Talán már valamennyiünknek voltak rémes főnökei - LAKNER - 2024.02. 24.
HTML-код
- Опубликовано: 13 сен 2024
- Talán már valamennyiünknek voltak rémes főnökei - és csak remélhetjük, hogy mi magunk nem vagyunk mások rémes főnökei -, de azért a munkahelyi ügyetlenkedés mégsem azonos azzal, ha valaki tudatosan pokollá teszi a beosztottjai életét. Modla Zsuzsanna kulturális antropológus azt kutatta, miként alakulnak ki ezek az elnyomó hatalmi játszmák, hogyan ismerhetjük fel, mibe keveredtünk, s honnan juthatunk segítséghez, amikor megpróbálunk kijutni egy ilyen helyzetből. Lakner Zoltán nem napi politikáról, mégis közügyekről beszélget vendégeivel, kötetlenül és ami a legfontosabb: szabadon. A műsor célja, hogy olyan témákról szóljon, amikre a folyamatos hírözön alapzaja közepette igazán oda kellene figyelnünk, de valahogy mégsem jut rájuk elég idő, és amik gondolatokat ébresztenek, tanulhatunk belőlük.
A felvétel 2024. február 7-én készült
Nagyon érdekes téma, jó beszélgetés volt. Bárcsak lettek volna hasonló kutatások, beszélgetések, írások ilyen témában régebben is. 15 éve nyugdíjasként is sok mindenben ismertem magamra, illetve volt főnökeimre. Fontos téma ez, hiszen az ember az élete igen nagy részét tölti munkahelyen, és nem csak az egyén, de a társadalom, a gazdaság szempontjából sem mindegy, hogy milyenek a munkahelyi kapcsolatok, a légkör. Nagyon köszönöm Zoltán a legújabb és megint nagyon tanulságos beszélgetését, minden adását nézem Bp.-ről.
Nem csak azzal van baj, hogy a legtöbb főnök rossz, hanem a munkatársak a munkahelyen is azok. A legjobban mindig azt utáltam, hoyg el kell játszani, hogy mi nem csak munkatársak, hanem barátok is vagyunk. Sok helyen játszák a modernnkedést és a mániájuk a "csapat" kifejezés, meg a "csapatépítés", amiben el kell játszani, hogy szívesen lennénk együtt azokkal az emberekkel, ha nem lennénk munkatársak akkor is. Közben meg ha leépítés van, akkor szemrebbenés nélkül kirúgnak embereket, céges profitérdekekre hivatkozva. Minden munkahelyen van legalább egy olyan ember, akinek a tevékenységének a 90%-a abból áll, hogy a főnöknek azt mutassa, hogy itt rajta kívül mindenki hülye, senki nem csinál semmit és ő visz mindent a hátán és rajta kívül mindenki alkalmatlan mindenre. A legundorítóbb, hogy mindenki bájolog mindenkivel, elvárás a smúzolás, de ha valakit kirúgnak vagy elmegy a cégtől, akkor egy másodperc alatt érdektelenné válik mindenkinek és még köszönni sem akarnak már az illetőnek. Olyan, mint valami szekta, amiből akikerült tagok azonnal érdektelenné, sőt ellenséggé válnak.
Jellemző még, hogy szándékosan nem adnak át információkat egyesek egy munkahelyen, hogy ne legyél képben valamivel, hogy ügyetlennek és kívülállónak látszál, hogy ők kompetensnek tűnjenek hozzád képest.
Még el sem kezdődött, de már két embernek tetszik!
Kitűnő beszélgetés! M. Zsuzsanna igen felkészült a témában, hisz a könyvét nemcsak alapos kutatás előzte meg, hanem személyes élménye is volt a pokoli főnök-beosztott kapcsolatban. L. Zoltán a téma iránt érdeklődők nevében éles és pontosító kérdéseket tesz fel. A végén a riporter elárulja a személyes indítékát a téma iránt. (Feltétlenül nézzétek végig a beszélgetést.) Mindenkinek ajánlom M. Zsuzsanna könyvét, ami hiánypótló, színvonalas és egyben még szórakoztató is. És ki nem volt valaha a főnöke miatt elégedetlen beosztott? Ha elolvassátok a könyvet, ráismertek magatokra, és talán a könyv tanácsot is ad arra, hogy van kiút egy lélekölő főnök-beosztott kapcsolatból.
12:30 igen, más lenne...mert ezek az elsajátított kulturális mintázatok hatással vannak a viselkedésre. Ráadásul minél nagyobb ez a kulturális távolság két ország között, annál inkább különbözik a kezelése ezeknek a helyzeteknek.
Jó a beszélgetés, köszönöm!
(Bár még nem hallgattam végig...)
Hofstede: kultúrák és szervezetek. Alapkönyv ehhez a témához.
(Már akit esetleg érdekel)