Olyan könnyű bírálni mindenkit. És ezt most nem az előadónak szánom hanem általánosan. Néha mielőtt megítélünk bárkit, bárkiket, kicsit kellene a helyébe képzelni magunkat. És ez nagyon nem egyszerű.. .....de azért meg kéne próbálni legalább....A gyerekek ahányan vannak annyi félék, de ez így van a pedagógusokkal is. Szülő is, pedagógus is nagyon le van terhelve. Van néhány pedagógus barátom, akik este esnek haza az iskolából, és még utána is csinálják az írásbeli feladatokat. Miért kerítjük magunkat ilyen őrjítő helyzetbe? Az én gyerekeim már felnőttek, hasonlóan feszített mindennapjaink voltak, de nagyon kevesen engedhették meg azt maguknak, hogy mondjuk otthon legyenek a gyerekekkel. Ha mondjuk működnének a több generációs családok, ez is sokat segítene. Egyébként meg a gyereknek is szüksége van a gyerektársakkal való együttlétre....Én nem tudom mi vár az iskolákra.......sok mindenfélét el tudok képzelni, de a többségi iskolákat biztos hogy nem lehet kiiktatni. Mi lenne azokkal a gyerekekkel, akiknek az iskola egy biztonságot nyújtó intézmény.....és ezt lehetne hosszan folytatni, megtámasztani indokokkal hogy miért....... Kevesebb munka, több feszültségmentesebb, örömmel együtt eltöltött idő!!!! Pedagógusnak, gyereknek, szülőnek!!! Sajnos a mostani történéseket elnézve ez csak idea marad. Sok jó dolgot hallottam. Nőként. Köszönet az előadónak!
Nagyon sok igazság hangzik el, csak néhány gondolattal szeretném kiegészíteni. Nyugdíjas pedagógus vagyok, aki 35 évet töltött az osztályteremben. Az iskolában a nevelés nem különíthető el az oktatástól. Ez egy komplex folyamat. A legfontosabb dolgok az osztályteremben zajlanak a 45 perc alatt. Ott mutatkozik meg a pedagógus jelleme. A diákokat pedig ez érdekli a legjobban. Ennek van a legnagyobb hatása. Mert bár a kölykök hajlanak mindenféle rosszra, de nincsenek "megkeményedve" a rosszban. Igenis különbséget tudnak tenni igazság és hazugság között, és ha ezen az úton még vezetve is vannak, akkor esélyesebb a célba érés. A pedagógus teljes személyiségével nevel. Mindennel, ami ő. Viszont mi is csak emberek vagyunk, tele hibákkal. De, ha nem is tele, akkor is hibázunk. Vagy észrevesszük, vagy nem. Hitem szerint ez attól függ, milyen szoros kapcsolatban vagyunk a Teremtővel. Mert egy tanár is csak akkor tud adni, ha van miből. Akkor van miből, ha jó veszi. Otthon is ez a helyzet. Ha szülő és a tanár különböző helyről veszi a lelki dolgokat, akkor nem lesz köztük harmónia. Tapasztalatom szerint nekem, mint tanárnak a gyerekkel, illetve a gyerekcsoporttal kell kialakítani a jó kapcsolatot. Az a jó, ha a szülő csak nyugtázza, hogy a suliban rendben vannak dolgok. Ha nincsenek, a szülőnek kell felvenni a kapcsolatot az adott pedagógussal. A személyes kontaktus vezethet sok probléma megoldásához. Együttműködés. Nyomós érvem volt erre gyakorlóként mindig az, hogy közös bár az érdekünk, de nekem csak 3-4 évig kell elviselnem a csemetét, a szülőnek viszont egy életen át. Ez mindenkit meggyőzött, kivéve azokat, akik soha nem kerestek meg. Akikkel semmiféle kapcsolatom nem volt. Fontos a kölcsönös tisztelet, megbecsülés.
A gyerek a példaképet követi otthon is és az iskolában is. A felelösséget ( a jó példakép felelösségét ) sem a szülö,sem a pedagógus nem adhatja le a másiknak. Akkor lesz jobb a helyzet, ha a felelösségvállalás növekedik mindkét oldalon. Mint mindig egy nagyon aktuális témát tártál elénk kedves Imre, a rád jellemzö koncentrált éleslátással. Egy dolgot szeretnék még említeni utoljára de nem utolsó sorban: az asszony megregulázásához kommentet várom.
Számomra is a legfontosabb témához érkezett a mentorcsatorna ezzel a nevelésről szóló videóval. A sokféle nézőpontból elemzett és rendszer-szemlélettel közelítő előadásból nekem a hatalom fogalmának a meghatározására tett kísérlet volt igen hasznos, és izgalmas, hiszen nevelni is csak bizonyos eszközök, feltételek mellett lehet eredményesen. Nevelői hatásról esett szó, és ezt járta körül az előadó a tőle megszokott korrektséggel, lendülettel és precizitással. Megpróbáltam azzal a módszerrel értelmezni a hallottakat, hogy milyen hatásmechanizmussal, azaz hogyan, mivel éri el azt a hatást Imre, amit céljául kitűzött. És megvizsgáltam a hozzászólásokat, hogy az előadói hatás és szándék valóságosan mekkora, és milyen hatást ért el az érdeklődőkben, befogadókban. Hiszen elhangzott a definícióban, hogy mindenkinek akkora a hatalma, amekkora hatást, változást képes előidézni a célkörnyezetében. Hát, fantasztikus élmény volt így olvasni a hozzászólásokat, amik várhatóan, éppen valamilyen konkrét hatást kívántak befogadni, átélni a videó által. Azaz a "hatni akaró", és a "hatást átélni akaró" kölcsönhatása, a HAJRÁ EGYÜTT szlogen itt realizálódik. Vagy nem.
Aztán a tanárkollégákkal együtt még egy kiegészítéssel is próbálkoztunk, íme: "A hatalom egy képesség, erő, energia megnyilvánulás, annak a törekvésnek a valóságos, konkrét változása a környezetben, amit a változtatni akaró képes volt létrehozni az ellenhatás függvényében." /Együtt
Imre ismét talpára állított valamit a feje tetejéről. 👍 Jó lenne, ha a magyar oktatás-nevelés rendszerében végre elindulnának a dolgok ebbe az irányba. Nagy erőfeszítéseket kellene tenni azért is, hogy ezek a gondolatok a társadalom legszélesebb rétegeihez eljussanak, hogy azokat magunkévá téve, tegyünk is a megvalósulásért! Munkaalapú társadalom helyett családalapú társadalom? 🤔 A fókuszt a gazdaság helyett a családra kellene vinni, mindent alárendelni a családi funkciók megerősítésének. Önmagában a születési ráta javulása nem elégséges, bár kétségtelenül fontos állomás. Hajrá, együtt! Ismét remek volt, köszönöm!
Gazdaság ha rossz akkor penzhiany miatt családok nem tudják a feladatukat ellatni. Először politikara kell fókusz h normális rendszer működjön ahol keresel annyit h tudod a fókuszt a családra tenni. Valamint a másik a kulturális viselkedesre tenni a hangsúlyt úgy értem a jelleme h jò ertekrend és közösségek alakuljanak ki. Utána lehet építeni a családot ilyen környezetben.
Jó kérdés ,hogy mitől / kitől javul a születési ráta - magában a számok - bocs - sz@rt se érnek , nem elég a mennyiség , ha nincs mögötte minösség ! Körülnézek egy helyen , és alig van 30 emberből 5 aki az " idén barnult és a napon " . . . Nem a szinnel van baj , hanem a mentalitással - ha dolgozik , nem érdekel a szin de . . .
Úgy érzem, a hozzászólók egy része félreértette a videó üzenetét! Imre nem szidta a pedagógusokat, hanem azt mondta, hogy a nevelés felelősségét a szülő nem ruházhatja át az iskolára.
Sni- s gyermek anyukájaként írom, szeretettel hogy az iskola az oktatás funkcióját sem tölti be, bizony otthon tanítom a gyermeket. Mivel nincsenek kislétszámú osztályok, nincsenek szakemberek.Integráció van, de gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus nincs. Igy aztán probáljuk őket nevelni, oktatni, eltartani. ) Szerintem ez most egy lehetlen helyzet. És aki megteheti a az egészséges gyermeke mellé is számtalan magántanárt fogad, na most ha normál egészséges gyerekek mellé tanárt kell fizetni, gondoljuk el milyen sni- s gyermeknek ma az integráló iskolába?
Kedves Judit! Jó néhány évvel ezelőtt egy iskola SNI-s gyerekei külön osztályba jártak, 8-10 fővel foglalkozott egy ehhez értő pedagógus és megkapták a gyerekek a szükséges fejlesztést. Aztán jött a "nagy" integráció, amikor 30 gyerek között kellene foglalkoznia, az ehhez nem értő pedagógusnak ezekkel a gyerekkel. Közben jön az utazó fejlesztő pedagógus, aki hetente 2xfél órát próbál dolgozni az osztályokból összevont 8-10 gyerekkel szabadidőben, amikor a gyerekeknek az udvaron kellene játszaniuk. Hát ez nagyon nem jól van így! 🙁
@@ildikomaklari8783 Igaz,de ma az internet neveli a szülő helyett a gyermeket.A tanár még meg sem szidhatja a gyereket,nem hogy megbüntesse,a gyerek tönkre teheti az órát vagy a berendezést,és nincs semmi következménye.Ma már egy tanuló mondja 10 közül,hogy pedagógus is lenne.Csodálkozik ezen...
Ezek nagyon szép gondolatok. Csakhogy soha nem volt, soha nem lesz az Ön által leírt oktatás. Azokban a szerencsés országokban, ahol van elég jövedelem, nem kell egész nap a pénzt hajtani, ott sem nevelik a gyerekeket! Mi 41-en voltunk egy osztályban. Egy tanító néni volt. Slussz! Volt tekintélye, félre sem mertünk nézni. Karácsonyra már folyamatosan olvastunk. Másodikban fújtuk a szorzótáblát. Most 2. osztályban még nem tudnak olvasni. Otthon tanítják a szülők a gyerekeket. Munka után. És akkor joggal kérdezi meg a szülő, mit csinál egész nap a tanár?
Kedves Márta! Úgy gondolom, a mai, kütyüvel született gyerekeket nem kellene hozzánk hasonlítani, akik levegőt sem mertünk venni, ha a tanító megállt a padunk mellett és mindent megcsináltunk, amit tőlünk kértek. A mai gyerek azt gondolja, ő már mindent tud, nem tiszteli a felnőtteket, visszabeszél, nem végzi el a kiadott feladatot, sokszor szándékosan provokálja a tanítót. Így nehéz elérni az áhított eredményeket! 😕 "A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell!"
@@ildikomaklari8783 Biztos ez is igaz, de a tanárok sem a régiek. Ahogy a gyerekek, és a szülők sem. A tiszteletet megkövetelni nem lehet, csak kiérdemelni. Persze sok gyerek azt sem tudja, mit jelent ez a szó. Úgy gondolom-persze nem gondolom, hogy tévedhetetlen vagyok-, hogy ez a 3. generáció, akit nem nevel senki. Szerintem az első szülői értekezleten tisztázni kell, a Te gyereked, Te neveled! Én a tanár vagyok, én tanítom. És ezt nem keverjük össze!
@@martabenczik2426 Azt gondolom, az emberek, emberek maradnak, csak körülöttünk változik a világ és az a kérdés, mennyire befolyásol ez minket. Az alapértékek mindig ugyanazok. Az oktatás-nevelés szót nem lehet különválasztani. A tanítás közben, az óra folyamán nevelünk is. Tiszteletre, becsületes, kitartó munkára, egymás elfogadására, stb. Ez a munkánk, erre "képeztek ki" a főiskolán. Ha ebben segít nekünk a szülő, megköszönjük! Ha nem segít, nehezebb! 🙂
@@martabenczik2426 Kedves Márta! A tiszteletre nevelés is a szülő feladata lenne első sorban, mégpedig példamutatással. Amelyik szülő nem tiszteli a tanárokat, annak a gyermeke sem fogja. Ma már nincsenek olyan eszközeink sem, mint régen. Meg sem szidhatom a gyermeket, mert utána bejön a szülő és én minden leszek, csak jó tanár nem. ( Volt olyan kolléganőm, akit az asztalterítővel csapkodott meg egy szülő...) A másik probléma: a családok, szülők értékrendbeli eltérései. Ma már ezek nagyon és széles körökben elfogadottan eltérőek lehetnek azoktól az alapvető normáktól, amiket régen a társadalom egyértelműen jónak ítélt és elfogadott. Ami még probléma, hogy a szülők irányítják lassan az iskolát. Ez azért probléma, mint ahogy Imre is említette, mert mindig azok a szülők a leghangosabbak, akiknek pont nem kellene" jobban tudniuk" mindent is a pedagógusoknál. Ez is egy szakma, egy hivatás, nem véletlenül. Ameddig a szülők nem segítenek abban, hogy a tanárok visszakapják a tekintéjüket, addig a pedagógus hiába lenne képes kiérdemelni azt, nem fogja tudni, mert otthon a gyermek mást lát, mást hall. A gyerek mindig a kisebb ellenállás felé hajlik, mindig a könnyebbik utat fogja választani. Ameddig a gyermek nem felelős semmiért, csak a tanár, addig ő csinálni fogja a kis balhéit gyakorlatilag következmények nélkül, mert az jó móka, miközben a tanulásban lemarad. A szülő- tanár együttműködése nélkül nem lesz változás. Sajnos sok ember a tanárban nem a család, gyerek fejlődésének segítőjét látja, hanem a kötelesség előíróját, a számonkérés eszközét látják, így a velünk érzett szimpátia sem teljeskörű. Sokan a saját gyermekkorukban elszenvedett/ vagy elszenvedettnek vélt traumáik okán sem szimpatizálnak előítéletekre alapozottan a tanári társadalommal. Kissé ellentmondásos is ez, hogy visszasírjuk a múltat, miközben a régi iskolarendszer traumatizálásáról is egyszerre beszélünk.
Október 28-án volt szerencsém részt venni a Károli Gáspár Egyetem által szervezett oktatásinformatika a felsőoktatásban c. konferencián. Nagyon érdekes, izgalmas és megerősítő volt. Engem legalábbis megerősített abban, ahogyan én képzelem az oktatás átalakításának irányát, az jónak tűnik. Itt szeretném megemlíteni, hogy 25 évet töltöttem el a közoktatásban és a tanárok követeléseivel teljes mértékben egyetértek, bár az ilyen Pankotai Liliktől el kell határolódnom. A stílus maga az ember. Nem szolgálja a tanárok ügyét. Kontraproduktív. Azonban a tanárok megalázó bére, csak a jéghegy csúcsa. Paradigmaváltásra lenne szükség. Kisebbik lányom most gimnazista. Iskolatáskájának átlagos súlya 10 kg. Ezt egy tablet PC-vel ki lehetne váltani és sokkal érdekesebbé, hatékonyabbá lehetne tenni a tanulás és tanítás folyamatát. Az ehhez szükséges technológia már adott. Ezen kívül a tanulók óraszámát, a csoportok, ill. osztályok létszámát és a tananyagot jelentős mértékben csökkenteni kellene, valamit el kellene tolni a fókuszt és más dolgokat kellene tanitani másképpen. Ehhez persze rengeteg pénzre lenne szükség. Gondoljunk csak bele abba, ahhoz hogy egy osztályt megfelezzünk, két tanár és két terem kell. Tehát, ha jelenleg nem lenne tanárhiány, akkor is több tanárra lenne szükség, valamint az oktatási intézményeinket is bővíteni kellene. Már évek óta szinte a csapból is az folyik, hogy digitális tananyagfejlesztés, IKT eszközök és módszerek, projektmódszer, kifordított osztályterem, kiterjesztett osztályterem, játékosítás. Ezzel szemben az iskolák többségében hárompadsoros szocializáció folyik. Így nem lesz sem sikeres, sem hatékony a magyar oktatás. Persze mit akarok én, amikor az oktatásnak még tárcája sincs. Nem ez lenne az egyik legfontosabb, stratégiai jelentőségű ágazat? Az a pénz, amit most az oktatásra költünk, befektetés a jövőbe. Gyermekeink jövőjébe. Ne vegyük el gyermekeink jövőjét!
De az önző nagyszájú embereket hogy lehet atformalni amikor arra nincs törvény a csendesebb normálisabb meg inkább rahagyja h hülye úgyse lehet megvaltoztatni mert nincs empatikus kepesseguk?
@@kamillaerdos7636 Zárt rendszer esetén a Kopernikusz-Gresham törvény érvényesül. Ha egy kosár egészséges alma közé bekerül egy rothadt, akkor nem a rodhadt válik egészségessé, hanem az egészségesek kezdenek rodhadásnak indulni. Magyarul, az ember nem lehet nemesebb, normálisabb, mint amilyen társaságban van folyamatosan. Ha erkölcsileg magas szintű emberek társaságát keressük, az a javunkra válik, és a csoportnak is, de csak akkor, ha megvan a készség bennünk, hogy mi alkalmazkodjunk, és ne a saját képünkre akarjuk formálni a magasabb szinten lévőket. A földi teremtésnek pont ez a nagy bibije. Jöttek a technikailag fejlettebb lények (az istenek) és megteremtették az embert saját képükre és hasonlatosságukra. A hasonlatosság mi volt? Egoista, másokat, a gyengébbeket, a bennük bízókat kihasználó hozzáállás. A tudó, nem tudást ad át, hanem a saját tudását arra használja, hogy másokat szolgasorba kényszerítsen, és abban is tartson. Ez megy a világban? Ez. Pedig, ha a tudó, tudást adna át, avval ő még nagyobb tudásra tenne szert.
@@kamillaerdos7636 Kedves Kamilla! Abszolut jogos a meglatasa! Kerultem en is ilyen helyzetbe, tudom mirol van szo. O meg azon a szinten van, viszont bizhatunk abban, hogy hallja a masik nezopontot Ontol, azutan a masiktol, majd a harmadiktol. Talan idovel legbelul megkerdezi magatol, hogy itt mindenki hulye, vagy lehet, hogy nalam van gond? Idot kell hagyni ezeknek az embereknek es peldat mutatni. Elsosorban magunkert vagyunk Itt es Most. Keves ember is eleg allitolag a valtozashoz, nincsen szukseg a nagy tomeg tamogassa a torekvest. Talcan kapjak, amit talalnak nekik.....probalkozunk, de csak addig, amig a rezgesunk magasan marad....az O dolga....Szerintem.
@@lovikari1 Igaza van kedves Karoly! Megis elindulhat a valtozas. Hogy merre tortenik a valtozas, az attol fugg, hogy mi celbol dobtak bele a kavicsot.
Nagyon értékes gondolatok. Kérdés, hogyan lehet tényleg ebbe az irányba fordulni ? Újabb tüntetések ? Van bármi értelme ? Én úgy látom, hogy sajnos nincs. Akkor mit lehet tenni? Hogy az én gyermekeim már ne egy ilyen nyomorult rendszerben nőjenek fel ?
Tetszik a tartalom! Én 30 évesen most dolgozom. De egy dolog szerintem kimarad, ami az egyént is számításba kell, hogy vegye. Vagyis az, hogy két egyén lesz az, aki párt lesz majd képes alkotni, ami autonóm kell, hogy maradjon. A fizikai örökélet megvalósításával, ami már kivitelezhető a jelenlegi tech és tudományos, közgazdasági szint mellett. Gazdaságpolitikai szinten alapjövedelem is kell, amiben az elavult dolog eltűnik, atipikusos meló végzést követően is nyugodt eredményesség és egyén és család központú világ jön képbe. Melybe mindenki valóban megtalálja a saját helyét!
Azért itt más is kéne. Pl. Ingyenes oktatás, de alapvető erkölcsi feltételekhez kötött oktatás, amiben a gyermek csak akkor vehet részt, ha be tud illeszkedni a közösségbe. Ha ez nem sikerül mondjuk 3 felszólítás és a szülők értesítése után sem, akkor az a gyermek ne látogathassa azt a közösséget. Evvel nem kizárttá válna, hanem Ő maga döntése lenne, hogy kíván-e a csoporthoz tartozni, vagy sem. Az alapjövedelemnek feltétel nélkülinek kellene, hogy legyen, de azt úgy megoldva (pl. számlapénz), hogy az csak az alapvető szükségletekre lehessen felhasználható, és ne lehessen termék (kölcsön) belőle, és felhasználhatósági ideje is pl. egy hónapon belül lejárna.
@@WDHírügynökség Én is köszönöm az alap hozzászólást. Már elkezdtük, hisz beszélgetünk róla, a szellemben már születőben van az új világ. Az ami minket szolgálna. A hatalom mindig csak fricskázik. Azt lépi meg intézményesen, amit nekünk kéne meglépnünk társadalmilag. PL. egy legálisnak látszó új államot hoztak létre. Az új államot nekünk kellett volna megteremtenünk, és mi jogilag is hivatottak lettünk volna rá, és most is azok vagyunk. Ami eddig rejtett volt, az nyílttá lett téve. A bújtatott diktatúra, nyílt diktatúra lett. Megmutatta az igazi arcát. Amiről azt gondoltuk, hogy értünk van, most kiderült, hogy nem mi vagyunk számukra a fontos, hanem a rendszer fennmaradása. Amiről azt gondoltuk, hogy szabadság, mára bebizonyosodott, hogy a legnagyobb rabság. Azt gondoltuk, hogy jogaink is vannak, mára kiderült, hogy csak kötelékeink vannak. Ha nem avval kezdjük, hogy az új alkotmányunkat megfogalmazzuk, és azt bevezetjük, akkor semmit sem fogunk tudni tenni. Ez kell hozzá. De előbb az eredetihez vissza kell térnünk. A diktatúrát fel kell szólítanunk, hogy igazolja saját jogos létét és jogos működését. De ehhez kell lennie annyi tudatos embernek, akik a mostani helyzetet alapszinten megértik és átlátják. A királysághoz viszont már nem szabad, nem lehet pl. visszatérni, mert az már diktatúra volt. Egy kisebbségi elit, a nemesi előjogokkal rendelkező kis létszámú elit hatalma és kiváltsága a többségben lévő lakossággal, emberekkel szemben. Ott kezdődött a probléma, mer akkor számolódott fel a jogokban és kötelezettségekben való egyenlőség, a mellérendeltségi viszony.
A család a megélhetéssel, az iskola pedig az oktatással van elfoglalva. A gyerekre pedig sehol nincs idő. Valahogy így fogalmazódott meg ez bennünk anno vagy 25 éve egy cserkészfoglalkozáson, ahol arra kerestük a választ hogy miért jó cserkésznek lenni. Én, mi, ott és akkor megtaláltuk a magunk útját, példaképeket, mestereket és azóta is tartó barátságokat. Ma már a cserkészet mint olyan is hanyatlóban van. Már nem olyan menő mint régen. Ma francos lovaglásra, zongoraórára vagy sportra kell járatni a gyereket még francosabb és még drága felszerelésekkel ahol ugyanúgy a háttérbe kerül a gyerek mert tehetséget keresnek, élsportolókat, akikből a jövőben pénzt lehet majd csinálni. ...és boldogtalan felnőtteket.
0:35: Akárcsak Gréczy Zsolt, avagy Zsolt Grecy, nem igaz?! 😁😉😄😃😃A jó Greczy, nem is szarozott sokat hanem usgyi, tüstént és kőkeményen a kezébe vette a dolgok irányítását! Nem tökölt sokat! A jó Gréczy! Előbb célzott, összpontosított... Majd végül újra beverte magát a Parlamentbe! Jól elsült a gyerek és hopp,máris újra itt a közéletben! Hajrá Együtt! Ő az,akire egész idáig vártunk! Éljen a mintatársadalom, melynek nem hivatalos mértékegysége: 1 Gréczy😁😉😄😃😃😆😆😆😅😅😅😂😂😂🤣🤣🤣🤣🤣🤣👌👌👍👏👏 👃🤛💩🤝
A nevelést azért is nehéz a szülőtől elvárni (pedig elvárás), mert a szülőnek - jól láthatóan - fogalma sincs, mit kellene csinálnia a gyermekével. Ha egy dolgot bevezethetnék a közoktatásban, az a fejlődéslélektan lenne a 12. évfolyamon. Nagyon el kellene kezdeni valahol! Ha több mindenen is változtathatnék... Van egy listám.
Gyakorló tanárként kérdezem: A tanártársadalom milyen hányada képes ma a tudásával a tömeg fölé emelkedni? Utazás, pénz, vagyon ...persze mind befolyásolja az értékítéletet...De a tudás valóban hatalom lehetne......Nem tud...sosem tudott...vagyonban, pénzben, anyagi sikerben versenyre kelni a tanár a szülőkkel ..de tudásban, intelligenciában igen. Ma ia képesek erre a pedagógusok?
Kedves Imre! Nagyon fontos, alapvető gondolatok, különösen az fontos hogy nem politikai oldalú a megközelítés. Javasolom, hogy hogyha van segítsége, akkor angol nyelven érdemes lenne feliratoztatni a videókat, továbbá minden videó alá angol és magyar nyelven is pár pontban leírni a lényeget. Isten áldja meg szolgálatát!
Ma mindenki menekül az anyósától, l, a nagymamától, pedig az lenne a segítség. Az én gyerekeimet is a nagymamák várták délben, igaz szűkösen laktunk. Az is igaz, hogy halálukig a nagyszülők mellett voltunk,Szerencsémre én is várom az unokákat, nagymamák irigykednek, . Lehet, hogy a szomszéd néni is vállana délután gyereket és nem a napköziben kéne hagyni.
Édesanyám mesélte még, annak idején falun, ahol Ő iskolába járt Kántor Tanító volt. Az egész iskolába egy tanár volt a 8 osztály egyben volt. Mégis egyetemet végzett emberek lettek belőlük. Azok az emberek tényleg lámpások voltak!
Itt már csak a gép(telefon, tablet stb) "nevel "gyerekeket, felnőtteket.Fogyasztókká, akik nem gondolkoznak, nem lázadnak csak fogyasztatak.Számok, semmi tőbb.
A 80-as évek elején 42 -es létszámú osztályok is voltak , de nem volt annyi gond a nevelés - oktatás terén , mint amennyi mostanság adódik akár 25 fős létszám mellett . Hihetetlen lelkierő kell ahhoz , hogy pedagógusként megálld a helyed . 1-4 osztályban a gyerekek lelkileg még úgyahogy rendben vannak , de 5- ik osztályos kortól látványosan esnek szét a családok és ált isk. 8 -ik osztályos tanulók esetében már alig marad egyben néhány család . Az a trauma amin a gyerekek átesnek , szüleik harca közben az teljesen megváltoztatja a felnőttekben vetett hitüket ! A média pedig erre rátesz még egy jó nagy lapáttal , hisz a felnőtt világ szennyesét töményen zúdítja rájuk . Nem csoda , hogy sok iskolában már a farok csóválja a kutyát . Elképesztő , hogy milyen gyermeki sorsokkal találkozik az ember pedagógusként , akik szüleik harcának romjain botorkálnak s próbálják túlélni a lehetetlent . A szülői háttér a legfontosabb egy gyermek életében , ha ez nem megfelelő ,a pedagógus akár fejre is állhat , nem tud segíteni . 😪
Korábbi időkben sem voltak túl jók a pedagógusok!Saját kategóriájukban pont olyanok voltak mint egy átlagos kőműves.A mai pedagógusok szintén csapnivalóak! -Egy régi emlékem amit nem ide illő példaként írok meg.Igaz ez a pedagógus is elég silány volt.-Becsengettek.Az aktuális tanár belépett a tanterembe.Érdekes volt mert nem a szokásos pad tologatással kezdte mint 100 alkalomból 98-szor tette azt.Mert volt rá ideje hogy ezzel foglalkozzon kb "óra" harmincig.Igaz ez jó volt nekünk gyerekeknek akkor. Bejött csöndes volt.Oda vissza sétált a sorok között és nem a padokat igazgatta mint mindig.Nem tudtuk szerintem sokan mire készül,ha ugyan készül valamire.Majd egyszer csak abba hagyta a sétálgatást.Megállt az asztala előtt felén nézve és a szokásához híven végig simította a soha nem is létező szakállát az állán.Majd a szokásos fenyegetésszerű (de nem az volt soha!) Mutogató pálcával hadonászva azt mondta."Gyerekek!!Meghalt brezsnyev!-Nem is tudom most mi lesz velünk!" Majd még kicsit sétált szótlanul és elkezdte nagy szomorúan az óráját.-Szóval egy kommunista volt ezek szerint.Még mindig él.Kilencven fölött jár már az éveiben.Bizony,bizony mindenki tudja enélkül is hogy sok bolsevik volt egykor is a tanárok között.
Ismételten le a kalappal! Hajrá együtt!!!
"az értéktelenek hangos diktatúrája" tű pontos. Köszönöm a munkát!
Olyan kár, hogy nem ilyen emberek vezetik ezt az országot :(
Olyan könnyű bírálni mindenkit. És ezt most nem az előadónak szánom hanem általánosan. Néha mielőtt megítélünk bárkit, bárkiket, kicsit kellene a helyébe képzelni magunkat. És ez nagyon nem egyszerű.. .....de azért meg kéne próbálni legalább....A gyerekek ahányan vannak annyi félék, de ez így van a pedagógusokkal is. Szülő is, pedagógus is nagyon le van terhelve. Van néhány pedagógus barátom, akik este esnek haza az iskolából, és még utána is csinálják az írásbeli feladatokat. Miért kerítjük magunkat ilyen őrjítő helyzetbe? Az én gyerekeim már felnőttek, hasonlóan feszített mindennapjaink voltak, de nagyon kevesen engedhették meg azt maguknak, hogy mondjuk otthon legyenek a gyerekekkel. Ha mondjuk működnének a több generációs családok, ez is sokat segítene. Egyébként meg a gyereknek is szüksége van a gyerektársakkal való együttlétre....Én nem tudom mi vár az iskolákra.......sok mindenfélét el tudok képzelni, de a többségi iskolákat biztos hogy nem lehet kiiktatni. Mi lenne azokkal a gyerekekkel, akiknek az iskola egy biztonságot nyújtó intézmény.....és ezt lehetne hosszan folytatni, megtámasztani indokokkal hogy miért....... Kevesebb munka, több feszültségmentesebb, örömmel együtt eltöltött idő!!!! Pedagógusnak, gyereknek, szülőnek!!! Sajnos a mostani történéseket elnézve ez csak idea marad. Sok jó dolgot hallottam. Nőként. Köszönet az előadónak!
Nagyon sok igazság hangzik el, csak néhány gondolattal szeretném kiegészíteni. Nyugdíjas pedagógus vagyok, aki 35 évet töltött az osztályteremben. Az iskolában a nevelés nem különíthető el az oktatástól. Ez egy komplex folyamat. A legfontosabb dolgok az osztályteremben zajlanak a 45 perc alatt. Ott mutatkozik meg a pedagógus jelleme. A diákokat pedig ez érdekli a legjobban. Ennek van a legnagyobb hatása. Mert bár a kölykök hajlanak mindenféle rosszra, de nincsenek "megkeményedve" a rosszban. Igenis különbséget tudnak tenni igazság és hazugság között, és ha ezen az úton még vezetve is vannak, akkor esélyesebb a célba érés. A pedagógus teljes személyiségével nevel. Mindennel, ami ő. Viszont mi is csak emberek vagyunk, tele hibákkal. De, ha nem is tele, akkor is hibázunk. Vagy észrevesszük, vagy nem. Hitem szerint ez attól függ, milyen szoros kapcsolatban vagyunk a Teremtővel. Mert egy tanár is csak akkor tud adni, ha van miből. Akkor van miből, ha jó veszi. Otthon is ez a helyzet. Ha szülő és a tanár különböző helyről veszi a lelki dolgokat, akkor nem lesz köztük harmónia. Tapasztalatom szerint nekem, mint tanárnak a gyerekkel, illetve a gyerekcsoporttal kell kialakítani a jó kapcsolatot. Az a jó, ha a szülő csak nyugtázza, hogy a suliban rendben vannak dolgok. Ha nincsenek, a szülőnek kell felvenni a kapcsolatot az adott pedagógussal. A személyes kontaktus vezethet sok probléma megoldásához. Együttműködés. Nyomós érvem volt erre gyakorlóként mindig az, hogy közös bár az érdekünk, de nekem csak 3-4 évig kell elviselnem a csemetét, a szülőnek viszont egy életen át. Ez mindenkit meggyőzött, kivéve azokat, akik soha nem kerestek meg. Akikkel semmiféle kapcsolatom nem volt. Fontos a kölcsönös tisztelet, megbecsülés.
Köszönöm hogy szóvá tette minden szava értékes nagyon fontos téma kell erről beszélni
A gyerek a példaképet követi otthon is és az iskolában is. A felelösséget ( a jó példakép felelösségét ) sem a szülö,sem a pedagógus nem adhatja le a másiknak. Akkor lesz jobb a helyzet, ha a felelösségvállalás növekedik mindkét oldalon.
Mint mindig egy nagyon aktuális témát tártál elénk kedves Imre, a rád jellemzö koncentrált éleslátással. Egy dolgot szeretnék még említeni utoljára de nem utolsó sorban: az asszony megregulázásához kommentet várom.
Az asszony megregulázásának másra bízása itt annyira átvitt értelmű, hogy a szerelmi életükre értettem... 😀
Számomra is a legfontosabb témához érkezett a mentorcsatorna ezzel a nevelésről szóló videóval. A sokféle nézőpontból elemzett és rendszer-szemlélettel közelítő előadásból nekem a hatalom fogalmának a meghatározására tett kísérlet volt igen hasznos, és izgalmas, hiszen nevelni is csak bizonyos eszközök, feltételek mellett lehet eredményesen. Nevelői hatásról esett szó, és ezt járta körül az előadó a tőle megszokott korrektséggel, lendülettel és precizitással. Megpróbáltam azzal a módszerrel értelmezni a hallottakat, hogy milyen hatásmechanizmussal, azaz hogyan, mivel éri el azt a hatást Imre, amit céljául kitűzött. És megvizsgáltam a hozzászólásokat, hogy az előadói hatás és szándék valóságosan mekkora, és milyen hatást ért el az érdeklődőkben, befogadókban. Hiszen elhangzott a definícióban, hogy mindenkinek akkora a hatalma, amekkora hatást, változást képes előidézni a célkörnyezetében. Hát, fantasztikus élmény volt így olvasni a hozzászólásokat, amik várhatóan, éppen valamilyen konkrét hatást kívántak befogadni, átélni a videó által. Azaz a "hatni akaró", és a "hatást átélni akaró" kölcsönhatása, a HAJRÁ EGYÜTT szlogen itt realizálódik. Vagy nem.
Aztán a tanárkollégákkal együtt még egy kiegészítéssel is próbálkoztunk, íme: "A hatalom egy képesség, erő, energia megnyilvánulás, annak a törekvésnek a valóságos, konkrét változása a környezetben, amit a változtatni akaró képes volt létrehozni az ellenhatás függvényében." /Együtt
Jó videó! Még egy témát beillesztenèk az iskola szülő tèmakörbe! Az pedig a teló, tablet, média. Az neveli a gyerekeket, manipulalja a szülők agyàt.
Imre előző videója pont erről a témáról szólt. Beszélt ő erről, csak egy külön videóban. :-) Érdemes azt is megnézni.
Imre ismét talpára állított valamit a feje tetejéről. 👍 Jó lenne, ha a magyar oktatás-nevelés rendszerében végre elindulnának a dolgok ebbe az irányba. Nagy erőfeszítéseket kellene tenni azért is, hogy ezek a gondolatok a társadalom legszélesebb rétegeihez eljussanak, hogy azokat magunkévá téve, tegyünk is a megvalósulásért!
Munkaalapú társadalom helyett családalapú társadalom? 🤔
A fókuszt a gazdaság helyett a családra kellene vinni, mindent alárendelni a családi funkciók megerősítésének. Önmagában a születési ráta javulása nem elégséges, bár kétségtelenül fontos állomás.
Hajrá, együtt!
Ismét remek volt, köszönöm!
Gazdaság ha rossz akkor penzhiany miatt családok nem tudják a feladatukat ellatni. Először politikara kell fókusz h normális rendszer működjön ahol keresel annyit h tudod a fókuszt a családra tenni. Valamint a másik a kulturális viselkedesre tenni a hangsúlyt úgy értem a jelleme h jò ertekrend és közösségek alakuljanak ki. Utána lehet építeni a családot ilyen környezetben.
Köszönöm Imre, megint kitettél magadért!
Névnapod alkalmából nagy szeretettel köszöntelek!
Isten óvjon a még hosszú utadon!
Jó kérdés ,hogy mitől / kitől javul a születési ráta - magában a számok - bocs - sz@rt se érnek , nem elég a mennyiség , ha nincs mögötte minösség !
Körülnézek egy helyen , és alig van 30 emberből 5 aki az " idén barnult és a napon " . . .
Nem a szinnel van baj , hanem a mentalitással - ha dolgozik , nem érdekel a szin de . . .
Szívből gratulálok ehhez a videóhoz. A gyökerénél ragadta meg a problémát.
Úgy érzem, a hozzászólók egy része félreértette a videó üzenetét! Imre nem szidta a pedagógusokat, hanem azt mondta, hogy a nevelés felelősségét a szülő nem ruházhatja át az iskolára.
Köszönöm szépen!
Hálás köszönet Imrének a tényfeltáró előadásért.
Sni- s gyermek anyukájaként írom, szeretettel hogy az iskola az oktatás funkcióját sem tölti be, bizony otthon tanítom a gyermeket. Mivel nincsenek kislétszámú osztályok, nincsenek szakemberek.Integráció van, de gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus nincs. Igy aztán probáljuk őket nevelni, oktatni, eltartani. ) Szerintem ez most egy lehetlen helyzet. És aki megteheti a az egészséges gyermeke mellé is számtalan magántanárt fogad, na most ha normál egészséges gyerekek mellé tanárt kell fizetni, gondoljuk el milyen sni- s gyermeknek ma az integráló iskolába?
Kedves Judit! Jó néhány évvel ezelőtt egy iskola SNI-s gyerekei külön osztályba jártak, 8-10 fővel foglalkozott egy ehhez értő pedagógus és megkapták a gyerekek a szükséges fejlesztést. Aztán jött a "nagy" integráció, amikor 30 gyerek között kellene foglalkoznia, az ehhez nem értő pedagógusnak ezekkel a gyerekkel. Közben jön az utazó fejlesztő pedagógus, aki hetente 2xfél órát próbál dolgozni az osztályokból összevont 8-10 gyerekkel szabadidőben, amikor a gyerekeknek az udvaron kellene játszaniuk. Hát ez nagyon nem jól van így! 🙁
@@ildikomaklari8783 Igaz,de ma az internet neveli a szülő helyett a gyermeket.A tanár még meg sem szidhatja a gyereket,nem hogy megbüntesse,a gyerek tönkre teheti az órát vagy a berendezést,és nincs semmi következménye.Ma már egy tanuló mondja 10 közül,hogy pedagógus is lenne.Csodálkozik ezen...
Ezek nagyon szép gondolatok. Csakhogy soha nem volt, soha nem lesz az Ön által leírt oktatás. Azokban a szerencsés országokban, ahol van elég jövedelem, nem kell egész nap a pénzt hajtani, ott sem nevelik a gyerekeket! Mi 41-en voltunk egy osztályban. Egy tanító néni volt. Slussz! Volt tekintélye, félre sem mertünk nézni. Karácsonyra már folyamatosan olvastunk. Másodikban fújtuk a szorzótáblát. Most 2. osztályban még nem tudnak olvasni. Otthon tanítják a szülők a gyerekeket. Munka után. És akkor joggal kérdezi meg a szülő, mit csinál egész nap a tanár?
Kedves Márta! Úgy gondolom, a mai, kütyüvel született gyerekeket nem kellene hozzánk hasonlítani, akik levegőt sem mertünk venni, ha a tanító megállt a padunk mellett és mindent megcsináltunk, amit tőlünk kértek. A mai gyerek azt gondolja, ő már mindent tud, nem tiszteli a felnőtteket, visszabeszél, nem végzi el a kiadott feladatot, sokszor szándékosan provokálja a tanítót. Így nehéz elérni az áhított eredményeket! 😕 "A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell!"
@@ildikomaklari8783 Biztos ez is igaz, de a tanárok sem a régiek. Ahogy a gyerekek, és a szülők sem. A tiszteletet megkövetelni nem lehet, csak kiérdemelni. Persze sok gyerek azt sem tudja, mit jelent ez a szó. Úgy gondolom-persze nem gondolom, hogy tévedhetetlen vagyok-, hogy ez a 3. generáció, akit nem nevel senki. Szerintem az első szülői értekezleten tisztázni kell, a Te gyereked, Te neveled! Én a tanár vagyok, én tanítom. És ezt nem keverjük össze!
@@martabenczik2426 Azt gondolom, az emberek, emberek maradnak, csak körülöttünk változik a világ és az a kérdés, mennyire befolyásol ez minket. Az alapértékek mindig ugyanazok. Az oktatás-nevelés szót nem lehet különválasztani. A tanítás közben, az óra folyamán nevelünk is. Tiszteletre, becsületes, kitartó munkára, egymás elfogadására, stb. Ez a munkánk, erre "képeztek ki" a főiskolán. Ha ebben segít nekünk a szülő, megköszönjük! Ha nem segít, nehezebb! 🙂
@@martabenczik2426 És szerinted miért nem érdemlik a tiszteletet?
@@martabenczik2426 Kedves Márta! A tiszteletre nevelés is a szülő feladata lenne első sorban, mégpedig példamutatással. Amelyik szülő nem tiszteli a tanárokat, annak a gyermeke sem fogja. Ma már nincsenek olyan eszközeink sem, mint régen. Meg sem szidhatom a gyermeket, mert utána bejön a szülő és én minden leszek, csak jó tanár nem. ( Volt olyan kolléganőm, akit az asztalterítővel csapkodott meg egy szülő...)
A másik probléma: a családok, szülők értékrendbeli eltérései. Ma már ezek nagyon és széles körökben elfogadottan eltérőek lehetnek azoktól az alapvető normáktól, amiket régen a társadalom egyértelműen jónak ítélt és elfogadott.
Ami még probléma, hogy a szülők irányítják lassan az iskolát. Ez azért probléma, mint ahogy Imre is említette, mert mindig azok a szülők a leghangosabbak, akiknek pont nem kellene" jobban tudniuk" mindent is a pedagógusoknál. Ez is egy szakma, egy hivatás, nem véletlenül. Ameddig a szülők nem segítenek abban, hogy a tanárok visszakapják a tekintéjüket, addig a pedagógus hiába lenne képes kiérdemelni azt, nem fogja tudni, mert otthon a gyermek mást lát, mást hall. A gyerek mindig a kisebb ellenállás felé hajlik, mindig a könnyebbik utat fogja választani. Ameddig a gyermek nem felelős semmiért, csak a tanár, addig ő csinálni fogja a kis balhéit gyakorlatilag következmények nélkül, mert az jó móka, miközben a tanulásban lemarad. A szülő- tanár együttműködése nélkül nem lesz változás. Sajnos sok ember a tanárban nem a család, gyerek fejlődésének segítőjét látja, hanem a kötelesség előíróját, a számonkérés eszközét látják, így a velünk érzett szimpátia sem teljeskörű. Sokan a saját gyermekkorukban elszenvedett/ vagy elszenvedettnek vélt traumáik okán sem szimpatizálnak előítéletekre alapozottan a tanári társadalommal. Kissé ellentmondásos is ez, hogy visszasírjuk a múltat, miközben a régi iskolarendszer traumatizálásáról is egyszerre beszélünk.
Ilyen Embereknek kellene széket foglalni a Magyar Országházban,mint Bedő Imre!!!
Október 28-án volt szerencsém részt venni a Károli Gáspár Egyetem által szervezett oktatásinformatika a felsőoktatásban c. konferencián. Nagyon érdekes, izgalmas és megerősítő volt. Engem legalábbis megerősített abban, ahogyan én képzelem az oktatás átalakításának irányát, az jónak tűnik. Itt szeretném megemlíteni, hogy 25 évet töltöttem el a közoktatásban és a tanárok követeléseivel teljes mértékben egyetértek, bár az ilyen Pankotai Liliktől el kell határolódnom. A stílus maga az ember. Nem szolgálja a tanárok ügyét. Kontraproduktív. Azonban a tanárok megalázó bére, csak a jéghegy csúcsa. Paradigmaváltásra lenne szükség. Kisebbik lányom most gimnazista. Iskolatáskájának átlagos súlya 10 kg. Ezt egy tablet PC-vel ki lehetne váltani és sokkal érdekesebbé, hatékonyabbá lehetne tenni a tanulás és tanítás folyamatát. Az ehhez szükséges technológia már adott. Ezen kívül a tanulók óraszámát, a csoportok, ill. osztályok létszámát és a tananyagot jelentős mértékben csökkenteni kellene, valamit el kellene tolni a fókuszt és más dolgokat kellene tanitani másképpen. Ehhez persze rengeteg pénzre lenne szükség. Gondoljunk csak bele abba, ahhoz hogy egy osztályt megfelezzünk, két tanár és két terem kell. Tehát, ha jelenleg nem lenne tanárhiány, akkor is több tanárra lenne szükség, valamint az oktatási intézményeinket is bővíteni kellene. Már évek óta szinte a csapból is az folyik, hogy digitális tananyagfejlesztés, IKT eszközök és módszerek, projektmódszer, kifordított osztályterem, kiterjesztett osztályterem, játékosítás. Ezzel szemben az iskolák többségében hárompadsoros szocializáció folyik. Így nem lesz sem sikeres, sem hatékony a magyar oktatás. Persze mit akarok én, amikor az oktatásnak még tárcája sincs. Nem ez lenne az egyik legfontosabb, stratégiai jelentőségű ágazat? Az a pénz, amit most az oktatásra költünk, befektetés a jövőbe. Gyermekeink jövőjébe. Ne vegyük el gyermekeink jövőjét!
Kedves Imre! Koszonom szepen! Kivanom, hogy On bedobja az allo vizbe a kavicsot, az gyuruzzon minel hosszabban - atformalva a tavat! 😊
De az önző nagyszájú embereket hogy lehet atformalni amikor arra nincs törvény a csendesebb normálisabb meg inkább rahagyja h hülye úgyse lehet megvaltoztatni mert nincs empatikus kepesseguk?
@@kamillaerdos7636 Zárt rendszer esetén a Kopernikusz-Gresham törvény érvényesül. Ha egy kosár egészséges alma közé bekerül egy rothadt, akkor nem a rodhadt válik egészségessé, hanem az egészségesek kezdenek rodhadásnak indulni. Magyarul, az ember nem lehet nemesebb, normálisabb, mint amilyen társaságban van folyamatosan. Ha erkölcsileg magas szintű emberek társaságát keressük, az a javunkra válik, és a csoportnak is, de csak akkor, ha megvan a készség bennünk, hogy mi alkalmazkodjunk, és ne a saját képünkre akarjuk formálni a magasabb szinten lévőket. A földi teremtésnek pont ez a nagy bibije. Jöttek a technikailag fejlettebb lények (az istenek) és megteremtették az embert saját képükre és hasonlatosságukra.
A hasonlatosság mi volt? Egoista, másokat, a gyengébbeket, a bennük bízókat kihasználó hozzáállás. A tudó, nem tudást ad át, hanem a saját tudását arra használja, hogy másokat szolgasorba kényszerítsen, és abban is tartson. Ez megy a világban? Ez. Pedig, ha a tudó, tudást adna át, avval ő még nagyobb tudásra tenne szert.
@@kamillaerdos7636 Kedves Kamilla! Abszolut jogos a meglatasa! Kerultem en is ilyen helyzetbe, tudom mirol van szo. O meg azon a szinten van, viszont bizhatunk abban, hogy hallja a masik nezopontot Ontol, azutan a masiktol, majd a harmadiktol. Talan idovel legbelul megkerdezi magatol, hogy itt mindenki hulye, vagy lehet, hogy nalam van gond? Idot kell hagyni ezeknek az embereknek es peldat mutatni. Elsosorban magunkert vagyunk Itt es Most. Keves ember is eleg allitolag a valtozashoz, nincsen szukseg a nagy tomeg tamogassa a torekvest. Talcan kapjak, amit talalnak nekik.....probalkozunk, de csak addig, amig a rezgesunk magasan marad....az O dolga....Szerintem.
A tó álló vize, ha egy kavicstól gyűrűzik, még tó marad.
@@lovikari1 Igaza van kedves Karoly! Megis elindulhat a valtozas. Hogy merre tortenik a valtozas, az attol fugg, hogy mi celbol dobtak bele a kavicsot.
Gratulálok a felvetett probléma sok új szemszögből, komplexitásában való megvizsgálásához! Gondolatébresztő előadás volt.
Nagyon értékes gondolatok. Kérdés, hogyan lehet tényleg ebbe az irányba fordulni ? Újabb tüntetések ? Van bármi értelme ? Én úgy látom, hogy sajnos nincs. Akkor mit lehet tenni? Hogy az én gyermekeim már ne egy ilyen nyomorult rendszerben nőjenek fel ?
Lényegre törő, fontos és megszívlelendő téma volt. 😊
Köszönöm szépen.
Isten éltesse sokáig.
Tetszik a tartalom! Én 30 évesen most dolgozom. De egy dolog szerintem kimarad, ami az egyént is számításba kell, hogy vegye. Vagyis az, hogy két egyén lesz az, aki párt lesz majd képes alkotni, ami autonóm kell, hogy maradjon. A fizikai örökélet megvalósításával, ami már kivitelezhető a jelenlegi tech és tudományos, közgazdasági szint mellett. Gazdaságpolitikai szinten alapjövedelem is kell, amiben az elavult dolog eltűnik, atipikusos meló végzést követően is nyugodt eredményesség és egyén és család központú világ jön képbe. Melybe mindenki valóban megtalálja a saját helyét!
Azért itt más is kéne. Pl. Ingyenes oktatás, de alapvető erkölcsi feltételekhez kötött oktatás, amiben a gyermek csak akkor vehet részt, ha be tud illeszkedni a közösségbe. Ha ez nem sikerül mondjuk 3 felszólítás és a szülők értesítése után sem, akkor az a gyermek ne látogathassa azt a közösséget. Evvel nem kizárttá válna, hanem Ő maga döntése lenne, hogy kíván-e a csoporthoz tartozni, vagy sem. Az alapjövedelemnek feltétel nélkülinek kellene, hogy legyen, de azt úgy megoldva (pl. számlapénz), hogy az csak az alapvető szükségletekre lehessen felhasználható, és ne lehessen termék (kölcsön) belőle, és felhasználhatósági ideje is pl. egy hónapon belül lejárna.
@@papiapi4408 ezt is beleakartam foglalni a kommentben! Kösz! Kezdjük akkor el.
@@WDHírügynökség Én is köszönöm az alap hozzászólást. Már elkezdtük, hisz beszélgetünk róla, a szellemben már születőben van az új világ. Az ami minket szolgálna.
A hatalom mindig csak fricskázik. Azt lépi meg intézményesen, amit nekünk kéne meglépnünk társadalmilag. PL. egy legálisnak látszó új államot hoztak létre. Az új államot nekünk kellett volna megteremtenünk, és mi jogilag is hivatottak lettünk volna rá, és most is azok vagyunk.
Ami eddig rejtett volt, az nyílttá lett téve. A bújtatott diktatúra, nyílt diktatúra lett. Megmutatta az igazi arcát. Amiről azt gondoltuk, hogy értünk van, most kiderült, hogy nem mi vagyunk számukra a fontos, hanem a rendszer fennmaradása. Amiről azt gondoltuk, hogy szabadság, mára bebizonyosodott, hogy a legnagyobb rabság. Azt gondoltuk, hogy jogaink is vannak, mára kiderült, hogy csak kötelékeink vannak.
Ha nem avval kezdjük, hogy az új alkotmányunkat megfogalmazzuk, és azt bevezetjük, akkor semmit sem fogunk tudni tenni. Ez kell hozzá. De előbb az eredetihez vissza kell térnünk. A diktatúrát fel kell szólítanunk, hogy igazolja saját jogos létét és jogos működését. De ehhez kell lennie annyi tudatos embernek, akik a mostani helyzetet alapszinten megértik és átlátják. A királysághoz viszont már nem szabad, nem lehet pl. visszatérni, mert az már diktatúra volt. Egy kisebbségi elit, a nemesi előjogokkal rendelkező kis létszámú elit hatalma és kiváltsága a többségben lévő lakossággal, emberekkel szemben. Ott kezdődött a probléma, mer akkor számolódott fel a jogokban és kötelezettségekben való egyenlőség, a mellérendeltségi viszony.
A család a megélhetéssel, az iskola pedig az oktatással van elfoglalva. A gyerekre pedig sehol nincs idő. Valahogy így fogalmazódott meg ez bennünk anno vagy 25 éve egy cserkészfoglalkozáson, ahol arra kerestük a választ hogy miért jó cserkésznek lenni. Én, mi, ott és akkor megtaláltuk a magunk útját, példaképeket, mestereket és azóta is tartó barátságokat. Ma már a cserkészet mint olyan is hanyatlóban van. Már nem olyan menő mint régen. Ma francos lovaglásra, zongoraórára vagy sportra kell járatni a gyereket még francosabb és még drága felszerelésekkel ahol ugyanúgy a háttérbe kerül a gyerek mert tehetséget keresnek, élsportolókat, akikből a jövőben pénzt lehet majd csinálni. ...és boldogtalan felnőtteket.
0:35: Akárcsak Gréczy Zsolt, avagy Zsolt Grecy, nem igaz?! 😁😉😄😃😃A jó Greczy, nem is szarozott sokat hanem usgyi, tüstént és kőkeményen a kezébe vette a dolgok irányítását! Nem tökölt sokat! A jó Gréczy! Előbb célzott, összpontosított... Majd végül újra beverte magát a Parlamentbe! Jól elsült a gyerek és hopp,máris újra itt a közéletben! Hajrá Együtt! Ő az,akire egész idáig vártunk! Éljen a mintatársadalom, melynek nem hivatalos mértékegysége: 1 Gréczy😁😉😄😃😃😆😆😆😅😅😅😂😂😂🤣🤣🤣🤣🤣🤣👌👌👍👏👏
👃🤛💩🤝
..., s az okfejtés lényegét tessék megérteni, legalább a 11.perctől...!!! (legalább egy pár percig...) FONTOS!
A nevelést azért is nehéz a szülőtől elvárni (pedig elvárás), mert a szülőnek - jól láthatóan - fogalma sincs, mit kellene csinálnia a gyermekével. Ha egy dolgot bevezethetnék a közoktatásban, az a fejlődéslélektan lenne a 12. évfolyamon. Nagyon el kellene kezdeni valahol! Ha több mindenen is változtathatnék... Van egy listám.
Gyakorló tanárként kérdezem: A tanártársadalom milyen hányada képes ma a tudásával a tömeg fölé emelkedni? Utazás, pénz, vagyon ...persze mind befolyásolja az értékítéletet...De a tudás valóban hatalom lehetne......Nem tud...sosem tudott...vagyonban, pénzben, anyagi sikerben versenyre kelni a tanár a szülőkkel ..de tudásban, intelligenciában igen. Ma ia képesek erre a pedagógusok?
Kedves Imre! Nagyon fontos, alapvető gondolatok, különösen az fontos hogy nem politikai oldalú a megközelítés. Javasolom, hogy hogyha van segítsége, akkor angol nyelven érdemes lenne feliratoztatni a videókat, továbbá minden videó alá angol és magyar nyelven is pár pontban leírni a lényeget. Isten áldja meg szolgálatát!
Nagyon jó!
Anno azért tényleg a pedagógusokat tisztelték!
Tanár gyerekként ezt érzékeltem.
Az édesanyám nem volt velem elnéző!
Sem kivételező!
Ma mindenki menekül az anyósától, l, a nagymamától, pedig az lenne a segítség. Az én gyerekeimet is a nagymamák várták délben, igaz szűkösen laktunk. Az is igaz, hogy halálukig a nagyszülők mellett voltunk,Szerencsémre én is várom az unokákat, nagymamák irigykednek, . Lehet, hogy a szomszéd néni is vállana délután gyereket és nem a napköziben kéne hagyni.
Minden szavával egyetértek. Pont ez van az iskolákban.
Édesanyám mesélte még, annak idején falun, ahol Ő iskolába járt Kántor Tanító volt. Az egész iskolába egy tanár volt a 8 osztály egyben volt. Mégis egyetemet végzett emberek lettek belőlük.
Azok az emberek tényleg lámpások voltak!
Még mindig az a baj,hogy a karhatalom kezében van a döntés,hogy egyáltalán mire taníthatók, tudatlanság...posztszovjet szint elég...
Ezt a pedagógusok számára is ajánlanám megnézésre .
Itt már csak a gép(telefon, tablet stb) "nevel "gyerekeket, felnőtteket.Fogyasztókká, akik nem gondolkoznak, nem lázadnak csak fogyasztatak.Számok, semmi tőbb.
akkor azok a normális szülők emberek se normálisak, ha csönben maradnak és hagyják azt amiről tudják hogy helytelen.
A szülő neveljen a tanár tanítsa a tantárgyat!
Ezt mindenkinek meg kellene neznie. Teljesen egyetertek.
A pedagógus csak ne neveljen!! Megteszem én. TANÍTSON!!! ☝️☝️☝️
Attol.függ mire nevelne?
A 80-as évek elején 42 -es létszámú osztályok is voltak , de nem volt annyi gond a nevelés - oktatás terén , mint amennyi mostanság adódik akár 25 fős létszám mellett . Hihetetlen lelkierő kell ahhoz , hogy pedagógusként megálld a helyed . 1-4 osztályban a gyerekek lelkileg még úgyahogy rendben vannak , de 5- ik osztályos kortól látványosan esnek szét a családok és ált isk. 8 -ik osztályos tanulók esetében már alig marad egyben néhány család . Az a trauma amin a gyerekek átesnek , szüleik harca közben az teljesen megváltoztatja a felnőttekben vetett hitüket ! A média pedig erre rátesz még egy jó nagy lapáttal , hisz a felnőtt világ szennyesét töményen zúdítja rájuk . Nem csoda , hogy sok iskolában már a farok csóválja a kutyát . Elképesztő , hogy milyen gyermeki sorsokkal találkozik az ember pedagógusként , akik szüleik harcának romjain botorkálnak s próbálják túlélni a lehetetlent . A szülői háttér a legfontosabb egy gyermek életében , ha ez nem megfelelő ,a pedagógus akár fejre is állhat , nem tud segíteni . 😪
Korábbi időkben sem voltak túl jók a pedagógusok!Saját kategóriájukban pont olyanok voltak mint egy átlagos kőműves.A mai pedagógusok szintén csapnivalóak! -Egy régi emlékem amit nem ide illő példaként írok meg.Igaz ez a pedagógus is elég silány volt.-Becsengettek.Az aktuális tanár belépett a tanterembe.Érdekes volt mert nem a szokásos pad tologatással kezdte mint 100 alkalomból 98-szor tette azt.Mert volt rá ideje hogy ezzel foglalkozzon kb "óra" harmincig.Igaz ez jó volt nekünk gyerekeknek akkor. Bejött csöndes volt.Oda vissza sétált a sorok között és nem a padokat igazgatta mint mindig.Nem tudtuk szerintem sokan mire készül,ha ugyan készül valamire.Majd egyszer csak abba hagyta a sétálgatást.Megállt az asztala előtt felén nézve és a szokásához híven végig simította a soha nem is létező szakállát az állán.Majd a szokásos fenyegetésszerű (de nem az volt soha!) Mutogató pálcával hadonászva azt mondta."Gyerekek!!Meghalt brezsnyev!-Nem is tudom most mi lesz velünk!" Majd még kicsit sétált szótlanul és elkezdte nagy szomorúan az óráját.-Szóval egy kommunista volt ezek szerint.Még mindig él.Kilencven fölött jár már az éveiben.Bizony,bizony mindenki tudja enélkül is hogy sok bolsevik volt egykor is a tanárok között.