"Atomjaira hullott, kiszolgáltatott társadalom lettünk" | Grecsó Krisztián | Klubdélelőtt
HTML-код
- Опубликовано: 12 окт 2023
- Grecsó Krisztián József Attila díjas író, költő, dalszerző napjaink egyik legnépszerűbb írója, a Pletykaanyutól a Lányos apáig számtalan remek könyv szerzője, stílusát gyakran hasonlítják a mágikus realistákéhoz, főként Gabriel García Márquez regényvilágához. Művei megjelentek arabul, csehül, németül, horvátul, lengyelül, szlovénul, törökül és oroszul. A Klubdélelőtt 2023. szeptember 30-i adásában Kun Zsuzsa beszélgetett a neves íróval.
Ez a műsor is a hallgatók támogatásával jött létre. Köszönjük!
Honlapunk - cikkekkel, hírekkel, műsorarchívummal és élő adással: klubradio.hu
Iratkozzon fel a csatornánkra: bit.ly/KlubradioRUclips
Lájkoljon minket a Facebookon: / klubradio
Kövessen minket az Instagramon: / klubradio
A Klubrádió élő adása a RUclips-on: / klubradiotv
Könnyek a szememben. Nagy köszönet, az ilyen értékes,intelligens emberek közti beszélgetések segítenek túlélni ezt a mai, "kirakat-világot" és természetesen az értéket képviselő könyvek.
Nagyon megható, tanulságos, bölcs és útmutató volt. Köszönöm szépen.
Nagyon mély beszélgetés volt, köszönöm ❤. Tetszett, hogy ilyen közel ülnek, még privátibb volt.❤ Jó egészséget kívánok mindenkinek!❤
Nem tudok elég hálás lenni az ilyen és ehhez hasonló műsorokér! 😊👏💌
Hálásan köszönöm!Minden percét imádtam:hol nevettem,meghatódtam,elgondolkodtatott............jó beszélgetés volt!🌷👋
Szívből köszönöm ezt a lelketmelengetően csodálatos beszélgetést! ❤
Köszönöm, remek beszélgetés ,mint mindig Grecsó Krisztiánnal.
Nagyszerű embernek tartom. Hiányozni fog A lányos apa cikke a Nőklapjából.
Mindig örömmel hallgatom!!!
Nagyon szeretem mindkettőjüket, isteni beszélgetés volt! Köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm ezt a megható őszinteséget.
Annyira jó volt ilyen őszinte, és mély beszélgetést hallgatni! Köszönet érte! ❤
Nagyon tanulságos beszélgetés volt. Köszönöm,
meghatódtam Grecsó Krisztián volt tanáraira történő meleg szavú megemlékezéséről. Páratlan szerencsém lehetett, hogy csodálatos, gyermekszerető pedagógusok tanítottak, akiknek a nevét áldani fogom halálom percéig . Rózsika óvonénim, Márta néni elsőosztályos tanító nénim, Bözsi néni alsótagozatos tanító nénim. Dr. Tatay Györgyné Marika néni felsőtagozatos tanárnőm, osztályfőnököm. A gimnáziumi tanáraim közül a legnagyobb hatással Dr. Csongrádi Barnabásné Ági néni volt. Ő valódi csoda volt. ma ki kell mondanom, hogy a sokat szidott átkosban megengedhette magának, nem kellett megtorlástól tanrtania. az akkori hatalom, szemben a maival, megengedte neki a tanítási módszereit.
Koszonom szepen, jó volt hallgatni őket, itt Oregonban a rádióval kezdődik a napom.
Felemelő, megindító beszélgetés volt. Grecsó Krisztiánt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mély a tiszteletem iránta.
Köszönöm az interjút, a szívet melengető őszinte beszédet!❤
Imádtam, köszönöm!❤️
Nagyszerű ember, remek alkotóművész Grecsó Krisztián! "Minden jóból jó sokat kívánok" neki is, Kun Zsuzsának is! (Geszti Péter elköszönő formulája annyira jókedvre derít, hogy igyekszem terjeszteni. Biztosan nem bánja.)
Bár Gesztenye még úgy használta: "a SOK jóból jó sokat" ;)
Én a GESZTI+ (Friderikusszal közös) adásaiban hallottam, ott "minden jóból..." hangzott el. Én koncertekre sajnos nem jártam, de ott is szerepelhetett a sok-sok remek Geszti-mondás között "a sok jóból..." változat, - amire meg te emlékszel jól. :) @@attilabognar1405
Az egyik leghitelesebb gondolkodó író
egy masik fotelhez ragaszto 54 perc❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤
Üzenem Krisztiánnak, hogy azóta már lehet Imre bácsinál népdalt írni. A nyáron a kisfiam néptánctáborban volt a lányánál és nála, és bizony az egyik feladat az volt, hogy írjanak népdalt a megadott szavakból. Volt ebben pizza, kukorica, miegymás. Mindegyik csoport írt egy dalt, és ez minden évben visszatérő feladat. 😉
Köszönjük a jó beszélgetést, sajnos társadalmunk önbecsapásban él, amikor azt hiszik, hogy emberekből élnek, és nem Isten kegyelméből.
Olyan jó arc - és szexi a hangja is ☺
Nagyon nagyszerű beszelgetes beszelgetes
Köszönöm!
Mit ér az író, ha elveszíti társadalomformáló erejét? Mivé válik? Visszasüllyed a hétköznapi tartalomgyártók közé és küzd a megélhetésért mint bárki más. Ebben a korban nem osztottak lapot a magánembernek, a globális tőke mindenek felett. Őszintén sajnálom az írókat, alig többek bármely figyelemkoldusnál.
jó gondolatai vannak.
Nagyon jó az a rész (kb.25. perc) amikor a nyiladozó lelkű gyerekek önmegtalálásáról és önkifejezeséről beszél, csak az, az az angolszász oktatási rendszer, amit sajnos nem mi követünk, itt a porosz van, amiben az egyén individualizmusa nem fontos, csak a lexikális mennyiségű tudása.
❤❤❤❤❤❤❤
Kicsordult a könnyem
1976. március Az őszinteség a lehetetlen kategóriája. Csakis a közvetlenségben lehetséges, a közvetlen életvitelben, mondjuk Don Juanként, ahogyan Kierkegaard oly ragyogóan leírja; és még itt is jelen van az intellektus távolságtartása. De a verbális őszinteség - nem a tárgyszerű közlés, hanem a lelkek érintkezése síkján - úgyszólván kizárt eset; részben mert a kimondott szó jel csupán, amely kalandra hív a közvetlen élet területén, részben pedig mert a mélyhűtött verbalitás - tehát az irodalom - forma csak, azaz tiszta közvetettség, ahol az őszinteség ismét csak áttételeken, mondhatni technikákon keresztül nyilvánulhat meg.
Gályanapló
Csak azok vonják le a végső következtetéseket, akiknek az életében nincs semmi művészet. Az öngyilkosság, a szentség, a bűn - a tehetségtelenség megannyi változata. A nyílt vagy álcázott gyónás, akár a szó közvetíti, akár a hang vagy a színek, visszafogja a belső erők felgyülemlését, és a külső világ elébe lökve elerőtleníti őket. Ez az üdvös érvágás a teremtés minden tényére rányomja a szökés bélyegét. Ám akiben energiák halmozódnak fel, nyomás alatt él, tulajdon többletének rabszolgájaként; őt semmi sem gátolja abban, hogy-hajótörést ne szenvedjen az abszolútum vizein… Az igazán tragikus lét szinte sosem azokban lelhető föl, akik bánni tudnak az őket űző rejtélyes erőkkel; ha a mű felemészti a lelküket, honnan kerítenének még erőt, hogy a végletes tettekig jussanak? Nézzük ezt a hőst: a halál e magasrendű neme csak azért lehetett osztályrésze, mert hiányzott belőle a tehetség, hogy verssorról verssorra fokozatosan múljon ki. Minden hősiesség valamely tehetség hiányának a levezeklése a szívben fészkelő szellem közreműködésével, és minden hős tehetségtelen. Épp ez a fogyatékossága hajtja és gazdagítja, miközben azok, akik a művészettel meglopták a kimondhatatlan rájuk eső részét, létezésük terén háttérbe szorulnak, hiába képes szellemük mindenki másénál magasabban szárnyalni. Van, aki úgy fordít hátat felebarátainak, hogy kolostorba vonul, vagy más eszközhöz folyamodik, amilyen a morfium, az önkielégítés, vagy a kisüsti, pedig egyik vagy másik önkifejezési forma a megmentője lehetett volna. De mivel öntudata egyetlen percig sem szünetel, mivel pontos számlát vezet készleteiről és veszteségeiről, észben tartja élete végösszegét, amiből a művészet nem vonhat le semmi címen, olyannyira behódolt önmagának, hogy minden gesztusa és minden elhatározása totális - ezért csak egész valóját érintő következtetésre képes. A végleteket nem ízlelgeti, hanem elmerül bennük; annyira, hogy belevész a bűnbe, az istenhitbe, vagy saját vérébe, holott az önkifejezés gyáva megtorpanásai meghátrálásra késztették volna a főbenjáró tett előtt. Aki kifejezi magát, az nem tesz kárt önmagában; a végső konklúziókat legfeljebb kísértés formájában ismeri. Márpedig nem az számít szökevénynek, aki eljut a végső következtetésekig, hanem aki magát szétszórja és kifecsegi, attól tartva, hogy a saját magával való szembenézés vesztét, összeomlását okozná.
Cioran
Krisztián, hívjátok már fel egyszer a politikus ismerőseiteket, vagy a minisztert, ne nekünk nyavalyogjatok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
48:00 Na. !!! És meghallottam Ady Endrét. A fekete zongora.