/XxKwjB1ldnc/видео.html
Sztem Zoli öntömjénezésbe ment át. Megmaradt Ő nárcisznak. Felhasználva színészi képességét sírva fakadt. Az elérzékenyülés nem robban ki, hanem csendes ! Hiteles szinészi megformálás!
@@Nanovich100 Nincs vele gond. Valódi, stabil a motivációja. Szerintem neki sikerülni fog. Esetleg egy absztinens állapotot tudok még elképzelni. De ez rajta múlik.
Fantasztikus volt ez a beszélgetés is nagyon köszönöm!!!🙏🏝️ Nem is tudjuk mennyire szerencsések vagyunk akiknek a családja és gyermekkora jó és rendben volt!🙏 Az ilyen felépülésre vágyó emberek életének a fele már oda van és nincs szép emléke ezt sokan nem érzik át. Sok sikert kívánok mindenkinek!!! Maradok tisztelettel kedves Mindenségit!!!!😍🙏🏝️
Minden szereplő király!
Én, mint borderline szívesen beszélgetnék egy dokival együtt kamerák előtt is. Nagyon őszintén és nyíltan vállalom magam, 9 év önismerettel és terápiával, magasan funkcionálóként. 😊
Remek beszélgetés volt! Nekem főleg Krisztina mondott nagyon jókat! Köszönöm szépen!
Eddig mindig nagyon lekötöttek az interjúk, ez most valahogy nem sikerült sajnos. Az egyik vendég sajnos elvitte a beszélgetést. Ti mint műsorvezetők, nagyon higgadtan és szépen vezettétek a műsort. Köszönöm.
Gratulálok Zoli! Csak így tovább! Szuper volt a beszélgetés, köszönjük Barcs Krisztinának is!
Imádom a műsort, de alig bírtam végighallgatni. Részvétem a hölgynek, végtelen türelméhez.
Ez most nem jött át, úgy éreztem a vendégek is kényelmetlenül érezte magát. Zoli nagyon sokat beszélt és elvitte a beszélgetést. Ha 7 éve jár terápiába, akkor hagyja beszélni a hölgy vendéget.
Engem finoman szólva sem győzött meg Zoli . Annyira erőteljesen bizonygatta, hogy ő már a jó oldalon áll, hogy pont ez kérdőjelezte meg számomra ennek az igazságát. De ez csak az én nézőpontom, emellett őszintén drullokok neki!
A terápiások mások lehetnek mint akiket nem diagnosztizáltak, vagy nem kapnak segítséget.
szerintem totál felesleges ezen gondolkodni, h. kit is gyoz meg Zoli. Elgondolkodató volt a torténete, az a folyamat amin végig ment/megy és ha megnézed abszolut nem sajnátatja magát ebben, hanem probal ellene tenni. Nyilván ez a fajta bizonygatás fura lehet, de ezzel a pedigrével szerintem abszolut tolerálható, foleg, h. maga is mesélte, h. a figyelem és a dicséret messze elkerulte ot.
Engem meggyőtött.. mert az èn környezetemben is van egy " beteg ember".
Egyre magabiztosabb vagyok afelől, hogy azokba a szar, a nagyon szar érzéseimbe bizony bele kell mennem, mert hiába érzi még a másik, hogy ebből (énbelőlem) ő kimaradna, bizonyság lesz számára, hogy cakkumpakk vállalhatatlan vagyok. De ez csak azért, hogy aki meg ezt helyén tudja kezelni, azzal meg is érdemeljük egymást, hiszen addigra én is eljutottam olyan szintre, hogy nem lesznek, nem lesz annyi áldozatom, de ez utóbbi most, nagyon kardinális kérdés, legfőképp azt kívánom magamnak, hogy minden áldozatom képes legyen és lehetősége is legyen "bosszút állni" illetve bennem megfelelő mértékű, hogy végre tanuljak is, lelkiismeretfurdalást kelteni. Ez a legkevesebb, amit tehetek, s mi a legtöbb: hogy abbahagyom az álságos dumát...
Ez pont olyan átgondolatlan gyanakvás részedről, mint amikor nekem mondják, hogyha kiemelem, hogy sokkal intelligensebb vagyok az átlagnál, akkor “bizonygatom”, és azért nem igaz. 😂 Miközben Mensa HungarIQa tag vagyok, és mérnöki, természettudományos és informatikai szakokon is meg tudtam tanulni a tananyagot, ami magas IQ nélkül elengedhetetlen. Már ha csak valaki szóba áll velem, vagy ránéz a helyesírásomra és a gondolatvezetésemre, látja, hogy rendszerezett és logikus. Lehet, hogy soha az életben nem fogsz olyan nárcisztikussal találkozni, mint Zoli, aki beismeri, hogy nárcisztikus, meg hogy 7 évig terápiába járjon. Neked nem kell Zolival élned, szóval nem értem, miért kellene meggyőzzön téged. Ha te nem akarsz terápiázott nárcisztikusokkal bármiféle kapcsolatban lenni, akkor ne legyél. Senki sem kötelez. Mondom ezt úgy, hogy két elmebeteg szülő nevelt fel engem, és sokat bántalmaztak, szóval nem kicsinyítem a problémát, csak azt mondom, hogyha már egy beteg ember keresi a megoldást, akkor ne legyünk már ellenlábasai.
Robival értek egyet: nekem is elsőre gyanús volt az a bizonyos "érzelmi kitörés". Szinte semmi előjelét nem látni, hogy például igyekezne visszatartani a feltörő könnyeket, nagyobbakat nyelne, stb... Egyből bekapcsolt nálam a piros lámpa. Érzésem szerint bőven van még min dolgoznia. Kitartást neki!
Köszönjük!
Készítettem Krisztával egy interjút anno, a címe: nárcisztikus a pszichológusnál: megtanulja a pszichoszlenget és azt is ellened fordítja… nekem sajnos ez rémlett fel valahogy a beszelgetésből. Egy régi bnőm is egyértelműen rejtett nárci volt, de járt szakemberhez, és megvolt a látszat, ő mennyire dolgozik magán - a nárcisztikus mennyirén van a hangsúly. Közben a tudását arra használta, hogy kitapogassa az emberek sérülékeny pontjár és szúrjon. Nem tudom, mennyire őszinte ez, vagy egy újabb álarc, és nyilván nem ítélhetem meg egy beszélgetésből, de sajna fenntartással kezelem.
Ma már úgy érzem olyan ez mint a horoszkóp, mindenki felismeri benne a saját igazát és aggatja rosszallójára. A közösségi média algoritmusainak hála pedig 1, 2, 3 tartalom után már ott az 1000-dik is. És mindenki olyan mélyre ásta el egymást, amilyenre csak tudja. De ez is a cél, hisz a kapcsolat alapja a kommunikáció, ez pont az ellenkezőjét hirdeti, no contact. Polarizált családok, megbélyegzett emberek, egyoldalú történetek, melyben a mártírokat piedesztálra emelik. Önfelmentés démonizálás. Asszonysutyorgó színvonalú fórumok, sértett, impulzív döntéseket hozó, felelősséget letoló társadalom. Mintha a világban volna most egy ilyen légkör, családok országok szakadjjatok szét.... Az internetnek hála egyre többen megismerik a pszichológiát, és majd dobálóznak egymásra különböző pszichológiai fogalmakat, majd következik, hogy egymás szemében is hamarosan nárcisztikusokká válnak....
Zseniális beszélgetés! Ismét egy nagyon fontos és időszerű téma! Szivből köszönöm Nektek!
Húha keményítetek ám befelé! A hiánypótló videók mellé, kezd becsúszni a sokkoló jelleg is. Ez jó erősre sikerült! Jól eltud gondolkodni utána az ember saját magán és környezetén😁 Köszönöm
Ha jövőre tényleg eljön megint ez a férfi, Bihari Vikit hívjátok meg mellé. Kíváncsi lennék az ő diskurzusukra. 😊
Az "elérzékenyülés", és az azt követő védekező reakció is kemény volt. De amikor a végén Zoli azt mondja Krisztinának, hogy akkor ő most dedikálna neki egyet a könyvéből, csak azért nem szakadt be a plafon, mert a szakember illedelmes, mély bólintással megköszönte ezt a kezdeményezést!
Meg ahogy nézi a beszólás után. Egy nagy elrontott póz ez az ember
Hát, elnézést, én nárcisztikus apával nőttem fel, sokat bántalmazott, szóval nem a nárcisztikusokat védem, DE enyhe autizmusom van, és az empátiám a bántalmazó, lelki beteg szüleim miatt is túlfejlett. Már Zoli magyarázata előtt is egyből kitaláltam, hogy mitől érzékenyült el, és ha te magad empatikus lennél, akkor le tudtad volna olvasni az arcáról, hogy nagyon rosszulesett neki, amikor megkérdőjelezte az “őszinte” műsorvezető. Nem értem, hogyha eleve ritka és becsülendő, hogy egy nárcisztikus, akit gyerekként és felnőttként folyton bántalmaztak, elmegy terápiába, akkor miért kell előírni, hogy hogyan reagáljon dolgokra. Mindenkinek más megküzdési mechanizmusai alakulnak ki a traumákra, és csak az köt bele, akit soha életében nem bántalmaztak igazán, és alulfejlett az empátiája, vagy pedig bántalmazták, csak lehasította magáról, azaz a saját szenvedését is érvényteleníti, és ezt projektálja rá másokra.
Senki sem mondta, hogy alkalmazkodni kell a nárcisztikushoz. Lehet úgy is szemlélni a tetteit, hogy elkönyveljük, hogy ezek megtörténtek, aztán majd az idő eldönti, hogy hogyan kellene értelmezni.
Én sok emberen, sőt, a pszichiátria intézményén is azt látom, hogy nem akarnak együttérezni a beteggel, hanem rákennek valamit, hogy miért hibás a működése. Pl. amikor 20 évesen olyan depressziós voltam a szüleim miatt, hogy meg akartam halni, akkor a pszichiáter azt mondogatta, hogy a depresszió “kémiai egyensúlyhiány”. Ekkora bődületes baromságot! Neki is mondtam, hogy az antidepresszáns nem fog meggyógyítani. 5 hónapig szedtem, nem is segített. Az segített, amikor a szüleim kirúgtak otthonról, elkerültem a bántalmazó közegből, és azóta fejlesztem magam. A kirúgás után kb. 2 hónapig nem tudott mosolyogni a jobb arcfelem! A traumák szokatlan működéseket eredményezhetnek. Pont ezért senkit sem érdekel, hogy szerinted vagy az igazságosztó műsorvezető szerint igazi sírást produkált-e Zoli. Megjegyzem, én még nem láttam nárcisztikustól kamu sírást. Ha sírnak, akkor tényleg önmagukat sajnálják, ahogy a normális emberek is általában. Attól függetlenül, hogy a környezetük felé csökkent az empátiájuk, önmaguk felé pont, hogy eltúlzott tud lenni. Nem is az a legnagyobb baj velük, hogy önmagukkal szemben érzéketlenek, hanem az, amikor másokkal azok.
Én azt sem értem, hogy más embernek a traumatizáltságán meg az érzéseihez való jogosultságán miért háborodnak fel az emberek. Aki minden emberi megnyilvánulást játszmázásnak gondol, szerintem az önmagából indul ki. Velem nagyon sok empátiahiányos ember megcsinálta már, hogy elmondtam a traumáimat, jogosságot adtam a fájdalmamnak, és megsértődtek azon, hogy megosztottam velük. Nevetséges. Ha nekem egy ember kiönti a lelkét, akkor tudom, hogy: 1) azért tette, mert szüksége van rá a gyógyulásához; 2) az az ő traumája, nehogy már nekem fájjon jobban, hogy VELE mi történt, és nehogy már el akarjam hallgattatni, amikor megtisztelt azzal, hogy elmondta. Az, hogy együttérzel valakinek a traumájával, nem jelenti azt, hogy mindent meg kell engedned neki, vagy hogy ő onnantól manipulálhat téged. Én soha életemben nem engedtem meg dolgokat másoknak arra hivatkozva, hogy ők traumatizáltak. Mindig a saját ingerküszöbömet figyeltem. Pl. a drogosokat is sajnálom, DE nekem túlmegy az ingerküszöbömön az, hogy mellettük folytonos aggodalomban és bizonytalanságban van az ember. Ettől még az ő traumájuk, ami miatt drogoznak, az valid, hiszen nem véletlenül drogoznak. Ugyanígy a nárcisztikus sem ok nélkül lett azzá. Jogosak az érzései, csak az nem, amikor a saját érzéseinek létjogosultságát a másik ember szenvedése fölé helyezi.
Aztaaaa. Mennyi empatikus ember gyűlt itt össze.🥲
7 év terápia nagyon becsülendő. 👍👍👍Ez az idő hatalmas önismerettel áldja meg az embert.
Már csak ezèrt is megérte!
A gyermekkori komoly sèrülèseket nem lehet csak ùgy elfelejteni meg azon túllépni.
Ezèrt becsülöm nagyon hogy ezt az utat választotta. Az Önismeret az Èlet legnehezebb leckèje.
Bárcsak sokan követnèk a pèldáját!
Èn is ismerek egy nagyon beteg idős nőt, mindenki elmenekül előle. Sajnos az idős korosztályban nagyon sok a sérült ember, de nagyon idegenkednek a pszichológustól mert azt vallja hogy vele semmi gond, hiszen ő grandiózus.
Szerintem is ez egy "szégyen központú " téma.
Mindenki a környezetèben az egész életèben elmenekült előle.
De nem belátó. 80 èves. Csak torol...
El kell fogadni őt, DE a legfontosabb, hogy védeni kell magunkat!
Köszönöm a beszélgetést! Milyen jó lenne ha mindenki kiterítené a lapjait őszintén az ismerkedés nagyon kezdeti szakaszán 😊 a helyett hogy hatalmas erőfeszítéssel maszkolna szerinte nem oké dolgokat.
Kívánom, hogy tudatossággal Zoltan es a korulotte élők teljes eletet tudjanak élni. :)
Kedves Emberek! Dehogy kedvesek... PZP vagyok, szeretettel. Sokat gondolkoztam, hogyan is reagálhatnék, illetve kell-e egyáltalán erre a sok elítélő és negatív kommentre. S mégis megteszem, mert valaki itt azt kifogásolta, hogy egészséges ember felháborodna az egyik nekem szegzett kérdés nyomán az interjúban. Hát felháborodok, de megértéssel és elfogadással, indulatok nélkül. Tudjátok, mindannyian a nyelv rabjai vagyunk. A nárcizmushoz szorosan hozzáragadt a bántalmazás és az erőszak. Ezt a szót, hogy "nárcisztikus" bélyegként használjuk ma bárkire, aki késik öt percet. Holott az igazi nárcizmus sokkal ritkább, mintegy 1-3% a teljes népesség körében, vagy csak a mentális betegségek között, ezt most nem tudom pontosan. Szóval felháborít, dehogyis, elkeserít, hogy széles körökben elterjedt a zsigeri indulat, és semmilyen jónak a nem feltételezése a másik emberről. Kedvesek, 7 éve küzdök a lelkemért minden nap egy intenzív terápia keretein belül, és hamarosan abbahagyhatom, mert boldogan élek én és a körülöttem lévők. Azért járok oda, hogy jólesőn megtévesszem a terapeutát? Letojnám 2 hónap után, már rég nem lennék ott. Nem véletlen mondtam a műsorban, hogy címkétleníteni jöttem. Mert bár rendkívül sok nárcisztikus ember árt a körülöttük élőknek valóban, s ezért nem is védem őket, (egyáltalán, semmilyen bántalmazót), nem vagyunk beljebb, ha egymást lenarcisztikusozzuk. Ha rám ezt mondjuk, mert ez a legegyszerűbb, azonnal rám projektálható megannyi személyes sérelem, és az ördög vagyok maga, pedig a műsorban lévők és a kommentelők sem ismernek. Ez a létezés sokszínűségének csodája: egy narcisztikus személyiségszerveződésű ember is lehet jó, megfelelő önvizsgálat és önismeret birtokában, paradox módon akár mélyebb önismerettel és szeretettel, mint akiknek nem kellett ekkora sötétséggel szembemenni, és megküzdeni vele. Mert egész egyszerűen csak emberek vagyunk, mindannyian. Címkék nélkül, ha hajlandóak és érzékenyek vagyunk meglátni. Elkeserít továbbá a szövegértési, és elmeolvasási képessége az ide kommentelőknek. Elvileg, azt szoktuk mondani a színészi szakmában, a "kamerán minden látszik", ám úgy tűnik mégsem. Csak egy nagyon kedves kommentelő írta meg, hogy már az elérzékenyülésem (és nem érzelemkitörés!) előtt, szinte azzal a szomorú, szippantásszerű levegővétellel egy időben megértette, hogy hogyan gondolok a testvéremre, és mennyire fáj az, hogy mi történt közöttünk, és egyáltalán velünk. Azzal, hogy nagyon érzékenyen el is mondtam utána, hogy mi volt ez, és ez csak további magyarázkodásnak tűnik sokaknak, tényleg nem tudok mit kezdeni. Visszatérve, és kicsit átkeretezve a dolgokat, hiszen erről szól egész életem: átkeretezés, becsatornázás, önmagamon való túljutás és megfelelő mederbe terelés, szóval kicsit felejtsük el, hogy nárcisztikus vagyok. Mert az mint mondtam, nagyon nem szimpi, és nem is kell az legyen, a szó eredeti töltetével. De ha azt mondom helyette, van itt egy ember, aki keserű, és évtizedeken át tartó sorozatos családi traumatizáltság és szenvedés nyomán maga sem lesz képes a normális emberi kapcsolatokra, szeretetre, megfelelő életvezetésre, majd ezt felismerve, elmegy segítséget kérni egy terápiába, és hosszú évekig abban kitartva, éjszakákat átzokogva igyekszik jobbá lenni önmagáért és egy boldog életért- na arra azt szoktuk mondani, hogy bravó barátom, le a kalappal! Mert ez példaértékű munka. Befejezve, jól éreztem magam a műsorban, mert szeretettel mentem oda, ám ezzel együtt folyamatosan a "magyarázkodó" szerepét kellett felvegyem. Pedig, utólag rájőve, nem kell. Senkinek sem. Bennem egy jó szomszédot, barátot, jó testvért, és egy kitartó szerelmest ismerhetnek mára a körülöttem élők. Ez nekem elég. Meg az, amikor áldozatok! kérnek segítséget tőlem, hogy jobban megérthessék ezt a működést. Vagy diagnosztizált narcisztikusok, hogy mivel lehetnének motiváltabbak a terápiájukban. Srácok, nagyon köszönöm nektek ezt a beszélgetést, Robi kételkedésével együtt ami, érthető volt. Ugyanígy Krisztáé is, de nem esett jól, főleg egy szakembertől. Ha ezt olvasod, és mégis úgy döntesz, örömmel veszem facebook jelölésed, amit nem fogadtál tőlem. Mert egy ügyért ültem oda veletek a stúdióba: egy jobb magyar mentálhigiéné ügyéért. Jövőre remélem ismét találkozunk. Szeretettel, Zoli
Tök klassz, hogy kommenteltél te is. Jogod van az érzéseidhez, mint ahogy mindenki másnak. Tudod az a baj, hogy nagyon sokan élnek meg komoly, szörnyűséges bántalmazásokat személyiségzavaros emberektől, s így kialakul bennük egy előítélet mindenkivel szemben. Az is a baj, hogy igazából nem ismerik a nárcizmust, nem tanulnak róla, s ezért az ilyen problémával küzdőket gonosztevőként aposztrofálják, mert nem tudják, hogy valójában mi zajlik le egy ilyen emberben, s azt sem, hogy a nárcizmus skálán sokféle “állapot” megtalálható, s nem mindegyik ugyanolyan nehéz. Mondjuk nekem is van egy ismerősöm - szerencsére nem áll közel hozzám - aki patológiás nárcisztikus, de egy igazi szörnyeteg. Hát az ilyen tapasztalatok miatt vesznek egy kalap alá az emberek mindenkit, akinek valamilyen személyiségzavara van, vagy lehet. A félelem a másik ok. Az ember a legvadabb reakciókat akkor adja valamilyen jelenségre, mikor fél tőle, mikor nem ismeri, mikor azt feltételezi, hogy ártani akar neki. Nos, a nárcizmus és vele együtt a nárcisztikus emberek pont ilyen félelmet váltanak ki az emberekből. Nagyon tisztelem azt az erőfeszítést, amit beleraktál abba, hogy változni tudj. S valóban igazságtalan támadni és kétségbe vonni az eredményeidet. De meg kell értsd, hogy a csapból-vízből az folyik, hogy a nárcizmussal szemben tehetetlenek vagyunk, s így védtelenek is azzal szemben. Ezért ez - félelmet generál -, s arra készteti az embereket, hogy elutasítsák, kétségbe vonják egy nàrcisztikus ember szavát, hiszen mint tudjuk, sokan közülük mesterei a manipulációnak és a hazudozásnak. De ez egy sajnálatos módon természetes reakció, amelyet nem szabad magadra venned. Te tudod, hogy honnan hová jutottál, a körülötted élők is tudják. S ez a fontos. Nem győzhetsz meg idegeneket a saját utad őszinteségéről, hiszen nem ismernek, nem tudják, hogy amit mondasz, vagy teszel, az igaz-e. De ez nem is számít, mert csak az igazság számít. S az igazságot te és rajtad kívül még Isten tudja. S ha nincs mit takargatnod, akkor tisztán és szabadon mehetsz tovább. ❤ UI: már azt is nagyra értékelem, hogy egyáltalán felvállaltad a nárcizmusodat, mert manapság az egy halálos bélyeg.
Köszi a beszélgetést! 👍
Szívesen megnézném a srác terapeutáját, hogy ott minden rendben van-e. Sajnos itt valami nem stimmel, bárcsak ne lenne igazam !
Simán az eddigi legjobb!
Zoltánt nem hiába szórják ki a castingokon. Ez nagyon gyenge elérzékenyülés volt... :D Főleg ő pofázott végig, a másik 3 hallgatta. Nagyon érdekelheti mások érzelmei.
Fuh.. Először is Zoltánnak gratulálok az alakításért és mert ennyi mindent hajlandó volt bemagolni a személyiségzavarokról. Krisztinának pedig azért, mert végig ülte ezt a hazugságokkal teli beszélgetést. Egy kibaxott szavát nem hitte el.
Na.. Azokat az áldozatokat, akik tanultak, rengeteget informálódtak erről az egészről, azokat senki, mondom SENKI sem győzi meg arról, hogy ebből bárki is egy minimálisat fejlődhet. Kigyógyulást direkt nem írtam, mert az lehetetlen! Zoltán jelentkezzen a világ összes táján dolgozó agykutatócsoportjánál, hogy neki sikerült. Sőt! Már abba is hagyja a terápiát, mert neki sikerült 😅 Szegény nem is tudja, hogy hány sebből vérzik a mondandója.
Ember, az elérzékenyülést és a sírást, amit az 50. perc körül próbáltál alakítani, azt nem lehet megtanulni. Mert az maga az ember, a legtisztább dolog a világon, lélekből fakad ami neked, nektek nincs. MRI- vel kimutatható, hogy a nárcisztikusoknak hiányoznak az érzelmekért felelős agyi kapcsolatok. Miről beszélünk??? Tudomány versus Pozsgai Zoltán, hagyjuk már..
Ti meg fiúk ne reklámozzátok ezt az embert, mert irdatlan mérgező, fals információkat terjeszt. Már a Kadarkai interjúnál is fogtam a fejemet.
Krisztina magával már néztem jó pár interjút és értem én, hogy udvarias és nem akarta a lelőni a műsort, viszont ebben az esetben le kellett volna. Az elején bemondhatta volna, hogy "figyeljenek, mert most fog hazudozni egy tipikus rejtett nárcisztikus".
Szerintem saját magát buktatja le a műsorban, és Robi is megjegyzi, hogy ő is színjátéknak látta a sírást.
Nekem az volt az érzésem , hogy úgy figyelik Zolit, mint valami kiserletben, hogy "na, úgy fog-e viselkedni, ahogy várjuk?" És úgy 😅
Te pont olyan vagy, akivel nem barátkoznék, nem létesítenék párkapcsolatot. Szelektív az empátiád, tehát nem valódi. Az igazi érzelmi empátiával rendelkező ember akaratlanul is sajnálja a rossz embereket is! Igen, jól olvastad.
Megtanulhat az empatikus ember határokat húzni a rossz emberekkel szemben, de az nem ugyanaz, mint amit te cinikusan ideírtál.
Látszik, hogy fel sem fogod, hogy milyen traumákat szenved el egy ember, ami során nárcisztikussá válik. Hiszem, hogy én csak az előnyösebb agyi genetikám miatt nem lettem olyan beteg, mint a szüleim. Nekem olyan az agyam, hogy az igazságot keresi mindig mert enyhén autista vagyok, és az autizmuson belül már csak a női agy előnyei miatt is az átlagnál jobb az érzelmi empátiám, sőt, túlteng. Én nem tudok úgy átlépni más szomorúsága felett, mint te. Nemhogy kinevetni. Megjegyzem, a felhasználóneved meg elég grandiózusra sikerült. Mr. Blackmagic…szeretnél a feketemágia ura lenni, mi? Én megértem, ha dühös vagy a nárcisztikus szülődre/szüleidre, de Zoli nem a szülőd. Egy másik nárcisztikus, aki mellesleg hajlandó volt 7 éven át terápiára járni. Te mire voltál hajlandó legalább 7 éven át? 7 éven át nem nyerészkedési vágyból szenvedteti magát az ember, mert sok energiába kerül ennyi ideig terápiába járni, és a sikerélmény sem feltétlenül garantált. Semmi schwindlerség nincs ebben.
Akkor neked is leírom:
Hát, elnézést, én nárcisztikus apával nőttem fel, sokat bántalmazott, szóval nem a nárcisztikusokat védem, DE enyhe autizmusom van, és az empátiám a bántalmazó, lelki beteg szüleim miatt is túlfejlett. Már Zoli magyarázata előtt is egyből kitaláltam, hogy mitől érzékenyült el, és ha te magad empatikus lennél, akkor le tudtad volna olvasni az arcáról, hogy nagyon rosszulesett neki, amikor megkérdőjelezte az “őszinte” műsorvezető. Nem értem, hogyha eleve ritka és becsülendő, hogy egy nárcisztikus, akit gyerekként és felnőttként folyton bántalmaztak, elmegy terápiába, akkor miért kell előírni, hogy hogyan reagáljon dolgokra. Mindenkinek más megküzdési mechanizmusai alakulnak ki a traumákra, és csak az köt bele, akit soha életében nem bántalmaztak igazán, és alulfejlett az empátiája, vagy pedig bántalmazták, csak lehasította magáról, azaz a saját szenvedését is érvényteleníti, és ezt projektálja rá másokra.
Senki sem mondta, hogy alkalmazkodni kell a nárcisztikushoz. Lehet úgy is szemlélni a tetteit, hogy elkönyveljük, hogy ezek megtörténtek, aztán majd az idő eldönti, hogy hogyan kellene értelmezni.
Én sok emberen, sőt, a pszichiátria intézményén is azt látom, hogy nem akarnak együttérezni a beteggel, hanem rákennek valamit, hogy miért hibás a működése. Pl. amikor 20 évesen olyan depressziós voltam a szüleim miatt, hogy meg akartam halni, akkor a pszichiáter azt mondogatta, hogy a depresszió “kémiai egyensúlyhiány”. Ekkora bődületes baromságot! Neki is mondtam, hogy az antidepresszáns nem fog meggyógyítani. 5 hónapig szedtem, nem is segített. Az segített, amikor a szüleim kirúgtak otthonról, elkerültem a bántalmazó közegből, és azóta fejlesztem magam. A kirúgás után kb. 2 hónapig nem tudott mosolyogni a jobb arcfelem! A traumák szokatlan működéseket eredményezhetnek. Pont ezért senkit sem érdekel, hogy szerinted vagy az igazságosztó műsorvezető szerint igazi sírást produkált-e Zoli. Megjegyzem, én még nem láttam nárcisztikustól kamu sírást. Ha sírnak, akkor tényleg önmagukat sajnálják, ahogy a normális emberek is általában. Attól függetlenül, hogy a környezetük felé csökkent az empátiájuk, önmaguk felé pont, hogy eltúlzott tud lenni. Nem is az a legnagyobb baj velük, hogy önmagukkal szemben érzéketlenek, hanem az, amikor másokkal azok.
Én azt sem értem, hogy más embernek a traumatizáltságán meg az érzéseihez való jogosultságán miért háborodnak fel az emberek. Aki minden emberi megnyilvánulást játszmázásnak gondol, szerintem az önmagából indul ki. Velem nagyon sok empátiahiányos ember megcsinálta már, hogy elmondtam a traumáimat, jogosságot adtam a fájdalmamnak, és megsértődtek azon, hogy megosztottam velük. Nevetséges. Ha nekem egy ember kiönti a lelkét, akkor tudom, hogy: 1) azért tette, mert szüksége van rá a gyógyulásához; 2) az az ő traumája, nehogy már nekem fájjon jobban, hogy VELE mi történt, és nehogy már el akarjam hallgattatni, amikor megtisztelt azzal, hogy elmondta. Az, hogy együttérzel valakinek a traumájával, nem jelenti azt, hogy mindent meg kell engedned neki, vagy hogy ő onnantól manipulálhat téged. Én soha életemben nem engedtem meg dolgokat másoknak arra hivatkozva, hogy ők traumatizáltak. Mindig a saját ingerküszöbömet figyeltem. Pl. a drogosokat is sajnálom, DE nekem túlmegy az ingerküszöbömön az, hogy mellettük folytonos aggodalomban és bizonytalanságban van az ember. Ettől még az ő traumájuk, ami miatt drogoznak, az valid, hiszen nem véletlenül drogoznak. Ugyanígy a nárcisztikus sem ok nélkül lett azzá. Jogosak az érzései, csak az nem, amikor a saját érzéseinek létjogosultságát a másik ember szenvedése fölé helyezi.
Egyet kell értsek, nagyjából mindennel.
51. percnél az a sírás irtó nagy kamu volt, igaza van Robinak
Lehet hogy Zoltán saját maga úgy érzi. hogy fejlődött a korábbi énjéhez képest, de hallgatva őt, pillanatok alatt át jön a továbbra is meglévő nárcizmusa, mert ő nem beszélget, hanem "előad" Mindenki figyelmét kikövetelve.
A nárcik nagyon jó színészek, az a love bombing szarság 10/10 de ez a sírás rohadt gyenge volt🤣
Erdekes lenne betenni még egy gyógyulóban levő nárcisztikust a beszélgetésbe és megnézni, hogy dolgoznák fel, ha nincs meg az az eléggé nárcisztikusan hangzó szerep, hogy ő a kivételes, az egy a millióból eset, aki képes a gyógyulásra…
Igen az empatia es minden mas is tanulhato. Ott a pont. Szinesz. Hat ize ez nem gyozott meg.
A sötét triád a pszichopata, a nárcisztikus és a machiavellista... A borderline nem tartozik ide.
Pontosan! Én is hallgatam mondon mivan ?!!!
Igen, sajnos ezt eltévesztettem. :-( Köszönöm a kiigazítást.
@@barcskriszta9146 Nagyon köszi, hogy részt vettél ebben a műsorban. Igazán üdítő volt a szakszerű, empatikus és vicces jelenléted 😀, fogom keresni a veled való beszélgetéseket! Sok sikert kívánok a kreatív alkotásaidhoz!
Jól mondod!
Én, mint súlyos nárcisztikus bántalmazást megtapasztalt egyén, teljesen felháborítónak tartom azt, ahogy egy álnárcisztikus/ nárcisztikus (vajon melyik?) ember kvázi haknizik a témával. Legalábbis erősen azt a benyomást kelti,és úgy fest ,hogy nem csak bennem.
Kedves Noémi, őszintén sajnálom amiket elszenvedett. Ajánlom figyelmedbe másik bejegyzésemet lentebb.. PZP
Bocsánat, autocorrect..
nekem Zoltán kicsit elvitte a beszélgetést, szívesen hallgattam volna többet a pszichológustól... de köszönöm a beszélgetést!
Mert nárcisztikus, muszáj állandóan szerepelnie 😅
Én viszont pont a nárcisztikus gondolataira voltam kíváncsi. Tele van az internet azzal, hogy az áldozatok meg a pszichológusok kivesézik a nárcisztikus viselkedését. Az nagyon ritka, hogy egy nárcisztikus tudatosan beszél saját magáról.
Amit "elérzékenyülés"-ként emlegettek, az nekem vizuálisan váratlan tüsszentésnek látszott. Ha elérzékenyülésnek szánták, akkor színészileg is hiteltelen produkció volt. :-(
Lehet hogy csak megbélyegzés. ?
Van egy vers. Akit ez a téma érdekel - márpedig aki ezt látta azt érdekli - kötelező Szabó Lőrinc: Semmiért egészen című költeménye. Barbinek Péter előadásában letaglózó. ruclips.net/video/XxKwjB1ldnc/видео.html
S a válasz erre a versre Reményik Sándortól. Nem urad, s királyod!
Sztem Zoli öntömjénezésbe ment át. Megmaradt Ő nárcisznak. Felhasználva színészi képességét sírva fakadt. Az elérzékenyülés nem robban ki, hanem csendes ! Hiteles szinészi megformálás!
Honnan tudja az illető hogy ő nárcisztikus??
Még a pszichológus is kinevette 😅
Zolival kell még foglalkozni, mert mem stabi. Viszont az életvezetés már jó úton van.
@@Nanovich100 Nincs vele gond. Valódi, stabil a motivációja. Szerintem neki sikerülni fog. Esetleg egy absztinens állapotot tudok még elképzelni. De ez rajta múlik.
Zoltánt adhd-val meg nem diagnosztizaltak?
Köszönjük!
Köszönjük!
🥳
Köszönjük!